Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-17 / 20. szám

»,«1 < • <r i m ** <■- ' ■* .

y t

r > ' ;

Az „Egyetértés“ múltja és jelene

Gyönyörű gazdag vidéki — Igazi aranybánya! — mondja a természetbúvár, főleg az, aki a mezőgazdasági termelés fejlesztésének természeti előfeltételeit kutatja és hivatalos küldetésben vagy más célból végig száguld a Kisalföld déli nyúlványán, Érsekújvártól Párkány felé.

A nyílegyenes dupla vasúti sínpár és a vasúttal itt-ott bújocskát játszó főút két oldalán példásan megművelt és jó terméssel kecsegtető szántóföldek terpeszkednek, míg nyáron dús kalászú búzatáblákat lenget a szellő.

Ezt a gazdagon terített asztalra hasonlító vidéket enyhén emelkedő Ihegykoszorú szegélyezi. Párkány irányában haladva jobbkéz felől a Dunán túli hegyláncolat, szemben — a szemet gyönyörködtető Bazilika hátterében — a Dunát kísérő esztergomi szőlőhegyek, baloldalról pedig a szőlő- és gyümölcstermesztésre kedvező lehetőségeket nyújtó déli fekvésű dombláncolat ékesíti.

Az idegen szemlélődő, aki nem jártas ezen a vidéken, csak ennyit lát. Arra nem is gondol, hogy a szép déli fekvésű dombok kisebb-nagyobb völgyeiben szerény, de napról-napra csinosodó falvak léteznek. Pedig, ha egy kissé jobban szemügyre venne mindent — s az útjelző táblák feliratai is érdekelnek — megtudná, hogy a síkságból kiemelkedő dombocskák között Gyfva, Sárkány, Libád és Béla néven ismert falvacsikák húzódnak meg.

Az újságolvasó és a környező nagyközségeikben lakó emberek persze ennél többet is tudnak. Tudják például, hogy a szövetkezeti gondolat Bélán és Libádon már 1949-ben gyökeret vert, s hogy a szövetkezet alakításában e két községtől nem sokkal maradt le Gyiva és Sárkány sem. A jól tájékozottak persze azt is tudják, hogy e négy község szövetkezeti parasztjainak — a sík területen gazdálkodó szomszédokhoz viszonyítva — jobban meg kellett dolgozniuk a koronákért, tehát hogy ezektől a dombok között élő emberektől a nehezen munkálható föld nagyobb erőfeszítéseket kíván. S ha lépést akarnak tartani a fejlődéssel, úgy a sajátos természeti adottságaik felismerésére és ésszerű kihasználására kell törekedniük a termelés szervezése és szerkezetének kiépítése terén is.

A környező községekben lakó emberek ugyanakkor elismerik azt is, hogy ennek a négy községnek a szövetkezeti parasztjai — a kezdeti buktatóik után, vagy talán éppen azokból okulva — megtanultak nagyüzemi keretek között is jól gazdálkodni és kezdetben a párkányi, majd később az érsekújvári járás legjobb szövetkezeteinek méltó versenytársai lettek. Azt sem tagadja talán senki, hogy ezek a versenytársak 1965. január elseje után, teihát amióta a bélai, a gyivat, a libádi és a sárkányi társult szövetkezeteik az „Egyetértés“ névre hallgatnak, lényegesen megizmosodtak és gazdálkodásuk színvonalát a felfelé ívelés jellemzi.

De ne vágjunk mindjárt a közepébel Talán érdekesebb lesz és jobban tudjuk méltányolni az „Egyetértésnek“ ennek a ma már valóban példás gazdasági és szociális vívmányokkal rendelkező szövetkezetnek a jelenlegi helyzetét, ha egyes tagszövetkezetei megalakulásának körülményeiről és az „Egyetértés“ létrejötte előtti fejlődésről is némi áttekintést nyerünk.

Négyen az alapítók közül

Az „Egyetértés" vezérkara

képviselte, akinek a többi alapítótaggal együtt nagy része volt abban is, hogy aránylag rövid idő leforgása alatt sikerült a falu kis- és középparasztjait rávezetni a szövetkezeti gazdálkodás útjára.

A szövetkezeti gazdálkodás úttörői

— úgy mint máshol — az említett két községben is (főleg a szövetkezet kiszélesítése idején) sokak szemében nem kívánatos elemek voltak. De becsületükre válik, hogy akkor sem és ma sem neheztelnek senkire. Persze nincs is okuk a neheztelésre, mert ma

— a szövetkezet gazdasági fellendülésével párosuló emberi életkörülmények időszakában — tisztelettel adóznak az alapító tagoknak azok is, akik kezdetben idegenkedtek a közös gazdálkodástól.

A társulás előtt és után

Libád központjában épül az „Egyetértés“ központi irodaháza

SZABAD FÖLDMŰVES

1969. május 17.

kenni fog. Az utóbbi évek azonban megnyugtatták a bélaiakat s ma már ők is azt vallják, hogy a társulással nem fogtak mellé, mert a libádaikban, a gyivaiakban és a sárkáyyiakban méltó „fegyvertársakra“ találtak.

Kisebb és orvosolható panaszokkal persze Bélán is találkozik az ember. Ivanics Béla — aki egyébként elégedett ember — azt panaszolja fel, hogy képességei nincsenek teljesen kihasználva és így kereseti lehetőségei korlátozottak. Kérése csupán annyi, hogy abban az időszakban is biztosítsanak részére jó kereseti lehetőséget, amikor a lánctalpassal nem dolgozhat.

Libádon a földnélküli agrárproletárok indították meg a falu szocialista átalakulását. A szövetkezet alapjainak lerakásánál tizenheten voltak i jelen. Köztük volt Pásztor János, Solti János, Lengyel Imre és Babiák József is, akik a szövetkezet megalakításával a részarató, cselédsorstól igyekeztek szabadulni. Az alapítótagok között a földtulajdonosokat egyedül Rubec Károly négy és félhektáros kispanaszt

Béla és Libád az elsők között

* I

Nem véletlen, hogy a szövetkezeti gondolat — a volt párkányi járás területén — elsősorban is Bélán és Libádon győzedelmeskedett. Hiszen mindkét községben léteztek olyan földnélküli agrárproletárok, akik szívvel-lélekkel támogatták pártunk mezőgazdaság-politikáját, s aikik a formálódó új társadalmi rendszerünk által a részükre kijelölt örökséggel — bélaiak az Ullman bárótól kisajátított nagybirtokkal, a libádiak pedig a száztíz hektárnyi elhagyott földdel — úgy akartak gazdálkodni, hogy maguk és családjuk részére nélkülözésektől mentes életet biztosítsanak, s hogy kezdeményezésükkel elősegítsék a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés országos méretű kibontakozását.

Bélán az alapító tagok többsége a volt uradalmi cselédek közül verbuválódott. Ök ugyan már 1945-től „szövetkezetben“ dolgoztaik, úgynevezett

ösztönző, amely 1965. január 1-én a négy szövetkezet társuláséhoz, — az „Egyetértés“ megszületéséhez vezetett.

Pathó Imre, az „Egyetértés“ központi vezetőségének elnöke — a társszövetkezetek képviselőinek jelenlétében — a tények és eredmények egész sorának ismertetése által is bizonyította, hogy a társulás kedvező irányt szabott a négy község mezőgazdasága fejlődésének, vagyis hogy az „Egyetértés“ léte a négy község szövetkezeti tagjainak tényleges egyetértését és a gazdálkodás színvonalának emelkedését eredményezte.

Vívmányok

A kétezernyolcszáz hektárnyi mezőgazdasági terület és a társszövetkezetekben létesült, de a szükségletekhez mérten átalakított gazdasági központok lehetőséget nyújtottak arra, hogy az „Egyetértés“ állattenyésztési termelését — a helyi hagyományokhoz és egyéb ökonómiai előfeltételekhez igazodva — a zártállományforgós rendszer alapján szakosítsák. Az állat* tenyésztés belüzemi szakosításakor természetesen arról sem feledkeztek meg, hogy az állatállományt úgy kell csoportosítani, hogy a társszövetkezetek mindegyikének módjában álljon szervestrágya szükségletét kitermelni. Ezért Bélára a teheneket és az anyasertéseket, Gyivára a növendék mar-» hákat és a baromfit, Libádra részben a teheneket és hízósertéseket, valamint a juhokat, Sárkányra pedig a hlzőmarhákat és részben a hízósertéseket összpontosították. A társszövetkezetek növénytermesztésének szakosítását egyrészt az állatállomány szükséglete, másrészt pedig a talajviszonyok alapján oldották meg.

A társulás és a termelés belüzemi szakosítása nemcsak lehetővé tette, hanem megkövetelte az erőgépek és más gépi eszközök okszerű átcsoportosítását is. Tehát lehetőség nyílt a gépek és eszközök ésszerű, maximális kihasználására. A gépek átcsoportosításának tipikus jelenségével aratás idején is találkozhatunk. Ugyanis az „Egyetértésnek“ vannak déli és északi fekvésű földjei mind a négy társszövetkezet területén. Mivel a gabona a déli fekvésű földeken 4—5 nappal előbb beérik, így az összes kombájnokat először a déli, majd az északi fekvésű gabonatáblákra összpontosítják függetlenül attól, hogy azok melyik társszövetkezet gondozásában vannak.

A társulás azt is lehetővé tette, hogy az egyes munkafolyamatokat szakavatott emberekre bízzák. Ennek a módszernek a helyességéről meggyőződhettünk a cukorrépa vetése alkalmából is, amikor azt láttuk, hogy a vetési munkákat — mind a négy község határában — ugyanazok az emberek végezték.

Kétségtelen, hogy a négy szövetkezet társulása által lehetőség nyílt a munkaszervezés színvonalának szüntelen emelésére, s ezt a lehetőséget az „Egyetértés" vezetői ki is használják. Nyilván ezzel — főleg az üresjáratok maximális korlátozásával — magyarázható az is, hogy ez a dimbes-dombos határú szövetkezet egy átlaghektárra jóval kevesebb hajtóanyagot fogyaszt, mint a jobb természeti adottsággal rendelkező környékbeli szövetkezetek.

A termelés ésszerű szakosítása, amely párosul a szilárduló munkafegyelemmel és a szüntelenül tökéletesedő munkaszervezéssel, azt eredményezte, hogy az „Egyetértés“ egy átlaghektárra eső nyerstermelése 1965- höz viszonyítva a múlt esztendőben 2291, míg az egy átlaghektárra eső személyi jövedelem 835 koronával emelkedett, a beruházási hitel pedig, amely 1966 január elsején 2 millió 661 ezer korona volt, 500 ezer koronára csökkent. Itt meg kell jegyezni még azt. hogy a szövetkezet nverstermelésének és javadalmazási alapjának színvonala lényegesen túlszárnyalja a járási átlagot.

Az „Egyetértés“ a már említettek mellett más vívmányokkal Is rendelkezik. Talán egyik ilyen alapvető vlv-Béla község egyik új utcája, ahol jóként szövetkezeti tagok laknak.

mány, hogy teljesen kiküszöbölték a sógorság-komaság elvének gyakorlati érvényesülését, tehát azáltal, hogy a vezetőség négy ' társszövetkezetből verbuválódott, lehetetlenné vált, hogy az említett rossz szokások alapján egységbontó, érdekcsoportok létesül-» jenek.

A társulás által vált lehetővé az is, hogy a munkaegységek értékét egy-» szintre hozzák és huszonhárom koronás érték mellett bevezessék a szilárd, illetve a bérezés garantált formáját. 1967-től sikerült meghonosítani a 12, illetve a 18 napos fizetett szabadságot és azt, hogy a szövetkezeti tagokként dolgozó szülőkkel közös háztartásban élő, s persze a szövetkezetben dolgozó gyermekeknek évente — a háztáji föld fejében — ezer koronát juttatnak.

Az „Egyetértés“ vívmányainak felsorolását még tovább folytathatnánk, hiszen van belőlük bőven. Erre azonban a helyszűke miatt nem vállalkozhatom. A legtöbbet talán az mond, ha kijelentem, hogy ezeknek az általam

Pathó Imre, a társult szövetkezetek elnöke

Ivanics Béla és Szász József a bélai, Pásztor János és Rubec Károly pedig a libádi EFSZ megalakításában végeztek elismerésre méltó munkát..

termelőszövetkezetben, de nekik, mint egyszerű sorkatonáknak semmi hasznúik nem volt abból. Semmivel sem éltek jobban, mind az Ullman báró alatt. „Szövetkezetben“ dolgoztak, de a cselédsorsuk cselédsors maradt. Ezért is kezdeményezték egy olyan egységes földművesszövetkezet megalakítását, amelyből nem a kinevezett vezetőség húzza majd a hasznot, hanem amely mindekinek a munka arányában kiérdemelt részesedést, tehát a munkaszerető volt cselékednek emberihez méltó életkörülményeket biztosít.

Ivanics Béla alapítótag szerint itt a szövetkezet megalakítását még az is sürgette, hogy Revúca-környékéről többen szemet vetettek az Ullman-féle volt nagybirtokra abból a célból, hogy ott szövetkezetét létesítsenek. A bélaiak azonban nem hagyták miagukat, hanem Ivanics Béla, Marciból István, Juhász János és Králiik János — mint a bélaiak küldöttségének tagjai — addig ostromolták a Földművelésügyi Minisztériumot, míg a revúcaiaktól megtagadta, de a bélaiaknak engedélyezte az egységes földművesszövetkezet megalakítását.

A bélai elapítótagok állítása szerint a tagság nem csalódott a szövetkezetben. Nem csalódott Szász József az egykori béres sem, aki mint mondja; az Ullmanok idején még ólat sem tudott építeni, ma pedig mint szövet kezet! tag kétszobás összkomfortos ízlésesen berendezett lakásban laikik

A szövetkezet fejlődéséről büszkér beszélnek. Persze nem hallgatják e azt sem, íhoigy a négy szövetkezet tár sulása idején aggályaik voltak. Fél teik, hogy a megszokott nagy jövedel műk a társulás következtében csők

Az „Egyetértésben“ társult négy szövetkezet fejlődésében lényeges különbségek nem voltak. Ha csak annyi nem, hogy a bélaiak a gazdasági épületekkel átvett nagybirtok folytán kedvezőbb körülmények közül indultak, ami több éven keresztül az itteni tagok nagyobb jövedelmében is éreztette áldásos hatását. De az élenjáró bélaiaktól nem akartak lemaradni a gyivaiak, a libádiak és a sárkányiak sem. A verseny főleg azután bontakozott ki, amikor mind a négy községben a szövetkezeti mezőgazdasági termelés egyedüli termelési formává fejlődött. A szomszédok hallgatólagos versengése már a hatvanas évek elején olyan eredményeket hozott, Ihogy járási viszonyok között mind a négy szövetkezetei a jobbak között emlegették. Az alábbi adatok — amelyek bárcsak az 1965-ös eredményeket érzékeltetik, s azokat is csupán általánosítva — igazolják azt, hogy az említett négy szövetkezet külön-külön is kitett magáért, mert a kedvezőtlen talajviszonyok és ökonómiai előfeltételek ellenére egy átlaghektáron 8221 korona nyerstermelést és ugyancsak egy átlaghektár után 2586 korona személyi jövedelmet ért el, tehát jóval többet, mint sok olyan szövetkezet, amely kedvezőbb talaj és ökonómiai előfeltételek mellett gazdálkodott.

Meg kell jegyezni azt is, hogy a négy szövetkezet társulására nem azért került sor, mert a társult szövetkezetek valamelyike — rossz anyagi helyzete miatt — a szomszédok segítségére szorult. Hanem azért társultak, mert rádöbbentek arra, hogy olyan nagyüzemi mezőgazdasági termelést, amely lehetővé teszi a korszerű mezőgazdasági gépek maximális kihasználását és a termelés belüzemi szakosítását, egymástól függetlenül képtelenek megvalósítani. Tehát a termelés korszerűsítésére és a gazdaságosság színvonalának szüntelen emelkedésére való törekvés volt az az

Juhász Péter a libádi, Belovtcs János mérnök, a bélai részleg elnöke.

Somogyvári József a sárkányt, Juhász Imre a gyivai részleg elnöke.

régen ismert — dombok közé szőri-» tott községeknek az, arculata az utób-i bi évek folyamán szinte a felismer-1 hetetlenségig megváltozott, vagyis megszépült.

Kétségtelen, hogy erről a szövetke-» zetről is elmondhatjuk, hogy jó úton halad és minden jel arra mutat, hogy a közeljövőben még sok szépet hallatt magáról. A szövetkezet, a helyi nem-» zetí bizottság, a helyi pártszervezet jó együttműködése és a lakosság pél» dás szorgalma pedig biztosíték arra, hogy Béla, Gyiva, Libád és Sárkány tovább halad a gazdasági és társadat mi felemelkedés útján.

PATHÖ KÁROLY

3