Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-26 / 17. szám

KERTÉSZET_____________________

I

Sok a nyitott kérdés

Idén másodízben vettem részt a dunaszerdahelyi járási gyümölcsészeti- és kertészkedök szövetségének konferenciáján. Amíg egy évvel ezelőtt a szép számban megjelent küldöttek jóformán egy témakörről, a vezetőség közötti félreértések helyrehozásáról tárgyaltak, addig az idei konferencia többé-kevésbé betöltötte hivatását.

Az avatatlan nem is hinné, hogy egy ilyen szervezet működési területén mennyi a vitatható és megoldásra váró kérdés, mennyi minden előfordul, mely az egyesületeik eredményes munkáját segíti vagy fékezi.

Az első s egyben legégetőbb kérdés a tagok létszámának emelése. Ezt a tényt Milkó mérnök, a központi szövetség titkára hozta felszínre. Elmondotta, hogy Szlovákia a taglétszámot illetően messze elmarad a cseh országrészektől. Ugyanis amíg Csehországban 300 ezer a fizető tagok száma, addig Szlovákiában csupán 60 ezer fizető tagot, tartanak nyilván. Ezen belül Csallóközben, Mátyusföldön sokkal kevesebb az egyesület, illetve kisebb a taglétszám, mint Szlovákia felsőbb járásaiban. Például a senicai vagy a,nagyszombati járásokban ötezerre rúg a tagok száma, míg a dunaszerdahelyi járásban 1230 tag van. Ha figyelembe vesszük, hogy Somorja és Nagymegyer is a járáshoz tartozik — tehát nagy körzetről van szó — joggal állítható, hogy a taglétszám könnyűszerrel megkétszerezhető, annál inkább, mivel a falvak lakói egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a szépen berendezett udvarok, kertek iránt.

A taglétszám bővítését illetően felmerült a kérdés, vajon az egyesület milyen előnyöket biztosít, mit ad tagjainak. Ezt a fogas kérdést Nagy László, a nyárasdi alapszervezet elnöke vetette fel, aki szívügyének tekinti mnid a szervezet működését, mind az intenzív gyümölcsösök létrehozását. Nagy elvtárs többek között elmondotta, hogy az egyesület tagjai jóformán semmiféle előnyöket nem élveznek sem a gyümölcsfa-csemeték, sem a műtrágyák és növényvédőszerek beszerzését illetően. Amíg például az EFSZ-ek vagy állami gazdaságok minden nehézség nélkül 10—11 koronáért hozatják külföldről a nemesebbnél-nemesebb csemetéket, addig az egyesület tagjai alig jutnak fákhoz. Legjobb esetben egyéneiktől drága pénzen vásárolhatnak ültetőanyagot. Ez esetben azonban a fajtaazonosságot senki sem garantálja. Továbbá a permetező anyagot és műtrágyát kiskereskedelmi áron kapja az egyesület. Ha erre rászámítják a fuvart és a szétosztás költségeit, drágán jutnak a tagok a nagyon is szükséges anyagokhoz. Emellett a szaikkönyveket és szakfolyóiratokat Magyarországról kell beszerezni, hogy a tagak lépést tartsanak a fejlődéssel. Nagyon hasznos és tartalmas volt a Szabad Földművesben megjelent „Kertészet Szőlészet“ című szakmelléklet, de érthetetlen módon megszűnt. Helyette megjelent az „Élővilág“. Sajnos, csupán egyetlen példánya került napvilágra s most senki sem tudja, mi van az „Élővilág“gal.

Midamellett meg kell mondanunk, hogy a járás területén éppen a nyárasdi egyesület jár az élen. Nem kevesebb, mint 232 tagot számlál. Tízéves működése alatt dicsérendő, példamutató munkát végzett. Például 10 ezer 700 darab csemetét biztosított tagjainak. Nagy elvtárs és Kubik Béla elvtárs évek során vasárnaponként minden ellenszolgáltatás nélkül adták ki a permetező szereket a raktárból.

Csallóközben Nyárasd egyébként is kiemelkedik a gyümölcstermesztést illetően, hiszen a szövetkezet gyümölcsöse párját ritkítja az országban. Ezekután nem csoda, hogy az utóbbi években kilenc arany- és négy ezüstérmet szereztek a nyárasdi gyttmölcsészek.

A nyárasdi alapszervezeten kívül még példásan működik a karcsai, a süli, dercsikai, nyáradi és még néhány egyesület.

A vita keretében többek között felszínre került egy nagyon fájós kérdés, mely nemcsak a szervezett tagokat, de a járás összes gyümölcstermesztőit érinti. Ez pedig nem más, mint a gyümölcsfák permetezése. E téren az a helyzet, hogy sok kerttulajdonos nem fordít kellő gondot a fák ápolására. Ezek a kertek azután a kártevők és különböző gombabetegségek melegágyai lesznek s veszélyeztetik nemcsak a szomszéd, de az egész falu és a környék gyümölcsöseinek egészségét. Amíg néhány évvel ezelőtt a törvényes előírásnak megfelelően minden kerttulajdonos köteles volt fáit permeteztetni (a vegyszert ingyen adta az állam), addig most a „nagy demokrácia“ időszakában senki sem kényszeríthető bizonyos munkák elvégzésére, bár a régebbi előírás ma is érvényes. Ezek után az állati kártevőik, illetve a gombabetegségek szaporodása előtt nyitva az út s bántatlanul végezhetik munkájukat. Kétségtelen, hogy ez a

fonák helyzet a szakszerűen gondozott gyümölcsösökre is rányomja bélyegét. Mind a háztáji, mind a nagyüzemi kertészek számára nagyon időszerű és hasznos lenne, ha a nemzeti bizottságok valamilyen formában érvényt szereznének a rendeletek szigorú betartására.

A permetezéseik elhanyagolásának egyik fő oka, tudatlanságból ered. Amíg az új háztulajdonosok nagy öszszeget áldoznak, hogy kertjük szép, mutatós legyen, a fák ápolásához és szakszerű permetezéséhez azonban már nem szerzik meg a szükséges tudnivalókat, tapasztalatokat. Ezt a célt szolgálnánk lényegében az egyesület keretében megtartott szakelőadások, diafilmek vetítése, szaktanácsok stb., stb. Ám hová, kihez forduljon az olyan tanulni vágyó kertészkedő, akinek falujában a mai napig nem alakult meg a gyümölcstermesztőik egyesülete. Indokoltan került tehát napirendre az a kívánság, hogy bővíteni kell az alapszervezetek, illetve a tagok létszámát. Ezekután a du naszerdahelyi járásban sem lehetünk elégedettek a 25 alapszervezettel.

A felvetett kérdések közül még említést érdemel az a panasz, hogy a szervezet tagjai sok esetben nem tudják a kitermelt gyümölcsöt értékesíteni. Tavaly például sok barack maradt a termelők nyakán. Ezen kívül sok alma s egyéb gyümölcs ment tönkre egyrészt a felvásárlás, másrészt az alacsony árak miatt. A károk megelőzését illetően önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy almasajtolőt, illetve pálinkafőzőt kell felállítani, amelyek a piacra alkalmatlan vagy felesleges gyümölcsöt feldolgozná. Mivel a járási bizottságnak elegendő pénz áll rendelkezésére, a jelenlevők úigy határoztak, hogy a járás termelői számára almasajtolőt vásárolnak. A pálinkafőzőről is sóik szó esett. Kell, nem kell szükséges avaigy el lesznek nélküle. Természetes, hogy a járásban nagy szükség van egy pálinkafőzőre, hogy a termelőknek ne keljen messze fuvarozni a nyersanyagot, ha netán másképpen nem értékesíthető a gyümölcs.

A fentiekben, jóformán csak ízelítőt adtunk a konferencián elmondottakból. A szervezeti élet s az anyagi juttatások terén még mindig sok a nyitott kérdés, mely: megoldásra vár. Reméljük, hogy a föderáció keretébep önállósított szlovákiai szövetség új alapszabályzata, majd az ezt követő rendelkezések hathatósabb segítséget nyújtanak az alapszervezetek számára. Sándor Gábor

Szobanövényeink gondozása tavasszal

Dísznövényeink számára a tavasz a fejlődésnek indulás szakaszát jelenti. Ebben az időben ajánlatos átültetni dísznövényeinket, azokat, amelyek gyöikérrészei teljesen benőtték a földlabdát. Ha a kiszabadult földlabda teljesen ét van szövődve gyökerekkel, szükséges az átültetés, ha azonban kevés gyökér található a földlabda szélén, visszahelyezhetjük ismét az előző cserépbe. Ilyenkor frissítésre a cserép felső földrétegét friss földdel pótoljuk. A benőtt földia bdájűt azonban 1,5—2 cm-rel . nagyobb átmérőjű cserépbe helyezzük.

Átültetés előtt a gyökérzetet vizsgáljuk meg, a romlott, elkorlhadt gyökérrészeket az egészséges részig éles késsel, visszavágjuk. Dísznövényeink átültetésénél tartsuk be ezeket a gyakorlati szabályokat:

a) Átültetés előtt néhány növénynek vissza kell metszenünk a föld feletti részét úgy, hogy az elszáradó részeket teljesen eltávolítjuk, a nagyon magasra nyúltakat megkurtítjuk (fuksziák, hortenziák, pelargőniák stb.). Ezt a műveletet néhány héttel az átültetés előtt végezzük el, hogy addig hajtásnak induljanak. Ha az átültetéssel egyidőben tennénk ezt, úgy növényeink visszaesnek fejlődésükben, virágzásuk is eltolódik.

b) Az átültetéshez használt föld mindig a növény igényének megfelelő legyen. A földkeverékeket ezekből a földféleségekből állítjuk össze:

lombföld (lehullott bükk-, tölgyv.agy fenyőlomb korhadt tömege),

trágya föld (kertészetek, melegágyaiból kitermelt föld),

komposztföld [kártevőktől, magoktól mentes növényeikből, növényi és állati hulladékokból készíthető szerves- vagy műtrágyákkal dúsítva),

gyepszínföld (gyeptéglák kupacokba rakása után földdé érlelt talaj,

0 SZARAIl FÖLDMŰVES 1969. április 26.

amit gyakori átforgatással nyerünk),

tőzeg vagy tőzegkorpa (rostos szerkezetű, lápok elkorlhadt növényzetéből keletkezik levegőtlen körülmények között) — nagyobb virágüzletekben kapható,

folyami homok (a földkeverék szerkezetét javítja).

Ezekből az alapelemekből összeállítani a földkeveréket nem olyan komplikált. Mivel minden növény tápanyagigényét külön-ikülön nem ismertethetjük, kissé általánosíthatunk. A legtöbb lakásban száraz a levegő — eltérően az üveigházaktól —, a földlabda vízkészlete gyorsan elfogyhat. Szobai dísznövényeinket azért víztartóbb, kötöttebb jellegű vízkeverékbe ültetjük. A földkeverékhez több agyagot, több gyepszínföldet keverünk. Kivételek lehetnek az orchideáik és azaleák.

Ha a növények szabadba, napra kerülnek, a jó víztartóképesség nagyon is szükséges. A keverék több mint a fele érett gyepszínföld legyen, a növény tápanyagigényétől függően trágyaföld, lazításra homok, víztartásra darabosabb agyag is kerüljön a keverékbe. Tápanyagban szegényebb földet készítünk a Ficusnaik, Philodendronnak és Monstereának, hogy csak későn „nőjön“ ki a szobánkból.

c) A növények átültetésénél a virágcserép alján levő lyukra egy kis cserőpdarabkát helyezünk, majd vékonyabb rétegben homokot, vagy apró kavicsot helyezünk a felesleges víz elvezetésére. Erre friss keverékföldből annyit helyezünk el, hogy a ráhelyezett földlabda ugyanolyan magasságban álljon, mint az előző edényben. A cserép és földlabda közötti helyet kitöltjük friss keverékkel, s hogy ott levegős hézagok ne maradjanak a cserép széle mellett a földet ültetöfával jól megtömködjük.

d) Átültetés előtt 4—5 órával a földlabdát jól beöntözzük, nehogy az átültetés közben a földlabda széthulljon. Átültetés után a növényeket szükség szerint beöntözzük, de nem

tesszük őket 2—3 hétre erős napos helyre, sem huzatba. Naponta többször permetezzük langyos vízzel, s csak két hét elteltével tesszük viszsza régi napos helyére.

e) Legtöbb szobai dísznövényünket évente tavasszal átültetjük. Vannak azonban kivételeik is. A lassú fejlődésű fajták — pl. kaméliák, klíviák, antúriák, pálmák nehezen vészelik át a gyakori átültetést. Ezeket csak 2—3 évenként juttatjuk friss talajhoz. A frissen átültetett növényeknek soha ne adjunk tápsőt, erre csak akkor lesz majd szükségünk, amikor a gyökérzet teljesen átszőtte a talajt, felélte annak tápanyagát. A tavasszal át nem ültetett növényeinknek adhatunk folyadékban oldva — megfelelő koncentrációban — tápsőkat.

f) A tavaszi öntözés mindig olyan legyen, hogy az egész földlabda átnedvesedjen. Az alátét-tányérkából azonban öntsük ki a vizet, ami oda lefolyt, hogy a talajlevegő kiszorításával ne okozzunk gyökérrothadást. Hogy mikor szükséges az öntözés, arról meggyőződhetünk a föld nedvességéből. Ha a növény talaja már ujjaink között morzsolva nem fapados vagy nyirkos, itt az ideje az»öntözésnek. Teljesen kiszáradni soha se hagyjuk a növényt, mert levélsárgulás, elpárásodás léphet fel.

g) Kaktuszaink tavaszi átültetésének akkor van itt az ideje, ha a csúcsokon már jól látható az új fejlődés. Ezt megelőzően a fényszegény teleltető helyekről tavasszal már a napos helyekre helyezzük át őket. Néhány napra azonban árnyékolással védjük a tűző naptól, mert a fénytől elszokott növények égési sebeket kaphatnak. A tavaszi öntözéssel a pozsgásoknál és kaktuszoknál csínján bánjunk, csak óvatosan locsoljuk meg őket, nehogy előidézzük rothadásukat. A korán virágzó fajokat csak virágzásuk után ültessük át. Kaktuszainkat átültetésük után azonnal nem locsoljuk, csak néhány nappal később végezzük ezt a műveletet.

Juhász Árpád

A jövőről van sző

A komáromi járás déli fekvésű szövetkezetei jobbára homokos területen gazdálkodnak, ami jelentősen befolyásolja gazdasági eredményeiket. Ugyanis a homokos területeken kedvezőtlenül vegetálnak a gabonaneműek, a szálastakarmányok és a kapásnövények. A járás ezen részén egész nyáron kevés a csapadék, pedig a növények fejlődésének elengedhetetlen követelménye. Nem csoda aztán, ha alacsonyak a hektárhozamok és kevés a takarmány. A helyzeten csak öntözéssel lehetne segíteni, de egyelőre nem rendelkeznek vízforrásokkal.

Néhány évvel ezelőtt a járási szervek részéről olyan intézkedés történt, hogy ezekben a szövetkezetekben fokozatosan áttérnek a szőlő és a gyümölcs termesztésére. A szőlő- és gyümölcstelepítést a kitűzött terv szerint valósítják meg.. Ma már ott tartanak, hogy egyes szövetkezetek 80—100 hektárt meghaladó területen foglalkoznak szőlő- és gyümölcstermesztéssel. Hogy a fenti intézkedés mennyire volt helyes, azt az utóbbi éveik terméseredményei bizonyítják, pedig az időjárás ugyancsak mostoha kézzel szórta áldását. Egy hibát azonban elkövettek a járási szervek. Mégpedig azt, hogy direktív módon oldották meg a szőlőfajták telepítését és nem vették figyelembe az egyes szövetkezetek geológiai viszonyait, ami pedig kedvezőtlenül jelentkezik a szőlő érési időszakában.

A (hetényi szövetke.ze.tet is besorolták a szőlőtermesztő szövetkezetek közé, mivel a község dolgozói már évszázadok óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel. Igaz, hogy az «elődök' item, igen törődtek a fajtakiválasztással és ezért forog közszájon, Hogy He'tényen „kétemberes“ bor terem. Az utóbbi évek folyamán 40 hektárra növekedett szőlőterületük, amit nagyrészt vezetékes, illetve kordonos módszerrel ültettek, hogy így alkalmassá tegyék gépi művelésre. A gépi művelés lehetővé teszi az önköltségek csökkentését és az ésszerű munkaerőgazdálkodást. Bár a munkafolyamatok nagy részét gépekkel végzik, az összes problémákat még így sem tudták megoldani, mert vannak olyan munkafolyamatok, amelyeket csak emberi kézzel lehet végezni. Ilyen munkafolyamat például a szőlő metszése, szedése és szüretelése.

Az első tavaszias időjárás lehetővé tette a szőlő metszésének időbeni megkezdését. Csintalan Dezső szőlész élt ezzel a lehetőséggel. Gépeik, lovasfogatok végezték a szőlő kitakarását, míg az emberek a metszést végezték. Számomra meglepetést okozott, hogy a szőlősorok között csupa idős embert láttam. Mert tudott dolog, hogy a szőlő metszése nem tartozik éppen a könnyű munkák közé. Különösen itt, ahol a szőlővesszők fölfutottak a vezetékekre, ahonnan csak erővel lehet letépni. Egyébként is a szőlő metszése különös gondot és szakértelmet igényel, mert ettől függ a bőséges terméshozam. Ezt egyébként Csintalan elvtárs megerősítette. Fölvetődik azonban a kérdés: mi történik majd akkor, (ha ezek az idős veteránok kiesnek a csatasorból. Vajon ki veszi át tőlük a „stafétabotot“, hogy folytassa az elődök munkáját? Mert Kozsdi Miklós, Pintér Benjámin, Pintér András, Zajos János, Csizmadia Lajos, Dékány János, Németh Gergely, Szabó Lajos, Zajos Zsigmond, Csintalan Géza, Tóth József és Szabó Dániel már megette a kenyere javát. Többségük a hetedik X-et tapossa, és még ma is a szőlészet oszlopos tagjai. Arról nem is beszélve, hogy Zajos Zsiga bácsi már a 85-ön is túl van, ám korát meghazudtoló fürgeséggel végzi a munkát. De vajon hol vannak a fiatalok? Fiatal munkáskezekre is szükség lenne e szakaszon.

A szőlészet vezetője nagyra értékeli munkájukat, hiszen kora tavasztól késő őszig számíthat rájuk. Csupán az a kérdés, meddig! A telepítések évről-évre folynak és ez további munkáskezeket követel. Különösen a szüret alkalmával, mikor minden óra végzetes veszteséget jelenthet. Ezt igazolta az elmúlt esztendő is. Az átlagosnál jobb volt a termés — hektáronként 55 métermázsa — és munkaerőhiánnyal küzdöttek. Hogy nagyobb veszteséig nélkül sikerült a termést betakarítani, az az asszonyok és az iskolás gyermekek szorgalmának köszönhető.

Amint már fentebb említettem, nagy hibát követtek el a járási szervek akkor, amikor direktíván írták elő a szőlőtelepítést. Hetényen például ez Ezerjó termesztését szorgalmazták, pedig e szőlőfajta az itteni éghajlati viszonyokra kedvezőtlenül reagál. Szedését időben és gyorsan kell végezni, mert különben rothadásnak indul és így értékét veszíti. Ez azonban nemcsak a szövetkezet vezetőségén múlik, hanem a fölvásárlási szervek rugalmasságán is. Az elmúlt évben bizony sok probléma volt a szőlő fölvásárlása körül, mert a komáromi borfeldolgozó üzem nem volt képes jelenlegi kapacitásával feldolgozni a nagymennyiségű szőlőt. A jövőben még nagyobb kínálattal kell számolni, mivel a szőlőterületek termőre fordulása évről-évre növekszik.

Csintalan Dezső 1963-ban fejezte be tanulmányait a szőlészeti szakiskolán és ettől az időtől kezdve irányítja e termelési szakaszt. Az iskolában tanultaik és gyakorlati tapasztalatai az elért eredményekben mutatkoznak meg.

A talaj gyommentesítéséhez Herbexet használnak. E gyomirtőszer náluk "jól bevált, ami meglátszik a gyommentes, porhanyős talajon is. A munkálatokat ezidáig az ógyallai Gépállomással végeztették, újabban saját gépeikkel végzik, hogy ezáltal is csökkentsék a költségráfordítást.

Azt is megtudtam, hogy a szőlő nagyrészét azonnal eladják, csak a saját szükségletük kielégítésére dolgoznak fel és újabban a községben működő csárda részére. 1

Végezetül leszögezhetem, hogy a hetényi szövetkezet szőlészetének dolgozói igyekvő, szorgalmas emberek, akiknek munkája nyomán az eredmé- i nyék évről-évre növekednek! ANDRISÉIN JŰZ3EF