Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-27 / 30. szám

A nyári tejtermelés fokozásáért A hirtelen beállott meleg időjárás nem szabad, hogy befolyásolja a szarvasmarhák tejtermelését. Néhány szempont szem előtt tartásával — amelyeknek ezidáig talán nem is tu­lajdonítottunk nagyobb jelentőséget — elősegíthetjük a tejtermelés eddigi színvonalának a tartását. Elsősorban a nagy meleg az, ami ellen állatainkat védeni kell. Hogyan védhetjük állatainkat a legelőn? A legelőre hajtott állatokat a déli meleg órákban árnyékos helyre hajt­suk „delelni“. A legeltetést lehető­leg korán kezdjük el, a déli órákban tartsunk hosszabb szünetet és csak akkor legeltessünk Ismét, ha már délután nincs olyan nagy forrőság. Ne siessünk állatainkat hamar haza­hajtani, legeltessünk még naplemente után is. Minden esetben használjuk ki a legelőn lévő fák árnyékot adő előnyeit. Ezért jő a fásított legelő. Olyan helyeken, ahol állatainkat hu­zamosabb ideig tartjuk istállóban, gyakori szellőztetéssel cseréljük az elhasznált levegőt. Az ajtót és az abla­kokat hagyjuk állandóan nyitva, de csak az egyik oldalon. Sokkal helye­sebb azonban az állatokat nyáron ki­futókban tartani, csupán a fejés és az etetés időszakára kössük be őket nagy istállóba. termelési kísérlet Mesztegnyőn A Balaton déli csücskétől 25 km­­re fekvő Mesztegnyő község hatá­rában dolgozó „Ladi János“ ter­melőszövetkezetben. tavaly másfél hektáron seprőcirokot termeltek. A magtermés 700 kg volt, ezért 30 000 Ft-t kaptak. Kéréját házilag dolgozták fel s e réven sok tag­nak jutott őszi és téli kereset, ttsszosen 6000 seprőt kötöttek s ezeket 120 000 Ft-ért értékesítet­ték, jórészt a környékbeli lakosság szükségletének kielégítésére. Ezen a vidéken hiánycikk volt a JA ci­rokseprő, t most megszűnt a hiány. A sikereken felbuzdulva ebben az évben hat hektáron termelnek seprőcirokot, 50 000 seprő átvéte­lére szerződést kötöttek a buda­pesti Egyesült Izzó és Üveggyár­ral, a maradék ismét jó lesz a helybelieknek! A magból és seprőből származó 150 000 Ft. árbevétel a gazdaság­ban felhasznált 60 000 munkaegy­ség értéket 2.5 Ft.-t emelte. Ha ilyen jól sikerül a cirok ter­melése, mint ebben az évben, a tagok kereken 1000 000 Ft nyers­­bevételhez jutnak. Dr. Lehner János, tsz. jogtanácsos A meleg ellen leginkább a helyes itatás módszerével tudunk védekezni. Nyári napokban legalább ötször itas­sunk, mert ilyenkor az állatok víz­­fogyasztása három—négyszerese a té­len felvett ivóvíz mennyiségének. A jó ivóvízzel szemben támasztott köve­telményünk, hogy a tiszta, üdítő és kb. 13—15 °C körüli legyen. Ügyel­jünk arra, hogy az ivóvíz ne legyen túl hideg, mert ez megbetegedést, — a langyos álló víz pedig bélbántalma­­kat okozhat. Kutak és vályúk kör­nyékét állandóan tartsuk tisztán. Állott vízből, pocsolyából Itatni nem szabad, mert az állatok könnyen fer­tőzést kaphatnak. A legelőn lévő állatokat gyakran nyugtalanítják a bagócslárvák és a legyek. A lárváktól fertőzött tehenek étvágytalanok lesznek, kevesebb tejet adnak és az állatok bőre is értéktelen lesz. A lárvák által fertőzött tehenek bőrén kb. forint nagyságú dudorok keletkeznek, amit egy rész fakátrány és három rész növényi olaj keveréké­vel többször kenjük be. Sok zöldtakarmány etetésével jelentősen emelhetjük a tejhozamot A sok és olcsó tej termelésének elsősorban a legeltetés és a zöldtakar­mányozás Idején van meg a lehető­sége. Ezen cél érdekében használjuk ki a zöldtakarmányozásban rejlő nagy lehetőségeiket. A zöldtakarmány olcsó, nagy tö­megben rendelkezésre álló, természet­szerű és jó étrendi hatású takarmá­nya a teheneknek. Mindazokat a szer­ves és szervetlen anyagokat tartal­mazza, amelyek a testállomány fenn­tartására és a tejtermelésre szüksége­sek. A zöldtakarmány ízletes és köny­­nyen emészthető, a teheneik az emész­tő csatorna megterhelése nélkül nagy tömeget fogyaszthatnak el belőle. Különösen értékesek sok fehérjetar­talmuk miatt a pillangósok, melyek­nek a vetésterülete évről-évre növek­szik. Zöldtakarmányokból — az állat ét-Mentsük meg, Ezzel a mondással él a jelenben az alsószecsei EFSZ vezetősége. Az idei óriási katasztrofális szárazság - arra ösztönözte a szövetkezet vezetőségét, valamint a tagságot, hogy szorgalmaz­zák a kukorica öntözését, amit már július elsejétől folytatólagosan végez­nek és jelentős csapadékot juttatnak a talajba, ami reményt ad arra, hogy­ha nem is bő, de legalábbis közepes termésre számíthatnak kukoricából is. Alszószecsén és a környező falvak­ban, ahol öntöző berendezéssel ren­delkeznek, alig látszik a szárazság nyoma. A cukorrépák levélzete buja­zöld, előreláthatólag is lehet számolni 400 mázsás átlagos hektárhozammal. vágya és tak'armányfelvevfl képesség« figyelembevételével — etessünk bősé­ges mennyiséget. Az elegendő meny­­nytségű (00—80 kg) zöldtakarmány etetése azzal az előnnyel jár, hogy az alaptakarmány az életfenntartó szük­ségleten felül még 8—10 liter tejter­melés szükségletét Is fedezi. Csak az ezen felüli tejhozam termelő szükség­letét kell abraktakarmánnyal tyiztosí­­tiant. A zöldtakarmányokat leghelyesebb szálas állapotban etetni. A szecskázás sok emberi és gépi erőt igényel, amel­lett a szecskázott takarmány gyorsab­ban melegszik és fülled is. A tehenek szívesebben eszik a szálas és zsenge zöldtakarmányt, mintha az szecská­zott lenne. A szecskázás csak akkor indokolt, ha tavasszal — az állatok hasmenésének meggátlása érdekében — a sok vizet tartalmazó zöldtakar­­mányt szalmával vagy szénával akar­juk etetni. Az egy etetésre szánt ta­karmányadagot ne egyszerre adjuk az állatok elé, hanem két—háromszori adagolásban. Ha a tehén előtt nagy­tömegű zöldtakarmány van, abban vá­logat, benyálazza és sok „izéket“ hagy vissza. Mire ügyeljünk a zöldtakar­mány etetésekor? A napi fejési eredmény megmutatja, hogy az etetett zöldtakarmány mi­lyen minőségű. Ahogy vénül a takar­mány a szántóföldön, úgy csökken a napi tejhozam is. Az elvénült zöld­takarmányok etetése azért nem kívá­natos, mert kevés a táplálöértéike és kevés a fehérjetartalma, ugyanakkor az állatok keveset esznek belőle, így a fehérje ellátás is rosszabb lesz. Különösen a gyorsan vénülő zöld­takarmány esetén kell gyorsan és óvatosan eljárni. A zöldtakarmányo­kat lehetőleg üdén, frissen vágott állapotban etessük. A nyári melegben az ilyen takarmány hamar fonnyad és a sok vitamintartalma miatt vastag rétegben rakva felmelegszik, befül­led. Az Ilyen takarmányt az állatok nem jó étvággyal fogyasszák. A fel­­melegedést megakadályozhatjuk, ha vékony rétégben „szellőzőrácsra“ rak­juk, napközben többször átforgatjuk és árnyékos helyen tároljuk a takar­mányt. Használjuk ki a zöldtakarmány ete­tésének előnyeit. Etessünk ebből az olcsó tömegtakarmányból fiatal, friss állapotban minél többet, mert ezzel nemcsak sok tejet termelünk, hanem egyúttal sok abrakot is megtakarít­hatunk. László László ami menthető Tehát az alsószecsei szövetkezet • nagy szárazság ellenére sem vallhatja katasztrofálisnak ezt az évet. A gabo­natermés is elég kielégítő, amit mór pontos számadattal lehet bizonyítani, mivel e hó 18-án befejezték a cséplést és az aratást, a gabona már a mag­tárakba került. A 120 hektár búza és 90 hektár árpa aratásával és cséplésé­­vel 14 nap alatt végeztek, csupán a szalma betakarítása van még folya­matban, de egy héten belül ezzel is készen lesznek. A terméseredmény búzából 36 mázsa hektáronként, árpá­ból úgyszintén, ami a mai időszakban kielégítőnek mondható. K ú c s Gyula, Alsószecse Hányán vagyunk földművesek? Az elmúlt esztendők folyamán évről évre tetemesen csökkent a mezőgazdasági dolgozók száma. Csupán az utolsó két év alatt enyhült némileg ez a csökkenés. 1967-ben 1169 ezer személy folytatott állandó tevékeny­séget a mezőgazdaságban, ami a népgazdaságban fog­lalkoztatott dolgozók 17,4 százaléka. Az 1966-os és 1967-es évben átlag 12 000-rel csökkent a mezőgazdasági dolgozók száma, azonban az 1963—1965-ös esztendők-Meg kell Jegyeznünk, hogy 1959-ig az első csoportban feltüntetettek között 14 évesek is dolgoztak. Mezőgazdasági dolgozóink életkor-összetételének ala kulásában — az 1965-ös évhez viszonyítva — 1967 egyet len „fénypontjának“ azt a körülményt tekinthetjük, hogy az utóbbi évben 15 ezer személlyel, vagyis 11,1 száza lékkai növekedett a 20—29 éves dolgozók száma. Ennek a korosztálynak számbeli növekedése, a nők nél ötezer személyes, vagyis 8,5 százalékos, a férfiaknál pedig tízezer személyes, azaz 13,3 százalékos. Első tanú­jelét képezi a mezőgazdasági káderek részbeni állandó sulásának. Jelentékeny mértékben hozzájárult a munka­díjazás összegeinek emelése, ami szervesen összefügg az utóbbi évek jobb gazdasági eredményeivel. Kedvezően befolyásolták továbbá a helyzetet a szociális biztosítás terén foganatosított új intézkedések, valamint a szövet­kezeteknek, állami gazdaságoknak és egyéb mezőgazda­­sági szervezeteknek a más termelési ágazatokból hozzá­juk belépő dolgozók számára toborzási, stabilizációs stb. járulék címén nyújtott egyszeri anyagi juttatások, ben az átlagos évi csökkenés 28 ezer személy volt. Ha az utolsó két esztendőben némi javulás mutatkozott is földműveseink számbeli szerkezetében, távolról sem ál­líthatjuk ezt mezőgazdasági dolgozóink kedvezőtlen éleflkor-össze tételéről. A mezőgazdaságban állandó munkaerők életkor-össze­tételének alakulása az 1955—1967-es években százalé­kokban kifejezve: a leszerelt katonák és házasulandóik építkezési s egyéb kedvezményeiről ne is beszélve. A mezőgazdasági dolgozók korosztály-összetételének „árnyoldalát“ továbbra is a korosabb földművesek arány­talanul magas száma képezi. 1967. december 1-én nem kevesebb mint 133 ezer hatvan éven felüli férfi és 186 ezer ötvenöt évnél idősebb nő, összesen tehát 319 ezer postproduktiv korú személy tevékenykedett falvainkban, mezőgazdasági dolgozóink 27,3 százaléka képezi! Az említett 319 ezer „öreg“ közül 115 ezer volt a 65 éven felüli, azaz 9,8 százaléka. A haladott korú mezőgazda­­sági dolgozók magas részaránya bizonyos mértékben összefüggött földműveseink szociális biztosításának vi­szonylagosan alacsony színvonalával és a mezőgazda­­sági üzemek szociális alapjából fizetett juttatások mér­sékelt összegeivel. Mindezek a tényezők arra késztették a vidéki nyugdíjasokat, hogy alacsony jövedelmüket további kereseti lehetőséggel feljavítsák. Erre elsősor­ban az EFSZ keretében nyílott alkalom. Jaroslava Glasornvá mérnök, az Állami Statisztikai Hivatal dolgozója 1955 1959 1962 1965 1967 v é gén: a 15—19 éves dolgozók arányszáma 7,4 5,4 4,4 4,3 3,9 a 20—39 éves dolgozók arányszáma 28,1 — 29,0 28,9 29,7 a 60 éves és annál idősebb férfi-, valamint az 55 éves és annál idősebb nödolgozók arányszáma .... 21,4 26,0 26,7 27,3 ebből a 60 éves és annál idősebb dolgozók arányszáma..................... 14,5 15,8 18,6 19,7 20,4 Napirenden a szarvasmarha­­tenyésztés Évszázadok óta a szarvasmarha az emberiség legliasznnsahh háziállata. Igen nagy szerepet játszik a népélelmezésben s ezért minden állam arra törekszik (közöttük mi is), hogy a lehető legjobb s leggazdaságosabb faj­tát tenyéssze ki, melynek használhatóságai a legmesszebbmenően biztosít­ják az előírt követelményeket. A szarvasmarha olyan háziállat, mely a leggazdaságosabban használja fel a kevésbé értékes takarmányt. Terméke, a tej mindenki számára köny­­nyan emészthető, kitűnő élelmiszer és a tejtermékek is nélkülözhetetlennk a közellátásban. Csehszlovákiában 4 millió 128 ezer szarvasmarha van. Ebből kb. két millió tehén. 1960 óta különösen Szlovákia déli járásaiban lényegesen csök­kent a tehenek száma, de 1966-ban már néhány járásban elérte az 1980 a* szintet. Az 1960-as évek elején számos olyan tehenet tartottak a mezőgaz­dasági üzemek, melyek kevés tejet adtak. Amíg a fejési átlag 1960-ban 1850 liter volt, 1967-ben már elérte a 2190 litert. Ez a szám még alacsony, nem éri el a szomszédos Magyarország állagát sem. De vegyük szemügyrn a szarvasmarhatenyésztés jövőbeni célkitűzéseit, jelenlegi helyzetét a du­­naszerdahelyi járásban. Ha összehasonlítjuk az országos fejési átlagot a dun,-(szerdahelyi járás fejési átlagával, akkor lényeges különbséget talá­lunk. A dunaszerdahelyi fejési átlag tavaly 3050 liter volt. Számos EFSZ már nyugat-európai szintet ért el a tejkitermelésben. Például a cséfai EFSZ fejési átlaga 3429 liter tej volt. (A napi hozam tehenenként 9,39 liter.) A csákányi szövetkezet fejési átlaga 3555 liter, az étéi EFSZ-é 3560, a felsőpatonyiban 3573, a nyárasdi EFSZ-ben 3556, míg végül Blahovnn 3770 liter fejési átlagot értek el (tehenenként 10.33 liter). A járásban az uralkodó fajta a sárgatarka az összállomány 75—80 %-a. A vöröstarka kb. 10 °/o-ot, a dánvörös 0,5 °/o-ot, a jersey és svéd félvérek, valamint egyéb keresztezett egyedek 1 %-ot, a többi egyed fajtajelleg nél­küli. A jövő célja a járásban a szarvasmarha állomány egységesítése és a szlovák sárga tarkához tartozó egyedek kitenyésztése, haszontulajdonságaik javítása. A jövő feladatai közé tartozik a járás nyugati részében bevezetni a szarvasmarhák legeltetését (legelők öntözése) és az említett területen a helyi fajták keresztezése fekete-tarka lapálymarhával. Az utódok mint haszonállatok (tejtermelők) szerepelnek majd. 1970-ig a kitűzött feladatok tehenenként 3300 literig szabják meg a tej­­hozamot. Minden előfeltétel adva van, hogy a dunaszerdahelyi járás a ki­tűzött termelési mutatókat teljesíteni tudja. Csipke és családja. Csipke a harmadik laktációban 5680 liter tejet adott 3,95 zsírtartalommal. Két lány utóda örökölte az anya jó tulajdonságait. Gondozója Seszták Jenő. A 17 057-es tehén 1962-ben született Jersey félvér, a második lektációban 4580 liter tejet adott 4,15 % zsírtartalommal. Gondozója Sándor Péter. l A 16 976-os számú tehén félvér. A második laktációban 4785 liter tejet adott, 4.28 %-o® zsírtartalommal. Gondozója Polák János. (A teheneik a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Technikum tulajdona.! Kép és szöveg: Molnár F

Next

/
Oldalképek
Tartalom