Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-29 / 13. szám

KERTÉSZET

■^Banapság falun és városon egyaránt növekszik az ú] gyümölcstermesztők száma. Ha az ember tanítók, tisztviselők, ipari munkások között jár, gyakran találkozik a következő kérdésekkel: „Van egy kertem, elférne benne 4—5 fácsika, milyen gyümölcsöt tanácsol?.“ Vagy: „Legyen szíves, szerezzen számomra 2 darab Golden Delíciust. Nem tudom melyik ágat vágjam le kétéves Jonathán fámnak. A szakikönyvekben kerestem rá feleletet, de ott minden fa más, mint az enyém.“

Ilyen s egyéb kérdések vezettek arra, hogy részletesen megírjam mind a kistermelőik, mind a kertészek számára jelenlegi nézetünket az almafa koronájának kialakítására. Az utóbbi időben sok, egymástól teljesen eltérő koronakialakítási módok születtek. Számunkra a legjelentősebb forma:

a) sudaras korona kialakítása metszéssel,

b) a termőkaros orsó kialakítása lekötéssel,

c) és az olasz-sövény kialakítása támrendszeren.

A sudaras korona

A sudaras koronára jellemző az ágcsoportok kialakítása. Nagyüzemi gyümölcsöseinkből kiszorul, mert igen sok munkát igényel, és későn terem. Ott érdemes használni, ahol nagyobb

re telepítettünk, akkor kevesebb ágcsoportot nevelünk (3—4), ha ritkábbra, akkor többet (4—5). Általában a korona teljes kialakítása öt évig tart, ezután főleg csak ritkítunk és termére metszünk.

A termőkaros orsó

Az orsófa tartó ágrendszer nélküli gyümölcsfa, melynek minden vesszője gallya, ága — az első években máig a törzse is — terméshozásra szolgál. Ennél a módszernél, mélyet Fejes professzor dolgozott ki, a legmeszszebbmenökig óvjuk a fát a fölösleges metszéstől és vegetatív fejlődéstől. Inkább arra törekszünk, hogy már az első években a kiültetés után, lekötés segítségével a fa egyes részét olyan helyzetbe rögzítjük, hogy az mielőbbi generatív fejlődésen menjen keresztül, teremjen. Amikor az alanyt beoltottuk, oltványt kapunk. Elméletileg az oltvány (nemes rész. szem) máris képes teremni — csak előbb egy regenerációs folyamaton megy keresztül, melynek során az egyetlen rügyképlet létrehozza összes elveszett szerveit. Ha figyelembe vesszük, mennyi gallyat dobunik el csak a korona alakításakor évente, melyet a fácskának ki kell nevelnie, úgy gondolom, nincs ok az aggodalomra, ha ezt az energiát terméshozásra használja fel a fa és már 2—3 éves korkövetel, de ha a kezelést elhanyagoljuk, nagy hibákat Idézhetünk elő.

Terméseredményeket illetőleg: a

harmadik évben terem, a negyedik évben tíz mázsát, az ötödik évben 90 mázsát és a hatodikelsőé-oállal kilencven mázsát és a hatodik évben százhatvan mázsa termést várhatunk egy hektár gyümölcsösről. Optimális életkorában kétszázötvenháromszáz mázsa a hektárhozam. A fa életkora IV-es alanyon 20—25 év.

Az olaszsövény kialakítása a támrendszeren

Másnéven olasz palmétának nevezzük. Olaszországban Ferrara, Bologna és Verona vidéken terjedt el az alma és az őszibarack gyümölcsösökben. Nálunk az utóbbi években a külföldön járt szakemberek nyomán terjed. Megtalálható Csallóközben: Nagymagyaron, Dunatőkésen és Nyárasdon. Nyárasdon főleg a Franciaországból behozott spur jellegű alma és ikörte fajtákat neveljük olasz palmétán. A fák életkora 1969-ben 4—5 év. Megtalálhatók itt a Morettini és a Vilmos körte, valamint almák közül a Starkinson, Kidd és Orange Red, Earlibláze, Stark earliest és a Stark jongrimes fajták.

A faalakra jellemző, hogy 3—4, esetleg 5 ágcsoportból áll, minden ágcsoport csak két vázágas, és a váz-Az almafa koronakialakítása

koronaalakra törekszünk és növelni akarjuk a gyümölcsfa élettartamát. Általában az M IV-es, de Inkább az M I, és a vadalanyra telepített gyümölcsösökben ajánlható: — az Aranyparmen, Bosikopi, Ontário, Oldenburg, James Griwe, Staymared, Sudétai ranett és egyéb fajtáknál.

Mivel a sudaras korona kialakítása metszéssel jár, fontos, hogy szóljak a metszés előnyéről, hátrányáról. Fejes professzor a metszésről így ír: „Az idő előtti termés kialakulását gátló, a teherbíró korona kialakítását szolgáló alakító metszés a metszési rendszerek indokolása szerint — a termőrefordulás időpontját kitolja ugyan, de a jövendő nagy- termések föltételeit aránylag hosszú Időn át biztosítja.“ A tulajdonképpeni koronaalak!t ás *

I. A faiskolából kapott, többnyire 1 éves. szálvesszős fácskát a kiültetés után olyan magasan vágjuk vissza, hogy az megfeleljen a földtől az első ágcsoport magasságának. Ez általában 60—80 centiméter. Ez esetben alacsonytörzsű, sudaras koronáról beszélünk. Amikor a felső rügyek kihajtottak (június-júliusban), elvégezzük az első ágcsoport ágainak kiválasztását. A csúcsrügyből kihajtott gallyat, ha az felfelé törő és egyenes — sudár, illetve terminál, veszszőnek hagyjuk meg. Az alatta levő oldalvesszőkből meghagyunk 4—5 helyes irányba növő oldalvesszőt, a többit tőből eltávolítjuk.

II. A következő metszést csak a második év tavaszán végezzük, amikor a meghagyott oldalvesszőket egyharmed vagy fele hosszúságra vissaametszük. Itt mindig ügyelünk arra, hogy a hosszúra nőtt vesszőből rövidebbet vágunk le és a rövidebből aránylag hossaabbat, hogy nagyobb növekedésre serkentsük. Mindig külső rügyre metszük, hogy az ágak ne a korona belsejébe, hanem kifelé nőjjeneik. A sudárvesszőt olyan magasan vágjuk vissza, amennyire a két égcsoport között térre szükség van. Ez lehet 50—80 cm. Ha a sudár nem elég fejlett, akkor egész rövidre vágjuk és évközben, amikor már meghaladta a kívánt magasságot, megcsonkítjuk.

III. A harmadik évben rendbe hozzuk a második évben kialakított második ágcsoportot, itt 3—4 oldalágra törekszünk, melyeket egyharmadnyira vágunk vissza. Úgyszintén visszavágjuk fejlettségük szerint az első ágcsoport ágait és a sudarat az előbb leírt módon. Az oldalvesszőkön és sudáron előtörő hajtásokból az év folyamán csak azokat hagyjuk meg, melyek a vázágak helyes kiképzését nem akadályozzák.

A következő években tovább metszőik a vázágakat, míg a szintén metszett és felfelé i'yekvő sudáron örvös elhelyezkedésben kialakítjuk a harmadik, esetleg negyedik tartóágak ágcsoportjait. Minél följebb megyünk, annál kevesebb az ágcsoport ágainak a száma és kisebb az ágcsoportok közötti különbség (távolság). Ha sűrűbb-0 SZABAD FÖLDMŰVES

1989. március 29.

ban néhány gyümölcsöt terem.

A termőkaros orsó — faalak használható: alrúa, körte, cseresznye, kajszibarack, meggy, őszibarack és szilva gyümölcsfajtáknál.

A nagyüzemi gyümölcsösök a faalaiknál telepíthetők M IV-es, esetleg M IX-es alanyra (sovány talaj esetében vadalanyra vagy M I-re), háziikertekben M IV-es, de inkább M IX-es alanyra. Jó talajviszonyok esetén célszerű telepítési kötés a 6X4 m, házi kertekben a 2,5X2,5 m (M IX), illetve 3,5X4 m (M IV).

Fajtát illetőleg nagyon jó a Jonathán és a Golden Delicious. Használható még esetleg a Starking, Starkinson, Red Delicious és Staymared fajták.

A termőkaros orsófa egy függőleges tengelyű, emeletrendszer nélkül nevelt olyan gyümölcsfaalak, amelynek tengelyén a vesszők szabálytalanul, de természetesen, a fejlődésnek megfelelően, csigalépcsőszerűen helyezkednek el. Enneik megfelelően a faiskolában az elsőéves oltványokat, amikor elérték a 60 cm magasságot, évközben visszacsípjük és oldalhajtások fejlesztésére kényszerítjük. Orsó alakban meghagyunk 6—8 vesszőt. Az így nyert telepítési anyag eljut a nagyüzemi gyümölcsösbe, illetve házikertbe és kezdődik a telepítés. A gyökerek szokásos metszése és bemártása után a fát elültetjük. Ültetés után lemetéljük, illetve lemetszük a telepítés folyamán megsérült és az éretlen ágakat. E koronaalakításnál nem végzünk visszametszést az oldalágakon, csupán a sudár vesszőt vágjuk vissza fejlettségi állapotának megfelelően, mégpedig a felére (Jonathán, Golden Delicious), vagy kétharmadára (Starking, Stalmared). A tartóágak (oldalágak) lekötését vízszintes helyzetben a rügyfakadás utáni szakaszban végezzük, amikor a nedvkeringés már megindult. Az l.-ves kötözés az egyetlen, viszonylag több gondot igénylő művelet a termőkaros orsófa nevelésének kezdetén. A lekötés, illetve kikötés kétféleképpen történhet a törzshöz, valamint levert karóhoz (spárgával, rafiával), esetleg műanyagszalaggal. Fontos, hogy a tartóágakra ne szorítsuk rá a kötszert, hogy az benője.

Későbbiek folyamán a sudár kineveli a második orsósort, melynek tartóágait a befásodott vízszintes helyzetben álló első orsó ágaihoz kötjük. A lekötést végezhetjük ősszel, vagy a másik év tavaszán. Termőrügy differenciálódás szempontjából jobb, ha a Starking, Téli aranyparmén és Staymared fajták ágait ősszel lekötjük, mert a differenciálódásra hosszabb időre van szükségük, míg a gyöngébb növésű Jonathán és Golden Delicious ágait a tavaszi rügyfakadás után ráérünk lekötni.

A sudár visszametszészét és a tartóágak lekötését öt éven át végezzük, ekkor a korona eléri a három méter magasságot. A harmadik évtől számítva már ritkító metszést is végezzünk, mert az ívben meghajolt tartóágak vízhajtásokat hozhatnak, melyeket tőből el kell távolítani.

összehasonlítva a sudaras koronával, lényegesen kevesebb hozzáértést

ágak támrendszerre vannak kifeszítve, melyek a vízszintessel 45—55°-os szöget zárnak be. Az alany lehet típus vagy vadalany. Nevelhetők egyéves oltványból, esetleg kinevelt koronájú csemetéből. Szálvessző esetében (mely előnyösebb) a kiültetés után 60 cm magasságban metszük vissza a csemetét. Júliusban, amikor az új hajtások már kb. 60 cm hosszúságot érteik el, kiválasztják a két lehetőleg szemben álló legjobban fejlett hajtást, melyek a huzal irányában nőnek. E két oldalhajtáson kívül sudárnak kiválasztunk egy függőlegesen növő hajtást is. A többi hajtást vízszintesen lekötjük, hogy mielőbb termőre forduljanak, de ha sok van belőlük, megritkítjuk azokat.

A következő évben a sudáron — központi tengelyen megrifkítjuk az oldalágakat és az első emelettől 70— 90 cm-re meghagyunk további két oldalvesszőt, ezek képezik majd a második emeletet. Az olasz palméta koronaalakításánál a metszést és a kötést egyszerre kell használni. Tőből eltávolítjuk azokat a hajtásokat, melyek feleslegesek, konikurrálnak a szándékosan meghagyott vázágakkal, viszont a gyengébbeket, melyek nem sűrítik a koronát, ívben lefelé hajlítjuk. Ennél a módszernél nem törekszünk szépségre, arányosságra, inkább a gazdasági vonatkozásokra.

A további években a korona kialakítása megegyezik az eddig leírtakkal. A különbség csupán annyi, hogy minél följebb megyünk az emelettel, annál kisebb lesz a vázágköz. A vázágakat minden évben a korona teljes kialakításáig megigazítjuk és újból kikötjük. Ha metszük ezeket a vázágakat, akkor is csak az első két évben. Kezdetben a látszólag fölösleges, de nem túl buján növő ágakat kíméljük meg lekötéssel, mert ezek fordulnak legelőbb termőre. Amikor viszont a vázágak jól betöltik a vázágiközt (koronát) és már teremnek, ezek az említett ágak fokozatos ritkítással eltávolíthatók.

Az idő előrehaladtával szükségessé válhat a termőrészek, a vázágak leváltása. Ekkor részleges ifjítással új vázágakat hozunk létre, melyeket újból a megfelelő helyzetbe nevelünk. Szükséges nyári zöldmetszést végezni, melynek során a vázágak másodrendű hajtásait ritkítjuk meg, főleg ha azok befelé állnak.

Szóljunk valamit a támrendszerről

is. Kétféle támrendszerű olasz palmetát megkülönböztetünk:

— ideiglenes támrendszerűt és

— állandó támrendszerűt.

Az első esetben kiválasztunk egy olyan lekötési eljárást, melynek során sikerül az első emeletet a kívánt szögbe rögzíteni. A további emelet vázágait a már befásodott első emelethez rögzítjük. Ilyen ideiglenes támrendszernek megfelel 1 szál dróthuzal, melyet vagy keményfa cölöpökhöz feszítünk ki, 70 cm magasságban, vagy egyszerű fenyőkaróklhoz. A másik megoldás, amikor a kiültetett fa mellé fenyőkarókat verünk le X alakban és az X felső részéhez rögzítjük az első emelet vázágait. Az első megoldást a Holovousy Gyümölcskutató Intézetben láttam, a másikat a Dunatőikési Állami Gazdaságban.

Az állandó támrendszer készülhet beton vagy keményfa oszlopokból, magassága változó, egymástól való távolságuk a gyümölcsösvényben 15—20 méter. Nézetem szerint nagyüzemi gyümölcsösben is nagyon megfelel a szőlő támrendszernél használt betonoszlop, kevés módosítással. Az oszlop teljes hossza 260—280 cm. Az oszlop 60—80 cm mélyen kerül a földbe, az első drót 70 cm, a második 140 cm és a harmadik 200 cm magasan van ikifeszítve. Ez a három drót teljesen elegendő akár 5—6 emelet kialakítására, majdpedig a termés zömének megtartására.

Az állandó támrendszer általában nem születik meg egy gyümölcsösben sem a telepítéssel egyidejűleg. így az első 2—3 évben itt is az ideiglenes megoldásra szorulunk, melyet már korábban leírtam. Igyekszünk azonban lehetőleg a második évben az oszlopot leásni és az első, illetve második drótot kihúzni, hogy a vázágakat a megfelelő helyzetbe tudjuk szoktatni.

Az olasz palmétánál, mint már említettem, igen gyakori a vadalanyra történő telepítés. Golden Deliclousnál ajánlatos a 4—5 m sortávolság és a

4.5— 5,5 m tőtávolság. Típusalanyon ugyanennél a fajtánál a sortávolság

3.5— 4 m, a tőtávolság 2—2,5 m.

Azok a szakembereik, akik látták az

olasz palmétát termésben, hazatérve a jövő koronaalakjának nevezték nálunk, mert hektáronként a legnagyobb hozamokat adja. Nem ritkaság a 400— 500 mázsa alma-körte hektáronként. Most, amikor leírtam a múlt, jelen és jövő koronaalakját, fontosnak tartom, hogy néhány sorban összehasonlítsam a három koronaalakot ökonómiái szempontból.

Sudaras korona:

— előnye: kisebb a telepítési költség, mert kevesebb csemete szükséges 1 ha-ra és a telepítés hosszabb •kialakításáig megigazítjuk és újból időtartamra szól;

— hátránya: későn terem, sokba kerül a korona kialakítása, mert szakember végzi és sok munkát ad;

— nehezen munkálható meg a talaj a korona alatt gépi erővel, nehéz a permetezés és költséges;

— nehéz a gyümölcsszüret, mert létráról is kell szedni.

Termős orsó:

— előnye: ikorán terem, jó minőségű gyümölcsöt ad;

— lekötözéséhez nem szükséges szakember, ezért lényegesen olcsóbb. Rövid élettartamnak a fák, ezért avulnak el a fajták;

— a termés nagyobbik (hányada földről szedhető, ezért lényegesen többet leszed egy személy.

— hátránya: a talajmunkák itt is nehezen végezhetők a korona alatt, nehézkes a permetezés és költséges;

— a fa életkora rövidebb.

Olasz palméta:

— előnye: vadalanyra is telepíthető, ami jó fajtamegválasztás esetén többet terem, mint a típus alany. Nagyon jól gépesíthetők az agrotechnikai műveletek, talajmunika, permetezés stb.;

— gépesíthető a gyümölcsszüret, nagyobb a korona.

Hátránya: a támrendszer költséges.

Belucz János mérnök, Nyárasd

1. Sudaras korona metszése a kiültetés évében. Teljes számú vesszőből álló korona metszéséről van szó. A végig szaggatott vonallal jelölt vesszőt tőből eltávolítjuk.

2. A sudaras korona metszése a második évben. Az oldalágak metszését a megjelölt helyeken végezzük. A nagy M-el jelölt három gallyat tőből eltávolítjuk, mert a második emeletet csak följebb alakíthatjuk ki.

3. A termőkaros orsó kialakítása lekötéssel. A lekötést helytelenül végezték, mert a termőkarok ívben voltak meghajtva.

4. A termőkaros orsó kialakítása lekötéssel karóhoz. A lekötést helyesen végezték, vízszintes helyzetben.

5. A termőkaros orsó kialakítása lekötéssel a törzshöz.

9. D.) Koronakialakítás állandó támrencszeren.

8. C.) Ideiglenes támrendszer használata az olasz palméta korona kialakításánál X-használata.

metszéssel és kötéssel

B. A.) Az olasz palméta metszése: az oltvány metszése a kiültetéskor.

7. B.) Koronavesszős fácska metszése, a kiültetés évében.