Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-28 / 26. szám

TERMELÉSI TAPASZTALATOK Hogyan segíti a szovjet tudomány a mezőgazdasági termelési gyakorlatot? Újságíró küldöttségünk moszkvai tartózkodása alkal­mával látogatást tett többek közt a Lenin nevét viselő Szövetségi Mezőgazdasági Akadémián is, hogy megis­merhesse az Akadémia munkásságát. Dmltrij Dmitries Panikov elnökhelyettes, aki egyben a párt Központi Bizottságának osztályvezetője, már várta érkezésünket. Ugyanis szokásainkhoz híven félórácskát késtünk, ami náluk szokatlan. Ismerkedés közben kissé mentegetőztünk, és érdeklődéssel vártuk a tájékozta­tást. Panikov elvtárs elöljáróban bejelentette, hogy a me­zőgazdasági akadémia számos kísérleti intézetet és ha­táskörébe eső munkahelyet irányít. Feladata, hogy tevé­kenységüket figyelje, és a mezőgazdasági fejlesztési program értelmében minden téren segítse. Tény, hogy a több mint 1250-et számláló mezőgazda­­sági tudományos intézetek irányítása — egy ilyen ha­talmas nagy országban, mint a Szovjetunió — nem köny­­nyű dolog. A központban ezt tudatosították, és megte­remtették az irányítás lépcsőzetes összhangját. Lényege abban van, hogy a felső szerv csupán az országos jelle­gű intézeteket, míg a területi munkahelyek az állomá­sokat irányítják stb. Végeredményben az a cél vezérli az Akadémia dolgozóit, hogy a maximális segítséget nyújtsák a termelési gyakorlatnak. Az összehangolt lépcsőzetes irányítási rendszer továb­bi előnye, hogy egy-egy központi jellegű intézeten belül a felmerült kérdéseknek 60—70 százalékát a központ nélkül, de tudtával oldják meg. Az Akadémia számos fontos részlegre oszlik. Mind­egyik részleg konkrét munkakörrel rendelkezik. Figye­lemmel kisérik a hazai és a külföldi tudományos isme­reteket. A növénytermesztés Intézetei például a fajta­tulajdonságokat vizsgálják és tartják számon. Az agro­­fizikai intézetek összegyűjtik és feldolgozzák a talaj ismereteire vonatkozó anyagokat. Egyébként ilyen inté­zetek a szövetségi köztársaságok mindegyikében meg­találhatók. A tápanyagellátás és a növényvédelem intézetei az ezzel kapcsolatos összes tárgykört kézben tartják. Ha­táskörükbe tartozik a mezőgazdasági földterületek és az erdők talajának javítása, s növényzetének védelme, a melioráció, a szélerózió elleni védelem, minek következ­tében a Szovjetunióban évente körülbelül 1 mm-nyi fel-A képen látható Vaszilij Sztyepanovics Pusztovoj aka­démikus a Szocialista Munka Hőse és a Lenin Nagydíj tulajdonosa a világviszonylatban elismert napraforgó­fajta nemesítője olyan napraforgó alapanyagot adott az egranúmusok kezébe, mely hektáronként megadja a 25— 27 mázsás átlaghozamot, és 50 százalékkal magasabb az olajtartalma, mint az eddigi fajtáké. talaj károsodik. Megelőzésére körzetenként különféle védőintézkedéseket tesznek. Manapság még a Szovjetunióban is gondot okoz a nö­vényi, illetve az állati eredetű fehérjék előteremtése. Az Akadémia jelenleg azon dolgozik, hogy jövőre egybe­hívhassa az arra hivatott szakemberek sokaságát, és közreműködésükkel meghatározza a szükséges megol­dás módszertanát. Az előkészületekbe márts kapcsolatot teremtettek a mikrobiológiai iparral és más erre hiva­tott intézményekkel. A Mezőgazdasági Akadémián mindössze 84 akadémikus és 67 levelező kandidátus dolgozik. Az akadémikusok a rájuk bízott körzetekben meghatározott tárgykörben tevékenykednek. Több tudományos intézet tartozik fel­ügyeletük alá. Az a cél, hogy a nagy területtel rendel­kező Távol-Keleten is megszervezzék a mezőgazdasági tudományos intézetek és munkahelyek hálózatát. Fel­vetettük a kérdést, hogy ez mennyibe kerülhet a Szov­jetuniónak? Az elnökhelyettes enyhe mosollyal azt vála­szolta, hogy ma ugyan milliókat fektetnek a mezőgaz­dasági tudományok kialakításába, de mindez arra jó, hogy későbben a termelési gyakorlattól milliárdos hasz­na származzon a szovjet társadalomnak. Talán monda­nunk sem kell, hogy igaza van Panikov elvtársnak. A közeljövőben megvalósításra kerülő célként tűzték ki, hogy 125 millió hektárnyi földterületen 2 mázsával növeljék a gabona hektárhozamát. Ezt nemcsak mondo­gatják, és nem csak óhajtják, hanem a tudomány és a gyakorlat máris hozzákezdett a megvalósításhoz. Bizo­nyíték erre a nagyszabású talajjavítási, biológiai és ké­miai tevékenység. Konkrét bizonyíték pedig a nálunk is jól ismert Remeslo és Lukjanenko akadémikusok búza­­fajta-kisérlete, valamint Vaszilij Sztyepanovics Pusztovoj akadémikus munkássága. Az előbb említett két tüdős azt a célt tűzte ki, hogy az általuk nemesített új búzafaj­tákból 70—80 mázsát érhessenek el hektáronként a ter­melési gyakorlatban. Az akadémia a Kubányi körzetet külön kezeli. Érthető, hiszen ott van az ország legjobb búzatermő vidéke. A rendelkezésre álló 2,5 millió hektáron az előbbi 30 mázsás hektárátlagot 15 mázsával bővíteni kívánják, hogy néhány esztendőn belül jó fajta búzával eláraszt­hassák az egész országot és a szocialista államokat. Egyes körzetekben az Akadémia intézetei rendkívül nehéz körülmények mellett dolgoznak. A csapadékban szegény körzetekben gyakran olyan gabonafajtákat kell kinemesíteniük, melyek a táj szélsőséges jellegével azo­nos biológiai és más tulajdonságokkal rendelkeznek. Akadnak olyan körzetek is, amelyekben a legutóbbi há­rom esztendőben csöppnyi eső sem esett, mégis termel­niük kell. Ott természetesen nagyszabású öntözőrend­szereket alakítanak. Mint ismeretes, az élelmiszerellátás egyre komolyabb problémává válik világszerte. Legalábbis így néz ki a helyzet, ha a jelenlegi termelési színvonalból és egyes nyugati nézetekből indulunk ki, s nem látjuk a fejlődést a maga mozgásában. Tény, hogy ma már más a helyzet, mint évtizedekkel előbb volt, és nagyon természetes, hogy más lesz évtize­dekkel későbben. Más lesz, mert a szocialista tudomány dialektikus mozgásában vizsgálja a fejlődést. A Szovjetunió Mezőgazdasági Akadémiájának dolgozói arra készülődnek, hogy közreműködésükkel a közeljö­vőben megduplázódjék a gabona terméshozama, hogy más országoknak is szállíthassanak és enyhíthessék az emberiség élelmezési gondjait. S ha a mezőgazdasági tudományok dolgozói a világ más tájain is hasonló mó­don törekednének, végeredményben megoldódnék az emberiség élelmiszerellátása, mert a termelési tartalé­kok még mindig nagyok, szinte kiapadhatatlanok. A tartalékok feltárására a Mezőgazdasági Akadémia minden kínálkozó módszert és eszközt felhasznál. Igény­­beveszi a gépeket, a talajjavitási módozatokat, a bioló­giát, a kémiát stb. Legközelebbi feladatként természete­sen a termelőerő megsokszorozását tekintik. Itt legin­kább az ipari jellegű termelő módozatok széleskörű gya­korlati alkalmazásáról és olyan komplex rendszer kiala­kításáról van sző, melyen belül duplájára emelhetik a termékek mennyiségét. Egyik tudományos kísérleti munkahelyen máris olyan tojóbaromfi fajtát hoztak létre, mely évi 320 tojás ra­kására képes, s véleményük szerint ez még nem a leg­magasabb szint, mert Japánban van eg'y tojófajta, mely évente 360 tojást rak. Természetes, hogy már a jelzett szovjet eredmény is a párját ritkítja, s ha bevezetik a nagyüzemi gyakorlatban, tojásból nemcsak saját célra, hanem kivitelre is futja majd, s hasonló lesz a helyzet más élelmiszerekkel is. Nagy előnye a Szovjetuniónak, hogy egyrészt módja van a meglévő földterületek termőerejének fokozására, — és erre Blinden hazai eszközt felhasználhat — más­részt a szűz területek feltörésével olyan helyzetet te­remthet, hogy a nagyszabású építkezések ellenére sem csökken, inkább egyre bővül a termelőterület. A tudomány dolgozói teljes mértékben azzal a tudat­tal támogatják a termelési gyakorlatot, hogy a gazdasá­gosság keretén belül minimális élőmunka és anyagi rá­fordítással mind nagyobb termelési és pénzügyi ered­ményekre tehessenek szert. HOKSZA ISTVÁN A Szlovák Szocialista Kormány nemrégiben megtekintette a felső-csallóközi öntözőberendezést. A kormány tagjai nagy elismeréssel nyilatkoztak az ön­tözőberendezésről, amely az elmúlt évben jelentősen emelte a termelési eredményeket és az előfeltételek szerint az idén még gazdagabb lest a termés az öntözéses gazdaságokban. Bár az öntözőberendezések elég nagy befektetést igényelnek, mégis ez a jövő gazdálkodásának az útja. Foto: tt Új traktor földműveseinknek a Zetor 8011 Ez év második felében mezőgazda­­sági üzemeink gépparkja egy újtípusú traktorral, a Zetor 8011 erőgéppel gazdagodik, amely legkorszerűbb és legerősebb traktorunk, mivel teljesít­ménye 75—80 lóerős. Motorja négy­­hengeres, vízhűtéses, összeállítható konstrukciójú s az üzemanyagot köz­vetlen befecskendezéssel adagolja. A traktor legfontosabb műszaki adatai: a motor típusa Diesel hengereinek száma 4 teljesítményi osztálya 75—85 LE hengerfúrat 110 mm nyomás a hengerben 120 mm köbtartalma 4562 ccm fordulat száma 2200 ford/perc a traktor teljes hossza 3945 mm szélessége 1500 mm nyom­­távolság mellett ballaszt nélkül 1845 mm magassága a vezető­fülkével 2465 mm az első kerekek nyomtávolsága 1500 mm a hátsó kerekek nyomtávolsága 1500 mm az első kerekek abroncsai 7,50—16 hátsó kerekek abroncsai 13,6/12—36 (16,9/14—34) a traktor önsúlya vezetőfülkével 3700 kg a hátsó kerekek vízballasztja 400 kg a traktor megengedett leg­nagyobb súlya (abroncsai 16,9/14—34 beleszámítva a ballasztot) 4510 kg a traktor vonó ereje beton úton ballaszttal 16,9/14— 34 abronccsal 3000 kp A Zetor 8011 traktor olajozását nyo­mással végzik, a motornak egy lamel­lás száraz dörzskapcsolója van. A se­bességszekrényt úgy oldották meg, hogy előre 8, hátra pedig 4 sebesség­fokozat választható. A megrendelő kérésére a sebességszekrénybe beépít­hetnek úgynevezett sebességszaporí­­tót, amely a bolygó reduktor elvén lehetővé teszi az áttétel megváltozta­tását anélkül, hogy megszakítanánk a motor teljesítményének átvitelét a traktor hátsó kerekeire. A sebesség­szaporító üzembe helyezésekor, amit a kormánykerék alatti emelőkarral hidraulikusan kapcsolunk be, a vá­lasztható sebességek száma megkét­szereződik, tehát így előre 16 és hátra 8 sebességet nyerünk. A Zetor 8011 sebességváltójának fogaskerekei fo­lyamatosan viszik át az erőt és ferdén rovátkának. Az első tengelyt mozgathatóan he­lyezték el az első tengely tartógeren­dájának középcsapján és a féltenge­lyek szilárdak vagy rugózottak lehet­nek. A kormányzómű a kormánykerék­hez három csukló segítségével kap­csolódik, ezek közül kettő szilárd és egy teleszkópos, hogy meggátolja a traktor vezetőfülkéjének erős kilen­gését. A traktor fékjei korong-fékek és működésbe hozhatók a lábpedállal vagy kézi emeltyűvel. A fékek hid­­draulikus hengerei és a fő fékhenger közé nyomáskiegyenlítöt iktattak, a traktor vontatmányának fékezésére pedig kompresszoros légféket hasz­nálnak. A traktor biztonsági vezetőfülkéjét négyzet keresztmetszetű acélcsövek­ből készítették és gumipárnákra he­lyezték, ami lényegesen csökkenti a rezgést és a zajt a traktorvezető fül­kéjének belsejében. Télen a kabin meleg vízzel fűthető és a fűtés telje­sítménye 2200 kg-cal/óra. Nyáron a fűtés ventilátorát levegőcserére lehet felhasználni. A vézetőkabin felszerelé­séhez tartozik még a pneumatikusan rugózott „Aerolastik“ ülés,, amely ál­lítható és ezen felül a terepen vég­zett munka során előálló rázkódás tompítására folyadéknyomásos rezgés­csökkentővel szerelték fel. A traktor folyadéknyomásos beren­dezésének külső és belső kapcsoló­köre van. A Zetor 8011 traktor felsze­relésének további része a hátsó erő­leadó tengely 540 és 1000 ford./perc teljesítménnyel és bekapcsolása két rovátkáit betéttel történik, amelyek az erőleadó tengely végén és a trak­tor kapcsolóházának nyílásán vannak. Továbbá a traktort felszerelték az erőleadó tengelykapcsoló teljesen füg­getlen hidraulikus kapcsolójával, ame­lyet a kormánykerék alatt elhelyez­kedő karral lehet működtetni. A hátsó féltengelyen helyezték el a tárcsás fékeket és a bolygókerék át­tételt. A Zetor 8011 villamos felszere­lését 12 Voltos elem táplálja. Az áram forrása, amely azonnal képes a trak­tor összes elektromos berendezését üzemeltetni (a starteren kívül) s egy­úttal az elem feltöltését is végzi, az alternátor. Feszültsége 12 V és -aj> feljebb 35 A áramot tud szolgáltatni. A regulátort a kapcsolótábla alatt he­lyezték el. A traktort felszerelték * battéria kikapcsolójával, amelynek se­gítségével az elektromos berendezést ki lehet kapcsolni, például a javítá­sok végzésekor. A traktor kerekeinek nyomtávolsága változtatható. Az első kerekek nyomtávolsága 1350—1800 mm közti távolságra, a hátsó kerekek nyomtávolsága 1350—1875 mm-re állít­ható, mindig 75 mm-ként. A hazai piac és a világpiac köve­telményei a traktorokkal szemben, a traktorok felszerelése iránt állandóan növekednek, fokozódnak a vezető biz­tonságával és kényelmével szemben támasztott igények, elvárják, hogy a traktor könnyen és gyorsan kezelhető legyen. Továbbra is fokozódnak’a trak­torok minőségével és esztétikai kül­alakjával szemben támasztott követel­mények. Ugyanígy növekszenek a traktorok műszaki színvonalának fej­lesztését szorgalmazó, valamint a traktorok berendezésével és alkatré­szeivel szemben támasztott követel­mények. A világpiacon túlsúlyban van az univerzális, többhasznú kerekes­traktor koncepciója, amely legjobban megfelel a piac szükségletének és tö­meges gyártásakor gazdaságilag elő­nyös áron lehet felkínálni. Az univer­zális kerekes traktorok típusai szere­pelnek elsősorban a világhírű trak­torgyárak termelési programján is, mint amilyen élvonalbeli traktorgyá­rak: a Massey Ferguson, Ford, John Deere, International Harvester és a Fiat. A brnói ZKL nemzeti vállalat termelési programjában szereplő trak­torok (Zetor 2511, 3511, 4511, 5511, 8011 és módozataik) a legigényesebb követelményeket is kielégítik és a vi­lágpiacon jó hírnevet szereztek, igen kedveltek. A kapitalista országokba a gyár össztermelésének 70 százalékát szállítja. A Zetor 8011 jelzésű traktor a nagy teljesítményű univerzális, többhasznú traktorok koncepciós megoldásának első előhírnöke. Műszaki paraméterei kiválóak, amit földműveseink már ez év folyamán a gyakorlatban is ki­próbálhatnak és ellenőrizhetnek, és különösen értékes az a tulajdonsága, hogy felhasználhatósága igen sok­oldalú. Stanislav Prukes mérnök rm.OMnVES J 1969. június 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom