Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-24 / 21. szám

BEL- ÉS KÜLPOLITIKA

Mezőgazdaságunk és az új pénzügypolitika

Az 1967. évtől a mezőgazdaságban Is rendszeresen alkalmazzuk az ú] gazdasági rendszerünk reformjait, amelyek Jelentősen érintik a mezőgazdasággal szemben alkalmazott pénzügyi politikát.

A hitelezési politika eddigi eredményei:

A mezőgazdaságban mint kivételezett népgazdasági ágazatban kedvezőbb hitelezési feltételeket teremtettünk. Ez főleg a következőkben nyilvánult meg:

1. a mezőgazdasági üzemek építkezéseinek terjedelme nincs kötelező kerettel meghatározva. Az ipari ágazatokban szigorú határ érvényes,

2. szükséges esetekben hitel nyújtható a forgóeszközökre is, illetve azok megnövekedett értékére. Az iparban ez ki van zárva,

3. a hitel kamatja a mezőgazdasági üzemek részére alacsonyabb, mint az élelmezési komplexum egyéb üzemei számára.

Ezekről az előnyökről tanúskodnak a következő számok is:

1969. év Vo-ban kifejezve

hitel mezőg. egyéb ipari

üzem üzem üzem

folyószámla hitel 3 4—6 8,5

[hosszúlejáratú üzemeltetési 3 4—6 6—7,5

hosszúlejáratú beruházási 5 6 6—7,5

hosszúlejáratú meliorációs 2 — —

Ezen kedvezményes hitelezési előnyök jelentősen hozzájárulnak a szükséges társadalmi költségek megtérítéséihez. Ezért a jövőben is megmaradnak az ilyen vonatkozású ökonómiai előnyök. Sőt a hitelrendszert tovább fejlesztjük és a mezőgazdaságunk számolhat helyi jellegű előnyös hitellel is. A mezőgazdaságban a hosszúlejáratú kölcsönök visszatérítési ideje is hosszabb, mint egyéb ágazatokban. Például a mezőgazdasági üzemek a hosszúlejáratú kölcsönöket egészen 16 évig törlesztik, amíg az Ipari üzemek legfeljebb 8 évig.

A hitelek a mezőgazdasági üzemek részére jelentős pénzforrást jelentenek. Ezt tanúsítja a következő kimutatás is:

A hitelek merítése az 1968. évben milliárd koronában

hitel: EFSZ ÁG Egyéb üzemek

üzemeltetési hitel VII. 1-ig 2,2 4,1 16,8

hosszúlejáratú XII. 31-ig 0,4 0,2 1,8

Hogyan is fejlődik tovább bankrendszerünk?

Még ebben a félévben bankrendszerünket illetően három törvény lép életbe:

1. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság pénzügyi átszervezéséről,

2. az új bankrendszerről,

3. és a devizagazdálkodásról szóló törvény.

Átdolgozásra kerül a mezőgazdasági üzemekkel szemben alkalmazott pénzügyi politika és rendszer is. Számítani kell azonban a jövőben a mezőgazdaság 'kivételezésére a pénzügyi gazdálkodás terén is. A pénzügyi gazdálkodásba a jövőben jelentős beleszólásuk lesz a Parasztszövetség képviselőinek is, ami biztosítéka lesz a társadalmi és az üzemi pénzeszközök igazságos elosztásának. TÖTH ENDRE, mérnök

Az Apollo 10 n Hold körül kering

Az eszmei egységért

Már most megállapíthatjuk, hogy az emberiség történetének legelőbbre mutató fejezete napjainkban már nem a Földön, hanem a világűrben játszódik le. Gagarin bátor földkörUli száguldása óta újabb és újabb űrhajók ostromolják a nagy ismeretlent, a Földet körülvevő végtelen világot és az eddig megközelíthetetlen égitesteket.

A múlt héten két ilyen nagyjelentőségű űreseménynek lehettünk tanúi, sőt az Apollo 10 színes televízió adásának révén egyenesen szemtanúi. Az egyik esemény az amerikai űrkutatás páratlan sikerrel kecsegtető kísérlete (mikor e sorokat írjuk az űrhajó még a Hold körül kering) a Holdba való feljutás terén, a másik a Szovjetunióban felbocsájtott Vénuszszonda megérkezése a célba, a Vénusz bolygó felszínére. A szovjet források szerint, a kísérlet sikerült és eredménye nem valami bíztató a Vénusz további kutatásának szempontjából. A szonda műszerei ugyanis megállapították, hogy a Vénusz az ottani viszonyok folytán nem alkalmas az emberi életre és a jövőben sem valósítható meg az ember leszállása a bolygóra.

Az USA-ban vasárnap fellőtt Apollo 10 jelzésű űrhajó célja megközelíteni a Hold felszínét és leszálló helyet keresni az Apollo 11 számára, amelynek felbocsájtását júliusra tervezik.

Az első három napon a repülés az előre kidolgozott tervek szerint folyt le és azt semmiféle rendellenesség nem zavarta. Az űrhajé a program szerint 382 000 km útat tesz meg 75 óra alatt és kibacsájtett kétszemélyes kabinja 15 km-re közelíti meg a Holdat. A feladata kipróbálni a leszállásra szolgáló eszközöket és elvégezni a szükséges műveleteket, de leszál-APRÖHIRDETÉS

Méhpempőt szállítok utánvétellel garancia mellett. 1 gr. pempő 25 dkg mézben 40 Kös. Bruty, h. sz. 14., Nővé Zémky-i járás.

ELVESZETT

egy fekete Stainer védjegyű hegedű, 1969. május 19-én, reggel a madi búcsún. Kérjük a szíves megtalálót, hogy jelentse az Albári MNV-én. A jutalom nem marad el.

2 S7ARAP Fíll OMÜVES 1989. május 24.

lást nem végez. A program szerint az Apollo 10 má|us 28-tér vissza a Földre.

Szerdán éjjel az Apollo 10 megkezdte Hold körüli keringését az égitest felett 110 km magasságban. Csütörtökön este kerül sor a legérdekesebb, de egyben legveszélyesebb manőverre, amikor az Apollo 10 kibocsájtja a kétszemélyes kabint, amely megközelíti e Holdat, kipróbálja a leszálló berendezéseket, kiválasztja a legalkalmasabb leszállási helyet. Ezzel mint egy előőrs, biztosítja az Apollo 11 útját.

A politikai válságból kivezető útnak természetes velejárója, hogy társadalmi életünk konszolidálódásának feltételeit, s így a párt hivatalos politikáját és vezető személyiségeinek nyilatkozatait is, a politikai kérdésekkel behatóbban foglalkozó emberek egy része úgy értelmezi és magyarázza, 'hogy az a politikai válság kibontakozása idején kialakult álláspontjával összeegyeztethető legyen.

Pedig a CSKP Központi Bizottságának novemberi és áprilisi határozata

értésünkre adja, hogy a szocialista demokrácia következetes elmélyítése mellett határozottan fel kell lépni elsősorban Is a szocializmus ellenségei és azok ellen a nacionalistarevizionista ^irányzatok hordozói ellen, akik a párt január utáni politikájával visszaélve, tehát a januári politika jegyében — a párton belül, de az egész társadalmi életünkre kiható — eszmei zűrzavart idéztek elő, s amely gyakorlatilag szocializmus és szovjet ellenes szervezkedéshez, tehát ellenforradalmi jellegű megmozdulásokhoz vezetett.

Ennek ellenére eléggé gyakran találkozhatunk olyan jelenséggel, hogy a január utáni politika félremagyarázói, akik közül nagyon sokan a szocialista országok megkülönböztetését szolgáló és osztályjelleget tagadó „demokratikus szocializmus“ híveivé, majd a politikai válság elmélyülésével párhuzamosan a szocializmus és szovjet ellenes nacionalista irányzatok támogatóivá váltak, most, tehát a társadalmi életünk konszolidálódásának Időszakában a párthatározatokat úgy magyarázzák, mintha azok a konszolidálódásra való törekvések mellett a politikai anarchia előidézőinek védelmét Is szolgálnák.

Ezért gyakran előfordul, hogy ezek az emberek — a párthatározatokra hivatkozva — támadásba lendülnek azok ellen, akik a párthatározatokkal valóban összhangban nemcsak a káros szocializmusellenes jelenségek felszámolását, hanem a káros jelenségek okainak feltárását és megszüntetését is szorgalmazzák. Hadakoznak a többség ellen, illetve a párttagság többségének, s lényegében az összlakosság többségének álláspontja, vagyis mindjobban általánosuló véleménye ellen.

Mindenki előtt világos, hogy a politikai válság előidézői nem azok voltak, akik a január utáni politikáért azért lelkesedtek, mert abban a személyi hatalommal párosuló bürokratikus-dogmatikus Irányítás megszűnésének. a politikai és a gazdasági élet demokratizálódásának, tehát társadalmi életünk demokratikus jellege elmélyülésének előfeltételét látták. Hanem azok, akik a január utáni politika gyakorlati érvényesülését szélsőséges jobboldali törekvéseikkel szüntelenül gátolták. A tények egész

sora bizonyltja ezt! De bizonyltja azt is, hogy nagy mulasztást követtek el azok a politikusok is, akik hosszú időkön keresztül a jobboldali irányzatok kibontakozásának passzív szemlélői, vagy politikai tisztánlátás hiányában támogatói voltak.

Az ember joggal elvárja a megtévedt embertársaitól, hogy ilyen nagy megrázkódtatás után, amelyen hazánk népe átesett, némi .önbírálatot is gyakorolnak. Vagyis a politikai válság okainak keresése nyomán rádöbbennek arra, hogy a január utáni politikáért, amit nagyvonalakban a CSKP Akcióprogramja körvonalazott, s mely politikának szerves részét képezte a jobboldali veszélyre figyelmeztető májusi párthatározat is, másként kellett volna harcolniuk.

Úgy látszik azonban, hogy egyesek részére nem szolgáltak meggyőző tanulságként a szocializmust bomlasztó események. Csak ezzel magyarázható, hogy nyíltan és burkoltan támadják azokat, akik a politikai válsághoz vezető okok feltárását és megszüntetését szorgalmazzák.

Pedig illenék tudni, hogy nagyon sokan vannak azok — nemcsak kommunisták, hanem pártonkívüliek is — akik a válság okainak keresésével foglalkoznak. Nagyon tévednek a vitapartnereink, mert nem úgy van, ahogy ők állítják. Vagyis az okok keresői nem megrögzött szektások és nem a január utáni politikában látnak revizionizmust és az ördög tudja milyen elhajlást. S így természetes az is, hogy a politikai válságért, mint okozót nem a január utáni hivatalos pártpolitikát marasztalják el, hanem azokat, akik a január utáni politika leple alatt, e politikának gyakorlati kibontakozását gátolták azáltal, hogy szocializmusellenes, nacionalista-revizionista nézeteik következetes terjesztésével fertőzték társadalmunk egy részének tudatát.

Ez a megállapítás nem egyes emberek fantáziájának rosszindulatú szüleménye. A tények egész sora, a sajtóban megjelent cikkek egész garmadája bizonyltja, hogy létezett és még ma is létezik nálunk egy eléggé erős jobboldali áramlat, amellyel, mint tényleges ellenzékkel, s mint a január utáni politika megvalósulásénak legfőbb akadályozójával feltétlenül számolnunk kell.

S ha már létezik, akkor miért fáj egyeseknek, hogy „nevén nevezzük a gyéreiket“ ?! S miért fogják rá azokra, akik a válság előidézőinek politikai felelősségrevonását sürgetik, hogy szektások, hegy a dogmatikusbürokratikus viszonyok visszaállítását őhajtják? Talán megfeledkeznek arról, hogy a válságot előidéző jobboldali irányzatok legfőbb hangadói nem a szektások, hanem az egész társadalmunk ellen vétettek? Illenék tudni azoknak, akik még nem tudatosították, hogy cselekedeteinkért mindannyian, — de főleg mi kommunisták és politikusok — társadalmunknak felelősséggel tartozunk.

Nem kiáltunk bosszút Sünden olyan szóért, véleményért, amely nem egyezik a miénkkell Tudjuk, hogy a vitára, az őszinte véleménynyilvánításra, majd a különböző vélemények összehangolására a szocialista társadalomban is szükség van, sőt mi több: itt van csak arra igazán szükség1 De társadalom elleni vétek lenne megengedni azt, hogy a szabad véleménynyilvánítás ürügyén valakik olyan nézeteket terjesszenek és olyan akciókat szervezzenek, amelyek ellentétben vannak fejlődő szocialista társadalmunk érdekeivel. Pedig ezt sokan tették a közelmúltban és Jé néhányon teszik napjainkban is.

Ezért csak helyeselni lehet a CSKP Központi Bizottsága elnökségének azt a határozatát, amely a sajtótermékek és egyéb hírközlő eszközök eszmei irányvonalának és a szerkesztőségek politikai helytállásának következetes felülvizsgálását Irányozza elő. Ezeknek az intézkedéseknek semmi közük nincs a dogmatikus-bürokratikus módszerekhez. Vagyis ezeket az intézkedéseket nem az a törekvés váltotta ki, hogy a párt központi bizottsága vissza akar térni az elavúlt és rossz adminisztratív módszerekhez, hanem ezt az intézkedést szinte kikényszerftették azok, akik görcsösen ragaszkodnak a pártpolitikával ellentétes nézeteikhez, s így munkájukkal nem a pártpolitika győzelmét, hanem a politikai válság elmélyülését szolgálják.

A szocialista társadalmunk vezető pártjának ereje és akciőképessége az eszmei egységből fakad. Eszmei egység pedig csak úgy képzelhető el, ha a párt tagjai a marxizmus-leninízmus alapeszméihez ragaszkodnak. Tehát ha azokat tiszteletben tartják és cselekedeteiket a közösen vallott alapelvekhez igazodva bontakoztatják kt.

A nacionalizmusból és a liberalizmusbél táplálkozó különféle elhajlások törvényszerűen megbontják a pirt egységét és gyengítik akcióképességét. Ezért a kommunistáknak erkölcsi kötelességük védelmezni a marxizmus-leninizmus tisztaságát még abban az esetben is, ha a párton belüli nacionalista-revizionista irányzatok hordozóival — az esetleges hiábavalónak bizonyuló gyakori eszmecsere következtében — „kenyértörésre“ kerül sor.

Az egységbomlasztó elemek távozásával ugyanis nem gyengül, hanem erősödik a párt, aminek áldásos következményei visszatükröződnek majd a szocializmust építő népünk akcióegységében, szocialista társadalmunk fejlődésének gyorsabb ütemében.

PATHŰ KÁROLY

BIAFRA DRAMAJÄ

Május 30-án lesz két esztendeje, hogy Nigéria keleti országrésze — szakiadár-államként — Biafra független, szuverén köztársasággá alakult át. Az új állam megteremtésére az Ibo-törzs ellen 1966-ban elkövetett északnigériai írtó-hadjárat szolgáltatott közvetlen okot, melynek 30 ezernél több Ibo esett áldozatul, majdnem két millió pedig az öldöklés rémületével a keleti országrészbe menekült. E megrázó élmények és az Ésaak-Nigeriában szerzett egyéb elriasztó tapasztalatok következtében, határozta el a keleti országrész lakossága, hogy önrendelkezési jogát érvényesítsve, Enuguban kikiáltja a köztársaságot.

Ojukwu ezredes kormánya széles körű közigazgatási reform megvalósítására készülődött, melynek az volt a célja, hogy a 14 millió lakosú, néprajzilag tarka Biafra különböző nemzetiségeinek önkormányzatát megerősítse. S ez annál figyelemre méltóbb, mivel a lakosság két harmadát az Ibok alkotják.

A nigériai központi kormány feje, Gowon tábornok azonban csakhamar, pontosan 1967. Július 7-én, hadjáratot Indított Biafra ellen, melyet nem átallott csupán aféle rendőrségi akciónak nevezni... A lagosi központi kormány nyilván túlságosan vérmes reményeket táplált, mikor abban bizakodott, hogy néhány nap alatt „észre téríti“ és engedelmességre bírja a lázadókat. A lagosi propaganda-gépezet szerette volna elhitetni a világgal, hogy mindössze személyi ambícióktól fűtött rebellisekről, egy maréknyi csoportról van sző, amely Ojukwu ezredes mögött felzárkózva, bizonyos imperialisták szolgálatában Nigéria egységének felbomlasztására törekszik. A helyzet ilyen leegyszerűsítése azonban merő képtelenség. Vitathatatlan,

| hagy a nyugati nemzetközi monopóliumok nemzetiségi és törzsi, valamint vallási viszályok szitásával, anyagi és fegyveres segítség nyújtásával a polgárháborút a saját javukra próbálják kihasználni, hogy pozíciókat szerezzenek és hozzá jussanak a naftaforrásokhoz, az ónbányákhoz, a kakaó és hevea-ültetvényekhez (a kaucsukhoz), koprához stb. De ez mit sem változtat a biafral nép függetlenségi küzdelmén. Hogyan Is volna különben elképzelhető, hogy Ojukwu nyomorúságosán felfegyverzett 30 ezer főnyi katonasága, immár 22 hőnapja állja a harcot, a főként brit fegyverekkel és repülőgépekkel felszerelt nagy fiziikal túlerőben levő nigériai hadsereg ellen.

í Egy hónappal azelőtt már-már arról számolt be a világsajtó, hogy Biafra, melynek több millió éhező lakosa már csak mindössze ezer négyzetmérföldnyi területen viaskodik, végnapjait éli és csupán a dzsungelekben folytathatná az ellenállást. Ám ez a feltevés tévesnek bizonyult. A nigériai légi erők tömegpusztító bombázásai nem Toppantották össze Biafrát, sőt még jobban fokozták elkeseredett ellenállását és mozgósftólag hatottak a világ demokratikus közvéleményére, amely erőteljesebben kezdte követelni a brit fegyverszállítások beszüntetését.

NAGY-BRITANNIA

miniszterelnöke Harold Wilson végül nem zárkózhatott el az elől, hogy Gowon tábornokot megkísérleje rábírni, kímélje meg a bombázásoktól Biafra polgári lakosságát és a nem katonai jellegű célpontokat. Kapott ugyan ezirányú Ígéretet, de a népirtás folytatódik.

Lagosban nyilván keveselték a pusztítások eddigi mérvét, pedig azok már eddig több százezer halottat követeltek.

Ám, ahogyan Vietnamban, úgy Biafrában sem sikerült az agresszió fokozásával célt érni. Biafra éppen az utóbbi időben nem egy pozíciót hódított vissza és nincs teljesen elszigetelve, arról nem is szólva, hogy maga a francia kormány sem mutatkozott közömbösnek és igyekszik a britek rovására ugyancsak bizonyos befolyásra szert tenni.

A Bíafrának szánt francia fegyverszállftmányok továbbításáról Gabon és az Elefántcsont-Part gondoskodik. Maga az Egyesült Államok láthatólag tartózkodik a beavatkozástól és felelős amerikai politikusok is kifejezetten felemelték szavukat Nigéria kegyetlen hadviselése ellen és Biafra érdekében, aminek indítéka azonban aligha csak holmi merő önzetlenség.

Nagy-Britannia Gowon Iránt tanúsított magatartását, illetve a Nemzetközösségből folyó állítólagos kötelezettséggel álcázott szolidaritását nagyon Is konkrét gazdasági érdekek magyarázzák. Nagy-Británnia 700 millió fontra rúgó beruházásából magára a biafrai nafta-kitermelésre 250 millió font (vagyis hozzávetőleg két és fél milliárd korona) esik.

Sajnos, egyelőre semmiképpen sem bontakozik ki egy viszonylag rövid időn beiül bekövetkező békés rendezés körvonala. Gowon tábornok még hallani sem akar Biafra független nemzeti létéről és nem hajlandó tárgyalni mindaddig, amíg Ojukwu — aki most már tábornok — nem mond le Biafra önrendelkezési jogéról. Wilson meghiúsult „közvetítési“ kísérlete után, meddőnek bizonyult

AZ AFRIKAI EGYSÉGSZERVEZET

Monrovla-i értekezlete is, melyen 6 afrikai államfő vett részt. Az egyedül lehetséges és életképes megoldás, a viszály politikai felszámolása, ezidőszerint még távolinak látszik. Másrészt Biafrától nem várható, hogy előzetes feltételként elfogadja a teljes kapitulációt. Amíg Nigéria a nagyhatalmak, elsősorban Nagy-Británnia fegyverszállításaira támaszkodbatik, folytatódni fog a tragikus polgárháború, amely mint Ojukwu a közelmúltban leszögezte, nemcsak Afrika belső kérdése, hanem nemzetközi probléma is, akár Vietnam, akár a Közép-Kelet ügye. Szírt