Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-21 / 51-52. szám

Milyen a termés a Szovj etunióban ?

Az utóbbi Időben néhány külföldi sajtószerv képeket közölt arról, hogy a Szovjetunió a rossz termés miatt Jelentős külföldi gabonavásárlásra készül. A Wall Street lapjai még azt is kiszámították, hogy mennyi gabonát Importál az Idén a Szovjetunió.

Mire alapulnak az Ilyen és síihez hasonló állítások? És miért épp akkor Jelentek meg, amikor a szovjet mezőgazdaság eredményei javultak. Ez jó hatással van az orsaág egész gazdasági életére, amikor a lakosság el van látva élelemmel, közszükségleti cikkekkel. Az utóbbi három évben ugyanis a kolhozok és szovhozok termelésében alapvető Javulás következett be.

Lehetséges, hogy néhány megfigyelőt az idei időjárás kilátásai zavartak meg, amelyekről a szovjet sajtó hírt adott. Való igaz, hogy a múlt évi őszi és az idei tavaszi időjárás nem kényeztette el a szovjet földművelőket. Több helyen kedvezőtlen feltételek mellett fejlődtek az őszi és tavaszi szemes kultúrák. A déli területeken ez ősz és a tavasz folyamán kevés csapadék hullott. Úgy tűnt, hogy a tartós szárazság bajt okoz.

Nem szorul magyarázatra, hogy milyen változatos képet mutat a Szovjetunió megművelt területe ez időjárás szempontjából, s hogy helyenként mennyire mostohák a körülmények a gazdálkodás számára. Ennek ellenére, mint az utóbbi évek fejlődésének eredményei bizonyítják a szovjet mezőgazdaság mind kisebb és kisebb mértékben függ az időjárás szeszélyeitől. Mint azt Vlagyimir Mackievics, a Szovjetunió földművelésügyi minisztere kijelentette, a gabonafélék btto termése az egész ország területét számítva több lesz, mint az elmúlt évben volt.

Ilymódon fény derül arra a kérdésre, amit néhány nyugati megfigyelő el akar ködösíteni: 1966- ban, a gabonafélék rekordtermésének évében, e Szovjetunióban több mint 71 millió tonna gabonafélét takarítottak be; 1967-ben, a kedvezőtlen időjárási viszonyok évében a gabonafélék termése 48 millió tonna volt. Következésképp az idén a betakarított gabonafélék mennyisége valahol a két fent említett év terméseredménye közt lesz. A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának adatai szerint, augusztus 19-ig a kolhozok és szovhozok 6,6 millió hektár területről gyűjtötték be a gabonaféléket és a hüvelyeseket (a kukorica nélkül), ami a vetésterület 58 százalékát jelenti. A begyűjtött gabonafélék többségének cséplését befejezték.

A gabonafélék vetésterületének kétötödéről kell még a termést betakarítani. Mivel az ország több

gabonát takarít be, mint az elmúlt évben, már most világos, hogy a lakosság és a népgazdaság szükségleteit ez teljes mértékben fedezi és az idén szó sincs semmiféle nagyarányú külföldi gabonavásárlásról. Ez nem zárja ki az import területén végzett egyes üzleti manipulációkat, amelyek a gabona exportjával, vagy a régebbi szerződések alapján végzett szállításokkal függenek össze, de ennek semmi köze nincs az idei terméshez.

Az utóbbi három évben (1965— 1967) a mezőgazdaságban történt állami tőkebefektetés a megelőző három évhez képest 41 százalékkal nőtt. Ugyanebben az időben több százezer traktort, kombájnt, teherautót és csaknem 40 millió tonna műtrágyát kaptak a mezőgazdasági üzemek.

Ennek eredményeként 1965 márciusától, a gazdasági reformoknak a mezőgazdaságba való vezetésétől kezdve, minden kultúra terméshozama emelkedett, nőtt az állattenyésztés termelékenysége is. Mint Vlagyimir Mackievics földművelésügyi miniszter rámutatot, hogy a mezőgazdasági termékek egy főre jutó termelése 11 százalékkal emelkedett.

A kolhozok és szovhozok termelésének üteme egyre nő. 1965— 1967-ben a betakarított gabonafélék btto mennyiségének évi átlaga 147 millió tonna volt, szemben az 1962—1964. évi 133 millió tonnával. A hústermelés 9,3 millió tonnáról 10,7 millió tonnára, a tejtermelés pedig 63 millió tonnáról 76 millió tonnára emelkedett.

(APN)

Fehérjét gyártanak

a szeszhulSadékhói

Öj nagyteljesítményű kombájnt készítettek

Tízemeletes tyúkfarm és ami hévül van

Nemrégiben egy tanulmányt olvastam arról, hogy Nyugat-Berlinben egy tízemeletes tyúkfarmot építettek, melynek helyiségeiben 125 ezer tojót helyeztek el. Az építés effajta módját helyszűke miatt választották. A farmot tojástermelésre, csibenevelésre, hús és baromfitrágya termelésére állították be.

A tanulmány megemlíti, hogy az építményt úgynevezett szektorokba osztották. Egy-egy szektorba 1400 tojót helyeztek el, ketreces rendszerű battériákban. A szektorok megvilágítása neonfénnyel történik, s azt a célt szolgálja, hogy meghosszabbítsák a nappalokat. A jércék szektorában például a neonok csupán napi nyolc órán keresztül égnek, azonban a tojóknál a fényórákat naponta 20 órára hosszabbítják. A mesterséges megvilágítást jól kiegészíti a ventillátorokkal történő rendszeres légcsere, melyek a benti levegő hőmérsékletéhez mérten automatikusan szükség szerinti fordulatszámmal működnek.

A szárított baromfitrágyát darálógépekkel porrá őrlik s az így nyert anyagot zacskózzák és értékesítik. A tojásokat egy pneumatikus szippantó úgynevezett csőposta szerkezet juttatja el a földszinti osztályozó gépsorhoz, mely óránként 12 500 tojás válogatását és csomagolását végzi.

A tanulmány megemlékezik továbbá az ivóvíznek az állatokhoz történő eljuttatásáról is. Erre a célra ugyanis külön csőhálózat áll rendelkezésre, ezekbe a csövekbe adagolják a szükségesnek mutatkozó különféle kiegészítőket és gyógyszereket. A jércéknek az épületbe történő beszállítása után nShánv napon keresztül vitamindús készítményeket adnak, hogy meggyorsítsák akklimatizálódásukat. Azokat az egyedeket, amelyek nem képesek az új környezethez alkalmazkodni, eltávolítják az állományból.

A nemrégiben beindított farmon évi 250 tojást várnak tyúkonként, ami évi 60 milliós üzemi kapacitásnak megfelelő mennyiség. Ezenkívül biztos pénzt hoz majd a baromfitrágya is.

Ügy számolnak, hogy 15 tonna keverékből mintegy 20 tonna friss baromfitrágyát nyerhetnek, s szárítás és őrlés után ebből csomagolt állapotban 6 tonnát értékesíthetnek. Az építkezés a mi pénznemünkre átszámítva mintegy 38 millió koronát igényelt.

Léva mellett Gényén alig pár héttel ezelőtt lerakták az újonnan építésre kerülő, nálunk legkorszerűbb baromfikombinát alapjait. Az építmény nem kevesebb mint 51,8 milliós beruházással épül, s hivatott lesz egy nagy környék baromfitermékeinek feldolgozására.

Hogy csak az érdekesebb adatokat említsem: a kombinátban óránként 1200—2000 darab évenként 2500 tonna kaparóbaromfit dolgoznak majd fel. Vízibaromfiból óránként 600 vagy 1000 darabot. Évenként osztályozhatnak 60 millió tojást, s ugyanezen idő alatt készíthetnek 532 tonna tojásport, s termelhetnek 1100 tonna tollat. A fagyasztóraktárak esetenkénti befogadóképessége 300, a fagyasztó tuneloké pedig 16 tonna lesz. A kombinát korszerű berendezéseit részben hazai, részben pedig külföldi szállítóvállalatoktól szerzik be.

E néhány sorral nem mindenáron csökkenteni, vagy ellensúlyozni kívántam a nyugat-berlini nagyszabású vállalkozás értékét, csupán azt akartam bemutatni, — főleg a Nyugatimádóknak —, hogy nálunk is tesznek egyet s máit a korszerű termelés érdekében. -hai-A Német Demokratikus Köztársaság jól gazdálkodó termelőszövetkezetei idei aratásuk egy részét már ú), nagyteljesítményű kombájnokkal végezték. Az E—512-es típusú újdonságok az elmúlt esztendőkben különféle időjárási és talajfeltételek között állták ki az alapos próbát. A kísérleti időszak jó eredményei lehetővé tették, hogy a Neustadti Fortschritt-gyár hozzáláthasson az új kombánjtípus sorozat gyártásához.

Az idei aratásig már 300 kombájnt bocsátott a szövetkezetek rendelkezésére. Külsőre jelentősen különböznek az új kombájnok a Német Demokratikus Köztársaságban korábban használt E—175 típusú gépektől. Az új kombájnnak korszerű, tetszetős formája van és teljesen fedett. Ennek ellenére a motor, a cséplőberendezés és a hajtómű egyéb részei könnyen hozzáférhetők. A szükséges állítóbe-Nőnek a búzakészletek

Az Amerikai Földművelésügyi Minisztérium szerint a világ kenyérgabona (búza és rozs) termelése 1968-ban csaknem eléri az 1966-ban aratott rekordtermést: a 310 millió tonnát. A rozstermés növekedése gyakorlatilag ellensúlyozza a búzatermés némi csökkenését.

Az idei búzatermést 277 millió tonnára becsülték az 1966—67. évi 280 millióval szemben. A termés az északi féltekén (nem számítva a Szovjetuniót és Kínát) rekordszintet ér el, mert mintegy ötmillió tonnával túlhaladta a tavalyit.

A déli féltekén az argentin termés meghaladja ugyan a tavalyit, de hivatalosan csak 7,7 millió tonnára becsülik az előirányzott 9—10 millióval szemben. Ausztráliában 7 millió tonnára becsülik a termést, ami 2 százalékkal elmarad az 1966—67 évitől, de annál minőségben jobb.

Ami az 1968—69. évi termést illeti (az aratás a Föld egyes helyein áthúzódik a következő naptári évre) az őszi búza különösen Európában jobb aratást ígér, mint tavaly. Az Egyesült Államokban azonban nyolc százalékkal csökkent a kenyérgabona vetésterülete.

A tavalyi jő termés következtében a gabonakészletek jelentősen megnőttek világszerte. A múlt év novemberében a búzakészletet 72 millió tonnára becsülték, ami kilenc millió tonnával több volt az egy évvel korábbinál. Az Egyesült Államok készletei 35,4 millió tonnát tettek ki, az egy évvel korábbi 31,4 millióval szemben, Kanadáé pedig 27,2 millió a korábbi 26,3 millióval szemben.

Az 1967—68-as esztendők búzakereskedelmének forgalmát még korai lenne megjósolni. Valószínű, hogy nem tér el lényegesen a tavalyitől. India és Pakisztán búzaszükséglete előre láthatólag az idén is magas lesz. A japánok továbbra is jelentős búzavásárlók maradnak és valószínű, hogy Kína sem csökkenti behozatalát.

(T,e Moniteur de TAlimentation et des Arts Ménagers.)

rendezések és az emelők a gép kezelője számára a legelőnyösebben vannak elhelyezve.

Hogy a kombájn a különféle aratási feltételeknek megfeleljen, vágószélessége 4,2, illetve 5,7 méterre egyaránt állítható. Hogy szállítás közben a hidak és a dűlőutakat szegélyező fák ne Jelentsenek akadályt, a széles vágószerkezet leemelhető. Egy speciális kétkerekű szállító kocsira helyezhető és az a kombájn után kapcsolható. A le- és felszerelés egyáltalán nem nehéz, nem hosszadalmas, csupán néhány percig tart. És a kombájnvezető mindezt egyedül végezheti. Ilyen nagy vágószélesség esetén, természetesen fennáll annak a veszélye, hogy az egyenetlen talajfelszínről földet és köveket emel fel. A konstruktőrök azonban a vágószerkezetet rugók segítségével úgy függesztették fel, hogy az a talaj egyenetlenségeit kikerüli. De ha ennek ellenére, a termeléssel együtt a vágószerkezet esetleg követ is felemelne, úgy az a cséplődob előtt elhelyezett köfogó teknőben visszamarad és semmiféle kárt nem okozhat.

Az E—512-es kombájn további újdonsága a világon jelenleg egyedülálló gyorsfékező kuplung. Segítségével megakadályozható, hogy a nedves hosszúszalmájú gabona a gépben dugulást okozzon. Ha a kombájnvezető a kuplung pedáljára lép, nyomban megáll a gép, a vágószerkezet és a gabonának a dobhoz vezető útja is megszakad. A vezetőülésről egy kézi emelővel a cséplőkosár lehajlítható, ezáltal a dob magától megtisztul és továbbforoghat.

Említést érdemel még az egy kerékre ható fék — ami a kombájn manőverezőképességét jelentősen növeli és a teljesen zárt gabonatartály. E tartály 2,3 köbméteres, vagyis 1,8 tonnányi gabonaszemet képes befogadni. E gabonamennyiség egy hoszszú orsó segítségével mindössze másfél perc alatt menetközben kiüríthető és így ez a művelet jelentős időmegtakarítást eredményez. Mielőtt a tartály teljesen megtelik, a kombájnvezető egy villogó lámpát gyújt és így hívja magához a tehergépkocsit.

Az E—512-est 105 lóerős motor hajtja. Harmincmázsás termésig óránként másfélhektár, 40 mázsás termésig pedig egy hektárnyi területet képes learatni. Szemvesztesége 1 százalék alatti, a mag tisztasága pedig 99 százajék feletti.

Teljesítőképességére kellően utal az a tény, hogy a 18 százalékos lejtésű talajon is akadálytalanul dolgozhat, s még a 30 százalékos nedvességtartalmú magot és a 40 százalékos nedvességtaratlmú szalmát Is jó minőségben learatja. (Sz. F.)

A szaratovi körzetben lévő „Krasznij kút“ szovhoz a kommunista munka gazdasága. Munkakollektívája alkotó tevékenységgel tölti napjait, s széleskörűen alkalmazza a korszerű tudomány és technika vívmányait. A szovhozban nagyon jól bevált a három AVM-04 típusú gépsor, amelyet szénaliszt készítésére használnak.

E. Szokolov felvétele

a

Magyarország legrégibb és legnagyobb szeszgyárában, az 1887-ben alapított győri szeszüzemben majdnem 80 esztendőn át a Dunába vezették a szeszmoslékot. Nagy sokára aztán a mérnökök rájöttek, hogy értékes anyagot pocsékoltak el, és ettől kezdve hamuzsírt égettek a „moslékból“.

Még később valakinek eszébe jutott, hogy az „aranybánya“ kincsét még ezzel is csak soványan aknázzák ki. Ekkor tervezték meg Győrött az ország legnagyobb takarmányélesztőüzemét, a még hasznosítható szeszmoslék értékesítésére.

A majd százmillió forintért épített és francia gyártmányú gépekkel berendezett tolula üzemről mind ez ideig csak nagyon keveset hallott a nagyközönség. A moslékból kincset gyártók most már beszédesebbek, és kertelés nélkül nyilatkoznak.

A fehérjekinyerő üzemben négy műszakban hatvan munkás dolgozik. A korszerű gyár követelményei szerint az ember itt is csak diktál, s a gép végzi helyette a munka nehezét. A fehériekinyerőben most már naponta 16(1 mázsa takarmányt állítanak elő Részben a szeszgyári melléktermékből, a szeszmoslékból, részben az ehhez adagolt melaszból.

Ez azt jelenti, hogy Győrött évente közel 60 ezer mázsa takarmányélesztőt állítanak elő. jóformán a semmiből, az eddig kidobott anyagból. Azért is oldódott meg a győri üzem dolgozóinak és vezetőinek nyelve. Elégedettek munkájukkal, s méltán büszkék rá, hogy ilyen mennyiségben állítanak elő ebből a nagyon értékes anyagból. A tolulában fehérköpenyes vegyésztechnikusok ellenőrzik a takarmányélesztő összetételét.

Tápanyag, valóságos fehérjekoncentrátum folyik ki a gépekből. A fehérjekinyerő üzem gépei két évig adósak maradtak a várt eredménnyel, most azonban már több takarmányélesztőt gyárt a győri üzem, mint amennyit garantáltak annak idején a berendezést szállító francia cégek.

A 160 mázsa takarmányélesztő 80 mázsa tiszta fehérjének felek meg. A termelés fokozására újfajta technológiát dolgoztak ki a győri üzem dolgozói. Az ország még mindig sok fehérjét importál, s ennek csökkentésére törekednek a maguk módján a győri mérnökök.

Azt ígérték, hogy az elkövetkező években a jelenlegi berendezésekkel már naponta 180—200 mázsa takarmányélesztőt állítanak elő. Ha ezt a tervüket sikerül a győrieknek megvalósítaniuk, akkor a százmillióba került tolula még inkább aranybánya lesz, s még több szövetkezetbe juthat el a győri fehérjével feljavított tápszer. Ferenczt József