Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-11 / 41. szám

CSALÁDI KÖR Néha elég egy pillanat... Az utóbbi időben jelentékenyen csökken a ragályos megbetegedések száma, sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt a gyermekbalesetek számát illetően. A halálos gyermekbalesetek ugyan csökkennek, de jóval lassab­ban, mint a szervi és a fertőző meg­betegedések A szülők okulására egy pár olyan tragikus vagy kevésbé tragikus kö­vetkezményekkel végződő esetet mon­dok el, amellyel szolgálati köteles­ségem teljesítése közben kerültem kapcsolatba. Az anya mosott. A konyhában egy mosóteknő és egy forró vízzel teli fazék volt letéve. A kiváncsi gyer­mek az anyja felé igyekezett, vala­miben megbotlott és hanyatt bele­esett a forró vízzel telt fazékba. Kö­vetkezmény: harmadfokú égési sebek. Az anya bevásárolni ment. A be­vásárlás idejére kéthónapos és há­roméves gyermekét bezárta a lakás­ba. Az idősebb gyermek megtalálta a gyufát. Sikerült meg is gyújtania. A fellobbanó lángtól megijedt és az égő gyufát ruhácskájára ejtette. Ami­kor a nagy gyermeksirásra a szom­szédok feltörték a lakást, a nagyob­bik gyermek már úgy összeégett, hogy kórházba szállítás közben be­lehalt sebeibe. Egy gyermek abban a tudatban, hogy apja jóízű málnaszörpöt hagyott az üvegben felhajtotta. Az üvegben mérgező hatású vegyszer volt, amit az apa a kertben garázdálkodó kár­tevők pusztítására használt. Egyik kisfiú „a hős“ osztálytársai­nak meg akarta mutatni, hogy ő mi­lyen magasról tudja szedni a madár­tojásokat. Mászás közben hat méter magasságból leesett. Következmény: kéz- és lábszárcsont törés mind a négy végtagján. Egy anya kézenfogva hároméves gyermekét szomszédasszonyával be­szélgetett az úton. A gyermek egyet gondolt, kiszakította magát anyja kezei közül és egy arra száguldó autó alá rohant. A baleset következ­tében a gyermek a helyszínen meg­halt. Az iskolás előtti korban végzetessé válhat egy ártalmatlannak látszó pa­takocska vagy kisebb víztároló is, mert a felügyelet nélkül hagyott gyermek könnyen beleeshet. Az ilyen veszély különösen a falun élő gyer­mekekre leselkedik. Gyakori, amikor a gyermek elővigyázatlanság követ­keztében a gyermekágyból vagy ab­lakból esik ki. A felsorolt sajnálatos esetekből ar­ra a következtetésre kell jutnunk, hogy a gyermekbaleseteket nagyobb gondoskodással, jobb felügyelettel meg lehetne előzni. A gyermekbal­esetek elleni védekezés legjobb for­mája a balesetek megelőzésére szol­gáló preventív intézkedések betar­tása. A gyermekbalesetek számát az iskolában és a családban főleg he­lyes neveléssel kell csökkenteni. A forgalmi gyermekbalesetek megelő­zése érdekében közbiztonsági szer­veink előadásokat tartanak és külön­féle preventív intézkedéseket tesz­nek. A balesetek megelőzésének két módja lehetséges: az aktív védeke­zés, nevelés segítségével megtanítjuk a gyermeket megelőzni a veszélyt; passzív védekezés — a gyermek kö­zeléből elhárítunk minden olyan tár­gyat, amelynek közelsége balesetet idézhetne elő. A legfőbb elv, hogy a gyermeket ne hagyjuk soha felügyelet nélkül. Az elmondottakból világosan kitű­nik, hogy a gyermekbaleseteket első­sorban helyes neveléssel előzhetjük meg. A baleset elleni védelemhez tar­tozik az is, hogy az idősebb korosz­tályú gyermeket idejében megismer­tetjük a villanyárammal, robbanó­anyagokkal, vegyszerekkel, fegyve­rekkel, mérgező növényekkel, gom­bákkal, mérgeskígyókkal és felhívjuk figyelmüket a bennük rejlő veszély­re. Nem szabad azonban elhanyagolni más biztonsági intézkedéseket sem. A kisgyermek ágya legyen biztonsá­gos. Ne legyenek a közelben olyan tárgyak, amit a gyermek összetörhet, vagy szétszaggathat. Bánjunk óvato­san a forró vízzel, a gyufával, a vegyszerekkel és az orvosságokkal, ne hagyjuk ezeket a gyermek szá­mára elérhető helyen. Bizonyos meg­betegedésekkel, főképpen a fertőző megbetegedésekkel szemben leghaté­konyabb megelőző intézkedés a vé­dőoltás. Védőoltással igen sok kelle­metlen betegségnek veszik elejét az orvosok. Az elmondottakból azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a gyermekekre leselkedő veszély igen nagy és ezért nagy gondot kell fordítanunk meg­előzésére, mert könnyebb a betegsé­get, balesetet, mérgezést megelőzni, mint gyógyítani. Az egészségügyi dol­gozók, a pedagógusok és a szülők kö­rében eredményesebbé kell tenni a baleset elleni harcot, mert olykor elég egy pillanat és gyermekünk tra­gikus baleset áldozatává válhat. MUDr. WEISSOVÄ VLASTA A szőrmebunda mindig szép és divatos. Női fehérnemű Előtör a pizsama, amely bár nadrá­­gos viselet, a legújabb divat szerint mégis roppant nőies. A hálóing vál­tozatlanul rövid, akár kivágott, váll­­pántos megoldású, akár kis újjal, gallérral készül. Oj és csinos otthoni viselet a két- vagy háromrészes ösz­szeáilítású tv-pizsama. Újak a sima anyagból készült pizsamák, amelyek­nek nadrágja és kabátja más-más szí­nű, és azok is, amelyeknek nadrágja, egyszínű, felsőrésze az anyag színé­ben mintázott. Nemcsak a formák változnak, ha­nem az anyagok is. Tiszta műszál „fibrella“ sok kombiné és rövid háló­ing alapanyaga. Terliszterszerű „Krisztinából“ készülnek háíóing­­köntös készletek és pizsamák. Rendszeres lábápolás az élet delén Minthogy ebben a korban a lábunk is bizonyos változásoknak van kitéve, nagyon gondosan és rendszeresen kell ápolnunk, hogy még sokáig ele­get tehessen feladatának. Orvosi meg­állapítás szerint az ötvenes évek körül 100 nő közül már csak tíznek egészséges a lába. A többinek leg­alább bokasüllyedése van, vagy a lábujjai a hegyes cipő alakjához ido­mulva meggörbülnek, másoké tele vannak bőrkeményedéssel, tyúkszem­mel, a lábujjak között esetleg gombá­sodás fordul elő, a körmök mélyen be vannak nőve. Arcunkat napjában kétszer is meg­mossuk, lábunkat viszont, noha sok­kal jobban igénybe vesszük és jobban is piszkolódik, mint az arc, gyakran bizony elhanyagoljuk. Pedig lábunk is igényli a napi fürdőt: meleg víz­ben, szappannal és kefével mossuk, utána gondosan töröljük meg, külö­nösen az ujjak közötti részt. Miért fontos ez? Azért, mert a nedvesség kedvez a rothadást előidéző baktériu­mok keletkezésének, amelyek kelle­metlen Iábszagot okoznak. Azonkívül a nedvesség a gombásodás táptalaja is, s ez kellemetlen gyulladással, fáj­dalommal, viszketéssel, égéssel és hólyagképződéssel jár. Ilyen viszkető hólyagok nemcsak az ujjak között, hanem a talpon is támadhatnak. Ki­fejlődésüket elősegítheti a tisztáta­­lanság, a lábizzadás és a gumicipő hordása is. Ha valaki ilyen lábbetegségben szenved, nem szabad gumicipőt hor­dania, s azonnal forduljon bőrgyó­gyászhoz, megfelelő orvosság végett. Otthon pedig naponta készítsen ma­gának hipermangános lábfürdőt. Kö­rülbelül tíz percig áztassa benne a lábát, utána távolítsa el az ujjak közötti hámló bőrdarabokat. Gondo­san törölje meg a lábát. Ne járjon harisnya nélkül, és legalább naponta váltsa. De ezzel még nem múlt el a fertőzés veszélye. A cipőben tovább­ra is bent rejtőznek a kórokozó bak­tériumok. Ezért gyakran cseréljünk lábbelit, hetenként benzinnel fertőt­lenítsük és szellős helyen tartsuk. Idősebb korban igen gyakori a bőr­­keményedés. Többnyire a sarkon ke­letkezik sokszor patkóformájú ke­mény bőrréteg. Ez egymagában még nem is zavarna. Ám néha bereped, vérzik, és úgy fáj, hogy alig lehet ráállni. Mivel bőrünk ebben a korban a leghajlamosabb keményedésre, a kö­vetkezőképpen járjunk el: lábmosás után ne töröljük meg a lábunkat, ha­nem tompa késsel kapargassuk le a nedves bőrréteget a sarkunkról. A fölösleges bőrkeményedés eltávolítá­sa után masszírozzunk bele jó zsíros krémet, így megpuhul a bőr, és meg­akadályozzuk az újabb gyors bőrke­­ményedést. Lábujjunk körmeit kéthetenként egyszer vágjuk le, egyenesen és nem kereken, nehogy a körömágy benőjön. BENŐTT KÖRMÖK Igen gyakori lábbetegség a benőtt köröm. Ennek oka a helytelen kö­römvágás (túl rövidre vagy kereken vágjuk) vagy a szűk cipő, amely járás közben benyomja a köröm vé­gét a húsba, izgatja vagy sérti a bőrt, s ebből fájdalmas gyulladás fejlőd­het. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy gyakori lábfürdőt veszünk, kényel­mes cipőt hordunk, és szakszerűen kezeljük a körmünket. Időnként pe­­dikűröztessük a lábunkat, és kérjünk helyes tanácsokat a szakembertől. Ha esetleg gennyesedést tapasztalunk lábujjunkon, ne hanyagoljuk el, for­duljunk azonnal orvoshoz. BŐRKEMÉNYEDÉS ÉS TYÜKSZEM Ilyesminek tulajdonképpen már egyáltalán nem szabadna előfordul nia, ha ésszerűen klválaszott, kényel­mes cipőt hordunk. De a tyúkszem és a bőrkeményedés sokszor meggon­dolatlan ifjúsági örökségként kísér egészen öregkorunkig. A kis bőrkeményedéseket tulajdon­képpen minden fürdés után el kell távolítania. De ne használjunk éles kést, vagy borotvapengét, mert ebből igen súlyos, fájdalmas sérülések ke­letkezhetnek, sőt vérmérgezés is tá­madhat. Az állandó helyi nyomásinger ellen a bőr tyúkszem formájában védeke­zik. Ez megszarusodott, kemény, kúp alakú képződmény, amely éles végé­vel ingerli a bőr finom és érzékeny idegvégződéseit. Nem sokat használ­nak itt a különböző kenőcsök és áz­­tatások, amelyek állítólag puhítják a tyúkszemet. A legokosabb ha pedi­kűröshez megyünk. Ám a tyúkszem bizonyos idő után ismét kinő, külö­nösen ha a cipő továbbra is ugyan­azon a helyen nyomja az ujjakat. Ne takarékoskodjunk helytelenül. Szaba­duljunk meg attól a kényelmetlen cipőtől, amelyik a tyúkszemet okozta. Ezzel is kellemesebbé tehetjük öreg­korunkat. Dr. M. KLINOVIC-FÜGNEROVÁ ■fiikor kisdeák koromban az első bizonyítványt hazavittem, az édesapám örömében olyan barackot nyomott a fejemre, hogy csak úgy ropogott. — Ember vagy a talpadon — mond­ta hozzá —, most már megérdemled, hogy megmutassam a könyvtáramat. Azzal megfogta a kezemet és be­vezetett a tiszta szobába. Jártam én már ott máskor is, de sose láttam a könyvtárt. Most is hiába nézelőd­tem utána, híre se volt a könyves­polcnak. — Szegény szántóvetőnek gerendán a könyvtára, — okosított fel az édes­apám, a székre állva leszedegette a könyveket a mestergerendáról. Volt ott könyv jő nyalábbal, ócs­kább. újabb, vékonyabb, vastagabb, cifrább, szegényesebb. — Válassz egyet magadnak — bíz­tatott édesapám —, de csak okosan avval a kis ésszel. Bíz én nem okosan választottam. Azt kaptam föl, amelyiknek legszebb volt a táblája. Csupa virág, meg csu­pa pillangó. Valami virágkereskedés­nek az árjegyzéke volt. — No ezt szépen kiválasztottad — nevetett édesapám. — Meglátom, mi­re mégy vele. Megbirkóztam én azzal is, ha egy hónapig tartott is. De akkorra olyan virágtudós lettem, hogy apámuram elbámult bele. — Ezt már szeretem — veregette meg a vállamat. — Jóravaló méhecs­ke a gyimgyomban is megtalálja a mézet. Hanem most majd én válasz tok neked könyvet, olyat, amelyik csupa lépesméz lesz. Verseskönyv volt az, tele nekem való versekkel, harmatosakkal, mint a hajnalkavlrág, csengő-bongó, mint a hajnali harangszó. Estéiig átsuhan­tam fölöttük, mint a fecske a víz fölött. Hanem az édesapám nem dicsért meg a nagy sietségért. Inkább meg­csóválta a fejét. MÖRA FERENC: A IZAZ/ um — Nem jól van ez így, fiamuram. Nem fecskemódra kell átsuhanni a könyvön. Meg is kell abban merülni. Addig olvasgattam aztán a verses­könyvem, hogy utoljára kívülről tud­tam az egészet. Nem is tudott az is­kolában senki annyi verset, mint én. Kaptam is a második esztendő végén annyi jutalomkönyvet, hogy alig bír­tam haza vinni. — Az én könyvtáram még egészen elszégyelll magát a tied mellett — mosolygott az apám. — Mit szólnál hozzá, ha azt is neked adnám? Nem tudtam én semmit sem szólni az örömtől, csak kapkodtam hol az egyik könyvhöz, hol a másikhoz. S ad­dig nem volt nyugtom, míg az édes­anyám a régi fazekaspolcot nekem nem adta könyvtárnak. Akkor aztán nem cseréltem volna a szolgabíróval se. Beraktam a könyveimet szép sor­jába, ragasztottam rájuk számot is, s azt pingáltam a polc fölé piros plajbásszal: az én könyvtáram. Attól fogva az egész iskola csudá­jára járt a könyvtáramnak, kölcsön is kéregettek belőle, s nemsokára mindenki több hasznát vette, mint a könyvtáros úr. Én már akkor nem győztem olvasni, csak úgy feléből, harmadából lapoztam át a könyvei­met. Minden eszem-kedvem azon volt, hogy minél több legyen a könyvem. Mire nagyobbacska deák lettem, tetejétől-aljáig megtelt a fazekaspolc, de bíz én minden tizedik könyvem­ről se tudtam volna megmondani, mi van benne. Volt olyan is, amit ki sem nyitottam még, de a címét sor­ban el tudtam fújni valamennyinek. Egyszer, ahogy a könyveimet po­­rolgatom, odajön hozzám az édes­apám és azt kérdezi, hány könyvem van már? — Egy híján száz — feleltem büszkén. — No ehol a századik — húzott elő a hóna alól édesapám egy taka­ros kis könyvet. — Éppen most hozta haza a könyvkötő. Fekete bőrkötésű, arany metszésű könyvecske volt, szemüveges bagoly volt rányomva a táblájára, a bagoly papírtekercset tartott a csőre közt, s arra volt írva a könyv címe: „Okos könyv“. — Ez lesz a legszebb könyvem — tettem volna be a helyére a könyvet, de apám megfogta a kezemet. — Szeretném, ha el is olvasnád. Én írtam ami benne van, te majd folytathatod. — Apám írta? — nyitottam föl megzavarodva a könyvet. Üres volt az egész, mint valami notesz. Csak az első lapjára volt rá­írva az édesapám szép, öreges betűi­vel ez az egy sor: — Sose kíván] több földet, mint amennyit meg bírsz szántani! Azóta sohasem tettem be a könyv­táramba könyvet olvasatlan. Az Okos könyvbe azonban jegyeztem már egyet-mást magam is azóta, de az édesapáménál okosabb tanácsot egyet se. MÜSORSZÄM VÍZSZINTES: 1. A függőleges 8. szám alatti dal- és táncegyüttes leg­újabb műsorszáma. 5. Zamat. 6. Sér­tetlen. 7. Víziállat. 8. Olasz névelő. 10. Magyar névelő. 11. A ház része. 12. Jókai is az volt. 13. Nem rossz. 15. Római száz és ötszáz. 16. Hasznos ipari növény. 17. Sportág. 19. Kicsi­nyítő képző. FÜGGŐLEGES: 1. A Ludolf-féle szám. 2. Haza közepe. 3. Zsiradék. 4. Végnélküli rét. 9. Laoszi néptörzs. 10. A fej része. 14. Fontos belső szerv. 18. Azonos magánhangzók. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 8. számú sorok megfej­tése. HELYES MEGFEJTÉS A Szabad Földműves 39. számában közölt keresztrejtvény helyes meg­fejtése a következő: Észak — Dél — Kelet — Nyugat. Vettem tyúkot megültettem. Kilenc to]dst alá tettem, lett belőle nyolc kis pici sárga, pthés ptct-ptptl Egynek nem vált le a héja. Kettőt elvitt már a héja. Maradt hat, ha nem tévedek. Számláljátok meg, — gyerekek. KOPRE JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom