Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-04 / 1. szám
Elegendő élelmiszert gyártunk? Hazánk föderatív Jogi elrendezése ú) lehetőségeket tár fel Szlovákia gazdasági életének kibontakoztatására. Nem érdektelen, hogy a népgazdaság keretén belül milyen helyet foglal el Szlovákia mezőgazdasága, milyen az a kiindulópont, amelyre építhetünk. Szlovákia élelmiszer önellátásának kérdéséről két eltérő nézet uralkodik. Egyesek szerint Szlovákia mezőgazdasági termelése magasabb, mint amenynyit el tud fogyasztani, s ezért Szlo vákiának néhány élelmiszeri cikkből túltermelése van. Mások szerint Szlovákia mezőgazdasági termelése nem képes fedezni Szlovákia élelmiszerszükségletét, ezért az élelmiszerek egy részét kénytelenek vagyunk máshonnan beszerezni. Az alábbiakban megpróbáljuk elemezni Szlovákia élelmiszerfogyasztását és az adott mezőgazdasági termeléssel való összehasonlítását. Előzőleg azonban hangsúlyoznom kell, hogy az élelmiszeri cikkekben való önellátás fokának kiszámítása igen komplikált, s ami Szlovákiát illeti, a csehországi kerületekkel való kooperációs és integrációs kapcsolatokkal Járó szervezési kérdések, valamint a hiányos nyilvántartás ezt a számítást még jobban megnehezíti. Az élelmiszeripar több termelési szakágazatban való jelenlegi szervezése miatt Szlovákiában csupán üzeipek vannak. Mivel a nyilvántartást vállalati módszerrel vezetik. a vállalatok pedig Csehországban vannak, a rendelkezésünkre álló adatok területi áttekintése hiányos. Ezzel ellenkező helyzetet találunk olyan szervezetekben, ahol az országos hatáskörű vállalatok Szlovákiában székelnek és a csehországi kerületekben csupán üzemek működnek. Most nézzük meg, milyennek mutatkozik Szlovákiában az alapvető mezőgazdasági termékek és élelmiszerek fogyasztása a hazai termeléssel összehasonlítva. Ebből a szempontból a legérdekesebbnek az alapvető és döntő mezőgazdasági termék, vagyis a gabona termelésének és fogyasztásának kérdése mutatkozik, amely nemcsak a közvetlen gabonafogyasztást, hanem az állati termékek szükségletét is befolyásolja. Elmélkedésünk alapjául az 1968-as év terméseredményeit veszsziik. 1968-ban az előzetes eredmények alapján a gabonafélékből, beleértve a kukoricát is, 2 millió 547 ezer tonna termést értünk el, ezzel szemben Szlovákia gabonaszükséglete (beleértve a 25 ezer tonna rizst is) eléri a 3 millió 226 ezer 800 tonnát. Tehát Szlovákiának a rizzsel együtt 679 ezer 200 tonna gabonabehozatalra van szüksége. Ugyanakkor a legnagyobb mennyiségű gabonát a takarmányalap és a mezőgazdasági dolgozók természetbeni szükségletei emésztik fel (2 millió 107 ezer 500 tonna). A második legnagyobb gabonamennyiséget az élelmiszeripar ellátására fordítjuk, amelynek 880 ezer 400 tonna gabonára van szüksége. Ide tartozik a malomipari gabona, sörárpa, a kekukorica és gabona. Ebből az következik, hogy Szlovákia gabonafogyasztása a szó szélesebb körű értelmében olyan termékek készítésére szolgál, amelyeket a csehországi kerületek ellátására gyártunk, s a csehországi kerületekbe és kivitelre készített áru 679 ezer 200 tonnával nagyobb, mint a hazai gabonatermelés. A gabonafogyasztás nagysága egészen más fénvbe kerül, ha ebből a mennyiségből leszámítjuk a hús. baromfi. ma'áta és más. Szlovákiában gyártott, de a csehországi kerületekben elfogyasztott. vagv külföldre szállított termék előállítására fordított gabonamennyiséget. A Szlovákiában előállított termékekből a csehországi kerületekbe, vagv külföldre szállítunk évente megközelítően 45 ezer tonna húst (élőállat és mészárszéki hús formájában 1. ami kb 80 ezer tonna élősúlyt Jelent Ha 1 kg élősúly előállítására 4 kg szemestakarmánvt számolunk, akkor a kiszállított húsmennviség 320 ezer tonna gabonát képvisel. A csehországi kerületekbe átdiszponált maláta sörárpára átszámítva jelenleg 100 ezer tonna gabonát jelent, az exportált baromfi pedig kb. 20 000 tonnát. Alapiéban véve tehát Szlovákia ga boon ő'...Hálását úgy jellemezhetjük hogy a Szlovákiában évente behozott 679 ezer 200 tonna gabona ellenére Szlovákia csupán 240 ezer tonna gabonával függ az idegen forrásoktól, beleértve a rizsszükségletet is, amely évente 25 ezer tonnát tesz ki. Felmerül tehát a kérdés, mikor válhatunk önellátókká? Szlovákiában a gabona mostani vetésterületén, amely évente 750—800 ezer hektár, szemesekből önellátóságot érhetünk el, ha minden egyes gabonafajtából átlagban 3 mázsával fokozzuk a hektárhozamokat. Amint az utolsó években Szlovákia területén elért eredmények is bizonyítják, ez számunkra nem jelenthet megoldhatatlan feladatot. A gabonaszükséglet dinamikus faktor, amelyet két alapvető tényező befolyásol: a demográfiai tényező és a gabonaféléken alapuló élelmiszeri cikkek fogyasztásában beálló változások. Szlovákia lakosságszaporulata az utóbbi években évente 40 ezer körül mozog. Mivel jelenleg egy lakosra eső átlagos évi gabonafogyasztás közvetlen és közvetett (az állati termékeken és italokon keresztül) formában 664 kg gabona, a lakosságszaporulat évente 27 ezer tonnával növeli a gabonaszükségletet. A húsfogyasztás is évente lakosonként átlagban 1 kilóval emelkedik. A távlati tervek szerint az egy lakosra eső húsfogyasztás Szlovákiában a mostani évi 55,6 kg-ról 1980-ban 71 kg-ra emelkedik, s ezzel egyidejűleg a hús előállítására fordított szemesek mennyisége is évente kb. 30 ezer tonnával fokozódik. Mindenképpen számolnunk kell azzal, hogy Szlovákiában a gabonaszükséglet 1980-ig több mint 50—55 ezer tonnával emelkedni fog még akkor is, ha számolunk a lisztfogyasztás enyhe csökkenésével és annak tápérték szempontjából értékesebb élelmiszerekkel való helyettesítésével. Ebből is láthatjuk, hogy Szlovákia gabona önellátottságának kérdése nem egyszeri feladat, amely a terméshozamok egy bizonyos színvonalának elérésével megoldható. Állandó feladatot jelent, mivel a korszerű iparosított társadalom gabonaszükséglete — amint a fejlett államok eredményei is bizonyítják — állandóan fokozódik, habár a takarmányozásra fordított szemesek hatékonyabb kihasználása a takarmánykeverékek hatékonyságának javítása útján bizonyos tartalékokat jelent. A mezőgazdasági termelés többi főbb terméke, a tej és a hús minden fajtája terén Szlovákia önellátása hazai forrásokból kedvezőbb lehetőségeket kínál. Szlovákiában ebben az évben jelentős mennyiségű húsfölösleget állítottunk elő, amelyet élőállat és mészárszéki hús formájában a csehországi kerületekbe szállítottunk, vagy exportáltunk. Pontosabban Csehországba kb. 30 ezer tonnát, külföldre pedig 15 ezer tonnát szállítottunk. Meg kell azonban említenünk, hogy főként a közép-szlovákiai és a kelet-szlovákiai kerületben bizonyos eltérés mutatkozik a fogyasztók által kívánt és az üzletekben kínált húsfajták részaránya között, mivel a vágósertéstenvésztés nem fedezi a keresletet, ezzel szemben marhahúsból jelentős felesleg mutatkozik. Ez országos probléma, mivel a sertéshústermelés 80—100 ezer tonnával lemarad a szükséglet mögött. A legközelebbi időszakban ezért szükségessé válik a marhahús kiskereskedelmi árának csökkentése, hogy így fokozódjék a marhahúsfogyasztás. s ugyanakkor gazdasági ösztönző intézkedésekkel kell elősegíteni a vágósertések termelésének fokozását. Az élelmiszeripar és a belkereskedelem kiépítésének elhanyagolása is kedvezőtlenül befolyásolja főként a falusi lakossáig fogyasztásának színvonalát. Szlovákiában a lakosság jövedelmének nagysága és struktúrája sem segíti elő a húsfogyasztás fokozását, s ezért a jelenlegi húsfelesleget bizonyos mértékig csupán viszonylagos húsfeleslegnek tekinthetjük Még ha el is fogyasztanánk a Szlová kiában előállított egész húsmennyiséget, az egy lakosra eső évi átlagos húsfogyasztás akkor sem haladná meg a 66 kg-ot, vagyis azt a színvonalat. amelyet a csehországi kerületek már 1965-ben elértek. Szlovákia vágóbaromfi szükségleté* hazai forrásokból teljes mértékbe*1 fedezni tudjuk, s ezen felül évent* 2,5—3 ezer tonna felesleg is rnuta* kozik Ugyanakkor Szlovákiában a-egy lakosra eső átlagos baromfifogyasztás kb. 1 kg-mal magasabb. A baromfifelesleget túlnyomórészt külföldre szállítjuk. A tejtermelés és tejfogyasztás terén Szlovákiában érdekes helyzet alakult ki. Szlovákiában az egy Lakosra eső tejfogyasztás színvonala nem éri el még az 1936-ban elért színvonalat sem, amikor — a vajat kivéve — elérte a 191,7 kg-ot. A jelenlegi átlagos évi tejfogyasztás 175 kg. Ugyanakkor a hazai források 150 —170 millió literrel meghaladják a szükségletet Ezek szerint az egy lakosra eső átlagos évi tejfogyasztás már most kb. 40 literrel növelhetnénk s ezzel jelentősen túlszárnyalhatnánk a háború előtti színvonalat. A tejfelesleget vaj formában a csehországi kerületekbe szállítjuk, vagy pedig más tejipari termékké feldolgozva exportáljuk. A hazai termelésből származó tejet a lakosság élelmiszerellátásának biztosítására hatékonyabb módon is feldolgozhatnánk, tejipari különlegességeket, sajtokat, tejport és sütőipari félkészárut gyárthatnánk belőle, de sajnos, erre a feldolgozó üzemek jelenlegi befogadóképessége és színvonala nem nyújt lehetőséget. A rezort a tejfeldolgozó iparral egyetemben már 1967-ben intézkedéseket tett Szlovákia tejfeldolgozó iparának fejlesztésére. A tejpor főként a fehérjés takarmányok jelentős forrásává válhatna, ám ez megköveteli a tejszáritó üzemek gyors kiépítését. Ha leszámítjuk a külföldről behozott dohánymennyiséget, akkor a hazai fermentált dohánytermelés évi 2—2,5 ezer tonnával meghaladja a szükségletet. Jelenleg bizonyos nehézségek mutatkoznak a hazai dohányból készült dohányipari termékek értékesítése körül, főként a csehországi kerületekben. Ennek okát mindenekelőtt a megoldatlan ökonómiai kérdésekben kell keresnünk. A mostani árviszonyok nem támogatják a hazai dohányipari termékek fogyasztásának fokozását, sőt, fékezik azt. A zöldségszükségletet egészen véve hazai termeléssel fedezni tudjuk, ellenben a korai zöldséget részben külföldről hozzuk be. Ezen kívül fogyasztásra és feldolgozásra a csehországi kerületekbe szállítjuk a melegkedvelő zöldségfajtákat is, s ezek évi menynyisége kb. 30 ezer tonna. A gyökérzöldség bizonyos mennyiségét Szlovákiából külföldre szállítjuk. Egyes zöldségből készült konzervipari termékeket és őrölt paprikát* is exportálunk. A gyümölcsellátás terén olyan helyzet alakult ki, hogy kisebb mennyiségű őszibarackot szállítunk be, behozatalból fedezzük az egész csemegeszőlő-fogyasztást, amely évente 5—10 ezer tonnát tesz ki, s egyes években 10—15 ezer tonna importált téli almával gazdagítjuk a piacot. Szlovákiába ezen kívül kb. 20 ezer tonna déligyümölcsöt, kb. 12 000 tonna tengeri halat, az ipari feldolgozásra szánt olajos magvak túlnyomó részét, egész rizsszükségletünket, aromaitkus anyagokat és a cukorka gyártásához szükséges csonthéjas gyümölcsöt szállítunk külföldről. A hazai termelés és fogyasztás közötti arányt legalább nagy vonalakban érzékelhetjük, ha megemlítjük, hogy a külföldről behozott mezőgazdasági és élelmiszeripari nyersanyagok értéke franko kereskedelmi árakban 2278 millió koronát tesz ki, a kivitelünk viszont csak 464,5 millió koronát. Ebből kitűnik, hogy a külkereskedelemben passzívak vagyunk, és 1 milliárd 813 millió 500 ezer koronával több mezőgazdasági terméket hozunk be külföldről frankó kereskedelmi árakban, mint amennyit kiszállítunk. Az élelmiszer önellátás fokában akkor is elég nagy passzív különbözet mutatkozik, ha figyelembe vesszük a csehországi kerületekbe küldött húst. vajat, zöldséget és más termékeket, amelyek értéke nagykereskedelmi árakban évente eléri a 800—1000 millió koronát. A kiviteli lehetőségeket azonban még nem használtuk ki kellőképpen, s így ezen a téren elég nagy tartalékok várnak kihasználásra. Szlovákia mezőgazdasági termelésének és élelmiszerszükségletének ilyen, csak megközelítően teljes, elemzése megmutatja, hogy az alapvető élelmiszeri cikkekben lényegesen megköze- 1 ftettük a teljes önellátottság fokát, * a potenmonális lehetőségek kihaszlálásával a legközelebbi években még ennél Is jobb eredményeket érhetünk el. L. SpaCinsky mérnök CSc. A gépesítők munkája most a földekről a javítóműhelyekbe összpontosult, ahol a jövő évi munkára készítik elő a mezőgazdasági gépeket. A házi disznóölések szabályozó új intézkedések Ez év január elsejétől lépett életbe a Földművelés és Élelmezésügyi Minisztérium 156/1968. Zb. számú rendelete. Ez a rendelet lehetővé .teszi a hazai disznóöléseket, de ezt az engedélyt az egyes vágóállatok állategészségügyi kivizsgálásához köti. Ebben az évben már nem lesz szükség a helyi nemzeti bizottság által kiadott disznóölés! engedélyre, tehát nem kell megfizetni a 25 koronás illetéket sem. A saját háztartás szükségleteire elegendő sertések számát sem korlátozzák és nem veszik figyelembe azoknak a feltételeknek a betartását sem, amelyekhez ezelőtt a disznóölési engedély kiadását kötötték (például sertésölési engedélyért csakis a tenyésztő folyamodhatott, az egyénileg gazdálkodó földműves csak abban az esetben kapott engedélyt, ha előzőleg teljesítette húsbeadási feladatait.) Ezzel szemben a hazai disznóölés csakis az állategészségügyi és higiéniai előríások betartása esetén valósítható meg. Az új előírások feltételei: Az állategészségügyi gondoskodásról szóló 66/1961 Zb. számú törvény 10. §-ának 2. bekezdése értelmében minden sertéstulajdonos köteles: — a sertés leölése előtt a legközelebbi állategészségügyi központban kérni az állat egészségügyi kivizsgálását; — a hazai sertésölésből származó húst és hústermékeket kizárólag a saját háztartásán belül elfogyasztani. A sertés tulajdonosa lehet polgár éppenúgy, mint szocialista szervezet. Nem fontos,- milyen módon szerezte meg a sertést, egyedüli feltétel, hogy a levágott sertésből származó húst és hústermékeket a saját háztartásán belül kell elfogyasztania és nem szabad árusítani. A szocialista szervezet esetében a saját háztartáson belüli elfogyasztás alatt azt értjük, hogy a levágott sertésből származó húst és hústermékeket a saját üzemi étkezdéjében; saját alkalmazottaival fogyasztana el. A levágott sertésből származó hús és hústermékek elfogyasztása abban az esetben is saját háztartáson belülinek tekinthető, ha ezt megvendégelésre, vagy rendkívüli alkalmakra (pl. aratóünnepség, évzáró gyűlés) szolgáló ételek készítésére használják fel. A mezőgazdasági szervezet azonban mindkét esetben köteles a levágott sertés' minden 1 kg élősúlya után 3,60 korona forgalmi adót fizetni. Minden levágott sertést állategészségügyi vizsgálatnak kell alávetni, hogy ezzel megakadályozzuk az egészségügyi szempontból kifogásolható hús fogyasztását. Az egészségügyi vizsgálatot kizárólag szakképzett állategészségügyi dolgozó végezheti el. A polgárok saiát háztartási szükségleteire szolgáló disznóölés esetében az állategészségügyi vizsgálat csupán az élő állat kivizsgálására szorítkozik. Ezt a vizsgálatot szakszerűen kiképzett megbízott állategészségügyi technikus Is jogosult elvégezni, méghozzá a disznóölés előtti három napon belül. Ha a kivizsgált állaton szemmel látható egészségügyi zavarokat fedez fel, kötelps biztosítani a még élő sertés állami állatorvossal való kivizsgáltatását. Bizonyos állategészségügyi körzet számára azonban olyan előírást is életbe léptethetnek, hogy a hazai disznóölés esetén a polgároknál az állategészszégügyi kivizsgálást a disznóölés után kizárólag állami állatorvos végzi el (a hús felülvizsgálása). Abban az esetben, ha a disznóölésből származó húst és hústermékeket a szocialista szervezet saját üzemi étkezdéjében használják fel, esetleg a megvendégelésre szánt ételek készítésére, az állat egészségügyi kivizsgálását kizárólag állami állatorvos végezheti el. Minden sertéstulajdonos köteles a disznóölés előtt két nappal a legközelebbi állategészségügyi központban kérni a sertés állategészségügyi kivizsgálását. A kényszervágást köteles haladék nélkül bejelenteni. A sertés állategészségügyi kivizsgálásáért 36 korona vizsgálati díjat kell fizetni. A kivizsgálási díj nagysága abban az esetben sem emelkedik, h§ az élő állat kivizsgálásakor az állategészségügyi technikus egészségügyi zavarokat észlel, s ezért szükségessé válik az állat ismételt kivizsgájása. Az állategészségügyi kivizsgálás díjának lefizetését igazoló bizonylatot az állategészségügyi kivizsgálásra szóló kérelemhez kell csatolni. Ezelőtt az állategészségügyi "kivizsgálásért, amelyet szintén le kellett folytatni, 22 vagy 32 koronát fizettek (azaz 7 koronát az állategészségügyi műveletért és 15 vagy 25 koronát az utazási átalányért abban az esetben, ha az állategészségügyi kivizsgálást az állategészségügyi dolgozó lakóhelyén vagy munkahelyén, vagy pedig azon kívül kellett elvégezni). Ezenkívül minden kérelmezőnek le kellett fizetnie a helyi nemzeti bizottságon a disznóölési engedély kiállításáért jéró 25 korona illetéket. Az új előírásök is megkövetelik 1969. szeptember 31-ig a sertésbőrének lenyúzását (kruponázás) és a lenyúzás utáni azonnali eladását ugyanazon feltételek között, mint eddig. Dr. Stejskal Franti&ek
