Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-19 / 16. szám

BEL-' ÉS KÜLPOLITIKA

G. HUSÁK elvtárs beszéde

I Folytatás ez 1. oldalról.) katasztrófa szakadékénak szélére sodorták. Ezzel kapcsolatban április 17-re összehívták a Párt Központi Bizottságának plénumát, hogy alaposan és részletesen megítélje a helyzetet, megállapítsa, mi az oka annaik, hogy « párt helyes állásfoglalásait, köztük a mült évi novemberi határozatot nem teljesítik és hol vannak azok az erők, amelyek szüntelenül válságos helyzeteket teremtenek és provokációkat szerveznek. Veszélyeztetik állampolgáraink millióinak békés életét és megrendítik (külpolitikai kapcsolatainkat. Szükséges, hogy a Központi Bizottság necsak vitatkozzék, hanem kiutat is találjon, hogy egyszer s mindenkorra vége legyen a bizonytalanságnak.

Ezután Husák elvtárs a Novotnyrezsim deformációiról beszélt. Méltatta az 1968 januári kezdeményezés helyességét, amely a további munka alapja. Követelményei a szocialista demokrácia megszilárdítása, a társadalmi demokratikus kapcsolatok megerősítése és a lakosság szabadságának védelme. „De a múlt évben az emberek tudatába a helyes elképzeléseik mellett eltorzított és helytelen gondolatok is bejutottak, amelyek kikezdték magának a szocialista társadalomnak, a párt vezető szerepének gyökerét azzal a céllal, hogy felbontsák a társadalmi apparátust. E gondolatok következményei anarchikus elemként mutatkoztak a termelésben, a munkafegyelem meglazulásában. Teljesen helyes volt olyan intézkedéseket hozni, hogy egyetlen állampolgárral szemben sem kerüljön sor törvénysértésekre. Minden államnak törvényekkel kell védeni a polgárok jogait, mint ahogy védenie kell a közös társadalmi és állami érdekeket. A múlt év folyamán azonban olyan gyakorlat alakult ki, hogy a felelős szervek nem tettek eleget ennek a kötelességüknek, vagy számos helyen nem tudtak neki eleget tenni. Így anarchizálődott, bomlásnak indult a társadalom. Az antíszocíalista erők hatása ilyen befolyásra tett szert. Aláásták az államhatalom alapvető láncszemeit, hogy meggyengítsék a dolgozó nép politikai hatalmát. Az antiszociálist» erők és a különféle opportunisták arra törekedtek, hogy felaprózzák és szétforgácsolják a dolgozó nép politikai hatalmát, meggyengítsék és bomlásszák a kommunista párt vezető szerepét, az államhatalmat és az állam-apparátust, szétforgácsolják a dolgozó nép egységét, csoportokra szakítsák a munkásosztályt és a parasztságot, hogy ez a hatalmas erő, rnely államunk döntő ereje, ne tudja érvényre juttatni politikai érdekeit, hanem hogy bekövetkezzék az érdekek és az eszmék káosza, Azoik, akik teleszájjal beszélnek a demokráciáról, olyannyira anttdemokratikusaik, hogy nem ismerik el ez állampolgár, a munkás, a paraszt, az egyszerű ember elemi jogait és különféle kiagyalt elméleteket találnak ki egy elit rétegről, mely állítólag uralja társadalmunkat.“ A sajtóról szólva hangsúlyozta, hogy egy szabad társadalomban fontos a sajtószabadság, a véleményszabadság, Ezzel egyetértünk, de e sajtószabadságnak is, mint minden szabadságnak, megvannak a maga határai. A jelen esetben ezek a határok a párt és az állam vezetése alapvető koncepcióival, állami politikánk alapvető elgondolásaival vannak megadva. Akt ezeken a határokon túlmegy, ez vét többmilltó ember érdekei, ennek az államnak az érdekei ellen.

A továbbiakban bírálta a párt és a kormány tevékenységét, és megállapította, hogy ebben a tevékenységben az 1968 februárja előtti szocialista ellenes elemek jutottak szóhoz ismét. Az irányítás hibájának tudható be, hogy a problémákat nem oldotta meg következetesen, hogy megengedte a szocialistaellenes és az ellentétes elemek beszivárgását» közéletbe és a politikai életbe egyaránt, és hogy különböző felelőtlen egyének felhasználhatták a sajtót, a rádiót és a televís.ót államellenes nézetek terjesztésére, amelyek félrevezették a népet és becsapták az ifjúság egy részét. Felelős a vezetőség abban is, hogy lebecsülte ezt a veszélyt és hagyta, hogy elburjánozzon. De felelős a vezetés azért is, hogy noha elfogadtunk túlnyomó többségükben helyes álláspontokat és határozatokat, de ezek csak papíron maradtak és nem valósultak meg. Hiányzott az egység a vezetőségből, a Központi Bizottság Elnökségéből, később a Végrehajtó Bizottságból és a Központi Bizottságból is. A szervezetekben, a gyárakban és a falvakban az emberek azzal fordulnak hozzánk — mondotta Husák elvtárs —, hogy főnt csináljunk rendet, és tömörüljünk egvségbe, s lép jün'k fel egységesen Ebben Igazuk

van, mert azért van a pártnak és az államnak vezetősége, hogy irányítson, és ne pedig naponta másképp táncoljon. A sajtó egyeseket kiemelt, szinte bálványokat állított fel, úgyhogy az emberek bizonyos elképzeléseket alkottak maguknak erről vagy arról az emberről. De ha valakinek alkalma volt a dolgok mélyére tekinteni, az csalódott. Ktsebb-nagyobb csoportoknak olyan hatalmuk volt, hogy azt seprűzték ki, akit akartak, másokat pedig az égig marasztaltak.

Ma már látjuk — folytatta Husák elvtárs —, hogy ez nagy hiba volt, mert minél magasabb polcra helyeznek egy embert, annál szigorúbban kell bírálni a hibáit.

Külpolitikánkkal kapcsolatban Husák elvtárs kiemelte, hogy államunk biztonsága a szocialista államokkal kötött szövetségi egyezményektől, mindenekelőtt a Szovjetunióval kötött egyezménytől függ. Mindenki tudja, hogy a cseh és a szlovák nemzet szpbadsága és államunk újjászületése szovjet katonák vérébe került és több mint 100 ezer szovfet hős nyugszik hazánk földiében. De ha mellőznénk ezeket az érzelmi dolgokat, valamint a kommunista és a nemzetközt elveket, a józan ész akkor is azt mondaná, hogy kivel és hol, s hogyan tudjuk ebben a fegyverekkel teli, megosztott világban biztosítani nemzeteink szabadságát és biztonságát. S mégis azt láttuk, hogy nemcsak augusztus óta. hanem már augusztus előtt is a különféle, ún. reformátorok égy része rendszeresen szovjetellenes uszítást folytatott.

Maid idézte Svoboda köztársasági elnök Tapolcsányban mondott szavait: „Nálunk egyesek azt gondolják, hogy elsősorban a Szovjetuniónak van ránk szüksége." Ha elképzeljük jövőnket, akkor rájövünk, hogy elsősorban nekünk van szükségünk erre az államra mind katonai és politikai, mind pedig gazdasági támogatására. Ezeken a dolgokon gondolkodni kell és szilárdan szembe kell kerülnünk a szovietellenes hangulatokkal. „Átéltük a háborús és a háború utáni éveket és tudjuk, hogy hol találunk a világban barátokra és hol ellenségre. Azokat, akik barátaikat keresik, nem fogtuk visszatartani, ha oda akarnak menni.' De azt nem engedjük meg, hogy elmérgesítsék nemzetközi kapcsolatainkat és veszélyeztessék a cseh, valamint a szlovák nép szabadságát."

A párt feladatairól szólva kijelentette:

„Mi a szabadságot és a demokráciát osztályszempontból nézzük, a minket körülvevő antagonista világban másképp nem is értelmezhetjük. Ezt a szempontot a dolgozó nép, a munkások. a parasztok és az értelmiségiek millióinak a legtellesebb szabadságot, a legteljesebb demokratikus logok élvezetét jelenti. De semmiképpen sem jelent szabadságot az antiszoclalista, az antikommunista felforgató elemeknek. Ez a helyzet. Nem engedhetjük meg a további visszaéléseket a demokratikus jogokkal, mert így magunk ásnánk meg január utáni politikánk sírját. Ha hozzá akarunk fogni alapvető kérdéseink megoldásához és ha gazdaságunkat ki akarjuk rántani a válságból, ha föl akarjuk emelni mezőgazdaságunkat, ha azt akarjuk, hogy az emberek többet, valamint jobban termeljenek és jobban is élhessenek, feltétlenül véget kell vetnünk a válságos helyzeteknek. Fel kell éleszteni dolgozó népünk, munkásaink, parasztjaink forradalmi aktivitását, fel kell élesztenünk azt a harci szellemet, amellyel a múltban nagy politikai összecsapásainkat megnyertük. A szocialistaellenes, ellenséges erőket politikailag kell letérítenünk és száműznünk kell a közéletből.

A győzelemben pedig teljes mértékben biztosak vagyunk. Csehszlovákia dolgozó népe kiharcolta magának a politikai hatalmat 1948 februárjában. Ha valaki azt hiszi, hogy az 1948 februárjában elért pozíciókból visszakozni fogunk, és azok az elemek, amelyek annak előtte dolgoztak Csehszlovákiában ismét szóhoz juthatnak, akkor alaposan csalódik, mert nagyon hamar meggyőződhet ennek az ellenkezőjéről. Ebben az igyekezetünkben számítunk a munkások és * parasztok, mint alapvető politikai erő támogatására, amelyet teljes mértékben érvényesítenünk is kell közéletünkben és politikai életünkben. Nincs szükségünk olyan „nagyságokra", akik semmibe sem veszik, lenézik a dolgozó embert. Mi azt alkarjuk, és erre van szükségünk, hogy a milliónyi dolgozó valóban úrnak érezze magát ebben az államban, hogy szabadnak érezzék magukat, de viszont azt is akarjuk, hogy ellássák a felforgatók baját is.

július 1-től KNB-ok nélkül

Júliustól Szlovákiában megszűnnek n kerületi nemzeti bizottságok. Sokan akadnak, akiik e lépás okát nem eléggé Ismerik, illetve nem tudják, hogyan történik majd a Jövőben a közigazgatás. Nos, előbb arra térjünk ki, hogy a KNB-k megszüntetését az ország föderatív államjogi elrendezésé, illetve a nemzeti szervek létrehozása tette, szükségessé. Ezt a kormány által rendezett országos értekezleten Jozef Zrak miniszterelnök-helyettes is hangsúlyozta.

A KNB-ik megszüntetésével a közigazgatás közelebb kerül a néphez. A kerületi nemzeti bizottságok ügykörének nagyobb része ugyanis lekerül a járási — némely esetben a városi — nemzeti bizottságokra. A JNB pedig magától értetődően mindig közelebb ál] a polgárokhoz, mint a KNB. A kerületi nemzeti bizottságoknak azon része, mely nem kerül le a JNB-re, egyenesen a minisztériumok hatáskörébe fog tartozni. Főleg az országos jelentőségű, illetve a polgárokat nem közvetlenül érintő ügyek tartoznak majd a minisztériumok hatáskörébe. Például a szakközépiskolák és a színházak Irányítása. Ezzel szemben például a lakásépítkezéssel kapcsolatos ügyeket kizárólag „lent“ intézik majd... A KNB-k megszüntetése tehát nem jelenti a közigazgatási apparátus létszámának növelését. A kerületi nemzeti bizottságok dolgozóinak egy része a járási nemzeti bizottságokra, más része pedig a minisztériumokba kerül. Attól függően, milyen ügykörben dolgozott a KNB-n.

A közigazgatás közelebb vitele a néphez nemcsak abban áll, hogy a járási nemzeti bizottságok jog- és hatásköre nagyobb lesz, hanem abban is, hogy nagyobbodik a helyi nemzeti bizottságok jogköre is. A JNB-fc eddigi jogköréből ugyanis bizonyos rész lekerül e helyi nemzeti bizottságokra. Hogy pontosan mi lesz az, még ma azt sem tisztáztuk.

Egy másik újdonság a nemzeti bizottságok eddigi felépítésében, hogy a nemzeti bizottságoknak a jövőben körzeti hivatalai lesznek, melyekbe néhány község tartozik majd. Ezeik,a körzeti hivatalok azonban nem lesznek azonosak — mint azt sokan tévesen gondolják — az egykori jegyzőségekkel. Az eddigi észrevételek azt jelzik, hogy minél nagyobb körzet létesül, annál tökéletesebb munkára van kilátás. A körzeti hivatalok dolgozóinak létszáma ugyanis függ majd a körzet lakosainak számától, s így a nagy körzetek hivatalaiban több alkalmazott lehet. Az pedig lehetővé teszi a körzeti hivatal egyes dolgozóinak szakosítását. Ezzel szemben a kis körzetek hivatalaiban a dolgozók — mivel kevesen lennének — nagyon sokféle munkát kényszerülnének végezni, ami viszont akarva-aikaratíanul felületes munkához vezethetne. A körzeti hivatalok létesítése egyelőre kísérleti jellegűnek tekintendő, de a gondolata általában megértésre talált. Ezt a fentebb említett értekezleten a részt vevő nemzeti bizottsági elnökök Is alátámasztották felszólalásaikban. A nemzeti bizottságok elnökei konkrét javaslatokat tettek a július 1-től végleg megszűnő kerületi nemzett bizottságok ügykörének elosztására. így feltételezhető, hogy a végső megoldás valóban a közérdeknek megfelelő lesz. Reméljük, hogy a nemzeti bizottságok jogkörének növelése a gyakorlatban is mihamarabb beválik. (F-e)

— „Amikor még a szövetkezetünk alakult", — errő! beszélgettek a nyitrai aktíván a „veterán" funkcionáriusok. Balról jobbra: Seres Lajos, az Ürföldi Állami Gazdaság igazgatója, Dömány János, a Dunaszerdahely! járási Társulás és a nyárasdi szövetkezet elnöke, Szolgai jános, a vízkeleti EFSZ bérelszámolója, Majda Jftzsef, a peredi szövetkezet elnöke, Szolgai jános. a vízkeleti EFSZ elnöke és Erdélyi Vilmos nádszegi mechanlzótor. Foto: tt.

Dél-Amerika harca az imperializmus ellen

Zsákutcába jutott program — Peru viszálya az USA-val — Velasco Alvarado kormánya államosítani kívánja Rockefeller perui kőolaj-társaságait — Kisajátítási Igényekkel lép fel Ecuador Is — Chilében az észak-amerikai rézbánya-érdekeltségek államosítását követelik.

^ SZABAD F()I DMÜVES 1969. április 19.

Az Egyesült Államok elhúnyt elnöke, John F. Kennedy annak Idején reformprogramot tűzött ki Latin-Amerlka gazdasági és társadalmi életének fejlesztésére és azt a „Haladást szolgáló szövetség“ útján Igyekezett megvalósítani. De elgondolása írott malaszt maradt. A Latin-Amerikának nyújtott segélyek alkalmatlannak bizonyultak a legégetőbb problémák, mindenekelőtt a földkérdés megoldására. A feudális nagybirtokosok uralmán alig változott valami, a dolgozók életszínvonala továbbra is nagyon alacsony, az ipar fejlettsége számos latin-amerikai államban még mindig szánalmas és az írástudatlanok óriási tömege mindennél beszédesebben bizonyítja a „Haladást szolgáló szövetség“ programjának csődjét.

Mikor Velasco Alvarado, Peru köztársasági elnökének forradalmi bizottsága megdöntötte elődjének Belaúnde Terrynek kormányát, alapvető strukturális reformokat, a nemzeti érdekek védelmét és a szuverenitás biztosítását helyezte kilátásba. ígéreteit; amelyek egyébként nem tűntek ki újszerűségükkel, kezdetben kétkedés fogadta. Velasco Alvarado személyében sokan „jobboldali nacionalistát" véltek látni. Ügy látszik azonban túlságosan sematikus volt a megítélés, Múlt év októberének elej* éta, mtkorts Alvaradoék katonai puccsa megvalósult, Perúban magasra csapnak a nemzett függetlenségért folyó harc hullámai, és veszedelmesen kiéleződött a konfliktus az Egyesült Államokkal, illetve ennék tnonopóllumalval.

Velasco Alvarado ugyanis semmisnek nyilvánította a La Brea y Parinas olajföldjei államosításáról szóló megállapodást, amely botrányos módon elengedte az olajföldeket kiaknázó Rockefeller-érdekeltség Perúval szemben fennálló majdnem 1 milliárd dolláros tartozását. Perű hadserege megszállta a visszavett olajmezőket, és az ország észak-nyugati partvidékén fekvő tál arai finomítót, egyben pedig rövid határidőt tűzött ki a Rockefeller-érdeikeltséghez tartozó kőolaj-társaság hatalmas adósságának megfizetésére. Velasco Alvarado kormánya még tovább is ment. Államosított egy észak-.amerikai tulajdonban levő kereskedelmi bankot is. Mindez persze mély felháborodást váltott ki a monopóliumok érdekeit oly féltékenyen őrző washingtoni külügyminisztériumban és az észak-amerikai nagytőkések fellegvárait jelképező Wall- Street-en. A Nixon-ikormány az ún. Hickenlooper-törvény érvényesítésével fenyegetőzött, amely kimondja, hogy amerikai tulajdon államosítása esetén az Egyesült Államok az illető országtól megvon minden segélyt, nem vásárol tőle semmilyen nyersanyagot és mezőgazdasági termékeket Ez Perura nézve kemény visszavágás volna. Hiszen fél millió tonna cukrot visz ki az USA-ba, még hozzá a szabad világpiaci árnál jóval előnyösebben. De a fenyegetés bumerángnak bizonyult, amennyiben a perúl katonai kormány kisajátította a Cerro de Pasco Corp. rézmonopólium majdnem egynegyed millió hektárra kiterjedő (koncesszióját (bérleti jogét) és zár alá vette a Rockefeller-érdekeltség perúi raktárait, kereskedelmi létesítményeit, ellátást központjait stb.

Ezidőszerint még nem dőlt el a harc, bizonyos azonban, hogy az amerikai kőolajérdekeltség vagyonának kisajátítása Perúban a hazafiak és egyéb demokratikus erők széles frontjára támaszkodhatiik, melyet a nemzett függetlenségért következetesen küzdő perúi kommunista párt, a legteljesebb mértékben támogat. Nem kis viszolygást okoz Washington kormányköreiben az sem, hogy Peru kormánya független külpolitikájának jegyében kereskedelmi, kulturális és tudományos kapcsolatokat létesít a szocialista tábor országaival s így Csehszlovákiával is.

Még ha mindez nem is szolgáltat elegendő okot, hogy a perúi fejleményekből messzemenő következtetéseket lehessen levonni, kétségtelen, hogy az amerikai imperializmus elleni magatartás és az ország külpolitikájának jelzett módosítása progreszszfvitásről tanúskodik.

Nem kevésbé rokonszenves Velasco' Ibrarra ecuadori elnök kormányának az ország gazdasági függetlenségét szorgalmazó külpolitikája is. Ennek a mindjobban megnyilvánuló Irányzatnak megfelelően, Ecuador kereskedelmi és iparügyi minisztériuma felszólította Texaco Gulf amerikai kőolaj-társaságot, amely akárcsak a perül Rockefeller-érdekeltség — kiegyenlítetlen adó címén — tetemes összeggel tartozik, hogy juttassa vissza a jogtalanul kihasznált 1 millió hektárnyi földterületet. Ám a Texaco Gulf a visszatérítésért ellenértéket követel, másrészt hajlandó volna kőolajvezetéket létesíteni, csakhogy ez a „kompromisszum“ veszélyes fegyvert biztosíthatna a kőolajmágnásoknak és így — enyhén szólva — nagyon kérdéses, kész-e Ilyesmiről egyáltalán tárgyalni Ecuador kormánya, amely egyébként foglalkozik annak lehetőségével, hogy újból felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Kubával és a szocialista tábor többi országaival.

Chilében, ahol Eduardo Frei köztársasági elnök kereszténydemokrata pártja a márciust parlamenti választásokon érzékeny szawazatveszteséget szenvedett, nem utolsó sorban azért erősödhetett a baloldali erők tábora, mert a Fret-kormány — átlagosan számítva — az észak-amerikai réztársaságok részvényeinek csak mintegy harmadát kapta kézhez. Ez pedig nem elegendő ahhoz, hogy a chilei államnak irányító szerepe legyen a réz klbányászásában és értékesítésében, amiért a baloldal évek hosszú sora éta keményen küzd. A vészes Infláció ellen és a még kezdetleges állapotban levő fölreformért folytatott harc mellett Chilében ts az amerikai monopóliumok befolyásának visszaszorítása áll azon feladatoknak sorában, amelyek megoldását csak a kommunisták, szocialisták, radikálisok és a haladó érzületű keresztény-demokrata dolgozók, egységfrontja biztosíthatja,

Szirt