Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-08 / 27. szám

A lejtőn nincs megállás A vidékről került a nagyvárosba. Kezdetben gyárban dolgozott. Barát­nőivel eljárt szórakozni; fiúk is akad­tak a társaságban, csapták neki a sze­let. Az udvarlás tetszett neki. Első szerelmében csalódott. Becsapta. Ké­sőbb léha társaságba került, letért a tisztesség útjáról. Lopásra adta fe­jét. Ezúttal nem volt szerencséje, mert a férfi, akinek zsebéből egy százast akart kihúzni, tetten érte, s rendőr­kézre juttatta. Most itt ül a rendőr­ségen. Az ügyeletes rendőrtiszt fag­gatja: — No, Zsuzsi, ma nem ment a ke­reset. Pechje volt, ráfizetett! Egyetért a Jegyzőkönyv szövegével? — Igen, egyetértek — hangzik a letargikus válasz. Elnézegetem Zsuzsit. Cigarettára gyújt, élvezettel fújja a füstöt. Ille­delmesen ül a széken, akár a vizsgán a bizottság előtt. Hosszú, szőke haja puhán omlik vállaira. Határozottan Jó ízléssel, egyéni eleganciával öltözkö­dik. Megnyerő. Törékeny női mivoltá­val, szelíd, ártatlannak látszó lényé­vel sokszor megnyerte a férfiak „se­gítőkészségét“ és „jóindulatát“. Meg­tévedtek a férfiak, akiknek még „meg is Játszotta magát“. Lapozgatok a Jegyzőkönyvekben, ke­resem előző tevékenységét. Eddig ki­lenc évet ült börtönben, lopásért, zsebmetszésért, prostitúcióért. Leg­utóbb húsz hónapra volt elzárva. Ta­valy november közepén szabadult, és december 20-án már ismét elfogta a rendőrség. Körömszakadtáig tagadott. A szabadságáról volt szó. Mikor meg­kérdezték, hogy miért követte ezt el, így felelt: — Ügy szerettem volna szilveszter­estre egy szép kisestélyi ruhát csinál­tatni. Zsuzsi nagyban „dolgozott“. Prágát nagyon kedvelte. Itt Jól elbújhatott, nehezebben tudták kézrekeríteni. El­­járogatot az italboltokba, vendéglők­be, ott kinézett egy-egy pénzesebb­nek látszó férfit, akivel gyorsan is­meretséget kötött. Rövid flört után kijelentette, hogy zenére vágyik, így hát zenés helyre mentek. Itt azután lovagját „rózsás hangulatra“ itatta, s amikor már nyelve botladozott, tán­torgott, meghívta lakására, ahol ked­ve szerint kifosztotta. — Jól bírhatja az italt — vetem közbe. — Legtöbbször csak hígított italt ittam. Ismertek már a pincérek. „Ud­varlómnak“ konyakot hoztak, nekem meg valami konyak színű szörpöt. Nős férfiak volt a specialitása. Leg­szívesebben ezekkel ismerkedett. — Ezek gyávák, félnek az asszony­tól — jelentette ki. — Nem tesznek feljelentést, amikor észre veszik, hogy a kellemes este után utolsó fillérig eltűnt a zsebükből a pénz. Az ártatlan szemű, szelíd Zsuzsi filozófiája teljesen beigazolódott. Mu­tatja ezt az a tény is, hogy a rendőr­ség felhívására többszáz, sőt többezer koronájáért nem jelentkezett négy ká­rosult-férj. Zsuzsi tovább beszél: — Egyszer Prágában egy zsebmet­szőt is megloptam. Nagyon dicseke­dett: „Mutasd meg, hogy az vagy!“ — Kisebbrendűségi érzés A kisebbrendűségi érzésben azok szenvednek, akik értéktelenebbeknek, alacsonyabb rendűeknek érzik magu­kat a többi embernél. Kisebbrendű­ségi érzést máraz egészen fiatal gyer­mekek is érezhetnek, ha nem is tud­ják szavakba foglalni: meglátszik bá­tortalan, visszahúzódó viselkedésü­kön, minden szokatlan feladat elől való meghátrálásukon. Erősen fellán­gol a kisebbrendűségi érzés a serdü­lés idején, amikor a felcseperedő gyermek szembenéz önmagával, és úgy érzi, hogy képtelen az iskolai vagy a hivatásbeli munka előtte álló követelményeinek teljesítésére. A kisebbrendűségi érzés oka lehet valamely tényleges vagy képzelt szel­lemi vagy testi fogyatékosság, a fel­nőttek részéről visszatérő szemrehá­nyások vagy szidalmak, a gyermekek csúfolódásai. Gyakori forrása a ki­sebbrendűségi érzésnek a szülők ré­széről hangoztatott hátrányos össze­hasonlítás a testvérekkel, de saját kiváltságuknak erős hangsúlyozása, vagy tényleges elismertsége is (gon­doljunk híres emberek gyermekeinek sokszor tapasztalható kisebbrendűsé­gi érzésére). A gyermekkorban átélt kisebbrendűségi érzés csaknem min­dig nyomot hagy később is a fiatal­ban, és akkor sem szűnik meg, ha felnőtt korában meggyőződhet annak indokolatlanságáról: a testvéreivel szemben butának vagy csúnyának nyilvánftott gyermek annak érzi ma­gát később is, ha számos alkalommal tapasztalta az ellenkezőjét. Éppen ezért a szülőknek tudatosan fel kell ügyelniük, hogy a gyermekben a ki­mondtam neki. Felszállunk egy villa­mosra, hozzálátott a „munkához“. Na­gyon ügyesen dolgozott, kizsebelt vagy kétezer koronát. Elvittem a Ca­­rioccába, onnan haza, néhány óra múlva egyetlen fillérje sem volt. — Tetszik magának ez az életmód? — kérdem. — Nagyon. Nem való nekem a szo­lid élet. Imádom ezeket a vidám, mu­latós, izgalmakkal teljes éjszakákat. Bár szabadsága forog kockán, Zsu­zsi mindig új ismeretségeket köt, ka­landokra vágyó férfiakkal. Nála a pénz könnyen Jön, könnyen megy. A bandában mindig az fizet, akinek ép­pen pénze van. Persze most egy időre vége a mulatozásnak. Tudja, hogy megint elítélik, vissza­eső bűnöző lévén, legalább öt évre számít. — Mire kijövök, megvénülök, bará­taimat talán fel sem lelem. Nem tö­rődik más velem, csak a rendőrség. Minden lépésemet követi majd. Vajon hová vezethet ez az út?... H. T. sebbrendűségi érzés ki ne fejlődjék. Ha a gyermek okot ad rá, akkor min­dig az adott viselkedését és ne magát a gyermeket kifogásolják, ne azt mondják, ha valamit eltört, hogy „mi­lyen ügyetlen vagy“, hanem hogy máskor jobban kell vigyáznod (az edény eltörülésekor). Semmiképpen se hasonlitgassák össze a testvérek tulajdonságait, ami egyrészt kisebb­rendűségi érzések kifejlődésére, más­részt a testvérek viszonyának meg­romlására vezet. NYÁRI RUHÁK Ha holnap indulunk nyaralásra, akkor ma még elkészíthetjük e*t a szép, mutatós, stilizált virágmintával díszített egyszerű ruhát. Virágmintás lenvászonruha gombpánttal és bevágott zsebekkel. Az egy­szerű szabás nem bontja meg a szép virágminta hatását. Nyári gondok tarlóbetegség A cséplőgép vagy kombájn mellett töltött napi munka után sokan arról panaszkodnak, hogy bőrük — főleg a hajlatokban — erősen viszket. Ez a viszketés néha még a felületes mo­sakodás után sem szűnik meg. Mi lehet ennek az oka? A nyári betakarítási mezei munkák ártalmait kutató szakemberek azt ta­pasztalják, hogy az ilyen bőr-kelle­metlenségeknek leggyakrabban az az oka, hogy az estéli tisztálkodó mosa­kodás után nagyon sok dolgozó ugyanazt az inget veszi fel, amelyben dolgozott napközben. Igaz, hogy le­porolta, kirázta, a lehetőségekhez ké­pest kitisztította, de aztán újra ma­gára vette. Sőt némelyik még benne is aludt. A Cséplőgép vagy kőmbájn műkö­dése porképződéssel 'jár. A porban hegyes, horgas tokiás darabkákat, élesszélű pelyvatörmelékeket talál a talajszemcséken kívül a nagyítőüveg­­gel vizsgálódó kutató. Ezek az apró, hegyes éles idegen testek befúród­­nak, bemaródnak a bőr legfelső réte­gébe és odaékelődve heteken, hóna­pokon át húzódó idült gyulladást okoznak. Főleg a köldök, a hónalj, a combhajlatokban, a lábujjak és a kéz ujjainak gödrében gyakori ez az ár­talom, amely néha csak enyhébb, — máskor súlyosabb gyulladást, bőr­­gennyedést, sőt tályogot okozhat. A legtipikusabb a köldök környé­kének néha csak tojás, máskor te­nyérnyi, csak hosszú hetek alatt gyó­gyuló gennyes beszűrődése. Az elhú­zódó idült gyulladás bizonyos esetek­ben az idegen test Jelenléte, izgató hatása váltja ki, de a gennyedésnek már gennykeltő kórokozó az oka. Ezért állíthatjuk, hogy a porártalom módosult formája amit mi toklász ár­talomnak, vagy mezőgazdasági köl­dök-fertőzésnek nevezünk, olyankor Jelentkezik, ha a por valami miatt fertőzött, mérgezett, vagy a fertőzött bőrfelületen levő kórokozókat az el-Mezei bál Aranyló napocska tündöklőit a me­zők, rétek felett. A gabonaföldek kalászai boldogan hajladoztak virágtestvéreik tarka ko­szorújában. — Rendezzünk báltl — dugták ösz­­sz-e fejecskéiket egy napon az égő pipacsok, s a vágyó szemű búzavirá­gok. A mező valamennyi virága örült a szép ötletnek. Titokban ugyanis már kiválasztották a legszebb, legteltebb kalászokat, amelyekkel majd táncol­ni fognak, mielőtt még elérkezik a nagy aratás. Csak a konkoly terpeszkedett gő­gösen az egyik búzaföld szélén, ö ugyanis rangján alulinak tartotta, hogy bármelyik kalászkára is szemet vessen. Nemsokára elérkezett a várva várt bál napja. A pipacsok szép pirosra festették és kifényesítették ruhájukat. A búzavirágok pedig naphosszat ke­félték rojtos kabátkáikat. A bükköny, a szarkaléb, a marga­réta szintén legszebb ékeiket szedték magukra. A kalászok, akik tudtak már a ké­szülődésről — az arra járó Szélfod­rásszal a legszebb, legtündöklőbb nap­sugár pántlikát fonattak sűrű hajaik ba. Teljes díszükben várták, hogy meg­kezdődjék a mulatság. Szépek, na­gyon szépek voltak valamennyien, úgyhogy a dölyfös konkoly is feléjük fordította olykor-olykor tekintetét. A távolban zümmögő kombájn s az énekes madarak pacsirta-prímással az élén végre rázendítettek a muzsikára. A kalászoknak ez volt a legszebb, a leggyönyörűbb pillanat, amit valaha is átéltek. Az egész mező egybefo­­gódzva járta a gyönyörű táncot. A konkoly szinte pukkadozott az irigységtől. Szeretett volna ő is tán­colni, de senki feléje sem nézett. Haragjában s megbántott kevélysé­gében még szélesebbre terpeszkedett. A muzsika egyre élénkült, egyre sza­porábban ropták a táncot. Végre megjelent a csillogó-villogó kombájn. Mellette egy ember Jött. Szeretettel simogatta meg a közelé­ben ringó kalászokat. Tekintete a pöffeszkedő konkolyt sem kerülte el. Egyenesen felé tar­tott. Kiszakította állóhelyéből és a közeli útra hajította. Innen kellett végignéznie, hogy a kalászok — melyeket ő annyira gyű­lölt — mily boldogan táncolnak az éneklő kombájn kaszái elé. Némethné OllSs Márta KÉT VIRÁG VÍZSZINTES: X. Mázsái. 2. Irén — németül. 3. Vékony fémkorong. 4. Nem egészen idegen. 5. A Jég teszi melegben. 6. Sziget a Földközi ten­gerben. írjátok be a vízszintes sorokba a megfejtéseketl Helyes megfejtés esetén az első és az utolsó függőleges sorban egy-egy virág nevét kapjuk. Beküldendő a két virág neve. Vakáció! Minden diák számára varázslatos szó ez. S ha a vakáció programjában táborozás is van, teljes a boldogság. De vajon ho­gyan készülnek a táborba a leg­­érdekeltebbek? Amikor az ember látogatóba igyekszik, tudja kihez megy, hol lakik, akit meglátogat és ha új ismerős, még azt is igyekszik meg­tudni előre, hogy mi érdekli őt, milyen lehet az ízlésük stb. így van ez — bármenyire furcsa is a hasonlat — a táborozással is. Illik megismerni valamelyest előre a táborhely történetét, valamit meg­tudni az ott élő emberekről, szo­kásokról stb. Egy kicsit talán elő­re is futottam, hiszen még be sem csomagoltunk. Mit és hogyan, ez a nagy kér­dés. Hogy a mibe kérdésről ne is szóljak. Bőrönd vagy hátizsák? Mit is vigyen a kezdő elsőtábo­­ros? A bőrönd nehéz és rossz is cipelni. A hátizsák a legcélsze-Néhány jó tanács a szünidőre rűbb. Azt, hogy mi kerüljön bele, szülői értekezleten úgyis elmond­ják a szülőknek is. De ezért nem árt, ha néhány dologra előre gon­dolnak a szülők és a táborozók. Kell tű, cérna, napolaj vagy krém, szúnyogirtó, kis kötszer, egy pár zokni (ünnepélyes alkalomra), pi­pere- és mosószappan egy csomag, de sokkal Jobb egy tubus mosó­szer. Ceruza, füzet a naplőíráshoz, előre megcímzett képes lapok, szü­lőknek, rokonoknak, ismerősök­nek. Vagy ha a táborhelyről szóló lapot akarunk küldeni, akkor a névsort írjuk össze előre, hogy valakiről meg ne feledkezzünk. Legalább egy közösen menesztett üdvözletét illik küldeni az osz­tályfőnöknek. Legalább így kö­szöntse őt az osztály, akivel éven át a hétköznapjait töltötte. A tábor programját, napirendjét a felnőttek, tanárok állítják össze. Az ötleteket azonban mindig szí­vesen veszik. A táborban elmarad­hatatlan a tábortűz és a karnevál. Ezekre már idehaza készülődhet­tek. Például a tábortűznél bábozni lehet, kifeszített lepedő mögött árnyjátékot előadni stb. A színes, kis műsorhoz nemcsak a tábori élet adja az ötletet, hangulatot. Már otthon megtanulhattok pár jelenetet vagy verset, dalt, zene­számot. A karneválhoz hazulról hozzatok színes krepp-papírt. El­készíthetjük a hagyományos szám­háború kék és vörös homlokszá­mait. Nem árt, ha a játékos- és daloskönyvek közül is néhány a hátizsákba kerül. Rajtatok is múlik gyerekek, hogy amikor visszafelé hoz már a vonat benneteket, azt mondhassátok: a következő táborozás is legalább olyan jő legyen, mint az idei volt! I. K. 1 2 3 4 5 6 KEDVES GYEREKEK! A Szabad Földműves 26. számában közölt mini-keresztrejtvény helyes megfejtése: Ep testben ép lélek! Sorsolás útján könyvjutalomban ré­szesülnek: Dömötör Brigitta, Kolozsnéma, Makó Olivér, Kerekgede, Nagy Ferenc, örs­­újfelu, Korponai Géza, Losonc, Szalay László, Kamocsa. húzódó idült gyulladási viszketéssé enyhítő vakarással a beteg bőr mé­lyebb rétegeibe dörzsöli. A fertőzött­­ség alatt — az ismert gennykeltető­kön kívül — azokat a parányi élő­lényeket értjük, amelyek a növénye­ken élő gombák családjába tartoznak. Ilyen például a gabonafélék levelein élősködő sugárgomba, ami igen ve­szedelmes gennyes sebet, daganatot okozhat. A toklászártalomhoz sokban hason­lít az a különleges betegség, amit joggal nevezhetünk tarlóbetegségnek. Többé-kevésbé ugyanilyen módon ala­kult ki, azzal súlyosbítva, hogy a tar­ló torsa, a gabona elvágott, élesszélű meredező szúrós szára felsebzi a tarlónjáró lábát, különösen a talpon, vagy ha azt a használt régi félcipő, szandál meg is védi, a bokák kiálló részeire különös veszedelmet jelent. Hogyan védekezhetünk a toklász­ártalom, a tarlóbetegség ellen? Egy­máshoz nagyon hasonló kétféle mó­don, és ezért — nemcsak azért, mert hiszen mind a kettő a szántóföldek dolgozóinak betegsége — vettük az egymáshoz hasonló kétféle betegséget egy kalap alá. A megelőzésnek is két módja van: az egyik a gondos és fo­kozott tisztaság, a másik a helyes, az igen meggondolt öltözködés, úgyis mondhatnám, a mezőgazdasági mun­karuha szükségessége. Ne csak felületesen mosdjunk, ha­nem melegvízzel, jó erősen mossuk le a testet, a köldököt és a hajlatokat óvatosan egymás után többször öblít­sük, amíg a szúró, viszkető, égő ér­zés megszűnik, ez mutatja azt ugyan­is, hogy a beékelődött toklász darab­káktól, pelyvapikkelyektől a bőrt si­került megszabadítani. Mosdás után törülközzünk szárazra, vizsgáljuk át bőrünket és ahol valamennyi apró bőrsérülést találunk, azt gyógyhintő­­porral szórjuk be. Mosdás után min­dig tiszta alsóneműt, harisnyát, kap­cát vegyünk és éjszakára még azt se hagyjuk magunkon, hanem hálóing­ben vagy pizsamában aludjunk. A mezőgazdasági munkaruháról ma már tudnunk kell, hogy az eredmé­nyes, Jó munka egyik, biztosítéka, — mondhatnám: szerszám, amit magán visel az ember. Tehát nem kinőtt, ko­pott, piszkos, megviselt jószág, ha­nem testhezálló, de nem szűk, a moz­gást nem gátló, sűrűszövésű anyagból készül a nyakon, a csuklókon és de­rékban Jól záró védőruha, ami meg­védi a testet a portól. Igen fontos darabja ennek a nadrág, ami lent a boka fölött a bakancsba, vagy a ba­kancsot helyettesítő lábtekercsbe kap­cába húzható, úgy hogy minden alul­ról Jövő ártalom ellen védi a bokát és a lábszárat. Nyári betaicarítási munkára a legalkalmasabb lábbeli a kényelmes, de erős, rövidszárú bő csizma (vigyázatl sohasem gumicsiz­mái), de megteszi a szandál, a fél­cipő, sőt a hajdani bocskor is, ha a belehúzott bőséges kapcát lábtekercs­ként a bokájára is felhúzza az ember. A betakarítási munka egészséges em­bert igényel. Különös baj, ha valaki fájós lábbal, sebes, viszkető bőrrel végzi. Ezt szeretnénk tanácsainkkal meg­előzni. Dr. Buga László TANÁCSADÓ JL B

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom