Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-24 / 21. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE Jól működnek a járási bizottságok Jelenleg húsznál több szlovákiai Já­rásban működik a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség. További JB-ok ala­kulása és alapítása folyamatban van. Helyenként bonyolult körülmények között alakulnak meg a JB-ok, egy­részt a kétféle szektor, vagyis a me­zőgazdasági őstermelő szövetkezete­­sek és az egyénileg gazdálkodó föld­művesek fajlagos követelményei foly­tán, másrészt annak következtében, hogy a Parasztszövetség rendeltetésé­nek, programjának és hivatásának bővebb ismertetése hosszabb időt igé­nyel a mezőgazdasági irányítás intéz­ményes rendezésénél. A Parasztszövetség programja azon­ban egyéb, az előbbinél nem kevésbé fontos feladat teljesítésére is irányul: a mezőgazdasági szövetkezetekről szőlő új törvény előkészítésénél leen­dő részvételre. Ezekben a napokban megküldték a járási, illetve előkészítő bizottságok­nak az előkészületben levő törvényre vonatkozó alapelvek új indítványát, hogy f ,é. május 15-ig állást foglalja­nak hozzá és az ún. kiemelt mező­­gazdasági üzemekkel vállvetve kidol­gozzák észrevételeiket, miközben nem szabad megfeledkezniük a szocialista szövetkezeti mozgalomról szóló tör­vény alapelveire vonatkozó javaslat összehasonlításáról. A Parasztszövetség központi bizott­ságának elnöksége immár másodízben arra az egyértelmű álláspontra he­lyezkedett, hogy egyrészt a Paraszt­szövetség járási konferenciáinak in­dítványa alapján, másrészt saját elbí­rálása értelmében önálló, külön tör­vényt hozzanak a mezőgazdasági szö­vetkezeti mozgalomról. Elvégre saját, jól felfogott érdekeit szolgáló jogsza­bályról Van szó, amely hivatva lesz távlatilag rendezni mind az EFSZ-ek, mind pedig az egyénileg gazdálkodó földművesek viszonyulásait. Már csak ezért is behatóbban kell indokolni a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény tervezetét és társadalmi szük­ségességét, ahogyan azt az indítvány javasolja: 1. Nemcsak az EFSZ-ek tagjai és funkcionáriusai hangoztatják, hanem a joggyakorlatban is már több éve megnyilvánul az egységes földműves­szövetkezetek és a szövetkezetesek közötti társadalmi viszonyulások jogi rendezésének nem kielégítő állapota, amely sem a szövetkezeteknek, sem a tagoknak nem nyújt elegendő jog­­biztonságot. A szocialista törvényes­ség általánosan alacsony színvonalát az EFSZ-ek belső szervezésében, koo­perációs és integrációs kapcsolataiban is megfigyelhetjük, pedig éppen azok terebélyesedésén múlik jórészt mező­­gazdaságunk további termelékenysé­gének felvirágoztatása. Az esetek többségében az EFSZ-ek és a tagok közötti kapcsolatokról, tagsági, mun­kaügyi, telek- és vagyonjogi, valamint önigazgatási kérdésekről van szó. Ez az állapot annyival is aggasztóbb, mivel az alkotmányban szavatolt, ám­de a szövetikezetesek vonatkozásában meg nem valósított polgári jogokat érinti. A jogok és kötelességek széles skálája meghatározza a szövetkezetek helyzetét a termelési közösségben és a társadalomban általában. De ha ezeket a társadalmi kapcsolatokat jo­gilag nem fektették le, vagy ha nem kielégítő, egymásnak ellentmondó mó­don rendezték őket, sor kerül a szo­cialista törvényesség megbontására. Ezáltal a szövetkezeti tagoknak — mivel jogbiztonságukat nélkülözik — beáll a tehetetlenség, a kiszolgálta­tottság érzete, ami viszont következ­ményeiben messzemenő negatív tár­sadalmi érdességekhez vezethet. A jelenleg fennálló főbb jogi elő­írások, az EFSZ-ekről szóló, 1959-ben kelt és az akkori korszellemhez ké­pest haladónak minősíthető törvény, valamint a szövetkezeti mintaalapsza­bály ma már elavult. Számos részlet­­kérdésüket egyéb jogi előírásokba el­ágazó, nagy számú normák határoz­zák meg, ami által át nem tekinthető, zavaros jogi helyzet állott elő. Ember legyen a talpán, aki eligazodik benne. Bekövetkezett tehát a jogbiztonság hiánya indokolatlan különbségekkel nemcsak gazdasági és szociális téren, hanem a többi polgárokkal történő jogviszonyulás összehasonlításában is. A gazdaság! irányításban ugyancsak zavaróan éreztetik hatásukat a direk­­tív Irányítás idejéből származó jog­szabályok. Egyidejűleg szükségesnek mutatkozik a mezőgazdasági irányítás szervezéséről szóló, 32/1963 Tt számú eddigi törvény hatálytalanítása, mely politikai-szervezési létjogosultságot teremtett a mezőgazdasági termelési Igazgatóságok számára. A jelenlegi állapot nemcsak egyes jogi intézmény megváltoztatását, hanem ezen társa dalml viszonyulások egész jogrendsze rének gyökeres át- és újjáépítését is megköveteli. Ezért áll a szövetkezeti földműve­seknek egyenjogosításukra irányuló követelménye összefüggésben a mező­­gazdasági szövetkezetekről szóló új törvény kibocsátásával; olyan világos, önálló, egyetemes, áttekinthető és ésszerűen egybehangolt legiszlatív al­kotással, amely megfelel a szövetke­zeti mezőgazdaság és a földműves­munkaközösség jelentőségének, vala­mint a szövetkezetesek gazdasági és társadalmi helyzetének. Az új tör­vénynek tehát nemcsak a mezőgazda­­sági szövetkezeti mozgalom feladatai­nak teljesítése, hanem a további ha­ladó szellemű fejlődés biztosítása szempontjából is egyetemesen meg kell oldania az elvi jelentőségű jogi kérdéseik összességét. Az említett mérlegelések alapján már az EFSZ-ek 1964. évi VI. kong­resszusa megfogalmazta, majd az 1968. évi VII. kongresszus kifejezetten kö­vetelte a mezőgazdasági szövetkeze­tekről szóló törvény megszavazását. A Parasztszövetség programja szintén szorgalmazza ezen törvény kibocsátá­sát, amely magában foglalná és egye­temesen felölelné a szövetkezeti föld­művesek, az EFSZ-ek és a velük tár­sult szövetkezeti üzemek alapvető tár­sadalmi viszonyulásának törvényes rendezését. Mivel a szövetkezetekről szóló új, önálló törvény az évek során sem lá­tott napvilágot, kibocsátása most már az irányítás új rendszerében annyival inkább szükségessé válik, mert mély­reható gazdasági és szervezési jellegű változásokat hoz magával. Kifejezés­­teljesebben kell biztosítanunk az EFSZ-ek és tömörüléseik gazdasági és jogi önállóságát, mint népgazdasá­gunk és társadalmi rendszerünk oszt­hatatlan, és mégis fajlagos tartozékát. Jogilag egyenlő feltételeket kell te­remtenünk vállalkozásuk számára a szövetkezeti földművesek egyeniogo­­sításával egyetemben, mert enélkül bajosan lehetne megvalósítani az elő­készületben levő agrárprogramot. Kü­lönben is törvény készül a szocialista vállalatokra vonatkozólag, amely azonban nem vonatkozik és nem is vonatkozhat az EFSZ-ekre, sem azok viszonylagos kapcsolataira a tagokkal, mert például a szövetkezeten felüli tömörülés terén már nem veszi figye­lembe a sajátságos kooperációs és in­tegrációs mezőgazdasági szükséglete­ket annak ellenére sem, hogy a föld­műves-szövetkezeteknek jogukban áll akár a társulásnak szövetkezeten fe­lüli szervezési módszerei szerint iga­zodni a szocialista vállalatokról szóló törvény értelmében. De a mezőgazda­­sági szövetkezetekről szóló törvény azáltal, hogy az EFSZ-ek jogi hely­zetének szilárdításával egyúttal azok vállalkozási kapcsolatait is felöleli, a gazdasági reformokat tükröző jogi előírások egyik láncszemévé válik. 2. Az új törvény tervezete kifejezés­re juttatja a jogi átrendezés egyete­mességének és áttekinthetőségének követelményét. Ezért a szövetkezeti tagok és funkcionáriusok, valamint azok a szerveik, akikre a törvény meg­valósításának feladata hárul, vegyék mielőbb kézhez ezt a tervezetet. Az új törvény életbe léptetésével meg­szűnik a jogi előírások tömkelegének szétforgácsoltsága, az átrendezés szi­lárdítja és elmélyíti a szocialista tör­vényességet. A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló jelenlegi törvényjavaslat arra törekszik, hogy megteremtse a jogi feltételeket és lehetőséget polgáraink tömörülése számára az EFSZ-ekben, amelyekben önkéntes tagságuk, köl­csönös segédkezésük és a szocialista tulajdon önigazgatásának szövetkezeti formája alapján munkálkodhatnak, közös termelőeszközökkel korszerű és hasznos nagyüzemi mezőgazdasági termelést folytathatnak, valamint la­kosságunk élelmezésének biztosítósá­ra és életszínvonalunk emelésére tö­rekedhetnek. Arra is gondot fordít a törvény, hogy a tagok egyéni érdekei összhangban álljanak a szövetkezet és társadalom érdekeivel, hogy a szövet­kezeti földművesek az alkotmányban lefektetett jogaikkal élhessenek és ezáltal egyre intenzívebben bekapcso­lódhassanak az iparosodó mezőgaz­dasági termelésbe. A szövetkezetesek egyen jogosítása népgazdaságunk egyéb ágazataiban tevékenykedő polgártársaikkal meg­követeli, hogy a tagsági viszony szo­ciális, gazdasági és jogi szempontból mind vonzóbbá váljon nemcsakaföld művesek, hanem más polgárok, neve­zetesen a szakemberek és az ifjúság számára, amelynek tartós foglalkozta tottsága a szövetkezetekben mezőgaz (lóságunk további fejlesztésének egyik pillérét képezi. Ennek feltétele, hogy a törvény kiküszöbölje az önkéntes­ség elvét és az igazi szövetkezeti de­mokráciát zavaró összes érdességeket és hogy a szövetkezeti szerveknek ne álljon módjukban illetéktelenül be­avatkozni a szövetkezetesek eképpen kiépített személyi érdekkörébe. Eb­ben a vonatkozásban főleg telek- és vagyonjogi, munkaügyi kérdéseket, valamint a munkatörvénykönyv vív­mányait, a munka- és szabadságidő rögzítésének kedvezményeit stb. kell érteni oly módon, hogy a többi dol­gozóéval egy szintre emelkedjenek a szövetkezetesek jogai és kiváltságai. Emellett minden egyes szövetkezet maga rendezheti a tagjai adottságai­nak és körülményeinek leginkább megfelelő munkafeltételeket. A törvényjavaslat továbbá figyelem­be veszi az EFSZ-ek és egyéb szövet­kezeti társulások önigazgatási jelle­gét. Eltávolította az előbbi közigazga­tási rendszer elemeit, megszüntette a szövetkezeti szervek ügyiratainak kötelező jóváhagyását állami közegek által, mindenekelőtt azonban az utób­biak közvetlen beavatkozását a szö­vetkezeti életbe. Mivel a szövetkezeti demokrácia el­vének helytelen értelmezéséből admi­nisztratív félreértések keletkezhetnek, magában a törvényben kell lefektetni a szövetkezetesek személyi jogainak elhatárolását, amelyeket még a leg­felsőbb szövetkezeti kollektív szervek döntésével sem lehet csorbítani. Ezért a törvény nem indul ki a kisebbség feltétlen alárendelésének elvéből a többséggel szemben. A szövetkezetek társulásiánál például megkülönbözteti az alapszerződést, amelynek megvál­toztatásához valamennyi tag hozzá­járulása szükséges, amíg az alap­szabályok módosításához elegendő a többség döntése. Az önigazgatás tehát nem jelent holmi önkényt, hanem szabad kezet biztosít a tángyalások lefolyásánál, a jogvédelemben stb. Az új önigazgatási elvek a törvény­­javaslatban lehetőséget nyújtanak a szövetkezeteknek, hogy a szakszerű irányítást önállósítsák és függetlenít­sék, illetve kivonják a kollektív szer­vek operatív és gyakran nem éppen szakszerű beavatkozása alól, ami ter­mészetesen feltételezi a szakember leendő teljes felelősségét a felettes szervekkel szemben. Ugyanakkor meg kell határozni a szövetkezeti szervek kollektív elhatározásának kialakítási módját, hogy egyrészt szavatolja a kollektivitás egységét, másrészt pedig ne hátráltassa a szövetkezet ügymene­tét. Az új törvény jellegzetessége az állékonyság és a mozgékonyság. Az állékonyság elvéből következik, hogy a törvény nem rendezi a társadalmi viszonyulásokat a legapróbb részlete­kig. Nem lehet viszont ennek ürügyén eltekinteni bizonyos viszonyulások konkrét rendezésétől és azt holmi általános kerettel helyettesíteni, amelybe ugyan sok minden „belefér", de amely nem tükrözi a való életet és nem simítja el az ellentéteket. Gazdasági téren, nevezetesen az integrációs társulások összetételének és módozatának megválasztásánál na­gyobb szabadságot kell biztosítani a szövetkezeteknek, hogy ne fékezzük további fejlődésüket. Mozgékonyság­nak kell felülkerekednie a társadal­mi kapcsolatban, amikor a szövetke­zetesek személyi jogainak különféle magítéléséről van szó, amelyeket ma­ga a szövetkezet előnyösebben ren­dezhet tagjai javára. Ezekben az ese­tekben a törvény minimális jogokról (vagy maximális kötelességekről) be­szél. A mozgékonyság követelményé­vel egyes, a törvényben meghatáro­zott miniszteri felhatalmazások Is összefüggnek. A jogi átrendezés említett módszere egyúttal megfosztja jogi következmé­nyeitől az EFSZ-ek mintaalapszabály­zatát. A minisztériumok ' ugyanis a Parasztszövetséggel karöltve csupán olyan „alapszabályminta“ kiadására készülnek, amely csak afféle mód­szeres útmutató szerepét tölti be jogi kötelezettség nélkül. A szövetkezet alapszabályait maga a törvény ren­dezi, ami viszont nem jelenti az alap­szabályok jogi jellegének felszámo­lásiát. Az alapszabályok, mint jogi előírások felszámolása megköveteli, hogy a bennük foglalt fontos társa­dalmi viszonyulásokat törvény ren­dezze. Mindez kétségtelenül nagyobb sta­bilitást és jogbiztonságot jelent majd a szövetkezetesek és az EFSZ-ek szá­mára, mivel sem a Földművelési és Élelmezésügyi Minisztériumnak, sem egyéb szerveknek nem áll majd mód­jukban valamit is változtatni a tör­vényben lefektetett jogokon. Mert ha csakugyan sarkalatos fordulatnak kell bekövetkeznie a szocialista törvényes­ség betartásában a szövetkezeti me­zőgazdaság szakaszán, fel kell hagyni az eddigi gyakorlattal, vagyis olyan, pillanatnyilag szükséges legiszlatív intézkedések kibocsátásával, amelyek megelőző elemzés híján minden gaz­dasági és szociális indokot nélkülöz­nek. 3. A szövetkezetekről szóló önálló törvénytervezet elvei abból a felis­merésből indulnak ki, hogy a mai tár­sadalmi viszonyok között semmilyen szakaszon nem lehet egymástól elkü­löníteni a társadalmi kapcsolatokat. Ez vonatkozik a mezőgazdaságra is, amely ma már oszthatatlan tartozé­kát képezi társadalmunknak. És vo­natkozik a szövetkezeti szektorra is, amelyhez mindinkább közeledik a mai állami szektor. Ennek ellenére az említett egyesítési törekvések nem jelentik a jogi átrendezés unifikálását akkor sem, ha netán hasonló, vagy akár azonos Intézmények létesülné­nek, mert az egyesítés nem áll ellen­tétben a jogi átrendezés megkülön­böztetésével. A törvényjavaslat tehát egyesíti az EFSZ-ek és egyéb mező­gazdasági-szövetkezeti társulások, va­lamint a tagsági viszonyból eredő szö­vetkezeti földművesek kapcsolatait abszolút sajátságos jelleggel. A közös szövetkezeti törvény terve­zete viszont, amelynek keretében a mezőgazdasági szövetkezetek kérdé­sét is meg kellene oldani, azon a helytelen elgondoláson alapul, hogy a mezőgazdasági-szövetkezeti kapcso­latok fejlődése az összes ípéldául la­kás-, fogyasztási stb.) szövetkezetek egyesítésére irányul, jóllehet maguk a tények megcáfolják ezt a tévhiedel­­met. Semmiféle hasonló jelenség sem észlelhető, hacsak nem a törvény „szentesítené“ a közeledést, vagy nem kerül sor valamennyi szövetkezet szervezeti egyesítésére a Szövetkeze­tek Központi Tanácsának keretében. Ellenkezőleg, az eredeti egységes szövetkezeti intézményektől és elvek­től fokozatosan elkülönültek a szövet­kezetek egyes típusainak szükségle­te szerinti intézmények. A közös tör­vény tervezete csupán egy olyan ál­lapothoz való visszatérés törekvését szorgalmazza, amely a fejlődés folya­mán már meghaladottá vált. Ámbár végeredményben ez is lehetséges len­ne, ha azt mezőgazdaságunk további fejlődése és a szövetkezeti földműve­sek helyzete megkövetelné. Mindazonáltal téves az a feltevés, hogy a szövetkezetben dolgozó föld­műveseik egyenjogosítását egyönte­tűen, a többi szövetkezettel együtt a közös törvény keretében lehet elér­ni, mert az nem venné figyelembe a saiátos érdekeket. Nem tűnne ki be­lőle világosan, mi sérelmes a mező­­gazdasági, és mi a többi szövetkeze­­tes részére. Kívánatos lenne ugyan külön törvényben szabályozni a töb-A mezőgazdasági szakemberek tanácskozásain rendezett génk'á'iítésoknn mindenütt nagy érdeklődés van a különböző típusú kaszálógépek iránt. bl szövetkezetes jogait és kötelessé­geit, nem válna viszont a mezőgazda­­sági szövetkezetesek javára, ha „sor­sukat“ egybekapcsolnák az előbbieké­vel. Magyarországon, Jugoszláviában és valamennyi többi szocialista állam­ban, sőt Franciaországban önálló tör­vényes rendelkezések intézkednek a mezőgazdasági szövetkezeteikről. Egy közös szövetkezeti törvény életbe lép­tetése nálunk tehát indokolatlan ki­vételt jelentene. Tagadhatatlan, hogy valamennyi szövetkezet számára közös jellegű intézkedések is léteznek (pl. a szö­vetkezet keletkezése, annak szervei stb.), de ezeknek jogi rendezését ke­rettörvénnyel kellene megoldani. Téves továbbá az a felfogás, hogy az összes szövetkezetek integrációja felé irányuló fejlődés szem elől té­veszti a körülményt, miszerint az egyesítési törekvés nem a szövetkeze­tek, hanem a mezőgazdaság kereté­ben, a földművesszövetkezetek, az állami gazdaságok és más mezőgaz­dasági üzemek között megy végbe. A szövetkezetek viszonyulásainak jogi rendezése egy közös szövetkezeti tör­vénnyel határozottan késleltetné a természetes fejlődési folyamatot, pe­dig arra az CSSZKP mezőgazdasági programja is súlyt helyez. A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló önálló törvény legiszlatív-jogi érvein kívül vizsgálat tárgyává kell tennünk mind az egyik, mind a másik tervezet jelentőségét. Nem férhet két­ség ahhoz, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek jelentőségének és a szövetkezeti földművesek helyzetének az önálló törvény fogalmazása felel meg annál inkább, mert annak életbe léptetésével megvalósul a szövetke­zeti földműveseknek tett, számos po­litikai okiratban lefektetett és régen esedékes ígéret éppúgy, mint mindkét Parasztszövetség programnyilatkozata. # • * Ennyit a mezőgazdasági szövetke­zetekről szóló önálló törvény indoko­lásáról. — A szocialista szövetkeze­tekről szóló közös törvényjavaslat el­vein gondolkodjanak a többi (lakás-, fogyasztási stb.) szövetkezetek tagjai. Ránk az a feladat hárul, hogy alapo­san meghányjuk-vessük az önálló tör­vény minden mondatát, valamennyi rendelkezését és szakaszonkénti ér­telmét, mert szerinte alakulnak majd kapcsolotaink, az egyénileg gazdál­kodó és a szövetkezeti földművesek gazdasági és életfeltételei. Nem kevésbé fontos feladat hárul ugyancsak a Parasztszövetség járási bizottságaira, amely feladat teljesíté­se bebizonyítja majd az egész föld­műves-osztály képességét és ráter­mettségét, hogyan értékeli a társadal­mi helyzetét hosszú évekre meghatá­rozó rendelkezések tervezetét. JUDr. MICHAL ÖURDIAK, a Szlovákiai Egységes Paraszt­szövetség Központi Bizottsága legiszlatív tagozatának titkára Kevés pénzen A Tíinec közelében levő Osflvky-f szövetkezet kicsi, s mégis példát mu­tat a többiek számára a társadalmi élet kibontakoztatásában. A múlt esz­tendőben a kulturális alapon kevés pénzeszközzel rendelkeztek, mégis három érdemes szövetkezeti dolgozót üdültetésre küldtek. Ezenkívül autó­buszos kirándulást szerveztek Szlová­kia nevezetes üdülőhelyeire. Elidőz­tek többek közt a Poöúvadlo-tó mel­lett is. A tagság nagyon elégedett volt a kirándulással, melynek főbb mozza­natait keskeny filmre is fölvették, hogy az utókor számára megörökítsék az emberek viselkedését. Idén már a Parasztszövetség alap­­szervezete gondoskodik a társadalmi élet kibontakoztatásáról. A pénzesz­köz még mindig kevés, de jó beosz­tással, eredményesen fölhasználhat­­iák. Jegyeket vásároltak például a 'rineci színházba, s tervezik, hogy ováron ellátogatnak a napfényes Bratislavába. A szövetkezet jövőre ünnepli meg­alakításának 10. évfordulóiét. A nagy napra már most készülnek. Krónikát vezetnek a szövetkezet életéről, s ab­ban sok érdekes és tanulságos ese­mény meytp1álhn*ó. Szoros kapcso­latot tartanak a Téáini Mezőgazdasági Műszaki Középiskolával, mely min­den esetben támogatást nvújt a szö­vetkezet számára a kulturális rendez­vények alkalmával. —h— SZABAÍ1 FÖI.flMPVF.S 3 1989. május 24.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom