Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-08 / 27. szám
Al’áírták az atomsorompó egyezményt Moszkvában, Washingtonban és Londonban Július 1-én aláírták az 1963-as részleges atomcsend-egyezményt követé legfontosabb, leszereléssel összefüggő szerződést. Leereszkedett tehát az atomsorompó, amelynek feladata lesz, hogy a Jövőben megakadályozza a nukleáris fegyverkezési hajsza továbbterjedését, védelmet nyújtson a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező hatalmaknak és ugyanakkor előmozdítsa az atomenergia békés felhasználásának lehetőségeit. Ez a nemzetközi dokumentum a béke-politika Igen Jelentős sikere. Bizonyítja, hogy megfelelő Jóakarattal a nemzetközi élet legbonyolultabb problémái is békésen rendezhetők. A szerződés aláírásával egyidejűleg Moszkvából igen fontos üzenet hangzott el, amelynek lényege, hogy a most aláírt szerződést kiindulópontként tekintve az államok haladéktalanul kezdjenek hozzá az újabb leszerelési intézkedések megtárgyalásához. Ilyen intézkedések a nukleáris fegyverek alkalmazásának eltiltása, gyártásuk megszüntetése, a felhalmozott tartalékok csökkentése, illetve felszámolása, valamint a stratégiai fégyverek célbajuttatását szolgáló eszközök korlátozása. A szovjet Javaslatok ezen kívül foglalkoznak az atomfegyvert szállító repülőgépek nemzeti határukon túl való repülésének megtiltásával és a rakétahordozó tengeralattjárók cirkálásának korlátozásával. Johnson elnök a nukleáris kor kezdete óta a legjelentősebb nemzetközi egyezménynek nevezte az atomsorompó-szerződés aláírását. A szerződésnek azonban igen komoly szépséghibája, hogy két atomhatalom: Franciaország és a Kínai Népköztársaság kormánya nem hajlandó aláírni a szerződést. Ezenkívül a német szövetségi kormány is elutasító magatartást tanúsít, Jóllehet, a nyugatnémet A BÉKE ÁRA A vietnami háború befejezésével növekedni fog a munkanélküliek száma az USA-ban, de lehetővé válik a bajok orvoslása. Több mint 7 millió amerikai vegyes érzelmekkel figyeli a Párizsban folyó béketárgyalásokat, mert véget vethetnek a vietnami háborúnak. Pedig nem lehet rájuk fogni, hogy háborús uszítók, vagy Imperialisták. Megélhetésük, Jólétük függ attól — közvetlenül vagy közvetve —, hogy Vietnamban vagy bárhol másutt, ropognak-e a fegyverek. Már az első Jelekre, hogy a washingtoni és a hanoi kormány tárgyalóasztalhoz óhajt ülni, felhördültek a politikusok, az üzletemberek és a hadiipar foglalkoztatta dolgozói: mi lesz az amerikai iparral, üzemeikkel, munkahelyükkel, ha megszűnik a háború? Amit az egész amerikai közvélemény kíván, hogy tudniillik ne legyen több katonahalál — más vonatkozásban gondba ejti a gazdasági köröket. Ha helyre áll a béke, egymilliónégyszázezer munkahelyet meg kell szüntetni a hadiiparban. Emellett 600 000 katona öltene civllruhát, és ostromolná a gyárak kapuit. A fáradt hősöknek azonban Jó ideig várniuk kellene, amíg a hazától megkapnák megérdemelt Jutalmukat, azaz egy Jól jövedelmező állást. Noha a háborús konjunktúra fellendítette az amerikai gazdasági életet, most sem teljes a foglalkoztatottság: 3 százalékos a munkanélküliség. Egyes becslések szerint a háború befejeztével 4 százalékra fog emelkedni, mások szerint viszont hat százalékra. Ennek ellenére a gazdasági szakértők nem borúlátók. A béke létrejötte után az évi 25—30 milliárd dollárt, amit eddig a háborúra fordítottak, saját gazdaságukba fektethetik be. Ebben az optimizmusban a pénzemberek is osztoznak. A New York-i tőzsdén növekszik a részvények ára: különösen a „béke“iparok, például az építőipar részvényei keresettek. Hiszem, hogy az átlag-amerikai — mondta egy Wall Street-i pénzember, — ha megszabadul a háború anyagi és pszichikai nyomásétól, új erővel lát hozzá a munkához, az építéshez. Nem viszi megtakarított pénzét a bankba, mint eddig, hanem élvezni igyekszik a békés életet. S éppen ez az, amire a gazdaságnak nagy szüksége van. A kormány is felkészült a békére. Ha nem kell több ágyút, repülőt szállítani Vietnamba, sokkal több pénz Jut a szegénysorsúak megsegítésére. A vietnami falvak lerombolása helyett az amerikai nagyvárosok levegőjének megjavítására költik majd a milliókat. S ami talán a gazdaság szempontjából a legfontosabb: a háború végeztével csökkenni fog a dollárra nehezedő nyomás, és meg lehet fékezni az elértéktelenedés folyamatát. Tavaly 4 százalékkal szállt alá a dollár értéke, az' idén valószínűleg ugyanennyivel. Lindsay, New York polgármestere, így vélekedik: — Végső ideje, hogy saját súlyos gazdasági bajainkon enyhítsünk, hogy több pénzt költsünk e bajok orvoslására, mint egy távoli országban folytatott háborúra. (Stern) ipar és technika fejlettsége igen közel áll ahhoz, hogy atomfegyvert állítson elő. Olaszország Meglepő az olasz kormány állásfoglalása, amely eddig nem nyilatkozott az atomsorompó-egyezmény aláírásáról. A megfigyelők ezt azzal magyarázzák, hogy a kereszténydemokrata Leone kormánya még nem mutatkozott be a parlamentben, az előző kormánykoalíció többsége pedig eltérő nézeteket vallott a szerződéssel kapcsolatban. Nagy-Britannta Londoni diplomáciai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak a szerződés aláírásának és az ezzel kapcsolatban kiadott Szovjet Emlékiratnak. Az angol kormány ugyanakkor örömmel üdvözli azt a szovjet—amerikai egyezményt, amelynek értelmében tárgyalásokat kezdenek a rakétafegyverkezési verseny korlátozásáról. A kormányhoz közel álló brit sajtó is megegyezik abban, hogy a nagyhatalmak által kötött egyezmény kedvező hatással lesz az egész világra. Japán A Japán kormány szóvivője közölte, hogy a nyugatnémet kormánnyal való véleménycsere után Japán valószínűleg aláírja az atomsorompó-szerződést. Moszkva Csütörtökön Kádár János vezetésével hivatalos baráti látogatásra érkezett Moszkvába a magyar párt- és kormányküldöttség. Meglátogatta Volgográdot, majd Tallinba az Észt SZSZK fővárosába látogatott. Vietnam Az amerikai óriás bombázók erős légitámadást intéztek a VDK délvidéke ellen. A saigoni amerikai katonai szóvivő közlése szerint 75 repülőgép vett részt a támadásban, amelyek 15 hullámban óriási mennyiségű bombát szórtak a VDK déli területére és a demilitarizált övezetre. Párizs Július 1-én 0,00 órakor életbe lépett a hat nyugati európai ország: az NSZK, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg között a Közös Piac Vámuinőja. A „Zöld- Európa“, vagyis a mezőgazdasági Közös Piac a Jelek szerint augusztus 1-én kezdi meg működését. Gaullista választási győzelem A franciaországi választások első fordulója után várható volt, hogy a gaullisták megszerzik a parlamenti többséget. Am arra még közülük is csak kevesen számítottak, hogy az eddigi 199 helyett 299-re emelik mandátumaik számát és ezzel még koalíciós szövetségeseik, a független republikánusok nélkül is, akik egyébként most már 58 helyet töltenek be a parlamentben, szilárd többséget biztosítanak maguknak és kényük-kedvük szerint minden törvényjavaslatukat elfogadtathatják. A gaullisták nyilvánvaló nagy győzelmével szemben, az egész baloldal, tehát úgy a kommunista párt, mint a demokrata-szocialista baloldali szövetség, eddigi mandátumainak több mint felét vesztette el és már csak összesen 120 képviselőjük lesz. A gaullistákhoz belpolitikailag igen közel álló centristák mandátumainak száma 29-re apadt. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a mandátumok megoszlása korántsem tükrözi a reális erőviszonyokat, amelyek a fennálló reakciós francia választási törvény következtében torzultan Jutnak kifejezésre, minthogy nem vetnek számot a szavazatok arányával, csupán szavazattöbbséggel. Így történhetett meg például, hogy a gaullisták az első fordulóban a szavazatok mintegy 44 százalékával, a mandátumok 82 százalékát kapták meg, míg a kommunisták a szavazatok több. mint 20 százalékának elnyerése ellenére a mandátumok csupán 3,7 százalékát érték el. Az egész baloldali ellenzékben a szavazatok körülbelül 40 százaléka tömörült és ezt a tényt mi sem homályosíthatja el. Ám ez a helyzet önmagában még nem nyújt elegendő magyarázatot a parlamenti erőviszonyok alakulásához. Hiszen a tavaly márciusban megtartott parlamenti választásokon a baloldaní erőknek mégiscsak sikerült előretörni és úgy látszott, hogy a májusban és Júniusban lezajlott hatalmas sztrájkok révén kivívott béremelések és egyéb előnyök lényegesen növelik a baloldali ellenzék kilátásait. És hogy ennek éppen ellenkezője következett be, abban nem kis szerepet játszottak az időnként elvadult diákmegmozdulások, valamint a nyomukban elharapódzott sztrájkok, amelyeket a reakció ürügyül használt fel, hogy egy állítólagos kommunista diktatúra „veszélyével“ félemlítse meg a lakosság széles rétegeit. Márpedig a kommunista párt és az Általános Munkásszövetség vezetősége mindvégig ellenezte a baloldali szélsőséges kitöréseket és a gyűrűző sztrájkok befejezett tények elé állították a kommunista pártot. A valóságban egyébként a sztrájkok mindvégig gazdasági, nem pedig politikai jellegűek voltak, és a kommunista párt politikája mindenekelőtt arra irányult, hogy ne szigetelődjék el szövetségeseitől és továbbra is egyengethesse a demokratikus és szocialista erők egységének útját. Sajnos ez a törekvés hasztalannak bizonyult. A gaullista hírverés elérte célját. A kommunista pártnak, minden igyekezete ellenére, sem sikerült megállapodásra bírni a baloldali föderációt és így közös program híján nem volt mit szembe állítánt a gaullista rezsimmel. Mindössze a második fordulóra szóló választási paktumban sikerült megegyezni, de ez szegényes mentőakció maradt. A gaullisták sikerét mindenekelőtt egységes kiállásuk, valamint a Sálán tábornok és Argoud ezredes szélső jobboldali híveinek támogatása biztosította. Franciaországban új politikai helyzet állt elő, amely több irányban szolgál a baloldalnak tanulságul. A kommunista párt és a baloldali föderáció sajnos most sokkal kedvezőtlenebb körülmények közt lesz kénytelen harcolni a progresszív céljai eléréséért. Egyelőre szembe kell néznie Franciaország fasizálásának veszélyével. Ennek elhárítása a baloldali erők össze fogása nélkül elképzelhetetlen. És nagy erőfeszítést fog kelleniük kifejteni, hogy megakadályozzék a reálbérek letörését, a várható fokozódó infláció súlyos következményeit, valamint a munkanélküliség fenyegető megnövekedését. Szírt Megzabolázzák az Ipolyi A magyar és csehszlovák vízügyi szervek megegyezése alapján befejezték a Szelestyény, Balassagyarmat és Cjkóvár közötti 7,5 kilométeres Ipoly-szakasz rendezését és sor került a műszaki átadásra. E szakaszon tíz helyen kanyarátvágással egyenesítették ki az Ipoly medrét. A csehszlovák oldalon csaknem nyolc, a magyar területen pedig 4,1 kilométer hosszú gátat építettek, amely a nagy árvizektől is megvédi az Ipoly menti területeket. Elkészült a beruházási program az Ojkúvár és Dejtár közötti 13 kilométeres Ipoly-szakasz közös rendezésére is, amelynek megvalúsításával 1300 holdnyi árterületet kanyart vágnak át s így 3 kilométerrel rövidítik a folyó útját. A magyar szakemberek az új meder kialakítása során kikerülő mintegy 260 000 köbméter földből építik <az árvédelmi töltéseket, és feltöltik a felhagyott régi mederszakaszokat. Rövidesen elkészül a Szécsény—Pöstyénpuszta szakaszrendezésének beruházási programja is, amelynek megvalúsításával, 1300 holdnyi átterületet hódítanak el az Ipolytól. A távlati elképzelések szerint számos kanyar átvágásával 180-ról csaknem 110 kilométerre rövidítik az Ipoly medrét. A két baráti országnak mintegy 600 millió forintba kerül a folyóvölgy vízügyi rendezése, amellyel negyven községet védenek meg a víztől s csaknem 25 ezer holdnyi területen teszik lehetővé a belterjes gazdálkodást. (MTI) BÁLLÁ JÖZSEF ÜTIJEGYZETEI A civilizáció egyik bölcsője Észak- Olaszország nagy hatással volt ránk és az első napokban valósággal elbűvölt. Később azonban betekintést nyertünk a társadalmi problémákba is. Szükség volt Egon Erwin Kisch nagyító és kicsinyítő „macskaszemére“, amellyel megközelítőleg felmérhettük a valóságot. Tény, hogy szépek az autósztrádák, de megemlítjük, hogy amerikai kölcsönnel és bizonyos politikai feltételekhez kötött segítséggel épültek. Gyönyörűek a tengerparti nyaralók, de csak nagypénzű emberek jutnak el ide. A látzólagos gazdagság mellett sok még a megoldandó probléma Olaszországban. Ezért országszerte élénk vita folyik Olaszország politikai irányvonaláról és Jövőjéről. POLITIKAI VITÁK A MILÁNÓI DOM ELŐTT Lázár bácsi, a tolmácsunk, előre figyelmezttetett, hogy a milánói dóm előtt, a téren szekták megvitatni az 8 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. július S. időszerű politikai problémákat. Alig értjnk oda, máris becsöppentünk a vitázók közé. Kisebb-nagyobb csoportokba sokszáz meg ezer meg ezer ember figyelte a különböző pártok agitátorainak vitáját. Ahol mi álltunk, éppen egy kommunista agitátor beszélt szenvedélyesen. — Építsetek gyárakat délen is, ott nagy a nélkülözés, és sokan vannak munka nélkül — mondotta egy kereszténydemokrata agitátornak. — Jól van ez így, ahogy van — felelte a másik —, Olaszország elég szilárdan áll a talpán. Számtalan országban rosszabb a helyzet. Csehszlovákiában még éheznek is. — Az nem igaz — kiáltott fel a kommunista agitátor. — Bizonyítsd be — kérte a kereszténydemokrata. Ekkor előlépett a tolmácsunk és néhány szóval megcáfolta, hogy mindaz, amit az olasz sajtóban terjesztenek, hazugság. Csehszlovákiában senkit sem üldöznek és még nem éhezünk. Tessék a csoportra nézni, hát soványok ezek? Vagy félszáz ember harsányan kinevette a kereszténydemokratát, aki jobbnak látta, ha odébb áll. A kommunista agitátor pedig győzelmesen nézett körül a téren. Ilyen viták napirenden vannak a milánói dóm előtt. Persze ez nem véletlen. A két millió lakosú Milánó, amit Olaszország második, méghozzá kereskedelmi fővárosának tekintenek, hatalmas munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkezik. A második világháború idején itt volt az ellenállás központja és Valter Adizio, a partizán bíróság elnökeim mondta ki a halálos ítéletet Mussolini felett, akit később kivégzése után lábon fogva akasztottak fel a Piacé la Retton. Ma a rendkívüi fejlett iparral rendelkező városban erős, öntudatos munkásosztály van. A munkások és a munkaadók között állandó harc folyik. A munkások küldöttei szociális követeléseikkel gyakran látogatják az igazgatókat. A dóm előtti, téren egyformán vita folyik a bel- és külpolitikai kérdésekről. Vita a Javából. Amolyan kisebbfajta politikai iskolának is nevezhetjük, ahol pártagitátorok és pártvezérek nőnek. Itt csak az győz, aki jobban tud érvelni. Aki aíul marad, vagy nem tud bizonyítani, annak távoznia kell. A rendőrség egyáltalán nem avatkozik vitáikba, bár amikor ott jártunk, három karabinier (rendőr) őrködött, azonban csak tisztes távolból, inkább a rend fenntartása céljából. Az olasz politikai életre jellemző a nyílt, őszinte vita. Az egyes pártok vezetői néha úgy összecsapnak, hogy azt hinné az ember, ebből verekedés lesz. De a nézetek kicserélése után, barátságos kézszorítással búcsúznak. Ilyen vitának voltunk tanúi a velencei laguna campingban, ahol Alessandro Trentin barátunk, aki valamikor a brnói munkatáborban sínylődött, kereszténydemokrata disznónak hordta le vitapartnerét. A nézetek kicserélése után jókedvűen fogyasztottak el vagy két liter vörösbort. Olaszországban a munkások átlagos havi keresete 120 ezer líra, a déli részeken csak 60 ezer. Tény, hogy Észak-Olaszországban a munkások életszínvonala elég magas, és a baloldali pártok nyomására már Jelentős szociális előnyöket is élveznek. A Montecattini műtrágyagyárban megvan az évi 30 napos szabadság, ingyen munkaruha, ingyen ebéd. Ez hosszú harcok árán született meg, maga az igazgató elárulta, hogy szinte naponta fogadja a munkások és az egyes pártok küldöttségeit, bizonyos követelések előterjesztése miatt. Tehát le kell szögeznünk, hogy az igen fejlett iparral rendelkező Észak- Olaszországban a munkások ma már nemcsak annyit kapnak munkájukért, mint amennyi munkaerejük felújításához szükséges, jut luxus célra is, azonban ezek a vívmányok mind az erős munkásmozgalmi megmozdulásoknak köszönhető. Az ország egv°s részei közötti különbség viszont abból ered, hogy a kapitalisták nem az össztársadalmi érdekeket nézik, hanem a nyereséget tekintik. Erre a legjobb példa a Montecattini műtrágyagyár, amely termékeinek 80 százalékát szállítja külföldre, ugyanakkor belföldön mindössze 60 kg műtrágyát használnak hektáronként tiszta tápértékben. A társadalmi reformokat követelő kommunista párt tehát egyre népszerűbb és a választásokon nem véletlenül nyert újabb szavazatokat. A parlamentben újabb 11 kommunista képviselő vonulhatott be. Viszont egyre népszerűtlenebb a kereszténydemokrata párt politikája, ami azt a célt tűzte ki, hogy a jelenlegi helyzetet mindenáron konzerválni kell. Tehát maradjanak a nadrágszíj parcellák, a sok fizikai munkát igénylő mezőgazdasági termelési módszer és az életszínvonalbeli óriási különbségek VOTA COMUNISTA Tanúi voltunk a választási harcnak is. A velencei lagúnák, a milánói és más városok utcái felett ott láttuk az egyes pártok választási transzparenseit. Nagyon sok helyen olvashattuk „Vota Comunista“. Tény, hogy az utóbbi időben az olasz kommunista párt egyre nagyobb népszerűségnek örvend, mert a társadalmi életben reformokat követel. Amint a kommunista agitátor szavaiból kitűnt, Olaszországban még sok áz égető probléma és egyes részeken magas az életszínvonal, általában rossz a gazdasági helyzet, hisz százezrek keresnek munkát külföldön és összesen tíz millió olasz vándorolt ki hazájából. Akik északon születtek, jól jártak, de a déliek nélkülöznek. Amíg Észak-Vita a milánói dóm előtt
