Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-27 / 39. szám

Szoba---növényeink

ősszel

A hűvösebb éjszakák, rövidülő nappalok és a gyengülő napfény az őszi hónapokat Jellemzi. A dísznövények növekedése is lelassul, s nagy részük szeptember—október folyamán készül az év számukra legnehezebb évszakára, a télre. Ebben az időszakban a disz-, s főleg a szobanövényekről történő gondoskodás módosul. Most már nem öntözünk tápoldatokkal, ez újabb növekedést okozna és a gyérülő napfény következtében, a rövidülő nappalok hatására laza, felnyurgult hajtásokat eredményezne. Az öntözést is csökkenteni kell, főleg az amúgy is esős, páradús napokon. A szokásos nyári locsolásra nagyon érzékenyek az ősz folyamán a kaktuszok, szukkulensek és a Sansevíería fajtái is. Gyökérrothadás következtében könnyen elpusztulhatnak.

ősszel a szobák hőmérséklete is hűvösebbé válik, azért a még előforduló verőfényes nappalokon huzatmentesen szellőztessük meg növényeinket, hogy ezek edződjenek és felkészüljenek a hűvösebb Időszakra. A szellőztetésnél azonban legyünk óvatosak. A fikuszok, a Dieffenbachia érzékenyek a légmozgásra. Ez levélsárgulást, levélhullást és végső esetben pusztulást Jelenthet.

Szeptember második felében az erkélyekre, ablakpárkányokra kihelyezett szobanövényeket vigyük be a szobákba. A kaktuszokat — az időjárástól függően — október folyamán tegyük telelő helyükre. Mivel szobanövényeink fényigénye nem egyforma, ne a díszítés szemszögéből, hanem igényességük figyelembevételével helyezzük el őket. Általában az ablakon behatoló fény irányától számítva a kisebb növények után sorakoztassuk a nagyobbakat. Fordított esetben árnyékolásukkal megvonnánk tőlük az amúgy is gyérülő fényt.

Mielőtt növényeinket á szobába vinnénk, alaposan vizsgáljuk át azok fonákját és kocsányhajlatait, szárukat. Kézi nagyítóval alaposan ellenőrizzük őket, hogy a takácsatkák, levéltetvek, pajzstetvek ne kerüljenek be a növényeinkkel a teleltetőhelyre. Alaposan tisztítsuk meg őket, mert a fűtött szoba szárazabb levegője kedvező ezek gyors elszaporodásához. Később már csak kémiai védekezéssel válhatna sikeressé közbelépésünk, ez pedig bonyolítaná munkánkat.

A szobai öntözésnél a tölcsért alkotó levelű növények öntözését úgy végezzük, hogy a tölcsérben ne maradjon pangó víz, főként éjszakára. A vlrágcserepek tömődött földjének felső rétegét is botocskával tegyük porhanyőssá, levegőssé.

Október végén bevltf kaktuszokat és pozsgásokat erre alkalmas helyiségben teleltetjük. Ez legyen szellőztethető, huzatmentes és hűvös, kb. 8—10 °C hőmérsékletű. Ezeknek a dísznövényeknek a tél folyamán fejlődniük nem szabad. Az öntözést a minimumra csökkentjük (tapintásra a talajuk kissé nyirkos legyen) és rendszeres ellenőrzéssel gátoljuk meg a kórokozók elszaporodását.

A Bromélia-félék családjába tartozó Aecheák, Cryptanthusok, Billbergiák, Vrieseák melegigényű növények, azért a világos, Jól fűtött helyiségben érzik Jól magukat. Ilyenkor — főleg a száraz levegőjű, központi fűtéses lakásban —, ha csökkent mértékben is, de rendszeresen gondoskodjunk talajuk nedvességéről, hogy az elpárologtatott vizet pótolni tudják.

Oj .szobanövények beszerzésére az ősz alkalmas, mert a kertészek ilyenkor értékesítik a nyár folyamán felnevelt növényeket. Azonban a vásárlásnál is legyünk óvatosak. Főleg a fikuszokra ügyeljünk. A frissen ültetett növényt ne vegyük meg, mert ezek rendszerint pár hét leforgása alatt tönkremennek.' Csak olyat vásároljunk, amelynek gyökérzete a cserép széléhez simuló földet már kissé benőtte.

Ha kedvező feltételeket biztosítunk szobanövényeinknek, azok nagyobb károsodás nélkül vészelik át a téli hónapokat, a számukra legkedvezőtlenebb évszakot. Juhász Árpád

0 SZABAD FÖLDMŰVES

1969. szeptember 27,

KERTÉSZET

Szép látvány gylimölcsszüret idején

Kerti pázsit

Csak a szemet nyugtaid, üde, zöld, gyomtalan pázsit díszíti a kertet. Kiskertekben különösen fontos, hogy elviselje a taposást, és legalább 3—4 évig ne kelljen újra telepíteni.

Sokan azt hiszik, hogy a pázsit sokkal kevesebb munkát igényel, mint az azonos felületű zöldség vagy virágágy. Nem így van: a gyep a telepítés évében különösen sok fáradságot kíván. Ez a későbbiekben lényegesen csökken.

A TALAJ ELŐKÉSZÍTÉSE

A talajelűkészítés a vetést 3—4 héttel előzze meg. Forgatáskor érett istállútrágyával együtt ipari trágyát Is dolgozzunk a földbe. A felszínre kerülő köveket s egyéb törmeléket meg az évelő gyomok föld alatti részét gyűjtsük össze. A területet simára gereblyézzük, így néhány nap után tömegesen törnek elő a gyomnövények. A kizöldült földet napos időben kultivátorral, sarabolóval meglazítjuk, majd, ha elfonnyadtak a gyomok, Ismét gereblyézünk. Nagyon gyomos területen e munkát 6—8 nap múlva ismételjük meg, hogy az újonnan csírázó gyomokat is elpusztítsuk.

MIKOR VETHETÜNK?

Ha öntözhetünk, a vetést nem befolyásolja a csapadék. Hűvös Időben a magvak hosszú ideig elfekszenek, így a madarak nagy kárt tesznek bennük. A júniusi esős, meleg idő rendkívül kedvez a csírázásnak.

X c

* rt-Q

f

Y ©

❖ </) £

* h

Ml KJ

* G> —

8

❖ >■ Lg*

X -SS

X

t Jj *

❖ .

❖

❖

❖ i

t 2

t 50

V KJ

♦♦♦ ~

* U)

Öntözés nélkül vethetünk 8 nyár végén és késő ősszel is. A korábbi vetést a tél beállta előtt le kell kaszálnunk, s a novemberi vetés csak tavasszal csírázik.

Négyzetméterenként 2—4 dkg magot szúrjunk el, gereblyével kapáljuk a földbe, utána hengereljünk, vagy taposéval szorítsuk a maghoz a földet. Az utak és a ház mellé több magot szórjunk, mint a cserjék, fák közelében.

A magvak nem egyldőben csíráznak. Az angol perje a „legfrissebb“. Az apróbb magvak ezt gyakran csak két hét után követik. A csírázó magok rendkívül érzékenyek: ha egyszer kiszáradnak, elpusztulnak. Ha nincs módunk rendszeresen öntözni a vetést, inkább egyszer se adjunk neki vizet, bízzuk a csírázást az Időjárásra.

MIT VESSÜNK?

Napos, öntözetlen területre: 40 százalék réti perje (Poa pratensis), 20—20 százalék angol perje (lolium perenne), Juh- és vörös csenkesz (Festica ovina és rubra) való.

Napos, öntözhető kertbe: 50 százalék réti perje, 20 százalék angol perje és 30 százalék tarackos tippan (Agrostis stolonifera) keveréket vessünk.

Félárnyékba 60 százalék csomós ehlr (Dactylls glomerata) s 20—20 százalék tarajos cincor (Cynosorus cristatus) és réti perje ajánlható.

Nem rontja a gyep szépségét, ha fehér here (trifolium repens) magot vegyítünk a páÄ KOST-államokban a világ szőlőterületének mintegy 18 %-a díszük. A KGST-álIamok élén a Szovjetunió áll, s világviszonylatban is a negyedik helyen. Szőlőterülete az utóbbi 10 év alatt 2,8-szeresére emelkedett. A termesztés sikeres fejlesztésének egyik útja a gazdaságok szakosítása. A már szakosított szőlőtermelő gazdaságokban ha-onként 63,9, a nem szakosított gazdaságokban 32,7 q szőlőt takarítottak be átlagosan.

A Szovjetunióban az 1958—63-ig végzett új telepítések a szőlőtermelés hozamát 68 %-kal, a borét 90 %-kal növelték. A KGST-államok közül Bulgária, Románia és Magyarország exportál, a többi behozatalra szorul.

Bulgáriában a bor termelése 10 év alatt megkétszereződött. A KGST- államok közül ma már a legnagyobb exportőr. Szervezett pincészeteivel javította borai minőségét. A bolgárok ehhez felhasználták a francia szakemberek segítségét is.

Románia bor-exportját a háború előttinek több mint kétszeresére növelte. Legnagyobb vásárlója a Szovjetunió, az NSZK és Ausztria.

Magyarország a világpiacon — mint a lap írja — a minőségi fehérborok egyik legnagyobb termelőjeként ismeretes.

(Privr. Pregl., Belgrád),

zsitmagvak közé. Ez rendkívül hálás.

A legérdekesebb fűfélék fejlődnek a leglassabban. Ezek magja rendszerint nagyon apró. Egyes fajokból 17—20 ezer, másokból (például az angol perjéből) csak 500 szem egy gramm. Az első évben a gyorsan fejlődő perje adja a zöld tömeget, csak a második évben erősödik meg a réti perje és a tarackos tippan.

HOGYAN MARAD SZÉP A PÄZSIT?

A kizöldült pázsit öntözést igényel. Teljes kifejlődéséhez naponta 2—3 liter víz szükséges négyzetméterenként. S később? Erre választ ad az a tény, hogy egy kg szénához 400 1 víz használódik fel.

Amikor a pázsit a 8—10 cm magasságot elérte, nyírnunk kell. Először mindig kaszáljuk le, később már fűnyíró gépet is igénybe vehetünk. A füvet ne „borotváljuk“, a túlzott nyírás kisülést okoz. A füvágást mindig öntözés kövesse, és ha erre nincs azonnal mód, nyáron 1—2 napig a területen hagyjuk a levágott s össze nem gyűjtött füvet. Hosszabb ideig nem maradhat ott, mert megsárgul alatta a pázsit, sőt ki is pálhat. Hasznos, ha időnként — a vágás után — a már megerősödött gyepet gereblyével felborzoljuk. Ezzel levegőssé tesszük a talajt, s így a vizet is jobban befogadja, a megsérült tövek pedig erősebben sarjadzanak, a gyomok elpusztulnak.

Az öntözés sok tápanyagot old ki a talajból. A tápanyagpótlás egyszerű módja a már kifejlődött pázsit késő őszi trágyázása. Apró érett istállótrágyával vékonyan beterítjük a területet. A téli csapadék a tápsókat a talajba lúgozza. Tavaszszal a törmeléktrágyát lehúzzuk, eközben ne kíméljük a töveket az erősebb gereblyézéstől sem.

Ilyen telepítéssel és gondozással hosszú évekig használható, szép marad pázsitunk.

TANÁCSADÓ

Az idei nyár kedvezett a szőlőnek. Még azokban a kertekben is sok a szőlő, ahol a házigazda nem permetezett rendszeresen. Ez azt jelenti, hogy új hordókra van szükség. Időszerű tehát, ha néhány mondatban szólunk az új hordók kezeléséről.

Sokszorosan igaz az a közmondás, „hordó teszi a bort“ vagy „hordó a bor anyja“. Ugyanis a hordótól függ a bor egészséges fejlődése, színe, zamatja. Fontos tehát, hogy szakszerűen készítsük elő.

Az új hordó megfelelő előkészítés nélkül must vagy bor befogadására nem alkalmas. A hordó fájában sok olyan kioldható, kellemetlen ízű anyag van, amely a bornak idegen ízt, szagot ad. Fehérborok ilyen hordóban megbámulnák, megzavarosodnak, a vörös borok elvesztik tisztaságukat, színanyaguk egy része lassan kiválik.

A hordó előkészítése a káros anyagok kioldásából, kilúgozódásából áll. Ezt a munkát igen gondosan végezzük, mert utólag a bor még a hordóban hagyott kezelőanyagokat is kioldja.

Elsőként a hordót megtöltjük hideg vízzel, majd 2—3 nap múlva a vizet cseréljük. Ezt az eljárást 2—3-szor megismételjük, majd a hordó gőzölése következik. A hordóba 5—30 liter forró vizet öntünk, Jól összerázzuk, hengergetjük, váltakozva fenékre állítjuk. A forrázást 2—3 ízben megismételjük. Ezt a műveletet követi a forró, szódás kezelés. A kigőzölt vagy forrázott, még langyos hordóba két százalékos forrő szódaoldatot öntünk. A hordóra elhelyezett tölcsérbe tegyük a szódát, minden tíz liter vízre húsz dekagrammot számítva és a hordó nagysága szerint 5—10 liter forró vizet öntünk rá. A hordót bedugaszoljuk, és a forrázáshoz hasonlóan, erőteljesen mozgatjuk. A hordóban gőz keletkezik, nyomás áll elő, ami az oldatot a dongák rostjai közé szorítja. Mintegy 15—20 perc múlva á dugót elővigyázattal meglazítjuk, a gőzt kiengedjük s a hordót újra lezárjuk. A hordó teljes kihűlése előtt a dugőt egy pillanatra eltávolítjuk, majd a kihűlt hordóból az oldatot klöntjük, kicsorgatjuk. Nagyobb hordók esetében a forrő szódás kezelést megismételjük.

A szódás mosás után a hordót ismételten kiforrázzuk. Ezáltal a hordóban maradt szódás víz teljesen eltávozik a hordóból. Ezt követően a hordót

2—3 naponként váltott hideg vízzel áztatjuk, s ezzel az előkészítő munkát befejeztük. (—)

A PSTB—100-as targoncás permetező új kis gép kitünően bevált a gyümölcsösökben. Három méter távolságban permetez. A permettartály 100 literes. -tt-