Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-12 / 28. szám

SZABAD

Bratislava, 1969. július 12. Ara: 1.-— KCs XX. évfolyam, 28. szám.

Le kell vonni a tanulságokat

Kommunista újságírók prágai tanácskozásáról

Több mint ötszáz újságíró tanácskozott július 2-án a Prágai Kultúrparkban. Nyugodtabb időkben, mondhatnánk, belső szakmai dolgokról, a kommunista újságírók feladatairól, a társadalmi kérdésekhez az eszmei hovatartozásából folyó hozzáállás problémáiról. Igen, a társadalmi mozgás szempontjából csendesebb időkben ezek a kérdések lényegében belső szakmai ügyeknek számítanának. Azonban az utóbbi 18—20 hónap eseményei, ezeknek a sajtóban való tükröződése és általában a tömeginformáció társadalom-befolyásoló ereje napjainkban nagyjelentőségű társadalmi esemény rangjára emelte az 500 újságíró találkozását.

Husák elvtárs az értekezleten tartott beszédében alaposan és az ügy természetéből folyó kíméletlenséggel elemezte a sajtó pártellenes és a szocialista alapelvekkel ellentétben álló tevékenységét, amely tagadhatatlanul hozzájárult a tömegek megtévesztéséhez, a szocialista építőmunka anyagi és szellemi értékeinek devalválásához •és a különféle szocialistaellenes, opportunista és revizionista áramlatok megerősítéséhez.

Mindez -így igaz, és éppen azért elképesztő, hogy miképpen tehetett szert a Husák elvtárs által említett 50—60, vagy akár 150—200 ember olyan hatalmi monopóliumra a sajtóban, és hogyan használhatta fel a tömeginformációban rejlő hatalmas erőt a szocializmus ellen. És milyen céltudatosan, szervezetten. Milyen jól tudták ezek az emberek, hogy a szocialista állam két alappillére: a párt társadalomvezető szerepe és hazánk szövetségi rendszere a szocialista államokkal és éppen ezért ezt a két pillért kell lerombolni, hogy az egész építmény összeomoljon. Milyen világos „forradalmi“ taktikát alkalmaztak ezek az erők a vezető pozíciók megszállására a sajtóban. És valljuk be, nem is kevés sikerrel. Hogyan szigetelték el a „novotnizmus“ és a „konzervativizmus“ rágalmával a becsületes elv- és párthű újságírókat azzal, hogy háttérbe szorították őket és elzárták előlük az írási lehetőséget. A demokratizmus olyan gyakorlati alkalmazását mutatták be, amely szerint mindenki szólhatott és írhatott, de csak az ő szájuk íze szerint. Ha pedig nem úgy akart írni és gondolkozni, akkor rásütötték a kollaboráció és a nemzetárulás vádját. Nem kell mondanom, hogy ez elég volt ahhoz, hogy megfélemlítse és passzivitásba kergesse a megrágalmazottat.

E különös demokraták címére intézte Husák elvtárs figyelmeztető szavait: „A kommunista és a párton kívüli újságírók vegyék tudomásul, hogy ennek már vége van, egy kis csoport ember nem dirigálhat többé, nem uralhatja sem a sajtót, sem pedig a rádiót és a televíziót. A legutóbbi két hónap elég volt ahhoz, hogy meglássuk, megnyílt a tér a becsületes kommunista és pártonkívüli újságírók ténylegesen aktív munkája számára.“ Majd hivatkozva az újságírók kommunista és polgári öntudatára, felszólította őket, hogy szabadítsák ki magukat ebből a nyomásból és találják meg a helyüket a pártban, a társadalomban és a sajtóban. „Senki sem lehet semleges. Ha ellenség, legyen ellenség, de akkor a sajtóban nincs semmi helye.“

Ezt a gondolatot mint munkaprogramot rögzíti az a felhívás is, amelyet a kommunista újságírók prágai értekezlete intézett az ország újságíróihoz:

„Közömbösíteni kell a jobboldali opportunista erők befolyását, el kell őket szigetelni és meg kell őket fosztani minden lehetőségtől, hogy hatást gyakorolhassanak az újságok tartalmára, a rádió és a televízió adásaira. Határozottan szembe kell szállni a pártellenes és szocializmusellenes nézetekkel, védelembe kell venni és keresztül kell vinni Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikai irányvonalát, szilárdan kell állni a marxizmus-leninizmus álláspontján.

A kommunista újságírót nem kötheti semmiféle céhbeli szolidaritás, hogy mentegetni akarjon olyan kollégákat, akik vezető szerepet vittek a sajtó szocialistaellenes pálfordulásában. El kell választanunk a kezdeményezőket, a szellemi vezetőket, akik döntően befolyásolták szocialista sajtónkra oly dicstelen torzulást, azoktól, akik vagy elméletileg felkészületlenek voltak a helyes állásfoglalásra, vagy nem mertek szembeszállni a széles gesztusokkal, demagógiával és egyéni terrorral fellépő legaktívabb revizionistákkal a szocialista társadalom osztályjellegének tagadóival szemben. Vagy esetleg anyagi érdekeiket' féltve meghúzódtak minden egyértelmű megnyilvánulás elől. Ezeknek meg kell adni a lehetőséget, hogy felzárkózzanak azok mellé, akik szilárd kommunista elvi alapon állva harcot folytatnak a párt határozatainak megvalósulásáért, fellépnek a depresszió, a kiúttalanság romboló hatása ellen.

Szűkebb házunk tájáról a csehszlovákiai magyar sajtóról szólva, nem lennénk tárgyilagosak, ha elhallgatnánk egyes megnyilvánulásokat, amelyek, ha nem si az országos átlag mértékében, de mégis Igyekeztek megtéveszteni az olvasót, és revizionista elgondolások népszerűsítésére felhasználni a sajtót. De jó érzéssel meg kell itt jegyeznünk, és ez jellemző a magyar olvasók politikai józanságára, hogy nagyon kevés sikerrel. Akadt például olyan kolléga, aki az egyszerűség és a könnyebbség kedvéért az egyik szlovák lap pártellenes cikkének fordít4sa alá írta nevét, sőt volt olyan, aki makacsul még néhány héttel ezelőtt is a „konzervatívokat“ és nem a jobboldali nacionalista-revizionista elemeket vádolta a szocialista társadalom bomlasztásával. Ezek a toliforgatók a szocialista társadalom kiépítésének marxi-lenini tanítása mellett elfeledkeztek arról is, hogy nemzeti kisebbségi érdekeink is az internacionalizmus útját diktálják. Olvashattuk, hogy a sajtószabadság bajnokai, a legszélsőségesebb progresszívek, hogyan képzelték el a magyar nemzetiség jogi helyzetének megoldását. (Lásd Husák elvtárs vitáját a Riportér szerkesztőivel, valamint a Kultúrny zivotban megjelent a nemzetiségekről szóló írásokat.)

Ami már megtörtént, azt nem lehet többé meg nem történtté tenni. A párt humánus elvei és bizalma a jóakaratú emberekben most újabb esélyt ad mindazoknak, akik kommunista hűséggel, következetes elvi szilárdsággal segítik a kibontakozást, politikai és gazdasági helyzetünk megszilárdulását és tevékenységükkel serkentik dolgozó polgáraink aktivizálását a szocialista társadalom építésében. Ezt az esélyt megragadni és tettekkel bizonyítani hovatartozásunkat, ez napjainkban a kommunista és a pártonkívüli újságírók munkaprogramja. A párt és a társadalom joggal várja el tőlünk, hogy sajátos körülményeinkből kiindulva, értékeljük át az utóbbi években végzett munkánkat, és vonjuk le abból a helyes következtetéseket. ■ P. E.

Gyümölcsöző barátság

# Hasznos egyfittmfiködés a Rybany-i és az apácaszakállast szövetkezet között 0 Kölcsönös emberi és gépi segítségnyújtás D Együttes erővel hét nap alatt betakarítják a gazdag gabonatermést #

örvendetes jelenség, hogy Szlovákia magyarlakta vidékeinek mezőgazdasági üzemei nem csupán a szomszédos Magyar Népköztársaság termelőszövetkezeteivel, állami gazdaságaival igyekeznek baráti kapcsolatot teremteni, hanem hazánk köztársaságain belül is keresik a hasznos együttműködés módját. Szövögetik a barátság kötelékeit, önkéntes alapon! Holmi parancs, felsőbb utasítás nélkül...

Valljuk meg őszintén: mit sem ér az erőltetett, formaságoktól terhes együttműködés. Egymás áltatásából, hamis ünnepi szólamok ismételgetéséből sosem születik igazi, hosszantartó barátság. Csakis a tettekre alapozott együttműködés érlel jó ízű gyümölcsöt.

Nos az utóbbihpz hasonlítható a Rybany-i és az apácaszakállasi szövetkezet baráti együttműködése, amely közvetlenül a katasztróíális nagy csallóközi árvíz után jött létre. S azóta mindkét részről szép eredmények születtek.

Erről viszont hadd beszéljenek az apácaszakállasiak.

— Teljesen véletlenül, találkozott a két szövetkezet elnöke. Hamar összemelegedtek. • Ismerkedésük alapján két közös gazdaság talált egymásra; baráti együttműködés lett belőle. Mégpedig a javából — magyarázza Vörös Vince, ökonómus. mivel az elnök nincsen idehaza Éppen Rybany-ban ta: nácskoznak. Az aratás lebonyolításáról, illétve arról, hogy a szakátlasi szövetkezetnek mennyi emberi erőre, kombájnra, szállítóeszközre lesz szüksége.

A közös együttműködés jóvoltából például tavaly hat és fél nap alatt került fedél alá a gabona. Idén sem tervezik másként. Vörös elvtárs szavai szerint, ha bármilyenre-is fordul az időjárás a három saját és négy kisegítő kombájn hét munkanap alatt végez az aratással.

Örömükre szolgál, hogy nemcsak az aratást végzik el rövid idő alatt, de a termés elhelyezésének kérdése is megoldódik. Ugyanis a komáromi fel- i vásárló üzem Ígéretet tett a gabona átvételére, ugyanakkor a többletét a szövetkezet saját raktáraiban helyezi el. A fcaboná szállításához hathatós segítséget nyújt a Rybány-i szövetkezet is, mert traktorokat :és pótkocsit bocsát rendelkezésre.

Érdekes jelenség — és szinte újdonságnak számít —, hogy a barátságot kötött szövetkezetek nemcsak a gabonabetakarításban segítik egymást, de szakmai vonalon is együttműködnek. Például az apácaszakállasi szövetkezet szakemberei — akik nagy tapasztalatokra tettek szert a lucernamagtermesztésben — védnökséget vállaltak, sőt személyesen irányítják a Rybany-i szövetkezet lucernamag-termesztését. Nemcsak a lucerna agrotechnikája terén adnak hasznos tanácsokat, de különös figyelmet fordítanak a növényvédelemre, amely elengedhetetlen feltétele a sikeres lucernamag termesztésnek.

E kölcsönös segítség mindkét részről kifizetődik; Tudniillik a Csallóköz és a tapolcsányi járás természeti adottságai eltérőek. Apácaszakállason például tíz nappal hamarabb kezdődik az aratás. Rybany-ban viszont akkor mutatkozik szükség segítségre, amikor Csallóközben már eke forgatja a tarlót. Természetes, hogy a szakállasiak ugyanannyi gépet és emberi erőt küldenek barátaiknak.

A munkadíjat mindkét szövetkezet a saját dolgozóinak fizeti, míg a kü- Iönbözetet a járási aratási tarifa szerint a munkák befejeztével kés?péozben egyénlífi ki.

Nem vitás tehát, hogy a két szövetkezet baráti együttműködése messzemenően kifizetődik. Annál is inkább, mert az elmondottakon kívül még egyéb kisebb-nagyobb segítséget is nyújtanak egymásnak. A szakállasiak kezdeményezése tehát minden dicséretet megérdemel. (kovács)

Vizsgáztak az újságírók

Emelkedik a gazdasági bűncselekmények és a közlekedési balesetek száma

ÜJ TÖRVÉNY AZ EGYESÜLÉSI ÉS A GYÜLEKEZÉSI SZABADSÁGRÓL

Tavaly több mint 20 millió korona volt a gazdasági visszaélések által okozott kár Szlovákiában. Ez az öszszeg azonban csak egy része a bekövetkezett kárnak, mert a sikkasztások és a lopások csak egy bizonyos százalékát leplezték le a belügyi szervek.

A Belügyminisztérium közlekedési osztályának vezetője a közúti balese tek növekvő számáról adott hírt. Szlovákiában az év első felében 6027 közlekedési baleset történt. Ez 1607-tel több, mint a múlt év hasonló időszakában A balesetek következtében 287 ember vesztette életét, 3755-en súlyosan vagy könnyebben sérültek meg. Az anyagi kár 33 millió 754 ezer 360 koronát tett ki. (14 millióval több, mint tavaly.)

A balesetek fő okai: a gyorshajtás, a mértéktelen alkoholfogyasztás, szabálytalan előzés vagy az előny meg nem adása, valamint az előírt távolság be nem tartása.

A közlekedési balesetek számát jelentősen csökkenteni lehetne, ha az útkereszteződések el lennének látva világító jelzőberendezésekkel. A tervek szerint 1975-ig 270 korszerű világítóberendezés felszerelését tervezik Szlovákiában. Az autó és motorkerékpár lopások megakadályozására az eddiginél sokkal szigorúbb intézkedéseket léptettek életbe és szigorúbban büntetik a kiskorú bűnözőket is.

Oj törvény készül az egyesülési és gyülekezési szabadságról. A készülő törvény — amely előreláthatólag január 1-től lép életbe — pontosan meghatározza majd, hogy milyen szervezetek jöhetnek létre. Az alakítandó szervezet alapszabályait 60 nappal az alakulás előtt be kell nyújtani az illetékes szerveknek, és csak azoknak jóváhagyása után kerülhet sor a megalakulásra. A szervezet megalakítását nem engedélyezik abban az esetben, ha az alapszabály-tervezet ellentétben áll az alkotmánnyal, törvényeinkkel és az állam külpolitikai érdekeivel.

A napsugaras Balaton bársonyosan simogató vizével ezidén sok százezer pihenni vágyót csábít pihenésre és szórakozásra. (tt)

A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA

A csehszlovákiai magyar újságírók mintegy 15—20 főnyi csoportjának a múlt hét pénteken adták át ünnepélyes keretek között a Csehszlovák- és a Magyar Ojságíró Szövetség közös szervezésében indított újságíró iskola oklevelét. Az ünnepélyes aktuson jelen voltak Kovács József, a Magyar Djságíró Szövetség tanulmányi osztályának vezetője, Repka elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága ideológiai osztályának dolgozója, Radics Vilmos, és Ritter Aladár, a magyar újságíróiskola előadói, valamint a Marxista-Leninista Esti Egyetem vezetői, Kopáéik és Spousta elvtársak, továbbá dr. Deme László, egyetemi tanár és Koczka István dr., a Csehszlovákiai Magyar Djságíró Szövetség elnöke, aki pohárköszöntőjében gratulált az iskola volt hallgatóinak az oklevél megszerzéséhez és az eddigieknél még sikeresebb és eredményesebb munkát kívánt, o. v.