Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-19 / 16. szám
IPAR-KERESKEDELEM* — Vajon mikor válik lehetővé, hogy a göngyölegekkel kapcsolatos hiányosságokat a gyár megoldhassa? — Ha majd megjelenik a vállalatokról és a vállalkozásról szóló törvény, akkor közvetlenül Is felvehetjük a külföldi göngyöleiggyártókkal az üzleti kapcsolatot és sok kicsi sokra megy elv alapján sokkal nagyobb mennyiségű árut tudnánk kis csomagolásban a fogyasztöknek eladni. — Ez azt jelentené, hogy a termelőnek is nagyobb lehe'őségei lennének az eladásra és ezzel a termelésre. Tehát a göngyöleg kérdésének megoldása az őstermelő érdeke is. — Valóban így van. Reméljük, az említett törvények eredeti megszövegezésében létező vállalati jogokat a jogászok nem csorbítják meg, ami biztosítékot jelentene arra vonatkozóan, hagy rugalmasabban, gyorsabban és önállóan lehessen elintézni olykor kicsiségnek tűnő ügyeket, amelyek megoldatlansága a fejlődés kerékkötője. Mindezekből látjuk, hogy ez Iparí vállalat érdekei azonosak az őstermelők fejlődést óhajtó érdekeivel, csupán meg kell találni a megvalósításhoz vezető, bonyodalomnélkül! utat. Jő lenne, ha a mezőgazdasági üzemek és a szövetségbe tömörült kertészkedők és gyümölcsészek szószólói, vezetői elgondolkoznának afelett, milyen módon lehetne helyi viszonyaik közepette hasznosítani a felvetett gondolatokat. KUCSERA SZILÁRD Ahhoz, hogy a vitamindús, zamatos almához tavasszal is hozzájuthasson a vevő, számos a vásárvámosihoz hasonló, hűtő-tárolóra van szükség országszerte. Így a tárolási költség kilónként csak filléreket tesz ki, s a fogyasztó is elégedett, mert a 0 °C hőmérsékleten tárolt alma megőrzi frisseségét. Foto: nki tó vállalat képtelen annyi apró dobozt gyártani amennyire nekünk szükségünk lenne. — Egyes országokban alkalmazni kezdték már a fogpasztához hasonló tubusokat göogyölegként nemcsak a mustár, de a lekvárfélék, dzsemmek, paradicsomízek, almaízek és egyebek csomagolására is. Milyen a helyzet ezen a téren? — Haladás helyett ezen a téren visszaléptünk, mert paradicsomot ilyen módon már hoztunk forgalomba tízdekás csomagolásban. Az elmúlt évben ilyen módon tormát gyártottunk négy variációban, mégpedig tormát magában, tormát almával, tormát sárgarépával és tormát gyümölcskeverékkel, amit kellemesebben fogyaszthat a vásárló ha például húsra keni. Ezt a göngyölegfajtát Magyarországon gyártják, de behozatalból ez évben gyárunk egy darabot sem kap, pedig töltőgépünk Is van. Manapság amikor a turisztika egyre nagyobb méreteket fiit ez a csomagolási mód különösén előtérbe kerül. — Bizonyos terményeket talán műanyag zacskókban lehetne konzerválni. Nem foglalkozik a gyár vezetősége, főleg az üzembűvítéssel kapcsolatban a műanyagok használatával? — Már ezt a módszert is kipróbáltuk, főleg azonban fagyasztás esetén, mert ha száz-százhúsz fokon sterilizálni kell a terményt, úgy ez a módszer nem alkalmazható. Hasznosítható elképzelések a konzervgyárral szemben A Diószegi Major István Cukorgyár n. v. igazgatójának, Oto Magnus mérnöknek a vállalat konzervipari részlegével kapcsolatos néhány olyan kérdést tettem fel, amelyek a termelőket is érdekelhetnék. — Milyen gyümölcs- és zöldségfélékre van szüksége feldolgozás céljából a gyárnak, s milyen módon kínálhatja fel ezeket a termelő? — érdeklődöm. — Konzervipari részlegünk kompótféléket, zöldségkonzerveket és készételeket gyárt. Nyersanyag-beszerzés terén igen előnyös, hogy nem szükséges közbeiktatott felvásárló szerv szolgálatait Igénybe venni, hanem közvetlenül Is köthetünk adásvételi szerződést a termelővel. Szeretném ez alkalommal megkérni a velünk kapcsolatban lévő és a jövőben kapcsolatot teremteni kívánó termelőket, hogy többek között igyekezzenek tevékenységüket nagyobb mértékben a meggytermelésre, továbbá a szamóca, vagy ahogyan nálunk nevezik a földieper, valamint a zöldringlóta termelésre Irányítani, mert ezek Iránt nagy a kereslet, s nincsen probléma a friss gyümölcs átvételével. A felsorolt gyümölcsfélék külföldön is keresettek, s államunk érdekeivel ellentétben állana ezeket a lehetőségeket valutaszerzésre nem kihasználni. Ami a zöldségféléket Illeti, szükségesnek tartom rámutatni a kihasználatlan lehetőségekre az uborkatermesztés terén. Persze szükséges beszerezni olyan uborkafajtákat, amelyek elrakásra alkalmasak. A vetőmag beszerzésben agronómusatnk szívesen az érdeklődők rendelkezésére állnak. Az adás-vételi szerződéseiket szokás szerint ősszel kötjük a következő évre vonatkozóan, s azok a termelők, akik a vetőmag beszerzésével minket kívánnak megbízni, ezen óhajukat feltüntetik a szerződésben. Ma már rendelkezésre állnak olyan uborkafajtáik, amelyek aikkor sem nőnek a kívántnál nagyobbra, ha naponta nem szedik termésüket. Szedéskor egy hajtásról három-négy uborkát is levehet a termelő. Minél kisebb az uborka, annál nagyobb a kilónkénti ára. A hosszúság szerinti minőségi osztályba valő sorolás egyben árcsoportot Is Jelent. Eszerint külön kell átadni az 5—7 cm nagyságú, a 7—9 cm hosszúságú és a 9—12 cm méretű uborkát. Az így osztályozott uborkából szinte korlátlan mennyiséget vehetünk át fennakadás nélkül. — Mi lesz a sorsuk az olyan áruféleségeknek mint amilyen a paradicsom, a paprika, amelyekből a gyár korlátolt mennyiséget vesz át? — A közeljövőben, előreláthatólag 1971-ben vagy 1972-ben megkezdjük a konzervipari részleg rekonstrukcióját, ami egy új gyár megépítésével lesz egyenlő. A jelenlegi ötezer tonnás évi kapacitást a háromszorosára, vagyis tizenötezer tonnára növeljük és így megnövekednek átvételi lehe-. tőségeinik. A mezőgazdasági üzemek munkát adahatnak majd a kihasználatlan munkaerőknek, amit a jól jövedelmező zöldségtermesztés szakaszán bizonyára szívesen megtesznek. — Milyen zöldségfélék feldolgozásával számolnak a rekonstrukció végrehajtása után? — Számolunk főleg az^ uborka, a paprika, a paradicsom és a zöldbab feldolgozásával. — A mezőgazdasági üzemekben nagyobb foglalkoztatottságot lehetne elérni, ha a gyár bizonyos esetekben félkész árut venne át, például a paprikát magház nélkül. Végre lehetne ezt hajtani? — Ez eléggé bonyolult kérdés, mert ha például a paprikában romló rész marad, a romlás a felnyitott paprikában hamarább terjedne, de lényegében ez végrehajtható lenne. A borsöt azelőtt nálunk csépeltük ki, ma pedig például a peredi EFSZ maga végzi ezt a munkát és félkészáruként adja át nekünk a kifejtett zöldborsót. Magház nélküli pirospaprikát is vásároltunk már fel és ez az előkészítő módszer hasznos lenne a jövőben is, mert idényben nincsen elég dolgozónk és autóbusszal távolabbi községekből nem szívesen járnak be a női munkaerők. Mi ezt szívesen vennénk és igyekezni fogunk az Ilyen jellegű kapcsolatokat bővíteni az érdeklődő EFSZ-ekkel. — Lehetséges év közben és szerződésen kívül is felkínálni a terményeket a gyárnak? — Ez lehetséges, sőt egyes községekben vannak megbízott felvásárlóink is akik helyben veszik át a felkínált terményeket. — A Szlovákiai Kertészkodők és Gyümölcstermesztők Szövetségébe tömörült tagok helyi szervezetei köthetnének év közben esetleg ősszel adásvételi szerződést a gyárral tagságuk nevében? — Ennek nincsen akadálya, sőt az Ilyen községenként szervezett árueladást csak szívesen fogadhatunk, mert a mi munkánkat is megkönnyítené. Megkérném a magántermelőket, hogy úgy készítsék elő átadásra a gyümölcsöt, mintha maguk főznék be. Egy-ikét romlott gyümölcs nagy kárt akozhat, s figyelmetlenség miatt kár lenne eljátszani a bizalmat. — Kis taglétszámú családokban gyakran problémát okoz a felnyitott nagy konzervek tartalmának felhasználása. Milyenek a kilátások a közeljövőben a kisebb adagok konzerválására? — Ml igyekszünk kisebb csomagolásban Is konzerválni, például az elmúlt évben a zöldborsót még negyedkilós dobozokban is forgalomba hoztuk. Ekkora adagot egy háromtagú család levesben maradék nélkül elfogyaszthat. Sajnos, a göngyöleggyárTulajdonképpen ki a ludas? Amióta csak megkezdődött a szövetkezetesítés, a műtrágyagyártő üzemekkel és az elosztó vállalatokkal szemben számtalan kritikai megjegyzés hangzott el. A helyzet javulását kívánó megjegyzéseket csakis helyeselni lehet, mert ha azt akarjuk, hogy a föld jő termést adjon, nem fukarkodhatunk a tápanyagokkal. A mezőgazdaság embereinek kalkulációja egyszerű de ésszerű, miszerint a műtrágyázásra fordított befektetés többszörösen visszatérül. Sajnos, a mezőgazdasági anyagellátó és termékfelvásárló szerveknek még nem sikerült a mezőgazdaság kívánságait ezen a téren teljes mértékben kielégíteni. A sajtó számtalan újságcikkben ostorozta már ezt az áldatlan helyzetet. Legutóbb a Pravda erős szavakkal támadta a felvásárló szervek tevékenységét a műtrágyahiánnyal kapcsolatban. A cikk többek között azt tartalmazta, hogy a közép-szlovákiai kerületben nincsen elég salétrom műtrágya és szuperfoszfát. A vágsellyei Duslo nemzeti vállalat ugyanis 1790 tonna helyett csak 600 tonna nitrogén műtrágyát ikápes rendelkezésre bocsátani tiszta tápanyagban évente, ami a kritikus helyzeten nem segíthet. Azt, hogy a műtrágyaellátás területén a felvásárló, vállalatok képtelenek a megrendeléseket teljesíteni még múlt év decemberében tisztázták. Ezért a felvásárló szervezet szakágazati Igazgatósága azzal a javaslattal fordult a vezető állami és pártfunkcionáriusokhoz, hogy behozatallal oldják meg a műtrágyák szükségletének fedezését. Szlovákia területén a mezőgazdasági üzemeknek ebben az évben összesen 140 900 tonna nitrogéntartalmú műtrágyát, 122 600 tonna foszfortartalmú trágyát és 156 500 tonna ikáliumtartalmú műtrágyát kellene kapniuk, ami a mezőgazdasági terület hektáraiként 160 kg tiszta tápanyagot jelentene. Persze, ez csak a kifejezett minimális szükséglet, a valóság más képet mutat. A benyújtott megrendelésekhez viszonyítva nitrogénből 5627 tonna, foszforból 16 736 tonna, káliumból pedig 8220 tonna hiányzik. Ezzel a műtrágyamennyiség a mezőgazdasági terület hektáréként 148 kg-ra csökken Első tekintetre ez a mennyiség nem túl kicsi, a helyzet viszont főleg azért súlyos, mert a szükséglet negyedévekre történő besorolásakor, sajnos, az első két negyedévben nagyon nagy a hiány. A mezőgazdasági üzemek műtrágya szükséglete az első félévben nitrogéntartalmú trágyákból 94 000 tonna, foszfortartalmú trágyákból 68100 tonna, káliumtartalmú műtrágyaféleségekből pedig 94 000 tonna. Hiányozni fog még 30 537 tonna nitrogéntartalmú, 15 376 tonna foszfortartalmú és 19 097 tonna káliumtartalmű műtrágya. Egy hitelesnek vélt áttekintés szerint így alakult volna a műtrágyaellátás Idei képe, azonban a legújabb helyzet az, hogy még a limitmennyiségeket sem teljesíti a gyár. A vágsellyei Duslo n. v. az első negyedévben 3500 tonna ammóniákkal kevesebbet adott át a már amúgyls csökkentett limitnél. Ezt a hiányzó mennyiséget a gyár a második negyedévben sem egészíti ki, mert az úgynevezett szlntéz reaktor üzemzavara következtében csökken a mészkővel és ammóniákkal kombinált ammóniumsalétrom trágya gyártása, vagyis a mezőgazdaság használható formában 19 750 tonna nltrogénttágyával kevesebbet kap. A vágsellyei gyár bizonyos pótlásként kombinált műtrágyákat kínál átvételre, amelyből 2500— 3000 tonnával többet tudnának a tervezettnél előállítani. Mivel azonban, mint Ismeretes, a második negyedévben a gabonaféléket, a kukoricát és a cukorrépát salétrom alakú nitrogéntrágyákkal szükséges ellátni, ezért a pótlásként ajánlott műtrágyák nem jelentenek helyettesítést, csupán szükségmegoldásként fogadhatók el. Éppen ezért a felvásárló szervezet bratislavai szakágazati igazgatósága ezzel az ajánlattal nem ért egyet, ugyanis a műtrágyaellátásban beállott kritikus helyzet veszélyezteti a mezőgazdaság tervezett hektárhozamainak elérését. Az idei évre tervezett termésmennyiségek elérése főleg a nagyhozamú búzaíajtáknál, mint amilyen a Mironovszkája és a Bezosztája, nemcsak nagyobb műtrágya mennyiségek juttatásától, hanem azok Idejében történő biztosításától függenek. Mivel a mezőgazdasági dolgozók nagy része nem ismeri a Dusloban kialakult helyzetet, sokan pedig azt sem tudjálk, hogy a lovosicei műtrágyagyárban tűzkár miatt nagyobb menynyiségű műtrágya hiányzik a készletekből, -a hibát a felvásárló szervekben látják. A felvásárló szervezet szakágazati Igazgatóságán azonban nem ülnek ölhetett kézzel. Ha Idejében megkapják a szükséges pénzösszeget, úgy külföldről aránylag még nagyobb késedelem nélkül beszerzik a hiányzó műtrágya mennyiséig eket. Nagy gondot okoz a CCC nevű újabban forgalomba kerülő műtrágyaféleség Is, melynek feladata a gabona megdőlésének megakadályozása lenne, főleg a Mironovszkája nagyobb nitrogénadagokkal történő ellátása esetén. Ezt a műtráígyát a ko- Iínl Synthezia n. v. gyártja, sajnos azonban a szükségletet mindössze ötven százalékban képes fedezni. A nyugati országokból 119 tonna CCC-t hozunk be, ami azonban kevés, ezért további mennyiségeket a Chemapol külkereskedelmi vállalat Lengyelországból igyekszik beszerezni. Az olasz búzákból kinemesftett és hidegebb éghajlat részére sikeresen aklimatizált Mironovszkája búzafajta nálunk is jól bevált, ezért szükséges lenne a CCC készítményből legalább 1400 tonnányival rendelkeznünk. Ha következetesen, ökonómiai szempontokat követve gondolkoznánk, akkor e tápanyag gyártását belföldön biztosítanánk, nem támaszkodnánk a bizonytalan behozatalra, mivel felesleges valutával nem rendelkezünk. Ha a kolínl Synthezia a Bratislavában működő J. Dimitrov Vegyi Műveiknek átadná a CCC gyártásának technológiai adatait, úgy a bratislavai üzem hajlandó lenne ezt az anyagot gyártani. Fontos tény «közben, hogy az új termelésre történő átmenet csupán minimális beruházási költségeket Igényelne. A gyakorlat azonban az, hogy a gyártő cégek nem szívesen árulják el az üzemi titkokét. Ebben az esetben azonban kivételt kellene tenni, mert a mezőgazdaságnak azonnali segítségre van szüksége. Ebben az esetben nem lehet sző konkurenciáról, mert a CCC-ből mint a bratislavai, mint pedig a kolínl gyár minden mennyiséget eladhat, tehát nem marad elfekvő áru. Ha sikerül olcsón és jól előállítani ezt a Svájcban feltalált anyagot, úgy ezzel az áruval a külföldi piacokon is érvényesülni lehetne. Persze az export csak akkor lehetséges, ha többet gyártanának, mint amennyire belföldön szükség lesz. Megtudtuk, hogy a kolfniak ellene vannak ennek, sőt, hétmillió koronás újabb beruházással akarnák kétszeresére emelni a CCC gyártásának kapacitását. Közgazdasági szempontból felvetődik a kérdés, hogy a jelenlegi helyzetben nem lenne-e helyesebb átadni a gyártási technológiát a bratislavai gyárnak, amely jóformán beruházási költségek nélkül, azonnal áttérhetne a CCC gyártására, s csökkentené az állami pénztár megterhelését. A kolínl üzembővítést is végre lehetne hajtani, de nekünk azonnal kell az anyag, mert nagy mértékben ettől függ ez ország kenyérellátása. Tehát a pillanatnyilag leggyorsabb, legolcsóbb és legeredményesebb megoldást kell választani. A külföldről történő behozatal bizonytalan, tekintve deviza helyzetünket, a külföldi gyárak ‘kapacitását és az ottani mezőgazdasági üzemek szükségleteit. A kenyeret közös állami lisztkészleteinkből sütjük, amely kialakításához a szlovákiai mezőgazdasági üzemek nagyobb mértékben járulnak hozzá. Egymás Iránti nagyobb megértésre lenne szükség, különben a múlt gazdasági hibáit nem tudjuk kiküszöbölni. Ha a mezőgazdáság részére nem áll rendelkezésre elég műtrágya és kémiai szerek, akkor többszörösen nagyobb valutaösszeget kell majd előteremtenünk a külföldről történő gabonabehozatal1 fedezésére. Ezért minden Intézkedést ezen a téren előrelátóan, megfontoltan és ökonómiai körültekintéssel kell megtenni. Mindezekből kitűnik, hogy a hiányosságokért a felelősség terhét nem lehet egyöntetűen a felvásárló üzemekre ruházni. Persze azt, hogy megtudjuk, tulajdonképpen ki a felelős, magyarán mondva ki a ludas a kellemetlen helyzet kialakulásáért, még sajnos, nem segít a mezőgazdaság sorsán, legfeljebb betekintést nyújt. Egy biztos, mégpedig az, (hogyha az illetékesek nem teszik meg azonnal a szükséges szervezési intézkedéseket, úgy ezt a késedelmet többszörös áron fogják megfizetni a mindnyájunk részére közös államkasszából. S Itt felmerül az újabb kérdés, ki lesz majd akkor a ludas!? (VF)Í SZABAD FÖLDMŰVES 11 J 1939. április 19.
