Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-19 / 16. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Az érsekújvári járásban megválasztották a Parasztszövetség járási bizottságát Április másodikén Újvárban a CSEMADOK kultúrotthonában a járás 49 szövetkezetéből 200 delegátus gyűlt egybe, hogy megtárgyalja a mezőgazdasággal kapcsolatos specifikus kérdéseket, s megválassza a Parasztszövetség járási bizottságát. Ott láthattuk többeik közt a nem is oly régen egyesített gazdaságok küldötteit. Ezeket a nagy kiterjedésű szövetkezeteket már szokásból „kenyérgyáraknak“ nevezzük, mert csaknem ipari jellegű termelési programmal dolgoznak, s közülük egyiknek, másiknak ötezer hektár földterülete van. Ilyen gazdaságban aztán a belüzemi szervezésnek is kellő színvonalon kell lennie, akárcsak az ipar bármely jól szervezett ágazatában. A „kormánynál“ tapasztalt, gyakorlati s magas műveltségű szakemberek vannak, mint például Szőgyénben, ahol Slabák mérnök a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a szövetkezet elnöke. Ez valóban jó érzés. Bizonyítéka a tudomány és a gyakorlat együvé tartozásának. De az újvári járásban ez nem az egyedüli eset. Jozef MiSák mérnöknek, az előkészítő bizottság elnökének beszámolójából kitűnt, hogy a járásban a mezőgazdasági termelés szakaszán valóban kimagasló eredmények születtek. A szövetség megalakulása után főképpen a dolgozókról történő gondoskodás tekintetében még nagyobb tempót vehetnek, hogy a szövetkezetek tagsága szociális és kulturális tekintetben olyan színvonalra kerülhessen, akár a népgazdaság más ágazatában. Különben a szövetkezetek megalakulása húsz éve alatt ez a legmeggyőzőbb tény a földműveseknek kijáró megbecsülés jele. Az újvári járásban a múlt esztendőben 4,12 százalékkal emelkedett a mezőgazdasági nyerstermelés. Sok örömet okozott a munkadíjazás is, ami az átlagkereset javulásában mutatkozott meg. Amíg például előbb égy szövetkezeti dolgozó évi keresete 13 500, addig a múlt évben már 16 900 korona volt. Ma — amint a fenti példa is mutatja — már nem okoz gondot a szövetkezeti tagság díjazása, ezért gondoskodni kell a szövetkezetekben a munkában megöregedett embereikről is, hogy megfelelő módon értékeljük úttörő szerepüket. Jól megérdemelt nyugdíjat kaphassanak. A további cél pedig lehetőséget nyújtani a fiatalok számára is, hogy megtalálhassák számításukat, otthonra találjanak a szövetkezetben és becsülettel dolgozhassanak. A vitában elsőnek Pavel Molnár mérnök, a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium egyik osztályának igazgatója kért szót. Hozzáértéssel elemezte a járás eddigi fejlődését. Megjegyezte, hogy a termelés bizonyos ágaztaiban hasonló kimagasló eredményeket érnek el, mint a fejlett mezőgazdasággal bíró országok bármelyikében. Molnár elvtárs, mint a járás szülötte, valóban jól ismeri a fejlődés fokozatait, az eltelt húsz esztendő konkrét eredményeit. Nagy hozzáértéssel ecsetelte, mit is jelent tulajdonképpen a parasztság szempontjából a szövetség megalakítása a járásban és a falvakon, s az, hogy végre az őstermelőknek is lesznek képviselőik minden szinten, védelmezni fogják tagjaik egyéni és csoportos érdekeit. A továbbiakban rámutatott a szövetkezeteken belüli irányítás _ égető problémáira, az emberekkel való bánásmód művészete elsajátításának fontosságára, melynek a gyakorlatban a vezetés humanizmusában kell kicsúcsosodnia. Természetesen Járásonként adódhatnak más természetű problémák is, melyeknek megoldása nagy figyelmet igényel. Bizonyíték erre Svafíák elvtársnak, a koltai szövetkezet gépesítőjének felszólalása, aiki gyakorlati 'példákkal mutatott rá, hogy számos gépalkotás azért megy idő előtt tönkre, mert a szövetkezetek legtöbbje nem rendelkezik megfelelő szakemberrel. Javasolta, hogy a szakember nevelésben a jövőben többet segíthetne a gépállomás a rászoruló szövetkezeteknek. Figyelemre méltó volt arra vonatkozó javaslata, hogy a traktorosoknak módot kellene adni a korábbi nyugdíjaztatásra, mert közismert, hogy a huzamosabb idő óta becsületesen dolgozó traktorosok különféle betegségekben szenvednek. Kifejtette véleményét a jelenlegi belpolitikai helyzettel kapcsolatosan is. Megjegyezte, hogy ha a falujából évtizedekkel ezelőtt Amerikába elszármazott ismerőse csodálattal szólott a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnyösségéről és eredményeiről, s ez még indokoltabbá teszi azt, hogy helyünk a szocialista táborban van. Slabák mérnök elsősorban az alapszabályzat, a programtervezet és a tárgyalási rend egyes pontjait vitatta. Javaslatait figyelembe vette az illetékes bizottság és a tételeket aszerint módosította. Slabák elvfárs a szövetség és a mezőgazdasági társulás egybehangolását ideiglenesnek tekinti, mert jelenleg ezek a szervek bizonyos mértékben egymással vannak elfoglalva. Ozorák mérnök, a szímői szövetkezet ökonómusa a Parasztszövetség központi és járási szerveitől elvárja, hogy közbejárjanak annak érdekében, miszerint a szövetkezetek partnereikkel szemben végre egyennangúakka válhatnak. A szövetkezetek nem tartanaik igényt semmiféle privilégiumra, de követelik, hogy például az adás-vételi kapcsolatokban egyenrangúaknak tekintsék őket. Ennélfogva elengedhetetlenül szükséges, hogy a Parasztszövetség kiharcolja az Agroexporta jogait és törvényerejű rendelettel (a törvényhozó, testület közbenjárására) korlátozzék olyan nyersanyagok vagy végtermékek külföldi behozatalát, melyekből idehaza korlátlan mennyiségben termelnek. Rafajovics mérnök az udvardi szövetkezetből részletes elemzéssel mutatott rá a mezőgazdasági nagyüzemi termelés problematikájára, vagyis arra, hogy a korszerű gépesítés, a kemizálás és a specializálás aránylag nagy létszámú munkaerőt szabadít fel a mezőgazdaságban. A problémát mégis abban látja, hogy a kitermelt javakat az újvári járásból máshová szállítják feldolgozásra ahelyett, hogy ott építenék fel a feldolgozóipart. Ezzel tulajdonképpen megtakarítanák a nyersanyagok szállítási költségeit. Ez két előnnyel is járna, éspedig azzal, hogy alkalmazhatnánk a mezőgazdaságból felszabadított munkaerőt, másrészt a feldolgozott áru nagyobb hasznot hozhatna a járásnak és tekintélyesebb összeget költhetnének fontos létesítményekre. A falvak ma már korszerű üzlethálózatot igényelnek. Szükség lenne az egészségügyi, iskolaügyi hálózat kiszélesítésére, bölcsődék, iskolák és más fontos létesítmények építésére, hogy megkönynyítséik, emberibbé tegyék a szövetkezeti tagok életét. A szövetség járási bizottságának hatékony lépéseket kell majd tennie az ügy mielőbbi megoldására. Korec mérnök, az újvári szövetkezet elnöke, felszólalásában a szövetkezeti tagságnak a munkához való hozzáállását taglalta. Megjegyezte, hogy a szövetkezeti dolgozók megmutatták, a nehéz helyzetből csak becsületes munkával lehet kilábalni, mert ha mindenütt olyan lelkesedéssel dolgoztak volna, mint a mezőgazdaságban, most népgazdaságunk nem állna nagy problémák előtt. Végezetül Pavel Jonáá mérnök, a Parasztszövetség Központi Bizottságának elnöke kért szót. Beszélt arról, hogy a szövetség megszervezésétől fogva sok szó esett annak feladatáról nemcsak a földművesek körében — akik sajátjuknak tekintik a Parasztszövetséget —, hanem másutt is. Többen megjegyezték, hogy vajon kik ellen kellett megalakítani a szövetséget. Természetesen az ehhez hasonló hangok helytelenek. A kérdést inkább úgy kellen feltenni, hogy kiknek az érdekében s máris más az értelem. Minden ilyen és hasonló kétségbevonások után ki kell jelenteni, hogy a Parasztszövetség teljes mértékben támogatja és valóra váltja pártunk, kormányunk és szocialista társadalmunk építésére vonatkozó politikai célkitűzéseit, melyek összhangban vannak a szövetség érdekeivel is. A Parasztszövetség manapság Szlovákiában már 236 ezer taggal rendelkezik. Nagy tömegszervezetté fejlődött. A gazdasági eredmények nagyban hozzájárulnak egész helyzetünk konszolidálásához. Az alapvető feladatok teljesítésében nagy feladat vár a szövetség Járási bizottságára. Tudjuk, az újvári járásban is minden előfeltétel adva van arra, hogy a szövetség járási bizottsága a társulással való szoros együttműködésben valóban jobb eredményeket érjen el. Hiszen Vajda mérnökkel, a társulás igazgatójával és a 12130 tagot számláló szövetségi alapszervezeti taggal jól együtt lehet dolgozni. A szövetség a tagság ökonómiai és társadalmi egyenjogúsításéért mindent elkövet majd a kormánynál és az illetékes minisztériumoknál, s mint a Nemzeti Front egyik tekintélyes tagja, kvalifikáltan állást foglal olyan kérdésekben, amelyek a szövetség tagságának érdekeire vonatkoznak. S mindezt részrehajlás nélkül, ha a szükség úgy kívánja, bfnálóan, de mindig a törvényes keretek közt, nem pedig meggondolatlan módon teszi. JUDr. MICHAL ÖURDIAK, a SZÉP KB dolgozója Tény, hogy a szövetkezeti gaz* dálkodás megalapozása utáni időszak minden tekintetben igazolta a szocialista nagyüzemi gazdálkodási forma előnyeit. Ezt a tényt le kell szögezni. Most, amikor alsóbb és felsőbb szinten több alkalommal szóba kerül az egyénileg gazdálkodó földműveseknek kilátásba helyezett állami támogatás, senki se higyje, hogy visszatérünk a kisüzemi termeléshez, s a szövetkezetek és állami gazdaságok földjeinek felparcellázásához. Egyesek valahogy félreértették a dolgot, vagyis azt, hogy az eltelt két évtized alatt nálunk a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodási formával együtt új arculatú parasztosztály jött létre, mely a munkásosztállyal együttesen társadalmunk alkotóelemévé fejlődött, a szocializmus legprogreszszívabb ereje lett. Ennélfogva a ma szövetkezeti földművese semmilyen körülmények mellett nem menne Ki sérti a törvényt ? Hogy földjeink bő termést adjanak, ahhoz elegendő mennyiségű szerves és ipari trágyára van szükségünk. Ezzel kapcsolatosan kérdést intéztünk Jozef Anjel elvtárshoz, a Központi Ellenőrzési és Vizsgálati Intézet agrokémiai osztályának vezetőjéhez, aki az alábbiakban ecsetelte a „fájdalmakat“. A Tudjuk, hogy földjeink humusztartalma nem kielégítő. A jelenleg földekre juttatott szervestrágya-menynyiség vajmi keveset javít a helyzeten. Mi tehát a teendő? — Feltétlenül szükséges, hogy az ipar hulladékaiból pótoljuk a hiányt, de vajon miként növeljék mezőgazdasági üzemeinkben a termelést, amikor a növénytermesztésről szóló 1964. március 25-i 61-es törvény nem juthat kellő mértékben megvalósulásra. A Milyen értelemben és ki sérti meg? — A törvény második része ezeket tartalmazza: a termelés hatékony növelése érdekében a szocialista szervezeteknek kötelességük, hogy ingyenesen a mezőgazdasági üzemek részére bocsássák azon hulladékokat, amelyek az illető vállalaton belül további hasznosításra alkalmatlanok. A mezőgazdasági üzemek a hulladékot saját szállítóeszközeikkel, saját költséggel szállítják el. Természetesen a szállítási költségekhez a gyár vagy az tizem is hozzájárul olyan mértékben, mint amennyit a hulladékok eltávolítására költenének. A törvény tehát világosan, érthetően kimondja, mit lehet, de a hulladékokkal rendelkező üzemek kénvükkedvük szerint járnak el, megsértik a törvényt, s a hulladékokat pénzért árusítják. A vásárlók természetesen kényszerűségből a mezőgazdasági üzemek, amelyek azt akarják, hogy földjeiken jobb eredményeket érjenek el. Például a Stupavai Cementgyár a kémény hulladékait eddig figyelembe se vette, de attól fogva, amióta a mezőgazdasági üzemek érdeklődést tanúsítottak a hulladék irányában, azonnal árat szabott, és pénzzé tette a hulladékot. Ugyanezt teszik a hlohoveci Slovakofarmában, de másutt is. Remélhető, hogy az új törvény módot talál majd arra is, hogy akik megsértik, elnyerjék megérdemelt „jutalmukat“, —rn— közel eső valamelyik helyi társulatba. De nincs szüksége a kétlaklakra, vagyis azokra, akik az iparban dolgoznak, mert ott élvezik a munkájukkal járó előnyöket. Tudomást szereztünk olyan esetekről is, hogy a hajdani földművesek közül többen, akik a szövetkezetek megalakításakor önkényesen hátat fordítottak a földeknek, s „menedéket“ kerestek az Iparban, mert ott látták jövőjük megalapozását, most igényt tartanak bizonyos mennyiségű szántóterületre. Tulajdonjogilag persze övék a föld, de mivel éveken vagy évtizedeken keresztül semmiféle érdeklődést nem mutattak az iránt, hogy belépjenek a szövetkezetbe, a gyakorlatban saját elhatározásukból megszűntek földművesnek lenni, és beolvadtak az Ipari dolgozók táborába. így írásbeli beleegyezés nélkül is lemondtak a földekről azok javára, akik jőban-rosszban kitartottak a NEM purcellőziink I bele a gondjaira bízott földek földarabolásába. Hiszen köztudomású, hogy a szövetkezeti gazdálkodásra történt áttérés bizonyítja a legmeggyőzőbben szocializmusunk erősségét, mert a népgazdaság egyéb ágazataiban sehol sem olyan szembetűnő és kézzel fogható a fejlődés, mint éppen a mezőgazdaságban. S már ez is eléggé meggyőző ahhoz, hogy rendszerünk, társadalmunk nem mondhat le a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekről, s nincs is szándékában lemondani. Szó van a hegyi és a hegyaljai körzetek egyénileg gazdálkodó földműveseinek állami támogatásáról, tehát nem azokról, akik az iparban dolgoznak, és szórakozásképpen földműveléssel is foglalkoznak. Az állami támogatás tehát nem vonatkozik a kétlakiakra, akiik mindkét oldalról szeretnék élvezni az előnyöket. Olyan egyénileg gazdálkodóknak jár az állami segítség, akik családjukkal együtt a tulajdonukban levő földeken dolgoznak és a földművelésből élnek. Lényegében a Parasztszövetség helyi társulatainak megalakítása alkalmával is szóba kerültek ezek a kérdések. A szövetség tagjaiként befogadja az egyénieket, az aktív földműveseket, akik jelentkeztek a hozzájuk szövetkezetben. Ezt a valóságot az új szövetkezeti törvény megalkotásánál és kibocsátásánál mint kiindulópontot figyelembe ikell venni, és társadalmunkban specifikus jogi folyamatnak kell majd minősíteni. Nem a véletlen műve, hogy a Parasztszövetség képviselői több alkalommal hangsúlyozták, soha nem támogatnák a szövetkezetek földjeinek fölparcellázására irányuló törekvéseket. Nálunk manapság a nagyüzemi gazdaságok fölparcellázásának szükségességét csak olyan embereik hangoztátok ?***»eretettel, akik a szocializmus íl^*tt valami más államforma után áhítoznak. Szerencsére ez nem rajtuk múlik! Bár időközönként különféle tetszetős, divatos, hamis jelszavak bedobásával nagy károkat okoznak társadalmunknak. Zavart okoznak, hogy a zavarosban halászhassanak. Tehát nyíltan ki kell mondanunk, hogy semmi olyasmit nem támogatunk, ami ellenkezik a szocializmus alaptörvényeivel. S a szövetkezeti földek parcellázásával kapcsolatos törekvéseket nem másnak, mint a szocializmus ellen irányuló megfontolt támadásnak minősítjük. HOKSZA ISTVÁN Ä zsolnai konferencia tanulságai A beszámoló után, mely a konferencia résztvevőit arra sarkallta, hogy bizonyos kérdéseikben állástfoglaljanak, termékeny vita következett. Jozef Kubinec, a víStiovói szövetkezet elnöke rámutatott a minisztérium helytelen lépéseire, miszerint a múlt esztendőben megváltoztatták a növekedési prémium kifizetésére vonatkozó előző rendelkezést. Továbbá megjegyezte, akik azt javasolták, hogy a melléküzemági termelést 50 százalék erejéig adózzák, egyáltalán nem ismerik a szövetkezetek belső helyzetét. Mind az egyik, mind pedig a másik törekvést helyteleníti, s egyedüli nagy szerencsének tarja a Parasztszövetség közbelépését, ugyanis annak intézkedésére módosították az említett javaslatot, hogy a szövetkezeteket ne érhesse károsodás. Véleménye szerint egyre nagyobb nehézségekbe ütközik a bankkölcsön elérése, a bankok állítólag tartanak a visszatérítés nehézségeitől, de ugyanakikor a szövetkezetek nem félnek, mert tudják, hogy jól végzett munkájukat siker koronázza. Nehezményezte a szolgáltató vállalatok — sok esetben — tisztességtelen pénzszerzési módozatait. Imrich Janovec mérnök, a bytöai szövetkezet elnöke az árpolitikát bírálta. Kertelés nélkül kijelentette, hogy a mezőgazdasági szükségletek ára a szó legszorosabb értelmében minden ellenőrzés nélkül emelkedik. Ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági üzemek termelési költsége is jóval magasabb, mint az előző években. Ugyanakkor a mezőgazdasági termékek ára maradt a régiben. Hozzászólása további részében javasolta, hogy sürgősen rendezzék a földtulajdonokat, mivel környékükön ez komoly problémákat okoz. Elvárja, hogy a konferencián jelenlévő politikai és állami szervek képviselői segítséget nyújtsanak a Parasztszövetségnek, főképpen abban, hogy a földművesek elnyerhessék egyenjogúságukat, mert a szóbeli elismerés már üres szófecsérlésnek tűnik. Vincent Stefara, a hliníki szövetkezet elnöke rámutatott a földműveseket sújtó gyögykezeltetési beutalások elosztása körüli igazságtalanságokra. A továbbiakban követelte a földalap védelméről és a tulajdonjogi helyzetről szóló törvény novelizálását, mert az utóbbi időben többen alaptalanul követelik a földrendezést, illetve a parcellázást. Stefan Sevölk mérnök a járás mezőgazdaságának távlatait öntötte formába. Hangsúlyozta, hogy javaslatait csak abban az esetben válthatják valóra, ha az őstermelők jogi biztosítékot kapnak a felvásárlási árakra, az ökonómiai kiegészítő eszközökre, a mezőgazdasági szükségletek árára, a gépek stb. árára vonatkozóan. Azt tanácsolta, hogy a Parasztszövetség vegye fel a kapcsolatot a szolgáltató szervek szövetségeivel, hogy szoros együttműködésben oldhassák meg a közös problémáikat. Hasonló javaslatot tettek Krásny és KubiS elvtársak és mások. Pavel Smál mérnök a besztercebányai kerületi szervektől kijelentette, hogy a földrendezés nem tartozik a földművesek rehabilitálásához, ezért ebben a kérdésben a jelen esetben nem várhatnak különösebb támogatást. Megjegyezte, hogy bizonyos kisebb rendezésre ebben a tekintetben csakis az illetékes állami szervek törvényerejű rendelkezései után kerülhet sor. Különben a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek sérthetetlenségét a törvény védi, melynek megsértése bírósági eljárásokat vonhatna maga után. (drnuf)
