Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-03 / 31. szám
GYÜMÖLCSZÖLDSÉGVIRÁG IV. ÉVFOLYAM • A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE • 1968. AUGUSZTUS ALVŰSZEMZÉS közel bizonyos eseteikben feltöltéssel is védhessíik. A szemzés módja a következő: Az alanyt a szemzés helyén rongydarabbal tisztára és szárazra töröljük, azután a szemzőlhajtást fordítva balkezünkbe vesszük és egy megfelelő szemnél éles késsel egyetlen biztos vágással lemetsszük úgy, hogy a szemet felső részén csak a héja tartsa. Most a késsel a szem felett egy keresztvágást teszünk, ezáltal a szem leválik a hajtásról. Közben a szem levélnyelét — vagy ha az nincsen, a pajzsát — két ujjunk közé fogjuk úgy,, hogy ne essen a földre. Ügyeljünk arra, hogy a szemet farész nélkül vagy minél kevesebb faiésszel szedjük le. Ha a szemzőhajtást fordítva vesszük kézbe és így metsszük le a szemet, akkor a szem lapja nem lesz vastag, viszont ha a hajtást nem fordítjuk meg — vagyis a vágást felülről kezdjük meg — könnyebb egyenletesen lemetszeni a szemet, de a szemlap többnyire túl vastag lesz. Minél vastagabb és minél egyenletesebb, minél simább a szemzöhajtás, valamint minél kisebb a szem, annál könnyebben lehet vékonyan lemetszeni. Ha a szem mellett levő meghagyott levélnyelecske túl hoszszú és alapja vastag — jóval vastagabb, mint maga a szem —, úgy a levélnyél két oldalát óvatosan vékonyabbra faraghatjuk. Faiskolában az alany héját egy a föld felett kb. 3 cm magasságban egy T alakú metszéssel felhasítjuk. Előbb a felső vízszintes vágást készítjük el (ennek hossza az alany kerületének kb. Vi-e), és abból középen kiindulva lefelé meghúzzuk a függőleges metszést. Gyakorlattal elérjük azt, hogy a kés mélyebbre nem hatol, a fa testét nem éri, hanem csupán a kérget hasítjuk fel. Azután a kés pengéjével a héjat jobbra és balra kissé felfeszítjüik. Nagyon fontos, hogy az alany rendes nedvkeringésben legyen, így a héj egy feszítésre könynyel elválik a fatestről. Amenynyiben a kéreg nem akar leválni — mintegy oda van sülve a fatesthez —, úgy nem érdemes a kérget piszkálni, vakargatni és így a szemzést erőltetni, mert ilyen esetben munkánk amúgy sem lesz eredményes. A leszedett szemet most mielőbb az alany felfeszített kérge alá toljuk, éspedig úgy, hogy a kés pengéjével a héjat a felső részén kissé felnyitjuk, és a szem alsó hegyes részét felülről alá toljuk. Az a helyes, ha a szem maga magának feszíti tovább a héj alatt a helyet, mert. így megszorul és levegő nem kerül a metszés felületéhez. A levélnyélhez vagy az alatt a szempajzshoz a kés pengéjét hozzáillesztve, a szemet addig nyomjuk, amíg teljesen nem jut a héj alá. Ha ezt jól végeztük, az alany héjdarabja szorosan ráfeikszik a szempajzsra, a szem pedig kidudorodik köztük. Ezután a berakott szemet rafiahánccsal bekötözzük. A kötést többféleképpen rakhatjuk fel. Egyik mód szerint balkezünk hüvelykujjával a fo(Folytatás a 2. oldalon) A TARTALOMBÓL: ^ Szebb kert — tökéletesebb üdülés ^ Mostoha nyár a kertészek számára ^ Repülőgéppel a seregély ellen ^ Zöldségfélék tartósítása télire 4» Milliókat érő üzleti érzék 4 Bevált a fólia-ház ^ Zöld alakító vagy nyári metszés ^ Tanácsadó 4 Gyümölcsborok készítése éft Szakszerűen végezzük a kétnyári virágok vetését PHYLLOCACTUS HYBÍKOUS Gyönyörű piros színű, tölcsér alakó v:rága van a Phyllocactus hybridtis nevű pozsgás szobanövénynek. Keskeny, lavélszerű hajtásai két háromáiüek, s kétivarú, sokporzójó virága lehet rózsaszín, vagy fehér. Ez a dísznövény nyáron szabadban, félárnyékos helyen tartható. Dugványozással szaporítható és meggyökeresedett hosszúhajtásai az Epiphylluin-nak iá alanyai. Hajtásain, szemölcsök, ezeken pedig tüskék és kisebb serték vannak. Szabadban Amerika trópusául honos. Húsz faja Mexikóban és Argentínában epifita, vagyis fán lakó növény. Kucsere Szilárd felvétele © A faiskolákban a gyümölcsfák legelterjedtebb szaporításmódja. Az alanyra helyezett szem néhány hét alat) összeforrad az alannyal, de abban az évben nem hajt ki, hanem egy telet átalszik és csak tavasszal indul fakadásnaik. Az alanyt ez esetben a növekedés második Időszakában, a második nedvkeringés alatt szemezzük„be, tehát július közepétől szeptember közepéig, ami a különféle alanyok nedvkeringéséhez Igazodik. Természetesen az időjárás nagy befolyással van az alanyok növekedésére, tehát szemezhetöségére is. Az alany előkészítése az alvőszemzéshez a következő: A szemzés előtt legalább 10 nappal az alanyról a szemzésnek kiválasztott helyén kb. tenyérnyi szélességben az összes tüskéket, vesszőket és hajtásokat éles kacorral tőből leszedjük, hogy a munkát ne akadályozzák. Azért kell a szemzés helyét 10 nappal előbb megtisztítani, hogy a metszés folytán előálló nedvkeringési zavarok a szemzés Idejére megszűnjenek. Még helyesebb, ha az alany alsó részét már tavasszal feltisztítjuk, és az ott fakadó hajtásokat nyár folyamán ledörzsöljük. Az alany többi hajtását, vesszejét az alvószemzés előtt nem szabad levágni vagy megkurtítani, mert az alany nedve megszorulna és a belehelyezett szem nem maradna nyugalomban, hanem még az évben, tehát idő előtt kihajtana, és a rövid tenyészidő miatt őszig csak zsenge hajtás fakadna belőle, ez pedig télen könynyen elpusztulhat. Szemzéskor figyelemmel vagyunk arra, hogy a szemet közel a föld színéihez, a faiskolában lehetőleg a sorok irányában és észak, észak-nyugati oldalra, széljárással szemben rakjuk. A sorok irányába azért, hogy majd az új nemes hajtás nem hajoljon a sorközök felé és így a sorok közt ne gátolja a járást, a munkát. Északt irányban azért, hogy a frissen berakott szemet a forró napsugár ne érhesse és ki ne szárítsa. Az uralkodó szél irányával szemben azért, hogy a szél a nemes hajtást ki ne törje vagy el ne görbítse. A föld színéhez közel azért, hogy a szemzés helyén keletkező megvastagodás és elhajlás a törzs egyenességét el ne csúfítsa, valamint a szemzést a főid színéhez
