Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-08 / 27. szám
Felhölékelés, vagy mesterséges esöztetés Az „esőcsinálók” vagy „csapadékszabályozók“ mesterségének fogalma mindinkább az érdeklődés előterébe kerül, sőt megközelíti a megvalósulást. Földkerekségünk különböző pontjain ugyanis sikerült a felhőket vegyileg annyira „átalakítani“, hogy ott árasszák el csapadékkal a vidéket, ahol a földműveseknek szükségük van rá. A prágai Légköri-Fizikai Kutató Intézet szakemberei nemcsak elméleti jellegű munkálataikat terjesztették elő a különböző nemzetközi kongresszusokon, hanem sikerült újdonságot is készíteniük, amelyet piroszlozsnak, angolul pedig pyrotechnical mixernek neveznek. ★ Az emberiség immár nem éri be azzal, hogy tehetetlenül szemlélje az aszály sújtotta vidék felett elvonuló felhőket. Ezért könnyű sportrepülőgép kering a felhők alatt. Villamos szikrával gyújtott rakéták röppennek fel, amelyek a gép törzséhez vannak rögzítve. A kilőtt „piroszlozs“ magasabb felhőrétegekbe hatol. Emelke-A talajművelő gépcsoportok sebességének növelése A Szovjetunióban és a nyugati államokban egyaránt évek óta folynak olyan jellegű kísérletek és vizsgálatok, amelyek a szántóföldön dolgozó traktorok munkasebességének növelési határait kutatják. Az eddigi eredmények szerint a sebesség 9—15 km/ha-ra növelhető a végzett munkától függően. A növelt sebesség felveti a munkagépek átalakításának problémáját is. A vizsgálatok előterében a talajművelés és a talajművelő gépek állnak. A vizsgálatokat a jelenleg használatban levő traktorokkal és a távlatilag gyártandó traktor modellekkel végezték. Az előbbiek közül a DT—75, MTZ—50 és T—40 jelű traktorok, az utóbbiak közül; az ezek alapján fejlesztett E—151, MTZ—80 és T—50 traktorok jöttek számításba. Ehhez hasonlóan a sorozatban gyártott ekék közül a PN—4—35-SZ és a sebességszántáshoz külön konstruált FSZN—4- 35 ekéket használták. A vizsgálatok adatai világosan mutatják, hogy a közönséges ekék minden km-nyi sebességnövelésével a fajlagos vonőellenállás 1,86 százalékkal növekszik. A kísérleti fejlesztett ekéknél ezzel szemben 9,94 km/6 sebességen az ellenállás ugyanannyi volt, mint a sorozatban gyártott ekéknél 4 kpj/6 sebesség esetén. A vizsgálatok megállapították továbbá, hogy 9—15 km/6 sebesség esetén az 1,4 és 3 t osztályos traktorok dinamikai és gazdaságossági mutatói a kiinduló 5—9 km/6 sebesség szintjén maradtak. Energiaigényes munkafolyamatokban, amelyek teljesen leterhelték a motort, a teljesítmény a vonóhorog-teljesítmény növekedésével nőtt. Kisebb energiaigényű munkafolyamatoknál, a motor leterhelésétől függően, csökkent a teljesítmény. Az említett sorozatekét és fejlesztett ekét háromféle eketesttel vizsgálták. A sorozatekénél a K-35 jelű eketest (1. ábra balról harmadik), a fejlesztett ekénél a KSZB- 01 jelű (balról az első) és a KSZS-01 jelű (középső) eketesteket használták. A fejlesztett eketestek kisebb energiaráfordítást igényeltek, mint a sorozateketest. Az eketestek közötti távolság növelése célszerűnek mutatkozott, viszont az eketest magasságának növelése csökkentette a szilárdságot. Az ekék 9 km/ó sebesség fölötti energetikai mutatóinak vizsgálata arra engedett következtetni, hogy az eke ellenállásának növekedésére a vonóerő iránya gyakorolja a legnagyobb befolyást. Eiőhántók vagy életlen vasak használata megváltoztatja az energetikai mutatókat. Azonban az életlen vasak használata következtében várható ellenálásnövekedés a nagy sebességen csökken. Előhántók használata esetén a vonóellenállás minden sebességfokozatnál 200—250 kg-al növekszik. dését meleg légáramlatok segítik elő. Ennek a piroszlozsnak — amely csehszlovák szabadalom — a kistályai képesek mesterséges esőt előidézni. A vfzcseppecskék jellegzetessége, hogy magasabb felhörétegekben még a mínusz 5 °C hidegben sem fagynak meg. Elegendő egy lökésszerű rázkódtatás, az ezüst- vagy ólomtartalmú jódos kristályok „találkozása“ a száraz vagy szétmorzsolt jégdarabokkal, a vízcseppek azonnal megdermednek. Ha súlyuknál fogva megtörik az emelkedő meleg légáramlat ellenállását, lehullanak. Amint pedig alacsonyabb, melegebb légrétegeken hatolnak át, újból vízzé válnak. A Csehszlovák Tudományos Akadémia mellett működő Légköri-Fizikai Kutató Intézet kísérletei bebizonyították az új csehszlovák piroszlozs kétségtelen hatékonyságát. Ha tehát mesterséges esőt akarunk előidézni, úgy kell irányítanunk a felhőlékelést, hogy megfelelő magasságban és a legelőnyösebb tömörítésben hasson. Csakhogy a mesterséges esőztetést célzó felhölékelés egyelőre nem olcsó „mulatság“. Ahhoz például, hogy kfnőjjön a cukorrépa és annak terméséből egy S gramm súlyú cukordarabot nyerhessünk, 45 liter vízre van szükség. 1 kg gabona megérleléséhez BOO, 1 kg széna termesztéséhez pedig 700 liter vizet kell számítanunk. Bár Csehszlovákia a csapadékdús országok közé tartozik, a csapadék megoszlása távolról sem egyenletes. Így például a csehországi Érchegység lejtőjén fekvő Krusné Hory-ban, Lounsko és Zatecko és Dél-Szlovákia termékeny vidékén gyakran csapadékhiány van. Ezekben a körzetekben tehát felette indokolt lenne a mesterséges esöztetés. Csakhogy a mesterséges eső nem „pottyan“ minden esetben a felhőből érett körte módjára a talajra, mintha a fát megráznánk. Az aránylag csekély kiterjedésű Csehszlovákiában különben az a veszély is fenyeget, hogy a költséges eljárással elindított eső esetleg csak a határmenti hegyekben érne földet, ahol nem szenvednek csapadékhiányban. Csehország északi részében, a vegyipar, a felszíni barnaszénjövesztés, a villanyerőművek körzete fölött köd lebeg az év legnagyobb részében. A mindenütt megülepedő, sűrű ködfátyol forgalmi akadályokat, közlekedési baleseteket idéz elő, hátráltatja az üzemek dolgozóit munkahelyük időbeni elérésében vagy lehetetlenné teszi munkába állásukat, csökkenti a barnaszén-jövesztés hozamát, vagy egyáltalában keresztülhúzza a szénjövesztés tervfeladatatnak teljesítését. A (ködtakarót szinte a földre „szögezi“ a szennyezett levegő, amely ennek az ipari központnak melléktermékét képezi. A mesterségesen permetezett eső által nemcsak lecsapódik a köd, hanem egyúttal a levegő is tisztul a kigőzölgési termékektől. A Légköri-Fizikai Kutató Intézet 20 tudósa, élükön dr. Joseí Podzimekkel, a tudományok kandidátusával, kipróbálta az általa feltalált piroszlozs hatását. Eljárása a jégverés elleni küzdelemben is bevált. Csehszlovákiában évente 80—100 millió korona kártérítést fizetnek ki a biztosítók a jégkár sújtotta földműveseknek. Azokból a felhőkből is fakaszthatunk mesterséges esőt, amelyek jégdarát tartalmaznak és amelyeket jellegzetes „lengő szakállukról“ ismerhetünk fel. A mesterséges beavatkozással fakasztott esővíz a földre hull, mielőtt még veszedelmes jégesővé képződné. Nem is történt olyan régen, amikor búcsújáró körmenetek részvevői égő gyertyákkal és harangzúgással igyekeztek jobb belátásra bírni a felhőket. Ugyancsak nincs messze az az idő sem, amikor majd az emberiség uralja a csapadék elosztását. Igájába fogja • felhőket, hogy ott ontsák drága, éltető vizüket, ahol arra a legnagyobb szükség van. Ez a víz zuhanyként megtisztítja a köd által szennyezett levegőt is. Hála a tudósok nemzetközi együttműködésének nem maradnak már a tudományos ismeretek és felismerések csupán azon ország birtokában, amelynek fiai felfedezték őket. A szálldogáló felhők amúgy sem ismernek országhatárokat, az időjárás mesterséges irányításának tudománya tehát előbb-utóbb az emberiség közkincsévé válik. Petr Poustka A mész túladagolása A túlsók mész következtében a takarmány ízletessége gyengül, bizonyos ásványi nyomelemek (például a cink) hasznosítása romlik. A mész túladagolásával — sokak hiedelmével ellentétben — nem tartható fenn a tojás mennyisége, s a tojáshéj minősége sem javítható. Helyesebb a tojótáp mészarányát a normális (2,75 —3 %) elemi kálcium szinten tartva szabadon is adni az állatok elé kagylóhéjat. Ezzel lehetőséget adunk azoknak az állatoknak,* amelyeknek kalciumszükséglete nagyobb, hogy igényüket kielégítsék. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy a kagylóhéj adagolása esetén állandóan legyen az állatok előtt gritt (kavics) is, mert ellenkező esetben az állatok azért ennének több kagylóhéjat, hogy őrlőanyaghoz jussanak, s ez természetesen másik oka lehet a mész túladagolásának. Legfontosabb a meglévő takarmány minél gazdaságosabb felhaszná'ása. Ebből a szempontból már sok mezőgazdasági üzemben darálják a lucernát. TÍZPARANCSOLAT A növényvédőszerek alkalmazásának térhódításával különösen fontós az ide vonatkozó előírások pontos betartása. Erre figyelmeztetnek a többnyire gondatlanságból bekövetkező mérgezések és egyéb károsodások, amelyeknek száma növekszik. Ez indított bennünket arra, hogy tízparancsolatban foglaljuk össze a, növényvédőszerek használatának egészségvédelmi tudnivalóit. 1. A növényvédőszerek egy része erős méreg. Ezt a gyárak a csomagoláson is feltüntetik. A növényvédelmi felelős ne adjon ki egyetlen gramm mérget sem arra jogosulatlan személyeknek. 2. A mérgező anyagok permetezése, porozása közben védőfelszerelés használata, a nagy táblákon és a háztáji kertekben egyaránt kötelező. Ahol nincs megfelelő védőfelszerelés, a permetezés-porozás idejére kössék be szájukat, orrukat nedves kendővel, és viseljenek zárt szemüveget. 3. A növényvédelemben részesített táblákra, parcellákra minden esetben tegyék ki a figyelmeztető táblát: MÉRGEZŐ ANYAGGAL PERMETEZVE! 4. Ne fogyasszunk ételt, italt és ne dohányozzunk permetezés, porosát közben, mert a mérgező anyagok kezünkről, ruhánkról szánkba és onnan a szervezetünkbe jutnak. 5. A permetező-porozó anyagok előkészítése közben ne nyúljunk puszta kézzel a vegyszerekhez, használjunk gumikesztyűt. Az adagolást ne marokkal, hanem műanyag-, fa- vagy fémkanállal végezzük. Használjunk a keveréshez külön erre a célra készített keverőfát. 8. A háztájiban is kötelező a mérgező anyagok elzárása! A növényvédőszereket semmi esetre se tároljuk éléskamrában, élelmiszerek közelében. Az előkészített permetezőszerből a maradékot nyomban a munka befejezése után jó mélyen ássu kel. 7. A növényvédelemben dolgozók ne csak akkor tartsák be az előírásokat, amikor megjelenik a láthatáron az ellenőrzés. Tapasztalatlan embert, aki még nem dolgozott növényvédötzerekkel, kioktatás nélkül ne állítsanak munkába a mezőgazdasági üzemek. 8. Szeles, viharos időjárás növeli a mérgezés veszélyét. Ilyenkor ne erőltessük a mérgező növényvédőszerekkel történő permetezést, porozást. Az érés időszakában mérgező növényvédőanyagokat ne használjunk, mert a növényzeten sokáig megül a méregbevonat. 9. Háziállatainkat, a mezei vadakat, a hasznos méheket védjük a növényvédőszer-ártalomtól. A vegyszerezett táblákról a háztáji állatoknak ne szedjünk répalevelet, ne kaszáljunk füvet és ne legeltessünk. A növények virágzása idején úgynevezett méhkimélö növényvédőszerek használata kötelező. 10. Ha mérgezési tünetek jelentkeznek, késlekedés nélkül hívüunk orvost. Addig is a bőr felületéről távolítsuk el a tömény mérgező anyagot, ha pedig belélegzéssel történt a mérgezés, a beteget vigyük friss levegőre, és fektessük le. Ha a beteg mérgező anyagot nyelt, tojásfehérjével elegyített vizet itassunk vele. A nagyüzemi sertéstenyésztés SZAR AD FÖLDMŰVES 1988. július 6. A KGST-tagországok és a KGST Titkárság Mezőgazdasági Osztálya szakembereiből és tudományos kutatóiból munkacsoportot állítottak öszsze, mely a mezőgazdasági állandó bizottság 1967 évi munkatervének megfelelően tanulmányozta a nagyüzemi sertéstenyésztés megszervezésének tapasztalatait a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban és a Szovjetunióban, majd javaslatokat dolgozott ki e kérdéssel kapcsolatban. Csehszlovákiában a Tachov-i, Tfeboii-i és Smifice-i Állami Gazdaságban tanulmányozták a nagyüzemi sertéstenyésztés tapasztalatait. A szakemberek megismerkedtek az állománypótlás rendszerével, az állattenyésztői munkával, a malacnevelés és a sertéshizlalés technológiájával, az üzemegységek építésmódjával, valamint a termelési folyamatok gépesítésével. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 1959 és 1965 között 26,1 Vokal növekedett az előállított árusertések mennyisége. Az országban forgalomba hozott összes sertéshús 22 %-át az állami gazdaságok, 63,3 °/o-át a termelőszövetkezetek, 13,2 %-át az állami hizlaldák és 1,6 %-át egyéb vállalatok állították elő. A sertéshústermelés egyelőre kis üzemegységekben folyik, ezért 1970-re számos intézkedés foganatosítását tervezik a sertéstenyésztés intenzitásának gyarapítására. Növelni kívánják a kocánként! malacszámot, törzskocánként évenként 16 malac előállítását tervezik, bevezetik a korai elválasztást, 500 g-ra növelik a hízósertések napi súlygyarapodását, miáltal fokozható az állományforgó a hizlalás során és 4,2 kg-ra csökkenthető 1 kg súlygyarapodás takarmányszükséglete. A fenti adatok teljesítése érdekében intézkedést hoznak a tenyésztői munka megjavítására, szilárd takarmánybázis létesítésére, a keveréktakarmányok mennyiségének növelésére és minőségük javítására. Ezenkívül jelentős ráfordítással új épületek létesítését tervezik s felújítják az eddigieket, gépesítik és automatizálják a munkaigényes folyamatokat a gazdaságokban. Mindezek alapján új sertéshizlalási technológiát is vezetnek be. A Tachov-i Állami Gazdaság szakosított sertéstenyésztő üzem. A gazdaságnak 1966 végén 1644 kocája volt s az év folyamán 24 780 q sertéshúst adott el. 1967-ben pedig már 34 500 q sertéshúst tervez nevelni. Törzskocáinak száma az év végére eléri az 1950-et. A sertéstenyésztő telepen a preS- ticei fajtát, kisebb számban a nemesített fehéret és landracet tenyésztik. A sertéstenyésztő telep süldőket nevel az árunemesítő telepek számára, ahol fajtaátalakító keresztezést folytatnak és landrace kanokkal fedeztetik azokat. Csak keresztezett állományt állítanak hízóba. Jelenleg 18 üzemegységben van — a helyi adottságokhoz mérten — 25—300 db koca, de 1967 végére befejezték a Lom sertésfarm építését, melyben 1300 kocára van férőhely. A „Brod na Tichou“ hizlalótelepen tovább nevelik és hizlalják a sertéseket. Egyidejűleg 5400 malacot és 10 8000 sertést hizlalnak. A hízóistállók 1800 férőhelyesek. Az állatokat csoportosan tartják, rekeszenként 1000 darabot. A hízótelepen évenként 30 000 sertést hizlalnak. A sertéseket száraz keveréktakarmányokkal hizlalják, melyeket szalagos szállítóberendezéssel adagolnak. Az itatás automatizált őnitatókból történik. A Tachovi Állami Gazdaság 1966. évi főbb adatai a következők: Az évi malacozások száma törzskocánként 1,92, a kocák szaporasága (egy ellésre jutó malacok száma) 8,52, a kocánként egy évben felnevelt malacok száma 13,91. A sertések napi átlagos súlygyarapodása az előhizlalás során 453 g, a hizlalás során 460 g. Egy q súlygyarapodás takarmányszükséglete 5,35 q takarmányegység. A sertéstenyésztésben foglalkoztatott, egy dolgozóra eső évi átlagos termelés a szaporító telepen 385 malac, a hizlalótelepeken 351,6 q élősúly. A Tfeboú-i Állami Gazdaságban a KGST-tagországok szakemberei megismerkedtek a nagyüzemi sertéstenyésztőtelep munkájával. A telepen 4 szakképzett technikus, 1 állatorvos, 22 sertésgondozó, 2 kazánfűtő, 2 gépkocsivezető és 2 rakodómunkás van, 4 munkás javítja a berendezést és a gépfelszerelést. A telepen 10, egyenként 2600 férőhelyes hízóistálló van, ezenkívül egy betegállatistálló és állategészségügyi kezelőhelyiség külön kényszervágóhellyel. A gazdaság évenként 70 000 sertést tud hizlalni, az állami erőtakarmánygyártói takarmánytápokat kap, melyeket a gyár saját szállítóeszközein visz a sertésistállókhoz. A hízósüldőket többnyire más gazdaságoktól vásárolják és csupán azok 20 %-át neveli maga a gazdaság. A sertéseket kizárólag keveréktakarmányokon hizlalják, melyeket a süldők súlykategóriájától függően különféle összetételben kapnak. A száraz és a nedves keveréktakarmányokat önetetőkből etetik. A nedves takarmányok adagolásét KPSZK-2000 típusú önjáró keverő-adagoló segítségével gépesítették. A száraz keveréktakarmányokat a gépek pneumatikus berendezése a sertésistállók takarmánytartályába juttatja, ahonnét a szállítószalagon csövekbe és a kétoldali önetetökbe kerül. A sertések tetszés szerinti mennyiségű takarmányt fogyaszthatnak. A rekesz padozatának elülső részét fémrács borítja, amelyen keresztül leesik a trágya, A rács alatt az istálló egész hosszában csatorna húzódik, melyben kaparókanalas trágyalevonó berendezés működik, ez a trágyagyűjtőbe szállítja a trágyát, ahonnét gépkocsik viszik ki a mezőre. A Smifice-i Állami Gazdaság, melyet szintén meglátogattunk — szakosított üzem, ahol az állomány pótlására növendékeket állítanak elő, valamint sertéseket hizlalnak. Malacszükségletének 40 %-át azonban ez a gazdaság is felvásárlással biztosítja, míg 60 %-át saját maga neveli. A tervek szerint a közeljövőben a gazdaság saját nevelésével biztosítja hízósertés szükségletét. A növendékeket 40 kg élősúllyal állítják előhizlalásba. A „Riholka“ szaporítőtelepen 700 törzskocát tartanak. 1965 óta itt kísérletesen tanulmányozzák a malacok korai elválasztását (21 napos korban). A gazdaság szakembereinek, valamint más szakemberek és tudomás nyos kutatók véleménye szerint a malacok korai elválasztásának nagy jövője van. A Szovjetunió nagyüzemi sertéstenyésztését a Bjelgorod területi szakosított kolhozokban tanulmányoztuk, nevezetesen a „Frunze“, „Druzsba“, „Rasszija“ és „Krasznij Oktjabr“ kolhozban. A „Frunze“ és a „Druzsba“ szakosított gazdaságok befejezett termelési ciklussal dolgoznak, azaz egy évben 30 000 sertést nevelnek és hizlalnak. A „Rasszija“ kolhoz sertéstenyésztő telepe is 30 000 sertést hizlal évenként, de a malacokat szerződéses alapon a „Krasznij Oktjabr“ kolhozzal nevelteti. A befejezett termelési cik-4
