Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-05 / 27. szám

HALLOTTUK OLVASTUK VÁLOGATTUK ________ _ kelte, nyugta kelte, nyugta IDLIUS ■ 6. p. 6. p. 6. p. 6. p. Július 7 CYRIL-METŰD 5 -Háttá______OLIVER______■ 354 19'43 23-28 1313 Kedd* “ 38* I 3 =5 19.« 23.49 14.29 a" ST* í 3.33 19« - 13.31 &?> AMÁLIA 8 3.39 19.11 0.13 19.1« KB.n Muo.» 8357 13il »» 17 52 Sg ro°»1A 8 3.3» 19« 1.21 19.47 Kassai furcsaságok William Lester 53 éves angliai lakos a napokban megúnta, hogy felesége állandóan veszek­szik vele, felkapta az asszonyt, kivitte az utcára, s a szomszé­dok szeme láttára, alaposan el­náspángolta. Az asszony két napon belül megnyerte a válópert. A tanulság: férjet, feleséget csak a házban, zárt ajtók mö­gött szabad verni. Azt hinné az ember, hogy a rágógumi egyetlen célt szolgál csak, azt, hogy rágják. Kiderült azonban, hogy néha más hasz­nos szolgálatot is tehet: A Timair Lines légiforgalmi vállalat pilótája észrevette, hogy megsérült gépjének üzemanyag­­tartálya. Az isten háta mögötti kis fa­luban, ahová szolgálati útja so­rán elvetődött, nem volt alkal­ma rá, hogy megjavítsa. Azon­nal mozgósította a másodpiló­tát is, és ketten összesen har­minc darab rágógumit puhítot­tak meg. A szorgalmas izom­munkának meg is lett az ered­ménye: a megpuhított rágógu­mival betömték a rést, és sze­rencsésen megérkeztek úticél­jukhoz. Jean Martin belgiumi fiatal­ember elhatározta, hogy emlé­kezetesebbé teszi esküvőjét: az utolsó pillanatban ejtőernyővel ereszkedett le az anyakönyv­vezető elé. Ha taxin megy, talán még most is boldog agglegény lennel KIS HÍREK A NAGYVILÁGBÓL Romániában, Kolozsvárott ha­marosan egyedülálló étterem nyílik, kizárólag nők számára. A magános turisták kedvéért építették, hogy nyugodtan elfo­gyaszthassák ebédjüket, ne za­varják őket a tolakodó férfiak. George Brown New York-i lakos autólopásért felelt nem­régiben a bíróság előtt. Hogy enyhébb büntetést kapjon, azzal védekezett, nagyon sürgős dol­ga volt, azért „vette kölcsön“ az autót. — Ne súlyosbítsa helyzetét nyilvánvaló hazugsággal — szólt rá a bíró. — Tudomásunk van róla, hogy a lopott gépko­csival az adóhivatalba hajtott, oda egyetlen ember sem siet. Egy francia napilap a napok­ban mulattató gyűjteményt tett közzé a világ legnagyobb napi­lapjainak, ismert kozmetikai és divatszalonjainak hirdetéseiből. Íme néhány a legötletesebbek­ből: Egy híres londoni kozmetikai szalon kirakatában áll az alábbi szövegű tábla: — Fiúk! Ne csapjátok a sze­let az üzletünkből kilépő höl­gyeknek. Könnyen megtörtén­het ugyanis, hogy saját nagy­mamátokat akarjátok meghódí­tani. Nagyvárosnak kicsi váróter­me. Kicsi, piszkos, bűzös, tehát egészségtelen és barátságtalan. Két régi, kopott falóca szomor­­kodik benne, ami összesen hat sovány embernek adhat ülőhe­lyet, testes nénike legfeljebb négy férhet el rajta. A többi utas a helyiség közepén, eset­leg a falnak dőlve álldogál. Az olajos deszkapadlő teleszórva cigarettacsikkekkel, papírral, üres gyufásdobozokkal. Amikor esik az eső, a kint álldogáló utasok is behúzódnak és a le­vegő kibírhatatlanná válik. Közben elindul a vitatkozás is, mert a víz az emberek ruhájá­ról rácsöpög a földre rakott csomagokra, ami elég ok a kö­­tekedésre. Olyan a kassai (CSAD) autőbuszállomás váró­terme, mint egy kültelek! kocs­ma lehetett a háborús években. Nem kell erős fantázia hozzá, hogy az ember a sarokba kép­zelje a pálinkamérést a nagy­hangú csaplárosnéval. Szégyenfoltja a városnak ez a helyiség, ahol naponta többezer ember is megfordul, mert Innen indulnak az összes autóbuszok a járás minden falujába, sőt más járásokba is. Vajon az em­berről való gondoskodásba nem tartozna-e bele egy tisztább, kulturáltabb, egészségesebb és főleg nagyobb váróterem léte­sítése? Néhány asztal, szék, ventillátor, hamutartók, képek a falra és mindjárt más érzés­sel tartózkodnának itt az embe­rek, különösen az édesanyák, akik kisgyermekeikkel álldogál­nak itt, mert már foglaltak az ülőhelyek. Itt nem lenne szükség sok milliós beruházásra, mégcsak miniszteri engedély sem szük­séges, csupán néhány ezer ko­ronáról lenne szó, kicsit több és jobb gondoskodásról az uta­sokkal szemben, hiszen ők is dolgozó emberek. Ezért az üzem vezetősége figyelmébe ajánljuk a várótermet. AHOL NINCSEN APRÓPÉNZ Csomagot küldtem Pozsonyba az állomás postájáról. Rendben is lett volna minden, de nem volt aprópénzem, jaj nekem, tíz koronással akartam fizetni. Jár­tam én ablaktól ablakig, amíg megszánt valaki és váltott. Ud­variasan meg is magyarázta ne­kem az illetékes tisztviselőnő, hogy máskor gondoskodjam ap­róról, így megkímélem magam a bosszúságtól és az időveszte­ségtől. Igaza van, aki csomagot akar feladni a kassai állomás postáján, gondoskodjék apró­pénzről. De honnan szerezzem? AHOL TÖBB VAN A KELLETÉNÉL Ha a kassai utas nagyon siet és felugrik a villamosra anél­kül, hogy előzőleg aprópénzről gondoskodott volna, bizony megtörténik, hogy egy öt koro­násért egy darab jegyet és negyven darab tíz fillérest kap vissza. Én láttam már olyan férfiutast, akinek duzzadt a zsebe a visszakapott aprótól. Persze, ezen is lehet segíteni, hordjanak a férfiak is retikült, és akkor abba rakhatják az ap­rót. Másik megoldás: váltson mindenki havibérletet 60 koro­náért, utazhat ahová és ameny­­nyit akar, nincsen aprópénz­­bosszúság. Vajon hogyan lehet­ne megoldani, hogy a villamo­son kevesebb, a postán több aprópénz legyen? Jó lenne, ha gondolkoznának ezen az Illeté­kesek. Sok-sok vitától szabadul­hatnának meg az utasok, kalau­zok és elégedettebbek lennének az emberek. HOVÁ TŰNIK A BAKFISFEHÉRNEMÜ KASSÁN? Hosszú hónapok óta hiába járom a textilüzleteket, nem tu­dok kislányom részére fehérne­műt venni. Nincsen, még nem kaptunk, már elfogyott, nem tudom, mikor kapunk, hangzik a válasz, de fehérneműhöz so­ha nem sikerült jutni. Megpró­báltam kicsit utána nézni, hogy mi is történik, mert nagyon ne­héz elhinni, hogy gyáraink be­szüntették volna a bakfisfehér­­nemű gyártását. Persze, a ku­lisszatitkokba nehéz belelátni, de mivel sok-sok mamának ez a panasza Kassán, mégis jő len­ne, ha az ellenőrző szervek fel­figyelnének a dologra. Talán be kellene vezetni, hogy bakfis­­fehérneműt csak személyazo­nossági igazolványra lehet vá­sárolni, évente hat darabot, így mindig lenne elegendő áru a boltokban, ha kevesebb fs jutna a határon túli feketepiacokral Kereskedelemre, sőt külkeres­kedelemre is szükségünk van, az igaz, de először az itthoni keresletet kell ellátni abból az áruból, ami a kassal üzletekbe kerül a bakfisok számára, mert akármilyen mini is a divat, leánykáink még hordanak fe­hérneműt. Bába Gyuláné, Kassa Óriási hordó Ä világ legnagyobb fahordó­ját az NDK-ban készítették egy cellulózgyár számára. Térfogata 410 ezer liter, átmérője 10 mé­ter. Dongáihoz hatvan köbmé­ter fát használtak fel, abron­csainak súlya 6 tonna. Patkány-étvágy A patkányok okozta károk vizsgálata céljából egy amerikai áruházat két hónapra teljesen átengedtek a patkányoknak. Az­után felmérték a kárt. A két hónap alatt 1200 zsák só, 1724 zsák kávé, 14 tonna liszt és 20 tonna cukor fogyott el, illetve vált emberi fogyasz­tásra alkalmatlanná. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a patkányirtás legalább olyan fontos, mint az élelmisze­rek termelésének növelése. Elektronagy a szállodában A franciaországi, svájci és nyugat-németországi szállodák­ban jövőre elektromos számító­gépek segítségével végzik a szobák foglalását. A három ál­lam közös megállapodás alap­ján döntött az elektronagyak alkalmazásáról. Napról napra változik Pozsony óvárosának arculata. A régi hírhedt negyedek helyén új lakóházak épülnek. Sok épület lebontását az épülő híd is szükségessé tette. (Ordódy V. felv.) Baromfi-fűszer A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat baromfi-fűszert expor­tál, amely csípős paprikából, kocsányőrleményből és takar­mányokból álló keverékből ké­szül, kapszantin és kapszorubin tartalmától szebb, erősebb a to­jássárgája színe. A szegediek a speciális fűszerből több vagon­­nyi megrendelést kaptak. Golyóálló mellény Nixonnak Nixon amerikai elnöknek töb­bé nem kell félnie a merényle­tektől. Ha hinni lehet a Daily Maiinak, az elnök londoni tar­tózkodását felhasználta arra, hogy a legnagyobb titokban golyóálló mellényt vásároljon magának. A mellény testre sza­bott. Egy nagy borotvapenge­gyár készítette az elnök mére­teire. A pszichiáterek betegebbek, mint betegeik Az amerikai Pszichiáterek Társasága egy statisztikában megállapítottak, hogy a pszi­chiáterek közül négyszer annyi öngyilkos kerül ki, mint az ál­taluk kezelt betegek köréből. Mindenesetre az öngyilkossági arányszám más orvosoknál is duplája az amerikai átlagnak, még ha a pszichiáterek szint­jét nem is éri el. Évente het­ven pszichiáter jut száz ezer amerikai öngyilkosra, de csak 33 más orvos. HÜSFELDOLGOZÖ ÜZEM ÉPÜL POZSONYBAN Szlovákia fővárosa hovato­vább igazi nagyvárosi jelleget ölt. Ez magában véve örvende­tes jelenség. A város fejlődésé­vel jelentkeznek azonban a nagyvárosokra jellemző gondok is. Ezekhez tartozik például a lakosság élelmiszerellátása. Pozsonyban — különösen á húsellátás — problémát okoz már manapság is. A város vá­góhídja kicsi és elavult, nem győzi kielégíteni az igényeket. E problémát hivatott megoldani az a korszerű húsfeldolgozó üzem, melynek alapjait a közel­múltban rakták le Récsén. Az új üzemben évente 34 ezer tonna húst dolgoznak fel. Naponta mintegy 1300 sertés, 200 szarvasmarha, több százra te­hető borjú és juh érkezik majd az üzembe, hogy kész vagy fél­kész állapotban hagyja el an­nak kapuját. A hatalmas üzemet a legkor­szerűbb külföldi gépekkel és berendezésekkel látják el. Fel­tételezhető, hogy segítségükkel sikerül javítani a hústermékek minőségét. A récsei húsfeldol­gozó üzemet egyébként 1974- ben adják át rendeltetésének. P. t. Egy fiatal házaspár színház után taxival érkezik haza. A la­kásban az asszony hirtelen fel­kiált: „Jóságos egek! A retikü­­lömet a taxiban felejtettem és te biztos elfelejtetted az autó számát felírni!“ Egy állatkerti ápoló telefonál a talált tárgyak irodájába. „El­veszett egy elefántunk, nem ad­ták le véletlenül önöknél?“ — „Mielőtt válaszolok, legyen szí­ves közölje az állat ismertető­jelét.“ Egy katona meglátogatja kór­házban fekvő bajtársát. Vissza­érkezve a laktanyába beszámol a bajtárs hogylétéről: „Fiúk, úgy gondolom, Jóska még so­káig fog a kórházban maradni.“ „Beszéltél az orvossal?“ „Nem, de láttam az ápolónőt.“ Egy amerikai üzletembernél pályázó jelentkezik a meghir­detett kézbesítői állásra. „Ne­kem határozott, gyors, erős em­berre van szükségem — mondja az üzletember. — Rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal?“ — „Ügy gondolom, hogy igen. Ugyanis pillanatok alatt dobtam ki a várószobából azt az öt pá­lyázót, akik megelőztek.“ — Abba kell hagynia az ivást és a dohányzást — mondja az orvos betegének. A páciens megértőén néz az orvosra, és megkérdi: — Mondja, doktor úr, nem volt itt előttem a feleségem? Ambróziák úr — mert így hívták a szomszédunkat — úgyszólván minden istenál­dott éjszaka fölébresztett bennünket. Már beszélgetni sem lehetett nyugodtan. Az egész ház remegett. Az üveg csörömpölt és egyáltalán — az ügy kezdett elviselhetet­lenné válni. Végül is Ambróziák úrnak sem volt ínyére. Feleségének sem. Egyszer ő járt véralá­­futásokkal a szeme alatt, másszor a felesége nyomta napok hosszat a kórházi ágyat. — Mit szólna a váláshoz? — kérdezte meg egyszer Bez­­palaczyk. — Nem vagyunk a házasság ellenséget, de ... — Alapjában véve megér­tem — válaszolta Ambróziák. — Miért szenvedjünk va­lamennyien? — vetette köz­be Solobejczikova, Ambrozta­­kék legközelebbi szomszédja. — Látják, ez remek ötlet —hagyta jóvá Ambróziák. kiábrándultán és szomorúan tértek vissza. — Semmi sem lesz belőle, — jelentette be Ambróziák. — Szó sem lehet válásról. — Miért? csodálkozott So-VÁLÁS — Beszélek Wandával. Wanda szintén okos ötlet­nek tartotta a szomszédok javaslatát. Megvitattuk az ügyet széles baráti körben, kiittunk egy pohárkával, és reggel Ambroziakék elindul­tak az ügyvédhez. Örömtől sugárzó arccal távoztak, de lovejczikova, akit legjobban megrendített a hír. — Puszta formális okokból — magyarázta Wanda. — Tovább kell gyötrőd­nünk — mondta lehangoltan Ambróziák. — Milyen formális okok lehetnek még? — kérdezte Kankulczynianskt gyógysze­rész. — Ilyen esetben bárme­lyik bíróság gondolkodás nél­kül kimondja a válástl — A házasságom sajnos nincs bejegyezve az anya­könyvben, — mondta lehan­goltan Ambróziák. — Tulaj­donképpen nem is vagyunk házasok. Ha el akarunk vál­ni, előbb házasságot kell kötni. — De én nem megyek hoz­zá! — kiáltott fel Wanda. — Még nem ment el teljesen az eszem! Azt várhatja ez a szörnyeteg! — Nincs más választás, ki­tapétázzuk az ajtókat, hang­fogó deszkákkal és matra­cokkal rakjuk ki a falakat — zárta le a vitát Ambróziák úr. Fordította: Palágyi Lajos SZABAD FÖLDMŰVES — Kiadja az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésagyi Minlsztérinmá. <— Megjelenik hetente egyszer. — Főszerkesztő: Pathó Károly. — Főszerkesztőhelyettes: Perl Elemér. — Szerkesz­tőség és kiadóhivatal: Bratislava, Suvorovova lt. szám. — Telefon: (őszerkesztő: S15-S8, titkárság: 501-00, — Telefonközpont: 547-B1, 511-10. — Belső vonalak: tőszerkesztőhelyettes: 835, Szövetségi szemle szerk. 632, knltnrális, irodalmi és sportrovat 584, belpolitikai rovat 519. — Nyomja a „SVORNOSt“ nyomda, n. v., Bratislava, Odborárske nám. 3. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. — Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postai kézbesítő, — Külföldre megrendelhető: PNS, ústredné expedíció tlafie, Bratislava^ Gottwaldovo nám, 48, szám, — Előfizetési díj egy évre 52.— K£s, fél évre 28.— Kis. /JM TRÉFÁK A. POTEMKOWSKI

Next

/
Oldalképek
Tartalom