Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-08 / 6. szám

CSALÁDI KÖR Hajléktalan fiatal házasok Szovjet orvosprofesszorok becslése szerint ügyen nemsokára 110—120 év lesz a földlakók átlagos életkora, mégis egyre fiatalabb korban lépnek házasságra az emberek. E helyütt azonban ne firtassuk a gyakran el­hamarkodott hózasságikötések okát, a tényeken amúgy sem változtathat­nánk. És főleg ne feledjük, hogy mi is voltunk fiatalok: melyikünk nem volt már kamaszkorában „halálosan“ szerelmes és melyikünk nem fenye­getőzött az öngyilkosság hajmeresztő változataival, ha szülei nem enged­ték oltár elé lépni? Csakhogy manapság újabb akadály tornyosul az ifjúházasok elé, az át­kozott laikáskérdés. Egyre-másra fel­vetik a kérdést: lakjunk-e az egyik vagy a másik fél szüleinél, vagy sem? Van-e kilátás az ilyen frigy tartóssá­gára, maradandóságára? Mielőtt erre a kérdésre válaszol­nánk, meg kell emlékeznünk azokról a szerencsétlen fiatalokról, akik az anyakönyvi hivatalból kilépve kény­telenek az úgynevezett „harmadik“ utat választani. Vannak, akik egyéb alkalmatosság híján rokonok vagy ismerősök máris agyonzsúfolt szobá­jában szoronganak. Mások viszont úgy vélik „megoldani“ a kérdést, hogy mindegyik házastárs külön­­külön, saját szüleinél lakik tovább nevezetesen akkor, ha a szülők vala­melyike ellenezte egybekelésüket. Zsebükben a házasságukat törvénye­sítő okmánnval kénytelenek azután lopva, titokban, a „leglehetetlenebb“ helyeken találkozni, ami — őszintén szólva — előbb-utóbb unottá válik. Minden további magyarázkodás nél­kül is nyilvánvaló, hogy elsősorban ezeket a házasságokat fenyegeti már eleve a felborulás veszélye. De hogy a fentebb felvetett kér­désre válaszoljunk, a szülőknél való „átmeneti meghúzódás“ sem kecseg­tet rózsás kilátásokkal. Az első és leggyakoribb súrlódási felületet a többnyire merőben ellentétes életfel­fogás képezi. Hiszen néha egy egész világ választja el az idősebb nemze­dék gondolkodásmódját a gyerekeké­től. Feltéve a mindkét korosztály ré­széről megnyilvánuló törekvést a bé­lkés együtt-, illetve egymás mellett élésre, az első gyermek megszületése után nem egyszer kiéleződik a hely­zet. A nagymamában ugyanis felébred az anyai ösztön. Minden szeretetét, szabad ideiét, sőt nélkülözhető pén­zét az újszülöttre pazarolia, ami néha indokolatlan féltékenykedést vált ki férjénél. Elhanyagoltnak, kisemmi­zettnek, fölöslegesnek érzi magát fő­leg okkor, ha történetesen még álmá­ban is gyermeksírás „kísérti“, ősi anyai ösztönöktől mentes nagyma­máknál viszont mindennek ellenke­zője is beállhat, amikor kevésbé „hatja“ meg őket a szerintük fölösle­ges szaporulat. Ezek a gyermek szü­letése után inkább fiuk vagy lányuk irántuk való ellhidegülését kifogásol­ják. Az itt felsorolt nézeteltéréseknek természetesen nem kell törvénysze­rűen bekövetkezniük. Csupán elriasz­tó példaként említettük meg őket an­nak alátámasztására, hogy a fiatalok ne fűzzenek vérmes reményeket az „átmeneti meghúzódáshoz“ szüleik háztartásában. Befejezésül pedig legyen szabad a következő hasonlattal élnünk: az ki* madárka először kivá­lasztja párját, terepszemlét tart a táplálék biztosítására, közös erővel fészket rak és csak azután alapit családot. Csupán a homo sapiens, vagyis a természetraizi és állattani szempontból „bölcs“ ember, nem tartja be ezt a sorrendet. K. E. A jó hűtőszekrény aranyat éri — Vallják a háziasszonyok. Ha ily nagy­becsű a modern konyha eme kelléke, akik eddig nélkülözték, vételét ne halogassák nyárra. Vásárolják meg minél előbb .. .1 Amíg bő választék áll e rendelkezésükre. Aki vizet prédikál... A táj versenyt futott velünk. Az ablakon át egy kis legénnyel figyel­tük a váltakozó hólepte világot. A szöszi fiúcska kérdezett s én türelme­sen válaszolgattam. Egy jó órányi nézelődés után be­ültünk a fülkébe. Péterke a szorgal­masan kötögető, csinos, kékszemű asszonyhoz dörzsölődött. — Anyukám, éhes vagyok. Az édesanyja lerakta a kötést, hogy előszedje az elemózsiát. Férje, egy nyurga, szemüveges, tanár kinézésű ember félretette a könyvet, s álljt pa­rancsolt a feleségének: — Fiacskám, már mondtam, na­gyon rossz szokás vonatban enni. A parasztok tesznek úgy, mihelyt fel­­szállnak, máris vágják a füstöltsza­lonnát. Ezt a három-négy órácskát igazán kibírhatod ... Péter savanykás arccal ült le anyja mellé. A vonat ringása hamar elálmo­­sította, szempillái mindenáron le­lecsukódtak. — Aludni nem illik! — figyelmez­tette csemetéjét az apa. — Nincs szörnyűbb, mint amikor versenyt hor­kolnak az utasok. — De hát ő még gyerek — vetett ellent a felesége, s anyai jósággal megsimogatta a szöszi fejet. — Ha nem szólnál bele a nevelés­be, már sokkal előbbre tartanánk — torkolta le embere. — Te mindig vé­­ded, ha szükséges, ha nem. Kisvártatva felém fordult, halkan, sugdolózva mondta: — A nevelésben az a legfontosabb, hogy megtartóztatásra és keménység­re szoktassuk a gyereket. Persze, az is nagyon fontos, hogy az ember pél­dát mutasson. Higgye el, a gyermek­­nevelés nagyon összetett kérdés. Azt hiszem, a világ legnehezebb dolga — Mondta, mondta a magáét. Én pe­dig a sápadt fiút figyeltem, aki hő­siesen küzdött az álmossággal. A jól elhúzódó nevelési előadás végén az apa felállt, nagyot nyújtóz­kodott s félvállról odavetette a fele­ségének: — Kicsit kimozdulok, de nehogy elaludjon...! Megszomjaztam. A büffékocslhoz furakodtam. Amikor ott körülnéztem, majd leesett az állam. A „pedagógus“ apa valami hemendegsz-félét falato­zott nagy étvággyal. Annyira elmerült az evésben, észre se vette, amikor el­mentem az asztala mellett. Utitársam a kosztot két vagy három pohár bor­ral nyomtatta le, s azután elment. A sör elfogyasztása után visszatola­­kodtam a kocsinkba. Péterke már is­mét a folyosón álldogált, s kikereke­dett szemmel figyelte az elsuhanó kopasz fákat, a téli világ csodálatos fehér köntösét. — Nem vagy álmos? — kérdem a gyerektől. — A, dehogyl Engem elálmosított a sör, s bemen­tem, hogy egyet szundítsak, De a látottaktól tovatűnt szememből az álmosság. A „példamutató“ apa erő­sen szuszogva aludt, még a száját is nyitva felejtette, oly jólesett neki a szundikálás. Az arcán elégedettség látszott. TÖTH DEZSŐ A SZLOVÁK ; MÖSZÖVETSfcG HATÁROZATA ; Köztudomású, hogy az utóbbi idő­ben különböző gyűléseket tartottak Szlovákia dolgozó női. Többek között Bratislavában is lezajlott a Szlovák Nőszövetség városi értekezlete, amely midenekelőtt a munkaviszonyban álló nők problémáivá! foglalkozott. Az ér­deklődés középpontjában az anyák érdekeinek összeegyeztetése állott a nők gazdasági és polgári kötelessé­geivel. A Jelenlevők egyhangúlag megállapították, hogy társadalmunk­nak még sóik adósságot kell lerónia a dolgozó nőkkel szemben: szociális biztosításuk, nem kielégítő munkajogi védelmük és egyenjogúságuk, a csa­ládról, anyáról és gyermekekről tör­ténő hiányos gondoskodás terén, va­lamint a munkaviszonyban álló nők hátrányos munkadíjazása és megadóz­tatása tekintetében. Mindezeket a fo­gyatékosságokat Szlovákiának csak­nem valamennyi járásában a Szlovák Nőszövetség járási tagozatai és a já­rási szakszervezeti tanácsok által megejtett szűrővizsgálatok is igazol­ták. Ugyancsak megállapította a ki­vizsgálás, hogy Szlovákia számos kör­zetében nem tartják be a Munkatör­vénykönyv 152. szakaszának rendel­kezéseit azért, mert ezeken a vidéke­ken egyszerűen vészes munkaalke­­lomhiány uralkodik női dolgozók szá­mára. A Csehszlovák Nőszövetség Szlovákiai Bizottsága egyéb szerveze­tekkel karöltve elhatározta tehát, hogy mindezeket a hiányosságokat nemcsak összegyűjti és írásba fog­lalja, hanem minden erejével azon lesz, hogy az új Munkatörvénykönyv teljes terjedelmében orvosolja is azo­kat. Lusta Karcsi és a kalap Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lusta fiú. Nem fült semmiféle munkához a foga; hiába nógatta apja, anyja. — Naplopó lesz belőle — mondo­gatták szánakozva a szomszédok, mi­vel nap nap után ott látták heverész­­ni a fehérre meszelt, kicsi házikó előtt a lúdrágta gyepen, az akácfa árnyé­kában. Egy napsütéses tavaszi napon er­dész vetődött arra. Éppen valami le­gényt keresett magához, akt segítsé­gére lehetne öreg naplatban, s az er­dőnek Is gondját viselné. Már a har­madik falut járta, de nem talált még olyan legénykére, aki kedvére lett volna. A fiú abbahagyta a heveré­­szést, s erősen szemügyre vette az Idegent, de leginkább a kalapját nézte meg. — Hej, ha nekem Ilyen szép kala­pom volna! — sóhajtott fel, amint az erdész elhaladt mellette. Az öreg ember visszafordult, s ma­ga Is megnézte a legénykét, akt na­gyon szemrevaló volt, csak ne lett volna olyan mthaszna. — Aztán minek volna neked az a kalap? — kérdezte kíváncsian. — Megsétáltatnám egy kicsit az akácillatban — válaszolta a legény bátran. — No, az Igazán jó volna — csil­lant meg a mosoly az arcán az erdész­nek. — Aztán, mi a neved? — kér­dezte kis idő múlva, mikor már ele­get barátkoztak egymással szótalan. — Karost volna — sütötte le a sze­mét a legényke, — de csak lustának hívnak — tette hozzá halkan. — Lám, lám — csóválta a fejét az erdész sajnálkozva, — csak vesztege­tem ttt a drága időt egy lustával — s úay tett, mintha márts indulna. — Nem volnék én lusta vála­szolta gyorsan a legény —, ha egy ilyen szép kalapom volna. — Aztán rendesen megsétáltatnád-e abban az akácillatban? — rezdült meg valami huncutkás fény az erdész bo­zontos bajszában. A nap is aludni tért már, mire Karr esi a kalapot visszahozta. A lámpa ma­gasan lobogott a konyhában, az apja meg ott üli a konyhában az erdésszel csöndes pipaszóval. — Kell-e hát a kalap? — kérdezte az anyja szokatlan boldogsággal, ami-, kor a legényke közelebb lépett. — Jó volna — mondta a fiú biza­kodva — öröme telik a magamfajtá­nak az ilyen szép jószágban. — Az ám, de a kalappal munka Is jár — szólt közbe elégedetten az apja. — Az erdésznek ts megvan a maga dolga. Meg is fogadta a legény azonnyom­­ban, hogy nem lesz ő már soha többé lusta, s úgy félrenyomta fején a ka­lapot, mintha máris puskás erdész volna. SZENK SÁNDOR Ezt a „kacsát“ könnyen megcsinálhatjátok vékony kartonpapír és faszög segítségével. Az ábra szerint két karton-papír szalagot vágtok. Az egyik — amelyből a fej készül — 7 cm hosszú és 1,5 cm széles legyen. A szalag mindkét végén — 1—1 cm-nyire a végétől — fele szélességben átvágjátok, az egyik végén jobb, a másik végén bal oldalon. A vágatokat egymásba illesztitek, s kész a fej. A másik papírszalag 14 cm hosszú és 2 cm széles legyen. Ezen az előbbihez hasonlóan elvégzitek a jobb, illetve baloldali bevágást, egy­másba illesztitek, s a faszögecske, — amely tulajdonképpen a nyak sze­repét tölti be — összekapcsolja a fejet a test alsó részével. Óvatosan he­lyezzétek a viz felületére — mosdótál, teknő, dézsa, stb megfelel a víz­felület képzésére — gyengéden megfájjátok a „kacsát“, s az méltóságtel­jesen libegni, majd úszni kezd. Ugyanerre a célra megfelel a ház előtti vízlevezető árok is, történetesen csak akkor, ha víz — eső, hóié — talál­ható benne. f- iiuifj*- TANÁCSADÓ A fogágybetegség vagy ínysorvadás okai A fogágybetegségek (inysorvadás) közé a fogak rögzítő szöveteinek azo­kat a megbetegedéseit soroljuk, ame­lyekre jellemző, hogy a fogágyban lezajló körfolyamat a fogmeder­nyúlvány csontjának pusztulását okozza. A csontpusztulás következté­ben csökken a fogak rágóképessége, a fogak meglazulnak, helyükről el­mozdulnak és végül kihullanak. A fogágy betegségei mai felfogások szerint nem vezethetők vissza egyet­len okra. Több ok idézi elő őket. A betegség kifejlődésének vizsgálata­kor figyelembe kell venni, hogy a fogágyban állandó csontképzés és csontlebontás folyik, ha ez utóbbi kerül túlsúlyba, bekövetkezik a fog­­ágy pusztulása. A fogágybetegség ki­fejlődésében szereplő kórokat három csoportra oszthatjuk: 1. helyi gyulladást okozó ártalmak, 2. a fogazat fokozott vagy hibás működése következtében káros erőhatások, 3. általános szervezeti rendszer be­tegségek. 1. A helyi gyulladást okozó ártal­mak közé tartozik: a f o g k ő, do­hányzás, foglalkozási ár­talmak (porbelégzés), ételbe­­ékelődés, fertőzések, hi­bás fogorvosi pótlások (tö­més, korona). Ezekben az esetekben a krónikus ínygyulladás idézi elő a csont felszívódását. 2. A fogazat fokozott vagy hibás működése folytán kialakuló káros erőhatás: rossz szokás vagy foghiány okozta túlterhelés. 3. A fogágybetegség kórnktanában jelentősek azok a szervezeti rendszer betegségek, amelyek csökkentik a szervezet ellenállását, a csont rege­nerációs képességét. A vitaminhiány (skorbut), az anyagcsere, a neuroen­­dokrin rendszer betegségei (cukorbe­tegség), egyes belső káros állapotok tünetei gyakran észlelhetők a fog­ágyon. A pubertás és a terhesség ideje alatt gyakran keletkezik in­gyulladás. A fogágybetegség kialakulásában a lokális és az általános behatások nem függetlenek egymástól, és nem külö­níthetők el élesen. A szervezeti be­tegség megkönnyíti a fogágybetegség kifejlődését, a külső tényezők megin­dítják a folyamatot. DR. PERGE GÉZA MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK Mini-keresztrejtvőny megfejtése: Dunaszerdahely, Komárom, Léva, Lo­sonc. Nyertesek: Rácz Júlia, Szilas — Fenyvesi Lenke, Hontfüzesgyarmat — ifj. Czinke István, Nagykapos-Füves­­kert — Balga László, Csáb — Gallos Tibor, Berzéte. SZABAD FÖLDMŰVES 1969. február 8. CSINÁLD MEG MAGAD«..! Jó tudni a tejről Egy kilogramm közepes zsírtartalmú tej 680 kalóriát biztosít a szerve­zetnek, s egyetlen olyan táplálékunk, amely az emberi szervezet táp­anyagszükségletét egyedül és huzamosabb ideig képes biztosítani! Minden fontos tápanyag megtalálható benne: a zsír, a fehérje (életfontosságú emi­­nósav), szénhidrátok, ásványi sók, vitaminok stb. Az emberi szerkezetre a savanyú aludtejek, így az aludttej, joghurt, kefir, különösen jó hatással vannak. Negyvenen túl nagyon is fontos a fogyasztásuk, főként este, lefekvés előtt. Hiszen savanyú aludttejek a fe­hérjét pelyhekben, könnyen emészthető formákban tartalmazzák. Az étkezés rendjében a sajtnak, ennek a fehérjéből és zsírból álló kon­centrált élelmiszernek is fontos a funkciója. (Egy kilogramm sajt 3—4 ezer kalóriát tartalmaz!) Hamar csökkenti az éhségérzetet, ugyanakkor meg­szünteti az étkezés után a túlterheltséget is, s ami lényeges: megköti az evés után fokozott mértékben képződő gyomorsavat. SPORTAGAK VÍZSZINTES: 6. Teher. 7. Szellemi dolgozó. 8. Zamatban van! 10. Kiss Éva. 13. Téli sportág. 15. Indiai állam. 16. Valódi. 19. Nem mögé. 20. Helyrag. 22. Posvány. FÜGGŐLEGES: 2. Nem egészen igaz. 3. Fordítva: névelő. 4. A Ludolf-féle szám. 5. Időhatározó. 11. Római egy és ötvenegy. 12. Névelő. 14. Beszéd­rész, mely a történést, cselekvést fe­jezi ki. 17. Becézett női név. 18. Az egyik szülő. 20. Egyiptomi napisten. 21. Szovjet repülőgéptípus-jelzés. 23. Kettős betű. Rejtvényünkben négy vízisport ne­vét rejtettük el a vízszintes 1., 24. és a függőleges 1. és 9. számú sorokban. Megfejtésül beküldendő e sorok meg­fejtése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom