Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-27 / 39. szám
K U L T 0 R A. Zoboralja kulturális emlékeiből A vén Zobor tövében ütemesen lüktet a mának holnapot építő élete, mely a mült emlékeit Is híven őrzi. Egy letűnt világét, a ködbevesző évszázadok kultúrhagyományalt. A magyar betű hagyománya, egy lezárt korszak szellemi öröksége, az ódon zoboralja! város falai között kelt életre, hogy örök Időkre tanúskodjon az e földön sarjadt fialnak Irodalmi alkotásairól, kulturális törekvéseiről, szellemi életének vitalitásáról. Nincs kulturális életünknek olyan korszaka, melyben ne játszott volna szerepet ez a táj. Jeles írók, tudósok vallják szűkebb pátriárkájuknak ezt a kulturális emlékekben gazdag tájat. Az Ehrenfeld kódex. Nyltrán került elő a nyolcvanegy levélből álló epikai alkotás, a csodálatosan szép Szent Ferenc legenda, az összefüggő egészet alkotó nyelvemlékünk. Teljes elme: „Némi írások Bódog Ferencről és társairól, ő nekik csodálatos mlvelkedetikről.“ Csaknem százhúsz évvel ezelőtt bukkant rá a híressé vált kódexre tragikomikusnak mondható, csodával határos módon a nyitral gimnázium akkori diákja, Ehrenfeld Adolf. A kódex a ferencrendlek kolostorából került a gimnázium padlására és ott porosodott, amíg virgonc diákok egyéb könyvekkel és iratcsomókkal együtt le nem vitték az udvarra. A gimnázium Udvarán viháncolő diákok vad háborúsdiba kezdtek és iratcsomókat, könyveket hajigáltak egymáshoz. Egyikük Ehrenfeldet találta fejbe egy kötettel. Ehrenfeld nem hajította vissza a földrehulló, szétnyíló könyvet. Megragadta figyelmét a könyv lapjainak különös Írása. Bár akkor még nem sejtette, hogy a régi magyar kézirat Irodalomtörténeti szempontból mily roppant értéket képvisel, Igyekezett azt megmenteni. Cserébe néhány könyvet kínált fel dobálódzó társainak, akik elfogadták az ajánlatot. így került tulajdonába a becses kézirat és ezzel megmentette a pusztulástól az egyik legértékesebb magyar nyelvemlékünket, melynek jelentősége abban rejlik, hogy nem töredék, hanem teljes egészet alkotó mű. Amikor Ehrenfeld Nyftráról Bécsbe került, ahol tanulmányait folytatta, magával vitte a kódexet. Itt mutatta be 1852-ben Homoky Istvánnak, a bécsi Tereziánum tanárának, aki rögtön felismerte a mű jelentőségét és elküldte Toldy Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia titkárának. Toldy Ferenc megállapította, hogy irodalomtörténeti szempontból rendkívüli értéket képviselő dokumentumról van szó és fedfedezőjéről Ehrenfeld kódexnek nevezte el. Egy évtizedig volt Budapesten a kódex, de megvásárlására nem kerülhetett sor, nyilván azért, mert tulajdonosa horribilis összegben szabta meg a vételárat. Így aztán visszaszármaztatták Ehrenfeldnek. Halála után több örökös tulajdonába vándorolt. Egy londoni bank széfjében őrizték, majd árverésre bocsátották. A londoni árverésen a magyár kormány megvásárolta. A vételár átszámítva’ állítólag egy millió pengőt tett ki. Így került az értékes nyelvemlék a Magyar Nemzeti Múzeumba és 1925-ben, a Jókai centennárium idején, Jókai kódexnek nevezték el. Szerb Antal megállapítása szerint a kódex 1380 táján íródott. Fordítás (másolat), melynek felbecsülhetetlen eredetije nem került elő. A kódex másolója nyilván ferencrendl szerzetes volt, aki a zoboraljai nyelvterületen élt és annak szülöttje lehetett, mivel a kódex nyelvezete-, a zobor aljai palóc nyelv sajátosságait mutatja, mint, például: magamot, nyerett, vonott, fordólott, őköt, tndól, társéi, világlat stb. Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy a kódex fordítója a zoboraljai palóc tájegység nyelvezetét használta a fordításnál, ami a nyelvemléknek nyitravidéki helyi jelentőséget biztosít. Nyitramenti ősnyomtatványok Az első magyarországi könyvnyomtató műhelyt Hess András állította fel Budán 1471-ben, de rövid fennállásának ideje alatt egyetlen magyar nyelvű nyomtatvány sem készült ebben a nyomdában. Több mint fél évszázad telt el, amíg napvilágot látott az első nyomtatott magyar könyv, és ezzel a magyar betű elindulhatott hódító útjára. Kétségtelen, hogy a magyar könyvkiadás őskora Krakkóig nyúlik. Ott jelent meg az első nyomtatott magyar könyv 1527-ben: Sylvester János Iskolakönyve, majd Esztergomi Farkas András verses műve a zsidó és a magyar nemzetről. Sorra jelentek meg a további magyar könyvek: Komjáthl Benedek Szent Pál leveleinek magyar fordítása 1533-ban, Pesti Mizsér Gábor Üjtestamentuma és Esopus meséi 1536-ban és a többi magyar nyelvű ősnyomtatvány. Hazai viszonylatban azonban ismét a nyitravidék került előtérbe a magyar ősnyomtatványok megjelentetése terén. A protestáns Huszár Gál református pap és író, kóbor prédikátor, a reformáció idejének jellegzetes alakja az egykori Felvidéken, a nyitramegyei Komjáton (akkori nevén Komjáti) létesített könyvnyomtató műhelyt, melyből 1573-ban került ki az első nyomtatott magyar könyv. Ez volt Bornemisza Péter „Magyar Postillája“ első kötete. Itt Jelentek meg a nyomdaalapltó Huszár Gál saját mflvöi is. „A keresztyéni ^gyülekezetekben való istendicséretek és Imádságok“ 1574-ben. E művének egy példányát az eperjesi evangélikus főiskola könyvtárában őrzik. A magyar könyvnyomtatás másik bölcsője az ugyancsak Nyitra környéki Sempte volt, ahol Bornemisza Péter a 18. század legtermékenyebb írója létesített nyomdát, mely a protestáns könyvkiadás terén fontos szerepet játszott. Kizárólag saját munkált Jelentette meg nyomdájában. Számos műve került kiadásra, többek között a híressé vált „Fejtegetés“ is, mely elindította a hitviták lavináját. Ennek nyomán Indult meg ugyanis az a hitvitázó Irodalmi harc, mely a reformáció és ellenreformáció hívei között tombolt. A két nyitravidéki nyomdában megjelent ősnyomtatványok részletesebb felsorolása túlnövi e rövid visszapillantás kereteit. A falvak katolikus lakossága lázadozni kezdett a protestáns nyomdák tevékenysége ellen, majd kiűzte a faluból a könyvnyomtatás mestereit. Bornemisza Péter semptel nyomdája 1579-ben szüntette be működését. A reformáció és ellenreformáció tábora közti hitviták nagy része olyan stílusban Íródott, mely nem volt válogatós a kifejezésekben, érvekben a maga Igazának bizonyítására. Ezeknek a hitvitázó Írásoknak már a címeik Is sejtetni engedik, hogy milyen hangnemben Íródtak. Egy ilyen hitvitázó Irat például ilyen címet visel: „Alvinci Péternek sok tétovázó kerengősekkel és tzégéres gyalázatokkal felhalmozott feleletinek rövid és keresztényi szelídséggel való megrostálása.“ Egy későbbi hitvitázónak, Hajnal Mátyásnak irata még ennél is kacskaringősabb elmet visel, mely Így hang: 1 zik: „Kitett tzégér mely alatt feltalálja akárki is minemű poshadt és mérges tejet fejt Keresztúri Pál Erdélyben egy kathekizmusnak tömlőjében minémű Heidelbergs táján nőtt és hizlalt teheneknek tőgyéből a nemrégen született keresztyénynek szoptatására, mely megorvosolatik egy keresztyén orvosdoktor által.“ Ilyen épületes stílusban Íródtak a hitvitázó ősnyomtatványok kéziratai. A galgécl nyomdász Még a híres Károli Gáspár-féle Vizsoly bibliának, az 1590-ben megjelent első magyar teljes bibliafordításnak is van nyitravidéki vonatkozása. A biblia Vizsolyban készült ugyan, de nyitramegyei nyomdász, a galgóci Manskovits Bálint készítette el, akinek 1581-től saját nyomdája volt. A galgóci nyomdájából kikerült művek terelték a figyelmet szakszerű munkásságára, meghívták Vizsolyba a biblia előállítási munkálatainak vezetésére. Otthagyta nyomdáját és Vizsolyba ment. A sorsára hagyott nyomda kellő vezetés hiányában rövidesen megszűnt, de volt tulajdonosának neve éppen a híressé vált vizsolyi munkája kapcsán került be az Irodalomtörténetbe. DALLOS ISTVÁN Oj köntösbe öltözik a bratislaval magyar iskola Történelmi emlékek Dunaradványon Ma is vannak hasonlóak A Magyar Területi Színház Komáromban évadnyitó előadásban mutatta be Ben Johnson; neves angol drámaíró Volpone című szatirikus vígjátékát. Mint már több esetben a MATESZ berkeiben, vendégrendező vitte színre a szatírát. Friss Péter, a Győri Kisfaludy Színház tehetséges segéd rendezője komoly feladatra vállalkozott a reneszánsz korabeli drámaíró vígjátékának sztnrevitelével. A fáradságát siker koronázta, a komédia lendületes volt, s a drámaíró mondanivalója kidomborodott. Johnson a pénzharácsolókat és az ekörül! bonyodalmakat mutatja be a XVI. század végén Angliában. A polgárosodó társadalomban a pénz az isten és sokan kivetkőznek emberi mivoltukból, nem törődnek becsülettel, emberséggel a vagyonszerzési hajszában. * A szatíra címszereplője, a minden hájjal megkent kereskedő, Volpone, a pénzharácsolás nagymestere. Nagyszerűen felismeri és kihasználja a hasonló pénzsóvár figurákat, az ember! gyengeséget és azok mindenre képesek a gazdag ember kegyeinek megnyeréséért. A szatíra lényegében a pénzéhesség megszállottjainak tánca az „aranyborjú“ körül, felsülésük és bűnhődésük jellegzetesen mutatja » társadalom rohadtságát. Errő1 a szennyvilágról írt tipikus szatírát a kornak jeles drámaírója. Friss Péter, a rendező Igyekezett még fordulatosabbá tenni a szatírát, s minél jobban kidomborítani a filozófiai mondanivalót. A címszerepet Fazekas Imre játszotta. A nem éppen könnyű feladatot jól oldotta meg a MATESZ egyik legrégibb színésze. Talán a legnehezebb szerep a ,„Masca “alakítása volt, amelyet Ropog József alakított. A fiatal színész az agyafúrt, sokszínű alakítást kitűnően oldotta meg. A többi szereplők Is a tehetségük legjavát nyújtották és néhány „halványabb“ jelenettől eltekintve, lendületes volt a vígjáték. A szatírát már többhelyütt Játszották. A falusi közönség eltérő véleménnyel fogadja. Van ahol nagyon tetszik, másutt viszont elmarasztalják. Tény, hogy a MATESZ dramaturgiája eléggé nehéz helyzetben van. Városi és különböző szinten levő falusi közönség Igényeit kell kielégítenie. Ha nincs is általános elismerés a Volpone vígjátékkal kapcsolatban, egyet leszögezhetünk: Johnson Ben mondanivalója ma is nagyon időszerű. A gazdagodási vágy ördöge manapság Is sokakat kísér és hasonlóan, mint a szatírában, mindenféle hamis utakat keresnek, hogy minél több pénzt, vagyont harácsoljanak össze, —tt— NAGYSZABÁSÚ SZÜRETI ÜNNEPÉLY A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi ás Kulturális Szövetsége a mezőgazdasági termelési Igazgatóság, és a Nemzeti Front szervei a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója tiszteletére e hónap 28-án Csábon megrendezik a már hagyományos járási szüreti ünnepélyt. A kora reggeltől késő estig tartó műsorban most is hasonlóan a múlt évekhez, megrendezik a színpompás felvonulást. A műsorban föllépnek a járás legjobb magyar és szlovák együttesei és szólistái. A műsor befejező részében budapesti művészek szerepelnek. Válogatott ételekről, italokról a helyi és a járási népi fogyasztási szövetkezet gondoskodik. A rendezőség mindenkit szeretettel vár a nagyszabású ünnepségre. Színpompás felvo nulás Csáb főutcá-, Ián. Dunaradvány község kb. két kilométer hosszan nyúlik el a Duna bal partján. A községet kettészelő országúton átmenő turisták, de még a környékbeli falvak lakói sem sejtik, hogy e község nevéhez több kultürtörténelmi emlék fűződik. Ezek közé sorolható a 17. században épült reneszánszkori virtí kastély, amelyet a 19. században empír stílusban építettek át. A vlrti kastély hosszú Időn át ki volt téve az időjárás viszontagságainak. Különféle verziók vetődtek fel vele kapcsolatban, s már-már úgy látszott, hogy az Országos Emlékvédő Bizottság veszi védőszárnyai alá. Azonban nem így történt. A kastélyt a vlrti szövetkezet vezetősége hozatta rendbe és saját céljaira használja. Pedig a kastély és annak környezete, kellő tatarozás után az idegenforgalom fellegvára lehetett volna. A kastélyban nyerhetett volna elhelyezést a komáromi halászati múzeum, amelyhez Komáromban és annak környékén bőséges anyag található. A halászati múzeum látogatottságát kedvezően befolyásolná az is, hogy alig néhány kilométer távolság választja el a Dati gyógyfürdőtől. Az említett községben azonban egyéb műemlékek is találhatók. Többek között egyház-építészeti remekmű a 18. században épült reneszánszkori katolikus és a 17. században épült barokk stílusú református templom. A község területén több értékes régészeti leletre bukkantak, amelyek észak-pannóniai eredetűek voltak. A zsltvatői telep ásatásai során — ahol évszázadokkal ezelőtt gázlók, átkelőhelyek voltak — a régészek több, a 8. századbeli avar- és szlovén eredetű temetkezési helyet tártak föl. A feltárt sírokban talált tárgyak az avarok Duna menti uralmának létezéséről tanúskodtak. A 49 feltárt sírból legtöbb tárgyat a 14 lovas sírjában találtak. A vezérek sírjából gazdag felszerelések kerültek elő, továbbá nagymennyiségű állati eredetű csontok, amiből arra következtettek a régészek, hogy azokat a halottak eledeléül helyezték oda a hosszú útra. Az egyszerű harcosok sírjában sokkal kevesebb ajándék volt. Az asszonyok és gyermekek sírjában csupán áldozati edényt találtak, amelyek a halottak lábainál voltak elhelyezve. A Zsltva folyó torkolatánál kötött békét az osztrák-magyar monarchia uralkodója, a római-német császár és király, IV. Ferdinánd Ferenc a törökkel 20 esztendőre. E szégyenteljes békekötés alkalmával az uralkodó 200 ezer arany fizetésére kötelezte magát, továbbá arra, hogy a törökök kezén hagyja az általuk megszállt területeket. A békekötési okmányt egy hatalmas tölgyfa alatt szentesítették. Az említett tölgyfa törzse és gyökerei csak néhány évvel ezelőtt pusztultak el. A törökökkel itt megkötött békét „Zsltvatői béke“ néven emlegetik. A komáromi Járás területén több kultúr-történelmi emlék található, ezért ajánlatos lenne ezekkel foglalkozni. Különösen az Iskolások érdeklődését kellene felkelteni a múlt emlékei iránt, és a „Honismereti körökben“ feldolgozni a feltárt anyagokat. Andriskin József
