Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-20 / 38. szám
TERMELÉSI Suk mezőgazdasági üzemben termelnek mákot. A mák (ejtése eddig sokhelyütt primitív eszközökkel történt. A nyitrai gépbemutatón volt a képen látható korszerű, nagyteljesítményű mákfejtőgép. A Losonci Gép- és Traktorállomáson rájöttek, hogy az olaj beöntésekor jelentős az elcsepegési veszteség. Hogy ez megszűnjön, a traktorállomás dolgozói egy tartályt készítettek, és nyomórendszer segítségével gumicsövön keresztül veszteségmentesen juttatják az olajat a gépjárművek tartályába. Ara 600 korona. A mezőgazdasági üzemekben jelentős a melléktermelés. A szövetkezetek 27,7 százalékban foglalkoznak melléktermeléssel. A sobotiétei szövetkezet (senicai járás) melléktermelési csoportja például korszerű vlkendhózakat épít. A nyaralóházak falai préselt kukoricacsutkából és egyéb mezőgazdasági hulladékterményből készülnek. A képen egy víkendház modellje látható. A hűség és jutalma Adatok egy romániai termelőszövetkezet életéből. Rég nem keresett, a levéltárban zavartalanul-lapozatlanul szunnyadó iratcsomókat kérettem elő a nagyszalontai Vörös Lobogó termelőszövetkezetben. És, természetesen, a már sokkal gyakrabban forgatott újabbakat is. Azt akartam megtudni, hogyan álltak a közös mellé az emberek tizenkilenc év során, megalakulásától mostanáig. Az úttörés nehézségei és az átmeneti kudarcok közepette is. Akkor is, amikor kevés voit még az osztalék, s bükkönyt, takarmányrépát, pelyvát meg ki tudja még mit adtak a munkanapra a búzán, kukoricán kívül, de pénzt, azt keveset. Akkor is, amikor ritkaságszámba ment a traktor, s a nagy lelkesedés és Ígéret nem lehetett arányban az eredményekkel. Amikor a múlttal való hivatalosan kimondott szakítás ellenére még egészen közelről kísértett a múlt minden beidegzettsége, s az időjárás még jobban diktált mint ma ... Nagyszalontán 1950-ben alakult meg a tsz. Érdekes az állattenyésztésből és a növénytermesztésből származó jövedelmek versenyfutása az elsőségért. A növénytermesztés helyzeti előnnyel indult, míg 1962-ben elérte, sőt elhagyta az állattenyésztés. Ót évig, 1966-ig egy esetet kivéve, az utóbbi üzemágból valamivel nagyobb volt a bevétel. 1967-ben fordulat állt be újból, s tavaly már behozhatatlanul vezetett a növénytermesztés, a belőle származó bevétel az összbevételnek csaknem a felét tette ki. A magyarázat kézenfekvő. Felismerve a nagy zöldség- és főleg paradicsom-keresletet, 1968-ban szinte egycsapásra 10 hektáros főliaházat rendeztek be, s egy hektár területtel bővítették az üvegházat Is. A paradicsom nagyszerűen fizetett. Több mint 4 milliót hozott. Feltűnően magas volt az elmúlt években, s főként tavaly, a melléküzemek jövedelme is. A 3 528 961 lej döntő hányada a seprűkötő műhely termeléséből származik. Az elmúlt gazdasági évben 281935 cirokseprö került ki innen a piacra. Ezek az eredmények nemcsak a tagság odadására, de a vezetők hozzáértésére Is fényt vetnek. Különös képességük van felismerni az újat, a keresettet, a kelendőt. • Évről-évre egyre többen álltak a közös munka mellé, az alapítók közül is, az új belépők közül is. Ebben az időszakban számuk ötszörösére nő. Ingadozásokkal, visszaesésekkel ugyan, de végeredményben mégis növekvő tendenciát mutat az egy tagra számított évi munkaegység-telesltmények átlaga is. Tehát nemcsak szám szerint, de mennyiségben, időben is többet dolgoznak az emberek. Mondhatná valaki, hogy könnyű volt a közös munka mellé állni növekvő arányban olyan helyen, ahol már 11 évvel ezelőtt felugrott a munkaegység értéke 35,55 lejre, s ahol 1954 óta csupán egyetlen esetben, 1955-ben, volt kevesebb ez az érték 15 lejnél. (Sajnos még ma is akadnak gazdaságok, ahol kevesebbért dolgoznak az emberek.} Kétségtelen, hogy az osztalék és a hozzáállás között szoros az összefüggés. Amint a táblázatból is kitűnik, az 1958-as Jó év után 671-ről 933-ra nőtt a munkában részt vevők száma, az egy személyre számított teljesítmény pedig 18 munkaegységgel. De fordított példákat is lehet említeni. Az is igazolható, hogy amikor átmenetileg visszaesett a gazdaság, kevesebb volt a bevétel és a jutalék, tagjai akkor sem hagyták cserben. Mondhatták volna a szalontaiak: bizonytalan minden év vagy: nem mindig papsajt, mint 1958-ban volt. Lehet, mondták is egyesek. 1959-ben az előző évihez képest több mint 4 lejjel esett vissza megint a Jutalék pénzben kifejezett értéke, de ennek ellenére 1960-ban nem kevesebben, hanem többen (1220-an) mentek dolgozni, s az egy főre eső munkaegységek száma további 21-gyel nőtt, tehát akik dolgoztak, többet dolgoztak. Azt hiszem ezeket a tényeket nem lehet úgy magyarázni, hogy a tagok mindig reméltek a szerencsében s Így gondolkoztak volna: hátha ... Nem a szerencsébe fogózkodtak, nem az 1968-as év véletlen megismétlődésében bizakodtak, hanem hittek a közösben. Legalábbis a legtöbben. Hittek abban, hogy minden megtorpanás, vagy visszaesés csak átmeneti. A közösség, az együttes munka, a nagyüzem fokozódó erejében hittek. És önmagukban. Hűek maradtak ezért. Ügy, hogy még többet, még jobban dolgoztak. _» És nem is csalatkoztak ... A Vörös Lobogó bevételei 1960-tól mostanáig folytonosan növekedtek. Csak egy évben — 1961-ben — volt több mint 300 000 lejes visszaesés az előző évihez viszonyítva. Ezeknek az éveknek az átlagában a munkanap-egység értéke 26,31 lej volt. A legnagyobb tavaly (39), a legkisebb 1962-ben (20,03). 1968-ban a hivatalos kimutatásban ugyancsak 34,96 lej szerepel, de a pótjavadalmazások fejében 1393 000 lejt osztottak ki, ezt is hozzáadva — s hozzá kell adni, mert reális bevétele a tagoknak — egy híján 40 lejre emelkedett. Miből fizetett a gazdaság? Érdekes a bevételek alakulása az utóbbi tíz évben. Következő táblázatunkban a kisebb, mellékes jövedelmek nem szerepelnek, tehát a három első oszlop számainak összege vízszintesen nem adja egészen a negyedik oszlopban feltüntetett összbevételt: “8 <o ,| I I = II ilII 1 «5 o £ ns » s g "___________ZS <&______Sl o 1958 1 373 150 692 613 652 325 3 156 000 1959 3 288 090 917 028 461416 4 841092 1960 5 050 936 1264 024 210 965 6 862 088 1961 3 225 7Ö0 2 365 607 594 224 6 542 826 1962 3 273 773 3 722 640 466 378 7 654 676 1963 3 845 523 4 115 477 826 560 9 012 644 1964 4 556 825 4 542 780 1 322 909 11209 170 1965 4 026 374 5 321 117 1711 540 11938 820 1966 5 262 401 5 390 786 1722 293 13 566 216 1967 6 652 869 5 047 834 2 915 492 15 820 602 1968 10 619 032 5 988 432 3 528 961 21 940 735 A munkaképes személyeken kívül 1965-ben 315, 1966- ban 284, 1967-ben 297, 1968-ban pedig 246 nem munkaköteles is részt vett a szövetkezet termelő tevékenységében. Megértették: szüksége van a szövetkezetnek a hozzájárulásukra, s a gazdaság vezetői a tevékenységi ágak bővítésével, szaporításával munkalehetőséget is teremtett azoknak, akik dolgozni akartak. A seprűkötőműhely megszervezése (a téli hónapokban 100 embernek ad munkát), a különböző jellegű, gazdaságon kívülieknek történő szolgáltatások lehetőséget nyújtottak minden tenni és keresni akaró szövetkezeti tagnak. Megszervezte a gazdaság például, a tűzifa szállítását a város lakóinak. A szállítási vállalat keretében egy 10— 15 fogattal rendelkező csoport csak ezzel foglalkozik. Tavaly a gazdaságon kívüli szállításokból több mint egy millió lej volt a bevétel. A nőknek a kertészet bővítése, az üveg- és fóliaházak kínáltak fel lehetőséget több állandójellegű munkára. 1968-ban például összesen 1242-en dolgoztak, személyenként 272 munkanapot. Átlagban a szövetkezet tagjai 300 munkaegységet teljesítettek. Ez az átlag a munkaegység értékével, 39-cel szorozva 11700, azaz havi 976 lej bevételi átlagnak felel meg. Szép számmal vannak, akiknek jövedelme ennél kisebb vagy nagyobb. De a javadalmazás a hozzáállás és a hűség függvénye. Nem lehet másként. így Igazságos. Csak kinek-kinek munkája szerint adhat a gazdaság. A nagyszalontai Vörös Lobogó megteremtette a feltételeket, hogy mindenki korlátlanul dolgozhasson és mindenki gondtalanul élhessen. A többi az egyéneken múlik ... Gy. Szabó Gyula, (Románia) Gyümölcsnövények Magyon elcsodálkoznának a múlt század gyümölcstermesztői, ha végigsétálnának egy mai korszerű gyümölcsösben. „A mi időnkben még az égig nőttek a fák“ — mondanák, és valószínűleg őszintén hitetlenkednének a válaszon, hogy a korszerű módon nevelt gyümölcsfák valóban alacsonyak, a terméseredmények mégis nagyobbak, mint régen. Az alacsonyan kialakított termőfelületű gyümölcsfák telepítése drágább. Az ilyen fák rövidebb ideig is élnek, mint a hagyományos nevelésűek, de a terméstöbblet bőven ellensúlyozza mindezt, Az alacsony fákon nemcsak a terméseredmények jobbak, hanem a fák is sokkal könynyebben gondozhatók és egyszerűbb a szedés. Ezért napjainkban, amikor különösen fontos, hogy az eredmények növelése, az elérésükhöz szükséges munka viszonylagos csökkentésével és könnyítésével párosuljon, szinte valamennyi gyümölcstermesztő országban terjednek a gyümölcssövények mind a nagyüzemekben, mind a kiskertekben. A Napkirály és a gyümölcsfák A hagyományos nevelésű gyümölcsfák termésére legtöbbször nyolc-tiz évig kell várni, bár az oltással, a szemzéssel szaporított oltványok már az ültetést követő években teremné^ SZABAD FÖLDMŰVES nek. Termés! készségüket azonban háttérbe szorítják a XVII. századtól elterjedt viszonylag magas törzzsel és a sokak által elengedhetetlennek hitt rendszeres, nagymértékű metszéssel. E gyümölcsfametszés kialakulása azzal magyarázható, hogy a XIV. Lajos korabeli francia előkelőségek házai körül, a kor Ízlésének megfelelően, mértanilag kialakított kertekben csak mértani alakzatokra formált gyümölcsfákat nevelhettek, amelyek valóban rendszeres és erős metszést kívántak. A Napkirály híveit utánozták a kisemberek is, és ez eredményezte, hogy az árut termelő gyümölcskertészek sem tudtak szabadulni a hagyományoktól, azaz a több éven át végzett alakító, majd ritkító metszéstől. A folytonos alakító metszés viszont késlelteti a termőre fordulást! A fa ugyanis igyekszik pótolni az eltávolított részeket, és a lemetszett részekkel veszendőbe megy a fa energiájának, tápanyagainak jelentékeny hányada. Külön energia kell a metszés okozta sebek behegesztésére is. Zavarják a fa anyagforgalmát a szállítószövetekben a metszés során keletkezett sérülések is. Mindezek csökkentik a gyümölcsfák termésképzésre hasznosítható energia- és anyagkészletét. Érthető, hogy szenvedélyes vita alakult ki a metszéssel kapcsolatban. E vita élességét jellemzi, hogy egy francia kertész a „fa hóhérainak“ nevezte az erős metszés híveit. Már a múlt században kialakult a jelszó: „Ne metsszék a fákat, hanem irányltsákl“ Egy évszázadnak kellett mégis eltelnie, amíg ez az elv széles körben terjedni kezdett. Hormonok, elektromosság, metszés Termésérés idején megfigyelhető, hogy a lehajló, vízszintes helyzetet megközelítő vesszőkön, gallyakon sokkal több a termés, mint a felfelé törőkön. A korábbi termőre fordítás lehetőségét kutató szakemberek is felfigyeltek erre. Vizsgálatsorozatok alapján megállapították, hogy a függőleges helyzetű vesszők csúcsi részén erős hajtások fejlődnek a középső részén gyengék — s legtöbbször csak itt KIS FA, alakulnak ki termő részek —, az aljukon pedig általában ki sem hajtanak. A 30 fokos szögben álló veszszőkön végig csaknem egyenletes erősségű hajtások fejlődnek a vízszintes helyzetben levő vesszőknél az alap tájékán fakadnak a legerősebb hajtások, és a vesszők csúcsa felé fokozatosan gyengülnek, de mindkét esetben sokkal több termőrügy képződik, mint a függőleges vesszőkön. Ezek a hajtásfejlődési jelenségek a növekedést szabályozó hormonok vándorlásával magyarázhatók. A hormonok ugyanis bizonyos kedvező, kis mennyiségben serkentik, de nagyobb töménységben mérséklik, túl nagy töménységben pedig teljesen megakadályozzák a növekedést. Egy nagyon valószínűnek látszó feltételezés szerint a növényi részekben —a vesszőkben is — öttől harminc millivoltig terjedő elektromos feszültségkülönbség keletkezik a vesszők föld felé eső és a földtől távolabbi része között. A föld negatív töltéséből eredően a vízszintes helyzetű vessző alsó része pozitív, a felső része viszont negatív töltésű lesz. Ugyanakkor a hormonok legkisebb részecskéi — a molekulák — negatív töltésűek. A vesszők pozitív töltésű alsó része tehát magához vonzza a hajtáscsúcsokban, valamint a levelekben keletkező negatív töltésű hormonmolekulák többségét, — 1969. szeptember 20.
