Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-29 / 13. szám
TERMELÉSI TAPASZTALATOK Szót kér a kukorica Nem titok, hogy az utóbbi évedben rohamosan csökken a kukorica vetésterülete. A statisztika szerint, amfg 1960-ban 195 ezer hektáron termeltük, addig tavaly csupán 130 ezer heiktáron. Az idei évről nincs áttekintésünk, de minden Jel arra vall, Ihogy termesztése mélypontra jut. Számos mezőgazdasági üzem előnybe helyezi a búzát, mondván, kisebb önköltséggel nagyobb termés elérhető. A múltat tekintve többé-ikevésbé igazuk van a termesztőknek. A kukorica, amellett, hogy munkaigényes növény és sok kézi erőt követelt, a nagyhozamú búzafajtákhoz hasonlítva lemaradt a hektárhozamokat illetően. Ugyanakkor az árak alakulása is a búzának kedvezett. Érdekes, pedig e szemesek közül takarmányértéke a legnagyobb, emellett az ipar számára is nagyon fontos, nélkülözhetetlen nyersanyag. Nem akarunk a kukorica védőügyvédjéül szegődni, de nem lehetünk közömbösek e jelenséggel szemben annál kevésbé, mivel az intenzív állattenyésztés el sem képzelhető e szénhidrátban gazdag növény nélkül. Még szerencse, hogy a komáromi járásban mindmáig tartja rangját, s a mezőgazdasági üzemek megbecsülését élvezi. Emellett száll síkra többek között Ülveczky Ferenc, a cserháti szövetkezet elnöké, etki nemcsak dicséri a kukoricát, de nagyon helyesen hangoztatja. hogy élelmiszerekben akkor lesz gazdag az ország, ha a vetésforgóban méltó helyet kap ez az értékes takarmánynövény. A Hruscsov-féle kukorica-elmélet saját viszonyaink között el kellett volna mélyíteni, nem pedig elítélni. Természetes, hogy ahogy a búza hektárhozamainak növelése érdekében új, nagyhozamú fajtáikat kerestünk és találtunk, úgy ezt a kukorica esetében is meg kell tennünk. Hiszen éppen a búza bizonyítja a legjobban, hogy a fajta megválasztása döntő jelentőségű a hektárhozamokra. A komáromi járás mezőgazdasági üzemeiben, s közöttük a cserháti szövetkezetben megtalálták a keresett fajtákat s az 1967—1968-as esztendőkben oly kiváló eredményeket érteik el, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy a kukoricatermesztést illetően felbecsülhetetlen tartalékokkal rendelkezünk. A jelenlegi és a távlati helyzet ölvecky elvtárs saját szövetkezetük tapasztalatait tolmácsolja, amelyek útmutatásul szolgálhatnak a kukoricatermesztő 'köizet összes mezőgazdasági üzemei számára. A sikeres kukoricatermesztés három fő alapelven nyugszik: a szükséges tápanyagon, intenzív fajtákon és a termesztés gépesítésén. Sajnos, nálunk jelenleg egyik sem áll rendelkezésünkre maradéktalanul. Hiszen a nyugati államok ikukorlcatermesztő körzeteiben tiszta tápanyagban három mázsa műtrágya jut hektáronként. Ml ezt a mennyiséget meg sem közelítjük. A vetőmaggal kapcsolatban annyit, hogy a hazai fajták nem jöhetnek számításba, ugyanakkor a külföldről behozott áru valutakérdés. A gépesítésre vonatkozólag még nem született döntés, milyen gépekkel oldjuk meg a kukoricatermesztés egyetemes gépesítését. Egy biztos: a hazái gyártmányú gépökre nem támaszkodhatunk. Nagyon jól beváltak például a jugoszláv vetőgépek. de valuta hiányában a MOTOKOV a román vetőgépet ajánl iá Ezek a zilált viszonyok felesleges kiadásokba sodorják a szövetkezete; két. A cserháti szövetkezet például tavaly 12,000 koronáért hazai vétőgépet vásárolt. Mivel ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, most román vetőgép vásárlására kényszerült, s jövőre — ha lesz valutánk — jugoszláv gépet vásárol, mert a tapasztalatok szerint ez válik be legjobban. Ugyanis ez a gép a vetésre vonatkozó összes technológiai követelményeket kielégíti, sót a maggal egyidőben a fejtrágyát is a főidbe juttatja. A cserhátiak 1967-ben tették meg az első lépéseket a nagyhozamú kukoricafajták beszerzésére. A járási pártbizottság segítsége révén eljutattak Magyarországra és Jugoszláviába, ahol nagyon jó barátokra, segítő társakra leltek. A magyarországi szakemberek ismertették évtizedes tapasztalataikat a kukoricatermesztés terén. Magyarországon többek közötta Szekszárdi Állami Gazdaság, Jugoszláviában pedig az Eszéki és Belgrádi Kísérleti Állomások értek el kimagasló eredményeket. A kísérleti állomások önzetlenül felajánlották segítségüket, és ennek alapján a komáromi felvásárló üzem a járási társulás vezetőivel karöltve elintézte, hogy nemcsak ■ cserháti, de a komáromi járás számos szövetkezete nagyhozamú hibrid vetőmaghoz jutott. Emellett a Mártonvásárhelyt Kísérleti Intézet is lehetővé tette, hogy egynéhány magyarországi hibrid kukoricát kipróbáljanak a komáromi járás mezőgazdasági üzemei. Cserháton tavaly jugoszláv, magyar, francia és amerikai hibridekkel kísérleteztek, mégpedig nem kis parcellákon, hanem 20—22 hektáros táblákon. E területekről öszesen 90 hektáron 49,5 mázsás átlaghozamot értek el, 17 százalékos nedvességtartalommal, májusi morzsoltben számítva. Az egyes fajtákat tekintve ölvecky elvtárs felhívja a figyelmet, nem elegendő az a tény, hogy jugoszláv, amerikai vagy francia, mert ezekből sok fajta szerepel. Minden esetben ki kell választani azt a fajtát, amelyik saját viszonyaink között a legjobban beválik, Mivel a komáromi járásban taCzsnik István raktáros nézegeti a DXL 3B2 es amerikai hibridkukoricát valy közel 40 fájtával kísérleteztek, az érdeklődők számára hasznos tanáccsal szolgálhatnak. Melyik vált be legjobban? A jugoszláv fajták közül például az OSSK 218 és a 317-es, a ZPSK 48-as és 62-es váltak be legjobban. Az OSSK 317-es öt hektáron 72,8 mázsát eredményezett hektáronként, májusi morzsoltban számítva. A ZPSK 21 hektáron 68,9 mázsát, míg az amerikai DXL 362-es 66,9 mázsájával fizetett hektáronként. Az utóbbi fajtánál megjegyzendő, hogy szedéskor a mag nedvességtartalma elérte a 35 százalékot, így rövldebb ősz esetén nem érik be a termés. Cserháti tapasztalatok A cserháti szövetkezet az egyetemes gépesítés érdekében monokultúrában termeszti a kukoricát. Ezt 1967-ben kezdték, amikor hektáronként 8 kg Zeazin elvetésével akadályozták meg a föld gyomosodását, Tavaly a terület mintegy 80 százalékán alkalmaztak gyom irtószert. Így 75 hektáron mellőzhették a kapálást, ugyanakkor kombájnt segítségével takarították be a termést. A hektárhozamokat tekintve meg kell említenünk, hogy a tőszámhiány befolyásolta az eredményt. T. i. amint fentebb említettük, a hazai gyártmányú vetőgép nem felelt meg a követelményeknek. A másik, a hektárhozamokat csökkentő tényezőt abban kell keresnünk, hogy áprilisban. Illetve májusban, csupán 3—4 mm csapadék hullott a cserhátiak földjére. A hektáronként igényelt egyedek számát tekintve nem lehet eléggé hangsúlyozni a vetőgép szerepét. Ugyanis jó tápanyagellátás mellett a korai fajtáknál hektáronként 50—55 ezer egyed szükséges, míg a kései fajtáknál 43—45 ezer tőszám is elegendő. Emellett a vetőmaggal sem könnyelműsködhetünk, mivel nagyon drága. Például a Jugoszláviából érkezett vetőmag ára mázsánként kb. 3000 korona. Mind a vetőmaggal történő takarékoskodás, mind pedig a szükséges egyedek biztosítása megköveteli a pontos vetést, amely — amint fentebb említettük — a jugoszláv vetőgépek használata esetén zökkenésmentesen megvalósítható. A jugoszláv hibrideknél fontos tényező a vetés idejének meghatározása. Cserháton például a kukoricavetés hagyományos idejétől (Szentgyőrgv napja táján) eltérően mintegy tíz nappal hamarabb földbe tették a magot, hektáronként mintegy 100—150 kg fejtrágya adagolásával. Vetéskor nagy figyelemmel kísérték a traktorosok munkáját annak ellenére. hogy azokat előzőleg kioktatták. Ugyanis nem szabad, hogy a gép a 6—8 kilométeres óránkénti sebességet meghaladja, mert ebben az esetben szó sem lehet arról, hogy a vetőmag megfelelő távolságra jusson a talajba. A pontos vetés érdekében tanácsos a szokásos prőbavetés elvégzése. A növény kelése- után az időjárás és a növényállománytól függően a gyomirtó vegyszerek használata esetén is hasznos lehet a sorközi sarabolás, esetleg az ismételt fejtrágyázás. Hatvan perc alatt egy mázsa kukorica A tápanyagokban gazdag talajban dúsan nő a kukorica. Ebben a rengetegben szinte lehetetlen a kézi törés. Cserháton ezt a munkát is gép végzi, mégpedig a ZMAJ 2-es csőtörő kombájn. Ez a gép kétféleképpen működik: mint csőtörő és fosztó, vagy csőtörő és morzsoló. A termés betakarításakor megfelelnek a hagyományos szárítók, ám ha az ősz rövidnek bizonyul, a kombájn morzsolta kukorica utőszárításra szorul. A gép nagy teljesítménye ellenére azonban csupán ikét munkaerő szükséges üzemeltetéséhez. Sajnos, ezek a gépek nálunk még nehezen kaphatók. Jóllehet mire korlátlan mennyiségben hozzáférhetők lesznek, addig Jugoszláviában és Magyarországon az „Unlverzál“ védjegyű, óriási teljesítőképességű kombájn végzi majd a kukorica betakarítását, amely előzőleg a gabonaaratást is elvégzi. A helyes gépesítés révén a cserháti szövetkezet egyetemes brigádja a szeszélyes időjárás ellenére is csúcsidőben betakarította a kukoricát, ölvecky elvtárs számítása alapján — amíg az Egyesült Államokban 30 perc szükséges 1 mázsa kukorica termesztéséhez, — náluk idén 50—60 perces idővel számolnak. A brigád tagjai — a növénnyel kapcsolatos összes munkák elvégzése után — egy mázsa kukorica kitermesztéséért 10 korona bért kapnak. Tavaly októberben — német és jugoszláv gépekkel — a brigád bemutatta a kukorica gépi betakarításának technológiáját. Ezen a bemutatón közel 200 szakember vett részt, akik dícsérőleg nyilatkoztak azon kukoricáról, amely gyommentes volt annak ellenére, hogy emberi kéz nem nyúlt hozzá. A cserhátiak büszkék ezekre az eredményeikre. Elsősorban azért, mert a kukorica jóvoltából önellátók lettek takarmányból, másodszor mind a komáromi, mind a dnnaszerdahelyi járásban úttörő munkát végeznek a nagybozamú kukoricafajták népszerűsítése terén. Ez a büszkeség azonban nem jelenti azt, hogy elszigetelik magukat az érdeklődő mezőgazdasági üzemektől. Sőt, nagyon szívesen látták körükben a tapasztalatcserére érkezett peredi, muzslai szövetkezetek, valamint a 6urányí cukorgyár és a Presovl Járási Társulás vezetőit. Amint látjuk, nagy ez érdeklődés. Ha ezt elegendő műtrágya és alkalmas vetőmag kísérné, úgy sokat tehetnénk a takarmányalap szilárdítása érdekében. Becsüljük meg Ami a termelési költségeket illeti, a drága vetőmag és a műtrágya árát tekintve soknak tűnik. Ám ha papírt, ceruzát veszünk a kezűnkbe és kiszámítjuk, hogy a 3000 koronás vetőmagbői 18 kilót [540 korona) vetünk hektáronként — ugyanakkor a terméshozam 60—75 mázsa is lehet — mindjárt megváltozik a véleményünk. Összehasonlításul nézzük meg, hogy a búza termesztése esetén milyen értéket képvisel a vetőmag. Bezosztájából 3—3,5 mázsa a hektáronkénti szükséglet, melynek ára barátok között Is 1150 korona. Ugyanakkor jó termés esetén 45—50 mázsás hozammal számolhatunk. Nem árt tehát, ha józanul elgondolkodunk az említett tények fölött annak ellenére, hogy jelenleg a búzát jobban fizetik. Azonban az egyes termékek árának kialakításaikor az illetékes szerveiknek is tudomásul kell venniök, hogy a kukorica takarmányértéke egyedülálló. Olyan árra van szükség, mely létjogosultságát méltó rangra emeli. Semmi körülmények között sem engedhető meg, hogy hasonló sors érje, mint a fokhagymát, babot, mákot s azon termékeket, amelyek valamilyen okból mostohákká váltak. Az egész világon nagy előszeretettel termesztik, tehát nekünk is meg kell becsülnünk. Sándor Gábor Ölvecky Ferenc, a cserháti szövet kezet elnöke kezében a jugoszláv ZPSK 82-es kukoricával A múlt tapasztalataiból is tanulhatunk A mütrágyafogyasztás jelenlegi rohamos emelkedése megköveteli, hogy errevonaflkozőan közöljük a legújabb, de a régebbi tapasztalatokat is. Nem kétséges, hogy nálunk a múltban legtöbb műtrágyát a diószegi cukorgyári uradalom Igényelt. Kuffner Raul tulajdonos mielőtt nagyobb arányú műtrágyázáshoz fogott, vegyileg megvizsgálta talajait, hogy annak foszforsav-szükségletét megismerje. Eleinte azonban, amíg a műtrágyázásban nem volt gyakorlata és megfelelő ítélőképessége, a vizsgálat eredményeiből téves következtetést vont le. Amint Írja. a talaj vegyi elemzése csak akikor bír nagy értékkel, ha az eredményeket felismerjük s annak megfelelően cselekszünk. Kuffner 1922. augusztus 26-án közhírré tett tapasztalatát annyira érdekesnek és annyira megszívlelendőnek tartom, hogy célszerűnek látom azt közölni. Lehet, hogy a mai „ökonómiai“ világban segítünk vele, és a sokat hangoztatott műtrágyahiányról is tanácskozni lehet. Az elemzések szerint a diószegi uradalom földjeinek nagy volt a mésztartalma. Ugyanakkor a foszforsav-tartalma is nagy volt, s a vegyi elemzés alapján külön foszforsav-tráigyázásra nem volj szükség. Az istéllótrágyázássai azonban igen eltérő eredményeket értek el, amelyek azt mutatták, hogy éppen azokon a talajokon mutatkozott a foszforsáv hiánya a növény fejlődésénél, amelyek a vegyi elemzés szerint gazdagok voltak foszforsavban. A gabonafélék rendkívül buján fejlődtek, nagy tömeg szalmát, de igen kevés és silány minőségű szemtermést adtak. A sörárpa vetőmagból csak másodrendű takarmány fejlődött. A cukorrépa eleinte igen lassan és csöikevényesen fejlődött s csak később kapott erőre, amikor gyökérzetük kifejlődött és képes volt a talajból is táplálkozni, azaz, a talaj nehezen oldandó foszforsavához hozzáférni Az ístállőtrégyával elért gyenge termések láttán elhatározták, hogy a foszforsavban gazdag talajoknak foszforos műtrágyát adnak. Az eredmény szembeszökő volt. A nagy hektárhozam mellett elsőosztélyú gabona termett, jelezve, hogy a talaj foszforsav-gazdagsága dacára a növények éheztek foszforsav után. Azonban feltűnt, hogy például az ún, réti gazdaság földjein, melyeknek foszforsavtartalma körülbelül ugyanolyan volt, mint a diószegi részé, foszforsavtrágyázás nélkül nem hozott jó eredményt. Míg a többieknél enélikül Is ugyanolyan eredmények voltak. A különös állapot okát nem tudták megfejteni, amíg Dafert tanár fel nem hívta a figyelmet, hogy különbséget kell tenni a talaj mész-maguézla és a foszforsav-tartálménak aránya között. A foszforsavnak mésszel történő vegyületei ugyanis sokkal nehezebben oldhatók, mint a magnézlával való vegyületek, az úgynevezett „magné■ ziafoszfát". Ha a talajban Ilyen a foszforsav-tartalom nagy része, akkor a növény a foszforsavhoz könnyén hozzájuthat, tehát nincs szükség foszforsav-műtráigyára. Ha ellenben mészfoszfátoik vannak jelen, akkor azok az általunk ismert trikalcium foszfáttá alakulnak, amely, mivel nehezen oldódik, a fiatal növény nem tudja felhasználni csak később kifejlett gyökereivel képes azt oldani. Hiába mutat ki tehát a vegyelemzés magas foszforsav-tartalmat a talajban, annak felhasználhatóságát elsősorban az határozza meg, hogy a mész ás magnézia milyen arányban van egymással. A diószegi uradalomban tett tapasztalatok szerint akkor, ha a mésztartalom két és félszer nagyobb, mint a magnéziumtartalom, a foszforsav oldhatatlan vegyületekbe megy a talajban át. Ez esetben szükség lesz foszforsavas műtrágyázására. Ez volt a magyarázata annak, hogy például a réti gazdaság földjei műtrágyázásra szorultak, noha ugyanolyan menynyiségü foszforsavat tartalmaztak, mint egyéb gazdaságok. Galánta, Kosúti, Födémes, Diószeg földjei. Azonban ezekben a talajokban a vegyelemzés szerint a mésztartalom nem volt több, mint a magnézium kétszerese, esetleg két és félszerese, míg a réti gazdaságban a mésztartalom három-, sőt hatszorosa volt a magnézium-tartalomnak. Száz rész szárazanyagban volt százalékokban: CAO Mg-C P2O5 Diószegen minimum 1191 1114 0,199 maximum 3 664 2 240 0,502 Réti gazdaság minimum 8 770 0 629 0160 maximum 12 950 4 730 ( 0 228 Ha elegendő a foszforsav-tartalom, ügy nézzük tehát azt is, hogy amellett milyen arányban van a mész és a magnézium-tartalom. Az Ilyen magnéziumelemzés tehát, nézetem szerint, nélkülözhetetlen követelmény a talajvizsgáló intézeteik terv előirányzatának és dolgozóinak is. Kuffner tapasztalatai bizonyítják: „Ha az 1:2, azaz egy rész mangnézléra két rész mész jut, vagy maximum 21/2 rész, akkor a talaj nincs rászorulva a P2O5 íoszforsav-trágyázásra, de ha az arány l:2V4-nél nagyobb, akkor a talajt foszforsavval kell trágyázni.“ Úgy gondolom, hogy a műtrágya elégtelensége folytán nem ártana megszívlelni a fentieket és kísérletezésként felülbírálni a tapasztalatokat. Kmoskó László 1969. március 29. SZABAD FÖLDMŰVES ^
