Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-26 / 17. szám

ÉLETÉBŐL Eeldúlt arcú középkorú paraszt­­emberből robbant ki a sző a főjegyző előtt. — Mondtam már, hogy nem fizetek adót, mert a ház és a föld is a Fe­rié... Miért vasalják be rajtam más tartozását? — Fizesse meg, ha jót akar — fe­nyegeti a főjegyző. A parasztembernek fejébe tódul a vér, elveszti önuralmát. Nem csoda, hisz már harmadszor idézték be a jogtalan adósság miatt. Mérgében du­lakodni akar a főjegyzővel. Azonban ebben a pillanatban lendülnek a pus­katusok, és halálra veriik Pásztor Gáspárt. A kakastollas csendőrök vérszomja fékezhetetlen és még egy golyót is röpítenek a szerencsétlen ember fejébe. Majd az összevert hul­la kezébe szorítanak egy kést, hogy igazolhassák borzalmas tettüket. Az eset 1939 szeptemberében történt Pe­reden, és ennek alapján írta meg Sellye! József a Mátyusföld szomorú írója a „A peredi paraszt a sárban“ című novelláját. Az eset felkavarta az egész környéket. A temetésen az egész falu és a környék földmunká­sainak nagy része is részt vett. Vo­zés. Itt nem messze, az üvegházak helyén, a Vásártéren az 1936-os má­jus elsején verekedtek meg a föld­munkások a csendőrökkel. Mandák elvtárs beszélni alkart, de a szuro­nyok belefojtották a szót. Aztán jött az összetűzés, sajnos, a szuronyok győztek. De néhány csendőr is meg­sebesült. Öreg edényekkel dobálták meg őket a felháborodott ünneplők. Amint visszapergeti a múlt küzdel­mes éveinek eseményét, röviden eny­­nyit mond: — Igazi paraszt-proletár falu volt mindig Pered és nagy harc volt itt az életért, a földért. — Kisebb-nagyobb sztrájkokban, tüntetésekben vettek részt az itteni földművesek. Örökké lázongott, moz­gott a több mint 5000 laikosű falu. Vívta élet-halál harcát. Mert a meg­élhetés nem volt mindenkinek bizto­sítva és azért csökkent a falu lakói­nak száma közel ezer lélekkel. Hogy fogadta ez a forrongó falu a kollektivizálást? Először kisebbségi szövetkezet ala­kult. Majba József, a mostani elnök 15 holdjával féléves késéssel lépett a szövetkezetbe,' kilenc évig fejő volt, Az elnök szavain mindenki jót de­rül. Az ő számukra ez nem nagy ese­mény. Nem csinálnak belőle nagy dol­got, problémát, mert holnap is élni kell, mégpedig együtt és egymás szen­vedélyeit megértve. Aztán jön a gazdasági vita. Az öko­­nómus röviden csak annyit mond, annyi a pénzük, hogy ha egy fillért sem vételeznének be, akkor is fizet­hetnék a tagokat háromnegyed évig. A 2200 hektáros szövetkezet 30 millió 670 ezer korona bevételt ért el. Igaz, minden szakaszon remekeltek. A búza és az árpa 46,5 mázsás hektárhoza­mot adott, a cukorrépa pedig 516 má­zsát. Különösen a búzára büszkék, mert a 480 hektár közel 4 millió ko­ronát hozott a közös kasszába. De a kukorica is megadta a 35 mázsát sze­mesen. Vankó János zootechnikus, amikor az állattenyésztésre terelődik a szó, csak ennyit mond: — Azt kívánom, hogy ennél jobban menjen. — Nono, — intik le többen is — mit akarsz még? PEREDI PARASZT SÁRBAN VILÁGSZINTEN ■ • GYILKOSSÁG a KÖZSÉGHÁZÁN • MÁJUS ELSEJEI CSATA A VÁSÁRTÉREN • MAJBA JÖZSEF ÉV­TIZEDE • AZ INTERNACIONALIZMUS SZELLEMÉBEN SZÚL A SZLOVÁK KOMMUNISTA • A TERMELÉS VILÁGSZINTEN • nult, vonult akkor a végtelen elke­seredett temetést menet, és a föld rabjai elszántan néztek farkasszemet a zavargásoktól tartó kakastollas csendőrök sápadt arcába. Hiába akar­ták félrevezetni a tömeget. Akárhogy is történt, az önuralmát vesztő em­bert nem kellett volna meggyilkolni, mégpedig más adóssága miatt, mert mint utólag is kiderült, Pásztor Gás­párnak igaza volt. De a fegyverek előtt porba hullott az igazság, és Pásztor Gáspárral együtt a sárba esett több száz peredi paraszt igazsága is. Azóta sok idő telt el, de a falusiak még mindig élénken emlékeznek a Horthy-korszak egyik borzalmas tet­tére. Még most is sajog a szívük: „a saját fajtánk lőtt belénk“ jajdulnak fel. „De nem az igazi magyar nép képviselői, hanem a fasiszta Horthy­­rendszer bérencei“ — mondják a fej­lettebbek. Bizony, jajongott ez a falu a múltban és ma is. A szörnyű kö­szöntő után a földmunkások százai jártak Budapestre dolgozni. De ott sem fogadták be őket. „Megbízható­­sági papír kellett még a munkára is“ — mondja egy bácsi. „Nem volt ne­künk Pesten egy fikarcnyi becsüle­tünk sem. Felvidéki büdös kommu­nisták voltunk.“ Akkor sem érezték otthon magukat. Aztán jött a felsza­badulás. Remélték, urak nélkül jobb lesz. Az urak el is tűntek, de jött a megkülönböztetési politika. Aki ma­gyarnak vallotta magát, még a kom­munista párt tagja sem lehetett. Ezt is túlélték. Felcsillant a szemük, ami­kor 1968. januárjában meghirdették a demokratizálás politikáját. Örömmel olvastak a rügyfakasztó tavaszról. Az­tán újra jött á jaj. Elszabadult a vi­lág. Hamis vádak alapján üldözték a falu magyarságát. Újságokban, rádió­ban kürtölték, hogy irredenták, mert a magyar himnuszt énekelték az 1848-as hősök emlékműve előtt. Aztán kiderült, hogy ez a vád is hamis. Ma itt vannak új reményekkel... Remé­lik vége lesz... # * * Virágos verandán, parányi asztal­kánál az áprilisi napsugarak csalóka fényében beszélgetünk. Szinte per­cenként változik derűre a ború. épp­úgy, mint a beszéd fonalának árnya­latai. Cserzett arcú, szikár ember, fá­radtan emlékezik. Csak olyankor lel­kesedik. amikor belepillantunk a má­ba. Különösen a szövetkezet eredmé­nyeibe. Kora reggeltől talpon van. Az ebédet is csak úgy kutyafuttában kapta be. A napi munka mellett még a szomszéd szövetkezetbe is el kel­lett látogatnia üzleti ügyben. Ilyen egy szövetkezeti elnök élete. Nemcsak termelni, hanem üzletelni is tudni kell. A perediek ezen a téren kitűnő­re vizsgáztak. — Minden árut eladtunk a múlt év­ben — mondia elégedetten. — Még a fennmaradt 130 mázsa vöröshagymán is túladtunk a napokban. Igaz, jó szerződéseket kötöttünk, összhangban a termelés mennyiségével. így nem lehet baj. Ezután egy kicsit visszatekintünk a múltba Ismeri Sellyéi József író Ná­das házak című könyvét. — Ügy történt, ahogy megírta, hi­teles az az utolsó betűig — húzza alá. — A peredi paraszt bizony beleesett a sárba az egész falu tudja, hogy Pásztor Gáspár bűntelenül halt meg. De nem ez volt az egyetlen összetü­majd 1959-ben a magyar parasztok kívánságára a szövetkezet élére ke­rült. „Csak akkor írjuk alá a belépési nyilatkozatot, ha Majba lesz az el­nök“ — hangoztatták. A kívánság tel­jesült, és így lett a szövetkezetből magyar többségű szövetkezet. Ma a tagság 90 százaléka magyar. A kez­deti időszak igen nehéz volt. Az első évben már novemberben elfogyott a takarmány. Nem volt bevétel, úgy­hogy három hónapig egy fillért sem fizettek a tagoknak. így kezdődött te­hát Majba József évtizedes elnökségé­nek első éve. De nem adta fel a har­cot. Mind a 320 belépő taggal egyen­ként személyesen beszélgetett a be­osztásról, a munkafegyelemről, és a türelmes, meggyőző munka ered­ményt szült. A munkafegyelem meg­szilárdult. A tagok most is úgy emle­getik azt az időszakot, hogy a ke­mény kéz politikája volt, de hozzáte­szik, kellett, mert anélkül nem értek volna a mai csúcsra. A verandán megkezdett beszélgetés tovább parázslik a szövetkezet irodá­jában. Egviltt van a vezetőség, funk­cionáriusok. egyszóval a „mancsaft“, amely a szövetkezet lelke. Mikor így rájuk néz az elnök, föl is derül az arca. — Jő gyerekek ezek. akár a politi­kában, akár a termelésben. Először a most divatossá vált politizálás fo­lyik. — A mi szövetkezetünkben jól meg­férnek együtt magyarok, szlovákok. — mondia a szlovák származású Tóth Pál ökonómus. Nem is nagyon gyűlöl­ködhetünk, mert úgy összekevered­tünk már a nősülésekkel, hogy szinte egybetartozunk. A szlovák alelnök­­nek például magyar a felesége, a magyar mechanizátornak pedig szlo­vák. Próbálja ezek után valaki a má­sik fél nemzetiségét szidni. — Itt lent meg is oldjuk ml a problémákat — kapcsolódik a vitába Ján Madar, a helyi pártszervezet el­nöke, aki tagja Szlovákia Kommunista Pártié Ellenőrző Bizottságának is. — De fönt fölöslegesen izgatják a ke­délyeket. Főleg a sajtóban uszítanak a nacionalista elemek. Jó gondolat volt a demokratizálódás, de sajnos, sokan visszaéltek vele. Még az én ne­vemmel is. A Központi Bizottságban kevesen képviselik a magyar kommu­nistákat. Engem szemfényvesztésből vettek be. hogy a be nem avatottak azt higgyék, hogy magyar vagyok. Az újságok sem tudlák. A magyar sajtó­ban Magyar János vagyok, a szlovák­ban meg Ján Macfar. A kommunistá­kat is rosszul értékelik. Eltekintenek eddigi munkájuktól, múltjuktól és csak azért, mert pillanatnyilag hely­telen nézetük van, félredobják őket. Reméljük, a jövőben másképp lesz ... Így vélekedik egy szlovák kommu­nista. A hallottak után úgy ítélem, ez nemcsak párttag, hanem kommu­nista is, aki a proletár nemzetköziség szemszögéből nézi az eseményeket. A politikai vita hevében előkerül a himnusz-ügy is. — Valótlan volt a vád — mondja Majba József. — De azért valami mégis történt, legyünk tárgyilagosak. A szövetkezeti borozó ban elénekelték a magyar himnuszt, de amikor alaposan utánanéztünk, megállapítottuk, hogy a szlovákok kezdték. Jogosan, mert az állattenyésztés eredményei is igen kiválóak, hisz te­henenként évi 3358 liter tejet fejnek, s a malacszaporulat 16 anyakocán­ként. Úgy összegezik az eredményt, hogy az állattenyésztés átlagosan jó. De lehetne jobb is, s lesz is, mert van rá alap. A napi tejhozam most is 10,5 liter tehenenként, mivel ta­karmány ven bőven. Az pedig onnan ered, hogy 2000 hektár földet öntöz­nek. így a mesterséges takarmányok­ból 75—80 mázsa széna termett hek­táronként. Az öntözés elősegíti az évelők gyors fejlődését is. Tavaly pél­dául 100 hektár lucernát vetettek tarlószántásba, nyomban megöntöz­ték és olyan gyorsan fejlődtek a nö­vények, hogy már szeptember végén lekaszálhatták. A jövőben már nem is vetnek alávetést, mert öntözéssel jobb a júliusi vetés. Az öntözés a jó hozamok állandósítója. Például a cu­korrépa hektárhozama már négy év óta 500 mázsán felül van. A búza magas hozama is állandósítható, mert ősszel vetés után megöntözik, amivel egyrészt csökkentik az egérkárt, más­részt a növények megerősödnek, meg­bokrosodnak és így könnyebben át­vészelik a tél viszontagságait. Újab­ban a kukoricát is öntözik, mégpedig kalászhányáskor és szemképződés­kor. Az öntözés elég zöldanyagot biz­tosít majd a lucernaszárítő részére is. A jövőben mintegy 300 vagon zöld­lucernát akarnak szárítani. Gyors lesz a körforgás, mert a lekaszált lucer­natarlót azonnal műtrágyázhatják, és öntözhetik. így a növény gyorsan új­ra sarjadzik. A gazdasági vita végére az ökonó­mus oly módon tesz pontot, hogy ma a szövetkezet olyan jól áll pénzügyi­leg, hogy öt éve nem vettek fel be­ruházási kölcsönt. A jó termelési eredmények után tehát teli van a szö­vetkezet pénztára is. Zsong bennem a pered! vita. Érde­kes és értékes embereikkel ismerked­tem meg. A kitüntetés előtt álló Maj­ba József szövetkezeti elnök igazán büszke lehet a vezető káderekre és a tagságra is egyaránt. Viszont fordít­va, az egész szövetkezeti család sze­reti Majba Józsefet, aki egy évtized alatt nem élt vissza a beléhelyezett bizalommal és tudása legjavát adta a közösnek, lelkesedéssel dolgozott gazdasági beosztásában és politikai téren is. Pedig az élet vele sem volt sokszor könyörületes. A felszabadu­lástól fellelkesedve már 1945. május 9-én párttag volt, mivel azonban nem „reszlovaklzált“, 1947-ben megfosztot­ták párttagságától. De reményt várva dolgozott. Elnöke lett a CSEMADOK helyi szervezetének, és az ő jó mun­kájának is köszönhető, hogy a múlt évben 220 tagról 560-ra emelkedett a CSEMADOK tagok száma. Nap mint ' nap újabb tagok jelentkeznek. A peredi parasztok felemelkedtek a sárból. Majba Jőzsefék vezetésével, mégpedig a proletár internacionaliz­mus szellemében. Sem a magyarok, sem a szlovákok egy Jottányit sem engednek jogukból, s egyik fél sem rövidíti meg a másikat. Harcolva fo­lyik az élet tovább ebben a nagyköz­ségben és a tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a széthúzás helyett az összefogás győzött, s ez a titka an­nak, hogy a peredi szövetkezet már világszinten gazdálkodik. BÁLLÁ JÖZSEF Talpig becsületes szakember Régi ismerős, még régibb szakember Hatvani István, a vágsellyei szövet­kezet elnöke. Gyerekkorától járja a határt és nyitott szemmel figyeli a nö­vények fejlődését, a természet megnyilvánulásait s mindent, ami körülötte történik. A természet ölén töltött hat évtized fölfegyverezte mindazon tudnivalóikkal, ismeretekkel, amelyek az eredményes gazdálkodáshoz szük­ségesek. Nem csoda tehát, ha izig-vérig szakember hírében áll a kör­nyéken. A szövetkezetek megalakulásának idején mint növénytermesztő, később növényvédelmi szaktanácsadóként működik a gépállomás alkalmazásában. Ekkor bejárja egész Szlovákiát, előadásokat tart az alakuló nagyüzemek újdonsült agronómusai számára. A szövetkezetek akkori mezőgazdászai szinte kivétel nélkül részt vettek előadásain. A vágsellyei szövetkezetben 1952-től dolgozik. Agronómusként kezdte, majd elnökké választották. A iközös tagjai húsz év alatt 40 milliós vagyont hoztak létre. Vitathatatlan, ebben Hatvani elvtársnak is nagy érdeme van. Ha nagy tapasztalattal rendelkező egyénnel áll szemben az újságíró, elsősorban azon igyekszik, az illető kincsestárából ellopjon valamit, hogy azt a széles olvasóközönség számára kamatoztassa. E körül nem volt nehéz a dolgom, mert az elnök sosem rejtette véka alá tapasztalatait. Sokat akar a szarka ... Hatvani elvtárs ezzel a szólásmondással kezdi szakmai fejtegetéseit. Később megtudom, hogy ezt a nitrogén műtrágya használatára vonatkoz­tatja. Mindannyian tudjuk, hogy az utóbbi időben a heiktárhozamok foko­zása érdekében a kelleténél is nagyobb népszerűségre tett szert a műtrágya. Különösen az intenzív búzafajták, a cukorrépa- és kukorica hálálja meg a busásabb műtrágya-adagokat. Igen ám, de mindénnek van határa. Külö­nösen aikkor, ha kényszerből, avagy tudatosan egyik vagy a másik mű­trágyából nagyobb adaggal kedveskedünk a növénynek. Errevonatikozóan nézzük meg az elnök észrevételeit. A túlzott nitrogén-adagolás minden esetben visszaüt. Például nem szór­hatunk sok nitrogén műtrágyát olyan növények alá, amelybe másodnövény kerül. Először azért nem, mert a gazdanövény dús levélzetet fejleszt, s így elnyomja a kelő másodnövényt. Másodsorban azért sem vezet ered­ményre, mert a fiatal lucerna levelei túl zsengén, illetve nagyon kövéren fejlődnek. A gyakorlat szerint az agronómusok az etetésre szánt zöldtakarmányok alá adnak nagyobb mennyiségű nitrogén műtrágyát. Túlzott használata azonban az ilyen növények esetében sem kívánatos, mert túl buján nő, megdől, s ezután sokat veszít értékéből. A hagymafélék ugyancsak érzékenyek a nitrogén Iránt. Kövéren fejlőd­nek, nagyra nőnek, de idő előtt romlásnak indulnak. íme néhány példa, mely a szakmai hozzáértés szükségessége mellett ta­núskodik. Ezzel kapcsolatban az elnök nagyon találóan megjegyzi, sajnos a föld nem tud beszélni. A szakembe­rek, az agronómusok dolga, hogy a növények életéhez és fejlődéséhez szükséges feltételeket megteremtsék. Ami napjainkban kifizetődik A továbbiakban az elnök „vessző­­paripája“ felől érdeklődöm. Kíváncsi vagyok, hogy a sok-sok növény közül melyiket becsüli a legtöbbre, melyiket a legjobban. A válaszon nem sokat gondolkozik. A közösben a lucerna, egyéni életében a szőlő a választott növénye. A lucerna minden éven mind takarmány, mind pénzügyi téren meg­adja a magáét. Tudniillik a szövetkezet a Sellye— Gúta öntözőrendszer jóvoltából ele­gendő vízhez juttathatja, szántóföldi növényeit. Mivel a szükséges tápanyag sem hiányzik, szinte hihetetlen terméseket takarítanak be lucernából. Az elnök szavai szerint olyan terület is akad, ahol hétszer kaszálták a lucernát. Zöldtömegben megadta a 6—700 mázsát hektáronként. A bőséges takarmány mellett a lucerna pénzt is hoz a közös számára. Ugyanis 1960-tól kezdődően mintegy 3—5 vagonnyi lucernamagot ad el évente a szövetkezet. Ez pedig tekintélyes összeget hoz a házhoz. A lucernamag termesztésről érdeklődve Hatvani elvtárs elmondotta, hogy annak története van. A dolog akkor kezdődött, amikor a vágsellyei szövetkezet a vágvecsei szövetkezettel egyesült. Az év nyarán határjárás közben Hatvani elvtárs alaposan szemügyre vette a vecsei határban díszlő lucernát. Különösen a növény fajtajellege kötötte le figyelmét. Észrevette, hogy egy régebben termesztett fajtáról van szó. A vecsei agronómus elmon­dotta, hogy a lucernamagot az egyénileg gazdálkodóktól vásárolták. Rövid eszmecsere után elhatározták, hogy hét hektáron magot fognak belőle. Sikerült. Azóta minden évben nagy gondot fordítanak a magfogásra, mely­ben ezidáig nem csalatkoztak. Rugalmas irányítás Gazdaságpolitikánk mostani alakulása rugalmas irányítást követel. Hiá­bavalónak bizonyult például a szakértelem, ha a megtermelt árut nem tudja értékesíteni a termelő. Emellett az is előfordul, hogy előre nem látott tényezők teszik bizonytalanná a felállított tervek teljesítését. Ezeket és hasonló jelenségeket rugalmas irányítással hozza egyenesbe a vágsellyei szövetkezet vezetősége. Ennek érdekében a cukorrépán és gabonaneműeiken kívül elsősorban olyan növények termesztését szorgalmazzák, amelyek amellett, hogy biztos termést hoznak, jó áron értékesíthetők. Ilyenek a lucernamag, vöröshagyma, magra termesztett zöldség, aprómagvak stb. stb. A közelmúlban tett intézkedések sorozatét is például a rugalmas irá­nyítás iskolapéldájának mondhatjuk. A jelek szerint ugyanis szőlőkerté­­szetben egy millió korona terméskiesés várható. Ezt az összeget pedig törik vagy szakad be kell hozni valahol, ne szenvedjen csorbát a közös pénzügyi bevétele. Körültekintő felmérés után meg is születtek a mentő­ötletek. Ezek szerint az állattenyésztést, de a növénytermesztést is meg­terhelték újabb félmillió korona bevétellel. Ennek elérése érdekében a tervezettől több növéndékállat, illetve apróbaromfi kerül eladásra. A terve­zettől több anyasertést állítanak tenyésztésbe, ugyanakkor a tejhozam emelésével is elősegítik, hogy az állattenyésztés az említett félmillió koro­nát behozza. A félmillió érdekében a növénytermesztés területén is széles­körű Intézkedés született. Könnyű a mai fiataloknak Hatvani elvtárs felett lassan elszáll az idő. Nemsokára a nyugdíjasok sorába kerül. Modern, minden igénynek megfelelő gazdaságot hagy utó­daira, a szövetkezet tagjaira. A belterjes gazdálkodás jóvoltából tavaly 26 millió 186 ezer korona volt az 1538 hektáron gazdálkodó szövetkezet bevétele. Azok a tagok, akik ezt a negyven milliós vagyont létrehozták, sok éven keresztül csupán havi 600—700 koronáért dolgoztak. Most, 25 ezer korona egy-egy tag évi keresete. Ennek tudatában mondotta az elnök, könnyű a mai fiataloknak. Virágzó, kiépített gazdaságot kapnak kézhez, csupán a becsületes munka vár rájuk. A szövetkezet az új, modern székházának felavatásával egyidőben ün­nepli megalakulásának 20. évfordulóját. Az ünnepség keretében szép aján­dékokkal és pénzjutalommal kedveskedik a vezetőség a közös tagjainak. A megérdemelt vigadalom közepette emeljük poharunkat a közös kormá­nyosaira, s ezen belül azok egészségére, akik húsz éven keresztül becsü­lettel megállták helyüket a közösben. Emeljük poharunkat Hatvani elnökre, a talpig becsületes szakember egészségére. Sándor Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom