Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-27 / 39. szám
KÖZGAZDASÁG Megnövekedik-« az élelmiszeripar színvonala az agrokomplexum keretében Napjainkban egyre mélyebben és l&prólékoSabban megismerjük a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum Jelenlegi állapotát és fejlődési Irányát. Az agrokomplexum ugyan — lényegében adminisztratív határozat alapján — már az új gazdaságirányítási rendszer kialakításának kezdetén Jött létre, de olyan Intézkedésként, amely teljesen elfogadható és helyes Irányzatként már az összes gazdaságilag fejlett országban meghonosodott. A rendeltetésünkre állő Jelentős adatanyag viszont felfedi az e kérdésben kialakult pillanatnyi helyzet bonyolultságát. Természetesen nem hiányzanak az előnyök és hátrányok, bizonyos ellentétek, másrészt pedig az összhang sem, ha teljes egészként vesszük szemügyre a komplexum létkérdéseit. A problémák azonban különösen akkor domborodnak ki, ha az agrokomplexum helyzetét gazdasági szempontból kezdjük elemezni. Jelenleg pedig éppen a gazdasági kérdések kerülnek egyre inkább az előtérbe. Nem mehet a dolog kárára, ha az agrokomplexum problémáinak különbözőségét és bonyolultságát elsőrendű kérdésként az egész népgazdaság keretében vesszük bonckés alá. Tehát mindazokkal a racionalizálási és közigazgatási újításokkal együtt, amelyek a párt- és az államvezetős érdeklődésének előterében állnak, amint ezt a CSKP Központi Bizottságának múlt év novemberi és ez évi májusi plenáris üléseinek határozatai Igazolják, amely határozatok alapján politikai életfeltételeink bizonyos konszolidálásához láttunk. E párthatározatok alapján nagyobb gondot akarunk fordítani a gazdasági problémák megoldására, valamint az életszínvonal növelésének a kérdéseire, természetesen tovább haladva a megkezdett reformok útján, hogy a lehető legjobban kihasználhassuk a gazdálkodás szocialista Irányításának minden adottságát és előnyét. Különösen fontos kihangsúlyozni azt, hogy az említett reformok a szocialista gazdálkodás fejlesztését és az életszínvonal emelését célozzák, akarják elérni. Ennek a célnak kívánjuk alávetni a mezőgazdaságiélelmiszeripari komplexum sorsát is azzal a legjobb szándékkal, hogy Itt Is egészséges feltételeket és körülményeket alakítsunk ki a legnagyobb termelékenység, valamint rentabilitás elérése érdekében. Ha ezt a feltett szándékot a tényleges helyzettel hasonlítjuk össze, azt észleljük, hogy magának a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumnak kialakításán, létrehozásán kívül egyéb lényegesebbet nem Is tettünk annak érdekében, hogy a résztvevő felek érdekeinek figyelembe vételével és összehangolásával feltételeket alakítottunk volna ki a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. Ez a tény természetesen közismert, s éppen ezért céltudatos Intézkedések megtételére, fokozott tevékenységre és a fölösleges vitatkozásban kimé-A termés tárolásának, PROBLÉMAI Ez évben az egységes földművesszövetkezetek és az illami gazdaságok jó termést értek el. Ez kétségkívöl annak köszönhető, hogy a mezőgazdasági üzemek nálnnk már több éve a termelés legelőnyösebb irányzatához igazodva, kellőképpen hasznosítják a termőföldet. Nagy hozamú Bezosztája és Mironovszkája búzát termesztenek, szakszerűen trágyázzák a földeket és irtják a kártevőket. Az ilyen lelkiismeretes gondozás eredménye a bőséges gabonatermés. A bő termés azonban nemcsak rendkívül gondos, veszteségmentes betakarítást Igényel. Külön probléma a learatott gabona szakszerű gondozása és tárolása is. A terméseredmény és a tárolási lehetőség közötti aránytalanság általában sok nehézséget, minden járásban sok gondot okoz. Egyaránt nyugtalanítja a mezőgazdasági terményfelvásárlő és ellátó üzemeket, az egységes földmfivesszövetkezetek a az állami gazdaságok felelős dolgozőit. Különösen idén tndatosltjnk annak súlyos következményeit, hogy az épltővállalatok nem teljesítik a szerződések alapján kötelező feladatokat és nem adják át az eredetileg kitűzött határidőig az új raktárépületeket. Ez Idén át kellett volna adniuk több új, korszerű silót, amelyekben mintegy 580 000 tonna gabonát lehetett volna tárolni. Sajnos, jelenleg csak 120 000 tonna tárolásának lehetőségére számíthatunk. Ha arra gondolunk, hogy az egységes földművesszövetkezetek s az állami gazdaságok helyzete sem kedvezőbb, szinte megrettenünk attól a magától érthetődé feladattól, miszerint az idei termés szakszerű s kifogástalan tárolásáról kell gondoskodnunk. Márpedig ez a rendkívül fontos feladat egyben közös feladat is, mert egyaránt hárul a termelőkre, az átvevőkre, de különböző vállalatokra s intézményekre Is, ha a tárolás céljaira megfelelő épületekkel rendelkeznek vagy pedig befolyásukkal enyhíthetik — esetleg csak rövidebb időre — a most annyira szükséges raktárhelyiségek hiányát. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az aggasztó helyzetre való tekintettel arra kérte a minisztereket, hogy a hatáskörükben tegyenek meg minden tőlük telhetőt, és eszközöljék ki a gabona ideiglenes tárolására alkalmas helyiségek rendelkezésre bocsátását. Szlovákiában a mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalat vezetői az illetékes járási szervek segítségével már eddig is több mint 83 000 tonna tárolását biztosították, úgyhogy most még 218 000 tonna gabona raktározásának problémáját kell megoldanunk. Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ez a probléma is megoldható. Ahol a valóban gondos gazda igyekvése összpontosul a megoldásra a a közigazgatás helyi szervei is készségesen segítenek, ott kedvezőbb a helyzet és megtalálják a tárolási probléma nyitját. A mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó üzemek dolgozóinak e napokban nem csupán a hazai gabona felvásárlásával, tisztításával, szárításával, valamint tárolásával kapcsolatos problémkat kell megoldaniuk, hanem egyben gondoskodniuk kell a Szovjetunióból, és a Német Szövetségi Köztársaságból behozott gabona átvételéről s tárolásáról Is, amit valóban rendkívüli erőpróbának kell tekintenünk. Dolgozóink minden igyekezete arra irányul, hogy példásan teljesítsék a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának rendkívüli intézkedéseit, hogy — bár külföldről behozott szemes termények igénybevételével — több húst, tejet és tojást termelhessünk. Nyilvánvaló, hogy a földműveseknek s a felvásárló és ellátó üzemek dolgozóinak most néhány héten belül el kell dönteniük, hogyan mentsék meg eddigi munkájuk gyümölcsét, ami a betakarított gabona minél kffogástalanabb tárolásától függ. A felvásárló és ellátó üzemek vezetősége erre való tekintettel szokatlan intézkedéseket foganatosított azzal a céllal, hogy a silókban s az emeletes raktárakban a szokásosnál magasabb rétegben tárolják a gabonát. Ezenkívül a kukoricagórék közötti helyeket befedve rögtönöznek raktárakat, a gabona tárolására teszik alkalmassá a műtrágya keverésére s a burgonya osztályozására használt raktárhelyiségeket, a szabad ég alatt keresnek ideiglenes tárolásra megfelelő, kemény talajú térségeket stb. Megegyeznek egyes földmfivesszövetkezstek s állami gazdaságok vezetőségével, hogy fokozatosan, az állattenyésztési termelés folyamatosságával összhangban adjanak utasítást a takarmányalapot feltöltő szemes termények tárolására. Az említett Igényes feladatok sikeres teljesítése közös érdek, ezért a termelőktől s az átvevőktől sok megértést, az illetékes szervektől, különböző vállalatoktól s intézményektől konkrét támogatást igényel. Az áldozatkész összefogás, a jelenlegi feladatok bonyolultságának megértése alapján kétségkívül sikerül a nagyon rövid időhöz kötött feladat eredményes teljesítése. ]AN BÜRY rülŐ szalmacséplés megszüntetésére késztet. A kérdések megvitatását az érdekelt szakemberekre kell bízni. Ez a problémát bonyolultsága, valamint az a tény Is indokolja, hogy a helyzet Javításának és a sikerek elérésének lehetősége csakis tőlünk függ. Viszont a tévedés, a hibás lépés megtételének lehetősége is rajtunk múlik. Döntéseinknek ebben az összekuszált, bonyolult helyzetben az alapos mérlegelésből és a rendszer összes tényezőinek elemzéséből kell kiindulnia. Egyébként csak beszélhetünk arról, ami körülöttünk folyik, és csak megállapíthatjuk, hogy a történések saját dinamikája, egyedi lefolyása önmagától alakul. Meggyőződésem azonban, hogy nem akarjuk csupán a statiszták szerepét betölteni, hanem ténylegesen kívánunk hozzájárulni az agrokomplexum bonyolult gépezetében szükséges gazdasági reformok megvalósítását elősegítő feladatok elvégzéséhez. A problémákat uralni és az agrokomplexum tevékenységét magasabb színvonalra akarjuk emelni, hogy ezzel is bizonyítsuk a párt gazdaságpolitikájának helyességét, a szocialista gazdálkodás előnyeit, amely az ember érdekét és az egyén életszínvonalának emelését tartja szem előtt. Habár a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kölcsönös kapcsolata világviszonylatban Is a fejlődés-dlktálta szükségszerűség, a múltban mégis háttérbe szorult az agrokomplexum, aminek hátrányai különösen most ütköznek ki mindkét érdekelt fél gazdasági helyzetében. Beismertük, hogy e téren a fejlődésben hátramaradtunk, az agrokomplexum kérdéseit elhanyagoltuk. Ígéretet tettünk a mulasztás Jóvátételére. Ezért nem kerülhetjük el a gazdaságirányítás Jelenlegi helyzetének átértékelését, tekintettel a mezőgazdasági élelmiszeripari komplexum célravezető elgondolásának maradéktalan megvalósítására. Hiszen az agrokomplexum gazdasági ösztönzőinek rendszerét még a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum adminisztratív létrehozása előtt dolgozták ki, s ezért nem is vehették figyelembe a további dinamikus fejlődés szükségleteit, habár ma meg kell állapítanunk, hogy eddig az új gazdaságirányítási rendszer aránylag kedvezően befolyásolta az agrokomplexum fejlődését. A dolgozók soraiban egyre nagyobb mértékben erősödik a fokozottabb szociális standard és a fejlettebb életszínvonal elérésének követelménye, különösen akkor, ha lehetőség nyílik nemcsak az egyes ipari ágazatokkal, hanem a külföld ipari és mezőgazdasági üzemeivel való öszszehasonlltásra is. Ez önmagában komoly tájékozottságra vall, és a helyzet Javítását, valamint az aránytalanságok megszüntetését célzó igyekezetét váltja ki. Ehhez a keresetlés bérkérdéseken keresztül az árak, valamint a dolgozók vásárlóerejének rendezésén át vezet az út. S éppen ebben állnak a mezőgazdasági és az élelmiszeripari dojgozők a legroszszabbul, mert az új bérrendszer bevezetésének előkészületei nagyon lassú ütemben haladnak, hosszadalmas folyamatot képeznek. Az elégedetlenség Jelentős azért is, mert egyes ágazatokban, még a nem termelő Jellegű ágazatokban is, a Jövedelmek gyorsabban növekednek, még a bér- és fizetésrendezés, valamint a munkatermelékenység emelkedése nélkül is. Az élelmiszeriparban végrehajtott fizetésrendezések igyekeztek csupán a legszembetűnőbb torzulásokat kiküszöbölni, nagyobbára a különbözetet a dotációkból fedezték, a „népszerű politika“ irányzatát követve, s nem Járult hozzá a gazdasági egyensúly kialakításához, mert az élelmiszeripari termelés jobbára a rentabilitás peremén áll, ha egyáltalán beszélhetünk rentabilitásról és nem ráfizetéses, különösen a nyersanyagok ú] árainak bevezetése után. A helyzet Jobbra fordulásának feltételét azonban csakis a munkatermelékenység emelkedése eredményezheti. Ehhez azonban a helyzet Javítása érdekében nem reformálták meg a munkatermelékenységgel kapcsolatban kialakított nézeteket, ahol még mindig hatnak a régebbről származó egészségtelen egyenlősdl és a bizonytalanság ahelyett, hogy létrehoznánk a becsületesen és lelkiismeretesen dolgozók Jobb érvényesülésének lehetőségeit, a Jól működő munkaközösségben, egy kedvező termelési távlattal rendelkező, a szoclális- és életszínvonal emelkedését biztosító üzemben. A munkatermelékenység hajtóereje döntő módon befolyásolja gyorsabb előrehaladásunkat. Ezért úgy vélem, hogy bármilyen gazdasági Intézkedéseknek és reformoknak az üzemekben, elsősorban a termelés alapját képező termelőegységekben kell erős gyökeret verniük. Ha az üzemben a dolgozók nem érzik az új gazdasági hatóerő és ösztönző Jótékony hatását, akkor gazdasági reformról nem is beszélhetünk. Ha ezek az új gazdasági feltételek nem javítják meg ez üzem rentabilitását — habár az üzemnek egyébként minden adottsága megvan az eredményes tevékenységre, külföldi üzemekkel összehasonlítva is — akkor a gazdasági adottságok nem elég hatásosak. Erről nem szabadna megfeledkeznünk. Azért beszélek erről, mivel ismerem a helyzetet, és a gazdasági adottságok még a Jól működő üzemekben sem kedvezőek. Az üzemek gazdasági nehézségekkel küzdenek és minden erejüket megfeszítve tartják magukat a felszínen. Ilyen helyzetben nehéz az üzem korszerűsítéséről, újjáépítéséről, korszerűbb és termelékenyebb gépekkel való felszereléséről beszélni. Minden Intézkedésnek következetesen kellene szem előtt tartania ezt a helyzetet és a gazdasági hatóerők segítségével a dinamikus fejlődés érdekében a helyzet Javítását egészségesebbé tételét kellene szorgalmaznia. Az elkövetkezendő évre az élelmiszeriparban a beruházások, a bér és egyéb ráfordítások igényesek. Ha ezeket meg akarjuk valósítani, kénytelenek leszünk állami támogatást igénybe venni, amelynek segítségével meg lehet oldani a termelés és a feldolgozás között mutatkozó aránytalanságokat. Ezek azonban ismét csupán igények, amelyeket már eddig is igyekeztünk megszüntetni, sajnos azonban az élelmiszeriparban más út nem mutatkozik. Legalábbis nálunk nem. Ehhez azonban hozzátehetjük, hogy az élelmiszeripar mondhatnánk a világon mindenütt Jelentős hasznot eredményező iparág. E- zért a Jövő érdekében racionális módszereket és eszközöket kell alkalmaznunk, s meg kell tanulnunk az adott eszközöket az egész agrokomplexum, egész társadalmunk érdekében a legjobban kihasználni. S éppen ezen van a hangsúly. EMIL PlS, mérnök' Magyar Tudományos és Műszaki Napok Bratislavában £ Rohamosan fejlődik Csehszlovákia és Magyarország kereskedelmi kapcsolata 0 A határmenti járások vállalatainak és üzemeinek kooperációs lehetőségei áruelőállításra és cserére 0 Az utóbbi Időben egyre több kísérlet történik a magyar és csehszlovák kereskedelmi, illetve műszaki együttműködés elmélyítésére. Ezt tartották akkor is szem előtt a két ország kereskedelmi szakemberei, amikor a nemrég kapuit záró INCHEBA kiállításon a HUNGEXPO kapta a legnagyobb területet. A kiállítást egyébként nagyszerűen rendezték meg és ezért el is nyerte az újságírók nagydíját. A kiállítás mutatós volt, tetszettek a közönségnek az ötletes konyhaberendezési cikkek, kozmetikai szerek, a MEDIMPEX gyógyszerkészítményei, de én Inkább a kuliszszák mögötti tárgyalásokra figyeltem fel. A két ország szakemberei a kiállított tárgyak alapján további kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésére tettek kísérleteket. Mezőgazdasági vonalon például, a tárgyalásokból ítélve, úgy látszik létrejön a MEDIMPEX keretében egy szorosabb árucsere-kapcsolat, illetve áruelőállító kapcsolat is. Javaslatok történtek például bizonyos oltóanyagok, védőszérumok egy országban történő gyártására. Magyar részről olyan kínálat is volt, hogy az abraktápok készítéséhez szívesen adnának bizonyos ásványi anyagokat vagy más hizlalást gyorsító szereket. Ezen a téren Magyarországnak komoly tapasztalatai vannak. Bratislavában egy olyan illatszer-üzlet nyílik, amelyben kizárólag Magyarországról szántják majd a kozmetikai cikkeket. Október elején Prágában és Bratislavában Magyar Tudományos és Műszaki Napok kezdődnek. Bratislavában a Technika Házában október 8— 10. között összesen 18 előadást tartanak különböző műszaki-ipari fejlesztési problémákról. Többek között szó lesz a mezőgazdasági dolgozókat érdeklő élelmiszeripari problémákról is, illetve a magyarországi élelmiszeripar újdonságairól. Csehszlovákia és Magyarország kereskedelmi kapcsolatai ma már gyorsabb fejlődést mutatnak, mint a világ kereskedelmi kapcsolatai, pedig azok is rendkívül gyorsak az utóbbi években. A világkereskedelem például egy év alatt 11 százalékkal növekedett, ezzel szemben a magyar— csehszlovák kereskedelem 12 százalékkal. A magyar és a csehszlovák export mennyisége körülbelül azonos. Magyarország főleg vasúti kocsikat, mezőgazdasági gépeket, laboratóriumi felszereléseket, telefonközpontokat, televíziókat, hűtőszekrényeket, rádióvevőket szállít. A készáru mellett Jelentős a nyersanyag kisegítés is, ami nagy segítségére van mind a két ország iparának. Csehszlovákia az ipari cikkek mellett nagyon szívesen hoz be Magyarországról mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket, amelyek a magyarországi export egynegyed részét képezik. Főleg friss zöldségről, gyümölcsről, konzervekről, hús és húsárúról van szó. Hogy csak néhány példát említsünk, 100 ezer tonna hústerméket hozunk be és 160 ezer hektoliter bort, nagymennyiségű étolajat. Érdekes, hogy leggyorsabban növekedett a Magyarországról behozott könnyűipari cikkek mennyisége: cipő, konfekció és kötöttáru, bútor stb. Előreláthatólag a két ország kereskedelme a Jövőben még Jobban fejlődik, de olyan lépések is történtek, ami igen előnyös lehet mindkét ország számára. Az állam-szintű tárgyalásokon olyan megegyezések is létrejöttek, hogy bizonyos gazdasági egységek — szó van itt ipari üzemekről, állami gazdaságokról, egységes földműves szövetkezetekről, üzleti vállalatokról — amelyek Magyarországon és Csehszlovákiában az országhatártól 40—50 kilométerre vannak, termelési és kooperációs kapcsolatokat teremtenek. Az említett üzemek, illetve vállalatok például kisegíthetik egymást munkaerővel, gépekkel. Az egyesség lehetőséget ad a kölcsönös és egyszerű árú kicserélésére is a határszéli városokban. Ez magával hozhatja az említett területek Jobb élelmiszer-ellátását és hozzájárulhat az áru minőségének Javításához, valamint a termékek korszerű előállításához. És még egy dolog, aminek igen örülhetünk, hogy előidézheti az árak csökkentését is. Az árak csökkenése oly módon is létrejöhet, ha például az illető üzemek és vállalatok saját szállítóeszközeikkel gyorsabban és olcsóbban bonyolíthatják le az árucserét. Az 1971-es és 1975-ös évekre bizonyos koordinációk Jönnek létre a két ország mezőgazdasági termelésének tervezésében és az árucserében is. Bállá józsef SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1989. szeptember 27.
