Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-20 / 38. szám
ÉLETÉBŐL A nagyszerűen sikerült Nyitrai Országos Aratóflnnepélyen 327 állami kitüntetést adományoztak egyéneknek és üzemeknek. Sok-sok ismerős arccal találkoztunk, de persze, mindannyiról nem írhatunk. Ezért csak néhány kitüntetett egyénről és kollektíváról írunk. Néhányan Kezdjük talán Furlnda Rudolffal, a szövetkezeti mozgalom egyik létrehozójával, továbbfejlesztőjével, aki Tőrén, 1948. szeptember 27-én megalakította Szlovákia elsó EFSZ-ét. Nagyon sok nehézséggel kezdték a közös munkát, sok volt a buktató, de munkájukat mégis siker koronázta. Furlnda Rudolf, a közismert régi pártharcos, majd hosszú évekig szövetkezeti elnök, sohasem csüggedt el. A két évtized alatt sokszor találkoztunk vele, de mindig fiatalosan, lelkesedéssel beszélt a jövö terveiről. Az 50 ezres tömegben Nyitrán Is fürgén járt-kelt, pedig már a 68. évét tapossa. Mellén csillogtak a kitüntetések, a Mezőgazdaság kiváló dolgozója, Az építésben szerzett érdemekért, a Munkaérdemrend. Élete művét elismerték, értékelték. De most azért volt nagy öröme, mert utóda, az új szövetkezeti vezetők, közülük Szimundel László szövetkezeti elnök vette ót a szövetkezetnek járó Munkaérdemrendet. Amikor az ünnepi asztalnál beszélgettünk, Furlnda elvtárs örömmel mondotta, hogy a fiatalságban van a legnagyobb öröme, mégpedig olyan fiataloknak örül, akik a legnehezebb időben sem tántorodtak meg és Jó munkával tovább öregbítik a tőrei szövetkezet jó hírnevét. „javíthatatlanok“ a földművesek'. Mindig csak a problémákról beszélnek. Még az ünnepi ebédnél is. A Nemőany-i szövetkezet vezérkara, még falatozás közben Is a gazdasági problémákról vitatkozott. A beszédfoszlányokból megtudtam, hogy lucernaliszt-szárító üzemet létesítenek, a meliorációs munkákra pedig másfél millió koronát fordítanak. Az ökonőmus megjegyezte, hogy ezek után bizonyára még Jobban tele lesz a szövetkezeti tagok pénztárcája. Ladislav Kublíka elnök elmosolyodott, és megmutatta az asztalnál ülőknek, az emléktárgynak is beillő pénztárcát, amit a 20. évfordulón minden szövetkezeti tag kapott. „Ez volt csak a meglepetés!“ — újságolta. „Hét tagnak olyan pénztárcát adtunk, amelyben fejenként 2000 koronát találhattak. Az összeg a ledolgozott évek alapján kisobb-nagyobb volt, összesen a pénztárcákba 76 ezer koronát tettünk be.“ Erre aztán összecsendültek a poharak. „Hát ez igazán Jó volt“ — jegyezte meg valaki. „Igyunk a jó ötletre és a munkaérdemrendre. MiSko József, a köbölkúti szövetkezet elnöke Az építésben szerzett érdemekért című kitüntetést kapta. Nyolc évvel ezelőtt került a közös gazdaság élére, az állami gazdaságtól. Azóta a vezetőség többi tagjával együtt és természetesen a tagság közreműködésével nagy munkát végez. Csak egy adat az állítás bizonyítására: Nyolc évvel ezelőtt 8,5 millió korona volt a szövetkezet bevétele, tavaly pedig már 20 millió. A gyors fejlődés nem véletlen. A köbölkútlak bátran belevágnak olyan termelési ágak létesítésébe is, amelyek bizony megfelelő szakképzettséget Igényeltek. Ilyen például a szőlészet. Hatalmas bevételük van belőle. Tavaly 130 mázsás hektárhozamot értek el és 5 millió koronát vételeztek be szőlészetből. Idén is hasonló hektárhozamra számítanak. Csóka István, a pozsonyeperjesl szövetkezet elnöke nemrég kapott kitüntetést, most pedig a szövetkezeti koUnk’-fva számárs veftn át a Munkaa kitüntetettek közül érdemrendet. Latnatöiag igen boldog volt. Meg Is volt rá az oka, mert gazdaságuk példásan és rendszeresen fejlődik és a kitüntetést már ugyancsak megérdemelték. Még a kora nyári Időszakban bejártuk vele a szövetkezet határát és olyan hektárhozamokat jósolt, hogy kissé kételkedtem is a szavaiban. Most, amikor célzást tettem erre vonatkozólag, magabiztosan elmosolyodott, és elmondotta, hogy a búza átlagosan 42,5 mázsát, az árpa 38 mázsát adott hektáronként, a kukorica pedig olyan jól fejlett, hogy valószínűleg megadja hektáronként a 40—50 mázsát szemesen. Csóka elvtárs harcos kommunista fia. aki maga is apja nyomdokain lépked, szem előtt tartja a társadalmi érdekeket Is. Gabonából 3 vagonnal megtoldották a szerződéses eladás mennyiségét, húsból pedig 40 vagonnal adnak el többet a múlt évhez képest, míg az eladásra szánt tejmennyiséget 12 000 literrel toldják meg. Jól élnek a szövetkezet tagjai, egyre emelkedik a kereset is, de nem pihennek babérjaikon, hanem többet adnak a társadalomnak, mert látják, hogy szükség van rá. —b— Kedves neje és ismerősei körében bukkantam Cseh Károlyra, erre az egyszerű, de mégis nagyszerű emberre. Nem a csallóközi Lakszakállason, ahol már tizenhárom éve elnökösködik, hanem Nyitrán, a kétnapos szlovákiai aratóünnepély nagygyűlésére igyekvő emberek tízezreinek tarka forgatagában. Izgalom és öröm sugárzott az elnök szeméből. Homloka közösgondvájta redől mintha egészen kisimultak volna erre a meghitt alkalomra. A szíve repesett. Már miért ne?! Hiszen a meghívó, tulajdonosát a díszemelvényre szólította... A gyűlés kezdetéig hátralevő röpke időt beszélgetéssel töltöttük. Az ötvenéves Cseh Károly életéből tizenhét esztendőt szentelt a közös gazdaság szüntelen fejlesztésére. Igaz, szövetkezeti tagként kezdte. Dolgozott a növénytermesztésben, majd az építkezési csoport tagjaként. Jő szervezőképességére felfigyeltek, így 1956-ban a tagság bizalmát belehelyezve, elnöki tisztséggel bízta meg. Nem tétovázottl A tagokkal, vezetőkkel karöltve sorra megoldotta a legégetőbb problémákat. Szívós kitartással azon fáradozott, hogy a szövetkezet anyagi alapja szilárd legyen. — E nehéz években — emlékezik vissza az elnök — sokat nélkülöztek a szövetkezetünk tagjai. Családi pótlékot nem kaptak. Az ipari dolgozók sokkal jobb életkörülmények között éltek. Éopen e?é"t belvte’ennek tartom, hogy egyesek írigyiik a szövetkezeti tagok mai jobb életét. Am, ha a húsz év kereseti átlagát vesszük alapul, bizony még 1500 korona sem jut havonta. Cseh Károly derekas helytállását, rátermettségét alátámasztja az is, hogy a szövetkezet megszabadult a hitelektől, amelynek összege mintegy 10—11 millió korona volt a „vezénypálca“ átvételekor. — Nos, mi a helyzet ma? — A szövetkezet tizenhárom évvel ezelőtti jövedelme a hét-nyolcszorosára emelkedett. Tagjaink Jelenleg több mint tizennégy millió korona értékű közös vagyont tudhatnak magukénak. Az elnök életpárjától megtudtuk: — Férjem nagyon sokat „talpal“, kevés jut neki a családi élet örömeiből. így sok munka hárul rám, én végzem az ő háztáji dolgát Is. — Gyerekek? Ismét az elnök veszi át a szót. — A fiú szakmát tanult: autószerelő. A lány pedig mezőgazdasági középiskolába Jár. Szerénységére jellemző, hogy minduntalan a közösség dolgaira terelt a szót. Örömmel tölti el, hogy a tagok szinte új emberekké váltak a közösségi élet húsz esztendeje során. — Miként gyarapítja tudását? — Sokat nyújtottak külföldi tanulmányutalm. Dániában, Svédországban a szarvasmarhatenyésztést, Jugoszláviában a kukoricatermesztést tanulmányoztam. Magyarországon általános ismereteket szereztem, s a Szovjetunióban is hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam. Az Így szerzett értékes tapasztalatokat igyekszünk saját viszonyaink közepette gyümölcsöztetnl. Cseh Károly a lakszakállasl szövetkezet elnöke egyike azoknak, akik a legmagasabb állami kitüntetésben részesültek. Rászolgált! Ez fáradhatatlan, áldozatkész munkásságának méltó elismerése. Tudja, a Munkaérdemrend még jobb, még eredményesebb munkára kötelezi. Szívből gratulálunkl nk Az életben nagyon kevés ember részesül a társadalomtól olyan elismerésben, hogy mellére tűzik a Munkaérdemrendet. Ezen szerencsés emberek közé tartozik Bartalos Lafos elvtárs, a nádszegi szövetkezet (galántal járási elnöke. Bevezetőként azonnal eláruljuk, az elnök tevékenységét ismerve méltán kiérdemelte ezt a legmagasabb állami kitüntetést. Am hadd bizonyítsanak a tények. Bartalos elvtárs a veterán harcosok közé tartozik. Arcán barázdát szántottak az évek. Szegény, nincstelen családból származik, így gyerekkorában megkóstolta a szegénysors keserű kenyerét. A lázongó természetű fiatalember már 1932-ben részt vesz a munkássztrájkokban, különböző megmozdulásokban, ahol a kisemmizettek jogainak elismeréséért folyt a harc. A fiatalon kezdett harc percig sem szünetelt. Végigkíséri életét a masarykl köztársaságtól a Horthy éráig, majd Benesék időszakáig, amikor azután az igazi szabadság beköszöntött. Am ekkor sem pihenhetett, mert új feladatok megvalósítását szorgalmazta. Az ötvenes évek elején a járási pártbizottság dolgozója, majd 1953-től napjainkig a szövetkezet elnöke. A környéken közismert a nádszegí szövetkezet. Minden szépltgetés nélkül elmondható, hogy az elsők között van a Járásban. Nem csak a növénytermesztés, de az állattenyésztés területén is kimagasló eredményekről adhatnak számot. Az egykor anyagiakban szűkölködő gazdaság, az utóbbi évtizedben virágzó nagyüzemmé változott. A Jő gazdálkodás révén olyan hatalmas vagyont hoztak létre a közös tagjai, amilyennel kevés üzem dicsekedhet. Napjainkban; az Irigység sem mondhatja, hogy rosszul áll a szövetkezet szénája. Ebben pedig nagy része van az elnöknek. Munkatársai keménykezfl, de igazságos embernek tartják, aki minden gondolatával a közös fejlesztésén fáradozik. Szókimondása, bíráló szava közismert. Mind a szövetkezeti, mind az üzem pártszervezetének taggyűlésein megmondja ml szivét nyomja. Szépltgetés, körtönfalazás nélkül védi a szövetkezet érdekeit. Az augusztusi, majd az ezt követő események is mély nyugtalanságot váltottak ki az elnökben. Azonban nem ült fel az osztályellenség, valamint a Jobboldali elemek propagandájának. A maga posztján bátran kiállt igaza mellett s ápolta barátságunkat a szocialista országokkal. Ogy gondoljuk, a felsorolt tényékhez nem szükséges kommentár. A Nyitrán adományozott Munkaérdemrend egy emberöltő áldozatkész munkájának gyümölcse. A Sobotkai Állami Gazdaságban teljes ütemben folynak az őszi munkák. Ássák a burgonyát, silóznak, beszántják az istállótrágyát, emellett végzik a mélyszántást is és gyűjtik a cukorrépát. Már előre becsülgetik a hektárhozamokat. Cgy vélik, hogy egy 75 hektáros parcellán 400 mázsás lesz a hektárhozam, de elég jelentős területen 700—800 mázsás hektárhozamot is elérnek. A jő hektárhozamok az anyagi ösztönzőknek is köszönhetők. A termelő minden mázsa terven felüli cukorrépáért 5 korona prémiumot kap és 5 kiló gabonát ingyen. Képünkön Király Pál agronómus és Juhász István elnök a cukorrépa-hektárhozamot becsülgeti. J. Duíek Tapasztalt dohányos A tompái szövetkezet fennállása óta foglalkozik dohánytermesztéssel. A dohány igényes növény, állandó munkacsoportot igényel, de ami a legfontosabb, a szövetkezetnek jelentős anyagi bevételt biztosít. MIHALOVICS JÄNOS dohánykertész ebben az évben tölti be 63. életévét és 1932 óta foglalkozik dohánytermesztéssel. Pusztafalun a földbirtokosnál és Gyerken több mint harminc idényt töltött a földeken és a dohányszárítóban. A Tompa-Horváti EFSZ-ben az egyesítés után a dohánytermesztésből származó bevételek Jelentősen növekedtek. A dohánytermesztés jó munkalehetőséget biztosít a csoport tagjainak. Tavaly 28-an dolgoztak, az idén pedig 23-an. Az idén 13 hektárra csökkentették a dohányterületet, mivel a lévai dohányfeldolgozó üzem nem tartott igényt több dohányra. Tavaly 16 hektárról a tervezett 550 ezer korona helyett 650 ezer koronát jövedelmezett a dohánytermesztés. Az idei bevétel a dohánykertész szerint, nem lesz kisebb a tavalyinál. A csoport tagjai 13 ha fűszerpaprikát is ápolnak, ebből 350 ezer korona bevételt terveztek. A dohánykertészeti csoport tagjai valamennyien példás munkát végeznek a közösben, és akadnak olyanok is, akik egy napot sem maradnak el a munkából. Belányi János SZABAD FÖLDMŰVES ♦> *;♦ ♦> *> ♦> ♦> ♦> ♦> •> ♦> ♦> ♦> •> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> •> ♦> ♦> ♦> í 1969. szeptember 20. 5
