Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-04 / 1. szám
---TI Világos, érthető és egyértelmű rendeleteket akarunk \ Ä mezőgazdasági termékek felvásárlását és a mezőgazdasági szükségletek leszállítását a gazdasági törvénykönyv 5. fejezetének 7. részében a 259— 268-as paragrafusok speciálisan sza-* bályozták. Az Irányítás új rendszeré^ bek bevezetésével kapcsolatban a 13/1967 Zb. számú törvényes intézkedéssel több határozatot érvénytelenítettek, ezért a gazdasági törvénykönyv specifikus törvényes intézkedéseiből csupán torzó maradt. A mezőgazdasági termékek Jelenlegi felvásár-' lását a gazdasági törvénykönyv mindeddig érvényben maradt speciális szabályai szabályozzák, azaz a gazdasági törvénykönyv 156—210-es érvényes paragrafusai, továbbá a Csehszlovák Szocialista Köztársaság főarbiterének '(fő döntőbírójának) 139/1965 Zb. számú rendelete, a 119/67 Zb. rendelet, amely az egyes gazdasági kapcsolatok rendezésére vonatkozik, s végül az 1967. Június 5-én érvénybe lépett 55/1967 Zb. számú, a mezőgazdasági termékek és szükségletek leszállítási feltételeire vonatkozó rendelet. Már a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fő döntőbírójának 139/1965 Zb. számú rendelete 10. §-ának 2. bekezdése kimondotta, hogy a beadás egyes alapvető feltételeire vonatkozó határozatok csak abban az esetben érvényesek, ha a szerződéses szervezetek a szerződésben kimondottan bem tüntetnek fel más megegyezést. A rendeletnek más határozatai is vannak, amelyek szerint ilyen kölcsönös megegyezés megengedhetetlen, ha a törvény vagy a beadási és leszállítási alapvető feltételek kimondottan kizárják annak lehetőségét. Az 55/67 Zb. számú rendelet 111-es paragrafusának 1. bekezdése feltünteti, milyen esetekben köthetnek a szervezetek eltérő megegyezést. Az 5. paragrafus 2. bekezdéséről, a 7. paragrafus 2—5., 8., 9., és 10. bekezdéséről, az 50. § első bekezdéséről, az 53. § 5 .és 7. bekezdéséről, valamint az 54. § 1. bekezdéséről van szó. Az 5. § 2. bekezdésében feltüntetett rendelet értelmében a mezőgazdasági termékeket kötelesek felvásárolni. A 109. § 3. bekezdése értelmében a 109. § 1. bekezdésében feltüntetett átvevők kötelesek felvásárolni a nekik felkínált összes mezőgazdasági termékeket, amennyiben ezek közvetlen fogyasztásra vagy feldolgozásra megfelelők, még abban az esetben is, ha nem felelnek meg a műszaki normák követelményeinek. Ugyanilyen kötelességeik vannak az 1. bekezdés b) betűje alatt feltüntetett termékek esetében a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalatnak (burgonya, fogyasztási tojás, vágóbaromfi), valamint a borfeldolgozó üzemeknek is. Ezeket a határozatokat úgy kell értelmezni, mint a társadalom Jogi eszközeit, amelyekkel a monopolizált átvevő szervezeteket társadalmi szempontból hasznos viselkedésre kényszerítheti. Meggondolandó, hogy ez a Jogi eszköz elégségesnek bizonyul-e arra, hogy ne kerülhessen sor például az anyagi érdekek semmibevevésére, valamint a partnerek közötti kölcsönös gazdasági előnyösség elvének megszegésére. Meggondolásra késztet az is, hogy a 109. § határozatai értelmében az egyes átvevő vállalatok csupán egyetlen termék, vagy pedig kettő, esetleg több termék (például lenfeldolgozó üzemek] felvásárlására vannak feljogosítva, mint monopolizált átvevő vállalatok, a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat pedig sok mezőgazdasági termékre. Az 55/57. Zb számú rendelet 11. §-a értelmében ha a felvásárló köteles minden számára felkínált mezőgazdasági terméket átvenni, a mezőgazdasági szervezet megkövetelheti, hogy a felkínált mezőgazdasági termékeket tőle azonnal átvegyék, amennyiben az átvételi feltételeket előzőleg másképp nem határozták meg. Ez a határozat ' azonban nem zárja ki, hogy az üzletfelek ne kössenek másfajta megegyezést. Ez anynyit Jelent, hogy az üzletfelek eltérhetnek ettől a határozattól, esetleg az átvevő üzletfél monopolizált helyzetének hatása alatt a termelők számukra kedvezőtlen, 0 rendelettől eltérő határozatokat fogadhatnak el. Véleményünk szerint, ha a Jövőben kötelező felvásárlásra kerül sor, akkor ezt a határozatot kötelezővé kellene nyilvánítani, amely társadalmi biztosítékot nyújtana arra, hogy a monopolizált felvásárló vállalat a társadalom szempontjából hasznos módon működjék. A felvásárlás Jogi szabályozásával kapcsolatban a jövőben célszerűnek tartjuk az egyes termékek esetében tisztázni azt a fogalmat, hogy „azonnal át kell venni“. E fogalom tisztázásával és időbeni kifejezésével az említett társadalmi biztosíték és védelem hathatósabbá válna. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni az 55/67 Zb. számú rendelet 6. §-a 3 .bekezdésének a tárolással teljesített beadásra vonatkozó rendelkezését. A 109/64. Zb. számú törvény a tárolással teljesített beadási kötelezettségre vonatkozó határozatot kötelezőnek nyilvánítja, ugyanakkor azonban a termékek kötelező átvétele csupán a mezőgazdasági termékekre vonatkozik. Véleményem szerint, a rendeletben feltételezett mezőgazdasági termékekre vonatkozó társadalmi védelem csak abban az esetten teljesítheti a monopolisták társadalmi szempontból hasznos viselkedésének kikényszerítésére vonatkozó küldetését, ha teljesen összefüggő komplexet alkot, amelyet a monopolista a mezőgazdasági termelőkkel folytatott tárgyalások folyamán nem szeghet meg. Mindaddig, amíg a gazdasági törvénykönyvben a tárolással teljesített beadási kötelezettségekre vonatkozó határozatok módosítására nem kerül sor, a speciális rendelettel nem szabadna a mezőgazdasági szervezetek számára előnytelenebb helyzetet teremteni. SZABAD FŐI DMÜVFS 1969. január 4, Célszerűnek tartanám, ha a Jövőben a Jogi rendeletek a mezőgazdasági termelők társadalmi védelmét komplex módon biztosítanák, hogy a monopolizált felvásárló vállalatok kívánatos, társadalmilag hasznos működését egyértelműen biztosítani tudjuk, és szükség esetén ezt a mezőgazdasági termelők vagy azok érdekvédelmi szervezetei saját maguk is kikényszeríthessék. A monopolizált helyzettel való visszaélést társadalomellenes működésnek kellene minősíteni, azaz gazdaságiogi visszaélésnek, és büntetéssel kellene sújtanunk. Amennyiben a gazdasági szerződés megkötésével bizonyos gazdasági előnyök járnának és a monopolista nem akarna gazdasági szerződést kötni azokra a termékekre, amelyekre a mezőgazdasági termelő gazdasági szerződést akar, az előírásokban a mezőgazdasági termelőnek Jogi védelmet kellene biztosítani és annak kérésére a döntőbíróságnak a felkínált termékek mennyiségének megfelelő gazdasági szerződést kellene kötnie. Ez a Javaslat a mezőigazdasági termelők Jogos érdekeinek Jogi védelmére irányul. Ha az árupiacon Jelenleg uralkodó helyzet 0 termelők érdekeinek jogi védelmére más lehetőséget is tud nyújtani, akkor természetesen más, ennél megfelelőbb formát is lehetne választani. Természetesen a leghatékonyabb Jogi beavatkozást azt Jelentené, ha megszüntetnénk a monopólokat és a lelhető legnagyobb versengésre teremtenénk lehetőségeket. Ez azonban főként 0 nemzetgazdasági szférába tartozik. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mezőgazdasági termékek legnagyobb részének árát hogyan állapítják meg és milyen a helyzet a mezőgazdasági kellékek előállítása és szükséglete terén. A jogi előírások kidolgozásakor azonban mindig azt kell szem előtt tartani, hogy az adásvételi kapcsolatok terén az üzletfelek között teljes egyenjogúságot teremtsünk, és jogilag ezt biztosítani tudjuk. A mezőgazdasági termékek mennyiségének és minőségének ellenőrzését a gazdasági törvénykönyv 267. §-a és az 55/67-es Zb. számú rendelet 7., 8. és 9. §§-ai szabályozzák. A 7. § 2—5. bekezdései, valamint a 8. § és a 9. § kötelező érvényű. Ez annyit jelent, hogy a szervezetek nem köthetnek a felsorolt határozatoktól eltérő megegyezést. • A 109/64 Zb. számú rendelet 267-es §-ának 1. bekezdése értelmében, ha a szervezetek között nem jön létre megegyezés a leszállított termékek minőségéről, akkor a külön előírásokkal, az erre a célra kijelölt szerv által kiadott minőségre vonatkozó határozatot kell kötelezőnek tekintenünk. Ilyen rendkívüli előírás az 55/67 Zb. számú rendelet 9. §-ának 1. bekezdésében feltüntetett határozat. Itt vannak feltüntetve azok a szervezetek, amelyeket feljogosítottak arra, hogy kötelező döntéseket hozzanak a felvásárolt mezőgazdasági termékek minőségéről. A gazdasági törvénykönyv 267. §-a 1. bekezdésének határozatához hasonlóan az 55/67 Zb. számú rendelet 9. §-ának 1. bekezdése sem tesz említést arról, mikor válik a feljogosított szerv által kiadott döntés kötelezővé. Hasonlóképpen az állami mezőgazdasági, élelmiszeripari és kereskedelmi inspekcióra vonatkozó 122/62 Zb. számú törvény sem tartalmaz határozatot arra vonatkozóan, hogy a mezőgazdasági termékek minőségére vonatkozó bizonylat vagy értékelés ellen lehet-e fellebezni vagy kérelmezni annak felülvizsgálását. Ez a tény a jelenlegi időszakban nem tekinthető teljesen helyesnek elsősorban az olyan termékek esetében, amelyeknél a minőségi felülvizsgálati döntés lehetséges és célszerű. A mi kutatóintézetünk több szervezetnek az alábbi három kérdést tette fel: 1. Milyen mezőgazdasági termékek esetében tekintik a felülvizsgálati döntést tárgyilagosan lehetségesnek és célszerűnek, és miért? 2. Milyen mezőgazdasági termékek esetében nem tekintik a felülvizsgálati döntést tárgyilagosan lehetségesnek és célszerűnek, és miért? 3. Amennyiben a felülvizsgálati döntés tárgyilagosan lehetséges és célszerű, milyen határidőn belül lenne lehetséges kérelmezni az önök döntésének felülvizsgálását és kinek kellene efelől döntenie. Ezekre a kérdésekre többnyire komoly, megalapozott válaszokat kaptunk. A válaszok túlnyomó részében arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a vitás feleknek lehetőséget kell nyújtani a leadott mezőgazdasági termékek minőségére vonatkozó döntés felülvizsgálásának kérelmezésére. Csupán elenyésző esetekben találkoztunk ellenkező állásponttal. A gyakorlat azonban megköveteli a mezőgazdasági termékek minőségére vonatkozó kötelező érvényű döntések felülvizsgálásának lehetőségét. Ezért tartom szükségesnek azokat az előírásokat, amelyek a mezőgazdasági termékek minőségére vonatkozó, kötelező érvényű döntések kiadását hivatottak szfbályozni, olyan lehetőségekkel kiegészíteni, hogv — amenvnviben tárgyilagosan lehetséges és célszerű — ezeket a döntéseket felül lehessen vizsgálni, s minden termék esetében meg kell határozni az időpontot is, ameddig a döntés felülvizsgálását kérelmezni lehet. Ebben az értelemben arra is gondolni kell, hogy a gazdasági törvénvkönyvben, valamint az 55/67 Zb. számú rendelet helvére lépő új Jogi előírásokban szintén változtatásokat eszközöljünk. Az 55/67. Zb. számú rendelet 3. íjának 1. bekezdése arra kötelezi a szállítót és az átvevőt, hogy azokra 0 termékekre és szükségletekre, amelyekre vonatkozólag előzetes szerződést kötöttek, gazdasági szerződést kössenek. Ez a rendelet nem kötelező érvényű, s ezért csak abban az esetben Jogérvényes, ha a szerződéses felek a szerződésben nem határoztak másképp. Ez annyit Jelent, hogy a szerződéses feleknek lehetőségük van egyezkedni az említett rendelet 3. §-ának 1. bekezdése által meghatározott kereteken belül. Véleményem szerint ez a határozat, amely a szerződéses felek lehető döntéseinek nagy mennyiségéből csupán egy lehetőséget képvisel, nem teljesíti küldetését és sok összetűzésre ad alkalmat. A rendelet 3. §-ának 2. bekezdése nincsen összhangban a 100/66 Zb. számú rendelet 11. §-ának 8. bekezdésével, amelyben a kötelező beadási feladatokra vonatkozó szerződéses kötelezettség kötelező érvényű rendelettel van meghatározva. Az 55/67 Zb. számú rendelet 3. §-a 2. bekezdésében a szerződéses kötelezettségre vonatkozó határozat nem kötelező érvényű, mivel lehetőséget nyújt arra, hogy a szerződéses felek más megegyezésre Jussanak. Szerintem ez helytelen, és ellentétben áll az egységes jogrend kialakítására irányuló erőfeszítéssel. Az 55/67. Zb. számú rendelet 12. §-a nem kötelező érvényű ugyan, ennek ellenére meg kellene gondolnunk, nem lehetne-e a beadás teljesítésébe beszámolni a szemeseket is, amelyeket a mezőgazdasági termelő külön megegyezés szerinti minőségben szállítana be. Ebben az esetben nem kötelező érvényű előírásról van szó, tehát az ügyet az üzletfelek saját maguk beszélhetik meg. Az említett rendelet 3. §-a 12. bekezdésének határozata szerint a mezőgazdasági termékek beadási feladatainak túlteljesítését az állati termékek esetében csak a folyó hónap kötelezettségeibe számíthatók, a beadások meghatározott egész évi tömegébe- azonban beleszámítják a meghatározott havi mennyiségen felül beadott termékeket is. Véleményem szerint ez a határozat nem azonos érvényű ez összes állati termékek esetében, ezért helyes lenne felülvizsgálni az említett határozat jelentőségét az egyes termékek szerint. Például a gyapjúra gondolok, amelynek idő előtti teljesítését be lehetne számítani például a következő hónap feladatainak teljesítésébe, hogy így a mezőgazdasági termelő a beadás idő előtti teljesítése esetén ne legyen kénytelen 200 Kős pönálét fizetni minden 100 kg már leadott gyapjú tuán ugyanúgy, mintha egyáltalán nem adta volna át. fii gazdasági kötelezettségek a tényleges teljesítés elvén alapulnak. Ezért a mezőgazdasági termékek beadásának a szerződésben meghatározott időponton belüli nem teljesítése esetén a kötelezettségből eredő kötelességek és Jogosultságok nem vesztik érvényüket. A mezőgazdasági termelőnek jogában áll a terméket utólagosan is leadnia, amennyiben a beadását nem kell kizárólag a meghatározott napon, vagy a meghatározott időpontig teljesíteni (a gazdasági törvénykönyv 140. §-a). Az átvevő szervezet csak abban az esetben léphet vissza kötelezettségeitől, ha az a szervezet, amely késlekedik, kötelezettségét annak megfelelő természetű, utólagos időpontjáig sem teljesítette, amennyiben az erre feljogosított szervezet ezt az utólagos időpontot azzal a kikötéssel határozta meg, hogy máskülönben kötelezettségeitől visszalép. A beadás utólagos időpontját az átvevőnek kell meghatároznia. Az időpontot az adott esetben felmerülő kötelezettségek jellegének megfelelően kell megszabni. Természetesen figyelembe kell venni a termékek fajtáját (korai burgonya, paradicsom, fejes saláta, szemes termények, fogyasztási burgonya stb.) és annak mennyiségét, esetleg az éghajlati feltételek hatását -a termékek beérésére stb. Az egyes termények fajtái számára az utólagos leadási időpontot a napok számával nem lehet egyértelműen meghatározni, s ezzel a körülménnyel a monopolizált felvásárló vállalat az egyes terményfajták túltermelése esetén vissza Is élhet. A gyakorlat, valamint az egyes mezőgazdasági termékek termelési technológiájával foglalkozó kutatóintézetek segítségével ezen a téren előfeltételeket teremthetnénk az egves mezőgazdasági terményfajták utólagos leadási időpontjának megállapítására. Az állati termékek beadása terén is akad még tennivaló. Az 55/67 Zb. számú rendelet 78. §-ának határozatai nem kötelező érvényűek ugyan, mégis megfontolandó, lehetséges-e .meghatározni, hogy az egyes állati megbetegedéseknek az állatok fajtája és korkategóriája szerint, bizonyos időpontig, pl. 15, 20, 42 napig, esetleg hosszabb idő alatt nyilvánvalóvá kell válniuk úgy, ahogyan ezt már a 157/190. Zb. számú, Igazságügyi Minisztérium által kiadott rendelet 6. §.-a már megoldotta. Mind a két állategészségügyi fakultás érdekesnek tekinti ezt a problémát és szükségesnek tartja annak megoldását. A fertőző és élősködők által előhívott betegségek esetében lehetőnek tekinti a lappangási időszak (minimális és maximális) megállapítását, a többi megbetegedések esetében pedig meg lehetne határozni azt az időtartamot, amelyen belül a betegségnek meg kell nyilvánulnia. Célszerűnek tartanám, ha ezekkel a problémákkal a Földművelés- és Élelmezésügyi Minisztérium, vagy pedig a Központi Mezőgazdasági Kutatás tüzetesebben foglakozna. Dr. Damian Kozma, a Bratislava! Gazdaság-Jogi Kutatóintézet dolgozója A forgalmi adó módosítása A Pénzügyminisztérium néhány olyan módosítást eszközölt a forgalmi adó szakaszán, amely a mezőgazdasági szervezetek termékeit is érinti. 1. A friss tehéntej eladási árából, amelynek szabad árusítását engedélyezni akarják, nem kell forgalmi adót fizetni. A Pénzügyminisztérium ugyanis a forgalmi adó érvényben levő tarifajegyzékét új, 031 5 sz. altétellel egészítette ki a tarifajegyzék 3. és 4. oszlopában az adótétel 0 (nulla). (A Pénzügyminisztérium 1968. IX. hó 9-én kiadott 152/36, 621/63 sz. körrendeleté.) 2. Hasonlóképpen forgalmi adótól mentes lesz az adalékanyagokkal gazdagított és takarmányozási célokra árusított folyékony, speciális tejtermékek értékesítése is. (767 695 01 sz. r. : A Mix-tej készítésére használt Premix és 02 : Mixtej (Telmix vagy Selmix.) A Pénzügyminisztérium a forgalmi adó tarifajegyzékét — 767-es szakkör — új, 767 69-es altétellel egészítette ki, azaz, az adalékokkal dúsított és takarmányozási célokra gyártott speciális tejtermékek számára a forgalmi adó tarifajegyzékének 3. és 4. oszlopába 0 (nulla) adótételt állapított meg. (A Pénzügyminisztérium 1968. augusztus 19-én jóváhagyott 152/32 952/68 sz. körrendeleté.) 3. Az eddig érvényben levő adóelőírások szerint az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok kötelesek a zöldség és gyümölcs közvetlen eladása esetén az eladási árból, ha az árut olyan vevő veszi meg, amelynek nincs joga kereskedelmi levonásokra (kórházak, iskolai étkezdék, a hadsereg és a belügyminisztérium szervei) ún. utólagos adót kell fizetni, amely a kereskedelmi ár 19 °/o-ának felel meg. Az utólagos adó tételei a forgalmi adó tarifajegyzékének 4. oszlopában vannak feltüntetve. Az alapadó 0 (nulla). Az utólagos adó nagyságát eddig csak a járási nemzeti bizottságok pénzügyi osztálya volt jogos csökkenteni egyedül a fejessaláta, karfiol és cseresznye esetében, mivel ezek a termékek túltermelés vagy nehézségek esetén gyorsan romlanak. A Pénzügyminisztérium most ezt a jogot kiterjesztette mindazokra a gyümölcsfajtákra, amelyek gyorsan romlanak. 4 A somorjai tejszárító üzem nagyban hozzájárul a környező mezőgazdasági üzemek takarmányozási célokra gyártott tejporral való ellátásához.
