Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-04 / 1. szám
CMrsxDtmcsaa szemle Az év utolsó napjai sem a békét Jelképező karácsony, sem pedig a hagyományos jókívánságokkal ékes újév nem hozott megnyugvást a harctereken. Ezek közül Is a legsúlyosabb és a legnagyobb felháborodást szülte az Izraeli légierők támadása a libanoni Beirut polgári repülőtere ellen. Helikopterek, más hírek szerint, titokban helyezett robbanó töltetek borzalmas pusztítást végeztek a beirutí polgári repülőtéren és 13 utasszállító repülőgépet semmisítettek meg. Épületek és más repülőtéri berendezések nem sérültek meg és emberéletben sem esett kór az eddigi jelentések szerint. Izrael kormánya nyilatkozatot adott ki, amely szerint a repülőtér elleni támadás megtorlás volt két arab terrorista merényletére, akik az előző héten Athén repülőterén gépfegyverrel támadtak meg egy izraeli polgári repülőgépet. A támadás következtében egy utas meghalt. Az izraeli kormány állítása szerint ezeket a merénylőket Libanonban képezték ki és libanoni útlevéllel utaztak Athénbe. Libanon kormánya erélyesen visszautasította ezt az állítást és megállapította, Ihogy a merénylőknek nem volt libanoni útlevelük, hanem menekült útlevéllel bírtak. A Biztonsági Tanács, melyet a repülőtér elleni támadás ügyében sürgősen egybehívtak, egyhangúlag és a legsúlyosabban ítélte el az izraeliek katonai akcióit, egyben olyan álláspontot foglalt el, hogy az indokolatlan támadás következtében megsemmisült repülőgépekért Libanonnak joga van teljes kártérítést követelni. Libanonbann a támadás következtében szenvedett kárt 50 millió dollár értékben állapították meg. A dél-vietnami hadszíntereken szinte az óév utolsó órájáig nem állt be a teljes nyugalom. Sem a karácsonyi, sem az újévi fegyvernyugvós nem teremtett csendet és a nyugalom napjait több alkalommal megzavarták az amerikaiak és a dél-vietnami kormánycsapatok kisebb-nagyobb támadásai. Harci cselekmények folytak a Mekong deltában december utolsó napjaiban, ahol a Felszabadítást Front egységei lőtték Can Tho városát és a levegőbe röpítettek eigy hidat 200 km-re Saigontól. Bin-Long tartományban két amerikai gépesített egység négy és fél órás küzdelmet folytatott a Felszabadítás! Front egységeivel. Amerikai források szerint e harcokban a Szabadságharcosok 41 katonát vesztettek. Az amerikai egységek állítólag csak könnyebb veszteségeket szenvedtek. A karácsonyi fegyverszünetet a Nemzeti Felszabadítás! Front jelentése szerint az ellenfél 140 alkalommal szegte meg, és akciói következtében sok polgári személy vesztette életét és sebesült meg. Az a hír sem táplálja a békére vonatkozó óhajtásokat, hogy Nyugat- Németország megkezdi a 450 tonnán felüli tengeralattjárók építését. Az ilyen nagyságú búvárfhajók építését ugyanis a háború után hozott rendeletek tiltják. A Kiesinger kormány úgy kerüli meg ezeket a rendelkezéseket, hogy Németországban gyártják le az alkatrészeket és ezeket aztán Argentínában állítják össze. A búvárhajók álítólag az argentin hadsereg számára készülnek, de nincs garancia arra, hogy ezekből a nyugatnémet tengerészet is részesül. A nyugatnémet kormány meghirdetett békepolitikája ezzel újabb kételyeket támaszt a, világ népeiben. Találgatások Nixon politikája körül Őrségváltás Washingtonban # Bizakodó monopóliumok £ Gyakorlatiasságra beállított külpolitika % Mélyülő társadalmi ellentétek útján % Immár több mint két hét múlt el azóta, hogy az USA új elnöke bemutatta kormányát, melynek tagjai valamennyien republikánus pártiak. Nixon főleg régi politikai szövetségeseinek juttatta a miniszteri tárcákat; gondoskodott tehát arról, hogy mindenekelőtt a legfontosabb posztokon bizalmi emberei üljenek. így a külügyminisztérium élére William P. Rogers, az egykori Eisenhower-kormány igazságügyminisztere kerül, aki 1952-ben jelentős szerepet töltött be a Nixon alelnökségéért folytatott választási hadjáratban. Rogerst- szoros barátság fűzi Nixonhoz, aki szívesen vette igénybe tanácsait. Melvin R. Laird, az új hadügyminiszter az agressziós politika egyik kiemelkedő hirdetőjének hírében állt, de egyes hírmagyarázók szerint később valamelyest „megszelídült“. Ám ez nem változtat azon, hogy továbbra is erőteljesebb fegyverkezési politika szószólója és még a közelmúltban az interkontinentális rakétákra és az atom-tengeralattjárókra szánt kiadások emelését sürgette. Valószínű azonban, hogy Laird, aki alaposabb kormányzati tapasztalatokkal nem bír, inkább csak Nixon döntéseinek tolmácsa és magyarázója lesz. David M. Kennedy, a chicagói bankár és egy befolyásos pénzintézet elnöke, valamint nyolc nagy monopólium és bankvállalat igazagtósági tagja a pénzügyminiszteri tárcát kapta meg és e minőségben feltehetőleg a konzervatív gazdaságpolitika mellett áll majd ki. Egy másik bankár, Maurice Stans kereskedelmügyi miniszter lett, kollégája Robert Mayo pedig a költségvetési igazgató funkcióját tölti be. Nixon New York-i ügyvédi irodájának társtulajdonosa John Mitchell a választási kampány idején kifejtett nagy szolgálatainak jutalmazásaként az igazságügyminiszter posztját foglalja el. Helyet kapott a kormányban néhány kormányzó és egyetemi tanár is. Nixon kétségtelenül szívesen vette volna egy reprezentatívabb, valamilyen koalíciós jellegű kormány megalakítását, ám nem sikerült a kormányba egyetlen demokratát sem bevonnia és egyetlen néger sem vállalt megbízatást. A pénzvilág jelentős képviselete, a trösztök bizalmi embereinek tárcavállalása -nem hagy kétséget aziránt, hogy Nixon hűen kívánja szolgálni a fegyverkezésben érdekelt monopóliumokat, amelyek oly hathatósan finanszírozták választási kampányát, és most nyilvánvalóan prezentálni fogják a számlát. Ennek egyik fontos tétele az antirakéta védelmi rendszer kiépítésének terve, melynek megvalósítása mérhetetlen profitot jelentene a monopoltőkéseknek. David M. Kennedy és bankárkollégái minden bizonnyal az infláció lefékezését, a dollár megszilárdítását tűzik majd ki célul és ennek érdekében a munkanélküliség valamelyes növelésétől sem riadnak vissza. Johnson elnöknek az úgynevezett „nagy társadalomról“ vallott nézeteit Nixonék semmiképpen sem osztják. Ezzel magyarázható, hogy a szociális kiadásokat ki akarják vonni a központi költségvetésből, hogy átadják a szövetségi államoknak, a városoknak A feketék széles tömegeire, amelyek egyre türelmetlenebbül várják a polgárjogokért vívott harcuk céljainak megvalósítását, semmiképpen sem lehet balzsám az ún. „fekete kapitalizmus“ beígért életre keltése, sőt csak élezheti a társadalmi ellentéteket és az eddiginél is sürgetőbb feladattá teszi a demokratikus, haladó erők tömörítését. Ma még nem lehet határozottsággal körvonalazni Nixon külpolitikát, amelyről őmaga eddig mindig csak nagy általánosságban beszélt, Nem lehetetlen, hogy az aránytalanul drága vietnami intervenció háborúnak igyekszik valamiképpen véget vetni és Ázsiában biztoságosabbnak tűnő támaszpontok után néz. Úgyszólván biztosra vehető, hogy nem lesz reá nézve sem közömbös a közép-keleti helyzet alakulása és hogy az amerikai naftaérdekeltségek védelmében az arab világban szövetségeseket igyekszik majd toborozni. Valószínű továbbá, hogy a Kínai Népköztársaság szovjetellenes politikájából megpróbál tőkét kovácsolni és valamelyest hajlékonyabbnak mutatkozik elődénél, Johnsonnál, már csak azért is, mert a 750 millió lakosú Kína hatalmas piacot jelenthet... A nixoni külpolitika azonban elsősorban arra fog irányulni, hogy a NATO potenciálját növelje és ezen belül az eduiginél jobban domborítsa ki Nyugat-Németország szerepét. Mindez persze nem kis mértékben nehezítené meg a két szupernagyhatalom: az USA és a Szovjetunió kapcsolatainak egészséges alakulását, amely nélkül ma egyetlen nagyobb horderejű probléma sem nyerhet ígéretes megoldást. Szírt „Úgy látszik, ölni fontosai mint gyógyítani" Az amerikai kormány beszüntette Szentgyörgyi Albert rákkutató munkájának anyagi támogatását A Nobel-díjas tudós nyilatkozata „Úgy látszik, ölni fontosabb, mint gyógyítani“ — ezekkel a szavakkal kommentálta Szentgyörgyi Albert az Egyesült Államok kormányának azt a drasztikus döntését, hogy beszüntette a Nobel-díjas magyar származású amerikai tudós rákkutató munkájának anyagi támogatását. Nyilatkozatában, amelyet az APN szovjet sajtóügynökség New York-i jelentése ismertet, Szentgyörgyi Albert az állami támogatás felfüggesztését „botrányosan ostoba akciónak“ minősíti és hangsúlyozza: az egész probléma megoldására, amely az emberiség számára az egyik legnagyobb jótétemény lehetne, elegendő volna az az összeg, amelyet egyetlen nap alatt a vietnami háborúra költenek. — Mint tudós és humanista — folytatta nyilatkozatát — mélységesen sajnálom, hogy leállították munkánkat, amely a rák elleni harc hatékony eszközeinek kidolgozására irányult. A világhírű tudós véleménye szerint a jelenlegi nemzetközi feszültség egyik oka az, hogy az Egyesült Államok a világban valami sajátos „egypártrendszert“ akar megvalósítani, s ennek keretében a „tőkés nyugat pártjáé“ lenne a vezető szerep. A jelenkori világban azonban — fűzi hozzá — két „párt“ van: egy kapitalista és egy kommunista. A tudós síkra száll amellett, hogy a két társadalmi reiidszer egyre szélesebb békés versenyben bizonyítsa be „melyikük alkalmasabb arra, hogy boldog életet biztosítson az emberek számára“. Kormánya külpolitikájáról szólva kijelentette: „Le kell szoknunk arról, hogy parancsolni akarjunk azoknak, akiknek nincs saját nukleáris fegyverük. Meg kell értenünk, hogy a mai világban mindannyian azonos űrhajó utasaivá lettünk és bármelyikünk pusztulása mindannyiunk végét jelentené. Mindannyiunknak egy erkölcsi törvénykönyvet kell tiszteletben tartanunk.“ Egy hires falu Kozloduj viszonylag kis falu a nagy Duna mentében. Bulgária északnyugati körzetében. A község akkor lett híres, amikor a Minisztertanács elhatározta, hogy ott létesítik Bulgária s egyben az egész Balkán-félsziget első atomerőművét. A falu azóta természetesen állandó beszédtéma egész Bulgáriában. A bolgár KISZ az atomerőmű építését az ifjúság feladatává nyilvánította. Máris sok fiatal ütötte fel sátrát Kozloduj közelében, hogy a munkát az eredeti terveknek megfelelően, még 1968-ban megkezdje. Az erőmű első részlegének teljesítőképessége 800 megawatt lesz. 1973-ban egy atomreaktor és két turbinasor lép működésbe és a létesítmény kapacitása később további 400 megawattal bővül. Ez a teljesítmény a Bolgár Népköztársaság egész energiagazdaságában csak annyi, mint csepp a tengerben, de mégis új út, amely az áramszolgáltatás itt oly bonyolult problémájának megoldása felé vezet. Jóllehet a bolgár népi hatalom évi 12 milliárd kilowattóra villanyerő termelésével (1939: 266 millió kilowattóra) rendkívül figyelemreméltó fejlődési fokot ért el, az áramszükséglet (1970: 20 milliárd kilowattóra) és a fedezet közötti különbség egy ideig még fennmarad. Itt is megmutatkozik a szocialista államok közötti együttműködés hasznossága. Miután Bulgária 1965- ben bekapcsolódott a „Béke“ áramszolgáltató rendszerbe, most egy új vezeték útján évi 700 millió kilowattóra energitá kap a Szovjetunióból. A Bulgáriába irányuló áramszállítmány később 3,7 milliárd kilowattórára fog emelkedni. A Kozlodujban építendő atomerőmű terve is szovjet és bolgár együttes munkája. És amíg bolgár fiatalemberek a Szovjetunióban megfelelő kiképzésben részesülnek ahhoz, hogy majd az atomerőmű vezetői lehessenek, szovjet szakemberek érkeznek az építőmunka Irányítására Kozloduj községbe, amely időközben nemzetközi Hírnévre tett szert. RIDE Balia József Elrohant egy év, amelyben az emberek sokat örültek, de sokat is csalódtak. Új eszményképek tűntek föl a láthatáron, majd elmerültek a homályban. Az eszményképek szertefoszlásáról azonban még sokáig beszélnek azok az emberek, amik a mindennapi élet küzdelmeiben is keresik az élet célját és olyan kimagasló egyének, példáját igyekeznek követni, akik valamilyen kiutat mutatnak a háborgó világ problémáiból. Ezek közé tartozott annakidején az ifjú Kennedy házaspár, akiről a világ minden részén bizakodva, remélve és bizonyos tisztelettel beszéltek az emberek. Valahogy a földteke lakói rokonszenvet éreznek olyan egyének iránt, akik új életet kezdenek és többszörös rokonszenvet azok iránt, akiktől függ az emdult feleségéből és egyre azt hajtogatta, hogy nem azt a nőt vette feleségül, akit menyasszonyában látott és ha közbe nem jön az elnökválasztási kampány — már el is váltak volna. A felsőbb politikai okok miatt azonban a válás háttérbe szorult, és a házasság tovább folytatódott. A fiatalasszony pedig férje oldalán élte az ország első asszonyának életét. Az újabb értékelések szerint Jacqueline továbbra is a gazdagságnak és a fénynek hódolt, és nagyon szerette, ha körülrajongta a sajtó. Állítólag anynyira egoista volt, hogy még a férje temetésén tartott gyászszertartást is meg akarta változtatni, de ebbe már a bíboros sem ment bele. Még az elnök életében gyakran hangoztatta, hogy John elsősorbah csak úgy A First Lady ú{ megvilágításban beriség jövője. Eltekintve a Kennedy család többszáz millió értékű vagyonától, attól, hogy mégiscsak kapitalistákról van szó, az emberek úgy gondolták, hogy a Kennedyek sokat tehetnek az emberiség együttélésének érdekében. Tény, hogy a Kennedy család sohsem tartozott a háborúra éhező héják közé, bár nem értettek egyet a kommunista világ politikájával, a reális adottságokból kiindulva a békés egymásmellen élés hívei voltak. Az emberek remélték, hogy a Kennedyek nevéhez is fűződik majd, hogy a világon megszületik olyan egyezmény, ami megköti a háborús uszítók kezét. Azonban ez a remény szertefoszlott, amikor Texasban eldördült az a lövés, amely kioltotta John F. Kennedy életét. Ereje teljében megtört tehát egy politikai karrier. Azonban az emberek ragaszkodásukat azzal fejezték ki, hogy eszményképet alkottak Jacquelline Kennedyből, a néhai elnök feleségéből. Amerika nagyasszonyának tartották és rokonszenvvel, szeretettel halmozták el. Azonban az idill teljesen szertefoszlott, amikor az óévben Jacquelline Kennedy az üde, ragyogó szépségű fiatalasszony, hozzákötötte életét a 62 éves Aristoteles Sokrates Homeros Onassis görög multimilliomoshoz. Sokan feltették a kérdést, hogyan tehette ezt Jacquelline? Ha egy eszménykép szertefoszlik, az emberek mindjárt más szemszögből vizsgálják az egyént. Azóta a „szakértők“ már nincsenek elragadtatva az újdonsült asszony szépségétől. Albon doktor a szexualitások szakértője már robosztus, szélesvállű, vastag ajkú, vastag combú nőnek titulálja Jacquelint. Szerinte vonásai közönségesek. Mások viszont azt állítják. hagy épp a közönséges nők vonzzák a férfiakat. Néhány nyugat-európai szakértő pedig azt állítja, hogy Jacqueline jégtáncosnői kecsességével és bájával hódította meg az emberekét. Az effajta társalgás, megjelenés szédítette el állítólag John Kennedyt Is. Eltekintve a szexualitás és szépség értékelésétől egy olyan megdöbbentő hírt olvastam egy lapban, amit eddig álmomban sem gondoltam. Úgy véltem, hogy a Kennedy házaspár eszményi családi életet élt. Azonban az újsághír szerint John Kennedy már 1957-ben kiábránérdekli, mint férj, vagy mint egy Kennedy (tehát jelentős ember, milliós vagyonnal), és mint az USA elnöke. Valószínű, hogy ez a programja játszott közre akkor is, amikor hozzákötötte életét a 158 cm magas, hosszú orrú, cseppet sem rokonszenves, szerelmi botrányairól híres Onassishoz, a görög naftakirályhoz. A fény és a gazdagság miatt félredobta a legdelibb férjjelölt-lovagokat is. Feltörni minden létra legmagasabb fokára, ez volt és maradt a First Lady célja. Ari mellett ezt meg is találta, akit szintén nem érdekel más, csak a „pénztermelő pénz“. A jómódú dohánykereskedő fia mindig csak a vagyongyűjtést tartotta életcéljának. Argentínában kezdte mint telefonkezelő és Bolíviában folytatta, ahol állampolgárságot is szerzett, de emellett megtartotta a görög állampolgárságát is. Mint két állam polgára sok kétes üzletet bonyolított le. Spekuláns módon például 20 ezer dollárért vásárolt olyan hajókat, amelyeknek az értéke meghaladta a 2 millió dollárt is. Kiépített flottájával a világháború idején a szövetségeseknek olajat szállított busás haszonért. Bálnavadász flottát is alakított, amely szintén óriási hasznot hozott neki, amit később a japánoknak adott el. Kétes őzeiméiért többszörös perbe fogták, de mindig kivágta magát. Hogy csak egyet említsük, egy ízben 3 millió dollár bírságot fizetett, de a kiadás nem érdekelte, mert a másik oldalon olyan hasznot húzott, hogy a büntetés eltörpült mellette. Az egyre bővülő üzletek növelték a vagyonát. Ismeretes, hogy közben légitársaságot is vásárolt, és azt is tudjuk, hogy kétszeres áron megvásárolta a Monte Carló-i játékkaszinó részvényeit is. A First Ladyt tehát továbbra is fény és gazdagság övezi. Valószínű, hogy tetszett női hiúságának az is, hogy annakidején Ari többszáz piros rózsával díszítette ki a Christine nevű luxushajót tiszteletére. Luxus, mérhetetlen vagyon miatt tehát sZfertefoszlatta a néhai amerikai elnök felesége a róla alkotott eszményképeket. Most, az év végén tehát az emberek szegényebbek lettek egy eszményképpel és az újévben olyan kimagasló egyéneket keresnek, akik félredobva a számításokat, önzetlenül küzdenek az emberiségért. Bállá József Vietnam-sokk ? ELŐSZŰR: Virginia Evelyn Wilson, a 49 éves elárusítónő a kaliforniai Beverly Hills-ben meglepetésszerűen elhatározta, hogy kioltja Joel nevű kedvenc fia életét. Joel D. Wilson éppen holmiját csomagolta, hogy mint az US Air Force besorozott pilótája útra keljen Vietnamba, amikor gyanús nesz hallatára sarkon fordult. Édesanyja állott mögötte kibiztosított revolverrel a kezében, fia szívére célzott és határozott hangon megszólalt: „Közösen indunlunk utolsó utunkra!“ MÁSODSZOR: Wilsonné pillanat töredéke alatt meghúzta a ravaszt. Joel ösztönszerűen kinyújtotta jobb kezét. A golyó lekaszabolta ujjúról a pesCétgyűrűt, a „kombinált“ lövedék közvetlenül szíve fölött érte a 19 éves fiatalembert, de lepattant a nyakán csüngő amulettről, majd két és fél centiméter mély sebet ütött mellén eltérő irányban. HARMADSZOR: Joel életben maradt, édesanyja öngyilkossága „tárgytalanná“ vált, de később gw'kosság kísérlete miatt letartóztatták. Ebben az egy pillanat alatt filmszerűen lepergő három csodálatos véletlenben foglalta össze jelentését a Beverly Hill-i rendőrség. A fiatal Wilson kijelentette a kihallgatás során, hogy édesanyja állandó rémlátomásnk hatása alatt állott. Meg akarta akadályozni, hogy fia „másokért“ életét, egészségét, testi épségét kockáztassa, vagv a Vietkong fogságába kerüljön. Éjjel is erről álmodott. A helyi bíróság elnöke egyszerűen elnapolta a tárgyalást, mert nem tudta „mit kezdjen“ a nem mindennapi esettel. Másodfokon azonban, a Santa Monica-i. Superior Court-on már lélekbúvárok foglalkoztak azzal a kérdéssel, vajon az Amerikában járványszercen terjedő „Vietnam-sokk“ kénes-e pillanatnyi elmezavart, vagy legalábbis időleges beszámíthatatlanságot kiváltani. Maga az ítélethozatal még a harmadfokú bíróságra hárul. K. E. SZABAD FÖLDMŰVES J 1989. január 4.
