Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-29 / 13. szám
Bratislava, 1989. március 29. Ara: L— Kés XX. évfolyam, 13. szám. Az egységes fellépés fontossága Az SZLKP KB 1969. márciusi plenáris ülésének — mely elemezte a Jelenlegi politikai helyzet problémáit — határozatában egyebeik közt ez áll: „Különösen pedig az fontos, hogy a kommunisták a társadalmi tevékenység minden szakaszén egységesen, fegyelmezetten lépjenek fel.“ Nem véletlen, hogy a Központi Bizottság felhívja a figyelmet az egységes fellépés fontosságára. Az utóbbi időben ugyanis mintha olykor lebecsülnénk az egységes fellépés szerepét. Sőt, egyes párttagok szinte fegyelmezetlenül megsértik a minden kommunistára egyaránt kötelező, egységes fellépés követelményét. Ezért teljes mértékben indokoltan mutat rá az SZLKP KB-a a fegyelmezettség szükségességére is. Ogy gondoljuk, ki-iki a gyakorlatban is találkozhat olyan „példákkal“, melyek, bizony arról tanúskodnak, hogy nem mindig lép fel minden kommunista egységesen. De miért éppen a kommunisták fellépéséről beszélünk? Pontosabban: miért csak róluk beszélünk? A pártonkívüliek fellépése, magatartása talán nem fontos? — kérdezhetné valaki. A válasz persze csaik az lehet, hogy mindenkinek az egysége egyaránt szükséges — kommunistáké és pártonkívülieké egyaránt. Ám ha a párttagok közt baj van az egységgel, akkor a pártonkívüliek egységére hogyan számítsunk?! Hiszen a pártonkfvüliek tábora (amely lényegesen nagyobb a párttagokénál!) a lehető legkülönbözőbb elképzelésű és érdekeltségű embereket foglalja magában, míg a kommunista pártban azok tömörülnek, akiknek nézeteik, elképzeléseik és főleg eszméik többé-kevésbé azonosak. Legalábbis ez igazi kommunisták esetében. Más kérdés azonban, ha valaki valamilyen érdekből Jelentkezett a pártba — minek tagadnánk: ilyen Is akad! Már csak azért sem engedhetjük meg a párttagok egységes, fellépésének megbontását, mert a kommunisták magatartását a pártonkívüliek is mindig példaképüknek tekintették. A „példakép“ pedig sosem lehet rossz, csak „példás“. Az egységes fellépés lényege, szükségessége azonban mindenekelőtt azért időszerű, mert nélküle társadalmi fejlődésünk teljes konszolidálódása, problémáink maradéktalan megoldása elképzelhetetlen. Egyszóval: mindannyiunknak a kötél ugyanazon végére kell állnunk, ha el akarjuk húzni. Feladatunk pedig oly sok, hogy valóban mindannyiunk erejére, munkájára szükség van, ha meg akarjuk oldani. De nézzük meg konkrétan, miben nyilvánul meg az egységes fellépés hiánya. S hadd jegyezzük meg azonnal — a szocializmus ügye ellenzőinek nagy szomorúságára —, hogy az egység a kommunisták soraiban általában most is megvan, csupán az utóbbi időben tanúi lehettünk egyes negatív jelenségeknek is. Főleg a novemberi plénum határozatának — mely megjelölte az egyedül járható utat társadalmunk számára — olykort vitatására, be nem tartására gondolunk. Pedig végre mindenkinek meg kellene értenie, hogy a felesleges viták, a szőcséplés és a nagy szavak ideje lejárt, s most már elérkezett a tettek, a mindennapi alkotó-termelőmunka ideje. Ez persze korántsem zárja ki az indokolt viták, eszmecserék lehetőségét. Továbbra azonban nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan fontos pártdokumentumokat, mint a Központi Bizottság határozata (s általában a pártszervek határozata) felülbíráljunk, s ne teljesítsük. A pártszervek határozatai az egyén, a tag számára — az alapszabályok értelmében — mindig kötelezőek voltak, ezért teljesítésüket sosem tagadhatta meg. Az esetleges hibákra, fogyatékosságokra persze nemcsak hogy figyelmeztetheti a tag a szervezetet, hanem kötelessége is az. Ám ha a határozatokat ki-iki saját kénye-kedve szerint fogná fel és teljesítené, okkor sohasem jutnánk előre. Márpedig ilyen esetekkel is találkozhatunk az utóbbi időben. Az egyik falusi szervezetben például a tagságnak csaknem a fele hónapok óta nem jár a taggyűlésekre csak ezért, mert nem ért egyet a jelenlegi pártbizottság összetételével. Pedig azt a tagsági gyűlés választotta meg — méghozzá titkos szavazással. Olyanok is akadnak, akik még a tagsági illeték megfizetését is megtagadják. Ennél fogva a szervezet Jelenlegi vezetősége úgyszólván teljesen tehetetlen programja megvalósítására, illetve bármilyen munka végzésére. Talán mondani sem kell, hogy az egység megbontó! nemcsak a helyi szervezet határozatait veszik semmibe, hanem a felsőbb pártszervek s köztük a Központi Bizottság döntéseit, utasításait is. Mindezt jól ki tudják használni azok ez elemek, melyek a párt tekintélyének „lejáratásán“ fáradoznak. Ezért alaposan el kellene gondolkodnia magatartásán minden olyan párttagnak, aki eddig nem tanúsított kellő fontosságot e kommunisták egységes fellépésének. A pártszervezetnek viszont bizonyos esetekben a kevésbé népszerű megoldáshoz kell folyamodnia, vagyis a fegyelmezetlen párttagok, az egység megbontóinak felelősségrevonásához, amit a tagság túlnyomó része el is vár. Meggyőződésünk azonban, hogy ilyen esetekre csak ritkán kerül majd sor, mivel az egységes fellépés fontosságát előbb-utóbb mindenki megérti. Korunk, elért eredményeink és megoldatlan problémáink értetik meg velünk a legjobban ezt a döntő követelményt. (F-e) Terméskilátások Felejthetetlen nap A múlt héten kezdődtek meg Budapesten és egész Magyarországon a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulójának jubileumi ünnepségei. A magyar nép nagy történelmi jelentőségéhez méltón ünnepelte az első magyar szocialista állam megalakulásának félszázados évfordulóját. Az ünnepi események az Országházban tartott nagygyűlésen csúcsosodtak ki, ahol a magyar párt- és közélet vezető személyiségein kívül képviseltették magukat a Szovjetunió, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Lengyelország, Románia, Jugoszlávia és az NDK párt- és kormányküldöttségei. Ott voltak az Országház gótikában pompázó üléstermében a forradalmi harcok még élő hős katonái, az első magyar proletárforradalom résztvevői, köztük Kún Béláné, Szamuelly Tiborné, Hevesi Gyula és másak. Az ünnepi szónok Kállai Gyula, a Parlament elnöke, joggal értékelte a Tanácsköztársaságot a magyar nép újabbkor! történelme kiemelkedően nagyjelentőségű eseményének. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után elsőnek a magyar munkásosztály vívta ki hatalmát és hozta létre a marxi-lenini alapelveken felépülő szocialista államot, és erre a forradalmi tettére méltán lehet büszke. Erre a nagyszerű hagyományra épül a mai Magyar Népköztársaság. Ez a forradalmi tett örökérvényű példája a szocialista eszmék legyőzhetetlen erejének, a szocializmus felsőbbrendűségéneik, a legnemesebb hazafiságnak és szocialista humanizmusnak. A dicső 133 nap fénye azóta is tovább árasztja melegét, megtermékenyíti a szocialista vívmányok védelmére kifejtett akaratot és éberséget, egységbe kovácsolja a kommunisták és a nép, az egész magyar társadalom szocialista irányú törekvéseit. A dicső 133 nap felemelő hagyomány az élőknek, de fogalommá válása nem lenne teljes, ha csak a győzelmei és nagyszerű előremutató politikai tettei tükrében látnánk. A négy és fél hónapig tartó szocialista hatalom nemcsak a burzsoá uralmat zúzta tönkre, nemcsak igazságos és népi érde-Az őszi gabonafélék jól átteleltek £ Lucernamagból nem lesz hiány £ Fellendítjük a kukoricatermesztést O A Mezőgazdasági és Közélelmezésügyi Minisztérium mezőgazdaságfejlesztési szakosztályának dolgozójával, Ing. Vendelin Péterrel beszélgettünk el az időszerű problémákról. — Mérnök elvtárs, hogyan teleltek át az őszi gabonafélék? — Általában elégedettek lehetünk. A tavaszi ellenőrzések azt mutatják, hogy az őszi búza vetésterületéneik túlnyomó részén a növényzet állapota kitűnő. Csupán az alacsonyabb fekvésű búzaterületeken található gyengébb növényállomány, ahol a talaj és a felszíni vizek okoztak kárt. Egyébként a búza vetésterületének 70 százalékán a Mironovszkája fajtát termesztjük, amely a szakszerű tápanyagellátás következtében az idén is gazdag termést ígér — Mi a helyzet a tavaszi árpa termesztésében? — Teljes mértékben előnyben részesítjük az új árpafajtákat. Az idén a mezőgazdasági üzemekben az árpa vetésterületének mintegy 50—60 százalékán Dvoran, Jantar, Diamant és Sladar fajtákat termesztenek. Ha már a tavaszi gabonafélékről beszélek, megemlítem, hogy a zabból nagyobb mennyiségű vetőmagot ki kellett cserélni az alacsony csírázóképesség miatt. A hiányzó mennyiséget Csehországból pótoltuk. — A takarmányalap megteremtése érdekében elegendő lucerna- és vörösheremaggal rendelkezünk? — Sajnos, a vörösheremagból hiány mutatkozik, amit a mezőgazdasági üzemek saját készleteikből kénytelenek pótolni. A lucernamagnál már lényegesen kedvezőbb a helyzet, mert Magyarországról 20 vagonnal hoztunk be. A közelmúltban ráadásul még négy vagon Sin Alfa fajta lucernamagot vásároltunk, szintén Magyarországról, amely a mi viszonyaink között is jól meghonosodhat. — Az utóbbi években jelentősen visszaesett a kukoricatermesztés. Sikerül ezt az idén fellendíteni? — Valóban, az utóbbi években jelentősen csökkent a kukorica hektárhozama. Tavaly például átlagosan 32 mázsát takarítottunk be hektáronként. Szükségesnek tartjuk fellendíteni és felfrissíteni a kukoricatermesztést, ezért a tavalyi kísérletek alapján jelentős mennyiségű külföldi hibridkukoricát hoztunk be. Jugoszláviában az eredetileg tervezett 185 tonna vetőmag helyett 209 tonna (16 db hibridkukorica), Romániában a tervezett 500 tonna helyett 750 tonna, Magyarországon pedig 372 tonna helyett 550 tonna (7 hibrid) kukoricát vásároltunk. — Hány hektáron termesztjük majd a külföldi hibridkukoricát? — Szlovákiában a kukorica vetésterülete megközelítőleg 125 ezer hektár. Ebből a szövetkezetek és az állami gazdaságok tulajdonát 70 ezer hektár képezi. Számításaink szerint az idén a szocialista szektor földjeinek 90 százalékán külföldi hibridkukoricát termesztünk majd. — A kukoricatermesztők bizonyára örömmel veszik tudomásul az új román gyártmányú SPC-8 típusú pneumatikus vetőgépek érkezését. Mi a helyzet ezen a téren? — Köztudott, hogy csak pontos vetéssel érhető el gazdag termés. Az új hibridkukorica pedig megfelelő vetőgépeket igényel. Ennek megfelelően Romániából 300 db SPC—6-os típusú, pneumatikus vetőgépet vásárolunk, amelyből 190 darabot már megküldték. — Befejezésül még szeretném megjegyezni, hogy a kukoricatermesztés fellendítése érdekében április másodikén a Mezőgazdasági és Közélelmezésügyi Minisztérium szlovákiai méretű kukoricatermesztési értekezletet rendez Komáromban, ahol főleg a külföldi kukoricahibridek agrotechnikájának ismertetésére, az SPC—6 jelzésű vetőgép bemutatására, és természetesen a kukoricatermesztés fellendítése időszerű kérdéseinek megvitatására kerül sor. Tehát mindent megteszünk az idei gazdag termés érdekében, ezért reméljük, hogy sikerül ismét fellendíteni Szlovákiában a kukoricatermesztést, amely a népgazdaság számára nagy jelentőséggel bír. Ing. KAJTOR PÁL keket védő törvényeket alkotott, de harcolt Is. Harcolt, mert harcolnia kellett, ha életben akart maradni. Több oldalról rontott rá a reakció. A román bojárok kormánya egész hadseregét vetette be a fiatal munkásállam ellen, a cseh burzsoázia pedig a frontokról hazatért légionárius ezredeket indította a véres testvérharcba. A lengyel földesuraik kormánya elzárta a magyar forradalom segítségére siető szovjet hadsereg útját. De a hazai reakció, a levitézlett mágnások és dzsentrik klikkje sem nyugodott. Ellenforradalmi felkeléseket szított, és a Tanácsiköztársaság alapjait féktelen rágalmazó propagandával igyekezett aláásni. Ellenség volt tehát elég, és mindezt betetézte a nyugat-európai burzsoá kormányok félelemből származó ellenszenve, akik diplomáciai úton szigetelték el a Tanácsköztársaságot. Az önvédelem kényszerű parancsa teremtette meg a Vörös Hadsereget, amely hónapokig védte az ország határait, hatalmas csapásokat mérve a szocializmus ellenségeire. A hosszú és véres harcok után bekövetkezett vereséget az ellenség túlsúlya, az árulás, és a jobboldali vezetők gyáva opportunizmusa okozta. A Vörös Hadsereg nemcsak eszmei alapjában volt nemzetiközi. Soraiban szovjet katonák, szlovák, román, szerb, horvát, osztrák munkások és parasztok küzdöttek a szocializmus ügyéért, a forradalom védelméért. A délszlovákiai fronton harcoló páncélvonat parancsnoka — aikít mint fiatal 14 éves gyerek ismertem — Jelinek nevezetű cseh altiszt volt. A nemzetközi dandár soraiban ugyanazon a fronton nemcsak Európa minden országából sereglett forradalmárok, hanem más világrészeik proletárjai is harcoltak. A Párkány melletti Béla község idősebb lakói bizonyosan emlékeznek még a dandár sok nemzetiségű összetételére. Ebben a községben volt ugyanis néhány hétig a dandár főhadiszállása. A Tanácskormány nem feledkezett meg nemzetiközi kötelezettségről sem. Elősegítette Kelet-Szlovákiában a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulását, amely a szlovák munkásosztály történetének legfényesebb lapjain foglal helyet. Dél-Szlovákia magyar nemzetiségű dolgozói tömegesen léptek be a Vörös Hadsereg soraiba, hogy védjék az első közép-európai munkáshatalmat s egyben jó szolgálatot tegyenek Csehszlovákia munkásmozgalmának, nemzetköziségük példamutatásával. Sokan áldozták fel fiatal életüket a Duna innenső oldalán, Salgótarjánnál és Kelet-Szlovákiában a proletár forradalom győzelme érdekében. És bizony jó lelkiismerettel nem állíthatjuk, hogy teljes megbecsülést élveznének társadalmunk részéről. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista építésében a társadalom demokratikus átformálásában, a nemzetköziség aktív védelmében elért sikereinek jelentős tényezője volt az első magyar szocialista állam hagyománya. De abban sem kételkedem, hogy a szlovákiai magyar dolgozók politikai szilárdsága és helytállása napjaink bonyolult eseményei közepette azt a politikai érzéket tanúsítja, melynek jelentős kifejlesztője és serkentője a dicső Magyar Tanácsköztársaság volt. Perl Elemér
