Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-14 / 24. szám
FALVAINK Az állami gazdaságok és az egységes földmőveszövetkezetek megalakítása jelentős határkő Szlovákia mezőgazdaságának történetében. Mindez két évtizeddel ezelőtt történt. Azóta már hatalmas fejlődésen ment keresztül a mezőgazdasági termelés. Megváltozott a termelés módja, a korszerű munkamódszerek bevezetése az új technológia széleskörű alkalmazása következtében. Húsz év távlatából értékeljük a nagyüzemi mezőgazdasági termelés fejlődését. Ebből az alkalomból szükséges említést tenni az állami gazdaságokról, amelyek a kezdet kezdetén példát mutattak a szövetkezetesítés úttörőinek, és a további fejlődést szolgálták. Nehéz volt a kezdet. Az állami gazdaságok irányítóinak a problémák sokaságával kellett megküzdeniük, hogy az igényes feladatokat teljesíteni tudják. Az eltelt húsz év alatt az állami gazdaságok hatalmas fejlődésen mentek keresztül, és az utóbbi években elért eredményeikért minden elismerést megérdemelnek. A sikerek és az eredmények tükrében pillantsunk vissza a kezdetre és mérjük fel azt az utat, amelyet az állami gazdaságok napjainkig megtettek. A kezdeti időszakban a nagyüzemi mezőgazdasági termelés úttörői létfontosságú állami érdekek megvalósítói voltak. Rájuk hárult a lakosság élelmezésének gondja, elegendő nyersanyag előállítása az egyre fejlődő ipari üzemek számára. A későbbiek folyamán is főleg az állami érdekeket kellett szem előtt tartani. Ezért gyakran változott a növénytermesztés struktúrája és az állattenyésztés küldetése. Az 1949— 1953-as években például a sertéshústermelést kellett jelentősen növelni. Ezt a feladatot az állami gazdaságok példásan teljesítették, hiszen két év leforgása alatt az egy hektárra eső 70 kg sertéshústermelést 221 kg-ra növelték. Nem szabad elhallgatni az állami gazdaságok fontos szerepét a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésének kezdeti időszakában. Méltatni kell azt a céltudatos munkát, amit a vetőmagtermesztés, a fajállattenyésztés megszervezése és fejlesztése érdekében tettek. A kollektivizálás kezdetén létfontosságú munkát végeztek az új technológia bevezetése, népszerűsítése, a későbbiek folyamán pedig ennek fejlesztése terén. Akkor végezték ezt az úttörő és igényes munkát, amikor erre a legnagyobb szükség volt. Nem kevésbé fontos feladatot kellett megvalósítani a földalap célszerű kihasználása érdekében is. Különböző fekvésű és bonitású földeken kellett gazdálkodni. Jelenleg az állami gazdaságok tulajdonát már 400 ezer hektár mezőgazdasági földterület képezi (Szlovákia mezőgazdasági földterületének 15 százaléka), míg 1950-ben csak 150 ezer hektár földön gazdálkodtak. Szlovákiában összesen 93 állami gazdaság működik, ahol 60 ezer dolgozó tevékenykedik. Egy gazdaságra átlagosan mintegy 4100 hektár földterület esik, és az évi termelés értéke meghaladja a 27 millió koronát. A sok közül ezúttal az Ipolysági Álla-A nagyüzemi mezőgazdaság úttörői mi Gazdaságról számolunk be, amely hivatalosan 1948. október 1-én alakult meg. Méltóan ünnepeltek Ipolyságon a Városi Nemzeti Bizottság nagytermében mintegy 200 dolgozó jött össze abból az alkalomból, hogy méltó keretek közt megünnepeljék az állami gazdaság megalakulásának jubileumi évfordulóját. Az ünnepi gyűlésen megjelent Pavel Molnár, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium dolgozója, Stanek elvtárs, a Szakszervezet Központi Bizottságának képviselője, valamint a járási pártbizottság és a termelési igazgatóság küldöttei. Kordák Jozef igazgató ünnepi beszédében megemlékezett azokról a problémákról, amelyekkel az állami gazdaság dolgozói a kezdeti években küzdöttek. Ismertette a gazdaság megalakításának körülményeit, küldetését és a feladatok teljesítését. Nehéz és göröngyös az Ipolysági Állami Gazdaság két évtizedes útja. A megalakulás után 2130 hektár mezőgazdasági földterületen kezdték meg a termelést. A későbbiek folyamán a földalap fokozatosan bővült és elérte a 6140 hektárt. A különböző összetételű, nagy távolságra fekvő földek (60 km-es körzet) gátolták a korszerű termelés teljes kibontakozását. A szövetkezetek megalakulásával azonban részben megoldódtak a földalap körüli problémák. Az állami gazdaság számos esetben így is elhanyagolt állapotban és főleg gazdasági épületek nélkül vette át a földeket. Bizony nagyon sok fáradságba került, amíg sikerült helyes kerékvágásba zökkenteni a termelést. Az 1950—56-os években a gazdasági épületekbe még nem volt bevezetve a villanyáram. Ezt sürgősen meg kellett oldani. Később megindult az építkezés is, de elég gyakran ez koncepció nélkül történt. A villamosítás, az új mezőgazdasági gépek kezelése már képzettebb szakembereket, traktorosokat, gépjavítókat kívánt. Bizony ezen a téren akadt elég sok hiányosság, amit odaadó, szorgalmas munkával sikerült felszámolni. Sorolhatnánk még tovább azokat a problémákat, amelyekkel lépten-nyomon találkoztak a dolgozók és a vezetők egyaránt. Talán néhány gazdaságpolitikai kérdésről még érdemes szólni, amelyek nem minden esetben szolgálták az állami gazdaság érdekeit, sőt, bizonyos mértékben gátolták annak fejlődését. Vegyük például a direkttv irányítás okozta kedvezőtlen helyzetek kialakulását, vagy a gyakori átszervezéseket. A két évtized alatt összesen 13 átszervezésen ment keresztül a gazdaság. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez a jelenség semmi esetre sem szolgálta a fejlődést. A direktív irányítás és a gyakori átszervezések nem nyújtottak kellő lehetőséget a termelés megfelelő szakosítására. Ha visszapillantunk a gazdaság eddigi tevékenységére, megtudjuk, hogy az 1950—54-es években komoly anyagi befektetés árán rizstermesztéssel is foglalkoztak — amit két éven belül felszámoltak. Ezután a textilipar érdekeit kellett kielégíteni: növelték a juhállományt, ehhez pedig új gazdasági épületekre volt szükség, ami szintén jelentős befektetést vett igénybe. A növénytermesztés szakaszán előtérbe kellett helyezni a len- és a kendertermesztést. Később pedig a dohány, zöldségfélék és a cukorrépa vetésterületét kellett növelni. Az állattenyésztésben ez a tej- és a hústermelésre vonatkozott. Egyszóval, nem volt rózsás az állami gazdaság helyzete. Például 1958-ban a növénytermesztésben 43 növényféleség termesztésével, az állattenyésztésben pedig 11 féle termék előállításával foglalkoztak. Bizony az akkori feltételek és körülmények között (a gépesítés és a műtrágyaellátás alacsony színvonala, egyéb tényezők) a kitűzött feladatok valóra váltása, jó szervezőképességet és nem utolsósorban a dolgozók fáradságos, szorgalmas munkáját követelte meg. Kitűnő eredmények A sok-sok probléma ellenére az utóbbi években kitűnő gazdasági eredményekkel dicsekedhetnek az Ipolysági Állami Gazdaság dolgozói. Tavaly például 32 mázsa búzát, 31 mázsa tavaszi árpát, és 405 mázsa cukorrépát termeltek hektáronként. Az évelő takarmánynövények hektárhozama 32—36 mázsáról 60-ra emelkedett. Az állattenyésztésben szintén kitűnő eredményeket értek el. A malacelválasztás anyakocánként 9,4—11 darabról 15—16,7-re növekedett. A szarvasmarha-hizlalásban tavaly 1,12 kg-os, a sertéseknél pedig 54 dkg-os napi súlygyarapodást mutattak fel. Jelentősen növekedett az egy hektárra eső brutto termelés is. Amíg 1954—64 között 5120 koronát, addig 1968-ban már 8574 koronát értek el. Az idei terv pedig már 9307 koronát irányoz elő. Az egy dolgozóra eső brutto termelés pénzértéke 19 300 koronáról 49 400 koronára emelkedett, amely az idei tervek szerint remélhetőleg 55 897 koronára emelkedik majd. Az eredmények azt bizonyítják, hogy az állami gazdaság 640 dolgozójának fáradságos munkája nem volt hiábavaló. Ennek elismeréséül az állami gazdaság legjobb dolgozóit kitüntetésben részesítették, öten, Príboj Mihály, Jagyugya Károly, Vörös Károly, Kardas László, Hemlik János a „Kiváló Munkáért“ kitüntetést kapták, mivel kerek két évtizede különböző munkaszakaszokon szorgalmasan végzik mindennapi munkájukat. További 191 dolgozót, akik már több mint 15 éve tevékenykednek a gazdaságban emlékéremmel és elismerő oklevéllel tiszteltek meg a jubileumi ünnepség alkalmával. A két évtized munkasikerei, eredményei, a kitüntetések és a jutalmak serkentsék további szorgalmas munkára nemcsak az ipolysági, hanem mind a 93 állami gazdaság dolgozóit, a szebb és boldogabb jövő érdekében. Ing. Kajtor Pál SZARAD FÖLDMŰVES 1969. június 14. Felvételünkön jobbról balra Príboj Mihály, Jagyugya Károly, Vörös Károly és Kardas László láthatók, akik a „Példás munkáért“ kitüntetés birtokosai — kezdettől fogva az Ipolysági Állami Gazdaság dolgozói. Pavlik János a melegágyak közt. A tervet teljesíteni fogom... PAVLlK JÁNOS ipolyszakállasi kertésszel az utóbbi három évben többször is találkoztam. Elbeszélgettünk a kertész munkájának fortélyairól, titkairól. Nem szívesen árulja el a jó eredmény titkát. Azt tartja, hogy mindenki kísérletezzen, törje a fejét, ne menjen a készre, ö már ilyen. Munkaszerető, fáradságot nem ismerő, kitartó kertész. Nem szereti a felületes munkát, nem szívesen dicsekszik az eredményekkel. Különösen a tavalyi eredmények miatt bosszankodik, mert a pénzügyi tervet nem teljesítette a kertészet, de erről ő nem tehet. Ugyanis mintegy 15 vagon paradicsomot nem vehetett át és dolgozhatott fel a rimaszombati konzervgyár az augusztusi események miatt. Ami a zöldségfélék értékesítését illeti, Mártonba csaknem minden zöldségüzletbe szállítanak friss zöldséget az idény kezdetétől késő őszig. Délután az asszonyok betakarítják és előkészítik az árut, este pedig Gregorovics János és Szmolka Sándor két kísérővel útnak indul, hogy Márton polgárai már reggel friss zöldséghez jussanak. Ebben az évben 380 000 koronát szeretnének Mártonból elhozni, a rimaszombati konzervgyárral pedig szerződést kötöttek 40 vagon paradicsom értékesítésére. A 40 hektáros kertészetet 25-re csökkentették, és egy millió 37 ezer korona bevételt terveztek az 1989-es évre. Az igényes terv teljesítése nem lesz könnyű, mert nincs állandó kertészeti csoport az EFSZ-ben. A vezetőség azonban mindig talál megoldást és a jó munkaszervezéssel nem feledkeznek meg a kertész kérelméről sem. Az idényre még tavaly novemberben kezdtek készülni. A melegágyakat az Ipoly folyó mellett helyezték el. Időben kipalántáztak minden növényt. Május hónap végén piacra kerül a hagyma és a karalábé, utána jön majd a többi zöldségféle. Különösen jól bevált Ipolyszakállason a paradicsom. Idén is 10 ha-on palántáztak Imongi lassan érő, Olomouci korai, magyarországi Kecskeméti és rózsaparadicsom fajtákat. A 40 vagonnyi tervet az idén is túl szeretnék szárnyalni. A paradicsomon kívül paprikát, hagymát, uborkát, káposztaféléket,'sárgarépát, petrezselymet stb. termel Pavlik János kertész. Az 1,6 ha eperből 78 000 korona Jövedelemre számítanak. Különösen a senga-sengána fajta vált be kitűnően. A kertészetben dolgozik Simon Vilmos és Rák István is, akik állandóan rendelkezésére állnak a kertésznek az öntözésnél és egyéb munkálatoknál. Abban a reményben búcsúztunk el, hogy idén talán zökkenőmentesebb lesz a zöldségfélék értékesítése. Belányi János Kíváncsi természetű az ember. Különösképepn akkor, amikor komoly dolgok kifürkészésében serénykedik, így volt ez velem is, amikor a Lévai Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságra látogattam, hogy ott közösen felmérjük a Parasztszövetség járási bizottsága megalakulása óta munkában eltelt időszakot. Elsősorban is az érdekelt, hogyan oldották meg és mit tettek idáig a szövetség társadalmi kamarájának kiépítésében. Mondhatom, jó szerencsével jártam, mert módot találtam rá, hogy elbeszélgessek Smolka Milan mérnökkel, a Parasztszövetség járási bizottsága elnökével, valamint Járnánk Pavel elvtárssal, a termelési igazgatóság vezetőjével, a járási bizottság titkárával. Minden úgy sikerült, ahogyan elképzeltem. A RIMASZOMBATIAK KIVÁNCSIAK Kapóra jöttek a rimaszombati járás képviselői is, akik azért látogattak Lévára, hogy ott ellessék a járási bizottság megalakítására és fölépítésére vonatkozó gyakorlati tapasztalatokat. A csoportot Kalina Ján, a Rimaszombati Járási Mezőgazdasági Társulás ökonómiai osztályának vezetője mutatta be. Palkoviő Július mérnök, a lukoviätei szövetkezet elnöke a járási szövetség előkészítő bizottságának elnöke és Illés Béla mérnök, a péterfalai szövetkezet elnöke az előkészítő bizottság tagja kérték Smolka mérnököt, mondjon el mindent az alakulásra vonatkozólag, hogy a legrészletesebben tájékozódhassanak. Az történt ugyanis, hogy a Parasztszövetség járási bizottsága megalakításának jóváhagyása céljából Rimaszombatban egybehívták a mezőgazdasági társulás taggazdaságainak képviselőit, akik valamilyen oknál fogva úgy döntöttek, hogy elvetik azt a javaslatot, miszerint a járási társulás bázisán kellene felépíteni a Paraszt-Egy járási szövetséget, és inkább a társulástól független megoldás mellett döntenének. Rendben van, de amikor a közelmúltban a Parasztszövekég központi bizottsága jogászával, JUDr. Durdiakkal részt vettünk a rimaszombati előkészítő bizottság ülésén, nem vetették el ezt a kérdést. Érthetetlen, hogy miért nem, hiszen erre bőven lett volna idő. Ellenkezőleg azt bizonygatták, hogy rövidesen sor kerül a járási konferencia egybehívására és a Parasztszövetség járási bizottságának megalakítására. Azóta hosszú idő eltelt, s még mindig nem döntöttek véglegesen. Ügy vélem, hogy a Parasztszövetség Lévai Járási Bizottságának vezetőitől szerzett értesülések meggyőzően hatnak a rimaszombatiakra, és ezután valóban sor kerülhet a járási konferencia egybehívására. BESZÉLGETÉS FORKIN MÉRNÖKKEL A Lévai Járási Bizottság vezetőivel folytatott eszmecsere után fölkerestem a társadalmi kamara titkárát, Forkin mérnököt, aki aprólékosan tájékoztatott a bizottságok tevékenységéről. Elmondta, hogy míg a közgazdasági kamarát Szikszai Vilmos alelnök, ugyanakkor a társadalmi kamarát Méresz Cyril alelnök irányítja az elnökség megbízásából. A közgazdasági kamarán belül három bizottságot, az ökonómiait, az adás vételit és a műszaki fejlesztés bizottságait hozták létre. A bizottságok elnökeit rendszerint az elnökség tagjaiból választották ki aszerint, ki mire alkalmas. Ugyanezt a gyakorlatot érvényesítették a társadalmi kamaránál is, mely társadalmi-politikai és szociáliskulturális bizottságokra oszlik. A társadalmi- politikai ügyeket Forkin mérnök és csoportja, a szociális-kul-
