Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-14 / 24. szám
BEL- ÉS KÜLPOLITIKA Kezdeményezésre serkentő tapasztalatok Ing. K. MARTINKA miniszter nyilatkozott a Práca szerkesztőségének A csehszlovák—magyar kölcsönös tapasztalatcsere keretében nemrég csehszlovák pénzügyi küldöttség utazott tanulmányútra a Magyar Népköztársaságba. A küldöttséget ing. Karol Martinka, az SZSZK pénzügyminisztere vezette, aki hazatérte után megválaszolt néhány kérdést: 0 Hol tartanak az MNK-ban az új rendszerrel? — Az 1966—67-es években intenzív reform-előkészületek folytak az MNK- ban, amelyek a termelés fejlesztésének gyorsítására, az életszínvonal emelésére és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok elmélyítésére irányultak. Alapos megfontolás és széleskörű tárgyalások után 1968-ban vezették be az új rendszert. Az 1968—69-es éveket Magyarországon a reformok érvényesítése átmeneti Időszakának tekintik. 1970-ben a gazdasági irányítás rendszerének már teljes terjedelmében kell érvényesülnie. £ Volna szíves röviden vázolni a magyarországi reformok lényegét? — A népgazdasági terv az új rendszerben is az irányítás és a népgazdasági fejlődés döntő fontosságú eszköze marad. Mutatószámokat azonban nem Írnak szét a vállalatok számára. A terv iránycéljait az állami szervek egyrészt ún. stabilis regulatorokkal, vagyis állandó szabályozókkal, másrészt ún. változékony regulatorokkal biztosítják. Az előbbiek öt évig érvényesek, az utóbbiak rövid lejáratú tervek összeállításánál jönnek számításba. 0 Mit bizonyítanak az eddigi tapasztalatok? — Azt a benyomást szereztük, hogy az MNK-ban helyes volt a reformok bevezetése, mert a széleskörű előkészítés keretében saját forgóeszközökkel látták el a vállalatokat, újonnan értékelték az állóeszközöket, megvalósították az egyetemes átrendezést és az állami költségvetés finanszírozta a megkezdett, de be nem fejezett berendezéseket. 9 Milyen jelenségek ragadták meg leginkább figyelmüket? — A stabil szabályozók közül különösen azok hatékonyságát és a szabályozó képességet vizsgáltuk az adójövedelem és a vállalati alapok alakítása szempontjából. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a tiszta jövedelem megadóztatása egyrészt lehetővé teszi a vállalatok saját gazdasági célkitűzéseinek megvalósítását, úgy hogy a vállalatok most eddigi eszközeik négyszeresével rendelkeznek, másrészt pedig a regulátor hatékonyan szabályozza a vállalati haszon és a vállalati alapok fejlődését. Az új gazdasági mechanizmus a haszon megadóztatásánál szavatolja a vállalati érdekeltséget a maximális haszonalakítás egész vonalán és az állami költségvetés javára történő beszolgáltatások elegendő részarányát. A haszon és a vállalati alapok szabályozásának rendszere szorosan öszszefügg a vállalati önállóság elgondolásával, amely az új gazdasági reform alapját képezi. Azt láttuk, hogy az anyagi érdekeltség a haszon abszolút összegétől függ, a részesedési érdekeltség tehát átváltozik a haszonösszeg iránti teljes érdekeltséggé. A vállalatok gazdasági tevékenysége eképpen a nyereség alakításán alapul s így a hatékonyság középpontját és fokmérőjét képezi. 0 Mi a véleménye erről a megoldásról? — A haszon megosztása az elosztási alap és a vállalatfejlesztő alak között a megadóztatás után annyiban előnyös, hogy a vállalatok tevékenységük tényleges eredményét használják alapjaik javadalmazására. Ez az a hajtóerő, amely egyre nagyobb jövedelmezőség elérésére ösztökéli a vállalatokat. A fejlesztési alap javadalmazását szolgáló haszon megadóztatása lineáris (vonalas) módon történik, az iparban például 60 százalékot tesz ki. Ebből finanszírozzák a forgóeszközök növelését, a beruházási tevékenységet, a kommunális adót és a termelőeszközök biztosítási díját. £ Mi keltette még fel érdeklődését a magyarországi irányítási rendszerben? — Az a körülmény, hogy a műszaki fejlődés feladatait — kivéve az alapvető kísérleti kutatást és a mezőgazdasági kísérleti tevékenységet — maguknak a vállalatoknak kell megoldaniuk, amelyek költségeik terhére kötelesek a fejlesztési alapot javadalmazni. Ezt az alapot még a haszon megadóztatása előtt létesítik. Ezáltal az állami költségvetés tevőlegesen támogatja a műszaki fejlesztés pénzellátását. Nem kevésbé érdekes, hogy a műszaki fejlesztés feladatait a piaci kapcsolatok keretén belül oldják meg. A kísérleti-kutató szervezetek az ipárban, az építésben, a kereskedelemben ott ugyanis vállalatok, és nem — mint nálunk — költségvetési szervezetek. Ennek eredményeképpen a műszaki fejlesztés kérdéseit főleg saját eszközeikből oldják meg a vállalatok, a kísérleti-kutató szervezetek pedig saját veszélyükre, és nem állami kockázattal gazdálkodnak. 0 Nálunk is kezdeményezési alapul szolgálhatnak ezek a tapasztalatok? — Határozottan. 1970-től kezdődően a vállalatokkal szemben is előkészítjük a pénzügyi mechanizmus elmélyítését. A nyersjövedelem helyett a tiszta jövedelmet szándékszunk megadóztatni, mert a magyarországi tapasztalatok alapján ez is bevált. (re) (Folytatás az 1. oldalról.) tebbé és tökéletesebbé válik. Az együttműködés terén éppúgy, mint az egyes* országok népgazdasági fejlődésének területén a főhangsúly a minőségre, a társadalmi termelés és a gazdasági kapcsolatok hatékonyságának emelésére tevődik. E feladat teljesítését segítik elő az európai szocialista országokban most folyó gazdasági reformok. A pártközi kapcsolatokról szólva Brezsnyev elvtárs megállapította, hogy I az utóbbi években a pártok vezető- I ségei között operatívabbá, elvtársiasabbá és célratörőbbé váltak a kapcsolatok. Ez elősegíti a hatékonyabb döntések kidolgozását és megakadályozza az esetleges hibákat. Majd kijelentette: támogatjuk és támogatni fogjuk azokat a barátainkat a szocialista országokból, akik bonyolult körülmények között tevékenykednek — | a vietnami elvtársakat, akik már évek | óta irányítják az amerikai agresszoí rok ellen vívott történelmi harcot; | a kubai kommunistákat, akik az amerikai imperializmus által alkalmazott állandó diverzió, gazdasági blokád és politikai nyomás közepette hősiesen í építik a szocializmust. Támogatjuk a j Koreai Munkapártot, amely kénytelen i visszaverni az amerikai imperialisták j és dél-koreai bábjaik állandó provoj kációit. Változatlanul támogatjuk a í német revanstörekvéseknek közvetlen ellenálló Német Demokratikus Közí társaságot. Végül éberségre hívta fel a kommunista pártokat az imperialistáknak azzal a törekvéssel szemben, hogy gazdasági, politikai és ideológiai nyomást gyakoroljanak a szocialista világra. „Ott, ahol lanyhul az éberség, ahol a kommunisták lebecsülik a társadalmi jelenségek osztályszempontú megközelítésének fontosságát, az ilyen helyeken az imperialista mesterkedések bizonyos eredményekkel járnak, aktivizálódnák a jobboldali opportunista, sőt a leplezetlenül antiszocialista elemek; erősödnek a nacionalista érzelmek,“ — jelentette ki az SZKP első titkára. Beszédének további részében foglalkozott a szocialista országok között felmerült nézeteltérésekkel és megállapította, hogy a mozgalom egyes láncszemeiben jelentősen megbomlott az egység. Egyes testvérpártok kudarcokat, sőt vereségeket is szenvedtek. Ennek egyik oka, hogy korunk viszonyai között a forradalmi erők nyomására összeroppannak a régi világ társadalmi támaszai, és ezzel együtt megnövekszik a burzsoázia ellenállása is. A másik ok, hogy olyan emberek újabb millióit vonják be az aktív politikai tevékenységbe, akik különféle társadalmi rétegekhez tartoznak, sokan közülük nem rendelkeznek a szükséges forradalmi energiával, és a problémák megoldási módjairól alkotott meglehetősen bizonytalan elképzelésekkel kapcsolódnak be a politikába. Innen származnak a szélsőségek, a politikai passzivitás, a reformista illúzió és az anarchista türelmetlenség. A nézeteltérések leküzdésének útjáról szólva kifejtette, hogy a különböző kérdésekben fennálló ellentétek „nem akadályozhatják a kommunisták közös akcióit az imperialisták elleni együttes harcban. Felszólalása befejezéséül a különféle rendszerű államok békés egymás mellett élésének fontosságát hangsúlozta. Kijelentete azonban, hogy a békés együttélés nem vonatkozik az ideológiai harcra. A békés együttélés elvének betartása széleskörű lehetőségeket nyit a szocialista és a kapitalista államok közötti fejlődésre is. Ez az elv azt jelenti, hogy tárgyalóasztal mellett rendezzük a nemzetközi problémákat, összeegyeztessük a háborús veszély csökkentésére irányuló intézkedéseket, továbbá p kölcsönösen előnyös gazdasági, kereskedelmi, tudományos, műszaki és kulturális kapcsolatokat. A jelenlegi helyzet súlyos problémái nem terelik el figyelmünket a hosszabb lejáratú feladatokról, így a kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről sem. Végül Brezsnyev elvtárs kifejezte azt a meggyőződését, hogy bizakodva nézhetünk a jövő elé. A kommunista mozgalom, amely hű Marx, Engels és Lenin halhatatlan tanításához, óriási lehetőségekkel rendelkezik, hogy az összes imperialista ellenes erőkkel szövetségben új győzelmeket vívjon a népek társadalmi és nemzeti felszabadulásáért, a békéért, az egész emberiség ragyogó kommunista jövőjéért folyó történe'mi harcban. Ülésezett az SZNT mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottsága j A bizottság, melynek munkáját Emil PíS mérnök, az SZNT mezőgazdasági ás élelmezésügyi bizottságának elnöke irányította, közvetlenül a Szlovák Nemzeti Tanács ülése előtti napon tárgyalt a mezőgazdaság és a közélelmezés időszerű kérdéseiről. A napirenden szereplő kérdések körül gazdag vita bontakozott ki. A jelenlevő képviselők, mint a bizottság tagjai tebát arra törekedtek, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács elé —■ törvényesítés céljából — reális és sokrétűen indokolt javaslatokat terjesszenek. A különböző javaslatok részletesebb megvitatása előtt azonban a bizottság elemezte a mezőgazdasági és élelmiszeripari nemzetgazdasági egység múltévi eredményeit és rámutatot a gazdaságfejlesztés terén észlelhető fogyatékosságokra. Megállapította: — hogy 1968-ban mezőgazdasági üzemeink, de különösen az egységes földművesszövetkezetek termelése lényegesen növekedett, s így sikerült a csehországi és a szlovákiai mezőgazdasági termelési színvonala közötti különbséget némileg csökkenteni; — hogy Szlovákia mezőgazdasági termelésének 9,3 százalékos növekedésével elértük azt, hogy 1960-hoz viszonyítva 1968-ban egy személy szükségleteinek kielégítésére 4 kg 30 dkg sertéshússal, 13 kg 80 dkg marhahússal, több mint 3 kg baromfihússal, 55 ás fél liter tejjel, két és fél tojással több jutott; — hogy a termelés növekedésével párhuzamosan emelkedett a mezőgazdasági dolgozók személyi jövedelme is, amely a szövetkezetek esetében az 1967-es évi 1297 korona havi átlagkereset 8,9 %-os növekedését bizonyítja, tehát a szövetkezeti tagok havi egyéni jövedelme 1413 koronára emelkedett. A bizottság azonban megállapította azt is, hogy a szövetkezetek jövedelmének felosztása körül kedvezőtlen jelenségek mutatkoznak. Mert mig a felhalmozási alap, amely a bővített újratermelést szolgálja 1987-hez viszonyítva 6,2 %-kal csökkent, addig a fogyasztási alap 13,7 °/o-kal emelkedett. Ez pedig arra figyelmeztet, hogy nagyon sok szövetkezetben közömbösen viselkednek az egyik legfőbb követelmény — a termelés technikai színvonalának szüntelen növelése iránt. Az eredmények értékelése után a bizottság megvitatta és jóváhagyta az öntözéses gazdálkodás fejlesztésének terv-javaslatát, amely feltételezi, — hogy a Duna-menti síkság, a Trnava környéke, Malacky és Senica térségében, a Garam-menti, a kelet-szlovákiai síkság és az Ipoly-menti öntözhető területek terjedelmét 1980-ig — a jelenlegi 130 ezer hektárról 450 ezer hektárra növeljük. Az ülésen sok bíráló megjegyzés hangzott el az élelmiszeriparunk áldatlan állapotával kapcsolatban is. A bizottság tagjai egyhangúlag arra a következtetésre jutottak, bogy Szlovákia élelmiszer-iparának kapacitása ás a meglévő üzemek termelésének színvonala nincs összhangban a mezőgazdasági termeléssel. S hogy a mezőgazdasági termelés növekedése törvényszerűen elmélyíti a ma is észlelhető ellentmondásokat. Vagyis ha a feldolgozó ipar fejlesztése érdekében nem történnek határozott intézkedések, akkor az élelmiszer-ipar alacsony színvonala komolyan fékezi majd a mezőgazdaság fejlődését. A fenti következtetésekből kiindulva a bizottság javaslatot terjeszt a Szlovák Nemzeti Tanács elé, melyben sürgeti Szlovákia élelmiszej-iparának fejlesztését olyan értelemben, hogy az összhangban legyen a mezőgazdaság által támasztott és szüntelenül növekvő követelményekkel. A bizottság ülésének napirendjén szerepelt továbbá az SZSZK kormányának hirdetmény-javaslata, amely az árvízvédelem területén való teendőket összegezi és az árvizvédelmi központi és helyi szervek feladatait, illetve hatáskörét szabályozza. (pa) Nelson Rockefeller kudarcba fúlt missziója Baljós start # Viharos tüntetések és tiltakozások £ Ahová Rockefeller el sem látogathatott 0 Az ellenállás okai 0 Az ún. Haladást szolgáló szövetség programjának bukása # Eredetileg 3 hónapra tervezte Rockefeller latin-amerikai körútját, amelyről Nixon még a start előtt kijelentette: „Rockefellernek és kíséretének elsősorban nem tanácsokat kell adnia latin-amerikai partnereinek, hanem ötleteket vár, hogy miként lehetne közelebb kerülni a kibontakozáshoz.“ De az eddigi látogatások kedvezőtlen mérlege arra enged következtetni, hogy a négy fordulóra tervezett körút lényegesen lerövidül. Már a mexikói megbeszélések légköre, tónusa jelezte, hogy Rockefeller kemény fába vágta fejszéjét. Szakértőhadának egyik vezető tagja Arthur K. Watson mintegy pozitívumként jegyezte meg: „Soha életemben nem hallottam ennyi szemrehányást, de ez nem baj, legalább őszinték voltak hozzánk.“ Őszinteség hiányáról Hondurasban sem volt oka Rockefellernek panaszkodni, ahol diáktüntetések fogadták őt, amelyek során a védelmére kirendelt katonák az egyik diákot leterítették. A legsúlyosabb kudarc a perül, bolíviai, ecuadori és venezuelai kormány részéről érte Nixon személyes teljhatalmú megbízottját. Perú kormá-N/ \» Mi FŐI OMÍ'VFS nya egyenesen megtiltotta Rockefellernek, hogy az ország területére lépjen. Ez a lépés valósággal mélypontra juttatta a két ország közt fennálló kapcsolatokat, melyek tudvalevőleg azért váltak különösen feszültté, mivel Perú államosította a Rockefeller naftatrösztjéhez, a Standard Oil Company-hoz tartozó kőolajtársaságot. A washingtoni kormány nagy felháborodással fogadta az államosítás hírét és ultimátumszerű követeléssel igyekezett rábírni a perúi kormányt az államosítás visszavonására, de fenyegetése hasztalannak bizonyult. Így hát visszakozott és jobbnak látta, hogy békéltetési tárgyalásokhoz folyamodjon, amelyeket Rockefeller lett volna hivatott vezetni. Nos, ez az elgondolás eleve elhibázott volt Mert várható-e a Rockefeller-dinasztia tagjától, a kőolaj-mágnás Nelson Rockefellertől, aki Venezuela egyik legnagyobb földbirtokosa — ami a dél-amerikai latifundiumok világában is sokat jelent, — hogy kiterjedt érdekeltségei rovására egy megfelelő alternatív programot segít kidolgozni? Hiszen Rockefellerek még azt a gyatra programot is eltorzították, melyet az ún. Haladást szolgáló szövetség hozott létre. Emellett már ennek a koncepciónak sincs úgyszólván sehol komoly támasza Latin-Amerikában. 1969. június 14. Bolívia fővárosában, La Faz-ban mindössze 3 órát tölthetett csak Rockefeller, akinek biztonságáért a kormány nem vállalta a felelősséget. Viharos tüntetések és tiltakozások fogadták őt Ecuadorban is, ahol a fővárosban, Quitoban, továbbá Ambatoban és Cuencaban heves és sebesülésekkel járó összecsapásokra került sor diákcsoportok és katonai egységek közt. Venezuela-i látogatásáról meg éppenséggel le kellett mondania. Éspedig nemcsak azért, mert nagyarányú diáktüntetésektől tartottak, hanem a Caracas-i és washingtoni kormány közt fennálló súlyos feszültség miatt is, aminek oka az, hogy az USA korlátozni akarja a venezuelai kőolaj behozatalát. Ez pedig érzékenyen károsítaná Venezuela gazdaságát és fizetési mérlegét. Chilében ugyancsak erősödik a látogatás mellőzését követelő közvélemény nyomása. Problematikusak az Argentínával tervezett megbeszélések is, ahol az utóbbi időben óriási tüntetések és sztrájkok rázták meg az ország életét. Különösen Cordobában, Rosarioban és Buenos Airesben voltak hevesek a szakszervezetek által irányított akciók, az Ongania-rezsim ellen irányuló tüntetések, amelyekhez a diákság is csatlakozott. Az argentin dolgozók elégedetlenségét az Ongania-kormány antiszociális és gazdasági politikája hevítette forrpontra, amely a fegyveres erőkkel való összecsapásokban is kifejezésre jutott. A tüntetések során több diák vesztette életét, háromszázan megsebesültek, többszázan a rendőrség foglyai. Általános sztrájk viharzott végig Uruguayon is, ahol 14 ezer húsipari dolgozó már csaknem 2 hónapja sztrájkol. A latin-amerikai nép fokózódó nyugtalanságának egyik alapvető oka a nagybirtokos osztály embertelen uralma, a vontatott, sok helyütt csigalassúságü ipari fejlődés, amely főleg az északamerikai monopóliumok nyomására vezethető vissza. Brazíliában a 10 ezer hektáron felüli birtokoknak csak egyötöd százalékát művelik meg, de bérbeadásról, főleg földreformról hallani sem akarnak. Az USA latin-amerikai érdekeltségeinek összege egy félhivatalos amerikai közlöny szerint, 1967 végén húszmilliárd dollár volt, amelynek hozzávetőleg fele esik magánvállalkozókra, akik hivatalos beismerés szerint évi 1 milliárd dollár hasznot fölöznek le. Ténylegesen persze sokkal nagyobb a nyereségük. Az ún. Haladást szolgáló szövetség évi 2 milliárd dollár kölcsön nyújtását irányozta elő, de ezt sohasem kapta meg Latin-Amerika és ha meg is kapta volna, csupán a kamatok és törlesztések fizetésére lett volna elég. Közben persze nem szünetel az adósságok szaporodása. A mérhetetlen szociális egyenlőtlenségek közt vergődő Latin-Amerika csökkenő tendenciát mutató nyersanyagáraival szemben, növekszenek a behozott amerikai ipari cikkek árai. Az észak-amerikai tőke harácsolásának tragikus következménye, hogy a latin-amerikai kontinens saját erejéből nem tud kellően iparosodni, ismételten kölcsönök felvételére szorul és mindinkább amerikai ellenőrzés alá kerül, ami alól tudvalevőleg csak Kuba képez kivételt. Az északamerikai mammutvállalatok és a nagybirtokosok uralmának kihatásaképpen 90 millió latin-amerikai parasztnak nincs földje, az átlagos életkor 38 esztendő, a gyermekhalandóság nyolcszor akkora, mint Európában. Az egyébként rohamosan fejlődő Sao Paulóban, Brazília ipari gócában katasztrofális a külvárosi vízellátás, aminek nap-nap után számos áldozata van. Latin-Amerika dolgozóinak millióit valósággal krónikus munkanélküliség sújtja. Lima, Santiago de Chile, Bogota stb. külvárosaiban hajmeresztők a lakásviszonyok, égrekiáltó a nyomor, amely annál megdöbbentőbb, mivel a nagy jövőjű kontinens a világ természeti kincseinek 23 százalékát bírja. Ilyen körülmények közt a liberálisnak mondott new-yorki kormányzónak, Nelson Rockefellernek receptje, csak kuruzslási formula lehetne. Latin-Amerika súlyos gazdasági és szociális bajainak kigyógyítása ugyanis mindenekelőtt a valódi földreformot, az Egyesült Államokkal folytatott egyenlőtlen kereskedelem egészséges kooperációval való felcserélését és a monopóliumok mindenható uralmának megtörését teszi szükségessé. Szírt 2
