Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-20 / 38. szám

Mint Ismeretes ex államigazgatásból eredO konkrOt feladatok zömét eddig a járási nemzeti bizottságok végezték. A kerületi fokozat megszüntetésével azonban gondoskodni kellett elsősorban a KNB által végzett közigazgatási feladatok felosztásául, a központi szervek (minisz­tériumok) és a járási nemzeti bizottságok között. Különböző érvek hang­zottak el ezzel kapcsolatban. Egyesek azzal érveltek, hogy nem ajánlatos a jogkört a központi szervekre átruházni, mivel egyrészt azzal, hogy a központi szervek a közigazgatási ügyek zömének másodfokú szervává válnának, ennek következtében homályossá válna a címzett szervnek a közigazgatási funkciók végzésével kapcsolatos elkerülhetetlen politikai felelőssége. Másrészt pedig ebben az esetben, tekintettel arra, hogy dön­tési funkciót is betölteoének, elkerülhetetlen lenne a lakosságnak velük való közvetlen érintkezése, ami számukra nehézkes lenne. Ebből kiindulva a kormány égy látja jónak, hogy a közigazgatási fel­adatok végzését decentralizálja, éspedig a járási nemzeti bizottságoktól lefelé. Voltak olyan nézetek is, melyek a nagyobb közigazgatási egységek lét­rehozása mellett szóltak. Ezen koncepció lényege abban van, hogy néhány kisebb közigazgatási egység összevonásával nagyobb egységek jönnének létre, melynek következtében csökkenne a községek és az adminisztratív apparátus száma. A községek száma lényegében nem csökkent. Annak el­lenére, hogy a helyi közigazgatás modern fejlesztése megköveteli a na­gyobb közigazgatási egységek létrehozását, ezen célt mégsem tanácsos adminisztratív intézkedések árán megvalósítani. A másik koncepció a körzeti nemzeti bizottságok létrehozása mellett szólt. Ez szintén a már törvény adta lehetőségekből indul ki. Ugyanis kör­zeti nemzeti bizottságok létesítésére lehetőséget adott a nemzeti bizott-JBretisla-s, 1969. szeptember 20. Ara 1.— Kfis XX. évfolyam, 38. szám. SLABÁK JÓZSEF MÉRNÖK az egyesült szövetkezet elnöke az értékelő ünnepi beszédet mondja. Az elnöki asz­talnál ül JÄN JANOVIC MÉRNÖK mezőgazdasági és élelmezési miniszter, DOBOS LÄSZLÖ MINISZTER, vala­mint a helyi szervek képviselői. Múltat, jövőt ünnepeltek Ságokról szóló törvény. Habár ebben az esetben is nagyobb közigazgatási egység keletkezik, ami a közigazgatás modern fejlesztésének alapfeltétele, a gyakorlat sajnos azt bizonyítja, hogy nem sikerült ezen modellt vonzóvá tenni sem a lakosság, sem pedig az egyes helyi nemzeti bizottságok vá­lasztmányai számára. összegezve az e körüli széles vitát, az SZSZK kormánya úgy látja jónak, hogy a közigazgatási rendszer legalsóbb fokán körzeti adminisztratív hi­vatalokat létesít Szlovákia területén, mint a helyi, ill. városi nemzeti bi­zottságok végrehajtó szerveit, ill. az államhatalom és közigazgatás első­fokú ügyintézőit. A kormány 17. sz. határozatával elfogadta az elsőfokú közigazgatási rendszer alapelveit. Az alapelvek főhangsúlya azon van, hogy a nemzeti bizottságok, mint az államhatalom, közigazgatás és helyi önigazgatás szervei, aktívan kiveszik részüket a társadalom gazdasági, kulturális, egészségügyi és szociális-építése fejlesztésének folyamatában, összhangba hozzák a társadalmi és egyéni érdekeket, védik a lakosság jogait és a törvények betartására nevelik őket. Ezen elvek értelmében a járási nemzeti bizottságok átadják a közigaz­gatási végrehajtói jogkör bizonyos részét a helyi nemzeti bizottságok kör­zeti hivatalának. Ezen intézkedéssel a kormány közelebbre kívánja hozni a közigazgatást a lakossághoz. A politikai elvek világosan leszögezik, hogy a körzeti hivatalok létreho­zásával nem keletkezik semmiféle közbeeső fokozat a nemzeti bizottságok rendszerében. A helyi nemzeti bizottságok továbbra is az államhatalom, a közigazgatás és a helyi önigazgatás szervei maradnak. Ennek ellenére ügyelni kell majd a gyakorlatban azon elv betartására, amely kimondja, hogy a körzeti hivatal az illetékes helyi nemzeti bizottságok választmá­nyának elsőfokú végrehajtó szerve, vagyis a körzeti hivatal alá van ren­delve elvileg az illetékes körzetbe tartozó valamennyi helyi nemzeti bi­zottság választmányának. Az alárendeltség ezenkívül még abból is adódik, hogy a körzeti hivatal évente legalább egyszer jóváhagyás végett jelentést tesz tevékenységéről az illetékes nemzeti bizottságok választmányának. A kerületi nemzeti bizottságok megszüntetésével törvényszerűen kibővül a járási és a helyi nemzeti bizottságok jogköre is. Ezzel kapcsolatban elgondolkodtató az a fontos kérdés, vajon mennyiben tudják majd külö­nösképpen a helyi nemzeti bizottságok funkcionáriusai és dolgozói minő­ségileg ellátni ennek következtében rájuk háruló komoly és igényes fel­adatokat? Vajon elegendő lesz-e, hogy az illetékes funkcionárius lelkes és aktív? Bizonyára nem! Nem elegendő még annak ellenére sem, hogy az elmúlt évek során egyes funkcionáriusok értékes tapasztaltokat szereztek az aktív szervezőmunkában. A dolgozóknak csupán 4,3 százaléka rendel­kezik a megkövetelt főiskolai végzettséggel, középiskolai végzettséggel pe­dig 45,6 százaléka. Ezért a körzeti hivatalok létrehozása folyamán az egyik legfontosabb kritériumként a megfelelő képzett káderek biztosítását kell tekinteni. Az elfogadott elvek súlyt helyeznek arra, hogy a körzeti hivatalok élére fő­iskolai végzettséggel rendelkező tapasztalt egyéneket nevezzenek ki. Vo­natkoztatni kell ezt azonban a körzeti hivatal többi dolgozóira is, mert nem utolsósorban a dolgozók szakmai felkészültségétől függ majd a kör­zeti munkájuk színvonala. Ezzel összefüggésben szükséges megemlíteni a nemzetiségi nyelv hasz­nálatára vonatkozó politikai elvek és alkotmánytörvényes rendelkezések időszerűségét. Ogy vélem, hogy ezzel kapcsolatban az államigazgatásban általában, de a közigazgatási rendszer legalsóbb fokán különösképpen, a káderpolitikával oda kell hatni, hogy konkrét esetben a létesülendő körzeti hivatalokban egyrészt megfelelő legyen a nemzetiségi arány, más­részt pedig a nemzetiségi nyelv ismeretének szükségességét döntő fontos­ságú kritériumként kell megszabni a nemzetiségi területeken működő kör­zeti hivatalok dolgozóinak felvételénél. Dr. GYÖRGY ISTVÁN A kenyerünkről van szó FIGYELEM! ^ Lapunk mai számában megkezdjük 0T0 0N­CAKNAK — A jobboldali erők stratégiája és tak­tikája Csehszlovákiában cím alatt — a Pravdában megjelent írásának folytatásos kiízlését. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETÍLAP|A A közigazgatás decentralizálása BOHOZAMO VETŐMAGOT tS MŰTRÁGYÁT A KOMAROMI JÁRÁSBA pontjából. A délutáni órákban az egész tagság ünnepelt a fák hűs ár­nyékában lévó amfiteátrumban. A szövetkezet elnöke és részlegelnöké­nek beszámolója után Ján Janovic miniszter beszédet intézett a részt­­vevőkhöz és köszönetét mondott mindazoknak, akik nagy részt vállal­tak a mezőgazdaság szocialista át­építésében és manapság is azon fá­radoznak, hogy a nemzetgazdaságunk jelentős ágazata virágozzon. De nemcsak szavakkal köszönték meg a veteránok a vezetők és a ta­gok odaadó munkáját. Ünnepélyes keretek között 130-an kaptak emlék­érmet és pénzjutalmat. A szögyénl ünnepséget mind az alapkő lerakásánál, mind az amfi­teátrumban a helyi szervek által rendezett kultúrműsor tette színe­sebbé. A késő délutáni órákban bra­­tislavai és budapesti vendégművé­szek szerepeltek nagy sikerrel. Az­után vérpezsdítő cigánymuzsikára éjfélbe menően szórakozott a tagság, a falu népe és azok a környékbeli és magyarországi szövetkezetek kép­viselői, akik résztvettek egy nagy­szabású ünnepségen, ahol a múltat értékelték és a jövőbe néztek. Tóth Dezső lassúk fel a szövetkezetei, menten agyoncsapnánk!“ Lehet, hogy valóban így lenne, de ennek meg van ám az oka. A kezdet kezdetén „Rőzsika“ egyedül pufogott a határban. Manapság — igaz jelen­tősen megnagyobbodott a szövetke­zet — 12 millió 592 ezer korona a gépek, berendezések értéke. De ami még lényegesebb, 1951-ben 5300 ko­rona volt átlagosan egy szövetkezeti dolgozó évi keresete. Tavaly az át­lagkereset már a 18 000 koronát meghaladta, s a Jövő még kecseg­tetőbb. Igaz lesz hát az a jelsző, amely az ünnepi dobogó fölé volt írva: „Húsz év tapasztalata a szö­vetkezet felvirágozásának a zálogai“ A szövetkezet lett hát a község gazdasági ereje. Ez a kulturális élet­ben is igazolódott. Az elmúlt évtized­ben sokat hallottunk a szőgyéni szö­vetkezeti klubról, amely jelentősen hozzájárult a falu kulturális fejlődé­séhez. Persze az aránylag kevés he­lyiségből álló klubban nem lehetett maximális munkát kifejteni. Ezért már régebben beszéd tárgya egy kor­szerű művelődési otthon létesítése. Az ünnepi ülésen múltat értékel­tek. De annak befejezése után már a jövőbe néztek. A húszéves évfor­duló ünnepségének keretében rakták le a kultúra hajlékának az alapjait Hétmilliós építkezésről van sző, ahol valóban minden lehetőség meglesz, hogy a falu kulturálisan még jobban a fény felé forduljon. A szövetkezet gazdasági erejét jelenti, hogy a mű­velődés fellegvárának felépítéséhez 3,5 millió koronával járul hozzá. A kultúrház alappillérének a lera­kásánál résztvett Ján Janovic mér­nök, mezőgazdasági és élelmezési miniszter, valamint Dobos László mi­niszter. A helyi funkcionáriusokon kívül Dobos László is felszólalt az alapkő lerakásánál. Arról beszélt, milyen jelentősége van a szövetke­zet gazdasági megerősödésének, a kulturális élet fejlődésének szem-Hétköznap volt, Szőgyénben mégis ünneplőbe öltözött a falu apraja­­nagyja. Ünnepeltek, a szövetkezet megalakulásának két évtizedes év­fordulójáról emlékeztek meg Szlová­kia egyik legnagyobb szövetkezeté­ben. A Szőgyénből és Bartból egye­sült „Barátság“ szövetkezetben ün­nepi gyűlésen mérlegelték az elmúlt időszakot, a nehéz kezdetet egészen a boldogulás útjára lépésig. Slabák József mérnök, a közös elnöke szá­molt be a gazdaság két évtizedes fej­lődéséről. Először azokról a veterá­nokról beszélt, akik mint az előké­szítő bizottság tagjai részt vettek a szervezésben, s Jóformán mindenféle anyagi ellenszolgáltatás nőikül dol­goztak a közösben. Hogy is kezdődött? Erről szólt a beszámoló, de talán az alapító tagok még hűebben ecsetelték a helyzetet. Centár Béla, az előkészítő bizottság elnöke így emlékezik: „A kezdet kez­detén a közel 400 hektáros gazda­ságban három 16 volt. Az egyik ke­­hes, a másik sánta, a harmadik meg kötődő“. Trencsén György, aki két­szer is volt a közös elnöke, a Rózsi­két emlegette. így hívták az első Zetor—25-öst, a szövetkezet gépesí­tésének a hírnökét. Bartos Imre azt említette, hogy az első kombájnnak több nézője volt, mjpt most az ün­nepség résztvevői, az elért hektár­­hozamokat nem is merik emlegetni. Annak idején, amikor a Szabad Föld­művesben azt olvasták, hogy 400—500 mázsás hektárhozamot is el lehet érni cukorrépába mist a bokrot, úgy szidták a .hazug“ újságírókat. Már hogyan hitték volna, mikor ők azt is nagyra tartották, ha 150 má­zsás átlaghozamot elértek. Az alapítók alig kaptak néhány koronát, mégis kitartottak és bátran agitáltak, kiálltak a szövetkezeti gon­dolat mellett. Az ünnepségen egyi­kük meg is említette: „Akkor nem féltünk a fenvegetözéstól, sőt még a vasvillától sémi De bezzeg, ha most valaki a tagság elé állna, hogy osz-Itt az őszi kalászosok vetésének az ideje. Az ország jövő évi kenyere előfeltételeinek megteremtéséről van lényegében szó. Nos, nem is olyan rózsás a helyzet, mint ahogy gondol­juk. A jő vetőágyba nagyhozamú bú­zavetőmag kelll S éppen itt mutat­kozik bizonyos hiány. JANEÜKA MILÁN mérnökkel, a Ko­máromi Járási Mezőgazdasági Társu­lás főagronőmusával folytatott be­szélgetésünkből kitűnt, hogy mintegy 25—30 vagon Bezosztája fajtájú búza­vetőmag hiányzik, amit sürgősen be kellene szerezni. De hol? A szomszé­dos Magyar Népköztársaság elegen­dő Bezosztája búzavetőmaggal ren­delkezik. Igenám, de ahhoz, hogy a vető­magbeszerzés kérdése a legsürgőseb­ben megoldódjék, szükség lenne ál­lamközi megegyezésre. S éppen emiatt fő a komáromi járás illetékes mezőgazdasági tényezőinek a feje. Jó lenne, ha a szlovákiai központi szervek a legsürgősebben intézked­nének ebben a halasztgatást nem tű­rő ügyben. Annál is inkább, hogy a búza vetésének agrotechnikai határ­ideje vészesen közeleg... Hasonló égetően sürgős probléma: a műtrágya leszállítása a mezőgaz­dasági üzemek részére. Ugyanis, a zsolnai műtrágyagyár 25 vagon kén­savas ammóniákkal, a sokolovi 13 vagon mésznitrogénnal és a pozsonyi Óimitrov Vegyi Művek 6 vagon szu­perfoszfáttal maradt adósa a komá­romi járás mezőgazdasági üzemeinek. Mindent egybevetve: közel 100 vagon NPK műtrágya hiányzik ebben a já­rásban, ami egyáltalán nem csekély mennyiség. Ahhoz, hogy a járás búzavetéste­rületén a jövő évben hozzávetőleg kielégítő hektárhozam-átlagot érhes­senek el a szövetkezetek és állami gazdaságok, bőhozamú szovjet búza­vetőmag és elegendő műtrágya szük­séges. Jó lenne, ha a műtrágyagyárak minél előbb törlesztenék adósságu­kat. Semmi esetre se fékezzék, ellen­kezőleg segítsék előrelendíteni a me­zőgazdasági termelést, hogy zavarta­lan legyen a nép élelmiszerellátása. (kov)

Next

/
Oldalképek
Tartalom