Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-15 / 7. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Egyre több Járásból Jelentik, hogy TMrövidesen befejezik a Parasztszövetség alapszervezeteinete alakítását. Akaratlanul is fölvetődik a kérdés egyes helyeken miért halasztgat- Ják a Járási konferencia egybehívását, hiszen a Központi Bizottságtól időben megkapták a szükséges tanácsokat, mégis várakozó álláspontra helyezkednek. Mi lehet az oka? Talán nem is olyan nehéz megadni a választ. Ügy legtökéletesebb teljesítésére, kiforrott társadalmi politikai erőként kell fellépnie a közéletben, s részt kell vennie a társadalom új politikai arculatának megformálásában. Erre a szövetségnek nagy lehetősége nyílhat a Nemzeti Frontban. Itt nem csupán arról van szó, hogy a Parasztszövetségnek, mint társadalmunk második legnagyobb osztálya képviselőjéneik lehetőségei és vele együtt kötelezettségei vannak tagjaiszervekben, amelyekben létszámukhoz arányos helyet kell kapniuk. A lévai járásban mind a munkaközösség, mind pedig az egyének számára megadják a kellő védelmet, akár munkajogi, akár más kérdésekről lesz szó az arra hivatott jogi tanácsadó szervezeten keresztül. Ám egyenlőségről, vagyis a szövetkezeti tagok társadalmi jogának teljes elismeréséről csaik akkor beszélhetünk, ha megfelelő mód nyílik életszínvonaluk ará-Olyan programot, mely alapul szolgálhat a társadalmi tevékenységhez érzem, sokhelyütt kissé tanácstalanok, nem találnak elég támpontot, hogy milyen alapul szolgálhat a társadalmi tevékenység kibontakozására. Ne találgassunk, mert erre van már jó példa, hiszen a lévai járás a konferencia után rátért a kitűzött feladatok teljesítésére. Ezért gondolom, nem árthat, ha legalább nagy vonalakban ecsetelem, milyen célkitűzéseket váltanak valóra a társadalmi szféra keretében. Elsősorban is bejelentették, a Parasztszövetségnek a járásban az lesz a küldetése, hogy tagjai egyéni vagy csoportos követelményeit teljes mértékben támogassa. Ez egyformán vonatkozik a társadalmi, jogi és ökonómiai kérdéseikre. Hogy a Parasztszövetség járási szerve képes legyen és kellő alapot teremtsen a követelménye^ lehető A téli időszak bizony elég gondot okoz a szövetkezeti vezetőknek. Mégpedig azért, mert nincs hol alkalmazni az asszonyokat. Több helyen ezt' úgy oldják meg, hogy különféle melléktermelési üzemágakat létesítenek. Képünk kosárfonással foglalkozó szövetkezeti asszonyokat ábrázol. Fotó: St. Baciak val szemben, hanem arról is, hogy össztársadalmi szempontból is tevékenykedjen. Természetesen ez a tény a mezőgazdasági termeléssel túlsúlyban foglalkozó lévai járásban még inkább kidomborodik. Ennélfogva a Parasztszövetségnek úgy kell majd föllépnie a képviseleti helyeken, mint jelentős, öntudatos erő képviselőjének. Védenie kell ennek az osztálynak az érdekeit, hatást kell gyakorolnia, részt kell vállalnia államunk érdekeivel összefüggő járási politika megformálásában. Ez nem kis feladat, s úgy is mondhatnánk, hogy n,agy felelősség. Társadalmi vonatkozásban a járási bizottságnak fő feladatának kell tekintenie a szövetkezeti tagoknak, mint a szövetség alapszervezetei tagjainak érdekvédelmét, az egyik oldalon a Nemzeti Frontban, a másikon a járási és a helyi államhatalmi nyos emelésére, vagyis a szociális, az egészségügyi, a kulturális és az ökonómiai feltételek teljes megteremtése után. Hiszen elengedhetetlenül fontos ezeknek a valóra váltása, máskülönben a munkaerő stabilizálása ábránd maradna. Az emberről való gondoskodás jegyében a szövetség járási bizottsága más szervekkel való együttműködésben programra tűzte korszerű lakások építését, hogy a fiatal szakemberek s a szövetkezetekbe jelentkező más fiatalok családot alapíthassanak, mert eddig többször előfordult, hogy például a fiatal szakember a szövetkezetbe kerülve magára maradt. Nem kapott sem megfelelő lakást, de azzal sem törődtek, hogy van-e mit és hol ennie. Ezek után érthető, hogy hamarosan hátat fordított a szövetkezetnek. Annálfogva, hogy a szövetség tagjai kellő létszámban bekerülnek a nemzeti bizottságok szerveibe, az ott tevékenykedő más szakágazatok dolgozóival közös együttműködésben harcolhatnak a falvak műszaki ellátottságáért, a falu arculata formálásáért, a közösséget ellátó és szolgáltató intézmények létrehozásáért és fejlesztéséért. Nagy feladat vár továbbá a járási szervre és az alapszervezetekre a falu kulturális élete formálása terén is. Itt persze nem csupán a különféle kulturális rendezvények beütemezésére és kivitelezésére gondolok, hanem leginkább a munkával kapcsolatos kultúrára, vagyis arra, hogy minden kínálkozó alkalmat megragadjanak, jó szakemberek nevelésére, elsősorban is az állam.! iskolahálózaton keresztül, de különféle tanfolyamok, tanulmányutak, eszmecserék igénybevételével is. Tudomásul kell végre vennünk, hogy a falunak új műszaki értelmiségre van szüksége. Olyan emberekre, akik képzettségüknél fogva komoly értékeket adhatnak gazdasági és társadalmi szemponból a közösségnek. A nő is ember Az utóbbi években nagy általánosságban, de mezőgazdasági berkekben is, sokat vitatkoztak a nők egyenjogúságáról. Persze a lévai konferencia fő beszámolója is méltó helyet szentelt ennek a kérdésnek. De engedtessék meg, hogy erre a kényes témára magam is kifejtsem észrevételeimet, megjegyzéseimet. Mondom, a nők egyenjogúságáról sok szó esett. Anynyira sok szó, hogy a falusi nők nagyobbik része azon vette észre magát, hogy megsokszorozódott a munkája. „Egyenjogúsítása“ előtt a nő csak egy műszakot dolgozott, most pedig kettőt, hármat. De amikor szóbakerül, hogy. nőket Is kellene beválasztani valamelyik helyi szervbe, mondjuk szövetkezeti alapszervezeti vezetőségbe, akkor egyes „öntudatos“ vezető férfiak, akik esetleg évente egy alkalommal, Nők Napján öblös szavakkal ürítik poharaikat a nők egészségére, apró csecsebecsékkel kedveskednek nekik, csodák-csodájára a szövetkezeti vezetőségek újraválasztása alkalmával kategorikusan kijelentik, hogy márpedig nőkre nincs szükség a vezetőségben, mert a vezetésre csakis a férfiak hivatottak. Hát így állnak a nők ezzel a fenemagy egyenjogúsággal. Erre a témára a legjobban elfogadható választ egyik neves színművésznő adta meg, amikor a nők helyzetéről beszélt. Mondhatom, nagyon tipikus volt a slágerrészlet, melyben érzékeltette, hogy „más az a szerelem, más az a pihenés ..mármint a második műszak után,' vagyis a harmadik műszakban. Érvényt kell tehát szerezni a nők egyenjogúságának, s ebben élen kell majd járnia a Parasztszövetség járási bizottságának, az alapszervezeteknek s az azokban tevékenykedő nőknek és férfiaknak, mert ez közügy. Friss erőt a szövetkezetekbe Friss erőt, de olymódon, hogy a szövetkezeti vezetők gyermekei is a „friss erő“ közé kerüljenek, mert hát ha az egyszerű szövetkezeti tag azt látja, hogy az elnök elvtárs a fiát vagy a leányát máshová tanácsolja, bizony hiábavaló lesz az igyekezet, hogy a sortagság gyermekeiből verbuválják a „friss erőt“. Helyénvaló lenne, ha esetenként a szövetség járási szerve, amikor ezekről a kérdésekről lesz szó, figyelembe venné a valóságos helyzetet, mert amint már előbb is említettem, a fiatalok megnyeréséhez ugyan kell a korszerű lakás, a megfelelő kulturális körülmény és még sok más, de kell, hogy a vezető elsőként bizonyítsa, márpedig az ő gyermeke a szövetkezetben marad, jóllehet, hogy technikumot, vagy főiskolát végez, annál jobb. így munkáját nagyobb hasznossággal végezheti majd. Ez csupán néhány gondolat. Mi minden van még, amivel foglalkozni lehetne, programra lehetne tűzni a járási konferenciákon? Gondolom, ízelítőnek, indítéknak ez is elég. Hoksza István Időben beérkeznek! Alighogy a dunaszerdahelyi járásban megkezdték, máris befejezés előtt állnak a Parasztszövetség alapszervezeteinek megalakításával. Január 24-én még csak tíz, de február 5-én már 37 szövetkezetben körülbelül hatezer taggal csatlakoztak a szövetséghez. Maradt még tizenegy szövetkezet, de Bartalos elvtársnő, aki a járási mezőgazdasági társulásnál az ezzel kapcsolatos nyilvántartásokat vezeti, megjegyezte, hogy előreláthatólag február 8-ig elérik a százszázalékos szervezettséget. Ez gyakorlatilag lehetővé tette, hogy utolérjék és megelőzzék azokat a járásokat, amelyekben a szervezést pár hónappal előttük kezdték. Vajon hogyan érték el a jó eredményt? Őszintén szólva az alapszervezetek gyakorlati alakítása már csak amolyen ünnepélyes aktus volt, mert előzőleg a szövetkezeteik legtöbbjében már megvitatták, megtárgyalták a szövetség problematikáját, s az emberek tejében megszületett az elképze lés, a csatlakozás célszerűsége. A tulajdonképpeni szervezést a Parasztszövetség Központi Bizottsága s a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium egyezménye után kezdték. A kérdéssel természetesen elsősorban a társulás, elnöksége és munkaközössége foglalkozott. Ügy határoztak, hogy minden egyes szövetkezetbe beosztanak egy járási elnökségi tagot és eigy-egy dolgozót a társulás munkaközösségéből. A problematika ismeretében ezek az emberek tájékoztatták a szövetkezett tagságot a szövetség célkitűzéseiről, feladatairól és a tagsággal szembeni kötelezettségeiről. A járási társuláson elmondták azt is, hogy a szervezés alkalmával egyetlen esetben sem fordult elő az, hogy valamelyik szövetkezetben ellenvetéssel találkoztak volna. A szövetkezetek dolgozót és vezetői nagy szimpátiával fogadták az alapszervezetek megalakítását, egyetértettek azzal is, hogy a járási konferenciára minden 60 szövetkezeti tag után egy képviselő mehessen. A jelzett kulcs a’apján tehát 155 küldött mehet a konferenciára. Látszatra semmi akadálya annak, hogy rövidesen egybehívják az alapszervezeti küldöttek járási konferenciáját és megválasszák a járási bizottságot. Persze az utóbbi időben meglehetősen összejöttek a dolgok. A szövetkezetekben és a párt alapszervezeteiben éppen most tartják az évzáró közgyűléseket, s a társulás elnöksége is a napokban ülésezik. De mindamellett talán akad majd egy üres nap, s még ebben a hónapban sor kerülhet a járási konferenciára. —in— Melyik lesz a következő ? Ügy szokták mondani, hogy csupán be kell indítani, aztán magától megy. De ehhez hozzá kell még tenni, hogy amíg ki nem fogy a hajtóerő. Valahogy így van ez a Parasztszövetség járási konferenciáival, illetőleg azok bizottságainak és elnökségeinek megalakításával is. De ne csigázzuk fel a kedélyeket, inkább mondjuk ki a sorra következő járás nevét. Ugyanis Povazská Bystricán február 13-án tartják a járási konferenciát. Ebben a járásban már fekvésénél fogva is lényegesen mostohábbak a természeti körülmények, mint teszem azt, a lévaiban, ahol már konferencia után vannak. Talán éppen ezért van az, hogy az emberek olyan nagy bizalommal tekintenek a szövetségre, s nemcsak a szövetkezeti tagnk, de az egyénileg gazdálkodó földművesek is. Tény, hogy úgy az egyik, mint a másik félnek támaszra, segítőre van szüksége. Ez pedig a Parasztszövetség. Érthető, hiszen azelőtt a földművest állítólag mindenki „segítette és képviselte“, de ha bármire szüksége volt, bizony magára maradt. A járási előkészítő bizottság berkeiből hírlik, hogy a szövetség járási szervének programjába merész, ésszerű célkitűzéseket iktatnak. Ez persze egyértelműen vonatkozik a gazdasági s a társadalmi ügyekre. Hogy csak a lényegesebb tételeket említsük. Programra kerül az is, hogy miként találnak megoldást a szövetkezeti tagok egész évi foglalkoztatására, a nők és a fiatalok helyzetének javítására. Ahány járás, annyi probléma. így van ez a Povazská Bystrica-ival is. Itt természetesen a járásra jellegzetes sajátosságok megoldásáról van szó. S mondjuk meg őszintén, hogy az egyéniek éppúgy, s talán még nagyobb gondot okoznak, mint a szövetkezeti tagok, helyesebben mondva, igényesebbek a gondosságra. És lényegében ez helyes is, ha azt akarjuk, hogy kellő mértékben hozzájáruljanak közélelmezésünk javításához. Ismeretes, hogy kormányunk az egyénileg gazdálkodó földművesek termelési feltételeinek javítására jelentős eszközöket szabadít fel. S csupán az illetékes járási szerven múlik majd, hogy azokat gazdaságosan felhasználja, s garanciát vállaljon arra, hogy az egyéniek társulatai ténylegesen hasznos dolgokra fordítsák az eszközöket. Ennek az előkészítő bizottságnak éppen abban van az érdeme, hogy nem várnak a jó szerencsére, nem lesik a postát, mikor érkezik meg az egyéniek helyi társulásáról szóló szervezeti mintaszabályzat, hanem vállalják a munka nehezét és maguk is boldogulnak. Ugyanakkor más járásukban megvárják, hogy felülről milyen intézkedések érkeznek. Tehát, amíg jóváhagyják a fontos dokumentumot, addig is tenni kell valamit, s az elmondottakból látható, hogy Povazská Bystricán teljesen felkészültek a problémák megoldására. (drmtf) Gondoskodunk földműveseinkről A közelmúltban Nyitrán a járási mezőgazdasági társulás igazgatójával Kristofiőin mérnökkel mérlegeltük az Egységes Parasztszövetség alapszervezeteinek szervezettségét, az előkészítő bizottság munkáját és a járási konferencia előkészületeit. Kristoficin elvtárs tapasztalatai alapján megjegyezte, hogy a szövetkezetek tagjai kezdettől fogvia élénk érdeklődést tanúsítottak a Parasztszövetség iránt. A szövetkezeti parasztság mindenütt tudatosította, hogy a Parasztszövetségbe való tömörülés a falu fejlesztése terén komoly jelentőséggel bír. A mezőgazdasági dolgozók már számtalan esetben bebizonyították, — elsősorban munkájukkal, — hogy a mezőgazdasági termelés színvonalának emelése szívügyük. Sajnos, a múltban fáradságos munkájukat nem értékelték kellőképpen, A szövetkezeti dolgozók a mezőgazdasági termelés fokozása által nagyon sókat tettek az életszínvonal emelése érdekében. # Hét alapszervezet alakulógyűlésén vettem részt mondotta Kriátofiüin mérnök, ahol örömmel tapasztaltam, hogy a szövetkezeti tagságot valóban érdekli a Parasztszövetség. A járás 97 szövetkezete közül 95-ben már megalakult az alapszervezet. Rövidesen 100 százalékos szervezettségről beszélhetünk. Ez természetesen «.« előkészítő bizottság jó munkáját dicséri, melynek tagjai valóban mindent elkövettek az alapszervezeteí szervezése érdekében. Rendszeresen értékelték az elvégzett munkát^ s megvitatták a további teendőket. Jelenleg már a járási konferencia előkészítésén dolgozunk, amelyet februárban szándékozunk összehívni. A továbbiakban a Parasztszövetség járási szervezetének tevékenységéről beszélgettünk. Főleg a társadalmi tevékenység lehetőségeit boncolgattuk, mert köztudott, hogy a kormány 1968. november 11-1 rendeletében végérvényesen megszabta és jóváhagyta a mezőgazdaság állami irányításának eddigi formáját, mely 1969-ben is érvényben marad. Tehát az Egységes Parasztszövetség legfontosabb küldetése a társadalmi tevékenység terén kifejtett munka lesz. Kriütofiöin elvtárs ezzel kapcsolatosan így vélekedik. # Meg kell őszintén mondani, hogy napjainkig a parasztság részvétele a | közéletben és a társadalmi életben nem volt arányban munkája társadal[ mi jelentőségével. A szövetségen keresztül a földművesek képviselete a köz- és társadalmi életben teljes mértékben megvalósul. Nálunk a társadalmi ügyeket a járási mezőgazdasági társulás eddigi „a dolgozókról való gondoskodás“ elnevezésű ügyosztálya fogja végezni. Az említett osztály munkaköre a Parasztszövetség alapszabályzatában ismertetett társadalmi tevékenységgel kibővül. Az említettek alapján a társadalmi tevékenység terén mozgalmas életre számítunk. Hogy mivel akarunk foglalkozni? Főleg az életkörülményeket és a munkakörnyezetet szeretnénk megjavítani, mert a mezőgazdaságban ezen a téren még nem értük el a népgazdaság többi ágazatának szintjét. A lakáshelyzet megjavításáról, szociális berendezések építéséről, a tagok szo- 1 ciális és egészségügyi gondoskodásé- I ról van szó. A gyógykezeltetések, kirándulások, üdültetéseik szervezését szintén fontos feladatnak tartjuk, mert ezek a munkaképesség felújftáj sának fontos tényezői. Kulturális 16- ; ren is igyekezünk a földművesek igéj nyeit teljes mértékben kielégíteni. : Tudjuk, hogy a mezőgazdaságban na- i gyón sok nő dolgozik, ezért igyekez- I ni fogunk számukra megfelelő munkaj feltételeket és jobb érvényesülést bizj tosítani. A jövőben az ifjúsággal Is többet j akarunk foglalkozni. Különösen nagy I figyelmet fordítunk a fiatal mezőgazdasági szakemberek nevelésére és elhelyezésére. Gondoskodunk számukra I a szakmai gyakorlat megszervezéséről is. Továbbá szükségesnek tartjuk az anyagi érdekeltség és a jutalmazás, valamint a szocialista mumkaverseny és nem utolsósorban a munkabiztonság kérdéseivel is .foglalkozni. Az Egységes Panasztszövetség tér- I sadalmi tevékenysége keretén belül tehát a nyitrai járásban behatóan | foglalkoznak majd mindazon kérdé| sekkel, amelyek a mezőgazdasági dolgozókat szorosan érintik, mindent j elkövetünk, nogy a földművesek tár] sadalmi ügyeit a lehető legjobban megoldják. I KAJTOR FÁI
