Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-08 / 27. szám
Helyi gazdálkodás és népművészet Így készül a híressé váló háziszőttesu (utószőnyeg centiméternél mélyebb űr tátongott előtte. Üjra térdre ereszkedett és csalódottan odaszőlt társához: — Nincs itt semmi... Eltűnt... — dadogta. Dümmler szinte sóbálvánnyá merevedve állt mellette és képtelen volt egy hangot kinyögni. Kérlelő hangon mégis azt javasolta Schenknek: kísérelje meg még egyszer a vasrudat a talajba vájni. Schenk újra felegyenesedett és testének teljes súlyával a sílppedékes talajba mélyesztette a vasrudat. — Kár az erőlködésért. Nincs itt semmi az égvilágon! — nyögte. Leült a földre, arcát kezébe temette. — Megőrültél? — sziszegte Kurt Dümmler felháborodva. Schenk újult erővel munkához látott, de eredménytelenül. Majd a burkolatot helyére rakta, összesöpörte az áruló nyomokat, visszarakta tarisznyájába a szerszámokat, kidugta fejét az ablakon és körülnézett a kertben. — Mehetünk — mondotta. Átvergődtek a kerítésen és szótlanul indultak az autó felé. Kurt begyújtotta a Mercedest és a gesztenyefák árnyékában elhagyták az tstenkísértő környezetet. Nagyot szippantottak cigarettájukból, hogy mielőbb felengedjen bennük az átélt idegfeszültség. A hallgatást Kurt Dümmler dühödt közbeszólása szakította meg: — Ez rávall arra a rühös kutyáral Az átkooztt áruló mindenségitl — Ugyan, ez csak nem ... — kezdte el mentegetését Otto, de nem fejezhette be mondókájét, mert Kurt a szavába vágott: — Igenis, ez a te elképzelésed voltl Igyekeztél engem is meggyőzni arról, hogy Emil már nem él. Én, hülye, pedig felültem szavaidnak és nem átallottam vásárra vinni bőrömet csupán azért, hogy most teleszívjam tüdőmet a nyirkos föld bűzével. Hogy az a mennydörgős!... — káromkodta el magát. Dümmler kifakadásai ordítozássá fokozódtak az autóban, vadul rángatta ide-oda a kocsi kormánykerekét a kanyarokban. Schenk még sosem látta társát ilyen haragosan. Legszívesebben ő is elkáromkodta volna magát, de nem hagyhatta magán száradni a sikertelenség kizárólagos vádját. Ingerülten visszavágott tehát: — Elvégre te is beleegyeztél vállalkozásunkba. Orosz fogságba eséséről nem hallottunk. Te magad győződtél meg róla hivatalainkban, hogy neve nem szerepel a német hadifoglyok nyilvántartásában. — Nagyot szippantott cigarettájából és gyorsan folytatta eszmefuttatását, hogy társa közbe ne szólhasson: — A központi rendőri bejelentőhivatalban sem tudták megállapítani tartózkodási helyét. Ésszerűen az sem tételezhető fel, hogy a keleti övezetbe költözött volna. Ezt nem merte megkockáztatni. — Hiába okoskodunk! — szakította meg Schenk érvelését a közben kissé lecsillapodott Dümmler. — Az ékszer doboznak nyoma veszett, ezen kár vitatkozni. A villa pedig jóformán ugyanabban az állapotban van, mint amelyben annak idején volt. Nem hinném, hogy egy idegen merő vélet len folytán bukkant volna a kincs nyomára. Ezt csakis ő tehette, a pisz kos disznói — fújta ki dühét Kur; további káromkodások kíséretében. — Mindez viszont még nem Jelenti azt, hogy Emil életben van!... Vajon csakugyan élne még? ... (Folytatjuk.) tér — az elmúlt hetekben indult útnak Prágába. A minták színösszeállítását maguk tervezik. Azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy térítőkét és egyéb kézimunkát is készítenek a kereslet kívánalmai szerint. Az idősebbeken kívül szóhoz jutnak majd a fiatalok is, akik tehetséget éreznek magukban a népművészeti kellékek gyártásához. Bakabánya. Valaha nevezetes szabad királyi város volt, melyet a kerékgyártó és a fazekas céhek tettek széles vidéken híressé, ismertté. Ma már az említett céhek híres mestereinek utódai közül csak elvétve található egynéhány. Ezek az itteni Dreva üzemben dolgoznak, ahol kerékgyártással foglalkoznak. A fazekasmesterség már teljesen kihalóban van. Csupán négy család folytatja a mesterséget. Közülük Majoláth Jánost látogattam meg. A rövidnek ígérkező háztűznézés bizony elhúzódott. A házigazda édesanyja és felesége segédletével dolgozik a kis műhelyben, amelynek végében saját készítésű villanykemence látható. Majoláth János formáz, az élettelen sárga agyagba „életet lehet“. Felesége mázol, míg édesanyja szebbnél szebb népi motívumokat fest a gyártmányokra. Hirtelenjében végzett számítások szerint családjában kétszáz éve űzi a fazekasmesterséget. Mind a négy család az Iparművészeti Központ (ŰLUV) részére dolgozik. Évente gyártási tervet kapnak, mintadarabokkal együtt. Negyedévenként mintegy 2500 darabot gyárt és ad át. Ezeket az Iparművészeti Központ belföldi elárusítóhelyein (Prága, Brno, Pozsony, valamint egyéb híres nyaralóhelyeken) értékesítik, részben külföldi megrendelőknek Is szállítanak. Az igen szép színezetű feketekávés készletek a gyermekek kedvenc „malacperselye; főleg Angliában, Belgiumban, Franciaországban és Lengyelországban közkedveltek. A kecses gyertyatartókat Franciaország, a kacsa- és libasütő cseréptepsiket pedig Nyugat-Németország kéri. De gyártanak szép mintájú boros, vizes kancsőkat, szép vonalú virágvázákat, dísztányérokat, 4—5 literes csapraverhető boroshordócskákat, me. lyekből kitűnő borral kínálhatók a kedves vendégek. Tehát itt is van lehetőség — sőt igen nagy — sajnos, a négy családon kívül már nem akad ember, akit érdekelne ez a foglalkozási ág. Pedig szövetkezeti alapon tovább lehetne fejleszteni, korszerű eszközökkel dolgozni: hiszen óriási a különbség a fafűtésű és a villanykemence égetett cseréptárgyai között. Érdemes lenne, főleg a fiatalok körében megkedveltetni ezt a több évszázados múltra visszapillantó iparágat! A nagy bélés külföldi kereslet kielégítése is emellett szól. No meg a pénzkereseti lehetőség, az elődeik mestersége sem éppen lebecsülendő. Kopasz Csilla cigánydalokat énekel, kíséri a Galántai Népművészeti Együttes zenekara. Hogyan tovább? Az éberhárdi találkozóról 0 Színvonalas volt a műsor • A brazilok futballozták el a közönséget? £ Érdemes ennyi energiát kifejteni? 0 Talán másutt kellene rendezni a SUmeghy Lajos Mint minden járásban, ahol a CSEMADOK tevékenykedik, a pozsonyiban is megtartották a dal- és táncünnepélyt. Az éberhárdi parkban nem is annyira a járás együttesei, szólistái találkoztak, hanem más tájegységeké, sőt magyarországiak is. A járásban működő tájcsoportok | közül a féli szerepelt a legsikeresebben. Különösen a leánytáncok nyerték el a közönség tetszését. Az éberhardi táncosok fejlődésről tettek tanulságot. örvendetes, hogy néhány éves kihagyás után újból szerepeltek a magyarbéliek. Ez főleg Szabó Franciskának köszönhető, aki mindent elkövet, hogy a fiatalok — hasonlóan, mint a múltban — sokoldalúan tevékedjenek. A műsorban fellépett még a Pozsonyi Általános Műveltséget Nyújtó Középiskola leánykórusa is. Az énekkart Kulcsár Tibor tanár vezényelte, aki egyben a főrészese, hogy az isko. la keretében jó képességű kórus működik. Goda Marika hansólóan nagy sikerrel szerepelt és a közönség vastapsa is igazolta, hogy a féli lány művésze az éneklésnek. Kedves meglepetés volt még Kopasz Csilla Is, aki cigánydalokkal férkőzött a közönség szívéhez. A budapesti vendégművészek Gencsi Sári és Puskás Sándor kitűnően szerepeltek. Különösen Puskás Sándor énekelt nagy kedvvel és a közönség szűnni nem akaró tapsviharát újabb és újabb dalokkal hálálta meg. A Horné Oresany-i szlovák együttes a tiszta népművészet gyöngyével sorakozott fel. Az oreáanyiak különben azt is igazolták, hogyan lehet együttest fenntartani idősebb és házas emberekkel. Igaz, hogy olyan lelkes, jó szervezői vannak, mint Horváth Stefan, aki bár már túl van az ötvenen, de még mindig szereplője az együttesnek. A SZÖVOSZ kapuvári és a Galántai Járási Népművészeti Együttesét egyzerre említhetjük. Ennek a két együttesnek a műsora igazolta a legjobban, hová fejlődhetnek azok a tánccsoportok, amelyek állandó jellegűek és jól felkészült szakemberek irányítják a tevékenységüket. A két együttes táncszámai szépen ki voltak dolgozva, s valóban művészi élményt nyújtottak. A kísérő zenekarokról és az együttesek szólóénekeseiről is a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. A műsor valóban gazdag volt és attól eltekintve, hogy kicsit hosszúra nyúlt, elégedett lehetett a közönség. Ok elégedettek is voltak a műsorral, de a rendezőség már kevésbé a közönség létszámával. Pedig rendelni sem lehetett volna jobb időt, kellemesebb légkört, mint amilyen a levélzölddel koszorúzott éberhárdi természetes amfiteátrumban volt. Igaz, hogy a fellépés időpontiában volt ft csehszlovák—brazil nemzetközi labdarúgó mérkőzés, amelyre a környékről jó néhányan elmentek és a televízió képernyőjén is sokan figyelték a jelentős találkozót. De ennek ellenére is elgondolkoztató, ésdemes-e dal- és táncünnepélyt rendezni Éberhardon, s egyáltalán a pozsonyi Járásban. A többi járásban, ahol 10—15, sőt még több CSEMADOK szervezetben foglalkoznak népművészeti tevékenységgel, ott mindenáron vetélkedési lehetőséget kell teremteni. De a pozsonyi járásban csak néhány van és azok képtelenek megfelelő műsort biztosítani egy-egy ünnepélyre. S ha csak „más tollával ékeskedünk“, akkor érünk el célt, ha mind erkölcsi, mind anyagi siker koronázza az ünnepély érdekében kifejtett erőfeszítéseket. Közismert, hogy emberek és szervezetek, önzetlen munkája kell az ünnepély megrendezéséhez. Az Éberhardi Helyi Nemzeti Bizottság és a CSEMADOK helyi szervezete mellett sokat segített a szövetkezet és azok az egyének, akik részt vettek a rendezésben, és egyéb módon járultak hozzá az ezernyi tennivalóhoz. De hozzájárult a pozsonypüspöki szövetkezet is, amely a vendégegyüttes étkezésével törődött. Sokat tettek, akik a műsort összehozták, összeállították s levezették. Egy sereg ember erőfeszítése kell tehát egy ünnepély megrendezéséhez. Ez persze csak akkor van kárpótolva, ha legalább 2—3 ezer ember nézi végig a műsort. Ezen a jövőben el kell gondolkozni s talán inkább másutt, valamelyik szomszédos járással együttműködésben kellene megrendezni a CSEMADOK és más együttesek találkozóját. Tóth Dezső Gencsi Sári és Puskás Sándor magyarországi vendégművészek nagy sikerrel szerepeltek. A féli lányuk kitellek magúkért. Fotó: -tt-és pozsonyi cégek kötöttek le, ami körülbelül 4500 méter szőnyeget je'ent. Az első szállítmány — 1500 mé-Egy kis rögtönzött kiállítás Majuláthéknál (a boros hordócska még üresen vár gazdájára). Ma, amikor e rohanó kor embere mindent gyári, üzemi, gépi berendezéssel, vagy önműködő gépekkel gyért, szerényen, de annál nagyobb becsben tartva húzódnak meg a népművészet hagyományosan készített darabjai. Emléktárgyak, dísztárgyak, esetleg használati tárgyakként kerülnek forgalomba. A népművészetben rejlő lehetőségek kiaknázásának jó példáját láttuk a Léva és Bakabánya között fekvő Deviöany községben. A múltban itt csaknem minden házban megtalálható volt a szövőszék. A szorgalmas asszonyok ezeken a szövőszékeken szőtték a szükséges fehérneműnek valót, valamint futószőnyegeket készítettek hulladékruhaanyagokból. Teltek-múltak az évek. Jött az iparosodás, városiasodás és a szövőszékek a padlásra és kamrába szorultak, feledésbe merültek. A helyi gazdálkodás előtérbe kerülésével az aszszonyi munkaerők foglalkoztatásának kérdését is napirendre tűzte a helyi nemzeti bizottság. Az elnök jói ismerte a falu népét. Azokkal az isszonyokkal, akikről még feltételezte, hogy nem feledték el a szövögetést, haditanácsot tartott. Futószőnyegek házi készítését kezdték meg, ' szövőszéken. Jelenleg húsz asszony dolgozik — a helyi gazdálkodás keretében. Gyártmányaik nagyon kelendők. szépek amelyeket prágai, brnól
