Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-03 / 31. szám

Ä funkcionáriusnak beszélnie kell a nép nyelvét még Dél-Szlovákiában is!

A volt párkányi járás egykori vezető párttitkára nyilatkozik

/

Egyik népgyűlésen a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásáról szóló beszámolót követő vitába elsőként egy férfi Jelentkezett. Szavai után ítélve tapasztalt ember benyomását keltette, s marxista szemszögű érvelésével szinte hangadója lett a gyűlésnek.

Ki lehet ez az ember? Többen kiváncsiak voltunk erre, de magam is csak később tudtam meg, hogy fán Hanzlík elvtársról, a Horsai Helyi Nemzeti Bizottság elnökéről van szó.

Meglátogattam őt, hogy kissé elbeszélgessünk. Elmondta, hogy annakidején a lakosságcsere alkalmával, mint szlovák nemzetiségű Magyarországról került Csehszlovákiába. Később itt huzamosabb ideig különféle politikai beosztásokban dolgozott. Innen ered tehát a gerinces politikai állásfoglalás.

— Milyen véleménnyel van egyes szlovák újságok állásfoglalásaival kapcsolatosan?

— Ahányszor kezembe vettem egyes lapokat, melyek az itt élő magyarokat becsmérelték, s amint láttam, milyen tudatos hangulatformáló, nacionalista hangnemet visznek, azonnal le is tettem azokat. Nem vagyok a hangulatok embere. Különben mindig jól kijöttem a Dél-Szlovákiában élő magyarokkal. 1949-ben például az Érsekújvári Járási Pártbizottságon dolgoztam, pártinstruktori, később pedig mezőgazdasági titkári beosztásban;, majd 1956-ban Párkányban tevékenykedtem, eleinte másodtitkári, majd vezető titkári minőségben. Az 1960-as területi átszervezés előtti években olyan légkört teremtettünk a járásban, melynek megvalósítására a jelenlegi demokratizációs folyamatban országszerte törek-' szünk. Szerintem meggondolatlan politikai húzás volt a párkányi járás felszámolása, mert akkoriban mind politikai, mind pedig gazdasági téren a jó járások közé tartozott. Jó áttekintésünk volt a járásban, s szoros kapcsolatot tartottunk a tömegekkel. Ha időm engedi, most is szívesen ellátogatok Párkány környékére. Véleményem szerint gyökeres változásra és konkrét intézkedésre van szükség ahhoz, hogy a helyi, a járási és a központi szervek irányában ismételten visszatérjen a nép bizalma. Ez azonban csak aprólékos, népnevelő munkával érhető el, de ehhez az is szükséges, hogy a vezető személyiségek ismerői, tudói legyenek nép nyelvének, mely között élnek és dolgozni hivatottak. Tehát Dél-Szlovákiában a magyarokkal anyanyelvükön kell be^ szélni, máskülönben az ott dolgozó párt- vagy nemzeti bizottsági funkcionárius és más vezető nem töltheti be a teljes értékű szervező szerepét, nem lehet hivatásának magaslatán.

— Hogyan reagál HorSa lakossága a január utáni eseményekre?

— Ez a község a nyilvántartásban a szlovák községek névjegyzékében szerepel, mégis akad néhány család, melynek tagjai gerincesen magyar nemzetiségűnek vallják magukat. Ide nem férkőzött be a nemzetiségi torzsalkodás, mert nincs mesterséges szítója. Az itt élő magyarok persze beszélik a szlovák nyelvet is, de az sem ritkaság, hogy a szlovák lakosok egymás közt, vagy a nemzeti bizottságon magyarul beszélnek. Nincs ebben semmi természetellenes. Ki mennyi nyelvet ismer és beszél, annyi embernek számít. Amit tud az ember, azért nem kell szégyenkeznie, de a tudatlanoknak igen.

— Ön nagyon felelősségteljes funkciókban tevékenykedett. Miért lépett le?

— Mert ismeretlen okok végett leléptettek. Eddig még senki meg nem magyarázta s nem bizonyította, hogy miért s kinek volt jó elmozdításom. Minden esatre nagyon szeretném tisztázni a dolgokat. Egy bizonyos, hogy ebben nem a magyarok voltak a ludasak. Amint fentebb is említettem, azokkal mindig, jól kijöttem. De az az érzésem, hogy éppen azért kellett távoznom. Nekem ugyanis kezdettől fogva az volt az elvem, hogy ha valaki a magyarók közé vezető pozícióba kerül, igyekezzen megtanulni nyelvüket. Többen nem így gondolkodtak, s ma sem gondolkodnak így. Azokról természetesen megvan a külön véleményem.

— Kérte vaqy kérni foqja-e a rehabilitálását?

Mivel a hazai gépgyártásunk nem tudta kellőképpen megvalósítani a hegyvidék kaszálásának a gépesítéséi, külföldről impnrtálunk jól bevált kaszálógépeket.

— Idők folyamán többször megkíséreltem. Beadványaim, sajnos, mindannyiszor megválaszolatlanul maradtak, ami kissé közömbössé tett a dolgokkal szemben. Most már más a helyzet. A demokratizálódási folyamat időszakát éljük. Ez felrázott, friss erőt adott számomra is. így kérni fogom a pártszervektől ügyem újrafelvételét. Bármikor bátran vállalom a felelősséget mindazokért a dolgokért, melyeket annakidején tettem, s a jövőben is hasonló becsületességgel akarok dolgozni azon a helyen, ahová a párt helyez. Vége tehát a közömbösségnek. Itt most már arra van szükség, hogy helytálljunk és dolgozzunk. Nemzetiségre való tekintet nélkül erőnket a CSSZKP Akcióprogramjának valóraváltására összpontosítsuk. tVégeredményben most ez a legfontosabb. Ettől függ egész népünk, köztük a nemzetiségek jövője is. Hoksza István

A hubovoi EFSZ előnybe helyezi a kombájn-aratást, bár a terep nagyon nehéz, de az SK—4-es kombájn megbirkózik vele. A szövetkezet új SK— 4-es kombájnt vásárolt, s ezt próbálja ki a szövetkezet fiatal mechanizá* tora Rási Árpád és mechanikusa Rási Sándor. A nehéz terep ellenére la a szemveszteség ha-onként 2—3 q-val kevesebb, mintha ugyanott kévekö* tővel aratnánk, fgy a kombájn ára 3—4 éven belül megtérül. A munkát az aratásnál jobban meg tudjuk szervezni, mivel nem kell várni a RTÁ gépeire. Napi teljesítménye, a dombos terep ellenére 200—250 q.

Lukács Béla ökonrtmus

Becsületesen helytáll

Az ipolysági gabonafelvásárló üzem ipolyviski részlegén teljes ütemben folyik a munka. Traktorok, autók zúgása, a gabonafelvonő szünet nélküli zakatolása szinte kibírhatatlan a vendég számára. Pedig Agárdi bácsi az üzemrészleg vezetője már 22 év óta tűri ezt az évről évre megismétlődő zajt. Az őszhajú, nyugodt, megfontolt nyugdíjaskorú bácsi jó erőnek, egészségnek, munkakedvnek örvend.

— A nyugdíjjal kezdődik az öregség — jegyzi meg tréfásan. — Bár 68 éves vagyok, még nem érzem öregnek magam. Helytállók a munkahelyemen, s feletteseim is elégedettek velem.

Az 1852-ben épült kétemeletes magtárépület jó karban van. A környező falvak beadott búzatermését évről évre itt tárolják. Matuzsálemi kora ellenére az állandó megterhelést jól bírja.

t

— A magtár befogadóképessége 70 vagon, de szükség esetén a dupláját is tároljuk. Az idén még a szükséges fertőtlenítést sem tudtuk elvégezni. Alighogy elvitték a tavalyi búzát, megkezdtük az új gabona felvásárlását. Az ipolyviski, százdi, szetei szövetkezet szünet nélkül szállítja. Az itt tárolt búza nagy részét a lévai, oroszkai, korponai malmok, valamint vállalatunk két takarmánykeverője hasznosítja, — tájékoztat Agárdi bácsi.

Az érdeklődőkben akaratlanul is felvetődik a kérdés: Ilyen nagy mennyiségű búza felvásárlásánál, tárolásánál nem mutatkozik-e hiány?

— A 22 év alatt még hiányom nem volt — feleli magabiztos határozottsággal.

— A vendég — az eredmények láttán — jóleső, boldog értéssel

s azzal a ki nem mondott gondolattal búcsúzik: „Be jó lenne, ha minden felvásárlási üzemünk élén ilyen becsületes, munkaszeretö, az alkalmazottak és előadók bizalmát élvező emberek állnának, mint Agárdi bácsi! BUDAI ERNŐ

Az élelmiszerpiac problémáiról

Az elmúlt évben éppúgy, mint az idén is az eladási terv teljesítésének eredményei azt bizonyítják, hogy a belkereskedelemben érvényesülő ökonómiai eszközök tekintetében -komoly problémák mutatkoznak oly irányban, hogy nyomásuk következtében a kereskedelmi szervezetek nem veszik át az árút oly folyamatosan, ahogy azt megkívánja a termelés és a fogyasztás ütemessége (főként, ha figyelembe vesszük a vállalatok ökonómiai előnyeinek szempontjait. Ennek következtében jött létre aztán az, hogy pl. 1967-ben egész sor ipari szakaszt mély visszaesés sújtott — bekövetkezett a termelés depressziója (hanyatlása), s mindez azért történt, mert a kereskedelem a fogyasztók keresletét első sorban is a saját árúkészletének csökkentésével fedezte, és csupán csak bizonyos mennyiséget fedezett megrendelésekkel egyenesen a termelésből. Ez maga után vonta azt is, hogy a termelésben komoly problémák kerültek a felszínre, ami abban is megnyilvánult, hogy a múlt évben bizonyos számú munkást el kellett bocsátani, és ebben az évben viszont azok a bizonyos szakaszok, amelyeket hanyatlás ért, még a háromszoros műszakváltás mellett sem képesek fedezni a kereskedelmi szervezetek igényeit, legfőként a tartós péksüteményben, cukorkafélékben, és egyéb gyártmányokban. Itt természetesen figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy olyan szakaszokról van szó, amelyeknél a munkások zömét női munkaerő képezi. Mint ismeretes a nők részére tiltva van az éjszakai munka; a hármas m-unkaműszaknál tehát kifejezésre Jut nemcsak a törvénysértés, hanem még az is, hogy ezek a szakaszok csak rendkívül nehéz körülmények közepette tudják biztosítani még az alapvető munkafeltételeket is az iparban.

Azoknál a termékeknél, amelyeket az élelmiszeripar egyenesen elad a kiskereskedelmi hálózat vállalatainak, az eladás üteme az előző időszak szintjén van. A húsnál és a hústermékeknél, a piaci ellátási alapba megvalósul) eladás az előző év magaslatán áll, de a piaci termelés emelkedése viszont azt eredményezi, hogy a vágó-állatállomány egy részét vagy a külkereskedelem szférájába kell sorolni, vagy pedig élősúlyban azt átszállítani a cseh országrészekbe, mivelhogy szlovákiai viszonylatban a húsfeldolgozó ipar már hosszabb ideje alulmarad a termelésnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy diszproporció lépett fel ezen a területen. Az átszállítás mintegy 20 000 tonna élősúlynak felel meg. 1968 első negyedévében az előző év valóságához viszonyítva nagykereskedelmi árban a mezőgazdasági és élelmiszertermékek külföldre való szállítása

30,7 °/o-kal növekedett, ebből a kapitalista országokba 43,4 %kal; sőt a szabad valuta területén 80 %-kal emelkedett. Ezalatt az idő alatt a külkereskedelem vonalán az eladásban legnagyobb emelkedést főként -a mezőgazdasági felvásárlási és ellátási vállalatok ért-ek el. Az említett vállalatok teljesítménye kiteszi a 74,4 °/o-ot, ebből a kapitalista országokba három- és félszeresére növekedett az eladás. Az export emelkedése kiteszi a 30 millió Kcs-t FCO-ban kifejezve. Első sorban is a vágásra szánt szarvasmarháról és borjúról van szó. Ezeknél fontos az export teljesítése. Figyelemre méltó eredmény született a baromfi-feldolgozó iparban is, amely nemcsak, hogy teljesítette egészévi tervét, hanem a kapitalista országok részére az előző évhez viszonyítva 2 V2-szeresé re emelte az exportját. Az 1967-es év hasonló időszakához Szlovákia viszonylatában az első három hónapban exportunk a kapitalista országokba 33 millió Kcs-val (FCO-ban kifejezve) növekedett.

A második negyedévben az export területén született eredmények valamint a további távlatok is azt bizonyítják, hogy az 1968-as évben Szlovákiában a mezőgazdasági és élelmiszeri termékek vonalán elérjük a csúcshatárt.

Mint, ahogy azt már az elején is megemlítettük, a piaci ellátási alapba történő eladás bázisát valamint továbbfejlesztését és az export kiszélesítését a mezőgazdasági területeken, a mezőgazdasági produkcióban legfőként az állattenyésztés eredményei határozzák meg. Az előző eredmények alapján arra következtethetünk, hogy az 1968-as év első felében a húsfelvásárlás összességét tekintve 18,5 ezer tonna élősúllyal emelkedett. Ebből legtöbbet a marhahús tesz ki, mégpedig 8,6 ezer tonna élősúlyt. Relatívan a legnagyobbfokú emelkedés a vágásra szánt borjúknál lesz, ahol az előző évhez viszonyítva — a hizlalás új formáinak alkalmazása révén — 35 %-os emelkedés várható. Az első félévben a piaci termelésben magas emelkedés várható a vágásra szánt barominál (1830 t) valamint a.tej felvásárlásánál.

Még annak ellenére is, hogy ilyen kedvező eredményekről számolhatunk be a vágásra szánt állatállományok tekintetében mindez nem kerül kifejezésre lakosságunk „élelmiszerfogyasztási kosarában“, mivelhogy a húseladás valamint a húsból készített termékek eladása a gyakorlatban stagnál. Megbízotti hivatalunk már ez év elején javaslattal szolgált az egyes marhahúsfélék árúviszonylatának megjavítására, amit azzal juttatott kifejezésre, hogy a keresletet összhangba kell hozni a kínálattal. Sajnos az illetékes központi szervek 1 tényekkel alátámasztott javaslatot figyelmen kívül hagyták.

Országos viszonylatban a hústermelésben és fogyasztásban nagyon is érdekes valóságként fog hatni, hogy ebben az évben első ízben sikerül húsfogyasztásunkat saját kitermelésünkből fedezni. A húsbehozatal a gyakorlatban egyenlő lesz annak kiviteli szintjével. Bizonyos problémákkal találkozhatunk azonban a termelés struktúrájában, ahol a marhahústermelés ikb. 45—50 ezer tonnával túlszárnyalja a fogyasztást (ez a mennyiség épp a sertéshúsnál hiányzik).

Ez az állapot abból adódik, hogy nincsenek meg a piac tevékenységére vonatkozó kellő ökonómiai feltételeink az árú egész forgásában, azaz az előterméktől egész a fogyasztásig. Az ökonómiai eszközök kedvező befolyást gyakorolnak a vágásra szánt szarvasmarhaállomány emelkedésére, hiba mutatkozik viszont abban, hogy az árpolitika problematikája nincs úgy megoldva, hogy szoros kapcsolatban állna a termelés a fogyasztással. A vágásra szánt sertéseknél éppen ellenkező a helyzet. A hústermékeik készítésére vonatkozó fogyasztási normák nem tükrözik a felelős elemzést. Amennyiben ez megvolna, elősegítené a nagyobbfokú marhahúsfogyasztást, amiből nemcsak, hogy elegendő van, hanem táplálkozás szempontjából is szükségesebb, mint a sertéshús.

Az élelmiszerpiacon megnyilvánuló kereskedelmi politika jelenlegi állapota megjavítása azonban megköveteli a további ökonómiai, technikai és szervezési intézkedéseket is. A legfontosabb szervezési és műszaki intézkedések közé kell sorolni az egész kiskereskedelmi üzlethálózat megjavítását, illetve azok kiszélesítését. Erre főleg a falvakon van szükség, ahol a helyzet nagyon is kritikus Ebben az irányban főként a fogyasztási szövetkezetek kereskedelmi rendszerére hárul majd a nagy feladat. Szükséges lesz azonban, hogy az EFSZ-ek is komoly szerepet játsszanak a hústermékek termelésében és az ellátásban.

Úgyszintén e szakaszon hiányosságok mutatkoznak abban is, hogy az élelmiszerüzemek és vállalatok a saját kiskereskedelmi üzleteik felépítésére vonatkozó új rezorthatározatot csak elvétve, illetve úgyszólván nem is teljesítik. Mindmáig csupán kivételesen nyíltak az egyes tej, pék és baromfifeldolgozó üzemek részéről kiskereskedelmi üzletek; ott, ahol a legszükségesebb lett volna (húsipar, dohányipar, boripar, konzervipar stb.), sajnos egyenlőre semmi pozitív sem történt. Ebben az irányban komolyabb kezdeményezésre tettek szert a külföldi termelő-kereskedelmi társulatok, amelyek a nagyobb fogyasz-