Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-04 / 1. szám

/yz ünnepek közötti időszakban

is folytatódott a „politikai maraton“. Hisz éppen a karácsonyi ünnepek előtt fejezte be ülését a Nemzetgyűlés, valamint Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénuma, a pár napi pihenő után máris folytatódtak a legkülönbözőbb tárgyalások, összeült a Szlovák Nemzeti Tanács, hogy mindent aprólékosan előkészítsen a föderatív és nemzeti kormányok munkájához. Persze a két ünnep közti „sűrű“ belpolitikai légkörre nem borított fátylat szilveszter sem, hisz az új államgépezet beindulása valóban komoly erőfeszítéseket igényel, s ez teremti meg majd a kellő feltételeket belpolitikai életünk konszolidálásához általában. Figyelmet érdemel ugyanakkor néhány vezető politikusunk karácsonyi beszéde is. Cerník elvtárs nyilatkozatában [hangsúlyozta, hogy az óesztendőben kissé háttérbe szorultak a gazdasági kérdések. Ebben az évben azon kell igyekeznünk, hogy gazdasági életünk minden területén következetesen bevezessük az új gazdaságirányítási rendszert. Beszédének alapmotívuma az volt, hogy csakis tőlünk, munkánktól függ, vajon mit hoz a Jövő. Nem árt, habár kissé késve, de kiragadunk néhány gondolatot Husák elvtárs karácsonyi köszöntőjéből is. Szlovákia Kommunista Pártja első titkára leszögezte, hogy bár az elmúlt esztendő sem volt könnyű, az újesztendőben is nagyon igényes feladatok várnak ránk. A csehszlovák államszövetség új szerveinek és központi hivatalainak valóban maximális erőkifejtésre 'lesz szüksége, a különböző problémák gyors megoldása szempontjából.

■jlést tartott az ünnepek között a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága is, amelyen Stefan Sádovsky, az SZLKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB titkára szintén résztvett. Az ülés résztvevői a szövetségi és nemzeti szervek felépítésére, valamint személyi összetételére vonatkozó javaslatokról tárgyaltak. A Szlovák Szocialista Köztársaság végrehajtó szervei és a szövetségi szervek felépítésére tett Javaslatokat az SZKP KB decemberi plenáris ülésén jóváhagyott határozatok alapján terjesztették elő. A tárgysorozati pontok megvitatása után a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága egyetértését fejezte ki az előterjesztett javaslatokkal és azokat a Szlovák Nemzeti Tanácsnak is jóváhagyásra indítványozta.

Malőban fontos, hazánk föderatív

" rendezésével összefüggő kérdések és törvényjavaslatok szerepeltek a Szlovák Nemzeti Tanács 24. ülésén. Mindenekelőtt titkos szavazással 150-re bővítették ki a Szlovák Nemzőt! Tanács tagjainak számát és sor került a Szlovák Szocialista Köztársaság minisztériumairól és az államigazgatás egyéb központi szerveiről szóló törvényjavaslat megvitatására és jóváhagyására. S bár ma e tárgyalás eredményei közismertek, nem árt, ina összefoglalónkban felelevenítjük azokat a fontos határozatokat, amelyek nyomán megvalósult az október 28-án jóváhagyott föderációról szóló alkotmánytörvény. A Szlovák Nemzeti Tanács további napirendi pontjai között szerepelt a Szlovák Szocialista Köztársaság törvényeinek és egyéb jogszabályainak kihirdetéséről szóló törvényjavaslat és a Szlovák Szocialista Köztársaság állampolgárságáról szóló törvényjavaslat megvitatása és jóváhagyása is, valamint azoknak a javaslatoknak a jóváhagyása, amelyeket a Szlovák Nemzeti Front terjesztett elő a Nemzetek Parlamentje képviselőinek és a Szlovák Nemzeti Tanács szerveinek.

jtgem mondható éppen örömteljesnek egészségügyünk helyzete — ez volt a végkicsengése annak az ülésnek, amelyet a Szlovák Nemzeti Tanács egészségügyi bizottsága tárgyait az elmúlt napokban. A tanácskozáson, amelyet Doc. MUDr. VI. Zvara DrSc egészségügyi megbízott vezetett, egyúttal kitűzték azokat a legsürgetőbb feladatokat is, amelyeket ebben az évben kell e téren megvalósítani. Többek között fokozottabb figyelmet kell szentelnünk a bérpolitikai kérdéseinek, az egészségügyben dolgozók munkakörülményeinek, s feltétlenül értékelni kell a különböző tudományos és kutatóintézetek munkáját. Megállapították, hogy súlyos fogyatékosságok mutatkoznak a beruházási énítkezésekkel kapcsolatban. Az elmúlt esztendőben mindössze két intézetet adtak át rendeltetésének. Ha az építkezések üteme nem gyorsul meg, főleg a nyugat-szlovákiai kerületben és Pozsonyban, akkor előreláthatólag súlyos problémákkal kell megküzdeni. Az egészségügyi bizottság megállapította, hogy ezeknek a kérdéseknek minél előbb a Szlovák Szocialista Köztársaság kompetens szervei elé kell kerülnie. j-mre)

2 gyiypAn FOí.DMOVES 1969. január 4.

(Folytatás az X. oldalról.) nyugodt megfontoltsággal és kölcsönös megértéssel kell megoldani. Ügy, mint országunk és népünk életének minden komoly problémáját.

Az idei évnek az állam és a társadalom egész élete konszolidálása további esztendejének kell lennie. Ez mind annyiunk ügye. Vonatkozik ez mind belső életünkre, mind más szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainkra.

Azt akarjuk, hogy köztársaságunk a szocializmus világának érvényes, valóban aktív és egyenjogú része legyen. Ez mind a mi, mind a szocializmus világának érdeke.

Állami és közéletünkben számos változtatást eszközlünk és kell végrehajtanunk. Magunk érezzük, hogy ezek már rég esedésesek voltak. Megvalósításukat gyakran a rendkívüli körülmények és a sürgősség jellemzi. Sokáig azonban nem maradhat ez így. Szocialista államunkat továbbra is demokratikus alapokon, a jogi és politikai biztonság talaján akarjuk építeni. Ezért az ország egész állami és politikai apparátusának rendes működésével kell számolnunk és ennek érdekében meg kell tennünk a szükséges lépéseket.

Kommunista pártunk Központi Bizottságának legutóbbi ülése kitűzte a további aktív munka irányát, amely a párt Akcióprogramjából indul ki. Az elfogadott eljárás számunkra nemcsak a nehéz helyzetből kivezető utat jelenti, hanem azt is meg kell értenünk, hogy csakis következetes megvalósításával rakhatjuk le országunk további fejlődésének megbízható alapját.

Eltérő nézeteink lehetnek arról, hogy ml volt jó és mi volt rossz. Amire azonban mindannyiunknak a legnagyobb szükségünk van, azok nem a szavak, hanem a tettek. Ma kevesebb jelszóra, nyilatkozatra, frázisra és a céljainkhoz való hűséget bizonygató díszbeszédre, de annál több becsületes munkára van szükségünk. Nem topoghatunk egy helyben, előre kell haladnunk, dolgoznunk kell a köztársaság érdekében. Ennek alapján értékeljenek mindánnyiunkat. Életünk döntő területe a népgazdaság, amely mindennél jobban igényli a konszolidálást. Főként a karácsonyi vásár során saját maguk tapasztalhatták a helyzet súlyosságát. Egyikünknek sem

tetszik az, hogy sok árucikk nem kapható, sem az, hogy az utóbbi időben sok árucikk megdrágult.

Látjuk azonban, hogy a mezőgazdasági dolgozóknak köszönhetően valamennyi alapvető élelmiszerből elegendő mennyiség van a piacon. Ezért mindannyiunk köszöneté illeti őket. Hiszem, hogy ebben az évben is — amelyben megemlékezünk az egységes földművesszövetkezetek megalakulásának huszadik évfordulójáról —, folytatni fogják ezt a sikeres utat.

Nehézségeink okai elsősorban a múlt súlyos hibáiban rejlenek, amelyek következményeit most nehezen viseljük. Nincs olyan varázsvessző, amelynek felemelésével megszületne valamiféle „csehszlovák csoda“. A megoldást csakis a becsületes és fegyelmezett fizikai és szellemi munka hozhatja meg.

Mint bizonyára tudják, az év első felében megtárgyaljuk a közgazdasági reform és a gazdasági politikai előrehaladását. Ennek során sok bonyolult problémát kell megoldani. Ügy vélem azonban, hogy ott kellene kezdenünk, ahol az embereknek a legsürgősebb szükségük van a segítségre.

A lakásproblémára gondolok. Az új lakások építésére és a régiek megjavítására. Ez nemcsak gazdasági, hanem politikai és emberi probléma is. Különösen a szívemen fekszik számos sokgyermekes család nehéz lakásviszonya és a fiatal emberek boldogsága. Hiszen jól tudják, hogy a mostani lakáshiányban milyen nehézségek mutatkoznak a fiatal házasoknál. A népszaporulat csökken, a házasságok zátonyra kerülnek. Végül is nem lehet az embereknek egyre csak reménytelen határidőket ígérgetni.

A CSKP Központi Bizottságának nemrég tartott ülésén is beszéltünk ezekről a kérdésekről. Mór ott hangoztatták, hogy a lakásépítésnek az elkövetkező időszak legfontosabb politikai feladatává kell válnia. Azonban csakis akkor lelhet az, ha valóban országos üggyé válik, ha valamenynyien magukévá tesszük.

Nem lesz ez könnyű. Megkívánná, hogy egy kicsit korlátozzuk más ágazatok fejlődését és támogassuk korszerűsítsük mindazokat, amelyekre a lakásépítésnél szükség van. Gondolok itt az építőanyag-termelésre is, meg a korszerű bútor és más lakberendezés gyártására is.

Szerény lehetőségeink között ez tehát az egyéb építkezések átmeneti, azonban lényeges korlátozását jelentené. Sok vállalat biztosan ellentmondana, hogy így nem teljesítheti szándékait. Minden azonban úgysem telne ki erőnkből. A szükséges anyagi eszközök és a megfelelő építkezési kapacitás előteremtése az adott feltételek közepette másképpen nem lehetséges.

Ilyen cél megvalósítása nemcsak általános egyetértést, hanem valamennyiükn teljes támogatását és öszszefogását kívánná meg. Ez aztán valóban reális lépés lenne ahhoz, hogy egész gazdaságunk kifejezően megmozduljon. Hozzá kellene ehhez járulnia minden vállalatnak és üzemnek, valamennyi járásnak, városnak és falunak, minden egyes embernek, valamennyiünknek. Önöknek is, nekem is. Bátorkodom kimondani, hogy ez nagy szocialista cselekedet lenne. Ezért arra kérem Önöket, hogy reálisan. mérlegeljék a lehetőségeket és foglaljanak állást a felvetett dolgokhoz.

Gazdaságunk egészségének helyreállításáért folyó energikus harcot mindenkinek magánál kell elkezdenie. Harc ez az önmagunkkal és a másokkal szembeni becsületességért. A jő és kiváló minőségű munkának vissza kell adni a társadalom legnagyobb tiszteletét és elismerését. Könyörtelenül el kell ítélni a kényelmességet, nem szabad megtűrni a hanyagságot, a fegyelmezetlenséget és a más munkájának eredményein való élősködést. Mindezek nélkül a legjobban kigondolt és kidolgozott gazdasági reform sem lehetne sikeres. Népünk kezdeményezéséből a múlt évben növekedni kezdett a köztársasági alap és a köztársaság aranyalapja. Népünk nagy többségének az országunkhoz fűződő mély és gyönyörű viszonyát fejezi ez ki. A köztársasági alap azonban önmagában nem oldja meg gazdaságunk problémáit. Minden egyes embernek a munkahelyén végzett becsületes munkája, valamint a kis- és a nagy kollektívákat irányító vezetők felelősségtudata és határozottsága termeti meg ezévi sikereink előfeltételeit.

Befejezésül mégegyszer mindegyikükhöz fordulok, az üzemek munkásaihoz és műszaki dolgozóihoz, a szövetkezeti tagokhoz és az állami gazdaság dolgozóihoz, műszaki értelmiségünk tagjaihoz, a tudományos dolgozókhoz, a pedagógusokhoz, e művészekhez és a kulturális dolgozókhoz, a nőkhöz, akik a gyermekeket nevelik és gondoskodnak a családi tűzhely melegéről, a fiatalokhoz, akiknek elő kell készülniük arra, hogy átvegyék tőlünk feladatainkat.

Amerre csak nézünk, mindenütt sok munka vár ránk. Nehéz munka, de azt Ígéri nekünk, hogy ebből az országból közös munkánkkal valamenynyiünk boldog hazáját sikerül majd megteremteni. Minden becsületesen végzett munka ehhez járul hozzá. Fogjunk tehát össze a közös alkotás érdekében. Legyünk igényesek önmagunkkal szemben, viseltessünk megértéssel mások gondjai és nehézségei iránt, tanúsítsunk kölcsönös tiszteletet egymás iránt.

Legyen ez az év nemzeteink számára kedvező, legyen a béke, a haladás, a sikeres munka esztendeje. Eb ben a szellemben kívánok én is valamennyiüknek minden jót!

Békemozgalmunk és a föderáció

A csehszlovák békemozgalom a föderatív államjogi elrendezés következtében bizonyos átszervezésre szorul. Pontosabban, a Csehszlovák Béketanács mellett két nemzeti, a Cseh és a Szlovák Béketanács is megalakult. A két béketanácsban természetesen a hazánkban élő nemzetiségeknek is vannak képviselőik — a magyaroknak dr. Szabó Rezső személyében.

Újdonság békemozgalmunk munkájában az is, hogy ismét megalakultak az 1959-ben beszüntetet járási béketanácsok. A nemzeti béketanácsok és a Csehszlovák Béketanács alakuló konferenciáját a járási konferenciák előzték meg. A csehszlovák békemozgalom tagjai nem tartják helyesnek a jövőben is megőrizni a Csehszlovákiai Békevédők Bizottsága elnevezést, mivel a béke védelme nem csupán a békemozgalom tagjainak joga és vágya, hanem hazánk minden polgárának.

Békemozgalmunk fő célja természetesen ezután is tevékenyen hozzájárulni a köztársaság békepolitikájához, továbbá szilárdítani országunk népei közt a barátságot. De nemcsak a csehek és a szlovákok, hanem a nemzeti kisebbségek közti barátságot is. Ezt a Szlovák Béketanács alakuló konferenciájának egyik küldötte, Ján Káőik mérnök így fejezte ki felszólalásában: „Mutassuk meg a magyaroknak és a többi, hazánkban élő nemzetiségeknek, hogy valóban ennek az országnak a polgárai, a jogaik is azonosak, s éljünk barátságban egymással!“

Békemozgalmunk a Jövőben az eddiginél lényegesen nagyobb gondot kíván fordítani az ifjúsággal való együttműködésre, illetve annak nevelésére. ,Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy alhol jó munkát fejt ki a békemozgalom, ott az eredmény sem marad el. Például Nyitrán meghívták beszélgetésre a Vietnami Felszabadítási Front küldötteit, s utána az összejövetel résztvevői közül sokan önként jelentkeztek véradásra.

A Csehszlovák Békemozgalmat a Béke Világtanácsban a Csehszlovák Béketanács képviseli, mely minden eszközzel a békés egymás mellett élés, a be nem avatkozás és a nemzetek közti barátság létrehozására törekszik;- Mindenekelőtt az általános és a teljes leszerelés híve. (F-e)

Meghalt Josef Krosnár elvtárs

Hetvenhét évos korában elhunyt a Element Gottwald Érdemrenddel, a

Köztársasági Érdemrenddel és számos más éremmel kitüntetett josef Krosnár elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának tagja, a Nemzetgyűlés képviselője.

Az elhúnyt pártunk egyik alapító tagja volt. A burzsoá köztársaság fennállásának éveiben különböző helyi, járási, kerületi és központi pártfunkciót töltött be. Politikai ismereteit a moszkvai Lenin iskolában tökéletesítette. 1929-ben kommunista képviselővé választották. 1938-ban más elvtársakkal együtt a Szovjetunióba ment, ahol részt vett a külföldi ellenállási harc megszervezésében. A háború után hazatért, és 1945-ben megválasztották a CSKP prágai kerületi elnökévé és a CSKP KB elnökségének tagjává. Krosnár elvtárs nemcsak a pártban töltött be tisztségeket, Prága polgármesterének helyettese és 1948 februárjában a Nemzeti Front Központi Bizottságának tagja volt. 1951-től felvásárlásügyi miniszterként fejtett ki tevékenységet, később pedig a mezőgazdasági és faipari miniszter, 1.956-től pedig állami ellenőrzésügyi miniszter és 1961-től élelmiszeripari miniszter volt.

Az elhunyt a CSKP V. kongresszusa óta volt a CSKP Központi Bizottságának tagja.

karácsonyi bevásárlás körűiményei sok embert gondolkozóba ejtettek. A fárasztó és idegesítő sprbanállások, az elégtelen választék, a lassan, de érezhetően emelkedő árak megkeserítették a karácsony előtti napokat sok polgár számára. Habár nem mondhatunk ellent pénzügyminiszterünknek, aki televíziós beszédében megállapította, hogy ezidén bőséges lesz a karácsonyi asztal, magunkat csalnánk meg, ha letagadnánk, hogy a gazdag karácsonyért a szó szoros értelmében meg kellett küzdenünk az üzletekben és az üzletek előtt, s jóval többször hallottuk az eladók szájából azt, hogy „nincs“, mint azt, hogy „tessék parancsolni“. Nem is beszélve már a kereskedői udvariasság hiányáról, amely lassan a „tessék"-et és a „kérem“-et már törölte a szótárból.

Az egyszerű polgár a vásárló szerepében elgondolkodott az olyan közlemények felett, amelyek a karácsonyi vásárt megelőzték. Egyrészt hallhattuk és olvashattuk, hogy a közszükségleti cikkeket gyártó üzemek évi terveiket jól teljesítették, másrészt nem kerülhette el figyelmünket az illetékeseknek az a megállapítása, amely szerint az árualapból, tehát a várható karácsonyi szükségletből kb. 3 és % százalék hiányzik. Emellett tapasztalhattuk azt is, hogy külkereskedelmünk ezidén fokozott mértékben járult hozzá az áruválaszték bővítéséhez és a minőségátlag megjavításához.

Mi tehát az oka annak a cseppet sem kellemes jelenségnek, amelyről az előbbiekben szóltunk?

Nemzetgazdászaink megállapítása szerint az okok szorosan összefüggnek január előtti gazdaságirányítási rendszerünk hibáival és a január utáni gazdaságpolitika megvalósításának kezdeti lépéseivel.

A félreértések elkerülése végett ki kell mondanunk, hogy ebben az országban nincs számottevő tényező, sőt állampolgár sem, aki vissza akarna térni a január előtt érvényes direktív irányítás módszereihez. Az új gazdaságirányítási rendszer az egész lakosság jóváhagyását élvezi.

Az új irányítás egyik alaptétele a termelők nagyobb önállóságának biz-A hivatalos kimutatások szerint ugyanis a keresetek országos viszonylatban 8 százalékkal emelkedtek. Tehát a karácsonyi vásárlásnál az áruhiányt lényegében az okozta, hogy a pénzforgalomnak ezt a 8 százalékos növekedését nem fedezte az árualap, tehát a termelés nem növekedett olyan mértékben, mint a béremelések által megnőtt forgalomba került pénzmennyiség. Ez a karácsonyi áruhiány oka.

Rendet a házunk táján

tosítása és a piaci mechanizmus, tehát a kínálat-kereslet törvényének érvényesítése. Az így kialakult szabad versenytől joggal vártuk és tavábbra is várjuk az árualap mennyiségi és minőségi növekedését. Ma is meggyőződésünk, hogy a nagyobb önállóság a piaci mechanizmus a termelékenység növekedéséhez vezet. Üzemeinkben (ez általánosan elfogadott vélemény) meg is van a lehetőség a termelés nagyfokú növeléséhez. Még a fejlett ipari államokban sem kell hasonlatokat keresnünk, megtalálhatjuk azt itthon, jónéhény nagytermelékenységű üzemünknél. Ezzel a lehetőséggel számol az új gazdaságirányítási rendszer is, amikor nagyobb önállóságot szánt a termelőknek.

Bár az új gazdaságpolitika alapelvei még nem öltöttek komplex formát — az idő rövidsége, a helyzet és a lehetőségek kielemzésének igényes volta, ezt még nem tette lehetővé — egyes, legsürgősebbnek vélt intézkedéseket termelő üzemeink igyekeztek életbe léptetni. Elsősorban a bérpolitikában.

Nem mondunk újat azzal, hogy egy kiegyensúlyozott nemzetgazdaságban az árufedezet megteremtése az elsődleges. Magyarán mondva, először megfelelő mennyiségű és választékú árut kell termelni, és csak azután lehet az ennek megfelelő pénzmennyiséget forgalomba hozni. Ellenkező esetben az infláció veszélye áll fenn.

A termelékenység emelése, vagyis a meglévő termelő kapacitások hatékonyabb kihasználása minden gazdasági fejlődés és stabilitás előfeltétele. A szocialista gazdaságtudomány elméletének legnagyobbjai Marxtól egészen Leninig a fejlődés előterébe helyezték a termelékenység szakadatlan növelésének szükségességét. Nincs más út a tömegek állandóan fokozódó szükségleteinek és minőségi igényeinek kielégítésére. A politikai torzulások, az antidemokratikus politikai vezetés hatása a gazdasági torzulásokban is megmutatkoztak. És tagadhatatlan, hogy a gazdasági kérdések a legérzékenyebben érintik a tömegeket.

Az utóbbi hetekben többször hallott tűk a legilletékesebb helyekről, hogy nálunk elsősorban a mezőgazdaság az, amely tényekkel bizonyította, hegy a termelékenység növelése lehetséges és a tartalékok megkereséséhez és felhasználásához józan, reális mérlegelés, főleg pedig akarat és kitartás kell.

Bizonyos, hogy ez a kérdés az ipari termelésre vetítve jóval bonyolultabb. A végeredményben azonban, akár a mezőgazdaságban, az ipari termelésben is fő szerepet játszik az alapos szervezés, az átgondolt irányítás tudományos foka, a kezdeményezés szabadsága és főképp a munkaerkőlcs magas színvonala. Be kell látnunk, hogy mindezekkel, főleg a legutóbbival, az utóbbi időben nem igen dicsekedhetünk. És végeredményben ezek a kritériumok szorosan összefüggenek. Ha rossz az irányítás, sántít a szervezés is, és süllyed a munkához való viszony színvonala.

A kezdeti hibák ellenére Is meggyőződésünk, hogy gazdasági bajainkból egyetlen kiút a gazdasági reform komplex megvalósítása. Ez pedig megkívánja, hogy a szavak után most már a tettek következzenek. Határozzuk meg végre a termelők önállóságának mértékét a munkástanácsok és a vezetés hatáskörét, a népgazdaság minden dolgozójának és csoportjának feladatát, a dolgozók beleszólási jogának formáját, a demokrácia és a fegyelem szintézisét minden munkahelyen a minisztériumtól lefelé, egészen a legegyszerűbb szolgáltatásig. Ezek az első lépések, amelyekre fel lehet építeni gazdaságirányításunk új rendszerét.

Teremtsünk rendet a házunk táján-