Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-12 / 15. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE ■yiárclus 28-án Tapolcsányban Is egybehívták a Parasztszövetség járási konferenciáját. Stefan Smatlák mérnöknek, az előkészítő bizottság elnökének beszámolóját élénk vita követte. Babéan elvtárs, a solóany-1 szövetkezet elnöke felszólalásában megjegyezte, hogy feladataikat hasonló módon akarják teljesíteni, mint idáig. De a kötelesség mellé jogokra Is szükségük van, hogy saját érdekvédelmi szervezetükön, a szövetségen keresztül, méltó részt vállalhassanak a társadalom irányításában. Elmondta, részt akarnak venni a földműveseikre vonatkozó összes törvények megalkotásában. Kérik, ugyanolyan jogokat kapjanak a kereskedelemre, akár a népgazdaság más ágazataiban. Részt akarnak venni az árak ellenőrzésében és létrehozásában, hogy például a lánctalpas traktor generáljavítása a jelenlegi ún. szabad árak keretében ne kerülhessen 62 ezer koronába. Anton Koälk mérnök, a Bodzany-i szövetkezetből fölháborodással nyugtázta, hogy a mezőgazdasági őstermelőt még ma Is károsítják. Több jogot, szélesebb teret Példaként említette a mezőgazdasági üzemekben a vetéshez szükséges répamag jelenlegi árát, mely az utóbbi időben — érthetetlen oknál fogva — az előbbi árhoz viszonyítva 180 százalékra emelkedett. A Parasztszövetségiéi elvárja, hasonló esetek ellen keményen harcoljon, védje tagjainak egyéni és csoportos érdekeit, hogy méltó partnerei lehessenek más ágazatoknak. Michal Cierny, a trebichavi egyéni társulat küldötte erősen bírálta a sellyei Duslot, mely 50 (helyett csupán 45 kg műtrágyát töltött az általa és társai által vásárolt papfrzsákokba, s ezáltal megkárosította a termelőket. Egyszerű logikájával kiszámította, hagy a károsítás járási viszonylatban hány mázsára tehető, vagyis hogy a szövetkezetekben és az egyénieknél milyen károk származtak ebből. De Itt főképpen a szövetkezetekről van szó, ahol a műtrágyát nem kilóra, hanem vagontételekben vásárolják. Ez az eset semmi esetre sem nevezhető a kereskedés becsületes módjának. Hiszen a mezőgazdasági termékek átvevői semmiféle kivételt nem tesznek a földműveseknél, ha a súly, vagy a szabványnorma nem megfelelő. Anton Vlnka, a solCianky szövetkezet elnöke helyesnek tartja, hagy végre megalakult a Parasztszövetség járási bizottsága. Említette, hogy a kiviteli ügyletek még mindig a monopóliumok kezében vonnak. Tulajdonképpen ez Is a termelés fékezője. Kifogásolta a melléküzemági termelés jelenlegi adóztatását. Jozef Hriadel Turőiankyból és Józef Zajac mérnök Dezericéből javasolták bizonyos törvények novelizálását, vagy helyükben újabbak kibocsátását, mert köztudomású, hogy a jelenleg érvényben levő törvényekből jónéhány idejét múlta, ezért alkalmazásuknál a dolgozók sokszor károsodnak. így van például a nők munkanapjainak kiszámításánál a nyugdíjaztatás esetében. Ideje lenne, ha a szövetkezetek VII. kongresszusa és a nyitrai konferencia szellemében végre kiadnák az új szövetkezeti s a földtörvényt, a mezőgazdasági őstermelők védelmezéséről szóló törvényt stb., hogy a földművesek társadalmunkban valóban egyenjogú polgárokká válhassanak. Cakajda mérnök, a lárásl pártbizottság vezető titkára biztosította a Perasztszövetség járási bizottságát a politikai és az államhatalmi szerveik támogatásáról, hogy a szövetség valóban teljesíthesse célkitűzéseit. Viktor Mráz mérnök, a Parasztszövetség főtitkára végezetül tájékoztatta a konferencia résztvevőit a Központi Bizottság eddigi tevékenységének eredményeiről. Elmondta, hogy Szlovákiában március végéig 230 ezer földműves ielentkezett a szövetség kötelékébe, s ezzel alapjában véve befejezést nyert az alapszervezetek építése. csupán arra lenne még szükség, hogy egyes járásokban nagyobb igyekezetét tanúsítsanak a konferencia egybehfvására. Illetve a szövetség járási szervének megválasztására. M. Ö. Kelet-Szlovákia még mindig hátul kullog Március végéig Szlovákia tizenhárom járásban hívták egybe a konferenciát és alakították meg a Parasztszövetség vezető szervét. így újabb funkcionáriusok kapcsolódhatnak bele a szövetség munkájába, az alapszabályzatból eredő feladatok teljesítésébe. De a jelentésekből kitűnik, hogy további járási konferenciák egybehívása is folyamatban van, s rövidesen elmondhatjuk, hogy járásainknak fele csatlakozott a szövetséghez. A legszembetűnőbb szervezettséget a nyugat-szlovákiai kerület érte el, ahol a 795 szövetkezetből 776-ban alakítottak alapszervezetet. Ez bizonyítja, hogy a szövetkezetek bíznak önigazgatási szervezetükben. A kerületben március végéig hat járásban alakították, s választották meg a járási bizottságot, s április elején további két járásban hívják egybe a konferenciát. Utolsóként marad Galánta, Nyitra és Komárom. Természetes, hogy ezekben a Járásokban is jó eredményeket értek el az alapszervezetek megalakításában, s Komáromban március 12-re programra tűzték a konferencia egybehívását, de valamilyen „műszaki akadály“ végett megtartását bizonytalan időre elhalasztották. Pedig ez a kerület számtalan esetben megmutatta élenjáró szerepét, ezért nem lenne helyes, ha a Parasztszövetség Járási bizottságainak megalakítása terén valamilyen oknál fogva lemaradna. Már a tavasz kopogtat az ablakon. Az egyre javuló idő az embereket rövidesen a mezőre csalja, s valóban kevés Idő marad a tárgyalgatásokra. Ezért mindent a maga idejében kell megtenni. S a nyugat-szlovákiai kerületben a szövetség járási szerveinek megalakítására minden előfeltétel megvan. Lényegében hasonló helyzet alakult a közép-szlovákiai kerületben is, ahol az 564-böl ezidáig 547 szövetkezetben alakítottak helyi szervezetet. Ugyanekkor megszervezték az egyénileg gazdáíkodók 78 helyi társulatát is. Március végéig öt járásban választották meg a Parasztszövetség vezetőségét, s további három járás készült fel a konferenciára. Az alaps2ervezetek fölkészültsége természetesen ebben a kerületben is kielégítő, csaikhát azok a bizonyos „műszaki akadályok“, amelyek közbejöttek ... Az eddig megtartott és a napokban sorra kerülő konferenciák után még öt járás marad (hátralékban a járási bizottság megválasztása terén. A lemaradt járásokban az okozza a nehézséget a konferencia egybehfvására, hogy a múlt évben kibocsátott 399-es kormányrendeletet végrehajtó irányelveiknek kibocsátása napjainkig késik. Ezeknek Ugyanis kifejezésre kellepe juttatniuk államunk és az egyénileg gazdálkodók kölcsönös viszonyát. A Központi Bizottság vezető dolgozói ellátogattak ezekbe a járásokba s az előlkészítő bizottságok tagjaival megtárgyalták a konferencia egybehívásánaik lehetőségeit. Mi ugyanis azon a nézeten vagyunk, hogy a konferencia egybehívását, illetve a járási bizottság megválasztását nem kell függővé tenni a jelzett végrehajtó irányelvek kiadásától, mert abban nem változtatják meg a szubvenció odaítélésének alapvető kérdéseit. Hanem az irányelv kimondja majd milyen formában, milyen alapon és feltételek mellett lehet az egyénileg gazdálkodók számára elismerni és odaítélni a szubvenciót. Kelet-Szlovákia 581 szövetkezetéből 551-ben megalakították az alapszervezetet, s 73 (hegyi községben — ahol nincsenek szövetkezetek és állami gazdaságok — az egyéniek társulatait. De a járási konferencia egybehívása terén — mondjuk meg őszintén — lemaradtak. A kerület tizenkét járásából csupán kettőben, azaz Rozsnyón és Poprádon, tartották meg a járási konferenciát. A Parasztszövetség Központi Bizottsága előtt ismeretlen a további járási konferenciák egybehívásának időpontja. Tény, hogy a fennálló problémáktól nem húzódozhatunk. Jobb, ha azokat közös erőfeszítéssel szövetségi és államhatalmi szinten oldjuk meg. Hiszen ezeknek a szerveiknek a kölcsönös és szoros együttműködésén múliik a kerület specifikus problémáinak intézése. Gondolom, mindenki előtt ismeretes a Parasztszövetség Központi Bizottságának a szocialista nagyüzemi gazdálkodásról szóló álláspontja. Újra és újra hangsúlyozzuk, soha' nem támogatnánk olyan törekvéseket, amelyek gyengítenék vagy megbontanák a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági szektor erejét és hatékonyságát. Tudomásunk van róla, hogy a demoikratizációs folyamat utáni időszakban Kelet-Szlováikiában a földtulajdonosok közül többen kérték a műszaki rendezést. Ez a folyamat több esetben a szövetkezetek és az állami gazdaságok közösen művelt területének megbontását eredményezné, s ez zavarná a nagyüzemi gazdálkodást. Egyesek elégedetlenkednek, mert a cserébe kapott földek állítólag nem hasonló minőségűek, mint az előbb tulajdonukat képező területek. Még ha talán feltételezhető is, hogy régebben a földrendezés nem mindenütt és nem minden esetben az előírt normák szerint történt, a követeléseket mindig és csakis törvényes úton kell megoldani, mert senkinek sem áll jogában, hogy maga bíráskodjon. Hiszen ez törvényeinkkel ellenkező cselekedet lenne. Helyesebben, senkinek sem áll jogában, hogy ebben a kérdésben valamiféle öncélú törvényt szabjon. Vitán kívüli, hogy a szövetkezeti tagak és az állami gazdaságok dolgozóinak elsőrendű feladata és joga, hogy védjék a tulajdonukban lévő földterületeket — a közös tulajdont — mert számukra innen erednek a Jövedelem és a megélhetés lehetőségei. Ebben a törekvésükben természetesen segítséget kell kapniuk a helyi, a járási, a kerületi és a központi szervektől. Ezek ugyanis arra hivatottak, hogy rendezzék és érvényesítsék a jogi normákat. Főképpen most van szükség az államhatalmi szervek támogatására, amikor egyesek előszeretettel széjjelparcelláznák a szövetkezetek földjeit. Ezt semmi esetre sem engedhetjük. Éppen ezért lenne szükséges, hogy a kelet-szlovákiai kerületben, ahol szintén minden előfeltétel adva van a Parasztszövetség járási szerveinek megalakítására, végre — ebben a kérdésben — okosan cselekedjenek, hogy a szövetség megfelelő állásfoglalásával támogathassa a szövetkezeteket. Minden esetre az elhangzott kérdésekben szót kellene kapniuk a szövetkezeti tagoknak, akik az eltelt húsz esztendő alatt valóban bebizonyították a szövetkezeteik életképességét, s azt, hogy a szövetkezeti földművesek társadalmunk legütőképesebb osztályává fejlődtök fel, és soha nem egyeznének bele abba, hogy a tulajdonukban lévő területeket valakik földarabolják. Természetes, hogy saját járási szövetségi önigazgatási szervezetükön keresztül ebben a kérdésben konkrét és hatékony lépéseket is tehetnének. Éppen ezért van szükség Kelet-Szlovákiában a járási bizottságok mielőbbi megválasztására. JUDr. Michal D u r d i a k, a SZÉP KB dolgozója A közelmúltban Komáromban megrendezték a földművesek bálját. Amint a kép is mutatja, a rendezvényen Stefan Sádovsky mérnök, kormányunk elnöke Is részt vett. St. Barfiák felvétele Egy új járás égető problémái A közelmúltban Nagykürtösön megtartott konferencián a járás 54 szövetkezetéből 115 küldött vett részt. Jan Kanat mérnök beszámolójában ecsetelte a szövetkezetek konkrét feladatait s feltárta az új járás égető problémáit. Megjegyezte, hogy a nagykürtösi járás dolgozóinak 63 százaléka kizárólagosan a földművelésből él, s más hasonló adottságokkal rendelkező járásokhoz viszonyítva az alábbi specifikus nehézségekkel küzd: 0 Megállapította, hogy az Ipoly folyó szabályozását évről évre halasztgatjáik, pedig köztudott, a folyó károsító hatása. Hiszen egyes — közelében elterülő — szövetkezetekben, a terület jelentős részét évenként elárasztja, terméketlenné teszi. Ebből persze behozhatatlan károk és előre nem látható kiadások keletkeznek. A szövetkezeti tagok, érthetően saját erejükből nem képesek az Ipoly által okozott károk elhárítására, ezért támogatást várnak az államtól. 0 További fontos feladat lenne a kevéssé termő és a terméketlen területek rekultiválása. A járásban 3000 hektártól nagyobb terület vár Kijavításra. 0 Meg kellene oldani a termeléshez szükséges eszközök szállítását is. Ugyanis egyes gazdaságok 40—50 km-re esnek a vasútállomásoktól, s ez nagy mértékben drágítja a termelést. A járási konferencia küldöttei kérték, hogy a Parasztszövetség Központi Bizottsága tegyen meg minden lehetőt a szállítással járó fájós kérdések megoldáséra. 0 Tűrhetetlen, hogy egy járásban, amelyben a mezőgazdasági termelésen van a főhangsúly, ne legyen valamilyen feldolgozó ipar. Ezt szintén a termelés kibontakozása akadályának kell tekinteni. Ilyen üzemek építésére szükség van, hogy megoldhassák a munkaerőik, főképpen a nők teljes foglalkoztatását. Jelenleg a nagykürtösi járásból az embereik ezrei vándorolnak munka után az ország különböző tájaira. A fájós kérdésekről nemcsak a szövetkezeti küldöttek beszéltek, hanem Palkó elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára, valamint Hrtiansiky elvtárs, a Parasztszövetség járási bizottságának újonnan választott elnöke is hasonló módon nyilatkozott. A szövetség járási szerve és a küldöttek egységesen pártunk akcióprogramja mellett foglaltak állást, s vállalták gyakorlati megvalósítását. Tudják, hogy a járás helyzetének konszolidásában sokat segítene, ha az említett követelmények fokozatosan megvalósulnának, s megközelíthetnék azt a fejlődési színvonalat, mint más járások. Hasonló hangnemben beszélt a konferencián a szövetség Központi Bizottságának alelnöke és a kerület küldötte is. —drmd— Honnan fúj a szél? NEM SZÁNDÉKOM meteorológiai jellegű cikk írása. Ezt az arra hivatottakra hagyom. Különben az a bizonyos szél rendszerint más oldalról fúj, mint jelzik vagy várjuk. Ezzel kapcsolatosan eszembe jutott, hogy manapság akadnak emberek, akik mást mondanak és mást tesznek. Vannak olyanok is, akik előszeretettel súgnak valamit a hiszékenyek fülébe, azok „beveszik“, s attól fogva teljesen másképp viselkednek, mint teszem azt, egy-két nappal előtte. Egyszóval úgy helyezkednek, ahogyan a szél fúj. A közelmúltban tapasztalhatunk megközelítően hasonló jelenséget a Parasztszövetség egyes járási szervei megalakításának halogatásánál is. Köztudomású, hogy a szövetkezetek VII. kongresszusának s későbben a nyitrai konferencia küldöttei követelték a Parasztszövetség szerveinek megalakítását, s vele együtt a járási bizottságok megválasztását. Az is ismeretes, hogy menet közben sok minden megoldódott. Az illetékes állami szervek és a Parasztszövetség Központi Bizottsága közt egyezmény jött létre, a szövetség járási szerveinek, valamint a járási mezőgazdasági társulások kölcsönös és szoros együttműködésére. Persze, még így is akadhatnak fogyatékosságok, de azokra minden esetben reagálnunk kell. Hiszen a húszezer híján negyedmilliós taglétszámú szlovákiai Parasztszövetséget nem lehet csak úgy mellőzni, vagy vitathatatlan jogaiból az érdekszféra peremére szorítani. ÍGY A JOGKÖR is egyre meggyőzőbben formálódik. Az illetékes állami szervek fölfogják a Parasztszövetség hangját, mert a földmüvesszövetkezetek mindegyike egy-egy gazdasági bázisa népgazdaságunknak, ahol sok milliós értékeket termelnek. Az alapszervezetek járásonként! gyors megalakulása is fényes bizonyítéka annak, hogy a szövetkezeti tagok igénylik a szövetséget, s vele együtt mindazt, amit gazdasági és társadalmi vonatkozásban programra tűzött. Ezek után nagyon érthetetlen és indokolatlan egyes járásokban a konferenciák egybehívásának már nevetségessé való halogatása. Eleinte azzal érveltek, hogy addig nem hívhatják egybe a konferenciát, amíg az évzáró közgyűlések tartanak. Aztán újabb vérszegény kifogásokkal huzakodtak elő. Közbejöttek a nagyon jól ismert „műszaki akadályok“, az említett bizonyos „meteorológiai jelenség“. Ez persze nem jött csak úgy magától. Valakiknek el kellett vetniük á magot, hogy megeredjen, melyből aztán vadhajtás sarjadt. Olyan vadhajtás, amelyet időben le kell nyesni, hogy meg ne erősödhessen. A LÉVAI KONFERENCIA volt az úttörő. A történelem bizonyára méltó módon és helyen megemlékezik majd róla. Utána egy jó ideig nem történt, csak annyi, hogy a Parasztszövetség központi szerve harcolt tagjainak érdekeiért. Törekvések voltaik ugyanis a kemény és a puha búza felvásárlási árának egységesítésére, a keménybúza rovására. Ha ez a törekvés sikerül, a dél-szlovákiai szövetkezetek, ahol a kemény búzát termesztik, több mint 200 millió koronával alacsonyabb jövedelemre tettek volna szert, mint előzőleg. De közben akadtak más természetű jelenségeik is, melyekkel szemben a központi bizottságnak küzdenie kellett. Az alapszervezetek építése többékevésbé befejeződött, mire számos helyen megtört a jég. Egybehívták a szövetség járási konferenciáját. Ezekben a járásokban rádöbbentek arra, semmi okuk a további várakozásra, mert esetleg azon veszik észre magukat, hogy egyedül maradtak. NYUGAT-SZLOVÁKIÁBAN már csak három járás tartózkodik, úgy is mondhatnám, ingadozik a szövetség járási szervének megalakítása terén. A többi járások már döntöttek, és gerincesen letették a garast a szövetség mellett. KÖZÉP- ÉS KELET-SZLOVÁKIA még jobban lemaradt a konferenciák egybehívásában. Azt is mondhatnánk, akárcsak a mezőigazdaság színvonalának több vonatkozásában. De ott is vannak olyan körzeteik, ahol a gazdálkodásban és a gondolkodásmódban megütik és több esetben túlszárnyalják a nyugat-szlovákiai méreteket, ami természetesen a termelésben csakúgy, mint a szövetségi szervek fölépítésében is megmutatkozik. Mert ne feledjük el, fölismerni egy bizonyos helyzetben az adódó lehetőségeket és előnyöket, megköveteli az illető környezetben bizonyos színvonal elérését és ez eleve kizárja az említett szél bárhonnan történő fújásának érvényesülését. Hoksza István SZABAD FÖLDMŰVES 1969. április 12. 3
