Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-15 / 7. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE

A mezőgazdaság ökonómiai egyenjogúsága érdekében

A mezőgazdaság minden társadalmi-gazdasági rendszerben jelentős ökonómiai nyomásnak van kitéve, amely egyrészt a mezőgazdasági termékek hazai, illetve világpiaci helyzetét tükrözi, másrészt pedig a mezőgazdasági szükségletek helyzetét vetíti. Minden fejlett országban az állam szervezi meg a saját mezőgazdaságának védelmét szolgáló politikát és támogatja a mezőgazdasági cikkeket termelő érdek-csoportosulások tevékenységét. A saját mezőgazdaság védelmének egyik formája a hazai mezőgazdasági termelés különféle módon végrehajtott előnybe helyezése.

Az említett fejlett országok közé tartozik köztársaságunk is. Saját mezőgazdasága védelmezésének érdeke a szocialista állam lényegéből és a benne kialakított szocialista mezőgazdaság létének fényéből ered. Azonban mezőgazdaságunk védelme nem mindig felelt meg az állam gazdaságpolitikai célkitűzéseinek és jelentőségének. Ha általános érvényű, hogy szocialista fejlődésünket torzulások gátolták, úgy ez feltétlenül érvényes a mezőgazdaság viszonylatában. Elsősorban a népgazdaság többi ágazatainak nyomása, (amelyek a mezőgazdaság számára termelőeszközöket, gépeket és berendezéseket, vegyipari cikkeket stb. szállítanak, valamint a monopol helyzetet élvező felvásárló és feldolgozó ágazatok) egyes központi szervekkel közösen a múltban, de sajnos még napjainkban is negatív irányban befolyásolja mezőgazdasági üzemeink gazdasági helyzetét.

De maradjunk a konkrétumok mezején. A mezőgazdasági termékek 1969. évi üzemi terveinek előkészítésével kapcsolatban nem egy negatív beavatkozás lepett meg, amelyek megszegték a jóváhagyott „gazdasági játékszabályok“ betartását.

TERMÉKÁRAK

Először olyan irányzat mutatkozott, amellyel igyekeztek megváltoztatni néhány alapfontosságú mezőgazdasági termék árát. Így például az 1969 évi termésből a jóváhagyott csehszlovák minőségi szabványok szerint ugyanazt az árat akarták megszabni a kemény és a félkemény búzára, kárunkra rendezni akarták a cukorrépa árát és más árintézkedéseket terveztek. A Parasztszövetség központi szervei ellenezték ezt, s így az árrendezést nem végezték el, azonban egyes mezőgazdasági termékek árának megváltoztatására még így is sor került. Felárat vezettek be az „export“ komló árához, kilogrammonként 1,30 koronára emelték a vágósertések felárát, fenntartva az 1968. évben e termékre adott termésnövelési prémiumot, azaz 50 koronát a növelt piaci árutermelés minden 100 koronája után. Emellett különböző árképzés és intézkedés folytán a vágómarha ára egyre kedvezőtlenebb lesz (a termésnövelési prémiumot egy javaslat szerint az eddigi 50 koronáról 25 koronára akarják csökkenteni a piaci árutermelés növelésének minden 100 koronája után), ami különösen kedvezőtlenül érinti a vágómarha tenyésztésre szakosított üzemeket, elsősorban a hegyvidéki és hegyaljai körzetekben. A komló és a vágósertés árához számított felár bevezetésekor anyagi eszközöket kellett találni az árrendezés fedezésére. A Pénzügyminisztérium természetesen követelte, hogy az anyagi eszközöket a mezőgazdaság céljaira meghatározott összegből fedezzék. Ennek következtében mérlegelik a súlygyarapodási prémiumok díjszabásának csökkentési lehetőségét. Ez azonban a gyakorlatban azt jelenti, hogy újra fel kell osztani az anyagi eszközöket az egyes körzetek között és az érintett üzemekben ez bizonyos mértékben torzítja majd a feltételezett bevétel mérlegét s végeredményben a termelés összetételét is. Szlovákiában csupán az előbb említett intézkedések kb. 100 millió korona eltolódását jelentenék.

A legutóbbi 'hetekben és napokban a földműves társadalom sokat vitatkozik a mezőgazdasági gépi eszközök és különösen a behozatalból származó pótalkatrészek árának emeléséről, valamint a birkagyapjú árának lényeges csökkentéséről. Ezek az intézkedések az említett termékekhez fizetett állami hozzájárulás megszüntetésének eredményei.

A JUHTENYÉSZTÖK GONDJA

Legelőször is szóljunk néhány szót a gyapjú áráról, s ezáltal a juhtenyésztés problémáiról hazánkban. Közismert tény, hogy a juhtenyésztés 1955-től egészen 1960—1962-ig visszafejlődött. Ezért a juhtenyésztés kérdésével néhányszor a kormány is foglalkozott, éspedig egyrészt a hazai termelésű gyapjú mennyiségének növelése, másrészt a hegyvidéki és hegyaljai körzetek legelőinek juh legeltetésre való tartós kihasználása szempontjából, amely területeknek egyéb mezőgazdasági

kihasználását az éghajlati feltételek korlátozzák. A kormány határozata értelmében a gyapjú árát felfelé kerekítették és komoly segítséget nyújtottak a feldolgozó üzemeknek a gyapjú megvételéhez. Ennek következtében fokozatosan növekedett a birkaállomány és a juhtenyésztés megerősödött, ezáltal feljavult a hegyvidéki területeken gazdálkodó mezőgazdasági ütemek és a földműveléssel foglalkozó lakosság anyagi helyzete.

Azonban már 1968 végén jelezték a felvásárló üzemek, hogy a gyapjúra adott hozzájárulást 1969-ben lényegesen — 50 Vokal is — csökkentik és 1970-re feltételezik teljes megszüntetését. Hogy ez a juhtenyésztők számára mit jelentene, azt az alábbi áttekintés igazolja a legjobban:

A birkagyapjú-termesztés gazdaságosságának összehasonlítása Szlovákiában

1969. évi «

„ árakban t.

M»' * ** || f _____________ 17

| » £ I Pá'da valóság S §

_________________________z B H 81 1967______19B9 *

A gyapjú piaci árutermelésének

terjedelme t 1887 2350 2350 —

Átlagos értékesítési ár Kős/kg 102,10 102,10 60,80 —41,30

Piaci termelés

összege mii. Kés 192,7 239,9 142,9 —97,00

Önköltség mii. Kcs 165,5 206,1 206,1 —

Gazdasági eredmény

(+ nyereség,

— veszteség mii. Kcs +27,2 +33,8 —63,2 —97,00

A rentabilitás

mértéke % +16,43 +16,39 —30,60 —46,99

Önköltség Kcs/kg 87,70 87,70 87,70 —

Gazdasági

eredmény Kés/kg +14,41 +14,38 —26,89 —41,27

A fenti kimutatásból látható, hogy a birkagyapjú termelése a 'hozzájárulás csökentése esetében teljesen ráfizetéses lenne, a ráfizetés csaknem 50 %-ot jelentene és a termelők gazdasági eredményét 97 millió koronával csökkentené. Ez ennek a termelési ágnak teljes csődjét jelentené, a juhok tömeges elpusztítását eredményezné a gazdasági és politikai következmények egész sorával. A hegyi legelők a továbbiakban kihasználatlanul maradnának, a juhtenyésztésre fordított beruházások több hasznot nem hoznának és az államnak anyagi eszközöket kellene keresnie arra, hogyan oldja meg nem gazdaságosan e területeken ismét a földműves lakosság megélhetésének kérdését. Habár a hazai birkagyapjú a behozott gyapjúval szemben drágább, úgy véljük, hogy a fenti áttekintés intő jelként szolgálhatna az illetékes szerveknek, amelyek a végleges döntést meghozzák.

GÉPEK ÉS VEGYSZEREK ÁREMELKEDÉSE

A mezőgazdasági üzemek gazdaságosságára továbbá kedvezőtlenül hat majd a behozott mezőgazdasági gépek és pótalkatrészek árához adott állami hozzájárulás tervezett csökkentése és az ennek 'következtében fellépő áremelkedés.

E berendezések fő beszerzőjétől a Mezőgazdasági Technika Központi Vállalatától nyert tájékoztatás alapján az árak emelkedése Szlovákiában a mezőgazdaság költségeit 66,2 millió koronával növeli. De lássuk az alábbi áttekintést.

Az 1969-ben behozott gépek és pótalkatrészek megnövekedett árának következménye Szlovákiában

B „ Ebből behozatal x

Megnevezés 2 « « M ----------------------------------«gr* MS

* ■ ü g 1968-as 1969-es »* = £ g

< 5 | 2 árakban árakhan S ^ (S 2 2

Gépi eszközök 493,0 200,0 260,0 + 60,0 130,0

Pótalkatrészek 384,0 154,0 160,2 + 6,2 104,0

összesen: 877,0 354,0 420,2 +66,2 118,7

A számok milliókban vannak megadva.

A fenti áttekintés szerint a behozott gépi eszközök ára átla

gosan 30 százalékkal, a pótalkatrészek ára pedig 4 "o-kal emelkedik. Például néhány véletlenül kiragodott géptípus ára a következőképpen emelkedik:

Egyes mezőgazdasági gépek ára:

Géptípus Ára Különbözet Index

1968-ban 1969-ben 1969/68 1969/68

DT 75-ös traktor 88.000 110.000 + 22.000 125,0

SK 4-es kombájn 80.000 98.058 + 18.058 122,5

Ks—2,6 jelzésű

silókombájn 21.000 27.654 + 6.654 131,8

Rotavátor 17.500 23.000 + 5.500 131,4

Ehhez hasonlóan növekednek egyes vegyi készítmények árai is, mint például a Dikotexé 35 °/o-kal. az Intrationé 44,3 %-kal, az Introsolé 134,8 %-kal, a Kuprikolé 139,4 %-kal stb.

Az említett tények nem merítik ki a mezőgazdaság Irányításának jelenlegi ökonómiai rendszerébe történő összes beavatkozást, amelyek érvénye és változatlansága 1970-ig biztosítva volt. Egyúttal figyelmen kívül hagyják ennek a rendszernek egyik fontos elvét, amely szerint a költségek összes utólagos emelését a mezőgazdaságnak meg kell téríteni. Az említett költség-emelkedések esetében a termelők előtt nem Ismeretes, hogy ezt egyáltalán meigtérítik-e és ha igen, milyen módon.

A tagságot felölelő mezőgazdasági üzemek gazdasági védelmének problémáival és az előbbiekben felvázolt kérdésekkel a Parasztszövetség központi szervei is állandóan és behatóan foglalkoznak. így a Központi Bizottság ez év január 15-én megtartott plenáris ülésén a szövetség felépítésének szervezési kérdésein kívül különösen az állam gazdaságpolitikájával foglalkozott, és elemezte a népgazdaság összes ágazatának a raezőgazdasáíggal szemben kialakítót kapcsolatát. A plénum tagjai bírálták a mezőgazdasági üzemek ökonómiájára ható zavaró beavatkozásokat és határozatban hatalmazták fel a szövetség gazdasági bizottságát, hogy dolgozza ki a szövetség helytelenítő és elítélő állásfoglalását a mezőgazdasági gépek és berendezések, valamint a vegyi készítmények árának emelésével kapcsolatban, s ezt a tiltakozását juttassa el a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökségére, valamint a többi illetékes szervhez. Úgy vélem, hogy befejezésül a fentebb boncolgatott problémához a szövetség ezlrányú állásfoglalásából idézhetünk, amelyben többek között a következők olvashatók:

„Szlovákia földművesei állásfoglalásukkal a történelem folyamán már nem egyszer bebizonyították, hogy tettekkel járulnak hozzá társadalmunk progresszív fejlődésének folyamatához. Az utóbbi évek és hónapok során a mezőgazdasági termelésben nem voltak lényegesebb kilengések s ennek köszönhető, hogy a lakosságnak élelmiszereikkel történő ellátása is zavartalan és folyamatos volt. Pártunk és államunk vezetői elismerésüket fejezték ki a mezőgazdaságban dolgozóknak és a mezőgazdaságot az egész népgazdaság stabilizációs tényezőjének nevezték. Földműveseink, akiket túlnyomó többségben szövetkezeti parasztok képviselnek, nagyra értékelik ezt az elismerést.

... A Parasztszövetség Központi Bizottsága azonban kénytelen megállapítani, hogy egyes területeken a mezőgazdasággal szembeni diszkriminációs intézkedések továbbra is burjánzanak, és így a mezőgazdaság deklaratív elismerése nincs összhangban az állam jelenlegi gazdaságpolitikájával.

Tartunk attól, nehogy a mezőgazdaságról, mint stabilizációs tényezőről kifejtett elméletet úgy értelmezzék és a gyakorlatban úgy alkalmazzák, hogy a mezőgazdaság kárára konszolidálódjanak majd a népgazdaság további ágazatai, Illetőleg nehogy a mezőgazdaság rovására javítsák jövedelmüket. Az árak és a többi gazdasági tényezők jóváhagyott elveinek és szabályainak megbontását — még a gazdasági rendszer jelenlegi módozatának érvényessége Idején — célzó irányzatok az ilyen aggályokat teljes mértékben indokolttá teszik..

A szövetség álláspontjának befejező és a tényeket felsorakoztató részét követően a következőket tartalmazza: „... a plénum felhatalmazása alapján tiltakozunk a mezőgazdasági üzemek ökonómiájába történő ilyen önkényes beavatkozás ellen, és kérjük a Szlovák Szocialista Köztársaság Kormányét, 'hogy az ilyen eljárást ne engedje meg. Felelősségünk teljes tudatában továbbra is a legnagyobb erőkifejtéssel kívánunk résztvenni a mezőgazdaság fejlesztésében s ezáltal nemzeti és országos ökonómiánk fejlesztésében, azonban követeljük, hogy az egyenjogúság elvének alapján végre egyforma lehetőségeket alakítsanak ki a mezőgazdaság számára is.“

TEODOR PASTIERNIK mérnök, a Parasztszövétség Központi Bizottságának titkára

Luxusautó, vagy terepjáró kocsi,

terepjáró áron?

Érdekünk a hajtatás

Ogy vnlt, hogy a Mezőgazdasági Technika Központi Vállalatának Zólyomban működő kerületi üzeme terepjáró kocsikat, úgynevezett „dzsipeket“ kap Szlovákia mindhárom kerületének mezőgazdasága számára, mégpedig elfogadható áron. Nem így történt. Vajon miért? — kérdeztük meg F u n k a Ivánt, az üzem gépellátási csoportjának vezetőjét.

— Az elmúlt évben — mondotta — már igen szükségesnek tartottuk mezőgazdaságunkat GAZ jelzésű, 641 típusú terepjáró autókkal ellátni, amelyeket licencia alapján Romániában gyártanak. Az előzetes megbeszélések folyamán ezeket a durva kiképzésű terepjáró kocsikat 37 000 koronás áron kapták volna meg az EFSZ-ek. Tekintve, hogy nem luxusautóról volt szó, ez az eladási ár nem volt kicsi, de még az elfogadhatóság haiárán belül mozgott. A Pénzügyminisztérium illetékes dolgozóinak azonban más vult a véleményük, s erre a terepjáró kocsira is ugyanolyan adót róttak ki, mint a luxusautókra. Ezzel a terepjáró ára 64 500 koronára szökött fel. Ilyen körülmények között vállalatunk kételkedni kezdett az eladás zökkenésmentes lebonyolításában, pedig eredetileg a közép-szlovákiai kerületben 200, szlovákiai viszonylatban pedig 1400—1800 „dzsip“ iránt mutatkozott kereslet. Vállalatunk brnói vezetősége nem nagyon védekezett, amikor a járművek eladását a Mntotechna hatáskörébe utalták, mintha csak olyan jellegű luxusautókról lenne szó, amilyeneket más gazdasági szervezetek ás hivatalok használnak. Ezen a magas áron a GAZ 641-es a mezőgazdaság számára valóban fényűzés; cikké vált, mert kétszeres árat fizetni feleértékü áruért nem minden EFSZ engedhet meg magának. A Pénzügyminisztériumot ezért az alaptalan és igazságtalan adókivetésért erélyesen bírálták és konkrétan vállalatunk igazgatóhelyettese, Randula elvtárs, volt igazgatónk dr. Safrata elvtárs több ízben tárgyaltak és interveniál tak a Mezőgazdasági és Közélelmezésügyi Minisztérium illetékes dolgozóinak bevonásával ebben az ügyben, és j igyekeztek elérni, hogy az indokolatlanul nagy adót csökkentsék, vagyis az eredetileg megszabott eladási árat hagyják érvényben. Mindez hiába volt, mert a Pénzügyminisztérium rendületlenül kitart helytelen álláspontja mellett. Nézetünk szerint ez a mezőgazdaság kimondott megkárosítását jelenti, mert az EFSZ-eknek szükségük van kizárólag üzemi célokra szolgáló járműre, amely luxusautóknak egyáltalán nem megfelelő terepfeltételek közepette működne, természetesen ennek következtében kisebb élettartammal.

Felmerül a kérdés, vajon a Pénzügyminisztérium dolgozói az adókivetéskor transzban voltak-e, s lelki szemeikkel áramvonalas formájú, finom kiképzésű, tükörfelületű luxusautót varázsoltak maguk elé, és eszerint szabták meg a forgalmi adót? Avagy talán abból indultak ki, hogy a mezőgazdaságot eddig mindig sarokba szorították és az nem védekezett? Másképp szólva talán úgy gondolták, hogy arra a lóra kell rakni a nagyobb terhet, amelyik jobban húz, viszont annak adni több zabot, amelyik jobban eszik. Tény az, hogy a mezőgazdaság diszkriminációja még mindig tart, és kötelességünk a Paraszlszövétség szerveinek bevonásával vedé- i kezni elleue. Kucsera Szilárd I

Az állami felvásárló szervek nem keresik eléggé intenzíven a korai burgonya exportálására a lehetőségeket, inkább csökkentik a felajánlott menynyiségeket a szerződések megkötésekor, ami sokkal kényelmesebb és nekik gondot nem okoz. Ogylótszik az EFSZ-ek saját belkereskedelmi és külkereskedelmi szerveiken keresztül oldhatják csak meg a melegebb éghajlatú vidékekről a fokozódó termésmennyiség elhelyezését. Versenyképes a piacon azonban csak akkor lehet a korai burgonya, ha zöme primőráruként kerül eladásra.

Ennek elérése elősegíthető, ha a burgonyahajtó helyiséget a tusrajzunkon látható csővilágitással szereljük fel. A hajtatást február közepén ajánlatos megkezdeni, és a helyiség hőmérséklete 9—11 C fák között legyen. Rendes körülmények között napi 12 órás megvilágítás elégséges, így hat hét kell a hajtást lassan fejlesztő fajták előkészítéséhez, — míg a gyorsfejlődésűek 4 hét alatt megfelelő hajtással rendelkeznek. A primőrburgonya nagyobb bevételt jelent a termelő számára és kevesebb gondot az áru elhelyezésével kapcsolatban, ezért érdekünk a hajtatás. -ksz-