Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-08 / 27. szám
Mezőgazdaságunk és a gazdaság-politikai deformáció Ma már tagadhatatlan tény, hogy Csehszlovákia népgazdasága tovább fejlesztésének egyik kulcskérdése a mezőgazdaság. Mindamellett sem a múltban, sem a jelenben nem kapta meg mezőgazdaságunk a neki illő megbecsülését, és az egyéb népgazdasági ágazatokkal való egyenjogúságot. Mezőgazdaságunk nemzetgazdasági Jelentőségének leértékelése a legkülönbözőbb formában jelentkező gazdaság-politikai deformációkban valósult meg. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a mezőgazdasági termékek felvásárlási árai csak 75 %-ban fedezik a termelés reprodukciós, azaz újratermelési költségét. A reprodukciós költségek 25 % a múltban — és sajnos a jelenben is — a központi hivatalok által juttatott különböző szubvenciók formájában kerül vissza a mezőgazdaságba. Mezőgazdasági üzemeink tehát nem élhetnek azzal a gazdasági törvényszerűséggel, hogy a termékek értékesítési ára fedezze a termelésbe fektetett anyagi és munkaköltségeket. Az 1968-as évben a mezőgazdaságnak juttatott anyagi eszközök elosztási terve: Xís milliókban — különbözeti pótlékok és növekedési prémiumok 2 037,60 Kős — stabilizációs szubvenciök 2 369,— Kés — lakásépítési szubvenciók 740,— Kés — szubvenció a munkaerők stabilizálására 749,— Kés — szubvenciók az állatállomány gyógyítására és a károk fedezésére 100,— Kés — az elmaradt szövetkezetek adósságainak a törlesztése 190,— Kés Az állami költségvetésből fedezett szervek fenntartási költségei (2860 millió Kés) a mezőgazdaságnak juttatott szubvenciók összegével együtt 9 milliárd korona. Mezőgazdaságunk piaci termelése idén eléri kb. a 35 milliárd koronát. A felsorolt tényekből világosan kitűnik a mezőgazdasági üzemek deformált (eltérő) és nem demokratikus gazdasági helyzete a központi hivatalokkal szemben. Ilymódon a központi irányító szervek (Földművelés- és Pénzügyi Minisztériummal) közvetlenül befolyásolták nemcsak a mezőgazdaságunk továbbfejlesztésének kérdéseit és a termelés összehangolását (ami egyébként a központi irányító szervek hivatása), de jelentős anyagi eszközökkel befolyásolták az üzemek egyszerű újratermelését is, melynek biztosítása elsősorban az üzemek hatáskörébe tartozik. A gazdasági demokrácia deformációja a múltban jelentősen megmutatkozott az üzemek és irányító szervek viszonyában is. A felsőbb irányító szervek maguknak tulajdonítottak olyan jogokat is, amelyek kizárólag- az üzemek hatáskörébe tartoztak. Nagyon gyakran döntötték el az üzemek fontos gazdasági és egyéb kérdéseit, de az esetleges helytelen döntésből származó károk, veszteségek mindig az üzemeket terhelték. A gazdaság-politikai deformáció különösen megmutatkozott a szövetkezeti tagok javadalmazásában. A szövetkezeti tagoknak még ma sincs törvényes alapon biztosítva a létfenntartási öregségi segély és a minimális munkabér (értsd a bért, mint az állami költségvetésből való részesedést). Átlagos havi öregségi segély Kés ben: 1967 1968 terv A magasabb szintű szövetkezet tagjainál' 578 572 az EFSZ-ek tagjainál 364 373 általában az alkalmazottaknál 771 784 Hogy mezőgazdaságunk valóban egyenjogú partnerévé váljon az egyéb népgazdasági ágazatoknak, szükséges minél gyorsabban az üzemek hatáskörébe juttatni az újratermeléshez szükséges eszközök teljes összegét. Azaz, a piaci termelés ára teljes mértékben fedezze az újratermelési költségeket. Ezt természetesen több módon lehet elérni. Például csökkenteni a mezőgazdasági gépek, a műtrágyák, takarmánykeverékek, szolgáltatások árát stb. Nézetem szerint azonban a leghatékonyabb és legelőnyösebb lenne a felvásárlási árak növelése. Az ilyen intézkedés lényegesen növelné az üzemek pénzbevételét, és így nézetem szerint be lenne biztosítva ezen pénzeszközök leghatásosabb kihasználása. Csakis az üzemek tudják a leghelyesebben meghatározni, hogy mire fordítsák pénzeszközeiket. Elfelejtett újítási javaslat Síiket fülek? Felelőtlen emberek? Vagy talán nem készült el a fényképezőgép? Már több mint három hónapja annak, hogy sok-sok telefonhívásra, személyes utánjárásra kijöttek a vágat EFSZ-be a Járási termelési igazgatóság mechanizációs osztályáról. Miről is van szó? A szövetkezet vezetősége nagy elismeréssel nyilatkozott az általam készített DT—54 lánctalpas traktorral vontatott kapacs és egyben földlazftó iránt. Ez azért történt, mert a találmányom jobb minőségű, nagyobb teljesítményű munkát képes elvégezni, mint az eddigi gyártmányok. A termelési igazgatóság küldötte is meggyőződött erről és szintén elismerően nyilatkozott. Az elkészített munkaszerszámokról nem tudtam rajzot készíteni (mivel nincs hozzá képesítésem), a küldötte megígérte, hogy legközelebb kijön és lefényképezi. Ez azonban a mai napig sem történt meg. Nem tudom miért van ez? Már arra is gondoltam, hogy talán országos méretben is elismerést aratna az újításpm és ezért jutalmat kellene kapnom. Az ts lehetséges, hogy ■ az illetékes hivataloknak nem érdekel semmiféle újítás. Úgy hiszem, az ő feladatuk lenne, ljogy a hasznos újítási javaslatokat realizálják, és ezáltal minél tökéletesebb gépek és szerszámok kerüljenek a mezőgazdasági üzemekbe. Nagyon szeretném, ha az illetékesek az ügyemben tennének valamit és válaszolnának, hogy mi okozza az érdektelenséget. Bakó István, Vága *♦* «$*♦$* * Manapság gyors ütemben halad az aratás és a mezőgazdasági üzemek legtöbbjében 2 hét alatt magtárba kerül a gabona. Igaz sok más tennivaló is van, hogy gyorsan elvégezhessék a tarlóhántást. Ez éppen a legsürgősebb tennivaló, — szalma összehordása. Ezt a munkát többnyire gépekkel végzik s így néhány napon belül kazalba kerül a szalma. ♦ ****** +*+*2* A kooperáció és integráció célszerű kibontakozásáról A SZIRÉNFALVAI fterebesi járás) Egységes Földmüvesszövetkezet a kisebb gazdaságok közé tartozik. Üsszmezögazdasági területe 45B hektár. Ebből a szántóterület 278 hektár. A talaj minősége szerint nagy részben a nehéz talajokhoz tartozik. A természeti adottságánál fogva nagy lehetőség van az öntözéses gazdálkodás kialakítására. A szántóföldek között folyó patakocskák, a Latorca folyó holtága állandó vízforrást biztosít. A szövetkezet már elég szakemberrel rendelkezik ahhoz, hogy maximálisan kihasználják ezt a lehetőséget. A gazdaságnak van már két öntözőberendezése is, amelynek kihasználásával ellensúlyozni tudják a szárazságot. Mindemellett az EFSZ a saját termeléséből nem tud elegendő szemestakarmányt biztosítani a meglévő gazdasági állatoknak, mivel kevés a szántóterület és a meglévőn is többféle növény termelését kell biztosítani. Az új gazdasági irányítás és a nagyobb önrendelkezési jog alapján szakosítani kívánják a gazdaságot. A szövetkezetben olyan gazdasági állatokat akarnak tartani, amelyek több szálas- és kevesebb szemestakarmányt igényelnek. A tervek szerint már ebben az évben likvidálják a baromfiállományt s a következő években pedig a sertéstenyésztést és a tehénállományt. Az állattenyésztést tapasztalatainak tanulmányozása két csoportba osztják: növendéküszők nevelésére és juhtenyésztésre. A szálastakarmányra alapozva a szövetkezet aránylag elég nagyszámú juhállományt szándékozott vásárolni és az elválasztott üszöborjakat is más gazdaságoktól veszi majd. A növendéküszők a befedeztetés ntán kooperációs szerződés után kerülnek majd eladásra. A juhtenyésztés azért ígérkezik gazdaságosnak, mivel a birkanyájat nagyszerűen tehet legeltetni a hepehupás, zátonyos partszéleken. A növénytermesztést ezek után három csoportra számítják felosztani: szálastakarmányok, zöldség és a kenyérgabona termesztése a döntő. Természetesen a talaj összetétele is megfelelő az említett növényfajták termesztésére. Zöldségtermesztést a patakok mentén a könnyebb talajokra tervezik. A nehezebb talajon kitünően megterem a lóhere, amelyet öntözni is tudnak. A búza, rozs és ez őszi árpa szintén jól megterem a szirénfalvi határban. Ogy gondolják, hogy a mezőgazdasági termelés szakosítása lehetővé teszi majd a munkatermelékenység fokozását a földalap legmagasabb fokú kihasználását és általa nagyobb keresethez jutnak majd a dolgozók. Az integráció alapján a szomszéd község szövetkezetével közös gépjavító műhely létrehozását tervezik. Így majd nagyobb a lehetőség a jól bevált szerszámok, berendezések bevásárlására, ezáltal tökéletesebb a gazdasági gépek javítása is. Természetesen a kooperációs és integrációs tervek csak úgy valósulhatnak meg, ha a mezőgazdasági üzemek vezetői valóban őszintén akarják azt és megértik a népgazdasági jelentőségét. Jakab Sándor lusú szakosított gazdaságnak 1 hizlaló telepe és 3 szaporító telepe van, melynek mindegyikén 600 koca számára van férőhely. A hizlalótelepeknek takarmányosa, takarmányraktára, a hízóállomány számára 10 sertésistállója és egyéb kisegítő helyiségei, továbbá egy állategészségügyi munkahelye is van, melyhez gyógyszertár is tartozik. A sertésistállók 1200—1300 férőhelyesek. A takarmányokat a takarmányosból önürítéses gépkocsi szállítja a hízóistállóhoz, ahol annak a középső előterébe lévő adagolóárokba szórják. Innét lejtős szállítóművön az RKSZ-3000 típusú takarmányadagolóünetetőbe jut. Az állatok tetszés szerint fogyaszthatják a takarmányokat. A rekeszek elülső részén a padozat rácsos, mely alatt kaparós trágyalevonó berendezés van. Ezzel az állattartási technológiával egy dolgozó 1200—1300 hízósertést lát el. A szaDorítótelepen kis takarmányos. 3 fiaztatóistálló, 1 vemhes kocaistálló és 1 választott malacnevelő van. ahol 35 kg élősúlyig hizlalják a malacokat. Ezenkívül egy kanistállóval és hozzátartozó mesterséges termékenyítő hellyel rendelkezik. A telepen a gondozószemélyzet számára is vannak épületek. Minden sertésfarm évenként 10 000 malacot tud nevelni és hizlalásra átadni. A szakember-csoport a Bjelgorod területi gazdaságokon kívül megismerkedett a Moszkva kerületi Konstantinovói Állami Törzstenyésztő Gazdaság állományával is. A KGST-tagországok szakemberei, miután tanulmányozták a nagyüzemi sertéstenyésztés tapasztalatait a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió gazdaságaiban megismerkedtek a KGST országok idevonatkozó tájékoztató adataival, tanulmányozták a kapitalista országok tapasztalatait és kölcsönösen tanácskoztak egymással, a helyi szakemberekkel, valamint egyéb kutatókkal, konkrét javaslatokat dolgoztak ki a KGST országok nagyüzemi sertéstenyésztésének megszervezésére. A javaslatok értékes megállapításokat tartalmaznak a nagyüzemi sertéstenyésztés megszervezésének valamennyi kérdésére vonatkozóan. Helyesen határozzák meg a nagyüzemi sertéstenyésztő gazdaságok fogalmát és felhívják a KGST-tagországok figyelmét arra, hogy nagyobb súlyt helyezzenek a specializált sertéstenyésztő gazdaságok megszervezésére, mivel ezek gazdaságosabban üzemelnek. Ezzel kapcsolatban javaslatot tesznek a sertéshús termelő gazdaságok legcélszerűbb formáira is. Eszerint a legcélszerűbb szervezeti forma — az olyan szakosított állami vagy szövetkezeti gazdaság, amely saját termesztésű takarmányokkal, befejezett termelési ciklussal üzemel, évenként 1D 000—30 000 q sertéshúst termel és emellett még kiegésztíő termelési ágakat is folytat, mint például tehenészetet tart fenn, gabonát, cukorrépát vagy burgonyát termel. Elismerik a szövetkezetközi sertéshizlaldák létjogosultságát is, melyek számára a közreműködő gazdaságok nevelik a malacokat. A jövőben azonban a befejezett termelési ciklusú gazdaságokra kell a súlyt helyezni. Egyes országokban ipari jellegű sertéshústermelő kombinátok is létesíthetők, melyek szintén befejezett ciklussal üzemelnek (évenként 100 ezer sertés). A szakemberek javaslatot tettek a sertések rekeszeiben, különálló épületekben és telepeken történő csoportos tartására. Hogy a lakosságot maradéktalanul elláthassuk friss hússal, célszerűnek tartják, hogy az egész év folyamán egyenletesen állítsunk elő malacokat: — az egyik befejezett termelési ciklusú sertéstenyésztő telepen, — a gazdaságok különféle szakosított részlegeiben. —szaporító gazdaságok neveljék a malacokat, és szerződéses alapon adják át a hizlaló gazdaságoknak, — szerződéses alapon neveljenek malacokat a különféle gazdaságok. A nagyüzemi sertéstenyésztő telepeken olyan gyors fejlődési erélyű kultúrfajtákat alkalmazunk a malacok előállítására, melyek kiváló minőségű sertéshúst termelnek. Ebből a célból a jelenlegi fajtákat célszerű bacon fajta kanokkal keresztezni és teljesen kihasználni a heterózishatást. A javaslatok előirányozzák h sertések, különösen pedig a kocák termelésellenőrzését, a mesterséges termékenyítést, valamint a malacok korai elválasztását, miáltal intenzívebben kihasználható a törzsállomány és minden kocától évenként átlagosan 2,2—2,4 alom nyerhető. A sertéstenyésztés mutatóira is javaslatokat tettek: almonként legalább 8,5 malacot válasszunk el, a malacok 30—40 kg élősúlyt érjenek el négy hónapos korban és 95—110 kg-ot 7—8 hónapos korban. A takarmányozási technológia tekintetében egyaránt javasolják a nedves és a száraz keveréktakarmányok etetését. Figyelmet érdemel a Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak és a Német Demokratikus Köztársaságnak az a gyakorlata, miszerint a keveréktakarmányipar szerződéses alapon garantálja a sertéstenyésztő gazdaságok sertéseinek megfelelő súlygyarapodását. „A sertéstenyésztési épületek és azok építése“ című fejezetben konkrét javaslatokat tesznek az épületek és a sertéstenyésztő telepek tervezésére, a különféle életkorú sertések tartási és takarmányozási technológiájának követelményei alapján. Javaslatot tesznek az egyes épületek legfontosabb adataira, befogadóképességükre, ismertetik a legfontosabb szabványokat országonként (a rekeszek követelményei és alapterülete, fakarmánybázisa, a helyiségek szabvány térfogata 1 állatra számítva, a megvilágítás és a légcsere szabványai, a padozat teljtése, ajtószélesség, választófalak magassága stb.) Közlik az egyes telepek és gazdaságok építményeinek nomenklatúráját. „A termelési folyamatok gépesítése és automatizálása“ című fejezet javaslatokat tartalmaz a takarmányelőkészítés gépesítésére, szállítására, adagolására, rácsos padozatok építésére, a trágya kihordására és elszállítására. Említésre méltó, hogy a KGST- tagországok nagyüzemi sertéstenyésztő telepein még nem oldották meg a trágyakihordás problémáját. Elég terjedelmes fejezet foglalkozik a sertéstenyésztő gazdaságok állategészségügyi ellátásával. A szakemberek javaslataikban egyúttal azzal a kérdéssel fordulnak valamennyi KGST-tagországhoz, hogy kutatási terveikbe vegyék fel ez állathigiéniának (az istállók mikroklímája és szellőztetése), a termelési folyamatok gépesítésének (trágyagyűjtés és kihordás, valamint hasznosítás), az építésnek és a takarmányozásnak (korai malacelválasztás esetén az etetési módszereknek is) a kérdéseit, a polivalens vakcinával történő oltást és a kocák vemhességének korai megállapítását. I. KRÜGLJAK A béke gépfegyvere Harminc fok körüli a hőség. Enyhülést csak a Garam mellett érzünk. Elhagyva a folyót, újból kibírhatatlannak érezzük a meleget. Hiába, ritka vendég mostanában az eső, amely lehűtse a forróságot. Szomjazik az ember, de még jobban a növény. Persze nincs ez így mindenütt Léva környékén, ahol a szivattyútelep állandóan működik és közel 4000 hektár földet öntöznek rendszeresen. Bizony, a tikkasztó hőségben nem egy szövetkezet elnöke emlegeti, ha jobban utánajártak volna, már keresztülvitték volna a taggyűlésen, most az ő határukban is öntöznének. A szárazság nagy leckét adott 1947-ben, de adhat az idén is. Még szerencse, hogy egyre többen rájönnek, hogy az öntözéses gazdálkodás nélkülözhetetlen tartozéka a korszerű gazdálkodás. Anélkül a mezőgazdasági termelés nagyban függ az időjárás szeszélyeitől. En • vízszórófejeket a „béke fegyverének“ nevezem. Áldást szóró fegyver ez a gazdálkodó ember kezében, mert a célszerűen tervezett víz adagolása évről évre biztosítja a megélhetést az ott lévő embereknek és a társadalmunk jobb élelmiszerellátását. -eri-SZABAD FÖLDMŰVES 5 1988. július 8.
