Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-12 / 41. szám

A mezőgazdasági földek és a beruházási építkezés

Csehszlovákiában a mezőgazdasági földalap fejlődése kedvezőtlen. 1959 őta mezőgazdasági földterületünk 190 379 hektárral csökkent. Ebből a szántóterület hozzávetőlegesen 71 500 ha. Hazánk mezőgazdasági földalapja 1968. január 1-én 7131 994 ha volt, Szlovákiában 2 639 043 ha. A szántóterület köztársaságunkban 5 038 755 hektárt, Szlovákiában 1 703 784 hektárt tett ki. A mezőgazdasági- és a szántóterületnek csökkenő Irányzata 1987-ben is folytatódott azzal a különbséggel, hogy az elmúlt 10 év alatt volt legkisebb a csökkenés. A szántóterület megfogyatkozása ugyan három és félezer hektárral volt kisebb, diint 1966-ban, mégis 2000 hektárral haladta meg az elmúlt tíz év átlagát.

Az 1967-es esztendőben a mezőgazdasági földterület főképp az erdősítés révén csökkent (58,9 °/o) és a beruházási építkezésekre kevesebbet (41,1 %-ot) sajátítottak ki. A szántóterület csökkenésében az arány fordított volt. Beruházási építkezésekre a szántó 65,8 %-át, erdősítésre és egyébre 34,2 °/o-át foglalták lé országos viszonylatban. Tény, hogy a mezőgazdasági földterületnek jelentős hányadát a népgazdaságunk fejlesztését célzó beruházási építkezésekre sajátították ki, melyekre köztársaságunkban a legutóbbi 6 esztendő során évente átlagban 12 000 hektár mezőgazdasági földterület kisajátítását követelték.

Szlovákiában az 1963—67-ben a mezőgazdasági terület kizárólag a beruházási építkezések és a bányaüzemek igényeinek kielégítése során 25 930 hektárral csökkent. Ebből az ipari építkezések 3133, a közületi és lakásépítkezések 5479, a mezőgazdasági építkezések 2736, a vízgazdasági építkezések 9013 hektárral s az egyéb célú (közlekedési stb.) építkezések a fennmaradó területtel csökkentették a földalapot.

A szántóföld és a mezőgazdasági földterület kisajátítása beruházási építkezések céljaira 1964 óta összterületét tekintve egyre kevesebb lett és amint említettem 1967-ben elérte a legalacsonyabb szintet. Feltételezhető, hogy ezt a fordulatot kedvezően befolyásolta a szükségleti alap védelméről szóló 53/66 Zb. számú törvény. Hasonló volt a helyzet a közületi és lakásépítés terén is.

A mezőgazdasági építkezések céljaira elvett mezőgazdasági és szántóterület terjedelme szintén csökkent és a legalacsonyabb szintet 1967-ben érte el. Ezzel kapcsolatban valószínű, hogy ezt a mezőgazdasági földalap védelméről szóló törvény elfogadása befolyásolta, mivel éppen ezen a téren sajátították ki a legjobb minőségű mezőgazdasági területeket és szántóföldeket. A vízgazdasági építkezéseket tekintve az 1966-os évvel összehasonlítva szemmel láthatólag csökkent a mezőgazdasági földterületek kisajátítása, mert 1967-ben bizonyos vízmüvet nem fejeztek be és így jelentősebb földterületet sem árasztottak el kivonva a mezőgazdasági termelésből. Az egyéb beruházásokra történt földkisajátítás az 1966-os évvel összehasonlítva kb. 40 %-kal emelkedett, különösen a Praha—Brno —Bratislava távolsági müút megkezdése és az úthálózat rekonstrukciós átépítése által. Mindezt összegezve kitűnik, hogy az előbb említett törvények kedvezően hatnak az építkezések helyének kiválasztására is. Az építkezések alternatív megoldásának és a kisajátított földterületekért fizetett igen nagy vételárak miatt a járási és a kerületi nemzeti bizottságok a beruházási építkezések céljaira gyengébb minőségű földterületeket jelöltek ki. Az 1967-es év során további olyan esetek is előfordultak, amelyek az említett törvény kedvező befolyását igazolták. A nemzeti bizottságok nem adták beleegvezésiiket a beruházó által igényelt teljes földterület kisajátításához, vagy elutasították a kérelmet. Például a Banská Bystrica-i járásban az igényelt 76 ha szántóföldből az építkezések céljaira csupán 56 hektárt engedélyeztek. A královái Tesla üzem felépítésére az igényelt 28 ha helyett csak 14 hektár mezőgazdasági területet adtak. A podbrezovái Sverma Vasmű a kért 17- ből csak 9 hektárt kapott. A törvény jótékony hatása abban is megnyilvánult, hogy sok távlati városrendezési tervben a lakás- és egyéb beruházási építkezést csak a kijelölt körzetekben engedélyezik. így takarékoskodnak a mezőgazdasági földdel és a szántóterülettel.

Szlovákiában a mezőgazdasági földterület csökkenése köztársaságunk területéhez mérten nagyobb volt, mint a csehországi kerületekben. A legnagyobb csökkenést a közép-szlovákiai kerületben jegyezhettük fel (19,9 %), a nyugat-szlovákíai kerületben 17,9 és a kelet-szlovákiái kerületben 10,1 °/o volt. Hasonló a helyzet Szlovákiában a szántóterület csökkenése tekintetében is. Legnagyobb a csökkenés a nyugat-szlovákiai kerületben (20,7 %), ezt követi a közép-szlovákiai kerület 12,1 és a kelet-szlovákiai kerület 10,5 százalékkal.

Ha az elmúlt években létesített beruházási építkezéseket és ezek elhelyezését értékeljük, még mindig nagyon szembeötlően lép előtérbe az olyan irányzat, hogy a kivitelezést lehetőleg sík, vagy legalább is csekély lejtésű területeken végezzék. További tényező, hogy a beruházók ún. tartalékterületekre tartanak igényt a termelési kapacitás további fejlesztése céljából, ami elsősorban az ipari építkezésekre jellemző. A legjobb földterületek iránt még egyre növekvő igények okait elsősorban abban kell keresni, hogy:

0 Még mindig a típus terveket használják gépiesen, amelyek nagyobbára sík területet követelnek. A talaj nagyobb fokú lejtése esetén a kivitelezéshez már egyedi megoldás szükséges. Igen sok típusterv a földszintes, illetve a csak néhány emeletes megoldással készült;

• az iparban és a mezőgazdaságban áttértek a nagy térfogatú csarnokok építésére, ami csupán csekély szintkülönbségű területeken lehetséges;

• nincsenek limitálva a realizált építkezések beruházási költségei;

0 olyan rendelkezések érvényesek, amelyek még mindig korlátozzák a lakásalap újjáépítésének mértékét;

• elégtelen a nemzeti bizottságok munkája az állami építkezési felügyelet terén;

• egyes városokban az irányító szervek az iparosítás megvalósítását és gyorsítását tartva szem előtt a beruházóknak bizonyos engedményeket tesznek.

Ezek a területi-műszaki és gazdasági tényezők egyértelműen arra sarkalják a beruházókat, hogy építkezésük céljaira sík területeket Igényeljenek, amelyek feltételeink között egyúttal a legjobb minőségű mezőgazdasági területeink.

A beruházási építkezésekre igényelt területek esetében a mezőgazdasági földterületek védelmét továbbra is az 53/66 Zb. számú törvénynek kellene biztosítania, amely a következő elvek betartását írja elő:

1. Növelni a mezőgazdasági földalap védelmét már a beruházási építkezések területi megtervezésének stádiumában felértékelve az igényelt mezőgazdasági földterületet.

2. Ellenőrizni az igényelt földterület kisajátításának szükségességét, összehasonlítva a javasolt megoldás gazdasági eredményeit a tála] kisajátítása által a mezőgazdasági termelésben bekövetkező veszteségekkel.

3. Gazdasági ösztönzőkkel biztosítani a mezőgazdasági földalap védelmét, illetve szigorúan büntetni az erre vonatkozó törvény megszegését.

A város- és községrendezési tervek kidolgozásakor tehát fontos, hogy a beruházási építkezések tervezője még az előkészítő munkák során necsak megismerje a település létező adottságait, a közlekedést, az épületek állapotát, a lakosság rétegeződését, hanem a település környékének domborzatát, terepét is megismerje, amely a település kibővítésénél számításba jöhet. Továbbá hogy tájékozva legyen e földterületek mezőgazdasági értékét — bonitását illetően is. Ezért szükséges, hogy a városrendezési tervek előzetes javaslatának kidolgozásakor számszerűleg is értékeljék a mezőgazdasági termelésnek azokat az évi veszteségeit, amelyek a földterület kisajátítása által keletkeznek, illetve mérlegelni kell a megoldás célszerűségét és további megoldási lehetőségekkel is kell számolni. A mezőgazdasági földterület védelmét már a körzetek területi rendezésének tervében is biztosítsuk. A tervek elkészítésekor mindenre kiterjedő figyelemmel, komplex módon elbíráljuk a terület termékenységét és hozamát. Itt tartsuk be azt az elvet, hogy a legtermékenyebb mezőgazdasági vidékeket a legnagyobb mértékben kíméljük.

Alexander Hoschek mérnök, az SZLKP KB közgazdasági osztályának dolgozója

A gazdaság érdeke a dolgozó érdeke

Julius Vífaz elvtársat a Füleki Állami Gazdaság igazgatóját közkedvelt, tapasztalt, jó szakembernek ismerem. Mikor átvette jelenlegi beosztását, a gazdaságban bizony nem a Jegrózsásabb viszonyok uralkodtak. Évek megfeszített aprólékos munkájára volt szüksége, hogy meggyorsítsa a konszolidálódást.

Az alapos, hozzáértő tevékenység meghozta a várt eredményt. A sokezer hektáros gazdaság a múlt évet 10 milliós tiszta haszonnal zárta. Az igazgató jól tudta, hogy a haszon az összeszokott, fegyelmezett munkáskollektíva érdeme, s ennek velejárójaként 3 millió koronát osztott ki a dolgozók közt haszonrészesedés címén. A gépesített brigád tagjai közül többen rendes fizetésükön kívül év végén 5000—6000 korona részesedést kaptak.

Persze ez a tény végtelenül nagy hatással volt az emberekre, s ennek kapcsán az idei terméseredményre is. Az aszályos időjárás ellenére 1300 hektáron 34 mázsás búzatermést takarítottak be hektáronként, s a vetésterület hektárja 28,30 mázsás átlagos termést nyújtott a tavalyi 23 mázsás átlaghozammal szemben. Ilyen eredménnyel a Füleki Állami Gazdaság még soha nem dicsekedhetet.

Nem a véletlen műve tehát, hogy az idén júliusig a múlt évihez hasonlóan 8 százalékkal növelték a termelékenységet, s a termékek jó része még betakarítás, illetve elszámolás előtt van. Erősen hiszik, hogy cukorrépából elérik a 400 mázsás átlaghozamot, ami ezen a

vidéken igazán rekordtermésnek számít.

Ebben az esztendőben azonban a haszonrészesedés kifizetése másképpen történik, mint tavaly. Minden egyes termelő részleget önelszámolási egységgé nyilvánítottak, így a gazdaságon belül 25 központban figyelik a jövedelmezőség, azaz a tiszta haszon alakulását. Múlt évben erre még nem kerülhetett sor, s ennek következtében majdnem mindenki kaphatott részesedést. Idén már csak azokban a központokban számolhatnak vele, melyekben a dolgozók elérik a tervezett tiszta jövedelmet, s a költségek arányos merítése mellett esetleg túlteljesítik feladataikat. Ügy számolnak, hogy a többletjövedelem összegének 30 százalékát osztják el a dolgozók közt haszonrészesedés címén. A 100 százalékos tiszta jövedelem elérése esetén pedig az alkalmazottak a tervezett részesedésre tarthatnak igényt.

Az igazgató személyesen ügyel arra, hogy az emberek megkapják a járandóságot. így a részlegeken kellő munkaerkölcs alakult ki. A dolgozók jobb betekintést nyernek a belügyekbe. Nem mindegy számukra, hogy egyes munkák milyen költségbe kerülnek. Javult az elvégzett munka mennyisége, s emellett a minőség sem szenvedett csorbát. A dolgozók alulról felfelé és felülről lefelé érdekeltté válnak a lehető legmagasabb tiszta haszon elérésében. S mondjuk ki őszintén, ebben nagy érdeme van az igazgatónak és az üzem más vezető dolgozóinak.

(hoksza)

Állásfoglalás

az adás-vételi kapcsolatokhoz

Az Egységes Parasztszövetség feladata, hogy az állami gazdasági szervezetekkel szemben védje tagjainak érdekeit. Ezzel együtt adódik a mezőgazdasági termelők és partnereik közti adás—vételi kapcsolat rendezésének szükségessége. Magától értetődő, hogy a földművesek befolyásukat a szövetség központi és járási választott szervein keresztül kívánják érvényesíteni.

Az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága az említett tárgykör vitatása, a fennálló adás—vételi helyzet, valamint a gazdasági szövetkezetek megalakításának javaslata elemzése után az alábbi álláspontot foglalta el:

„A terményfelvásárló- és ellátó vállalatoknak gazdasági szövetkezetekké történő átszervezése számos vagyonjogi, közgazdasági és más ezzel összefüggő bonyolult feladat megoldását követeli. Megoldás tárgyát képezik tehát az eddig érvényben lévő ezzel összefüggő törvények és jogi normák. Ezen problémák rendezése véleményünk szerint nem csupán az állami szervek álláspontjától (a Földművelés és Közélelmezési, valamint a Pénzügy Minisztériumoktól), hanem az alkotmányos törvényhozó szervtől, a nemzetgyűléstől is fiigg.

Ezért a parasztszövetség elnöksége azt a nézetet vallja, hogy a terményfelvásárló- és ellátó vállalatok szövetségesítésének körülményeit minden tekintetben alaposan meg kell vitatni. A mezőgazdasági nyilvánosság elé olyan javaslattal állni, mely teljes mértékben megfelel a termelők érdekeinek. Ebből a célból a oarasztszövetség elnöksége szeptember 20 i rendes ülésén J. Gajdus mérnöknek, a szövetség vezetőségi tagjának elnökletével bizottságot jelölt ki, melynek feladata, hogy az állami szervekkel és a gazdasági szövetkezetek előkészítő bizottságaival, valamint a többi érdekelt felekkel együttműködjön e problémák megoldásában. Az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága ezt sürgető feladatnak tartja, s az eredményekről értesíteni fogja a mezőgazdasági üzemeket.

Az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága továbbra is célszerű megoldásnak véli a terményfelvásárló- és ellátó vállalatok szövetkezetesítését, a parasztszövetség felügyelete alatt. Ezen alapvető kérdések végleges tisztázásáig azonban helyesnek tartja, ha a terményfelvásárló- és ellátó szervezetek megmaradnak eredeti formájukban azzal, hogy járásonként önálló vállalatokká alakulnak, s vállalati tanácsaikba a mezőgazdasági termelők benevezhetik saját képviselőiket.“

Az Egységes Parasztszövetség elnöksége a fentiek helyességét az alábbi pontokban indokolja:

0 Tény, hogy az adás vételi kapcsolatokat nem szűkíthetjük a terményfelvásárló- és ellátó vállalatokkal való kapcsolat egyedüli rendezésére. Szükséges, hogy komplex megoldást találjunk a többi partnerekkel, a tejfeldolgozó üzemekkel, a húsiparral, a Zeleninával, a dohányiparral, a borüzemekkel és más partnerekkel való adás vételi kapcsolat rendezésére is. Ezért kell, hogy a közös problémák megoldásánál minden egyes partnerrel külön tárgyaljunk s ezzel egyidejűleg a vagyonjogi kérdéseket is tisztázzuk. A szövetség képviselőinek a szóbanforgó vállalatok tanácsaiba való delegálása a termelők érdekeivel összhangban történne, és ez nincs a partnerüzemek önállóságáról készülő törvényjavaslattal ellentétben.

0 Föltételezhető, hogy a gazdasági szövetkezet megalakításánál a terményfelvásárló- és ellátó vállalat jelenlegi vagyonát ingyenes használatra, esetleg a gazdasági szövetkezetnek vagy a parasztszövetség tulajdonába adna. Ezt azonban a nemzetgyűlés csakis törvényes úton döntheti el.

0 A terményfelvásárló- és ellátó vállalatok szövetkezetesítése esetén a taggazdaságok köteleznék magukat további beruházási építkezések terhének közös viselésére. Köztudott, hogy a terményfelvásárló- és ellátó vállalatok mostani ellátottsága alapeszközökkel nem kielégítő, járásonként, kerületenként változó. Egyelőre nincs is rá garancia, hogy az állami alapokból komplettizáljuk, kiegészítsük az alapeszközöket a gazdasági szövetkezetek megalakítása után.

0 Egyes terményfelvásárló- és ellátó vállalatok gazdasági eredményei nagyon eltérőek. Szlovákiában például évi 40—50 millió koronás veszteséggel zárnak. Nagyon bonyolult az egyes terményfelvásárló- és ellátó vállalatok gazdasági kiegyenlítettsége. Ha megalakítanánk a gazdasági szövetkezeteket, feltétlenül szükségessé válna egy bonyolult rendszer kidolgozása, mely szerint központi alapot kellene létesíteni a gyengébb gazdasági szövetkezetek megsegítésére. Kimondjuk őszintén, minden ilyesmi ellentétben állna az üzemek önállóságával s éppen a redisztribúciós eszközök juttatása erősen elkötelezné a járási gazdasági szövetkezeteket a gazdasági központtal szemben, s félő, hogy az Egységes Parasztszövetségnek a terményfelvásárló- és ellátó vállalatok eddigi javaslatai értelmében kevés befolyása lenne tagjai védelmezésében.

Az Egységes Parasztszövetség elnöksége javasolja a szövetkezeteknek, hogy a mezőgazdasági termelőüzemek, azaz a járási mezőgazdasági társulások plenáris ülésén tárgyalják le az Egységes Parasztszövetség ezen állásfoglalását a többi mezőgazdasági termelő üzemek, az állami gazdaságok, a mezőgazdasági iskolagazdaságok stb. képviselőivel, s ebben a kérdésben elfoglalt saját álláspontjukat küldjék meg az Egységes ParasztszH- vetség Központi Bizottságának Bratislavába folyó év október 31-ig.

Ä terület növelésével ?

Szelszky Mihállyal, a kiscsalomíjai szövetkezet agronómusával Nyitrán a búzatermesztők országos konferenciáján Ismerkedtem meg. Egyike volt azoknak a gyakorlati szakembereknek, akiket a búzatermesztésben elért kiváló sikereikért kitüntettek és megjutalmaztak.

Most, egy év múlva ismételten kíváncsian kerestem fel, hogy néhány sző erejéig elbeszélgessünk. Elmondta, hogy idén leginkább a Mironovszkája búzafajtát termesztették, tavaly őszön 75 hektárt vetettek be magjával. Bezosztáját csupán 10 hektáron vetettek. A betakarítás után kitűnt, hogy az előbbi fajta 40,5 az utóbbi pedig 37 mázsát adott hektáronként. Ennek megfelelően a tavaszi árpa is jól bevált, Hektárja 39,25 mázsás átlagot adott.

Ha figyelembe vesszük a múlt évi gabonatermés valóságos eredményeit, azt láthatjuk, hogy Kiscsalomiján ebben az évben búzából 8, árpából pedig 1,25 mázsás hektárátlaggal magasabb eredményt értek el, ami föltétlenül a termelési színvonal javulása mellett szól.

Szelszky elvtárs a magasabb hozam elérésének fortélyát — elsősorban a termelés komplex gyakorlatában — a fajtára jellegzetes agrotechnika betartásában látja. Vagyis abban, hogy a jó minőségű mag mindig megfelelő,

kellőképpen trágyázott talajba kerüljön.

Lássuk hogyan érvényesíti ezt a gyakorlatban. Arra törekszik, hogy mindig a legjobb vetőmagfajta álljon a rendelkezésére, mert ez az egyik nagyon fontos tényező. A másik pedig a termőtalaj. Ügy rendezi a dolgokat, hogy a búza — ha mód nyílik arra — pillangósok után kerüljön a talajba, de emellett ipari trágyaszerekkel sem fukarkodik, amelyekből 26(1 kg tiszta hatóanyagnak megfelelő menynyiségű műtrágyát ad a földnek.

Kétharmad részét a szántással, egyharmadát pedig a vetéssel dolgozza be s ehhez hozzájön még a télutói megosztott tápanyagellátás is. Szerinte ez a kiscsalomíjai magas gabonatermés titka.

Tény, hogy a kiscsalomijai szövetkezetnek a gabona vetésterület növelése tekintetében korlátozott lehetőségei vannak. Ebből kiindulva a jövőben sem számolhatnak a vetésterület bővítésével, de annál inkább azzal, hogy a rendelkezésre álló területen az eddiginél jóval magasabb hektárátlagot érjenek el. -hai-SZARAD Ffií DVtfiVF4!

1988. október 12,