Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-19 / 16. szám

HASZNOS TUDNIVALÓK A talaj gazdasági — műszaki rendezése jogerős A demokratizálódási folyamat kap­csán egyes mezőgazdasági földtulaj­donosok úgy vélték, hogy rehabilitá­ció alá tartoznak az olyan intézkedé­sek is, amelyeket a talaj gazdasági­műszaki rendezése során foganatosí­tottak, és most a talaj gazdasági-mű­szaki rendezésének megmásltását kö­vetelik. Végeredményben ez a szövet­kezetek és az állami gazdaságok kö­zös földterületébe, parcelláiba és egész gazdálkodásába jelentene be­avatkozást. Egyes esetekben a törvé­nyes rehabilitációról szóló törvény­javaslat jóváhagyását egyesek nem tudják kivárni, és erős nyomást gya­korolnak az EFSZ-ek, valamint a he­lyt nemzeti bizottságok elnökeire, hogy minden bürokratikus huzavona nélkül jelöljék ki nekik földjeiket, eredeti parcelláikat, amelyeket a ta­laj gazdasági-műszaki rendezésének megvalósításakor a szövetkezet, illet­ve az állami gazdaság földalapjához csatoltak. Az eredetileg tulajdonukat képező parcellák visszaadását követe­lik az EFSZ-től, illetve az állami gazdaságtól, egyrészt azok a tulajdo­nosok, akiknek a talaj gazdasági-mű­szaki rendezéseikor másutt adtak ezek helyett csereföldet, de e parcellákkal nincsenek megelégedve, másrészt pe­dig az olyan tulajdonosok,, akiknek parcelláit az 50/55 Zb. kormányrende­let értelmében a szövetkezetnek, illet­ve az állami gazdaságnak adták meg­művelésre, és ennek következtében az EFSZ, Illetve az állami gazdaság közös földterületébe kebelezték be, s helyettük pótlásképpen más föld­területet nem adtak. Foglalkozásuk szerint kérvényt ad­hatnak be azok a földtulajdonosok, kérvényezve ilyen irányú rehabllltásu­­kat, akik tevékeny, tényleges földmű­vesek, tehát megélhetésüket teljes egészéhen a föld megművelése biztn­sltja. Tényleges földművesnek nem le­het minősíteni azt, aki a földön dol­gozik ugyan, de megélhetésének fő forrását nem a földművelés adja (az 1008/1948 0. V. számú rendelet). Ilye­nek az ún. kétlaki földművesek, akik tartós munkaviszonyban állnak, alkal­mazottak az iparban, közlekedésben, Illetve a népgazdaság más ágazatai­ban. Felvetődik a kérdés, hogyan kell eljárni az ilyen kérvények elintézése­kor, és mi a helyes intézkedés a je­lenleg érvényben levő előírások sze­rint. Egyértelműen és világosan meg kell mondani, hogy a szövetkezetek, illetve az állami gazdaságok közös földterületének esetleg gazdálkodásá­nak bárminemű önkényes megbontása, megsértése, gátlása tilos, őelítélendő cselekedet és szöges ellentétben áll a jelenlegi Jogrenddel. A bírósági el­járáson kívüli rehabilitációról szóló és előkészületben levő törvény nem tartalmaz olyan intézkedéseket,'ame­lyek a 47/1955 Zb. számú (kormány­rendelet értelmében végrehajtott gaz­dasági-műszaki talajrendezésekkel kapcsolatban, melyek megbonthatnák falvaink jelenlegi szocialista terme­lési kapcsolatait és bizonyos változá­sokat idézhetnének elő, a kollektív gazdálkodás termelési területén, és ezért nem tételezi fel az olyan Ingat­lan visszaszármaztatását, amely nem képezhet magántulajdont, avagy nem vehető magánhasználatba. Egyenesen és érthetően meg kell mondani, hogy a bírósági eljáráson kívül eső rehabi­litációról szóló törvény elvei egyálta­lán nem veszik figyelembe a nagyon eltérő, különböző, igényes egyéni kö­vetelményeket, amelyeket egyes pol­gárok támasztanak és igyekeznek ér­vényre Juttatni saját elképzeléseik szerint. A jogerősen elvégzett gazdasági­műszaki talajrendezés önhatalmú megbontása (tehát az EFSZ-ek és állami gazdaságok közös földterüle­teinek szétparcellázása) nem enged­hető meg és jogtalan, törvényellenes intézkedés. Való igaz ugyan, hogy a talaj gaz­dasági-műszaki rendezésekor sok eset­ben nem tartották be a 47/1955 Zb. számú kormányrendeletet és a 27/1958 0. v. számú végrehajtó rendelkezést. Ezeket az eseteket az eddig érvény­ben levő előírások szerint lelhet jóvá­tenni, éspedig a 71/1967 Zb. számú törvény alapján. A földtulajdonosok a járási nemzeti bizottság által jóvá­hagyott műszaki-gazdasági talajrende­zés ellen fellebbezést vagy panaszt nyújthatnak be. Ha azonban a gazda­sági-műszaki rendezés jóváhagyása óta több mint három év telt el, akkor a helytelen, törvénytelen talajrende­zés következményeit csakis az állam­ügyész tiltakozása alapján lehet ki­küszöbölni .illetve jóvátenni. Ameddig azonban a JNB vagy a KNB határoza­ta a talaj gazdasági-műszaki rendezé­séről jogerős, eddig nem változtat­ták meg vagy nem hatálytalanították, illetve a járási nemzeti bizottság nem engedélyezte a gazdasági-műszaki ta­­lajrendezés utólagos, felülvizsgáló el­végzését, addig senkinek sincs joga önhatalmúlag megbontani a jóváha­gyott talajrendezést és így akadályoz­ni az EFSZ-ek és az állami gazda­ságok közös gazdálkodását. Ebből kö­vetkezik, hogy a földtulajdonosok­nak nincs jogigényük az EFSZ-ek és állami gazdaságok közös földterületé­ből parcelláikat visszavenni, amíg meg nem változtatták a talaj gazda­sági-műszaki rendezésének elvégzé­sére hozott határozatot, vagy a JNB végzésével nem engedélyezte a gazda­sági-műszaki talajrendezés utólagos felülvizsgáló elvégzését. Hangsúlyozni kell, a földtulajdonosoknak a föld visszaadását igénylő kéréseinek elin­tézésével kapcsolatban, hogy a talaj gazdasági-műszaki rendezésekor a tu­lajdonosoknak nincs Joguk eredeti parcelláikat követelni, csak pótpar­cellára, csereföldre tarthatnak igényt. Erre kellene gondolniuk mindazoknak a földtulajdonosoknak, akik csökö­nyösen követelik, hogy az eredetileg tulajdonukat képező földterületet (parcellát) kapják vissza. Egyes esetekben » helyi nemzeti bizottságok és az egységes földműves­­szövetkezetek elnökei a JNB által a gazdasági-műszaki telajrendezés utó­lagos elvégzésére adott engedély nél­kül engedtek a földtulajdonosok nyo­másának és maguk kezdték meg a közös földekből kimérni, visszaszol­gáltatni a kért parcellákat. A HNB és az EFSZ ilyen eljárása minden jog­alapot nélkülöz, és helytelen. A já­rási nemzeti bizottságoknak figyel­meztetniük kellene a HNB-okat és a szövetkezeteket, hogy nem jogosultak a szövetkezet közös földterületét fel­parcellázni és visszaadni a tulajdo­nosoknak, s hogy ez kizárólag csak a JNB által a gazdasági-műszaki talaj­­rendezés utólagos, felülbíráló elvég­zésére kiadott engedélye alapján le­hetséges. -~ Ha. a talaj gazdasági-műszaki ren­dezésekor megszegték az érvényes rendelkezéseket és előírásokat, úgy ezt a földtulajdonosok maguk, az EFSZ gazdálkodásába önkényesen be­avatkozva, nem tehetik, jóvá, ilyen módon nem szerezhetnek elégtételt. Ha esetleg így cselekednének, ak­kor jogtalanul, törvénysértően jár­nak el. Jogrendünk megszabta annak módját, hogyan szerezhet polgárunk érvényt Jogigényének, ha a határo­zattal egyéni jogait sértették meg. A talaj gazdasági-műszaki rendezésének megvalósításakor a földtulajdonosok a rendezés Jóváhagyott döntései ellen fellebbezhettek, és ha a fellebbezési határidő letelt, esetenként panaszt tehetnek az illetékes járási nemzeti bizottságon Jogorvoslás céljából. Az utóbbi időben a földtulajdonosok ál­tal benyújtott panaszok nagyobb ré­sze az 1957—1960-as években elvég­zett gazdasági-műszaki talajrendezé­seik eseteire vonatkoznak. Olyan pa­naszokról van sző, amelyekben a jo­gaikban sértett tulajdonosok eredeti parcelláikat követelik vissza, s ezek a parcellák az EFSZ vagy az állami gazdaság közös földterületének köze­pén fekszenek, illetve a tulajdonosok olyan pótföldet igényelnek, amelyek­nek bonltása az eredeti parcellák mi­nőségével egyenlő, esetleg a tulajdo­nosok eredeti parcelláihoz hasonló távolságra fekvő parcellákat igényel­nek. Ezeket a panaszokat, ha teljes mértékben indokoltak, csupán az ál­lamügyész tiltakozása alapján, vagy ha a gazdasági-műszaki talajrendezés óta három év nem telt el, jogerős döntéssel lehet elintézni. Ezekben az esetekben a földtulaj­donosok felkérhetik az államügyészt a talajrendezés elvégzésének esetleg az illetékes szervek és szervezetek döntésének felülvizsgálására. A többi esetben, amikor a gazdasági-műszaki rendezés jóváhagyásának jogerőre emelkedése óta nem telt el három év, amint azt már említettük, a JNB út­ján lehet jogorvoslást igényelni, a fellebbezésen kívül panasszal élve. A gazdasági-műszaki talajrendezésről szóló végzés esetleges hibáinak, hiá­nyainak megoldása és jóvátétele szempontjából ez a helyes eljárás. Ezt a földtulajdonosoknak tudniuk kellene, hogy a törvényszabta keretek között eszerint Járhassanak el. Azon­ban nem lehet egyetérteni cseleke­deteikkel, ha önhatalmúlag és tör­vényellenesen követelik parcelláikat és megbontják az EFSZ-ek, Illetve az állami gazdaságok közös gazdálkodá­sát, mivel e szocialista mezőgazdasági szervezetek a talaj gazdasági-műszaki rendezésének jogerős végzése alapján használják a számukra kijelölt mező­­gazdasági földterületet. Ha .az élet egyéb területein nincs megengedve az önhatalmú jogorvoslás, úgy ez tel­jes mértékben érvényes a talaj gazda­sági-műszaki rendezéséneik Jogerős végzésére is. Az EFSZ-ek és az állami gazdasá­gok a közös földterület minden ön­kényes megbontója ellen védekezni kötelesek az érvényben levő törvényes rendelkezések szerint, akár a Járási nemzeti bizottság, akár a bíróság vagy az államügyészség útján. Ugyan­így a helyi nemzeti bizottságok is köteleseik hatékony segítséget nyújta­ni a szövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak a szocialista vagyon védelmét célzó igyekezetükben, kü­lönösen pedig a Polgári Törvénykönyv 5. §-a szerint be kell tiltaniuk min­den önhatalmú, önkényes beavatko­zást, az EFSZ-ek és az állami gazda­ságok közös földterületeinek megbon­tását és ezáltal gazdálkodásuk aka­dályozását. (ük) Változások a telekkönyvi tulajdonban Az ingatlan tulajdonosa vagy hasz­nálója mikor köteles az ingatlan használójának személyében beállt vál­tozást jelenteni a helyi nemzeti bi­zottságnak? Milyen módon működik együtt a HNB az ingatlan nyilvántar­tás terén a földmérő és térképészeti szervekkel? * • * Az ingatlanok nyilvántartását á Központi Geodéziai és Kartográfiai Hivatal járási szervei fektetik fel és vezetik, valamint gondoskodnak ar­ról, hogy ez mindig megfeleljen a va­lóságnak. Feljegyzik a tulajdonosi viszonyokban beállott változásokat, az új ingatlantulajdonosokat, a nem­zeti vagyon és a magáningatlanok tartós használatában beállt változá­sokat. Az ingatlantulajdonnal kapcsolatos jogviszonyban beállt változásokat a járásbíróságok, nemzeti bizottságok, állami közjegyzőségeik vagy más szer­vek jogerős döntései alapján jegyzik fel és tartják nyilván. Ha például a HNB valakinek telket utal ki családi ház, illetve garázs építése vagy kert létesítése céljából, a földmérő szerv ezt a tényt az erről szóló döntés alapján jegyzi fel. Ezzel az ügykörrel kapcsolatban a nemzeti bizottságok kötelesek együttműködni a geodéziai és kartográfiai szervekkel, azonkívül köteleseik vezetni az ingatlan nyilván­tartás másolatát, a nyilvántartási la­pokról az összefoglaló adatokat és a nyilvántartási térképet (a kataszteri térképek másolatát). Az év folyamán előállt valamennyi változást be kell vezetni. A geodéziai és kartográfiai szervek ötévenként egybevetik az Ingatlanok nyilvántar­tását a községben levő valós állapot­tal, hogy egyeznek-e. Rendkívül fontos, hogy a kataszteri nyilvántartás valóban egyezzék a tényleges állapottal, ezért az ingat­lantulajdonosoknak, a nemzeti va­gyon kezelésével megbízott szerveze­teknek és az ingatlanok használóinak személyében, a használat módjában és az Ingatlan kiterjedésében beállt minden változást legkésőbb 15 napon belül jelenteniök kell a helyi nemzeti bizottságnak. Ezenkívül a geodéziai szervek felszólítására kötelesek be­terjeszteni a bejegyzéshez szükséges okmányokat és saját költségükre ki­jelöltetni a birtokukban levő ingatla­nok határait. A geodéziai szervek a bejelentett változások alapján s az érdekelt intézmények, illetve magán­­személyek jelenlétében elvégzik a szükséges helyszíni vizsgálatot vagy méréseiket, ilymódon biztosítva, hogy a nyilvántartott adatok megegyezze­nek a tényleges állapottal. A tulajdonjogi változások bejegy­zése eredeti okmányok vagy ezek hi­telesített másolata alapján történik. Tulajdonjog átruházása esetén ilyen okmány lehet az állami közjegyzősé­­gen bejegyzett adásvételt fingatlan­átruházási) szerződés, az örökösödési eljárás megtörténtét igazoló döntés stb. A döntéseket vagy egyéb okmá­nyokat bejegyzés után a geodéziai szerv saját céljaira megőrzi. Ha a be­jegyzéshez kataszteri térképre, föld­mérési tervre is szükség van, ezt az ügyfelek köteleseik saját költségükre beszerezni. _nb— A melléktermelés jogrendezése Az egységes földművesszövetikezetek melléküzemének, melléktermelésé­nek jogrendezését a 47/1968 Zb. számú hirdetmény 16. és 17. §-a szabja meg. Ez pótolja a 13/1964 Zb. számú hirdetményt, amely már elavult és nagyban fékezte az EFSZ-eknek a melléktermelésben kifejtett tevékenysé­gét. A melléktermelésben a szövetkezetek nemcsak új készítmények előállítá­sával, készítésével foglalkozhatnak, hanem a lakosságnak és más szocialista szervezeteknek különböző szolgáltatásokat nyújthat és munkákat végezhet. Az ilyen jellegű melléktermelés folytatásához nem szükséges a járási nem­zett bizottság előzetes beleegyezését kérnie. Melléküzemének, roelléktermelésének bevezetésekor a szövetkezet a he­lyi szükségletekből, adottságokból és saját lehetőségeiből indul ki, figye­lembe véve a termeléshez nélkülözhetetlen munkaerőket, és az anyagi szükségleteket (nyersanyag, üzemhelyiségek) Az EFSZ melléküzemének nagy lehetőségei vannak a hiánycikkeket képező gyártmányok és eszközök előállításában. Elsősorban is a mezőgazdaságban szükséges és pillanatnyi­lag hiánycikket képező eszközök, illetve készítmények gyártását kellene szorgalmaznia. A szövetkezetek melléküzemeinek Igen fontos tevékenységi tétét képezi a lakosságnak nyújtott különféle jellegű javítások elvégzése. A melléktermelés bevezetéséhez, az anyagi adottságokon, és a munkaerő­feltételeken kívül, a szövetkezetnek csupán alapszabályaiban kell feltün tetnie melléküzemének jellegét, terjedelmét és azt a helyet, ahol a mel­léktermelést végzik (47/1968 Zb. számú hirdetmény 16. §-a). Egyéb jóvá­hagyásra vagy beleegyezésre melléküzemének bevezetésekor nincs szűk sége a szövetkezetnek. Csupán azokban az esetekben, ha olyan jellegű melléktermelést akarna folytatni, ahol más jogi előírások szerint külön engedély is szükséges, kell az ilyen előzetes jóváhagyást beszereznie (47/ 1968 Zb sz. hirdetmény 17. §-a). A melléküzem által kitermelt cikkek eladásakor illetve a szolgáltatások nyújtásában az EFSZ-nek nem kell kizárólag saját járására korlátoznia tevékenységét, hanem ezt az ország egész területén folytathatja. Az árképzést érintő kérdéscsoportot a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium árképzési előírásai rendezik. A termékek, szolgáltatások, és az elvégzett munkák ellenértékének megállapítása mindig a szabadon kép­zett árak kategóriájába tartozik. A mezőgazdasági terményeknek az 55/1967 Zb. számú hirdetmény szerint (a 150/1968 Zb. sz. hirdetménnyel össze­egyeztetve) közúti szállítása a szerződéses kötelezettség teljesítésére, akár saját termények, akár más üzemek terményeinek szállításáról van szó, nem számit melléküzemágnak és az említett hirdetmény 98. §-a szerint a TR 4 díjszabás alapján számlázzák maximálTs árban. (1. sz díjszabás teher­gépkocsin és 4. sz. díjszabás tnaktorvontatással történő szállítás esetében 1 Ugyanígy a más termelési ágazatokba tartozó beruházók számára az EFSZ melléktermelése által létesített épületek építkezési és szerelési munkáit is nagykereskedelmi árban, maximális árként értékelik. A melléküzem termelésének értékesítésekor az EFSZ az érvényes elő­írások szerint jár el. főként a forgalmi adóról szóló 73/1952 Zb. számú ren­delet alapján az 1969. január elseje óta érvényben levő forgalmiadó-díj­­szabás figyelembevételével. i A helyesen választott ésvfolytatott melléktermelés nemcsak a szövetkezet számára jelent közvetlen, 'komoly gazdasági és pénzügyi hasznot, hanem kedvezően befolyásolhatja az EFSZ fő tevékenységét is. A földművesszö­vetkezet vezetősége szempontjából igen fontos feladat az, megtalálni a leg­helyesebb gazdasági arányokat és kapcsolatokat a szövetkezet elsőrendű küldetése, tehát a mezőgazdasági termelés és ennek állandó fejlesztését elősegítő melléküzem létrehozása és melléktermelésének folytatása között. —be— A mezőgazdasági földterületek bérleti összege Egyes mezőgazdasági művelésre alkalmas földterüle­tek, mint például kertek, gyümölcsösök, udvarok, eset­leg más földterületek bérbeadásakor kételyek merülnek fel, ki határozza meg a bérleti összeget, milyen magas­ságban. és milyen rendeletek alapján. • • • Az ezzel összefüggő kérdéseket a Polgári Törvény­­könyv 396. és 397. §-ai rendezik, amelyek meghatározá­sokat tartalmaznak az ingatlannak ideiglenes haszná­latba adásának módozatairól, valamint a Törvénykönyv 494. §-a, amely szerint ez a rendelkezés érvényes a mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületek bérbe­adásakor is. A Polgári Törvénykönyv fent említetf pa­ragrafusaiban megszabja, hogy megegyezés alapján bér­leti használatba adhatnak bizonyos ingatlanokat, vagy az ingatlanok egyes részét, amikoris az, akinek az ingat­lant használatba adták, ezt csakis a megegyezés sze­rint, a szokásos módon és a célnak megfelelően hasz­nálhatja, Tehát nem változtathatja meg eredeti jellegét. Ami a bérleti összeget illeti, a megfelelő bérleti el­lenértéket megegyezés szerint lehet meghatározni. Ki­mondottan olyan rendelet vagy meghatározás nincs, amely bármilyen állami szervet ilyen bérleti összeg meg­állapítására felhatalmazza. Az ingatlant (mezőgazdasági földet, kertet) más sze­mélynek ideiglenes használatba adó fél jóakaratára és belátására, illetve közös megegyezésükre bízzák, milyen bérleti összeget kíván a bérlőtől az ingatlan használa­táért. Más kérdés az ilyen bérleti szerződés jóváhagyása a polgárok között. A Polgári Törvénykönyv 490. §-ának 2. bekezdése szerint a polgárok között megkötött bér­leti szerződéseket a járási nemzeti bizottságnak kell jóváhagynia, ha a szerződés tárgyát mezőgazdasági, illetve erdőgazdasági földterület képezi. Ezekben az esetekben ugyanis a járási nemzeti bizottság bírálja el. nem képezi-e spekuláció tárgyát a bérbeadás és hogy az ügylet összhangban áll-e a mezőgazdasági termelés ér­dekeivel, —a—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom