Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-31 / 22. szám

A magyar tannyelvű műszaki középiskolák jelvonulása. A aagykaposl MMKI leány-népzenekara a szombat esti műsor, keretében szórakoztatta a közönséget. „Kétségtelen, hogy mindannyian szívből Vágytunk erre a találkozóra, hiszen hosszú éveken keresztül éreztük, hogy a közös sor­sunkból, a közös törekvéseinkből adódó sa­játos problémáink megoldásához gyakori ta­lálkozásokra, tapasztalataink kicserélésére s ha kell, erőnk összefogására van szükség! Éreztük, hogy változtatni kell a helyzeten. Éreztük, hogy a magyar tannyelvű mező­­gazdasági iskoláink nem élhetnek egymástól elszigetelten, magukba zárkózva. Tudtuk, hogy szükség van a mezőgazdasági iskoláink közötti sokrétű verseny életrehívására; a szaktudás elmélyítését szolgáló, az általános műveltség és az előadói készség fejlődését segítő, valamint a fizikai erőt gyarapító ver­senymozgalom megindítására és teljes ki­bontakoztatására. De ezzel párhuzamosan arra is, hogy az iskolák tantestületei kicse­réljék a szakembernevelésben szerzett gaz­dag tapasztalataikat és azokat alkotó módon gyümölcsöztethessék fáradságos, de szép munkájukban.“- ^ A találkozó megnyitása után gazdag mű­sornak néztek elébe a jelenlevők. Nyolc me­zőgazdasági iskola (Dunaszerdahely, Komá­rom, Szepsi, Ipolyság, Tornaija, Nagykapos, Karva, Ögyalla — az utóbbi kettő szaktan­intézet) szakmai, kulturális, néprajzi és sportvetélkedője vette kezdetét. Az alábbiak­ban a kétnapos rendezvényből adunk ízelí­tőt. kát is figyelembe kell venni, akár szociológiai, akár kultúrtörténeti, vagy műemlékvédelmi oldalról néz­zük. Számunkra a falu belső szem­lélete a fontos, amely a falut mint emberi települést, mint lakóhelyet elemez elsősorban. Akt a szóban élő néphagyományt szívén viselt, és aki néprajzi ha­gyatékunk gyűjtésével, elemzésé­vel, osztályozásával, eredetük és összefüggésük kérdéseivel foglal­kozik, annak kötelessége ts taná­csaival, közreműködésével elősegí­teni minden tlyenértelmü kezdemé­nyezést. De „minden nagynak, kicsi a kezdete“ és ml hisszük, hogy ép­pen ezekből a „kis“ gyűjtésekből és az ehhez hasonló lelkes meg­mozdulásokból képesek leszünk számottevő eredményekkel gazda­gítani a jövőben tervezett hazai néprajzi múzeumunkat és valóban értékes adatokat gyűjteni a most szervezendő folklór Intézetünk ré­szére. És ha ennek kapcsán felve­tődne a kérdés: vajon a szerény kezdetnek lesze-e kellő folytatása, s vajon sikerül-e a gyűjtőmozgal­munkat tovább fejleszteni s egy közös nagy cél szolgálatába állíta­ni, erre elsősorban pedagógusaink­tól, íróinktól, önkéntes gyűjtőink­től, de nem utolsó sorban diákja­inktól és magától a szerkesztősé­günktől ts várjuk a választ. Eleinte próbáljuk meg a terjedel­mes kutatást feladatot egy-egy te­rületre leszűkíteni, egy meghatá­rozott időszakra összpontosítani, olyan témakörökhöz kötve, mint például: helységnevek, dűlőne­vek, közmondások, mondák stb. gyűjtése. Vagy más vonatkozásban a halászat, vadászat, méhészet, szövés-fonás, vagy még máskép­pen értelmezve, például a babona még ma is észlelhető hatásának az elemzésére vonatkoztatva. De mindezt, ahogy már említettük, szervező és irányító munka nélkül elvégezni nem lehet. A megoldások módozatait latolgatva kézenfekvő­nek látszanék, ha a Szabad Föld­műves szerkesztősége szervezne meg (a MMKl-k aktív bevonásá­val!) egy olyan gyűjtőmozgalmi akciót, ahol az általa irányított tematika alapján különböző mező­gazdasági vonatkozású tárgyakat, elnevezéseket, szokásokat, hagyo­mányokat gyűjtenének. Például olyan foglalkozásokról ts, mint a kosárfonás, dohányfeldolgozás vagy akár az állattenyésztés, a malom­ipar, a csipkeverés, a kézlmunká­­zás sok mindent aszociálunk. Az általános falufejlesztés lényegesen kihat a terület külső és belső ar­culatára. Az önkéntes gyűjtök szerte az országban alig várják, hogy mi­előbb megfelelő segítséget kapja­nak. Pedagógusaink ts sürgetik a szakmai útbaigazítást, tovább sze­retnék fejleszteni ezt az Ipolysági kezdeményezést. Mert hát ki más, ha nem maga a falusi ember a leg­méltóbb arra, hogy őseinek emlé­két őrizve ,a kezdettől napjain­kig“ és azon túl a szocializmus építésének nagyszerű időszakában, utódai számára menthesse át az emberiség ctvtllzálódásának ada­tait, tanújeleit, történelmét. Ennek a rendezvénynek a jövő­ben külön figyelmet kell szentelni. Noteszeinkben számos feljegyzés gyűlt össze az Ipolyságon lezaj­lott eseményekről, tervekről, lehe­tőségekről,, amelyeket meg kell szilárdítani és amelyeket minden bizonnyal jövőre már valóra ts válthatunk. Feltételezzük, hogy eb­ben nagy segítséget nyújt a jövő­ben Is az Ipolysági mezőgazdasági iskola igazgatósága, amely ezt az akciót elindította és figyelemre méltó eredményeket mutatott fel. SZUCHt M. EMIL nak, és sok örömet a zenekar lelkes szakmai vezetőinek. A Beat-zenekar Is Jő úton halad, s a műsorukat mél­tán Jutalmazta tapssal a közönség. A műsor második fő részesének, a tornaijai technikumnak mindkét tánca nagyon szépen ki volt dolgozva. Kár, hogy zenei kíséret nélkül szerepeltek és így az éneklés hátráltatta a tánc temperamentumának fokozását. A sza­­valőverseny első és második helye­zettjei a színpadon is bizonyították, hogy kitűnő versenyzők. Bocsárszki Pál az országos táncdalverseny har­madik helyezettje a várthoz méltóan szerepelt. Az Ipolyságiak cigánytáncát vas­tapssal Jutalmazta a közönség. A Mo­zaik elnevezésű tánczenekar, mint mindig, most is kitűnően szerepelt. Cserba Istvánról, az együttes éneke­séről Is csak elismerőleg szólhatunk. A Mozaik zenekar kísérte a zselízi Danis Ferenc mérnök, az Ipolysági MMKI igazgatója, köszönetét mond i Szécsényt Mezőgazdasági Technikum igazgatójának a baráti látogatásért, A két napos rendezvény vasárnap délben végétért. Ezután került sor(' az eredmények kihirdetésére s ezzel egyidőben a versenydíjak kiosztására.!' Pathó Károly főszerkesztő és Danis Ferenc, az Ipolysági Mezőgazdaságii1 Műszaki középiskola igazgatója búcsúztak az egybegyűltektől, majd a ver-i * senyek győzteseinek meleg kézszorítással átadták a díjakat. Az ünnepli! ebéd befejeztével nyolc iskola tanulói, tanárai elégedetten indultak hazafe-i lé. Magukkal viték a kétnapos találkozó légkörét, magukkal vitték a ver-i senyek tanulságait, magukkal vitték mindazt, amit egymástól hallottak,! tapasztaltak. i [ Erősítse ez a találkozó mindannyiunkban az együvé tartozás nemes tu-1 > datát, legyen alapja, kiinduló pontja Dél-Szlovákia magyar nemzetiségű pa-( | rasztsága következetesebb összefogásának, szolgálja a mezőgazdasági szak-', embernevelés színvonalának állandó emelkedését, de egyben hirdesse azt'| is, hogy a magyar nemzetiségű mezőgazdasági, Illetve földműves tanuló-') ifjúság — tudásánál, műveltségénél és fizikai felkészültségénél fogva —'» méltó az elismerésre, a megbecsülésre s az iskola elvégzése után rangos1» helyezést nyerhet abban a küzdelemben, amely szocialista nagyüzemi me-.i zőgazdasági termelésünk fejlesztését, a parasztság és az egész társadalom,» boldogulását szolgálja. » Kultúrműsor gimnázium első éves hallgatóját, Pe­­harcz Erzsébetet. Erzsiké nagyon megnyerte a közönség szívét. Átélt' énekszámaival, kellemes hangjával újból igazolta, hogy nem véletlenül lett második helyezett az országos táncdalversenyen. A szepsi tánczenekar szintén Jól szerepelt és fellépésével igazolta, hogy megérdemelten végzett első he­lyen a kelet-szlovákiai középiskolák közti vetélkedőn. A műsor különben három részből állt. Az első rész népi jellegű volt, a' második esztrádműsor-szerű, és d harmadikban léptek fel a budapesti vendégművészek. A hivatásos éneke­sek, a vártnak megfelelően szerepel­tek. Kár, hogy a fellépésükre gyér világítás mellett került sor. A műsort konferáló Szabó Etelka' szintén kiválóan helytállt, s komoly, hozzáértésről tett tanúbizonyságot. Még egyszer összegezve, a korszerű' ipolysági amfiteátrumban látott mű­sorszámokkal elégedett volt a közön­ség. Az ünnepély rendezői, szerkesz­tőségünk hálásan köszöni az együtte­sek vezetőinek a gondosan előkészí­tett műsorszámokat, s már előre örü­lünk, hogy jövőre lesz kire számíta­nunk a mezőgazdasági iskolák orszá­gos vetélkedőjén. A szakismereti vetélkedő, a szavalóverseny és a labdarúgó torna egyént, győztesei, illetve a csoportgyőztesek képviselőt. •lkat töprengtünk, honnan lesz * megfelelő műsor az ünnepélyre, őszintén szólva, nem tudtunk róla, milyen komoly kulturális tevékenység folyik a mezőgazdasági technifcumok­­bak. Bár a hat technikum közül Ko­máromból és Dunaszerdahelyről senki sem szerepelt, a műsor mégis színvo­nalas volt. A legkellemesebb meglepetést ta­lán a Nagykaposi Mezőgazdasági Mű­szaki Középiskola jelentette. Nem is sejtettük, hogy olyan komoly zenei élet van az ország keleti sarkában levő Iskolában. A 18 tagú leány népi­­zenekarról csak a legnagyobb elisme­rés hangján szólhatunk. Még nem egy kiforrott zenekarról van szó, de mi­vel a tagok legtöbbje elsős, és még sokáig lehet a zenekar tagja, az el­következő években minden bizonnyal sok dicsőséget szereznek az iskolá-A tornaijai MMKI tánccsoportja ts példásan szerepelt. KÖZBEN Szögei elvtárssal, a Városi Nemzeti Bizottság elnökével és Kovács István elvtárssal, a titkárral. Bizony nem volt könnyű eddig jutni, de még nagyon sok a dolguk. Megtekintjük a „Jankó Král“ gyermekotthont. A városi nem­zeti bizottság most ennek korszerűsítésére fordítja összes energiáját. Képes Tibor, az otthon vezetője örömmel »kalauzol végig a szobákon. A legkor­szerűbb bútorokat látjuk, igazán olyan lesz ez az otthon, amelybe szívesen Járhat majd az ifjúság. „Azt akarjuk“ — mondja Képes elvtárs, — „hogy nálunk minden fiatal otthon érezze magát“. Nemcsak egyénekre gondol­nak. Itt működik majd az irodalmi színpad, az énekkar, a mezőgazdasági iskola érdekkörei, az Ifjúsági klub, röviden minden iskola a terveknek megfelelően ide küldheti diákjait hasznosan szórakozni. Mert olyan érdek­köröket is akarnak szervezni, amelyek segítik a diákok szakmai felké­szültségét, esetleg kedvet kaphatnak további szakmára is. De ehhez több segítségre lenne szükségük, mert a szakelőadókat nem tudják kellően honorálni. Megtekintjük az otthon parkját is. Ma még bizony elhanyagolt, de a Jö­vőben sportpályákat létesítenek. Köztük 60 m hosszú futópályát, de helyet kap a vízisport is, amelyhez már meg is vannak a csónakjaik. A gyermekotthon korszerűsítése Jő ütemben folyik, a városi nemzeti bizottság a Jutalmul kapott 200 ezer koronát fordította erre a célra, és Szögei elvtárs határozottan kijelentette, hogy még további áldozatoktól sem riadnak vissza, ha arra szükség lesz. Ipolyság végre méltó gyermekotthont kap. Ez is hozzájárul majd a vá­roska rangosságához. A Jövőben ide helyezik az összpontosított nemzeti bizottságok területi székhelyét is, ami szintén emeli majd a város Jelen­tőségét. Sokat adott a városszemle. Egyrészt további tartalékot, erőt gyűjtöttünk Jövőbeli munkánkhoz, másrészt közelebbről megismertük a város vezetőit, dolgozóit, akik éjt nappallá téve fáradoznak, ez Ipoly-mentl kis város szé­pítésén. Bállá József az ipolysági diáktalálkozóról V gyűjtők is versenyeztek

Next

/
Oldalképek
Tartalom