Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-29 / 13. szám

SZÖVETKEZETEINK ÉLETÉBŐL Ahol fölkarolják a fiatalokat megoldjak a szociális problémákat A NASZVADI szövetkezetben A naszvadl szövetkezetben elbeszélgettem Szabados Istvánnal, a szociális ügyeik vezetőjével és Frone Anton ökonőmussal. Beszélgetésünk a fiatalok és Idős dolgozók körül forgott. Nemsokkal később Paluska Ján alelnők is bekapcsolódott a vitába. Az eszmecseréből kitűnt. Ihogv a vezetőség a fiatalokban látja a szövetkezet jövőjét és ezt az álláspontot vallva úgy oldotta meg a szervezési kérdéseket, hogy a fiatalokból minden szakaszra jusson. Ugyanakkor olyan munkaszakaszok is vannak, ahol ki­mondottan fiatalok dolgoznak. Ilyen munkaszakasz pél­dául a zöldségkertészet, dohánykertészet, a gépjavító üzem stb. De általában fiatalok dolgoznak a traktorokon, gépjárműveken is. Körülbelül 150 fiatal dolgozik e kö­zösben. Ami a fiatalok szakmai nevelését illett, e vezetőség rendszeresen gondoskodik arról, hogy a nyugdíjazás előtt levő szakember helyét szakmailag kész fiatal vegye át. Nem is lehet másként ott, ahol a vezetőség több­sége szakképzett. Azt hiszem, hogy elég megemlíteni azt, hogy a növénytermesztés és állattenyésztés irányítá­sát főiskolát végzett fiatalok Irányítják. Az előbbi sza­kaszt Bálványi László mérnök, az utóbbit pedig Glics László mérnök. Keszi János segédzootechnikus, Mezei Béla segédagronómus és Katona Judit, a baromfifarm vezetője pedig középfokú iskolai képesítéssel bír. A szövetkezet igen sok mezőgazdasági géppel rendel­kezik — 50 traktor, gépkocsi és vontatóeszköz — és ezek javítását házilag végzik — csak kivételes esetben adnak gépet javítani a gépállomásnak —, mert számítá­sukat így jobban megtalálják. Éppen a gépek házilag történő javítása teszi szükségessé, hogy jól képzett mű­szaki szakemberek álljanak rendelkezésre, akik képe­sek folyamatosan biztosítani a különféle járművek, mo­torok üzemképességét. A műhelyekben ez idősebb, tapasztalt szakmebereken kívül 13 szakképzett fiatal dolgozik, akik az Ögyallai Mezőgazdasági Tanonciskola gépesítő! szakán és jól föl­szerelt műhelyeiben sajátították él a, szakmát Ismerete­ket. Ennek tudható be, hogy a gépek karbantartása és javítása jó kezekben van. Markó István gépesítőre nagy felelősség hárul. Közel 100 dolgozó sorsát tartja kezében, melynek többsége traktoros és gépkocsivezető. A róluk való gondoskodás és a velük való törődés egész embert kíván. Markó Ist­ván felelősségének tudatában látja el munkáját. A téli időszakban á Szövetkezeti Munkaiskola keretében to­vábbképző tanfolyamokat szervez — szlovák és magyar nyelven — a traktorosok és gépkocsivezetők részére, ahol a közúti forgalom előírásait, a gépkocsivezetés ismérveit és az ezekkel Összefüggő egyéb teendőket sajátítják el. Az Iskolázás tulajdonképpeni célja, hogy a hajtási jogosítvánnyal rendelkező dolgozók teljes mér­tékben ismerjék a motorokat, az üzemanyagfogyasztási normákat és a már fentebb említett forgalmi szabályo­kat. Frone Anton ökonómus elmondotta, hogy egyre több fiatal marad otthon a községben. Ennek egyik oka az, hogy a fiatalok a közösben is megtalálták a számításu­kat, a másik ok pedig a szövetkezet által folyósított stabilizációs kölcsön. Ezt a kölcsönt mindegyik fiatal elnyerheti, aki a községben szándékozik letelepedni és lakóházat akar építeni. A stabilizációs kölcsön eseten­ként 22 ezer korona. Az 1967-es évben 13 fiatal vette igénybe a kölcsönt, míg az elmúlt évben az igénylők számé már 19-re növekedett. Eddig 42 dolgozónak nyúj­tott ilyenirányú segítséget a szövetkezet vezetősége és további 19 fiatalnak a szövetkezeti lakásépítés keretében nyújtott anyagi támogatást. A fentebb elmondottak csupán egy kis töredékéi ké pezlk annak a sokoldalú támogatásnak, amelyet a nasz­­vadi szövetkezetben a dolgozó fiatalok élveznek. Mert meg kell mondani azt is, hogy a szövetkezeti üzemi klub tevékenységéhez 175 ezer koronával járul hozzá a szö­vetkezet, hogy ily módon biztosítsa dolgozói és a község többi polgárai számára a kulturált szórakozást és mű­velődési lehetőséget. Nincs min csodálkozni, ha a naszvadl fiatalok hűek mariadnak falujukhoz és minden igyekezetükkel a szebb jövő építésén, a közös gazdaság további fejlődésén fára­doznak. A nyugdíjasokról is gondoskodnak A naszvadl szövetkezet taglétszáma 1152, a szövetke­zetben nyilvántartott nyugdíjasok száma 1962-től 152. A szövetkezet ettől az időponttól kezdve azon fárado­zott, hogy a nyugdíjasok részére kellő anyagi alapot teremtsen, A nyugdíjalapot 1964 óta rendszeresen fel­­töltötték, mely alapbői a nyugdíjasok nyugdíját kiegé­szítették, Az elmúlt évben a nyugdíjalapra 239 ezer koronát utaltak át azzal a szándékkal, hogy abból a szö­vetkezeti nyugdíjasok nyugdíját — egy személynél 660, két személynél 400—400 koronára kerekítik ki. Tehát mielőtt méig a kormány jóváhagyta volna a nyugdijak rendezését, a naszvadi szövetkezetben olyan határozatot fogadtak el, melynek értelmében a nyugdíjasok 600, Illetve 400—400 korona nyugdíjat kaptak volna. A való­ságban ez azt jelentette, hogy az a nyugdíjas, aki ez államtól 260 korona nyugdíjat kap és csak egyedül van, akkor a szövetkezettől további 340 koronát kapott vol­na. Miután a nyugdíjak rendezését a kormány törvény­­erejű rendelettel szabályozta, a szövetkezet csupán 30 ezer koronát kénytelen e célra fordítani. A szövetkezeti nyugdíjasokról történő gondoskodás egyéb vonatkozásban is megnyilvánul. Például abban Is, hogy a nyugdíjasok személyenként 15 ár háztáji földet kapnak, amelyet a szövetkezet díjmentesen készít elő. A 15 ár föld termése lehetővé teszi a haromfi és egyéb háziállat tartását. Ugyancsak az elmúlt évben minden egyes nyugdíjasnak lehetővé tették 1 métermázsa gabona hivatalos áron — 170 korona — való vásárlását. — Az élet természetes folyamataiként évente 25—30 dolgozónk megy nyugdíjba — tájékoztat Frone elvtárs. — Ezzel a leforgácsolódással számolunk és biztosítjuk az utánpótlást. Még egy dologról kell említést tenni, amelyet a nasz­­vadt EFSZ nyugdíjasai élveznek. Mégpedig arról, hogy a szövetkezet lehetővé teszi részükre az üdülést azáltal, hogy költségek 70 százalékát viseli. Bizonyára lesznek olyan nyugdíjasak e naszvadl szö­vetkezetben, akik nem mindenben értenek majd egyet az Itt elmondottakkal, de azoknak meg kell érteni, hogy vannak esetek, amikor a legjobb akarat mellett sem lehet minden problémát megoldani. Andrískin József BECSÜLJÜK MEG ŐKET! Szövetkezeteink főleg az utóbbi év­tized második felében kezdtek igazán izmosodni, gazdaságilag megerősödni. Az, hogy ma többmilliós értékű kö­zös vagyont tudhatnak magukénak a szövetkezetek tagjai, ez főként össze­tartásuknak, szorgalmuknak, a közös­ség erejébe vetett hitüknek, s nem utolsó sorban a kommunista párt földművespolitikájának köszönhető. Mert ki bizonygatta, hogy a iközös gazdálkodás útja az egyedüli, amely megszabadítja földműveseinket az örökös létbizonytalanságtól, mint a párt, a kommunisták?... Az akkor elhangzott szavakat — azok igazát — két évtized határán lemérhetjük. De lemérhetik azok is. akik nagyon bo­rúlátóan festegették, nem életképes a iközös gazdálkodás, elöbb-utóbb csődbe jut. Az utóbbi években mind több mód, lehetőség nyílik arra is. hogy a szö­vetkezeti tagok szociális problémái, iránt, akik a kezdet kezdetén, s utá­na a szűkösebb, mérleghiányos esz­tendőkben is szívósan helytálltak e iközösj termelőmunkában, vállalva a dolgok nehezét azok helyett Is, akik annakidején könnyelműen faképnél hagyták a szövetkezetét. Vajon az egykor derék hadat képe­zek, a közös szekerét kátyúból előre­­mozdftók tehetnek-e arról, hogy el­szállt felettük az Idő? Hogy erejük, munkabírásuk megfogyatkozott? Tes­tükbe egészségőrlő betegség ütött tanyát? Nemi Nem ők tehetnek rőla! De az illetékes Illetékesek igenis, törődjenek azzal, hogy a szövetkezett mozgalom veteránjai, úttörői, kiörege­dett tagjai őket megillető bánásmód­ban részesüljenek. Úgy, mint azt a nagymegyeri, búcsl és más szövetke­zetekben teszik. Öröm volt látni, mily emberségesen törődnek itt az időseb­bekkel. Milyen megható jelenet tanú­ja lehettem nemrégiben a gadőci szövetkezetben is, ahol a szövetkezet nyugdíjba vonult zootechnikusát, Adam Masár bácsit búcsúztatták, s ajándékkal kedveskedtek a tagok. Tizenhét éven át zootechntkusi tisz­tet töltött be, (a képen: Varga Kál­mán, a szövetkezet elnöke átnyújtja a megbecsülést érzékeltető ajándékot a nyugdíjas Masár bácsinak). A cikk legelején némi szorongásról esett szó. Bántó, hogy olyan esetek — mint az öregek számkivetettsége — több helyütt Is előfordul. Gömöri származású frő-tanltó névrokonom mondotta egy ízben: Félő, hogy a vaskapukkal az emberek szíve is be­zárul. Aggodalmával jómagam Is osz­tozom, Számkivetettség helyett méltó meg­becsülést a szövetkezeti mozgalom veteránjainak. Ez ts emberség dolga! N. Kovács István kisebb gondjai is megoldódjanak. Ezt a célt szolgálja a szociális alap is, valamint a szociális bizottság, amely szorosan együttműködve a közös gaz­daság vezetőivel, eredményes munkát végezhet. Tapasztalatok egész sora bizonyítja: ott, ahol az említett bizott­ság nnicseri megárahagyatva, a veze­tőség időről időre számonkéri a fel­adatok teljesítését, az eredmény sem várat sokáig magára. Remélem, a kedves olvasó nem tart ünneprontónak, Mert az eredmé­nyek mellett a vadhajtások nyesege­­téséről sem mondhat le a tollforgató. Még akkor sem, ha a szövetkezeti mozgalom húsz esztendő határvona­lához érkezik. Szóvá kell tenni, hogy jónéhány szövetkezetben — tisztelet a kivétel­nek'! — aránytalanul kevés gondot fordítanak a tagok — főleg az idő­sebbek — szociális problémáinak a megoldására. Annak ellenére sem, hogy a szociális alap anyagi eszközei ezt lehetővé tennék. Ha kutatjuk en­nek okát. hamar kitűnik: ez ilyen közős gazdaságokban nemcsak a szó ciális bizottságok tagjai, de a tiszt­ségviselőik, vezetők sem tudatosítják eléggé, hogy a mllltős javak csakis a tagok együttes erejével, azok szor­galmával hozhatók létre. Tehát, szó ciális helyzetük figyelemmel kísérése sem lehet számukra közömbös. Szerencsére nem általános jelen­ség, de még szórványosan sem sza­badna előfordulnia, hogy a munkából kiöregedett tagok számkivetettek le­gyenek. — Egyes vezetők nagy „ügy­­buzgóságát" méltón aláhúzza meggon­dolatlan kijelentésük is: „Hát mi tu­lajdonképpen a szövetkezet? Aggok háza. vagy szociális otthon?“ ., Mit tükröznek az ilyen, vagy efféle kijelentések? Semmi mást, mint jó adag közöm­bösséget, lebecsülést, éppen azok A nagysallói szövetkezet gépesített brigádközpontján először a műhely­­vezető Kovács Árpáddal találkozunk. Vígikedélyű ember, tömören, talpra­esetten válaszol kérdéseinkre. De amint a beszélgetésből kiderül, érti a dolgát is. Olyan műhelyt Irányít, aminek messze környéken hírneve van. Jó karban tartott, üzemképes járműveikkel és más mezőgazdasági gépeikkel alkalomadtán a szomszéd szövetkezeteknek is segítenek. Ügy emlegetik ezt a brigádot, hogy az mindenkor bevetésre és munkára kész. Amikor a brigád életéről, a ja­vítási munkák minőségéről érdeklő­dünk, a műhelyvezető csak röviden ennyit mond: — A fegyelem a jő munka alapja. Ml megbecsüljük az embereket, meg­felelően díjazzuk Is munkájukat, de a munkafegyelem megsértője ellen szigorúan járunk el. Nálunk kollek­tív felelősség alakult ki. A hanyag szerelőt vagy traktorost nem a veze­tők, hanem az egész kollektíva ítéli el. Amikor a műhelyvezetővel végigjár­juk a termeket, beszélgetünk javítók­kal, traktorosokkal, az a benyomá­sunk, hogy tényleg példás a fegye­lem és mindenki Igyekszik, hogy le­hetőleg a legjobb minőségű munkát nyújtsa. Összesen 57 traktort, 6 kom­bájnt és más mezőgazdasági gépet javítanak. Nem kis feladat ez. De a műhely dolgozói megbirkóznak vele, mégpedig helyben. — Minden javítást itthon, a műhe­lyünkben végzünk, alkatrészeket Is újltunk fel és alkatrészekkel olyan jól állunk, hogy még a szomszéd me­zőgazdasági üzemeket is kisegítjük — mondja az Időközben érkező Kovács József gépesítő. — Ezek szerint nem küzdenek al­katrész-hiánnyal? — Azt éppen nem mondhatnánk. Bár ez az alkatrész-hiány nem veszé­lyezteti a géppark üzemképességét. A régi Zetor—25-ös traktorok Javítá­sához nehéz alkatrészeket szerezni, de cserebere alapon ezt is megoldot­tuk. — Pszt. , . teszi a szájára az ujját a másik Kovács — nehogy elárulj va­lamit, még rájönnek a turpisságra, az­tán a gépeink meg állhatnak'a mű­helyben. Később kiderült, hogy milyen úton szerzik az alkatrészeket, nem tör­vénybe ütköző módon, meg kell hagy­ni, hogy ügyesek. Miért ne tennék, ha igv könnyíthetnek magukon! Szé­­gyeljék magukat a mezőgazdasági gépgyárak, hogy nem biztosítanak elég alkatrészt. A beszélgetés és ismerkedés köz­ben megtudtuk, hogy a nagysallói szövetkezet gépesítő brígádközpont)a hírnevének megfelelően működik, de emellett kíváncsiak voltunk, milyen a kollektív élet, hogyan vigyáznak egymásra, milyen Intézkedéseket tesz­nek a balesetek megelőzésének érde­kében. Említettük már, hogy a fe­gyelemsértőket az egész kollektíva elítéli. Ez Jellemző a brigád munka­­kájára, közösség! életére Is. A gép­idén szövetkezeteinkben is méltón ünnepelték s nőnapot. Vidámak a cser­háti lányok és fiatalasszonyok is. Nem csoda. A virág és a vendégség mellé egy-egy tálcát és díszes törölközőkéi kaptak. Bállá felv. A KÉT KOVÁCS BRIGÁDJA parknak 98 dolgőzőla van és ez a kollektíva nagyon összekovácsolódott. Újabban már olykor-olykor névnapot vagy más jelentősebb eseményt is ün­nepelnek, Kisebb-nagyobb figyelmes­séggel kedveskednek egymásnak. Katrnák János, amikor nősült, például egy teljes horgászfelszerelést kapott a brigádtól. Ha kezébe veszi, mindig a brigád tagjaira gondol és ez a kis ajándék is még jobban a munkatár­saihoz fűzi. Beszéd közben megkérdezzük a gé­­pesítőt, milyen intézkedéseket tesznek a balesetek megelőzésének érdekében. — Sík területen műveljük a földe­ket, tehát kevesebb az eshetőség a balesetekre. Mégis nagy Jelentőséggel bír, hogy az utóbbi években súlyo­sabb baleset nem fordult elő. Mind a két Kovács, meg a többi Javító, traktoros élénken beszél erről a problémáról. A beszélgetésből az tűnik ki, hogy a balesetek megelőzé­sét elsősorban a járművek szigorú technikai ellenőrzésében látják. Még véletlenül sem fordul elő, hogy vala­melyik traktoros rossz fékekkel hagy­ná el a gépparkot. Mégpedig nemcsak azért, hogy a géppark vezetőitől fél­nek, hanem azért is, mert a traktoro­sok ha látják, hogy jármüvük nem üzemképes, nem hajlandók azt vezet­ni. Tudják, ha valami baleset érné őket, akkor elsősorban ők fizetnének rá. Nemrég Borka Lajos traktoros észrevette, hogy a pótkocsin rosszak a fékek és addig nem ment munkába, míg a műhely dolgozói meg nem javí­tották. Feltesszük a nagy kérdést, milyen sikerrel harcolnak az alkohol ellen? — Aki ittas, az nem mehet munká­ba, jelenti ki a gépesítő. Ezen a téren szigorúan járnak el. Ha valaki először jön borgőzös han­gulatban a brigádra, egyszerűen ha­­zaküldik. Ha többször is megismétli, akkor rövidebb vagy hosszabb időre eltiltják a traktor vezetésétől. Megte­hetik, mert az 57 traktorra 150 trak­torosuk van. Ennyien rendelkeznek hajtási igazolvánnyal. Van tehát miből válogatni. Nagy ég hírei brigád a nagysallói, A nagy Jelző mindenképpen ráillik. Példás a munkafegyelem, jóminőségfi a munka, üzemképesek a gépek, ösz­­szeforrott a kollektíva, kevés a bal­eset és ez mind a fegyelemnek kö­szönhető. Csakis ilyen brigád fejthet ki jő munkát a szövetkezetben. Nem akármilyen géppark ez.. Amellett, hogy a szövetkezet mezőgazdasági és egyéb munkáit időben és jó minőségben végzi, más munkákkal is foglalkozik. Például 34 szövetkezetbe szállítják a helyi tejcsarnokből a dúsított tejet, de van paprika malomjuk és műtrá­gya őrlő malmuk Is. A műtrágya fe­lét minden évben megőrlík és így szó­ráskor a csomósodott műtrágya nem okoz nekik gondot. Az utóbbi példák­ból is láthatjuk, hogy a brigád nem­csak fegyelmezetten, hanem éssze­rűen Is dolgozik és jelentős hasznot hoz a szövetkezetnek Ilyen tehát a két Kovács -brigád je. BÁLLÁ 10ZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom