Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-27 / 39. szám

HASZNOS TUDNIVALÓK Ä szövetkezeti földművesek szociális ellátása (X) A HÄTRAMARADT CSALÁDTAGOK JÁRADÉKAI A elhalálozott szövetkezeti tag hát­ramaradt családtagjainak, akiknek nincs saját nyugdíjbiztosításuk, özve­gyi, illetve árvasági Járadékot adnak. Ha a szövetkezeti tag halálának Ide­jén aggkori, rokkantsági vagy rész­leges rokkantsági Járadékot kapott, akkor a hátramaradt családtagnak minden további nélkül Jár az özve­gyi, Illetve az árvasági Járadék. Ab­ban az esetben, ha a szövetkezeti tag az előbb említett Járadékok egyikét sem kapta, akkor az özvegyi, illetve az árvasági Járadék megadása attől a feltételtől függ, hogy a szövetke­zeti tag haláláig megszerezte-e a rokkantsági, illetve az aggkori Jára­dék megadásához kellő munkatevé­kenység szükséges időtartamát. E fel­tétel teljesítését nem követelik meg akkor, ha a szövetkezeti tag munka­baleset, vagy foglalkozásból eredő betegség következtében halt meg. A munkatevékenység szükséges Időtar­tama feltételének teljesítését abban az esetben sem követelik meg, ha a hátramaradt családtag teljesen árva lett. Az özvegyi Járadék férjének halá­lától számított egy évig jár az öz­vegynek; e határidő letelte után to­vábbra is megilleti az özvegyi Jára­dék, ha legalább egy olyan gyermek­ről gondoskodik, akinek árvasági Já­radékra igénye van, vagy ha három gyermeket nevelt fel, illetve ha két gyermeket nevelt és betöltötte 45. életévét. Az özvegyi járadék megille­ti az olyan özvegyet is, aki teljesen rokkant, vagy már beöltötte 50. élet­évét. Ha az özvegy számára az özve­gyi Járadékigény megszűnik, úgy ezt a Járadékot ismét megkaphatja az esetben, ha a megkövetelt feltételek valamelyikét a korábbi Járadékigény megszűnésétől számított két éven be­lül újra teljesíti. Olyan esetben, amikor egy nő 60 évnél idősebb szövetkezeti taggal lé­pett házasságra, az özvegyi járadék a többi feltétel teljesítése mellett csak akkor Jár, ha ez a házasság legalább két esztendeig tartott; ezt a feltételt nem követelik meg, ha a szövetkezeti tag munkabaleset követ­keztében halt meg, Illetve, ha ebből a házasságból gyermek született. özvegyi járadék Illeti meg az el­vált asszonyt is, ha teljesíti az özve­gyi Járadék megadásához szükséges összes feltételt és ha volt férjének halála idején arra a tartásdljra volt utalva, amely tartásdí] fizetésére az elhúnyt szövetkezeti tagot, volt fér­jét kötelezték. Ilyen esetekben az özvegyi Járadék megadását arra az Időtartamra korlátozzák, amely alatt a szövetkezeti tagnak kötelessége lett volna volt feleségének a tartás­­dijat fizetni. Ha az özvegy újabb házasságra lép, úgy megszűnik igénye az özvegyi já­radékra. Ha az özvegy vele meg nem esküdött élettárssal él közös háztar­tásban, úgy a Járási llletménymeg­­állapítö albizottság dönthet az özve­gyi Járadék megvonásáról, illetve csökkentéséről. Az özvegyi Járadék további kifizetésének, Illetve letiltá­sának elbírálásakor az albizottság tekintetbe veszi az özvegy életkorát és szociális helyzetét. Ha az özvegy feladja az élettárssal a közös háztar­tást, ismét felújítják az özvegyi Jára­dék kifizetését. Az özvegyi járadék összege annak az aggkori, illetve rokkantsági Jára­déknak 60 százaléka, amit a szövet­kezeti tag kapott, illetve amelyre igénye volt halálakor. A részleges rokkantsági Járadékos özvegyének Járadékát mindig abból a rokkantsági járadékból számítják ki, amelyre igé­nye lett volna, ha történetesen rok­kant állományba kerül. A gazdálkodás fejlettebb fokán álló szövetkezetek tagjai esetében a leg­alacsonyabb özvegyi Járadék 380 ko­rona havonta, emellett ennek a já­radéknak nem szabad nagyobbnak lennie, mint amilyen az elhúnyt Já­radéka lett volna. A gazdálkodás fejlettebb fokán ál­ló szövetkezetnek el nem ismert EFSZ-tagok hátramaradottéinak özve­gyi Járadékára nincs megállapítva a legalacsonyabb határ, tehát ilyen esetekben az özvegyi járadék mindig az elhúnyt aggkori Járadékának 60 százaléka, illetve a halálakor őt meg­illető rokkantsági Járadék 60 száza­léka. Ha az özvegyi járadék az özvegy egyetlen vagy legfőbb megélhetési forrása, úgy legalább 445 koronát kell havonta kapnia, tekintet nélkül arra, hogy az özvegy a gazdálkodás fejlettebb fokán álló szövetkezet tag­jának, Illetve más szövetkezeti tag­nak özvegye. 1969. Január elseje óta az özvegyi Járadékot csupán az olyan özvegyek­nek csökkentik, akik kiskorú gyer­mekről nem gondoskodnak, bruttó keresetük és Járadékuk összege meg­haladja a havi 1500 koronát. A Jára­dékcsökkentést úgy végzik el, hogy a járadékot annak az összegnek a felével csökkentik, amely a keresetet és a járadékot összeadva meghaladja az említett legfelsőbb határt. Például egy olyan özvegy, akinek keresete a Járadékkal együtt havonta 1600 koro­na, tehát a megszabott határt 100 koronával lépi túl, annak özvegyi Járadékát 50 koronával csökkentik. Az özvegyi járadékot nem csökken­tik az alkalmazásban álló és saját keresettel rendelkező özvegynek fér­je halálától számított egy év Időtar­tamra. Az özvegyi Járadékot nem csökkentik olyan esetekben sem, ha az özvegy átmeneti időre, egy naptári évben legfeljebb 180 munkanap Idő­tartamra alkalmi munkát vállal, ha adminisztratív munkáról van szó, legfeljebb 120 napot dolgozik egy naptári évben. Az özvegyi Járadékot nem csökken­tik az ellenállási harcban résztvettek özvegyeinek, valamint az olyan öz­vegyeknek sem, akik maguk is részt­vettek az ellenállási mozgalomban. (Folytatjuk.) A Törvénytárból A Föderális Árbizottság 68/1969 sz. törvényerejű rendelete értelmében megváltozott a vágósertések felvá­sárlási ára: 12.50 korona a 100—120 kg súlycso­portban — ezt az árat eddig a 85—115 kg, esetleg a 65—120 kg súlyú kiválasztott hűssertésok és keresztezéseik kategóriájában fi­zették; 10.50 korona a 70—100 kg élősúlyé vágósertések kilogrammjáért az eddig érvényben levő 70—85 kg­­os súlycsoport helyett. A hús-zslrhasznú és a hizlalatlan ser­tések kategóriájában a súlyhatárt 115 kg-ról 120 kg-ra emelték. A fel­­vásárlási árhoz az élősúly minden kg-ja után 1,30 korona felárat fizet­nek a 70—120 kg súlyú sertések ela­dásakor. Oy 1. BRUCELLÓZIS Az állattenyésztésben a legveszé­lyesebb foglalkozási betegség a bru­cellózis, amelyet Bang-betegség (bang-kór) néven is emlegetnek. A megfertőzött Járásokban bár arány­lag gyorsan számolják fel a brucel­lózist, az utóbbi években a megbete­gedések tucatjait jegyezték fel, fő­ként a szarvasmarhák gondozóinál, a zootechnikusoknál, az állatorvosi dol­gozóknál és a mesterséges megter­mékenyítés zootechnikusainál. A bru­cellózis minden évben több mint 100 millió korona értékű kárt tett a szarvasmarhákban. Az 1963—1964-es években mindent elkövettek felszá­molására. Az állam a beteg tenyésze­tek egészségessé tételére több mint 150 millió koronát fordított. Ennek az erőfeszítésnek- a következménye, hogy nálunk sikerült teljesen felszá­molni a brucellózist. így Európában az ötödik és a világon tizedik állam vagyunk, ahol teljesen kiküszöbölték ezt a veszélyes, az emberekre is át­vihető ragályos betegséget. Tekintettel a nagy veszélyre és en­nek a betegségnek a komolyságára, amelyek következményei következté­ben több tucat polgár szenved ná­lunk, közöljük ennek a veszélyes megbetegedésnek a tüneteit és az el­lene való védekezést. A betegséget a múltban mint úgy­nevezett máltai lázt ismerték. Első ízben a Földközi tengerben levő Mál­ta szigetén észlelték, ahol a ragály forrásai kecskék voltak. A betegsé­get elsőnek Bang dán állatorvos írta le. A brucellózist 0,5—2 mikrón hosz­­szúságú baktériumok okozzák, ame­lyeket felfedezőjük — Bruce — alap­ján brucelláknak neveztek el. Ismer­jük a szarvasmarhák, a birkák, a 10 SZARAl> FŐI OVfÜVES 1969. szeptember 27. kecskék, a sertések, sőt a lovak és baromfiak brucellózisát is. A Földkö­zi tenger körül fekvő vidékeken a kutyáknál és a macskáknál is előfor­dul a brucellózis. A tehenek brucel­lózisa Jövedelmezőségüket egészen 30 %-kal csökkenti. A brucellózis bacilusai nagyon el­­lenállóak. A kifutó nedves földjében 70 napot is kibírnak, az etetők és fejők munkaruháin, amelyek a bru­­cellőzisos tehenek váladékaival van­nak beszennyezve, 30 napig is képe­sek létezni. A hűtött tejben 6—9 na­pig, a húsban, vajban és sajtokban 40—50 napig bírják ki. A betegség a beteg baromfik által tojt tojások ál­tal is terjed: itt a brucellák a tojás sárgájában szaporodnak. A brucellák azonban kevésbé ellenállók a magas hőmérsékletekkel szemben, úgyhogy paszterizálással és főzéssel néhány perc alatt megsemmisítjük őket. A szokásos fertőtlenítőszerek is pusz­títják őket. A brucellák a teheneknél, kecs­kéknél, anyakocáknál fertőző veté­lést idéznek elő, miközben a tőgy be­teges elváltozásai is észlelhetők. A csírák letelepednek a tejmirígyben és a tejjel együtt távoznak el a tőgyből. Ezért azok a borjúk is, amelyek ilyen tejet isznak vagy szopnak a tőgyből, csírákat választhatnak ki környeze­tükbe. Például a tehenek a fertőző vetélés után még 6—8 hónapon ke­resztül választanak ki brucellákat, a birkák pedig tejükkel még 2—3 hó­napig. A BRUCELLÓZIS TÜNETEI az Állatoknál A brucellózis alattomos betegség, mert nagyon gyakran minden külső megnyilvánulás nélkül folyik le és csak kivizsgálási próbákkal lehet megállapítani. A meg nem fertőzött tenyészetekbe a brucellózist rendsze­rint és főként a fertőzött, megtermé­kenyített terhes (gravitidás) állatok viszik be. A legnagyobb veszély — ami a betegség átvitelét Illeti — az állat vetélésénél vagy a szülésnél ke­letkezik. Ilyenkor a brucellák a mag­zattal, a magzat burkaival, a vízzel és kifolyással távoznak el az állat testéből, miközben beszennyezik az almot, a takarmányt és a vetélő ál­lat szőrzetét. A hanggal fertőzött tehenek a bru­cellákat a vetélés előtt már néhány nappal hüvelyből való folyással ter­jesztik. A vetélés után pedig még 14—21 napig közvetlenül terjesztik a brucellákat. Az egészséges állatokat a megfertőzött takarmány, az alom, a víz, vagy pedig a folyatásnál a me­chanikusan átvitt csírák fertőzik meg, melyek a beteg tehén méhéből az egészséges tehénbe kerülnek, vagy a természetes megtermékenyítésnél a bika ondója által. A csírák az állat bőrén is keresztülhatolnak még ak­kor is, ha nincs megsebezve. A ragály kezdetén a tenyészetben eleinte csak egy-két vetélés fordul elő, később számuk emelkedik. Ez után a ragály látszólag elmúlik, de két- vagy ötévi átmeneti időszak után gyakran újból kitör. Az átmeneti idő­szakban nem fordulnak elő elvetélé­sek. Az elvetélés után a tehénnél 2—3 hónapig tartó sterilitás következik be, amely elteltével újból megtermé­kenyíthető. Ha a borjasság első hó­napjaiban következett be az elveté­lés, a magzatburkok a magzattal együtt távoznak el. Későbbi elveté­lésnél a burkolat visszamarad, ami­nek következtében anyaméhgyulladás keletkezik, amelynek kiterjedése a petefészekre meddőséget okoz. A ki­folyás a szülőszervekből az elvetélés után sötétpiros vagy piszkosbarna. A bikáknál a fertőzés heregyulla­dást okoz. A birkáknál, kecskéknél és sertéseknél a megbetegedés tüne­tei hasonlóak a szarvasmarhákéhoz. A lovaknál a brucellózis izületgyulla­­dások formájában és mint marsipoly Jelentkezik. (Folytatjuk.) A'föidművcs Ä i Túlórázás Az üzem vezetősége a legutóbbi időben többször is elren­delte a túlórázást. Milyen feltételek szabják meg a túlórá­zás elrendelésének lehetőségét? Hány túlóra ledolgozása en­gedélyezhető az érvényes törvények értelmében? A munkaidő Jogilag megala­pozott szabályozása nagyon kö­vetkezetesen igazodik ahhoz az elvhez, hogy a rövidebb mun­kaidő bevezetése során teljesen meg kell szüntetni a túlórázást. A túlórázást csak kivételes esetekben, tehát csupán akkor lehet elrendelni, ha ez a társa­dalom elsőrendű érdeke (lásd a Munkatörvénykönyvének 97. §-öt). Azt azonban mindenkor, te­hát minden alkalommal felül kell vizsgálni, hogy valóban a társadalom elsőrendű érdeke-e a túlórázás elrendelése, vagy pedig nem áll a társadalom ér­dekében. A központi -szervek, az illetékes szakszervezeti szö­vetség központi bizottságával megegyezve teszik közzé a túl­órázás elrendelését szabályozó előírásokat. Az adott üzemegy­ségekben vagy a munkahelye­ken szükséges túlórák mennyi­ségét a közület vezetője hatá­rozza meg, de ehhez a szak­­szervezet üzemi bizottságának előzetes beleegyezését kell kér­nie. A szakszervezet üzemi bi­zottságának előzetes beleegye­zése szükséges azokban az ese­tekben is, amikor a megállapí­tott túlóráknál többet kell az adott munkahelyen ledolgoztat­ni. Egy-egy dolgozó két munka­napon belül legfeljebb 4 túlórát és hetenként maximálisan nyolc túlórát dolgozhat. Ez a korláto­zás nem vonatkozik a mező­­gazdasági, az idény-, valamint a kampányszerű munkákra, sem pedig a közlekedés és a táv­összeköttetés terén vagy a fél­beszakítás nélküli üzemeltetés­sel kapcsolatban végzett mun­kára, nemkülönben a lakosság ellátásával, illetve a lakosság­nak nyújtott szolgáltatásokkal összefüggő, rendkívül sürgős munkákra s a házkezelőségek dolgozói által végzett Javítást meg karbantartási munkákra sem. A félbeszakítás nélküli üzemviteli munkahelyeken nem haladhatja meg az 56 órát az egy heti átlagos munkaidő. Az üzemvezetőség az adott naptári évben egy-egy dolgozó­nak legfeljebb 150 túlóra le­dolgozására adhat utasítást. A központi szerv az Illetékes szakszervezeti szövetség köz­ponti bizottságával megegyezve engedélyezheti — de csak tár­gyilagosan indokolt esetekben — hogy az adott közületi alkal­mazottai egy naptári évben 180 túlórát dolgozzanak. A kormány az 1969. év vé­géig engedélyezte az évi 180 túlórát meghaladó túlórázást, éspedig a következő munkahe­lyeken, illetve dolgozóknak: minden minisztériumban és köz­ponti szervben a közlekedési dolgozóknak s közülük a rako­dómunkásoknak is, ezenkívül a raktári rakodómunkásoknak, a központi és távfűtések fűtői­nek, a szénszállító és a sala­kot elszállító munkásoknak, a fegyőröknek, a tűzoltóknak, a kirakóvásárok, árumintavásá­rok, kiállítások s hasonló Jel­legű kereskedelmi akciók meg­rendezéséről gondoskodó dolgo­zóknak, az üdülőhelyeken dol­gozóknak, az adott üzemen kí­vüli bel- és külföldön dolgozó szerelőknek s különböző Jelle­gű munkát végző karbantartók­nak is. A kormány ezenkívül kivételes túlórázást engedélye­zett egyes minisztériumok és központi hivatalok bizonyos szakosztályai, de különösen üzemviteli dolgozóinak is. A kormány ugyancsak 1969 végéig engedélyezte (lásd a 1968/7 számú kormányhatároza­tát) a két munkanapon belül 4 órát és a hetenként 8 órát meghaladó túlórázást minden minisztérium s központi hivatal hatáskörébe tartozó munkahe­lyeken dolgozó fűtőknek (köz­ponti és távfűtés fűtőinek), szénszállító és salakot elszállí­tó munkásoknak, tűzoltóknak, rendőröknek, portásoknak, üze­mi őrségek tagjainak, megron­gálódott vagy üzemképtelenné vált gépeket és egyéb berende­zéseket kijavító dolgozóknak, épületek és közlekedés! eszkö­zök karbantartóinak, a raktá­rakban s rakodóhelyeken, illet­ve exportáru továbbítására szol­gáló helyeken keletkezett ká­rokat kiküszöbölő dolgozóknak és a dolgozók üdültetését szol­gáló létesítmények alkalmazot­tainak. Az említetteken kívül további kivételt engedélyezett egyes minisztériumok s köz­ponti szervek hatáskörébe tar­tozó, bizonyos munkahelyek dolgozóinak, de különösen az üzemvitelben nélkülözhetetlen dolgozóknak. javasoljuk, hogy a szakszer­vezetek üzemi bizottságai min­den dolgozót kellőképpen tájé­koztassanak a szóban forgó problémákról. Ez főleg azért szükséges, mert az említett dol­gozók körében gyakoriak a tisz­tázatlan és vitás kérdések. A szakszervezetek funkcionáriu­sai mindenkor a Munkatörvény­könyvének adott rendelkezései­re, a IV. kongresszus s a kor­mány határozataira hivatkozva adjanak felvilágosítást. Ha a dolgozót munka közben baleset ' érte, károsodásért az a közület visel felelősséget, amellyel a sérült dolgozó a bal­eset idején munkaviszonyban volt (lásd a Munkatörvény­könyv 190. §-át). A sérült dol­gozó kötelessége, hogy hala­déktalanul keresse fel az első­segélyt nyújtó orvost és ugyan­csak haladéktalanul jelentse a balesetet a közület illetékes dolgozójának. Az üzemi baleset után igé­nyelt kártérítés azonban nem függ attól, hogy a károsult dol­gozó milyen időn belül Jelen­tette az őt ért balesetet, és at­tól sem, jegyzőkönyvezték-e vagy nem a szóban forgó üze­mi balesetet. A közület köteles megtéríteni — éspedig pénz­ben — azt a kárt, amelyet a dolgozó tényleg elszenvedett. Erre viszont csak akkor köte­les, ha az előző állapot helyre­­állításával nem nyújthat kár­pótlást (lásd a Munkatörvény­könyvének 189. §-át). Amennyiben az üzemi balese­tért felelős közület nem kárpó­tolja a károsult dolgozót, úgy a dolgozónak kell bejelentenie a közülette! szembeni kártérí­tési igényét. Ezt attól a naptól számítva kell egy éven belül megtennie, amelyen káráról és arról értesült, hogy ki visel érte felelősséget. Nem elegendő azonban, ha az említett időn belül csak a kárért felelős kö­­zületnek Jelenti kártérítési igé­nyét. A kártérítés Igénylése csak az esetben érvényes, ha a károsult az illetékes válasz­tott szervhez vagy bírósághoz fordul igényével (lásd a Mun­katörvénykönyvének 261. és 263. § § -alt). ün tehát helytelenül Járt el, mivel csak az Önt foglalkoztató közületnek jelentette kártéríté­si Igényét. Mivel az igénylési idő az ön esetében jövő év Ja­nuár végéig tart, még bejelent­heti kártérítési igényét az ille­tékes választott szervnek vagy bíróságnak. Oy A gazdasági állatokról emberekre átvihető betegségek (4) • • Üzemi baleset Ez év januárjában baleset ért munkahelyemen. Két hó­nappal később, tehát ez év márciusában írásban közöltem kártérítési igényeimet azzal a közűlettel, amelynek alkalma­zottjaként munkahelyemen megsebesültem. Az illetékesek azonban a mai napig sem döntöttek kártérítési igényemről. Kihez forduljak jogorvoslatért?

Next

/
Oldalképek
Tartalom