Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-29 / 13. szám

BEL- ES KÜLPOLITIKA Az értelmiségre nagy feladatok várnak A terebesl járás CSEMADOK vezető­ségének kezdeményezésére a hét ele­jén értelmiségi találkozót hívtak ösz­­sze Agcsernyőn, mintegy száz értelmi­ségi dolgozó részvételével. Ez a ta­nácskozás szerves része annaik a po­litikai megújhodásnak, melyet a ja­nuár utáni helyzet alakulása hozott magával. A találkozó jelentőségét lényegesen emelte Dobos László mi­niszter és Tolvaj Bertalan államtitkár részvétele. Az Üsvtt szálló nagytermé­ben egy olyan lelkes, magyar nemze­tiségű, felelősségük teljes tudatában álló értelmiségi kollektíva jött össze, mely meglehetősen jól tájékozódott nemcsak a Bodrogköz legégetőbb gaz­dasági és kulturális kérdéseiről, ha­nem Ismeri az ország minden fonto­sabb bel- és külpolitikai problémáját. Erről leginkább a szellemes, nagyon tartalmas, részleteiben konkrét vita folyamán győződhettünk meg. Dobos László megnyitó előadása után — melyben Ismertette a legfon­tosabb belpolitikai kérdéseket, külö­nös tekintettel a nemzetiségi kérdés alakulására — a jelenlevők Tolvaj Bertalan érdekes és lenyűgöző elő­adását hallgatták meg. Tolvaj elvtárs egyebek között a következőket mon­dotta. — Értelmiséginek számítanak azoík, akik szellemi tevékenységgel tartják fenn magukat. Ennek a tevé­kenységnek azonban hasznosnak kell lennie. Intelligens ember az, aki a je­lenségek közötti összefüggéseket meg­látja és a köz javára hasznosítja. To­vábbá beszélt a hagyományok ápolá-A NÉPI KAMARA ÉS A NEMZETEK KAMARÁJA külügyi bizottságának ülé­sén Ján Marko külügyminiszter tájé­koztatta a képviselőket külpolitikánk aktuális kérdéseiről és a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácsadó Testületé budapesti üléséről. Többek közt kije­lentette, hogy az atomfegyverek elter­jedésének veszélye napjainkban idő­szerű és erre való tekintettel az a véleményünk, hogy az atomsorompö egyezmény életbe léptetése nemcsak hasznos lenne, honem egyben további leszerelési intézkedések megvitatásá­ra is ösztönözne. Az eddiginél kedve­zőbb feltételek jönnének létre az or­szágok egymás közötti megegyezé­sére. A Varsói Szerződés védelmi tömö­rülésének számítania kell minden es­­hotőságre, s minden pillanatban ké­szen kell állnia arra, hogy azonnal elháríthassa a katonai agressziót. A tagállamok kormányainak budapesti felhívása az európai országokhoz tel­jes mértékben megfelel külpolitika) érdekeinknek és törekvéseinknek. Ahogy a kormány már ez év január 30-i nyilatkozatában hangsúlyozta, hajlandó a békés együttélés alapján fejleszteni az együttműködést a nyu­gat-európai országokkal. Kapcsolato­kat akarunk teremteni és megbeszélé­seket folytatni ezeknek az országok­nak kormányaival, az európai kap­csolatok és együttműködés javításá­nak lehetőségeiről és b biztonság megszilárdításéról. A KOMÁROMI JÁRÁS DOLGOZÓI­NAK és mezőgazdasági üzemeinek képviselői felkeresték Alexander Dub­­ftek elvtärsat a CSKP KB első titkárát. Az öttagú küldöttséget Varga Gyula, az SZLKP komáromi járási bizottságé­nak titkára vezette. A közvetlen és barátságos beszél­getés alkalmával Dubőek elvtárs töb­bek közt kijelentette: „Szerencsére elmúltak mér azok az idők, amikor a felső szervek adtak tanácsot a föld­műveseknek, hogy mikor kell szán­tani, vBtni. aratni. A szövetkezeti el nökök és a mezőgazdasági dolgozók jobban tudják, mikor mi a tennivaló. A központban az lenne az elsőrangú feladat, hogy megszervezzük a mező­gazdaság száméra nélkülözhetetlen szolgálatokat, ügyeljünk azok minő­ségére a mezőgazdasági gépektől kezdve egészen az ipari trágyáig. Minden hiba ellenére látnunk kell azokat a forradalmi változásokat, amelyeken a mezőgazdaság átment.“ A komáromi járás képviselői beszá tűnitek eredményeikről. Elmondották, hogy a járásban 11)84 éta a mezőga* fiasági termelés 30 százalékkal nőtt, és értéke egy hektár mezőgazdasági területre ma 10H05 korona. A járás igen jelentős zöldségtermesztő kör­zet. amely évente 20 100 vagon zöld­séget ad a piacra. sáról és az új, szocialista hagyomá­nyok kialakításáról. Megjegyezte, hogy ez rendkívül fontos eleme az értelmiség tevékenységének. Itt Fábry Zoltán szavalt idézte: Nyelvhűségre és emberségre vagyunk kötelezve mindörökre. A hagyományőrzés a pro­gresszivitásra kell. Történelmünk, iro­dalmunk legkiválóbb személyiségei mindig a haladás mellett álltak. A párt pozitív irányzata egybe esik ez­zel a törekvéssel. Az igazságktmon­­dás, Igazságkeresés ennek nélkülöz­hetetlen feltétele. Értelmiségünk fel­adata a hovatartozés tudatának éb­resztése Is. Egy adott földlhöz, egy adott néphez való kötöttség követe­lése ez. A magasabb pozíciókba ju­tottak lelkiismerete ne feledje ezt. Akik már nem tudnak felháborodni, eltunyultak. A reális határokat érez­ni, tudatosítani kell. Nem szabad na­cionalizmusba süllyednünk. A hagyomány ápolásról szólva meg­említette Tolvaj elvtárs azt is, hogy a nagykaposl Erdélyi János ünnepsé­gek rendszeres megtartása jó hagyo­mánynak bizonyulhat. Jó volna éven­ként megtartani a bodrogközi napo­kat is. Hiszen ez már több tájegység­nél így van. Vannak Szenei Molnár Albert Napok, komáromi Jókai Na­pok. Itt ebben a járásban Is volna miről és kiről megemlékezni. . Egy ideig Szentesen lakott a jókai csatád, Ktnályhelmecen megfordult Petőfi és még egyéb megemlítésre méltó ese­ményeket is találhatnánk tájegysé­günk "történelmi múltjában. Az értelmiségnek nagyobb szerepet kell vállalnia a közéletben. Nem sza­bad visszarettenni a megbízatásoktól, a funkcióktól. Jobban kell hallatnunk hangunkat, mint azt eddig tettük. A siránkozás nem segít, cselekedetekre van szükség. Ékes példája ennek a esernyői magyar iskola megalapítása. Amíg fentről vártuk a segítséget, ad­dig nem történt semmi. Végül az ér­telmiségiek meggondolták, összefog­tak és szeptemberben megnyílik eb­ben a mintegy kétezer lelket szám­láló többségében magyar nemzetiségű lakosokból álló községben is a magyar iskola. Nagyon fontos feladata az értelmi­ségnek a közvélemény alakítása, for­málása is. Az életképes, jól tájékozó­dott, politikailag fejlett szellemi dol­gozók lehetnek a legjobb kifejezői a nép törekvéseinek, álmának, vágyá­nak. Ki támogathatná a nép kulturá­lis és szellemi fejlődését, ha nem az értelmiség? Még mindig nem erősö­dött meg az egyszerű emberekben az a tudat, (hogy a lehető legmagasabb műveltségre kell törekednünk. Ez leg­inkább a mezőgazdasági területeken élő dolgozókra vonatkozik. A találkozón részt vett és felszólalt dr. Ladislav Olexa docens, a kassal kerületi pártbizottság ideológiai titká­ra is. Szlovák nyelvű előadásában megemlítette, hogy államunk nemzeti­ségi állam. Ezt hovatovább egyre lob­ban tudatosítanunk kell. Az Itt éló polgárok együvé tartoznak. Ez legin­kább az elmúlt év folyamán nyilvá­nult meg. Megemlítette Olexa elvtárs azt is, milyen politikai tapasztalatokat szerzett a múlt év folyamán az egy­szerű dolgozókkal való találkozása alkalmával. — Mondhatom, hogy a mi polgáraink, nemzetiségi hovatartozás­ra való tekintet nélkül, szeretik a ha­zájukat. Ez egy óriási erkölcsi tőke, melyből nagy kamatok származhat­nak. Ezt az államot nemcsak a szlo­vákok számára, hanem minden itt éló nemzetiség számára is építjük. Ezért reméljük, hogy minden lényeges kér­dés megoldásában sikerült bekap csolnunk minden polgárunkat. A ma­gyar nemzetiség viszonylag a legerő­sebb nemzetiség országunkban. Jó adottságokkal rendelkezik, ezért szá mítunk az önök munkájára és segít­ségére. A nézetek különbözősége elle­nére Is meg kell találnunk a közös nyelvet, és bízom benne, hogy ez eredmények sem maradnak el, — fe­jezte be felszólalását dr. Olexa. A vitában csakúgy, mint Dobos László miniszter előadásában nagyon sok szó esett a Bodrogköz gazdasági életének fellendítéséről Is. A szellemi dolgozók ma már világosan létiák azt, amit Lénárt László igazgatóba lyettes a következőképpen fogalmazott meg: Ennek a vidéknek csak akkor lesz fejlett szellemi élete, ha szilárd és fejlett tesz a gazdasági alapja. A legtöbb felszólaló fájlalta azt a hátrányos helyzetet, mely a legutóbbi területi átszervezésből adódott. A volt királyhelmeci járást kár volt a tere­­besivel egyesíteni. Ebből csak hátrá­nyok születtek. Sokan határozottan követelték azt, hogy a Bodrogköz kt­­rályhelmect székhellyel váljék önálló járássá. Szinte ez a megállapítás volt minden felszólalás legjellemzőbb gon­dolata. A vita összefoglalásában és értéke­lésében Dobos László miniszter ígére­tet tett arra, hogy a bodrogközi értel­miségiek kérését továbbítja majd a kormányhoz, s ő maga is minden le­hetőt megtesz annak érdekében, hogy ez a természeti adottságokban bővel­kedő tájegység megkapja az őt joggal megillető gazdasági, Ipart és kulturá­lis intézményeket. Szenk Sándor r ^ s s jmr * * jmr j- mr |£i ne ismerné ezt a találó magyar ktfejezéstí Sajnos, tisztában vagyunk a jelentésével. Azért sajnos, mert nyilván nem lenne kár, ha ezzel az egy szóval szegényebb lenne a nyelvünk. Vagyis, ha sohsem lettek volna olyan emberek, akikre ez a jelző illik. De voltak, s amt még sajnosabb, vannak isi Igen, még ma is akadnak 'köpönyeg forgatók, akik szinte máról 'holnapra váltják nézeteiket — ha kel! pont az ellenkezőjére! — mint a régi volt. Persze nem akarjuk azt állítani, hogy egy bizonyos nézet mellett okvetlenül ki kell tarta­nunk. Sőt, a makacsság, az önfejűség olyankor ikimondottan káros Is lehet, hiszen nem biztos, hogy mindig helyes a nézetünk. Az is elő fordulhat, hogy amit állítottunk, tegnap még igaz volt, de ma már nem az. Egy-egy állítás igazsága sok mindentől függ. a helyzet s a körülmények megváltozásával értéke is megváltozhat. Erre e marxiz­mus is felhívja a figyelmünket. Ugyanakkor az sem helyes, ha valaki alapos meggyőződés nélkül lemond korábbi nézetéről, elvéről. A köpönyegforgató azonban csak látszatra híve bizonyos nézetnek, eszmének. Csupán érdekből -— többnyire anyagi érdekből! — mutatja, hogy lelkesedik. Mondjuk azért, hogy bizonyos tisztséget, jól jöve­delmező állást betölthessen. Társadalmunkban sajnos, manapság Is találkozhatunk Ilyen emberekkel. Január után pl. n megújhodás esz_ C Néhány szó a köpönyegforgatásról mélnek „leglelkesebb" hirdetői közt szép számban akadtak olyanok is, akik addig saját maguk is a szocialista demokrácia eltíprót — nem egyszer „leglelkesebb“ eltiprói! —• közé tartoztak. Maga Anto­nín Novotny Is kijelentette, hogy hive a januárban elindult megújho­dásnak. Mindannyian emlékszünk, milyen komikusán hatott „vallo­mása". Ugyancsak köpönyegforgatásnak minősíthető a Csehszlovák—Szov­jet Barátsági Szövetség egy-egy járást funkcionáriusának megnyilvá­nulása is. Azokra gondolunk, akik augusztusban kiléptek a szövet­ségből. Nyilván azért tették, mert azt gondolták, hogy „jövőjük meg­alapozásához“ jó lépés lesz, ha — lehetőleg nagy feltűnéssel — ki­lépnek a szövetségből. Ám augusztus után nem az történt, amire sokan számítottak. A Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetség nem szűnt meg. Az említett járási funkcionáriusok közül sokan vissza ts vonták „elhamarkodott" elhatározásukat; gyors ütemben megbánták tettüket, és újra beléptek a szövetségbe. Nehéz lenne pontosan meg­mondani, ki és mikor cselekedett őszintén. Egy azonban bizonyos, hogy enyhén szólva furcsa az ilyen gyors nézetváltogatás. Ugyancsak furcsa egyes párttagok viselkedése is, bizonyos idősza­kokban. Elég kissé szemügyre venni,a tagsági gyűlések látogatott­ságát, Pontosabban: egyes tagok gyűlésre járását, azaz nem járását. Egy falust szervezet gyűlésén pl. az egyik párttag joggal rámutatott arra, hogy bizonyos elvtársak a nemzetközt helyzet alakulásától füg­gően Járnak a gyűlésekre. Pontosabban szólva, ha kiéleződik a nem­zetközi helyzet, nem járnak gyűlésre. így volt ez pl. a Karíb-tengeri, Illetve a berlini válságos helyzet idején. S így volt az augusztus után is. Sőt, még ma is akadnak olyanok,, akik nemcsak, hogy nem aktí­vak, hanem egyszerűen tagsági gyűlésekre sem járnak. Felmerül >a kérdés, ml ennek az oka? A válasz nyilván Ilyen eset*, ben sem lehet .egyöntetű. Hasonló példákat soká sorolhatnánk még. Kl-ki saját környezeté­ben, munkahelyén szintén nyilván észreveszi az Ilyen jelenséget. Mtndannyiunkon múlik tehát, hogy ne tűrjük a köpönyegforgatást, melynek társadalmunkban ma már semmi helye. F. I. A Vajdaság alkotmánytörvénye A jugoszláviai Vajdaság parlament­je jóváhagyta * tartomány első alknt­­mánytörvényét. Az alkotmánytiirvény lényegében egyenrangú a bat jugoszláv tagköz­társaság alkotmányával. A tartomány neve ezentúl: Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány. Az slkotmány­­törvény hangsúlyozza a Vajdaságban élő szerbek, horvatok, montenegrúlak, magyarok, szlovákok, románok, ruszi­nok és más nemzetiségek (aljas egyenjogúságéi. A tartomány fővárosa továbbra is Üjvidék. Hasonló alkot­­mánytörvényf fogadott el e Szerb Szocialista Köztársasághoz tartozó másik autonóm tartomány, a zömében albánok lakta Knsznvo Metohija is. Nyugatnémet választási előcsatározások Élesedő ellentétek + A Szabad Demokrata Párt növekvő szerepe -f Új kormánykoalíció lehetősége + Kétségek és remények + Azóta, hogy a szociáldemokrata Gustav Heinemannt a szabad demokraták hathatós támogatásával a Német Szövetségi Köztársaság elnökévé válasz­tották, a bonni kormánykoalíciót növekvő viszálykodásoik feszítik. A ke­resztény-demokrata unionists pártok keserűséggel tele regisztrálták jelölt­jük Gerhard Schröder hadügyminiszter vereségét, aki egyébként a neonácik szavazataival Is számíthatott. Gustav Heinemann személyeben ugyanis olyan politikus kerül az állam élére, aki — mint egyes jelek mutatják — nem lesz hajlandó az elnöki funkciót pusztán reprezentatív tisztségnek tekinteni, hanem igyekezni fog tekintélyét politikai síkon latba vetni. Erre enged következtetni eddigi pályafutása is. Heinemann, aki közel jár 70. életévéhez, mint a politikai és jogtudományok doktora Ifjúságában Németország liberális-demokrata köreinek aktív szószólója volt, majd 1945-től 1952-ig a keresztény-demo­krata unió tagjaként működött és előbb az Észak-rajna—vesztfáliai tarto­mány ígazságiigymtnisztere, majd az Adenauer kormány belügyminisztere volt. Minthogy azonban Adenauerék koncepciójával nem értett teljesen egyet, kilépett a keresztény-demokrata unióból, megalakította az össznémet Néppártot, amely programjára tűzte, hogy igyekezni fog a szocialista országokkal való kapcsolatokat rendezni és a bonni kormány külpolitiká­jának tengelyébe burzsoá-demokratikus alternatívát állítani. Ám a parla­menti választásokon kibukott, pártja 1957-ben feloszlott és Heinemann javasolta tagságának, támogassa a szociáldemokráciát, amelyben 1981 óta már nemcsak mint kiváló jogász, hanem mint élvonalbeli politikus Is jelentős pozíciót tölt be. Nem érdektelen, hogy Heinemann, akt a liberális és baloldali értelmiség köreiben meglehetősen nagy erkölcsi tekintélynek örvend, az ötvenes években tevékenyen vett részt a békemoagalom kere­tében lezajlott Udice-1 tüntetésen is. Az új elnök nem tartozik a tipikus, vakon engedelmeskedő pártemberek közé. Megvan a dolgokról a maga saját véleménye, amelyért harcolni is kész. Erre vall egyébként antifasiszta múltja. Ismeretes róla az is, hogy ellenzi a remilitarizációt, nem tekinti örökéletű dogmának a nyugatnémet hadsereg (a Bundeswehr] létét, sem pedig az NSZK NATO-bell tagságát. Mint ahogyan a Stuttgarter Zeitung című napilapnak kíjelentete, mind­erről lemondana, ha megkönnylthetné Németország újraegyesítését. Heinemann nyilatkozata nagy port vert fel. Kiesinger kancellár többé­­kevésbé diplomatikus formában, de félreérthetetlenül igyekezett meglec­kéztetnt Heinemannt, mondván, hogy a kormánypolitika irányítása a kan­cellárra tartozik... Ám nem valószínű, hogy nem újulnak ki még tovább! ellentétek. Mégis az unionlsta pártok allergiáját, túlérzékenységét nem is annyira Heinemann sajátos, harcos személyiségének megnyilatkozása, mint Inkább a nyugatnémet politikai életben bekövetkezett fordulat magyaráz­za. És ez a fordulat abban áll, hogy a szabad demokraták összeálltak a szociáldemokratákkal és így lehetővé tették Heinemann győzelmét, ami­vel az ellenlábas Gerhard Schröder, mint a keresztény-demokrata párt konzervatív elnökjelöltje nem eléggé számított. A szabad demokraták ugyanis ezúttal általában fegyelmezettebbeknek mutatkoztak és koncep­ciójuk kialakultabb volt, mint a múltban. A keresztény-demokrata unió és Franz Josef Strauss pénzügyminiszter bajor keresztény-szociális uniója most joggal tart attól, hogy ez ez együttműködés a szeptemberre tervezett parlamenti választások alkalmából is érvényesülhet, és így létre jöhetne a szociáldemokraták és szabad demokraták koalíciója, az unionlsták pedig ellenzékbe mennének. Ennek a „veszélynek“ elhárítása céljából most egyes unionlsta főkolom­posok igyekeznek a szabad demokratákat megkörnyékezni, mások viszont olyan választási reformot szeretnének (keresztül erőszakolni, amely lehe­tőséget nyújthatna a viszonylag kis szabad demokrata párt kirekesztésére, vagyis arra, hogy ne juthasson be a parlamentbe. Persze ez a spekuláció már eleve halva született elképzelés. Merő esztelenségigel volna határos, ha a szociáldemokraták a szabad demokraták támogatását azzal Jutalmaz­nák, hogy lehetetlenné teszik őket, amikor annyira ígéretesnek mutatkozik a velük való koalíció megvalósítása, így reálisnak csak az tűnik, hogy a választási kampány ezúttal valóban heves lesz és egyáltalán nem lehetet­len, hogy ebben a küzdelemben az unionlsták a parlamentben nem vetnék el a neonácik támogatását. Heinemann politikai koncepcióját ugyan még saját pártjában sem teszi minden vezető teljesen magáévá, és Így egy esetleges új arcú koalíciótól sem várható gyökeres fordulat, de az unionisták ellenzékbe szorítása mégis csak nagyobb teret engedne egy egészségesebb, ésszerűbb külpoli­tikát iránynak, amely az eddiginél Jobban számolna a realitásokkal, az atomsorompó-egyezmény elfogadásának szükségességével, továbbá a két Németország valóságával, valamint a keleti szomszédokhoz fűződő kap­csolatok elmélyítésével stb. Másrészt nem kétséges, hogy az unionlsta pártok éppen e tekintetben és persze a fegyverkezés terén mutatkoznak majd különösen merevnek, amely ellen pedig Heinemann különösen erő­teljesen küzd. A parlamenti választások azüttal tehát előreláthatólag tisz­tábban körvonalazzák majd a frontokat és bizonyos pozitív előrelépés reményével erősíthetik azon erők táborát, amelyek az európai biztonság és a békés együttélés megteremtését szorgalmazzák. Szirt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom