Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-03 / 31. szám

Idén az első félév ismét bebizonyította, hogy vidékünkön gyakran ismétlődő Jelenség a szárazság. Ez mezőgazdaságunk dolgozóit olykor nehezen áthidalható helyzetbe hozza. Ennek ellenére olyan nézetek képviselőivel is találkozhatunk, akik az öntözési berendezések vásárlását fölösleges kiadásnak vélik és a befektetés megtérülését — bár számításokat nem

végeztek — kétesnek tartják.

Felkerestem az Üjvásári Öntözőgazdálkodási Kutatóállomást, hogy a mezőgazdasági kultúrák öntözésének gazdaságossága, gyakorlati végrehajtása, jövőbeni technikai fejlődése, valamint az öntözéssel összefüggő egyéb alapvető kérdések szempontjából megismerjem a szakmába beavatott munkaközösség vezetőjének, Majerník Frantlseknek véleményét, okulás, áttekintés, valamint a jövőre vonatkozó útbaigazítás céljából.

— Mennyiben tért el az állomásukon mért sokéves csapadékátlag az idei valóságtól? — érdeklődtem.

— Ez évben az öntözés ismét szembetűnően fontosnak mutatkozott, mivel az áprilisi csapadékmennyiség sokéves 43 mm-es átlagával szemben idén mindössze 14,4 mm volt az átlag. Májusban átlag 54 mm-t szoktunk mérni, idén viszont csak 33 mm-ig jutottunk. Júniusban a többéves átlag 56 mm, ellenben az idei valóság mindössze 47 mm csapadékátlagot mutatott. Ha ezenkívül figyelembe veszszük az idei erősebb naDfényhatást és

Kétkerekes állvány a vízmeghajtisú motorral

és a csőirány-szabályozóval. szerző felvételei]

párolgást, az öntözés szükségessége természetesnek mutatkozott.

— Csallóköznek ezen a vidékén a talaj homokos-agyagos összetételű, így a vízszükséglet feltételezhetően nagyobb?!

— Igen. Itt a Csallóköz északi felében jóval nagyobb az öntözővízszükséglet, mint a Csallóköz déli fekvésű területein. A probléma abban van, hogyan öntözzük a_nagykiterjedésű területeket. A SIGMA szivattyúgyártó cég készít ugyan 20—50 hektárnyi területek öntözésére alkalmas agregátumokat, de azok az idén nem bizonyultak megfelelőknek.

— Milyen módszer mutatkozik száraz években a legalkalmasabbnak?

— A nagykiterjedésű területekre készülő' öntözőberendezések, mint amilyen például Nagymagyaron és másutt van a talajjavító szövetkezetnek, amelyek földbe ágyazott vízvezetékkel működnek, nagyon olcsók és gazdaságosak.

— Vajon mennyibe kerül egy köbméter öntözővíz az egyes módszerek

esetében? /

— Nálunk az öreg, fölszini, betoncsatornás rendszer alkalmazásakor 1 koronába kerül a víz köbmétere, s így 30 mmnyi vizadag hektárodként 300 koronába kerül. Ezzel szemben a nagykiterjedésű, fedettvezetékes öntözőberendezések használatakor egy köbméter víz mindöszsze 7 fillérbe kerül, ami nagy különbség.

— Mivel magyarázható ez az eltérés?

— Azzal, hogy a második esetben a központi szivattyútelepről villanymotorok segítségével közvetlenül a hidránsokra kapják a vizet. Három-négyízer hektár részére 3gy~egy szivattyúállomás szolgál, ahonnan 8 atmoszféra nyomással k^rül a viz a hidránsíoz, vagyis a fölizíni vízelosztóhoz.

Nálunk viszont, hol a régebbi rendszer van kiépítve, a vizet mélynyomású szivattyúkkal a felszíni betoncsatornákba vezetjük. Fel kell ál Utánunk az 50 hektárnyi területre elégséges öntözőberendezést, ebbe ismét szivattyúval nyomatni a vizet, s a kisebb területrészek öntözése után a csöveket áthelyezni. Ezért a nagy üzemeknek nem a felszíni, nyitOittcsatornás rendszert, de a földbe ágyazott csővezetékes öntözőrendszert ajánlom bevezetésre. Ezidáig még állami szubvenciót is kaptak a fedettvezetékű, nagy kiterjedésű területek öntözésére épített berendezések tulajdonosai.

— Milyen típusú öntözőfejek alkalmazása a legelterjedtebb?

— A PÚK—2 típusú körpermetező fejeké, mivel nálunk a PÚK sorozatot gyártjuk. Különbség a vezetékben van. Nálunk például 6,5 atmoszféra nyomást bíró csöveket használunk, amelyeknél az esőztetési felület kötéstávolsága 36X36 méter, az újabb típusú csöveknél viszont á 8 atmoszféra nyomásbírással összefüggésben 48X48 méteres a kötéstávolság. A nagyobb nyomást bíró csövek azért is jobbak, mert a vfzsugár hosszabb ideig tartózkodik a levegőben, hoszszabb sugarú, jobban szóródik és így ködszerűvé válik és jobban felmelegedik.

— A külföldről behozott öntözőgép típusok közül melyik vált be a legjobban?

— Legjobbnak egy amerikai rendszerű gépet találunk, amelyet a U. S. 2604359 számú szabadalom szerint, a VALLEY SELF-PROPELLED Valmonti iparvállalat gyárt és amelyből egyet próbaüzemelésben tartunk. Ez a berendezés a jelenlegi fejlődési szakaszban a legtökéletesebb gépekhez tartozik. Vizet a földalatti vezeték csapjáról kap, amely e hidráns körül kerekeken körben mozog és 24 óra alatt egyszeri szereléssel, kezelőszemélyzet nélkül 64 hektárnyi területet öntöz. A hidránsra, mint központi tengelyre kapcsolt 145 méter hosszú vízcső hozzávetőleg 2,5 méter magasságban halad a kör széle felé. A csaptól kinyúló, végefelé vékonyodó öntözőcső öt széthelyezett, ketteskerekű állványon halad körbe. A kerekeket önszabályzó, vízmeghajtású motorral hozzák mozgásba, mégpedig úgy, hogy a csővezeték mindig egyenes maradjon. Az öntözés intenzitása a külső csővégen nagyobb, amit az öntözőfejek különböző nagyságával úgy ol-Barta Béla mérnök bemutatja a körforgást végző öntözőberendezést.

danak meg, hogy az öntözés az egész területen hozzávetőleg egyenletes legyen.

— Milyen termények öntözésére alkalmas a kerekes, körbeöntöző felszerelés?

— Bármilyen gazdasági növényeik, például kukorica, lucerna, gabona öntözésére alkalmas. Nálunk most az első évben gabonában használtuk ezt a gépet, s az ökonómiai és technikai előnyök adatait az idény lezárása után az érdeklődők rendelkezésére bocsájtjuk.

— A nálunk leginkább elterjedt, kis területre szánt öntözőberendezések használata milyen ökonómiai előnyöket mutat bizonyos terményekben, mondjuk a lucernában?

— Tegyük fel, hogy 30 mm-nyi öntözővizet adagolunk, ami a legdrágább egységáron számítva hektáronként 300 koronába kerül. Egy köbméter víz 1 koronába kerül, pénzben kn”~ fejezett eredményértéke pedig 1,80 korona. Az öntözött lucernát legkevesebb négyszer lehet évente kaszálni. Mondjuk, hogy az öntözetlen lucerna évi 40 mázsás termést ad, akkor az öntözött legalább 80 mázsát nyújt, mert például nálunk 140 mázsát adott. Ha a lucerna mázsáját 40 koronájával számítjuk száraz állapotban, kiszámíthatjuk, hogy a hektáronkénti értéktöbblet 40 mázsával nagyobb termés esetén 1600 koronát jelent. Ha a költségekre három öntözés ellenértékét vonjuk le, ez 900 koronát jelent. A takarmánykérdés megoldása szerintem csupán öntözés kérdése. t

— Milyen az élettartama és az ára egy kisterületre készült öntözőberendezésnek, s milyen a helyzet az alagcsöves berendezésnél?

— Tíz éves üzemképességgel számolunk a kis berendezéseknél, melyek ára kétszázezer korona körüli, ami hektáronként tízezer koronát jelent. Ezzel szemben az alagcsöves rendszer esetén a beruházási költség hektáronként mindössze ötezer korona körüli.

— Milyen terménysorrendet lehet* ne felállítani aszerint, mennyire kifizetődő az öntözés?

— Legjobban meghálálja az öntözést a lucerna és a többi takarmánynövény, például a silókukorica, amely 700 mázsa termést ad hektáronként a száraz években. Azután a kapásnövények következnek, pl. a burgonya, a cukorrépa. Az utóbbi 550—650 mázsás termést ad, de nálunk 900 mázsás cukorrépatermést is elértünk száraz évben. Az öntözött takarmányrépából pedig hektáronként 1200— 1300 mázsányit érünk el, miközben öntözés nélkül csak 300—400 mázsát. Az öntözött takarmánykáposztánk 400—500 mázsás termést produkál. Persze fontos a növényt öntözni, nemcsak a talajt, ami azt jelenti, -hogy meg kell lennie a kívánt növénysűrűségnek, mert a teljesen kopár földet hiába öntözzük.

— Ez évben milyen volt a kártevők elszaporodása körüli helyzet?

— A nedves években a kártevők szaporodása gátolt, a növénybetegségek ellenben intenzívebben lépnek fel. Viszont száraz évben öntözés esetén sem a kártevők, sem a betegségek terjedése nem jelentős. A víz a kártevők tojásait tönkreteszi, a hernyók gyors mozgását pedig akadályozza. Az is sokat számít, hogy az öntözött növények sokkal erősebbek és kevésbé sínylik meg a kártételt, így- az öntözött területeken a kártevők idén sem pusztíthatták a termést.

Tíz év múlva az egész Csallóköz területét öntözik majd. Annak felméréséhez, hogy ez milyen ökonómiai előnyöket eredményez, nem kell különösebb képzelőtehetség.

KUCSERA SZILÁRD

A növények meghálálják

az öntözési

és megoldásának útjairól

tási központokban önálló üzleteket nyitottak. Ilyenek pl. a bolgár dohány és cigaretta, valamint hasonló árút árusító magyar üzletek, stb. Ezeket az üzleteket ellátják kiválasztott árúval és a vásárlók ezek az üzletek felé komoly érdeklődéssel fordulnak.

A gazdaság újszerű és tervezett irányítása valamint a vállalatok ökonómiai életének fellendülése és új helyzet-kialakulása, az élelmiszerpiac vállalatainak kereskedelmi tevékenysége, nemcsak, mint kísérlet fog szerepelni, hanem alapul fog szolgálni a saját termékeik eladásához is. A fejlett országokban, főleg az Európai Gazdasági Közösség országaiban intenzíven jut kifejezésre az integráció folyamata a termelési vállalatok és a kereskedelmi szervezetek közt. Ezen az úton a termelés hozzáalkalmazása következtében tehetőség nyílik a piacra való azonnali reagálásra és korszerű kereskedelmi politika érvényesítésére. Amennyiben mi sem akarunk visszamaradni az európai és a világ Ilyen Irányú fejlődésétől, szükséges, hogy ebben az Irányban megtegyük a kellő és időbeli intézkedéseket. Az új gazdasági irányítással kapcsolatban úgyszintén szükséges, hogy felülvizsgáljuk az élelmiszertermékekben fennálló nagykereskedelmi árakat. Mindamellett abból kell kiindulni, hogy nagyobb jövedelmezőséget kell biztosítani azoknál a termékeknél, amelyek a táplálkozás racionálisságára való tekintettel szükségesek, illetve kevés van belőlük a piacon (beleértve az olcsóbb termékeket is, amelyeknél a vállalatok nincsenek kellőképpen érdekelve termelésük kibővítésére. valamint a piac állandó ellátására vonatkozólag). Ez azt jelenti, hogy a vállalatok ökonómiai szempontjából el kell távolítani a ráfizetést, azaz azokat a termékeket, amelyeknél a nagykereskedelmi ár alacsonyabb, mint a termékek előkészítéséhez szükséges önköltség.

Továbbá biztosítani kell a termékek jövedelmezőségét azoknál, amelyek a termékek választékát gazdagítják; a termelés emelkedését biztosítani kell az élelmiszertermékek exportjának emelkedése szempontjából is. További ökonómiai intézkedés, amely serkentően hat az élelmiszerpiac további kibontakozására, az élelmiszer-termékek kategóriájának a szabad és limitált továbbfejlődésében nyilvánul meg.

Az eddigi 2 %-os gyártáskiterjedésről 35—40 %-ra kell felmenni. A termékeknek ebbe a csoportjába első sorban is azoknak a termékeknek kell bekerülniük, amelyek fogyasztási szempontból nem tartoznak a mindennapi élelmiszercikkek közé, tehát ez első sorban is vonatkozik a cukrászkészítményekre, tartós péksüteményekre, cukorkafélékre, szezón jellegű készítményekre (főként zöldség- és gyümölcstermékekre). A továbbiakban azokra a termékeke is, amelyek nagyban, sőt teljes egészében függővé vannak téve az importól, mint pl. tengeri halak és hasonlók; úgyszintén ide tartoznak azok a termékek is, amelyek alapjában véve nem képeznek nagyobb terjedelmet a piacon (szárított levesek, ecet, élesztő, konzervált, tejspecialitások stb.J.

Azoknál a termékeknél, amelyeknél az árak továbbra is központilag lesznek irányítva, szükségesnek látszik megfontolás alá venni az egyes javítások bevezetését. Első sorban is ki kell terjeszteni (hasonlóan a tojáshoz) más termékekre is a szezónnak megfelelő árakat. Ez az árpolitika főleg az italokra, tejre, zöldségfélékre, húsfélékre, állati belső szervekre stb. vonatkozna.

Ezen kívül azoknál a termékeknél, amelyek a nagy távolság miatt nagyobb befektetést igényelnek, mérlegelni kell a szállítási árak bevezetését. Azoknál a speciális termékeknél a szállítási költségeket kapcsolatba kellene hozni a kiskereskedelmi árral, ami bizonyos mértékben elősegítené az egyes termékek hiányának kiküszöbölését a piacon. A lakosság élelmiszer-szükségleti kielégítése szempontjából fontosnak mutatkozik egy szállítási alap létrehozása.

A kiskereskedelmi tevékenység valamint a nagykereskedelmi tevékenység részére külön-külön kell megállapítani és foganatosítani a kereskedelmi terjedelmet. Mindezt úgy kell létrehozni, hogy a termelésből történő egyenes leszállítás a klskeresekdelembe kerüljön és ezáltal csökkenjen a termékeknek a termelésből a fogyasztásig megtett útja. Ezen kívül szükséges előnyben részesíteni az árúterjedelmet a hosszúlejáratú szerződések megkötésénél. Mindamellett a kereskedelem terjedelmét oly értelemben kell meghagyni, hogy a kereskedelmi partnernek lehetősége és joga legyen az előirányzott terjedelmet emelni, illetve csökkenteni. A kereskedelmi terjedelem továbbfejlesztésével és feloldásával kapcsolatban szükséges lehetőséget biztosítani a levonások valamint a toldalékok kiskereskedelmi árhoz való hozzászámltásának. Ezzel egyetemben feltétlenül meg kell oldani a hosszúlejáratú kötelező jellegű igényekkel szembeni levonások és toldalékok rendszerét. A kereskedelmi szervezeteknél szükséges lesz létrehozni az egyes élelmiszertermékek részére szükséges optimális tartalékot, továbbá meg kell oldani a szezón előtti ellátás kérdését, biztosítani kell azok kamatoztatását, hitelezését,

hogy ezáltal megoldódjon a belkereskedelem területén fennálló ellátás csökkentésére vonatkozó nem kívánatos ökonómiai nyomás. Ezzel egyetemben létrejön a termelési kapacitás folyamatos kihasználása. Szükséges ugyanis megemlíteni, hogy a szocialista ökonómiában a jelenségeket össztársadalmi szempontból is figyelembe kell venni, nemcsak rezort, illetve vállalati szempontból, amelyeket természetesen szintén nem akarunk kizárni. Végeredményben létre kell jönni az össztársadalmi és a vállalatok érdekeit képviselő összhangnak, hogy ezáltal az egyes termelési szakaszokon elkerüljük az esetleges mély depressziót és a mesterségesen létrehozott konjuktúrát, mint ahogy ez történt az összes szociális és ökonómiai következményekkel az elmúlt évben, valamint az idén is.

Aktívan és rugalmasan kell összhangba hozni az élelmiszertermékek behozatalát a hazai termeléssel. Oda kell jutni, hogy a behozatallal tarkítva legyen a piac, de emellett ne helyettesítse a hazai kitermelést. Mindamellett figyelmet kell szentelni arra is, hogy azok a behozott termékek, amelyek minőségileg jobb nyersanyagból készültek és a kereskedelmi paritásban drágábban vásárolhatók, kifejezőbben különbözzenek a hazai produkciótól és ezáltal elkerüljük a hazai és a külföldi termékek ún. „zavartalan versengését“. Ezzel viszont nem akarjuk azt mondani, hogy ellene vagyunk a külföldi termékekkel való konkurrenciának. Szükséges, hogy a külföldi termékekre is ugyanolyan összehasonlítási szempontok vonatkozzanak (adótoldalék), mint a hazai termékekre. Feltétlenül szükséges lesz, hogy ezek visszatükröződjenek a kiskereskedelmi árakban is. (Főleg a dohánytermékekről, palackozott borokról, konzervekról valamint egyéb termékekről van szó.)

A piaci mechanizmus további kibontakozása szempontjából egy-két esettől eltekintve, éppúgy, mint a fejlett országokban, intézkedés szempontjából a forgalmi adó megszüntetését tekintjük fontosnak. Ezzel tulajdonképpen létrejönne az élelmiszeripar korszerűsítése, a termelés higiéniai feltételei, a csomagolás-technika megjavítására szükséges kereskedelmi vállalkozás, amit pillanatnyilag kritikusnak tekinthetünk. Egészségesnek tartjuk viszont a jövedelmi adó bevezetését, ami a fejlett piaci gazdaságban, vállalkozás szempontjából megfelel a követelménynek.

Csakis az eddigi, mondhatnánk mindmáig a helytelen adminisztratív irányításból eredő nem kívánatos jelenségek eltávolítása után várható az élelmiszerkereskedelmen ejtett csorba eltávolítása. Ing. L SPAClNSKt, CSc, ». r.