Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-27 / 39. szám

ÉLETÉBŐL Három kis tanya A Szikince és Búr patakok köze festőién szép vidék, öz- és szarvas­nyomoktól barázdált kopár dombok, madarak énekétől hangos akác- és fenyveserdők, gyümölcsfákkal szegé­lyezett szántóföldek nyugtató roman­tikája vonzza a természetrajongókat. Az itt élő emberek talán nem is tu­datosítják e táj nagyszerűségét, csak az átutazó idegen számára nyújt le­nyűgöző látványt. E gyönyörű vidéken terül el a Zselízi Állami Gazdaság Iontól részlegének három kis tanyá­ja: Ágota, Pavla és Galagonyás. Va­jon fejlödlk-e a tanyavilág s hogyan élnek itt az emberek — e gondola­toktól vezérelve kerestem fel a tele­püléseket. Duhony Sándor telepveze­tő — aki húsz éve az állami gazda­ságok kötelékében dolgozik s 17 éve e három kis telep gazdasági irányí­tója — kalauzol. Galagonyásra cseresznyefákkal sze­gélyezett mezei út vezet. A völgy szélén meglapuló kis tanyára szép kilátás nyílik a környező dombokról. — A települést Kerenszky gróf ala­pította, tőle Viltsek gróf örökölte, s az államosításig Wagenhoffer tulaj­dona volt — Ismerteti a tanya múlt­ját kísérőm. A közelmúltig az örökölt gazdasági épületeket, istállókat hasz­náltuk a nagyüzemi gazdálkodás cél­jaira Is, de ma már csak a tanya peremén büszkélkedő kastély emlé­keztet a múltra. A major felé közeledve a barackfák mögött egy hatalmas épület körvona­lai rajzolódnak elénk. — Ez 200 férőhelyes istálló lesz — tájékoztat. — Hossza 130, szélessége 11 méter. Minden munkafolyamat automatizálva van, s a 200 növendék­­állatot két ember fogja gondozni. Az óriási épületet csodálva akarat­lanul is kiklvánkozik a kérdés: miért itt, ezen az eldugott kis helyen épí­tik e korszerű létesítményt? — Az illetékesek megállapítása sze­rint ez a környezet nagyon megfelel a növendékállat-tenyésztésre. Remé­lem Idővel az ide vezető utakat is megjavítják. — A munkálatokat rövidesen befe­jezik? — Igen, még az ősz beállta előtt átadják rendeltetésének, hogy meg­kezdhessék a 600 férőhelyes juhakol és a családi házak alapjainak leraká­sát is — feleli. Az egykor elmaradott kis major modern településsé alakul. Benépe­sül. Szomszédokat kap a tanya egye­düli lakója, Cslzsik János bácsi is. Dolgos családjával a kastélyt birto­kolja. — Nagyon megkedveltem a tanyai életet. Az állami gazdaság vezetősé­ge rendszeres munkát biztosít szá­momra. Feleségemmel együtt jelen­leg 100 darab növendékállatot gondo­zunk, fiam a gazdaság villanyszere­lője, kezdi a beszélgetést János bácsi. — Tehát elégedett a munkahelyé­vel? — érdeklődöm. — Igen. A faluban vásároltunk ugyan egy családi házat, de munka­helyet nem akarnánk változtatni. Na­gyon Jó itt. A más életkörülményekhez szokott látogató Igazat ad a tanyalakónak. A világ zajától elszigetelt kis majort bizonyéra megkedvelik az új lakók is. Egy alkalmi szekéren jutunk a kö­vetkező tanyára, Pavlára. Utunk ma­darak énekétől hangos tölgyfaerdőn át vezet. Távoli kutyaugatásra leszek figyelmes. — A juhász kutyái — mondja a kísérőm. Messziről megérzik az ide­gen közeledtét. Az előző tanyán látott átalakulás­nak, építésnek itt semmi nyoma sincs. Düledező épületek Jelzik a múlt pusz­tulását. A tanya közepén Böjti István, a Ju­hász fogad. Három éve itt él felesé­gével s elégedett munkahelyével. — 286 juh van a gondjaimra bízva — tájékoztat. — Ebből 120 a fejős. Eladási kötelességünk 400 kg Juhsajt. Már 356 kg-ot teljesítettünk, de ha­mar kiegyenlítjük tartozásunkat — mondja határozottan. — Még 70 növendékállatnak is „ott­hont“ nyújt e tanya — mondja a te­lepvezető. — Gondozójuk Jasko Józsi bácsi, aki naponta Fegyvernekről jár be. A tanyán tett rövid barangolás után búcsút veszünk a delelő nyájban gyönyörködő Juhásztól, s a tanyavilág központjába, Ágotára indulunk. Ezt a települést Brelner gróf, az oroszkai cukorgyár részvényese ala­pította — eleveníti fel a múltat kí­sérőm, amint az erdőből kiérve elénk tárul a tanya. A három major közül ez a legnagyobb, 24 lakosa van. Köz­igazgatásilag Lontóhoz tartozik. A gyerekek is oda járnak iskolába. A gazdaság vezetősége gondoskodik oda és visszaszállításukról. Beszélgetésünket a telepvezető iro­dájában folytatjuk, s aziránt érdeklő­döm, mit tesz a gazdaság vezetősége annak érdekében, hogy a tanyák mos­toha körülményei között is megma­radjanak az emberek? Meglepődve néz rám, s megfontolt határozottsággal felel: — Rendszeres munkát biztosítunk számukra. Ez az egész. Aki becsületesen dolgozik, megtalálja számítását. Horváth Já­­nosné, aki vemhes üszőket gondoz, átlag 2000 koronát keres havonta. Plancslk Matúá a növendék marha­­állomány gondozásában jeleskedik. Kereseti átlaga havi 2000 korona. Kedvezőtlenebb helyzetben vannak az ún. gyalog munkások. Ök a munka Jellegének megfelelő bért kapnak. Egyszer kevesebb, máskor több a fi­zetésük. — Hogyan elégítik ki az alkalma­zottak szórakozási igényeit? — ér­deklődöm tovább. — Munkája végeztével, szabad na­pokon mindenki saját igényének, ér­deklődésének megfelelően szórakoz­hat. Szervezett formában ezt nem tudjuk biztosítani. — Nem lehetne egy klubhelyiséget berendezni könyvtárral, társasjáté­kokkal? — szövöm a gondolatot to­vább. — Nincs egyetlenegy üres helyisé­günk sem. A családok számára is csak szoba-konyhás lakásokat tudtunk biz­tosítani — feleli. Szóba kerül mé& a bevásárlás prob­lémája is. Naponta kocsit biztosíta­nak e célra és a tanyák lakói Lontó­­ra, Peszekre járnak bevásárolni. Nehéz körülmények között élnek a tanyai emberek. Ennek ellenére odaadóan, becsületesen dolgoznak. A látottak és hallottak alapján nyugodt szívvel veszek búcsút vendéglátómtól s a lenyűgöző, romantikus tájtól. Budai Ernő Ornagv az élen Húszéves az abafalvi szövetkezet Betka Rudolf 1949-ben hatod­­magával alakította meg 40 hek­táron az első. típusú, szövetke­zetét. Az 1950-es évben átvet­ték a Farkas és a Fodor-félé földbirtokot, ekkor a föidtertt­­let már 530 hektárra emelke­dett. A szövetkezet 1950 őszén kezdett komolyabban dolgozat, amikor újabb 38 tag lépett a szövetkezetbe. A szövetkezet szervezésében akkoriban igen nagy segítséget nyújtott Boron­­dos elvtárs, a Tornaijai járási Nemzeti Bizottság pénzügyi osz­tályának vezetője, valamint Ko­vács Árpád, a Nemzeti Front járási titkára. A szövetkezet bizony igen nehéz körülmények között indult. Mindössze hét szarvasmarhájuk, 6 lovuk, né­hány rozoga szekerük, használt ekéjük volt. Később szereztek egy Zetor 25-ös traktort, azután pedig kölcsön pénzen tehene­ket, sertéseket, vetőmagot vá­sároltak. Kevés volt a munka­erő, és bizony a munkafegyelem sebh volt jó. A szomszédos sző-­­vetkezetek azt jósolták, hogy a közös egy két év alatt szét­esik, de az abafalvi szövetke­­zetesek hittek a jövőben és ki­sebb nagyobb sikerrel dolgoz­tak. A legönfeláldozóbb tagok, mint Czaban Valentin, Pásztor Béla. Ondrel Károly, Kovács Aladár. K. Molnár jános és Ko­vács Béla egy percig sem csüg­gedtek és rendíthetetlenül fá­radoztak szövetkezetük fejlő­désén. Az 1952-es évben az összes kis- és középparaszt belépett a szövetkezetbe, hogy sorsa iobbrafordulását keresse ben­ne, de a helyzet továbbra sem volt valami rózsás. Kevés volt a takarmány, a földekre sem jutott elég trágya. A tápanyag­­szegény táldákon alig 13 mázsa búra termett hektáronként. Az állattenyésztés is auenne volt, és a szövetkezet még 100 "zer liter tejet sem tudott eladni évente. Ezen a téren az utóbbi 6vekben lényeges javulás tör­tént, mert az évi tejeladás már 100 ezer Wer. A seriéshúsela dás megkétszereződött és a hektdrhozamok is lényegesen emelkedjek, a gabonafélék át tagos hektárhozama már 36.80 mázsa Az ahafaivai szövetkezet te­hát gyorsan fejlődött és az eredményes munkáért megkao ta „Az építésben szerzett érdé mekért' című kitüntetést. P a n c s í k Titusz, az abafa'vrl HNB elnöke Czeptember 21-én ünnepeltük a * Sajtó Napját. Örömmel töltött el az a tény, hogy a csehszlovákiai sajtó újra visszakapta eredeti jelle­gét, a dolgozó nép szolgálatába állt és egyre Jobban szilárdítja a párt ve­zető szerepét. Persze igazságtalan lennék, ha ezt hazánk valamennyi sajtótermékére vonatkoztatnám, mert az ún. Januári fejlődés számtalan olyan cikket hozott napvilágra, mely­nek semmi köze a marxista-leninista tanokhoz. Soruk azonban egyre szű­kül, és úgy vélem, hogy helyüket a meg nem alkuvó, a mindig a nép ér­dekeit szolgáló szerkesztők cikkei töltik majd be, olyan újságírók cikkel, akik nem az olcsó szenzációknak él­nek, hanem az egészséges kibonta­kozásért, a termelés és a nép élet-Köszönet tanítóimnak köszöntöm most szeretettel és mély tisztelettel a szerkesztőség valameny­­nyi belső és külső munkatársát, főleg Pathó Károly, Bállá József, Tóth De­zső, és Sándor Gábor elvtársakat, akik megalkuvás nélkül mindig igaz­ságosan, hozzáértően és tárgyilago­san irányították munkáslevelezői te­vékenységemet, és segítettek újság­írói igyekezetemben. Külön hálával tartozom még Ka­­szonyi István elvtársnak, a tőketere­­besi Délzempléni Élet főszerkesztőjé­nek, aki épp e napokban ünnepli Az irányítása alatt levő újság nyil­vánosságra hozta a Tőketerebest Já­rási Pártbizottság határozatát, amely nem értett egyet a Központi Bizott­ság határozatával a varsói tárgyalá­sokkal kapcsolatban. Azért, hogy volt önálló véleményük, megpróbáltak jó­zanul gondolkozni és azt a nézetet vallották, hogy a varsói értekezletre el kellett volna menni, sok üldözte­tésben volt részük, mégsem riadtak vissza. Kaszonyi elvtárs, a munkáslevelező­ből lett főszerkesztő is szilárdan állt, nem Ingott meg a szocializmusban és a Szovjetunióban való hite, nem rá­galmazott és nem bírált senkit jog­talanul. Éppen ezért nagy szeretet­nek és rokonszenvnek örvend. Bár deresedik már a haja, de szerkesztői munkakedve továbbra sem lankad. További szerkesztői munkájához, az ötvenedik évforduló alkalmából sok sikert, erőt, egészséget kíván volt levelezője-tanulőja. Kertész Pál, Kassa Azt mondják róla, hogy szi­gorú és megköveteli a felada­tok teljesítését. De azt ts tud­ják róla, hogy a munkában pél­dát mutat, és csak olyan mun­kát követel, amelynek elvégzé­sére megvannak a feltételek. Az élet tanította a kemény­ségre. A mezőgazdaságban töl­tött húsz év pedig olyan tapasz­talatokkal gazdagította, hogy fel tudja becsülni, mtt lehet és mit nem. Varga Jánosról, az Aprófalvat Államt Gazdaság Igazgatójáról van szó, akt mint az első csehszlovák hadtest ka­tonája harcolt Belaja Cerkev­­nél, Kijevnél, Duklánál és a győzelmes hadsereggel együtt bevonult Prágába, később pe­dig a határon teljesített szol­gálatot. Bátorságát, önfeláldo­zását a szovjet és csehszlovák katonai főparancsnokság érté­kelte és számos kitüntetéssel jutalmazta. Mellén ott díszeleg a Vörös Csillag rendje, a Vörös Zászló rendje, a Vitézségl Erem, négy Csehszlovák Hadikereszt, első és második fokozatú Bá­torsági Erem. Amikor az egyenruhát felcse­rélte civtl ruhával, a Kassal járási Nemzeti Bizottság mező­gazdasági osztályt vezette, majd egy évtized múlva az Aprófal­vat Állami Gazdaság igazgatója lett. Űj munkahelyén nehéz fel­adatok várták. De szívós mun­kával a gazdaság vezetőségé­vel és dolgozóival együtt meg­oldották a problémát. Ma már olyan eredményeket érnek el, amelyek kelet-szlovákiai méret­ben csúcseredményeknek szá­mítanak. Például a tehenen­­kénti évi fejéshozam több mint 3000 liter, a gabona átlagos hektárhozama meghaladja a 40 mázsát. Varga elvtárs, a tartalékos őrnagy 50. születésnapját ün­nepli és ebből az alkalomból megkapta a szövetkezeti moz­galom 20. évfordulóján „Az építésben szerzett érdemekért“ című kitüntetést. Andreás Sándor, Kassa színvonalának még magasabbra eme­léséért harcolnak. A Sajtónap alkalmából örömmel állapítottam meg, — és azt hiszem ezen a véleményen vannak a cseh­szlovákiai magyar sajtó többi olvasói és levelezői is —, hogy a Szabad Földműves (amelynek levelezője le­hetek) egyike országunk azon sajtó­­orgánumának, lapjának, amely nem ingott meg a jobboldali opportunista erők basáskodása idején sem. Ezért születésének 50. évfordulóját, s akit a Szabad Földműves hasábjain őszin­te szeretettel és tisztelettel üdvözlök. Kaszonyi elvtárs egyike azoknak a magyar szerkesztőknek, akik hűen vallják, hogy a levelező a szocialista sajtó alkotótársa, sohasem felejtette el, hogy a szocialista sajtó legalap­vetőbb vonása a tömegjellegű szer­kesztés. A Délzempléni Életben tág teret adott a levelezők Írásainak, jóír megszervezte a levelezek hálózatát. Baromfikombinát társulássá A Rimaszombati Baromfitenyésztő Vállalat tornaijai és Klafiany-i rész­legén nagy baromfikombinátot építenek. A beruházásra négy állami gaz­daság és 10 egységes földművesszövetkezet társulás útján biztosítja a pénzügyi eszközöket. Ha befejeződnek az építkezések, amelyek megköze­lítőleg 30 millió korona beruházási összeget emésztenek fel, 48 ezer tyú­kot tartanak évente és minden hizlalást időszakban 90 ezer broiler csi­bét, amelyek előreláthatólag két hónap alatt elérik a vágósölyt. Évente több mint 17 millió korona értékű terméket állítanak elő. A tervek sze­rint 10 millió tojást, 2500 mázsa baromfihúst adnak el és több tízezer tojójércét, valamint fiatalabb csibét. Annak ellenére, hogy az építők még nem adták át rendeltetésének az összes épületet, a társulok a félkész helyiségekbe is tojótyúkokat és broiler csibéket helyeztek el. j. DuSek. Százdi örömök és gondok Százd a lévai járás gyorsan fejlődő községei közé tartozik. A gombamód­ra szaporodó új családi házak, a por­­taianított utak, neonfényvilágítás meg­változtatták a falu arculatát. A rend­szeresen utazók nagy örömére meg­oldódott az autóbusz-váróterem prob lémája is. — Sok város büszke lenne e léte­sítményére — mondják a falubeliek, s joggal. Kevés város rendelkezik 3 termes (2 helyiségét jelenleg a HNB célialra használják), a téli időszak­ban fűtött, erkélyes, büfével ellátott autóbusz-váróteremmel. A községfejlesztési akciók üteme nem lassul. Az autóbuszmegálló kör­nyékének parkosítása, szabadtéri le­betonozott táncterület létesítése mel­lett a tavasszal kezdték meg az új községháza építését is. — Százhúszezer koronát kaptunk e célra — tájékoztat Baka János, a HNB nagy tiszteletnek örvendő elnö­ke. — Az építéshez szükséges anyag nagy részét már megvásároltuk ... Most csak a polgárok munkakedvén múlik az épület befejezése. „A községháza“ divatjamúlt elne­vezés új értelmet kap. A „Z“ akció keretében készülő épületben a HNB irodái mellett helyet kap a tűzoltó­­szertár is. Itt rendezik be a kisgyer­mekes anyák részére az orvosi ta­nácsadót. Nagy szükség lenne arra, hogy a képviselők összefogjanak, s aktívan közreműködjenek a kijelölt célkitűzé­sek érdekében. — A hosszúra nyúlt választási idő­szakban Százdon is csökkent a kép­viselők aktivitása — mondja az el­nök. Keveset segítenek a munkálatok szervezésében, irányításában.-BE— Konzervgyárainkban teljes ütemben tartósítják a paradicsomot. Bállá felv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom