Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-08 / 27. szám
Határszemlén az agronőmussal Szokatlanul aszályos az idei esztendő. Az agronőmusok egyes körzetekben szorongva várják, milyen lesz a terméseredmény. A gabonafélék fejlődésének időszakában a természet nagyon fukarkodott a csapadékkal, s ahol bizony a talaj nem kapta meg a kellő csapadék- és tápanyag-járandóságot, keveset várhatnak tőle. Szalma Ferenc elvtárs, a nagyölvedi szövetkezet agronómusa határjárásra invitál. Igaza van, ne az irodából tájékozódjunk. Az ember bent kissé ebragadtatja magát. A természet az más, kommentár nélkül bizonyít. Nem a bizalmatlanság szól belőlem, hiszen régi ismerősök vagyunk. Mégis jobb, ha együttesen nézelődünk, mérlegelünk. Az elmúlt hetekben ez Ikarus Karusszena es járműgyár csuklds-autoDuszszal volt körúton hazánkban. A magyar gyártmányú 180 utast befogadó autóbuszban Skoda motor van és az automatikus hidramechanikus sebességváltót is Prágában gyártják. Több mint valószínű, hogy Bratislaváben és többi nagyobb városainkban is vásárolnak a csuklósból. si bagolypille pusztítására. Öntözés nélkül a bagolypille biológiai irtásában Lidykol vált be a legjobban. Aránylag jó eredményeket értek el ugyancsak a Metation nevű készítménnyel. A vetési bagolypille kártételével külön bizottság is foglalkozik a Szlovák Nemzeti Tanács Földművelés- és Közélelmezésügyi Megbízotti Hivatalán, amely bizottságban a tudomány és kutatás szakemberei vettek részt. Ez a bizottság is azon készítmények alkalmazását javasolja a vetési babolypille ellen, amelyeket az 1968. évi módszeres növényvédelem is megemlít, de fokozottabb mennyiségben. Azt is indítványozzák, hogy a növényzetet permetezés után kb 5 milliméteres vízadaggal öntözzék meg. A kártevők által megtámadott növényzetet salétromos vagy trágyalés öntözéssel erősítjük. Ha az egyes parcellák széleit vagy azok részét támadja meg a vetési bagolypiile, árkolással kell elszigetelni a fertőzetlen részeket a fertőzöttektől. A kiszántott árokba szórjuk a Gamadyn, a Gamicid vagy a Dynocid nevű készítményt, hogy a bagolypillék, hernyók alakjában ne tudjanak átvándorolni az ép növényzetre. Az olyan helyeken, ahol elég a munkaerő, például iskolás gyermekek stb. állnak rendelkezésre, hozzáfoghatunk a hagyományos hernyószedéshez, azok kiásása után. A kísérletek eredményéről, amelyeket jelenleg a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet bratislavai növényvédelmi zárlati osztálya, a Nagyszombati Cukorgyár földjein és e járás EFSZ-eiben stb. végez, értesíteni fogjuk olvasóinkat, hogy a módszert a gyakorlatban is alkalmazhassák. Frantiáek Richter mérnök Aratás közben is akad mondanivaló. Szalma Ferenc agronómus percnyi megbeszélést tart az egyik rendrakó kezelőjével és traktorosával. A dunaszerdahelyi járásban nekilendültek az aratásnak. Az őszi repce után az őszi gabona is sorra került, amely a sekély termőrétegű, kavicsos talajon kínjában gyorsan beérett. Kevés lesz a szalma és még kevesebb a takarmány. A lucerna első és második kaszálása alig adta meg a szokványos mennyiség 40 százalékát, az alávetések rosszul keltek ki, elgyomosodtak, és nagy részüket leszántásra ítélték. Pedig a takarmányhiány ebben a járásban, amely tejelékenység szempontjából az országban az első helyre került, kétszeres bajt jelent. Takarmány nélkül nincs tejelékenység, s örök kár lepr ne, ha a gondos, céltudatos tenyészmunka eredménye veszélybe kerülne. A jelenlegi tejelékenység megőrzésére még legalább 132 500 mázsa széna kellene. Ott, ahol kiépítették az öntözőrendszert, könnyebben lélegzőnek. A tavaszi keverékek és őszi árpa után másodvetésként takarmánynövényeket termeszthetnek. Ilyen szerencsés helyzetben van például az Üj Élet FSZ, mely az egész művelt területet, öszesen 1600 hektárt öntöz. A járásban viszont csupán 9—10 ezer hektár öntözött terület van, s a jobbára sekély termőrétegű, kavicsos SZOMJAZIK A FÖLD talaj nem tud elegendő nedvességet tárolni, Így a másodvetéseknek öntözés híján nincs nagy jövője. — Pedig a szomjazó földek mellett kihasználatlanul folyik a Duna vize — jegyezte meg Marko mérnök, a Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Társulás főagronómusa. Ilyenkor látni, milyen fontos lenne a csallóközi öntözőhálózat teljes kiépítése. Ám tervekből sem megélni, sem öntözni nem lehet, ezért a dunaszerdahelyi járás szövetkezetei Csehország gyéren lakott,, határmenti vidékére mentek szénát keresni. Legalább 600—800 hektár rétet szeretnének lekaszálni a trutnovi, semilyi, Cesky Krumlov-i és a prachaticei járásban, és még ezen felül is vásárolnának, ha akadna. Persze ez nagy gonddal jár: kaszákat, kaszálógépeket kell oda szállítani, a vasúttal is egyezséget kell kötni, holott az aratás itthon is sok Aunkaerőt köt. Ennek ellenére teljes gőzzel folyik a szervezés, munkacsoportokat alakítanak, hogy még jó minőségben lekaszálhassák a már szerződésekkel lekötött réteket. -gir-Vád és védelem Balogh P; Imre Egy őszinte, de eléggé kíméletlen, sőt éleshangú nemzetiségi vita során — látván, hogy tovább nem babra megy a játék — szlovák kollégáim tapintatosabbra fogva a szót értésemre adták: felesleges vitatkozni, amíg a sérelem-érzet beszél belőled, amíg egyszerűen képtelen vagy a semleges harmadik szempontjából tekinteni a kérdésre. Nos, ami a „semleges harmadik“-ká való átlényegülést illeti, sajnos mindaddig abszurd követelmény, amíg ép eszem szerint az „érdekelt egyik“ vagyok. Viszont ezt az úgynevezett „sérelem-érzetet“ illetően valóban nem ártana elgondolkozni. Valamiképpen szabadulni kellene tőle, mindent elfelejteni és új életet kezdeni, mint a szilveszteri gyomorrontás után. Csakhogy a kérdés korántsem ilyen egyszerű, mert az egész valahol nagyon mélyen gyökerezik az emberben. Ugyanis én voltam az a nyolckilenc esztendős „háborút viselt nagy fiú“, akinek az édesapját a huszadik század modern rabszolgakereskedői éjnek idején hurcolták el Csehországba. S míg jő apám tenyerét szakértő gazdaszemek vizsgálgatták valamelyik cseh kisváros piacterén, bennem először sejlett fel a férfi-gond, a férfifelelősség tudata, ha édesanyám riadt őz-tekintete felém rebbent, ha kis húgom sírása vert fel álmomból. Sorsdöntő pillanatok* ezek!... Nem szólva arról, hogy ekkor már MOTTO: „A nacionalizmus pedig tapasztalat szerint olyan húr, amelyet a legesetlenebb kéz is külön fáradság nélkül megrezdíthet.“ (Stefan Zweig) „régen“ háborús bűnösnek számítottam, s mint a köztársaságra nézve veszélyes egyént tartottak nyilván. Legalábbis ezt látszik bizonyítani az a tény, hogy mint „áttelepítésre kijelölt magyar nemzetiségű személynek“ nekem is kézbesítettek egy „fehér lapot“ (1700/1946-182 szám). Emlékszem, mély megnyugvással töltött el, hogy csehszlovák területen nem vonhatnak felelősségre esetleges „adótartozásaim“ miatt, sőt 1946. július 8-tól mentesültem a „katonai szolgálattal kapcsolatos minden kötelezettségtől“. Első kapcsolatom a politikával!... De az az elemista nebuló is én voltam .akinek a tósnyárasdi elemi iskolában Javorsky tanító űr ugyancsak kemény marokkal mérte a nyaklevest, ha ne adj Isten magyar szót ejtett ki a száján. Hazafiságra való nevelésem kezdetei! ... Arról nem is szólva, hogy a negyvennyolc után induló magyar iskolába is én cipelgettem át a rozoga padokat a szlovák tantermekből, mert hát oda újakat állítottak be. Lásd a serdülő ifjúság lélektanának idevágó fejezeteit!... Szóval bármennyire is megrovandó a „sérelem-érzetem“, ezt mind én csináltam végig egészen addig, míg Deménden összetépte a helyi nemzeti bizottság titkára az újságíró igazolványomat, mert magyarul köszöntem neki, vagy míg mint CSEMADOK funkcionáriust „veszélyes sovinisztának“ nyilvánítottak és belistázfák, vagy bélistáztak, mindegy, „ők“ tudják vajon miért? ... Fiatal szlovák barátaim tanácstalanul tekintgettek egymásra e speciálisan nemzetiségi vonatkozású curriculum vitae után s elismerték, hogy vannak bizonyos konkrét tapasztalataim a nemzetiségi politikát illetően. Mindezt szükségesnek tartottam elmondani most induló cikksorozatom bevezetőjeként, mégpedig azért, mert ilyenformán egy alapvető kérdést is módomban áll tisztázni. A nemzetiségi diszkrimináció, politikai-társadalmi megbélyegezettség nemcsak engem sújtott, egész korosztályomat. Apáinkat mindez mélyebben, fokozottabban érintette. Tehát nem vélt, vagy mohdvacsinált „sérelem-érzetről“ van sző. S ezt mindenképpen tekintetbe kell venni ma, amikor a Szlovákiában élő magyar kisebbség politikai megnyilvánulásait Iustitia mérlegének serpenyőjére tesszük. TISZTA VIZET A POHÁRBA — DE TISZTA POHÁRBA! A Szlovák Ojságírószövetség dicsérendő ötletet valósított meg. Mintegy húsz újságírónak — szlovák és magyar lapok képviselőinek — tette lehetővé, hogy egy kiadós tanulmányút keretében ismerkedjenek a nemzetiségi problémákkal, öntsünk tiszta vizet a pohárba, szűnjék meg végre a fejetlen nemzetiségi torzsalkodás folyóirataink' hasábjain, keressük azt, ami összehoz bennünket, szolgáljunk az olvasónak az együttélés pozitív példáival! Szép és nemes törekvés, példamutató tett! Ellenben most, hogy e tanulmányút konkrét eredményét, a megjelent cikkek tucatját veszem szemügyre, egyre inkább eluralkodik rajtam a szkepszis. Kevés kivétellel nem nagyon sikerült szót értenünk. Szlovák kollégáim a konkrét tényismeret birtokában sem tartják elfogadhatónak a CSEMADOK Központi Bizottságának „Állásfoglalását“, mindazért, ami történt, kizárólagosan a magyar dolgozók kulturális szövetségét vonják felelősségre. Áthidalhatatlannak tűnő űr tátong közöttünk az anyanyelvi oktatást és általában a nyelvhasználatot illetően stb., — de minderre még visszatérünk későbben. Most inkább nézzünk utána annak, vajon az őszinte buzgalom miért futott vakvágányra. Szerény megítélésem szerint ott követtük el a hibát, hogy a tiszta vizet nem éppen tiszta pohárba öntöttük. A konszolidáció igenlése mellett a szlovák sajtó — tisztelet a kivételnek — kiindulási alapul az elmúlt időszak magyar-ellenes sajtóhadjáratának a legszelídebb kifejezéssel élve is kétes konklúzióit választotta. PROBLÉMA A FEJE TETEJÉN A védekezés mint nemzetiségi létforma a kisebbség adekvát magatartása. A leninizmus tanítása szerint a kisebbség nacionalizmusa is védekező jellegű s kiváltó okát a többség elnemzetlenítési kísérleteiben, illetve ilyen irányú törekvésében kell keresnünk. Nem így egyesek! Számottevő szlovák sajtóorgánumokban láttak napvilágot, olyan írások, amelyek megpróbálták a feje tetejére állítani ezt a tételt. Kiderítették, hogy itt háromnegyed milliónyi magyar ugrásra készen várja a pillanatot, hogy felfaljon négyszer annyi szlovák állampolgárt. Demagogikus szónoklatok és sirámok hangzottak el, melvek szerint délen sínylődik a szlovák kultúra, szlovák gyermekek verítékeznek magyar iskolapadokban (csak éppen arról hallgatott a fáma, hány magyar gyermek jár szlovák iskolába az érvényesülés reményében!!), sőt szlovák polgártársaink, ha jót akartak, megtagadták nemzetiségüket. És sorolhatnám tovább, és írhatnék sok-sok oldalt, hogy mi, javíthatatlan magyarok, revansiszták meg satöbbi, mi mindent el nem követtünk. Dehát felesleges! ... Mégpedig azért, mert akik mindezt leírták, maguk sem gondolták komolyan a dolgot. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy e cikkecskék, amelyek mellesleg valóban méltatlanok a szlovák publicisztika és történetírás jelenlegi színvonalához, érveket adjanak a szlovákság kezébe s olyan légkört teremtsenek, amelyben szégyen legyen magyarnak lenni! E kampány értelmi szerzői és szervezői — visszaélve a sajtószabadság lehetőségével — az esetleges ellenérvekről sem voltak hajlandók tudomást venni, hanem monomániásan hajtogatták a maguk „igazát“, ismételgették önmagukat, mégpedig azért, hogy „elveik“ addig kerüljenek a lényegétien tájékozatlan szlovák rétegek tudatába, amíg esétleg a párt, és ennek az országnak a humanista erői nem állítják pirosra a szemafórt! És ez az a kulcspont, ahonnan nem szabad indulni. Itt kell ellenállni, itt kell megzabolázni a tilosba tévedt szélsőséges irányvonalat. És népszerű vagy nem népszerű feladat, elsősorban a szlovák nyelvű sajtónak kell állást foglalnia, elsősorban a detvai és árvái embernek kell megmagyarázni, hogy félreértés történt, ugyanis a jó csallóközi vagy gömöri magyarok távol állnak attól a gondolattól, hogy az inkvizíció módszereivel üldözzék el délről az ott élő szlovák családokat. S hogy .rezolúcióikban, javaslataikban általában egy szó sem esik sérelmekről, mindössze kérnek, kisebbségi sorsuk tudatában kérnek emberibb jogokat, nemzeti kultúrájuk kiteljesedésének megfelelő feltételeket. S hogy nem veszik zokon, amíg az „ellenrezolúciók“ a szlovákság jogos követelményeit hangoztatják, viszont szomorúsággal és csalódottsággal tölti el szívüket, ha e beadványok majdnem mindegyike első helyen és a legélesebben az ő követelményeik megnyirbálását hangsúlyozza! (Következik: „Nyelv, kultúra, kontinuitás’ j SZABAD FDr DMÜVFS 1968. július 6. sodszor és harmadszor újravetették. Ebből 10 000 hektáron garázdálkodott a bagolypille. A helyzet annyival is komolyabbnak mondható, mert azokat a vegyszereket, amelyeket 1968^8 a módszeres növényvédelem céljaira ajánlanak, nem lehet teljes hatékonyságukban alkalmazni. A vetési bagolypille (tudományos neve: Agrotis segetis) fél sőt több centiméter mélyen él a föld alatt, többnyire a sorokban vagy sorok között és gyakran berágja magát a gyökérrendszerbe. Ezért bajos hernyóit vegyszerekkel megközelíteni. Az említett kártevő előfordulásánek megállapítása után azonnal széleskörű intézkedéseket foganatosítottak, hogy többféle vegyszer hatékonyságát ellenőrizzék és felmérjék a növénygondozás kiterjedésének szükségességét. A bagolypille által megtámadott növényzetet mindenekelőtt Lidykol-lal kezelték olyképpen, hogy hektáronként 5—10 kg-ot alkalmaztak ebből a vegyszerből 1.000— 2.000 liter vízben feloldva. Rendkívüli aszály idején és felette száraz talajon még a 10 kg-os Lidykol-adag sem bizonyult teljesen hatékonynak, jóllehet a laboratóriumi kísérletek felette jól sikerültek. Az eddigi tapasztalatok alapján további kísérleteket folytatnak és 10 kg-os Lidykolt alkalmaznak hektáronként amelyet kb. 5 miliméternyi adagú mesterséges csapadék követ, jól beválhat a vetéAz elmúlt két hét alatt vetési bagolypille tömeges előfordulását észlelték, amely ellepte a kapásnövényeket és zöldségféléket. A cukorrépa-növényzet másod- és harmadszori újravetését is nagyrészt kikezdte, továbbá a kukoricát, a dohányt, egyéb kapás- és ipari növényeket, de megtámadja a zöldségféléket is, mint például a hagymát stb. A cukorrépát 16 000 hektáron máA repce és az őszi’ árpa betakarítását már elfelejtették. A száraz évhez képest aránylag mindkettő jő termést adott. Hanem ölveden, akárcsak másutt, a búza és a tavaszi árpa vetésterületének aratása a lényeg. Innen várják a bőséges hasznot. Egy százhatvan hektáros búzatábla mellett vezet utunk. Valahol messze a látóhatáron apró tárgyak mozognak. A pöfögés elárulja, a rendrakók munkáját. Menet közben alig szólunk egymáshoz. Inkább a kalászokat nézzük, azokban gyönyörködünk. Közben lopva egymás gondolataiban -kuta tunk. Lám, itt is szárazság van, mégis jól fejlett a nö-vényzet, nagyok és teltek a kalászok. Hogyan lehetséges ez? Ügy, hogy az agronómus három szántásba vetette a magot, s a Bezosztája búzafajta most a párját ritkítja. Nem mintha a Mironovszkája nem váltotta volna be a hozzá fűzött reményt, de a Bezosztája még jobb. Látszik, hogy nem fukarkodtak a tápanyaggal, meg aztán a Bezosztája jól bírta a szárazságot. ölveden még nem is oly régen elég nagy gondot okozott az aratás, de amióta megbékéltek a kombájnokkal, a probléma megszűnt. Nyolc kombájnt és négy szalmaprést állítottak munkába. Mire kicsépelik a gabonát, akkorra a szalmát is bekazlazzák, kiszórják a tarlóra a műtrágya egy részét, s megszántják, így takarékoskodnak az amúgy is kevés nedvességgel. Fő kérdés, hogy idén milyen lesz a termésátlag? Az agronómus szűkén méri a szót, de mégis elmondja, hogy tavaly 200 hektáron termesztettek Kosúti búzafajtát, ami bizony nem hozta meg a várt eredményt. Idén már nagyhozamú fajták kerültek kasza alá, s ez egymagában is biztosíték arra, hogy vagontételben elérjék, esetleg túlszsárnyalják a múlt esztendei búzahozamot. Szalma elvtárs a búza hektárátlagát szerényen' 30 mázsára becsli, magam a szemle alapján a 30-hoz hozzáteszek még öt mázsát. Bizonyára egyikünknek sem lesz igaza, mert az átlag végül is jobban megközelíti majd a negyven mázsát, mint a harmincat. Az idei szélsőségesen aszályos esztendő meggyőzte az agronómust arról, hogy a jövőben is a Bezosztáját vessen. Haksza István A vetési bagolypille újabb tömeges előfordulása A vetési bagolypille a kapásnövények kártevője # Megtámadta a cukorrépa másod- és harmadszori újravetését 10 000 hektáron % A zöldségféléket is pusztítja
