Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-03 / 31. szám

ALVÖSZEMZES

nal egyik végét az alanyhoz szorítjuk, a másik végét pedig jobb kezünkkel felülről kezdve a szemzés körül csavarjuk egészen a seb aljáig úgy, hogy a fonal másik végét is letekerjük. Ü6ak a szemet hagyjuk szabadon és végül a szálat önmagával elhurkoljuk vagy a szál másik végével elkötjük. Lehet a fonal mindkét végével is kötni úgy. hogy először is a háncs középrészét a szempajzs felső részére szorítjuk, a szem köré keresztkötést csinálunk, azután a szár két végét kétfelé csavarva a szemzést betekerjük és végül a szár két végét egybekötjük. Kötözés közben ügyeljünk arra, hogy a szem el ne mozduljon, az alany héja simán feküdjön és össze ne sodródjon. A kötés a T vágást teljes hosszában fedje.

A szőregi kötözés a következő: a szálat két kézbe vesszük úgy, hogy a jobb kézben csak 15 cm-es rész legyen, ekkor a szemzésre fektetjük a szálat ügy, hogy a T metszés felső vízszintes sebét borítsa, azután a bal kezünkben levő hosszabb végét az alany mögött áthúzzuk, majd előre húzzuk, és csavarni kezdjük az alany körül. Első csavarás után a hosszú szál e rövid szálat is lefogja, ekkor a rövid szálat elengedhetjük, és a hosszú szálat két kézzel felülről lefelé haladva gyorsan csavargatjuk az alany körül. Ha a szem elálló, mint pl. a cseresznye szeme, úgy a kötést a 6zem alá visszük, különben egészen a szemig takarunk, azután a következő csavarásnál a levélnyelet is leszorítjuk a tövénél. így haladunk a végéig, amikor a hosszú szálat erősen húzva a másik szállal kétszer óthurkoljuk (kétszer átváltjuk) és meghúzzuk. Csömöre kötni nem is kell.

A szőregiek alulról felfelé haladva is kötöznek és a T vágás vízszintes sebe felett fejezik be a kötést. Ez azért előnyös, mert éppen az alany nyitott sebénél lesz többrétű a kötés, másrészt Itt az sem okoz bajt, ha a kötés befejezésekor erősebben meghúzott kötelék bevágja az alanyt, é6 erősebb szél itt letörheti az alany szárát, mert a szemzés a törés »latt épségben marad.

Nagyon fontos, hogy a szem körül jó szoros legyen a kötés, de a szemet ne érje. Legjobban a levélnyél tövénél kell meghúzni a kötést.

Fontos, hogy az alanyon a metszést és a szemek leszedését mindig szemzőkéssel végezzük c e pengével más vastagabb farészeket vagy kötözőanyagot ne messünk, mert az éle feleslegesen romlik. Ha észrevesszük, hogy a kés tompul, nyomban le kell húzni szíjon és Időnként fenőkövön meg kell

fenni. A leszedett szem sebéhez sem kezünkkel, sem mással ne érjünk hozzá, szájunkba ne vegyük, mert mindez csökkentheti a megeredést.

A szemzés sikerét 10 nap múlva megállapíthatjuk. Ezt felismerhetjük arról, hogy a szem lapja a színét megtartja és nem ráncosodik össze. A levélnyél elbarnul és kis érintésre lepattan a szemlapról. Viszont, ha a szem megfeketedik, a szemlap bámulni kezd és ráncos, a levélnyél elszárad, de érintésre nem válik le, vagyis rászárad a szemlapra, úgy a szemzés elpusztult. Nem elegendő az, hogy a szempajzs alul vagy egyik oldalon kissé összeforrt az alannyal, mert ez úgysem marad tartós és a szemzés pusztulásnak indul. Szemzésnél általában 80—98 °/e eredést lehet elérni.

Bármely oknál fogva is pusztult volna el a szemzés, erről 10 nap múlva meggyőződhetünk, és ilyenkor, ha még az alany lében van — azaz a héját feladja — a szemzést az előző mellett vagy mögött megismételhetjük. Ezt a műveletet szaknyelven pótszemzésnek nevezzük. Amennyiben a pótszemzés sem sikerült volna, úgy egyes esetekben tavasszal még oltással — főként rügylapozással — segíthetünk. Nem minden növényfaj oltható tavaszszal, pl. az őszibarack sem.

Az jalvószemzések következő tavaszig szabály szerint nyugalomban maradnak. Egyes alanyok azonban természetüknél fogva még mindig erősen vastagodnak, ezért az alvószemzést kb. 18 nap múlva okvetlen át kell vizsgálni és ha az alany vastagodik, a szemzéseket fel kell vágni és újra lazábban be kell kötözni. Az erősen vastagodó alanyon előfordul, hogy a kéreg a nemes szem mellett szétnyílik, a szem mintegy kifordul a kéregből, ami a szemzés további sorsára káros hatással lehet. Ha az ilyen szemzést a kötés felvágása után nyomban újra átkötjük, a szem körül az alany kérge nem válik szét, és a szem is jobban telel.

A szoros kötés alatt az alany vastagodhat, a kötés ezért bevág. Az Ilyen szem elpusztul, vagy tavasszal, ha ki is hajt, csenevész hajtást hoz. Általában a szemzéseket a 18. naptól kezdve felvágjuk, azaz a szemzés mögött kacorral a kötést elmetsszük. Sok szemzés, megy tönkre azért, mert hozzá nem értők a kötést nem vágják fel. Bokorrózsák alvószemzései gyökérnyakba szemezve, földdel betakarva nem vágandók fel, mivel a föld alatt a rafia arra az időre elrohad, amikor már erősen bevágna.

Leginkább vastagodnak a csontmegvú alanyok és legkevésbé a lágymagvúak: a körte, és az alma.

Az alvószemzéseik további kezelése abból áll, hogy a tél beállta előtt az utolsó kapáláskor az alanyokat kissé feltöltjük, így némi védelmet nyújtunk a szemzéseknek. Különösen védelemre szorul a melegebb éghajlat alól származó őszibarack. E szemzéseket — ha néhány darabról van szó — télire olajba mártott papírral is beboríthatjuk a következőképpen: Papírlapból tenyérnyi széles szeleteket metszünk és ezt a szemzés felett odakötjük úgy, hogy mintegy beborítja a szemet, alul azonban tölcsérszerűen üres marad.

Az alanyt az alvószemzés felett ősszel nem szabad visszavágni. mert a visszavágás a nemes szemet kifakadásra serkentené. Ha a szem mégis kihajta na, az annak a jele, hogy kissé korán szemeztük — míg az alany túlságosan lében volt —, vagy esős, meleg időjárás miatt az alany erős fejlődésnek indult. Mindezen úgy segíthetünk, hogy ősszel a nemes hajtást egy ujjnyira lemetsszük, hogy csak az alsó, érettebb része maradjon a fáján. Amennyiben ez a kis csonk szerencsésen áttelel, tavasszal a szemlap egy pótrügyéből új hajtást várhatunk, amit majd tovább nevelhetünk.

Egyébként a túl erős növekedésben levő alanyok hajtásait szemzés előtt össze is szokták kötözni. Ez a nedvkeringést meglassítja. De lehet másképpen is védekezni az ellen, hogy az erős alanyba helyezett alvó

szeme tavaszig ki ne hajtson, éspedig úgy, hogy az alanyon a T vágást fordítva készítjük el, ami mérsékeli a gyökérnedveknek a szemhez való áramlását. Természetesen a szemet nem fordított helyzetbe rakjuk be. Az ilyen szemzés azonban a munkát meglassítja. Éppen ezért faiskolai üzemben nem alkalmazzuk.

Bokorrózsa alvószemzésénél előfordulhat, hogy a vastag alany a kis szemet teljesen beforrja. Az ilyen szemet tavasszal a kéreg alól ki kell bontani.

Kora tavasszal az alanyokat a megenedt szemzés lelett 10— 15 cm-re visszavágjuk, az esetleges kötéseket is felvágjuk, az összes oldal- és tővesszőit 6imán eltávolítjuk. Ezután az alany rügyeit kitördeljük, hogy csak a nemes szem fakadjon és az minél erősebben fejlődjön. A hajtást — amint lehetséges — a fölötte meghagyott ún. „biztosító“ csaphoz kötjük. A rózsát, őszibarackot, mandulát közvetlenül a szemzés felett vágjuk le, tehát biztosítócsapot nem hagyunk. Az alany alvó rügyeiből újabb és újabb hajtásokat növeszt majd: ezeket állandóan tőből ki kell vágnunk. Az elpusztult alvószemzéseket, amennyiben lehetséges, tavasszal oltással pótoljuk.

A gyakorlatban a legelterjedtebb ivartalan szaporítási mód.

Szebb kert - tökéletesebb üdülés

A Német Demokratikus Köztársaságban a városi dolgozók százezrei üdülnek hétvégén, ünnepnapokon és szabadságidőben kiskert-telepeken vagy kertes nyaralóban. A kert szeretettnek kollektiv és egyéni formái már szinte történelmi múltra tekinthetnek vissza, jó félévszázada pedig különösen a kiskert telepek létesítése hatalmas tömegmozgalommá fejlődött. Virágkora azonban igazán napjainkban teljesedik ki, amikor a szocialista állam az egész társadalom létfeltételeinek állandó javítására törekszik.

E mozgalom nem újkeletű, sok a 30, 40, 50 éve, vagy annál is régebben létesült kiskert telep, ahol a parcellák nem nyújtanak kielégítő látványt, termelvényeik sem ütik meg a mai kívánalmakat. A rajtuk álló házikök és a kerítések jórésze felújítására szorul. Az általános életszínvonal emelkedése az emberek esztétikai igényeinek megnövekedésében is megnyilvánul, azt várja a kerttől, hogy a befektetett munka nagyobb eredményességén kivül a szépség harmóniáját is sugározza. Az NDK területén megszakítás nélkül létesülnek újabb modern lakótelepek, amelyek területén még régebbről kiskert-telepek találhatók, joggal megkövetelhető, hogy ezek kulturáltságukkal hangulatilag is beleilleszkedjenek az összképbe.

Az NDK kiskertészetei az egész országot átfogó egyesülésben tömörülnek, legfontosabb feladatuknak a kertek és kerttelepek korszerűsítését tekintik. A sokrétű és hosszabb idő alatt megvalósítható tervek kidolgozásához a legkiválóbb szakemberek, kertészek, kerttervezők és építészek nyújtanak segítséget. Ettől a komplex tervtől várják, hogy néhány év leforgása után a kiskert-telepek struktúrája, növényféleségeinek összetétele ús minősége, valamint a tájban kialakított összképe kedvezően megváltozik. A kertbarátok helyi csoportja dönti el továbbra is, hogy a tagság mit hoz közös erűvel létre, s amellett, hogy a maga területét is megműveli, a helyi adottságokat figyelembe veszik a távalti munkatervekben.

A zárt ipari települések mellett a kiskert-telep zöldfelülete erős hangsúlyt kap, itt már nemcsak a kertkedvelők kis csoportjának ügye ez, hanem az egész lakóközösségé, ezért kommunális erőből vagy önkéntes munkával sétautakkal, pihenősarokkal, gyermekjátszótérrel veszik majd körűi. Az új települések helyének kijelölésekor, a tervek elkészítésekor már figyelmet kell arra is fordítani, hogy kiskert telep is létesüljön. Az egyesület körzeti és helyi szervezeteire vár a feladat, hogy a városi hatóságokkal és a tervezőintézetekkel megfelelő kapcsolatokat építsenek ki, hogy a későbbi városfejlesztésnek a kiskert telepek ne essenek áldozatul: és kezdettől a dolgozók javát szolgáló szociális létesítménynek tekintsék.

(Garten unó Kleintierzucht)

H g-y-z-V